Ez a blogbejegyzés nem lesz túl hosszú. Igazából két videót mutatnék nektek és talán sejtitek is, hogy ki lesz a főszereplő.
A két videó feltöltése közt nincs egy hónap. Egyáltalán nem megnyugtató, hogy Karsai Dániel állapota ilyen ütemben romlik. Az ő állapotának a romlása példa arra, hogy bizony az ALS nem a "kedves" betegségek közé tartozik.
Régen volt ilyen típusú bejegyzés. Szóval, itt az ideje.
Ez a dal március 15-n jelent meg a Youtube-n. Több napon át csak ezt hallgattam.
Ha gitározol, akkor különösképpen érdemes tőlük ezt a számot meghallgatni. Talán ez az első szám, amit én hallottam tőlük és kedvencé vált... még ha nem is ment annyit a lejátszón, mint AWS száma.
Talán kissé bulizós hangulatot hoznak el a hallgató számára ezzel a számmal, de érdemes belehallgatni.
Nem lett annyira kedvenc, mint AWS száma, ezt sem hallgattam annyiszor, mint, ebben a listában első helyet elfoglaló dalt. Viszont egyetlen egy mondat, ami a Termék vagyok-ból szíven ütött.
De én szárnyakra vágyom
Maga a videó hét és fél perces, de maga a zene ennél rövidebb, kb hat perces. Az előzőhöz képest sokkal keményebb vonalon mozog.
Ez a zenei ajánló ennyi lett volna. Remélem tetszett a kis összefoglaló nektek is és ezek közül lett minimum egy kedvenc.
Április 10-n betértem a város hangszerboltjába. Ahol egyúttal megvettem életem első basszusgitárját:
Emellett ajándékba kaptam pengetőket és egy cd-t.
A pengetőket én választottam, mert szerettem volna még pengetőket és az eladó mondta, hogy ezek ajándékba vannak:
A cd (amire azóta se került sor, hogy meghallgassam):
Ebben a bejegyzésben megmutatom, hogy ebben az évben, vagyis 2024-ben, mi volt a menü nálam. (Igaz, volt más is, amit ettem ezeken kivűl, de azokat nem az ünnep miatt vettem meg.)
Kicsike adag, de így se ettem meg egyszerre. Megérte megvenni, esélyt adni neki.
Ezt hétfőn bontottam fel, míg a tojássaláta már pénteken elfogyott. Mivel, én a jelenlegi lakhelyemen nem főzök és nem sütök, így ez a saláta jól jött, hogy kapható a Spar-ban. A főtt tojás és sonka ugye illik a húsvéthoz.
Amiért gondoltam arra, hogy szombaton vélhetőleg kimarad a kínai kajáért való menés (ugyanis múltkor, amikor hasonló helyzet volt, akkor se volt nyitva), ez az egytálétel a kosárba került. Ezt már korábban kóstoltam, akkor ízlett.
A májkrémek olyan ételtípusokat jelentenek, amik nem szoktak szerepelni az én étrendemben. Most kivételt tettem, kiváncsivá tett, hogy ez a képen látható termék milyen ízű. Ez is elfogy, ezt is megérte megvenni.
A két konzerves kaja megvásárlásának ugyanaz az oka, mint a csirkés ételnek.
Március 15-ét követő szombaton nem volt nyitva a kínai kajás, ahol egy bizonyos óra után féláron lehet ételt venni, aztán vasárnaponként nem is szoktak nyitva lenni.
Most, húsvét idején, ugyanez a jelenség állt fent: pénteken ünnepi nap, vasárnap alapból nincsennek nyitva, szóval most meg se kíséreltem a kínai kaja féláron való beszerzését, mert sejtettem, nem lesznek nyitva. Ha múltkor nem voltak nyitva, ugyanolyan feltételek mellett miért legyenek nyitva?
Ebből a babos konzerv még nem került elfogyasztásra, de ugye a konzerves ételeknek az az előnyük, hogy nem kérnek hűtőt és sokáig elállnak.
Valamelyik nap Spar-os újságot néztem online. Abban szerepelt, hogy bejglik kaphatóak. Nos, bejglit keresve találtam rá erre a két sütire.
A citromos süti az jobban bejött, de a kakós is fogyogat.
Amikor ezt a bejegyzést írom, szombat van, 23-a. A videószerkesztő éppen "csinálja" a megszerkesztett videót (rendereli?)
A napokban, hetekben felvettem videókat, de ezek még nyers formátumban léteznek, tehát nem került sor se a megvágásukra, se a megszerkesztésükre. Olyan videó is létezik, amit február 13-n vettem fel, de még nem kezdtem vele semmit se.
Ma egy olyan felvétellel foglalkoztam eddig, ami február 15-n született meg.
Szóval látható, hogy valami miatt a nyersfelvételek úgymond "beragadtak".
Jó, azért az igazsághoz hozzátartozik az, hogy van, ami február 18-n keletkezett és már megszerkesztésre-megvágásra került és Youtube-n is megtekinthető. (És emellett gitáros felvétel is van, ami március 2-ai dátummal van ellátva.)
Viszont akárhogy csűröm-csavarom a dolgokat, annyi biztos, hogy elmaradoztak a videók és a posztok is.
Itt a blogon is kissé visszább vettem a tempót, ami a posztokat illeti.
Úgy érzem és meglátásom szerint márciusban eddig nem jeleskedtem bejegyzések terén se, ami a blogot illeti. 
Munka. Meg munka. Meg munka. Meg kudarc.
Március hetedikén kiderült, hogy kik kerültek fel a listára, ami a gitárversenyt illeti. Számomra ez kudarcot jelentett és lelkileg a föld felé küldött, nem pedig a csillagok közé. Az a hétvége (hiába voltam pénteken kiírva szabadságra) ment a kukába.
Már annak örülhettem, hogy egyáltalán, a gitárhoz hozzányúltam, nem pedig repült egyet az ablakon keresztül a szabadba.
Gitároznijo videója két héttel ezelőtt jelent meg Youtube-n (március kilencedikén), március 26-n jutottam el oda, hogy megnézzem. (Amúgy meg a videóit meg szoktam nézni.)
Március 15-ei héten a csütörtök szabadságot jelentett. Addig nem is volt számomra gond, ameddig el nem jött a szombat. Szombaton már rosszkedvű voltam, mert hétfőn munka.
Azért azt hozzá kell tenni, hogy március 15-ei héten éjszakás voltam, ami azt jelentette, hogy hiába írtak be szabadságot (nemcsak nekem, hanem másnak is) csütörtökre, a pénteket uralta a munka: ugye, naptárilag már péntek van, amikor eljön az éjfél és még hat órán át tart a munka. Utána menni haza, utána aludni... Szóval, ezzel már nem sokat lehetett mit kezdeni.
(Azóta már március 29-e van, egy pénteki nap, jobban mondva nagypéntek, ennek köszönhetően nem kell ezen a napon menni dolgozni.)
A gitárversenyes kudarcos élménye már halványodott, úgy tudtam a gitárhoz nyúlni, hogy ez a nem túl jó élmény nem nyomta rá a bélyegét.
A munka pedig fárasztó. Vannak olyan személyek, akik munka előtt pörögnek, elmennek postára, ide-oda, aztán állnak 8 órán át és hozzák a darabszámot, de én nem vagyok ennyire energikus. Ha munka előtt nem alszok, pihenek eleget, akkor annak hatása jelentkezik a munkahelyen is.
(Azóta már naptárilag március 31-e van.:D)
Remélhetőleg ez egy átmeneti időszak nálam és vissza fogok térni a videózáshoz és a blogoláshoz egyaránt.
Boldog nyuszit mindenkinek!
ui: élő nyuszit inkább ne vegyetek most.
Néhány videó,különféle alkotóktól, akik Youtube-ra töltik fel videójukat:
Ebben a bejegyzésben arról írok nektek, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy részt vettem a gitárversenyen, ami egyébként számomra a legelső volt.
A nevezés egyébként már február 18-n lezárult.
Azt, hogy ebben az évben gitárversenyt szervez Szólómánia, már az első, 2024-es videóból kiderült. Ekkor még nem született meg bennem a gondolat, hogy nekem ezen részt kellene vennem.
Miért is vegyek részt egy ilyen versenyen, amikor alig egy éve gitározom, nem jártam zeneoktatásra? Emellett soha életben nem játszottam zenekarban. (Erről a kérdésről írtam egy korábbi bejegyzésben, Újabb MÉRFÖLDKŐ az életemben - gitározás és videózás terén címen.)
Amikor Szólómánia videóját néztem (amiben először esik szó a gitárversenyről), megkönnyebbültem, hogy nem másokkal, hanem saját magunkkal kell versenyezni. Igazából azt gondoltam, hogy itt arról lesz szó, hogy az ember kap egy alapot, amire játszania kell, saját magának és ennek segítségével megszülethet egy gitárszóló... miközben ez az esemény a négy fal közt marad.
Youtube-n láttam, hogy Szólómánia számol visszafele, a gitárverseny megnyitása volt a nulladik nap.
Szólómánia következő videója (az év második videója, január 11-n jelent meg) alatt az egyik kommentben ezt írtam:
Igazából én nem nagyon szeretek versenyezni, max. saját magammal, hogy a saját elért sikereimet túlszárnyaljam. Nem tudom, hogy részt fogok-e venni rajta, nem szoktam magamat levideózni (annyira se, hogy csak a gitár,meg a két kezem látszódjon). Oké, feltöltöttem már videókat Yt-re, de azokban max. könyökig jelentem meg. így belegondolva, szinte borítékolható, hogy én ezt a versenyt csak külső szemlélőként fogom végigkövetni. :D Már azért is, mert nem érzem úgy, hogy én ezt a szintet megütném. Nekem nem volt se színpadon gitározás, se zenekar.
Szólómánia pedig ezt írta:
Megértem, és tiszteletben tartom, ha úgy látod majd, hogy most ezt a versenyt csak szemlélőként követed. Mindenesetre azért találj ki dallamokat a zenei alapra, akár teljesen függetlenül a versenytől. És ha egy szuper dallamra rátalálsz, akkor még mindig meggondolhatod a dolgot. (Minden nagy előrelépést olyan cselekvés előz meg, ami újdonság, kihívás és komfortzónán kívüli dolog.)
(A poszt ezen pontig volt megírva... és úgy írom tovább, hogy már március 10-e van, szóval a gitárverseny eredménye régesrég kiderült.)
Először úgy álltam neki a felvételnek, hogy megnézzem, egyáltalán menne-e az egész. Tehát, például eléggé hallatszik-e a gitár, megoldható-e úgy a videókészítés, hogy a fejem nem szerepel benne (de azért a környezet se kapjon sok szerepet :D)
Számomra az, hogy kamera elé üljek (igaz, az én esetemben itt még telefon kamerájáról van szó), nem számított se nyugodt tevékenységnek, se természetesnek.
Kicsit az is bennem volt, hogy azért lenne érdemes részt vennem ezen a versenyen, mert egyrészt, most van esélyem erre és ki tudja, hogy következő évben lesz-e ilyen.
Konkrét terv nem volt, hogy mit akarok eljátszani a fél perc alatt, csak néhány gondolat fogant meg bennem:
Szólómánia így véleményezte az első szólót:
Köszönöm szépen a szólódat, és ezennel hivatalosan is regisztráltuk a nevezésedet. Nagyon örülök, hogy így döntöttél, hogy részt veszel, és ez mindenképpen egy nagy mérföldkő. Közel egy év gitározás után egy ilyen bátor lépés szárnyakat tud adni a folytatáshoz.
Ráadásul nagyon jó dallamérzékkel találtad meg a zenei témákat a szólóban, érződik a sok előzetes ötletelés is, amelynek során már formálódtak az ötletek.
Youtube-n is jeleztem azt, hogy részt veszek a versenyen, Szólómánia válaszából részlet:
Ez egy olyan szép és fontos dolog, hogy már önmagában ezért a sikerért megérte megszervezni a gitárversenyt. A legelső szóló egy nagy pillanat, és az a tény, hogy ezt egy ilyen közös eseményre alkottad meg, nagy öröm számomra. Egyúttal igazolja azt az elképzelésemet, amit az elmúlt hetekben az adásokban is és a kommentekben is elmondtam: egy gitárverseny lényege igazából az, hogy a résztvevők saját magukhoz képest tesznek egy nagy lépést.
Valamiért úgy gondoltam, hogy az első szóló nem elég jó, meg azért jöhetne még egy szóló. Ennél már megvolt konkrétan, mit is szeretnék eljátszani. (Maximum a végén volt egy kis kérdés, mi legyen ott.)
Youtube-n, Szólómánia egyik videójánál jeleztem azt, hogy én újabb szólóval készülök, Szólómánia pedig így reagált erre:
De jó, örülök a második nevezésednek, 11 hónap alatt máris nagyon sok mindent elértél a gitározásban. Mindig a bátrabb (azaz jobb) döntéseket hoztad meg a tanulás és a gitárverseny kapcsán is. Ilyen hozzáállás és lendület mindig sikert eredményez (és ráadásul a zenélésben nemcsak a cél, hanem az út is örömöt jelent).
Email-ben küldtem el a linket a második szólóhoz, amire néhány szót írt Szólómánia:
Örülök a második nevezésednek is, és a gitárverseny számodra már mindenképpen egy sikertörténet. Kevesebb, mint 1 év gitározással is benne voltál a közös játékban, zenei témákat alkottál, és meg is mutattad az alkotásodat a világnak.
Másik videó alatt is írtam kommentet, ahol többek közt ezt írta nekem Szólómánia:
Igen, a legfontosabb hozadéka a versenynek az, hogy átlépünk az addigi határokon, és kiszélesítjük a "játékteret" azaz a komfortzónát. Az első nevezéseddel ezt tökéletesen teljesítetted, és a második nevezés már azt mutatja majd, hogy ezen a szélesebb pályán is biztonságban érzed magad.
Február 19-n még úgy gondoltam, hogy megérte a nevezés számomra. Igaz, ilyenkor még nem volt meg, hogy ki a nyertes, ki kerül be a külön kategóriába.
Szólómánia email-ben ezt írta:
Örülök, hogy szerinted is megérte a nevezés, ráadásul három alkotással is. Ezzel a kreativitás is nagyon sok tapasztalatot kapott.
(Most már március 17-e van.)
Megvolt, hogy mit szeretnék, Musescore program segítségével megalkottam. Aztán 2-3-4 alkalommal neki kellett futni, hogy egyszerűsítsek a szólón.
Igazából még szombaton próbálkoztam valamit produkálni, mivel azt gondoltam, hogy szombaton 23:59-ig van lehetőség beküldeni a versenyre a videót.
Szólómániát email-ben megkerestem, hogy vasárnap lehet-e még nevezni. Szerencsére lehetett, szóval kb nulláról nekiálltam az újabb szóló megalkotásához. Musescore nevű programot vettem segítségül, ebben alkottam meg a közel fél perces zenét... viszont nekem kevésnek bizonyult az az idő, amit magamnak szántam a megtanulására. Szóval egyszerűsítések jöttek egymás után.
Az első verzióban még akkordok egymás utáni pengetése is szerepelt, de amiért nem voltam elég gyors és nem tudtam megjegyezni egykettőre, hagytam az egészet.
Az egyik első szólóban volt:
De ezt egyből nem tudtam megtanulni, emellett idő se volt rá (nevezés utolsó napján próbáltam ezt megtanulni), szóval jött az egyszerűsítés. A könnyítésben arpeggiok is megjelentek, de végül még ennél a szóló-változatnál is könnyebb lett az, amit eljátszottam. Végül improvizálás lett az egészből.
Azt gondoltam, hogy mondjuk az első 200 nevezőbe bekerülök. Ugyanis Szólómánia egyik videójában ezt mondta:
Vannak a mezőnyben olyanok, akik nem olyan régóta gitároznak, de most megalkották az életük legszebb dallamát. Lehet, hogy a hangképzés és a technika még messze nem tökéletes, de a szólójuk mégis valami plusszt ad a hallgatónak. Ezek a nevezések jóval előrébb fognak végezni a mezőnyben, mint más gitárversenyeken.
(Ezt a pár mondatot megnézheted-meghallgathatod erre a linkre kattintva.)
Én ebből valahogy arra a következtetésre jutottam, hogy most az kerülhet előrébb, aki nem olyan rég gitározik. tehát, míg másnak mondjuk 3 éve van gitározásban, az hiába ír-csinál jó szólót, mégis az lesz előrébb, aki egy éve gitározik.
Nem akartam nyerni, hiszen nem vagyok elszállva magamtól. Persze kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nyernék, de ez sima álomkép volt. Realitás talaján állva tudtam, hogy én azokkal a versenyt nem veszem fel, akik több éve zenélnek, emellett mondjuk zeneiskolába (és/vagy magántanárhoz) jártak és minimum egy zenekarban játszanak/játszottak.
Annyinak örültem volna, hogy ha az első 200 nevezőbe bekerülök. Így legalább elmondhattam volna magamról, hogy nem annyira tré, amit alkottam. (Ezzel nem minősítem mások nevezését, csak és kizárólag magamra értve írom ezeket a mondatokat.)
Aztán az eredmény? Március hetedikén kiderült és március hetedike sírással tarkítva telt el, utána pedig kb csak vasárnap tudtam normálisan hozzányúlni a gitárhoz.
Ma jelent meg AWS új dala:
Nekem a dal tetszett, főleg az elején hallható hangszeres téma, míg be nem lép az ének. Látványvilág is különleges, igaz, az ilyen posztapokaliptikus világ csak képzeletben érdekes, valóságban maga lenne a pokol.
Ebben a bejegyzésben azokat a mondatokat ragadom ki, amik Szólómánia egyik videója alatt keletkeztek. Ugyanis csütörtökön kikerült egy videó, amiben többek közt arról volt szó, hogy kik milyen kategóriába kerültek be. Én hiába vártam, hogy mondjuk első 200 közt szerepeljek, nem szerepeltem, már azért se, mert nem volt ilyen kategória, nem ilyen módon történt a felosztás.
Megírtam a gondolataimat a versennyel kapcsolatban (inkább arról írtam, hogy hogyan éltem meg a kudarcos teljesítményemet), amire érkeztek kommentek, amikben támogató gondolatok szerepelnek.
Ezeket mutatnám itt be, már azért is, hogy legyen egy olyan felület, ahol összeszedetten látom ezeket és elő tudjam venni, hogy ha lelkileg ismét rosszul érezném magam.
szolomania:
Köszönöm, hogy leírtad ezeket a belső megéléseket (és utána pedig az elismerő szavaknak is örültem a versennyel kapcsolatban). Abszolút megértem, hogy mik játszódhattak le belül, amikor az eredményeket nézted. (...)legfontosabb, hogy abból tanuljunk, hogy volt-e olyan, amit jobban csinálhattunk volna. Az esetedben szerintem nem volt ilyen, azaz a tudásod legjavát adtad. Mivel csak 1 éve kezdtél gitározni, ezért teljesen érthető, hogy ez bizonyos szempontból "versenyhátrányt" jelentett a rutinosabb gitárosokkal szemben. De ez közben versenyelőny is, mert kevesen mondhatják el, hogy bátran részt vettek egy versenyen 1 év gitározással. Ez hatalmas dolog, és ebből a szempontból a mezőny legelején vagy. A tanulás és önképzés a legfontosabb garancia a célok eléréséhez, úgyhogy csak időre, türelemre, valamint kitartásra lesz szükséged. Az önbizalom nehéz téma, és az elme sok minden negatívat tud mondani saját magunkról. A lényeg, hogy ennek a hangnak sose higgy el egy szót sem :D Mindig arra fókuszálj, hogy hogyan juthatsz napi 1-1 kis lépéssel előre, és a lépések sorozatából kijönnek majd azok az eredmények, amelyeket elképzelsz magadnak. Úgyhogy azoknak a pozitív hozadékoknak továbbra is érdemes örülnöd, amit a verseny hozott számodra, mert ezek tényleg nagy lépések voltak. :)
attilavass4479:
Szia Üdv neked! Végig olvastam amit írtál és megfogalmaztál és őszintén...? Te egy nagyon bátor ember vagy nagy szívvel és lélekkel. Már csak azért is mert leírtad az érzéseidet ezzel kapcsolatban,nincs menekülés csak őszinteség! Ez már nagy előny. Amiket leírtál,pont UGYANEZT éreztem magamon amikor még kezdtem pengetni az elején,sőt tovább megyek,évek múlva is. Ja és amit nem hinnél....még most is. (...) Szóval így ismeretlenül én csak azt ajánlom neked hogy semmi csüggedés,rossz kedv. A zene öröm, szépít,és építi a lelket és a tudat állapotot. Nekem eszembe nem jutott volna egy év gitározás után indulni bármin is. (...) Ha ezt te tényleg szeretnéd csinálni,szívből,lélekből. Csak csináld,teljes tudatos odafigyeléssel,és fegyelemmel,szépen. Élvezd amit csinálsz és fel a fejjel! Sok sikert kívánok neked a zene és természetesen az élet területein is.
developful3006:
Ha már gitárt ragadtál hidd el nagyon sok közös van bennünk, nem vagy kívülálló, vagy betolakodó. Mindenki úgy született, hogy nem tud gitározni, és hosszú és küzdelmes út vezetett el mindenkit arra a szintre amit elért, főleg az eleje a legnehezebb. Összes hangszerek közül legnehezebb a gitár, sok kitartás kell hozzá, és egész életünkben tanuljuk.
szolomania:
A leírásod alapján tényleg volt számos nehezítő körülmény (hangszer-kérdés, nyugodt gyakorlás biztosítása, stb.) és így még nagyobb és még szebb eredmény, hogy máris elmondhatod magadról: megtapasztaltad a versenyen való részvételt. Itt a lényeg az, hogy egy konkrét feladatot, konkrét keretrendszerben elvállaltál és teljesítettél. És ez független mindenki mástól, azaz a résztvevők eredményeinek sorrendbe állításától is. Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted, és nagyon jó indulás. Biztos, hogy itt a helyed az aktívan zenélők társaságában, mert a zene szeretete már önmagában is feljogosít arra, hogy zenélj, tanulj, gyakorolj. Régen sok síugrást néztem (sőt, még cikkeket is írtam róla), és Adam Malysz, a lengyel síugró legenda évekig minden versenyen elmaradt az élbolytól, de aztán egy év leforgása alatt a legnagyobb síugrók egyike lett. Fejben is átállított dolgokat, és itt jön képbe az önbizalom: minden eszközt meg kell ragadni, hogy az önbizalmat tápláljuk, akár apró sikerekkel is (aznapi jól sikerült gyakorlás is már apró siker). Az önbizalom építése is része a zenében való fejlődésnek. A versenyen való részvételed minden eredménytől függetlenül óriási siker, mert 12 hónap alatt máris nagyon sokat elértél. Ezt építsd be az önbizalmadba mindenképpen. :)
zoluve:
Tudod, úgy gondolom, hogy kifejezettem előnyös tulajdonság a sok érzelem azok számára, akik bármi módon alkotnak. Kb. 24 évvel ezelőtt, a dobtanárom (akkor épp ilyesfajta zenei kitérőben jártam) említette egy alkalommal, hogy a zenészek kivétel nélkül érzékeny emberek függetlenül attól, hogy kifelé milyen akár laza, vagy nagy, vagy vad, vagy bármilyen egyéb arcot mutatnak, legbelül mind azok, ezért találta és tartotta meg őket a zene. (...) És ha érdekel az zenélés, úgy csináld, ahogy neked jó, ahogy a legnagyobb örömöt találod meg benne.
Fretsofloudness:
Végtelenül bátor vagy, hogy bevállaltad és feltöltötted a szólódat, és feltöltöttél több videót is ide.(...) Bátor vagy nagyon is. Egy csodálatos hobbit találtál a gitárban. Sokak hobbi nélkül végigélnek egy szürke életet. A gitár kiszínezi az élet perceit. Amikor ránézel, amikor megszólal, amikor megtetszik valami amit kihozol a hangokból. A hangszer elsajátításnál kevés szebb dolog van. Fel a fejjel! Nagyon nagy lépést tettél és bátor voltál, rengeteg emberből ez hiányzik. Nehogy elengedd az álmod :D !
Nos, csütörtökön megjelent Szólómánia videója. Ez a megszokottakhoz ellentétben hosszú videónak számít, közel 45 perces.
Kissé vártam azt, hogy azért én bent legyek valamelyik kategóriában, de hiába vártam. (De erről egy másik bejegyzésben.)
Habár nőnek születtem, attól még én is írhatom minden embernek, aki nőnek tartja magát:
Boldog nőnapot!
Március van...és végre szombat.
Noha én egy introvertált személynek számítok és ugye ott a zenélés is, nekem is megvannak a saját kis hobbijaim, szabadidős tevékenységeim, még ha ezekhez nem is kell kimozdulni.
A gond az, hogy a munkának köszönhetően ezekre leginkább csak hétvégén jut idő és leginkább energia és koncentrációképesség. Ahogy hazaérek a munkából, nem kell kaja se, kis idő múlva érkezik az álmosság, a koncentrációképességet meg szinte el is felejthetem.
Egész héten nem jutott elég energia a saját hobbijaimra. A gitározással éppen hogy haladtam, de sokat nem fejlődtem, nem is haladtam... és jó, ha egy-két videót meg tudtam nézni, ami érdekel.
Egész héten felé se néztem a blognak, esetleg csak hétfőn, vagy akkor se. Ami kikerült a blogra, az már korábban meg volt írva, és időzített bejegyzésnek állítottam be. Pedig én azt szeretem, ha előre megvan írva 1-2 vagy több bejegyzés, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor megjelenős nap van.
Február huszonhetedikén jelent meg egy videó, amit meg szerettem volna nézni, de egész héten nem jutott rá úgy idő. Egyébként Pathfinder egyik videójáról van szó, ami több, mint másfél órás időtartamú.
A héten délutános voltam. Ez pedig azzal járt, hogy egyik hétköznap se mentem be boltba. Ennek következtében szerdán elfogyott a lilahagyma (szendvicsbe szeretek tenni lilahagymát), pénteken meg alig jutott már vajból a szendvicsekbe. Emellett, a kenyér is annyira kevés lett, hogy következő munkanapra már nem jutna elég. Tehát, szombati napon el kellett menni boltba. Igaz, amúgy is mentem volna boltba...
Szóval, végre hétvége jött el, a szombat, ezzel együtt végre nemcsak nyomorult TÚLélésről van szó.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. "Találkozunk" következő bejegyzésnél.
Ebben a bejegyzésben 5, viszonylag friss kedvencet mutatok meg nektek. Fogadjátok szeretettel és hallgassatok bele!
A gitár az, ami megfogott ebben a számban.
Egyszerűen szép az egész zene, annak ellenére, hogy a gitárnak ez volt az utolsó szereplése.* (Na viszont ez az, amit talán nem kellett volna.)
Ennek a számnak inkább az első fele az, ami kedvencnek mondható. Ettől függetlenül érdemes a teljes számot meghallgatni.
Ezt az együttest mondjuk két héttel ezelőtt nem is ismertem. Viszont fel vagyok iratkozva Szólómánia "hírfolyamára" (vagy minek hívják ezt), így ennek köszönhetően rendszeresen jönnek az újabb email-ek. Az egyik levélben szerepelt egy Yt-s link, ami a heti szólót hivatott megmutatni (erre a linkre kattintva megtekinthető). Megnéztem a szólót, aztán a feltöltőtől (ami egy lemezkiadó) megnéztem más zenei tartalmakat is. Na, így akadtam rá erre a számra, ami azóta kedvencemmé vált:
Ez az együttes is ismeretlen számomra. Ez az első szám, ami tetszik tőlük és rájuk is úgy találtam rá, hogy a "heti szóló" után megnéztem-belehallgattam más zenékbe is, amik a lemezkiadó Yt oldalán vannak feltöltve.
Ez a zenei ajánló ennyi lett volna. Nektek ezek közül melyik lett kedvenc? Írjátok le kommentben!
*Legalábbis szerintem eléggé valószínű.
Ebben a bejegyzésben azokat a posztokat hoztam el, amik legolvasottabbak voltak és 2023-ban íródtak.
(ui: Nem olvasottsági sorrendben következnek a posztok!)
Ezzel címmel egy videót is megmutattam, amit Atv oldalára töltöttek fel, a pályaelhagyó tanárokról.
Ez a bejegyzés erre a linkre kattinva olvasható el.
Ebben a bejegyzésben (ami erre a linkre kattintva olvasható), egy meséről írtam, ami annó a kedvencem volt.
Ez a poszt október 23-n jelent meg az oldalon, tavaly.
Tavaly október harmincadikán vált ez olvashatóvá ezen az oldalon. Ha érdekel, itt elolvashatod.
Ez a bejegyzés több embert érdekelt, mint a Halloweenről szóló kis írás.
...és hogy mire gyűjts? Hát a műtéteidre, ha nem akarsz várni hosszú-hosszú heteken, hónapokon (esetleg éveken) át az adott műtétre, esetleg vizsgálatra. :(
Ennek a kérdésnek két bejegyzést szenteltem. (Az első rész linkje, második rész linkje.)
Itt leírtam azt, hogy szerintem mi várhat azokra a személyekre, akik úgy döntenek, hogy munkásszállóra mennek.
A blogomon elég gyakran írok arról, hogy milyen zenék a kedvenceim. A harmincnegyedik rész ide kattintva olvasható el.
Ebben a bejegyzésben írtam néhány tanácsot, amiket érdemes megfogadni, hogy ha az embernek a mindennapjait egy munkásszállón kell töltenie.
Nyilván minden embernek más az, hogy milyen három műszakban dolgozni. Van, akinek az éjszaka a legjobb,más meg pont ezt az éjszakás hetet utálja teljes szívből. Én egy bejegyzést szenteltem annak fejtegetésére, hogy milyen is (nekem) három műszakban dolgozni?
Top 3 legolvasottabb bejegyzés, ami 2023-ban íródott:
Egy hónappal ezelőtt nem hittem volna, hogy egyáltalán, részt veszek Szólómánia gitárversenyén. Azóta beküldtem az első, majd a második nevezésem is. A harmadikat pedig vasárnap, 18-án készítettem el és küldtem be.
íme:
Még januárban kitaláltam amolyan zenélős kihívást. Ez két napot ölelt fel.
Amire szükséged lesz:
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem egy pénteki napon, hogy 3 órát foglalkozok a zenéléssel, így a gitározással.
Nem kell azt a 3 órát egyhuzamban lenyomni, lehet megszakításokkal. Ez esetben célszerű valahogy feljegyezni, hogy egyszerre mennyi percet (esetleg órát) zenéltél.
Második nap annyi a lényeg, hogy egy óra gyakorlás meglegyen, de úgy, hogy közben az ember metronómot használ.
Itt se kell egyben lenyomni a hatvan percet. Én se nyomtam le egyben az egészet, azért nekem túl sok lett volna egyszerre.
Február 11-e az a nap az életemben, amikor a második nevezésemet felvettem és feltettem a Youtube-ra.
Íme:
Ebben a bejegyzésben azokat a zenéket mutatom (gyűjtöttem össze) amik számomra az álmok elérését, szabadságot jelenti számomra.
Videóban megjelenő repülés számomra a szabadságot testesíti meg. Aki pedig földön van, az repülni vágyik. A repülés az álmok megtestesítője, a földön levő munkavégzés pedig a kevésbé élvezetes életet jelenti.
Ez egy vidámabb hangvételű dal és kissé az is megjelenik a dalban számomra, hogy "másnak lenni". Egy életet mutat meg a zene, ahol még ha nincs is mindig boldogság, de elégedettség ott van, az ember halad az álmai felé, a kitűzött célokat eléri.
Ezt a zenét még Facebook-os kis videókban hallottam, aláfestő zeneként. Igaz, köze sincs még a rock zenéhez se, de mégis megragadott.
Nem tudom, hogy a kínai írásjelek megjelennek-e vagy sem, de a lényeg, a zene:
És talán először ezzel a videóval találkoztam először:
Ezen pedig elsírom magam, ha olyan hangulatban vagyok.
Ez se a rock műfaját hozza el, hanem teljesen mást. Emellett még fel is használható Youtube-n aláfestő zenének, hiszen "no copyright".
Nem mai zene ez sem. Within Temptation együttessel kissé közelebb kerülünk a rock-metál színvilágához. Igaz, nem azt a zúzós metált kell itt elképzelni.
Ez is olyan dal, amin könnyűszerrel elsírom magam.
A klip magáért beszél.
Régebbi kedvenc.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Várhatóan lesz következő rész, de azt nem tudom,hogy mikor. Nektek melyek azok a zenék, amik számotokra a szabadságot és az álmokat jelképezi?
Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy nekem hogyan sikerült úgymond munkahelyet váltani anélkül, hogy jelentkeztem volna bárhova is.
(A kép illusztráció.)
Jelenleg én egy gyárban dolgozom, (sajnos) operátorként.
Decemberben még a régi helyemen voltam, régi részlegen.
Egyre inkább nem éreztem jól magamat a munkahelyemen, tehát pl. egyáltalán nem mosolyogtam, rosszkedvűen toltam végig a munkanapokat. Igazából selejtnek éreztem magam a munkahelyen, mert valahogy nem tett jót a lelkemnek az, hogy azt éreztetik (még ha közvetve is), hogy semmit se tudok, így szinte mindig ugyanoda tettek, míg másokat ide-oda tettek az állomások közt.
Én pedig megragadtam a "kezdő" szinten. Míg mások beszélgethettek (miközben álldogáltak), addig nekem (és másnak is, aki ugyanerre a munkafolyamatra került), a megállás nélküli ide-oda sétálgatás jutott.
Emellett úgy gondoltam, hogy nem nekem való ez az egész (nem mindenem a darabszám és a szükségleteket se áldozom fel a darabszám oltárán, lásd: wc-re menést), emellett én jobbnak láttam volna, hogy ha a várost is elhagyom és mondjuk Budapest felé veszem az irányt.
Ja, hogy én látnám ennyire rosszul a munkahelyet és ezt a részt? Sajnos nem. Mások se érezték jól magukat ezen a helyen. Az egyik ezen a részlegen tudta meg, hogy milyen a pánikroham és lehetne sorolni a sort. Több személyt eddig zavart az a fajta felállás, hogy az egyik majd' megszakad a munkában, addig más csak álldogál és beszélget. Szóval, mint megannyi helyen, itt is egyetlen egy motiváció van-volt arra, hogy az ember bejöjjön minden egyes munkanap: a pénz.
(Ez is illusztráció.)
Aztán még 2023 decemberében felütötte fejét az, hogy itt, ezen a részlegen nem kell annyi ember. egy idő után. Eljött a január. Kiderült, hogy amit x hónapra vártak, az már januárban beköszöntött, Szóval, egy-két dolgozónak mennie kell, másik részlegre, már januárban.
Először még csak önkéntes alapon történt egy adott helyre való áthelyezés.
Aztán elérkezett a következő áthelyezési hullám. Ismét felkínálták az embereknek, hogy el lehet menni más részlegre.
Én igazából már vártam, hogy engem találjon meg a kérdéssel a műszakvezető, hiszen ők se buták: miért adnák át másik részlegnek a régi dolgozót? Ez olyan, mint a magyar kártya: minél régebbi dolgozó (minél nagyobb az értéke), annál többet ér. Tehát, nem a nyolcas kártyát fogják megtartani alapesetben, hanem az ászt, meg a felsőt. Én jól láttam a helyzetet. Én több helyre még be se tanulhattam, emellett engem a kezdő-szintre soroltak be.
Szóval, lényeg az, hogy vártam, hogy én legyek az, akit eltávolítanak a megszokott helyről és megszokott csapatból.
...és jééé, én lettem az! (Ennyit arról, hogy pesszimista vagyok. Nem vagyok az. )
Nagyon egyszerű. Reggeles műszakban tudtam meg, hogy én leszek az az egy, aki át lesz téve másik részlegre és ezzel együtt a következő hetet is reggelesként kell letolnom.
Ez pedig azzal járt, hogy az addig megszokott közegtől elbúcsúzhattam. Szóval, addig volt ember, akivel együtt jártunk egy műszakba (igaz, ő más helyen dolgozott, mint én), most már nincs. Az öltözőben voltak olyan dolgozók, akikkel egy soron/padon öltöztünk, most már nincs.
Az új helyen pedig senkit se ismerek.
...hát így történt az, hogy nekem anélkül lett úgymond új munkahelyem, hogy jelentkeztem volna állásokra. Igaz, maradtam abban a városban, ahol pár hónapja élek.
Új, ismeretlen helyre kerültem, más műszakba (így a megszokott arcokat szinte nem is láthatom), számomra idegen emberekkel kell együtt dolgozni.
Az új munkahely pedig ezzel jár: ismeretlen emberek, ismeretlen hely, ismeretlen munkafolyamat, megszokott arcok "elfelejtése".
Ebben a bejegyzésben azt veszem végig, mi történt velem 2023-ban.
Egyik legfontosabb változás az életemben a gitározás elkezdése volt. Az a nap, amikor elkezdtem, február vége volt, egy vasárnapi nap. Akkor kaptam kölcsön egy gitárt, amit (sajnos) vissza kellett adnom nyáron, pont abban az időszakban, amikor elvesztettem a munkámat.
Júliusban megvettem a saját gitáromat, egy Ibanezt, egy használtat. Lehet, nem a legjobb, de onnantól kezdve egyetlen egy nap se maradt ki az életemből, amikor a gitárt ne fogtam volna a kezembe. 
A fentebbi képen a saját kalimbám látható. A megvétel oka az volt, hogy nem akartam hangszer nélkül maradni akkor sem, amikor a kölcsönkapott gitár visszakerült a gazdájához és munkanélküli voltam. Nem tudtam akkor még, hogy hány napot, hetet kell elöltenem munka (ezáltal fizetés) nélkül, csak annyit tudtam, hogy nem szeretnék hangszer, zenélés lehetősége nélkül maradni.
2023-as év munka szempontjából mozgalmasnak bizonyult számomra. A januárt azzal kezdtem, hogy munkanélküliként léteztem. Aztán eljött a tavasz, amikor egy gyárba felvételt nyertem. Viszont ott hiába kezdtem el megszokni a helyzetet (rendszerint 4 órát ülve lehetett tölteni, másik 4 órát pedig állva kellett tölteni), próbaidő előtt megváltak tőlem. Az ok egyszerű: darabszámot nem teljesítettem a tűréshatáron belül. Újra munkanélküliség következett, összesen 10 naptári nap erejéig. (A 11. napon felvettek, azt már nem számolom bele.)
Ugyanabban a városban sikerült elhelyezkednem, egy másik gyárnál. Onnantól kezdve ott vagyok.
2023-ban elérkezett annak az ideje (és lehetősége), hogy betérjek egy olyan boltba, ahol metálos-rockos-goth-os dolgokat kapni és leginkább zenekaros pólókat. így lett többek közt Trivium-os, Megadeath-es pólóm és a fentebb látható pulóver is innen származik.
Meg kell említenem a blogot is. 2023-ban legelső bejegyzés áprilisban látott napvilágot. Utána ismét csend következett és júniusban folytattam a blogolást.
Novemberben tartottam meg a "minden napra jusson egy blogbejegyzés" dolgot is, január(?) helyett.
Noha már nyáron feltettem egy videót Youtube-ra, a nagyobb visszatérésre várni kellett. (Feltettem a videót és rá két nappal tudtam meg, hogy bizony ismét munkanélküli lettem.)
Decemberben kezdtem el Youtube-al foglalkozni, amikor a szabadságomat töltöttem.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszönöm, ha eddig elolvastad és "találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
Még január elején kiderült, hogy indul egy gitárverseny, Szólómánia szervezésében. Ilyenkor még nem gondoltam arra, hogy én egy ilyenen részt veszek.
Mégis, miért vennék részt rajta? Még egy éve van kb. csak annak, hogy gitározni elkezdtem tanulni, emellett nekem soha az életemben nem adatott meg az a lehetőség, hogy egy zenekarral együtt kiálljak színpadra. Talán jobb is ez így, de ezt egy másik bejegyzésben kellene kifejtenem.
Szolfézs, személyes részvétellel magánóra? Ezek se voltak, kivéve, ha az alapoktatást nem vesszük bele a számításba, ami iskolában volt, énekóra gyanánt.
Szóval, egy gitárverseny nem biztos, hogy nekem olyan hú, de nagyon ajánlott lenne.
Viszont szombaton (január 20-a) mégis úgy döntöttem, hogy indulok.
Kérdés volt számomra, hogy a jelenleg használt laptopomon működik-e még a hangszóró. Ugyanis én zenehallgatás és videónézés során előszeretettel használok fej/fülhallgatót (mostanság csak fejhallgatót).
Az is még kérdések közé tartozott, hogy egyáltalán, tudok úgy felvételt készíteni, hogy a fejem nem látszik a videóban? Ugyanis én jelenleg még nem szeretnék látszódni ilyen formában egy felvételen se.
Úgy ültem le a telefon elé (azzal készült a felvétel), hogy először csak próbát teszek: hallatszódik-e az alap, működik-e a hangszóró a laptopon, hallatszódik-e az, amit játszok gitár segítségével.
...és kiderült, hogy bizony az összes pont megoldható, kipipálható.
Először csak akkordokat néztem meg, tehát nem a szólót próbáltam megalkotni. Utána következett jó néhány próbálgatás, zenei alapra. Emellett nyersfelvételek is készültek, amiknél néhány támpont volt csupán számomra, hogy mit szeretnék játszani. Például szerettem volna üveghangot létrehozni, bevittem olyan hangot is a történetbe, ami az adott skálában nem szerepel.
Összesen 55 percnyi nyersanyag készült, ebből lett kiválasztva egy fél perces anyag.
...És íme:
Rengeteg videó, cikk szól a halogatásról, motivációról, célokról és álmokról. Igazából nekem is van egy álmom, vagy lehet, hogy több is.
Például nem szeretnék örökre megmaradni egy operátori szinten, hanem teljesen mással foglalkoznék.
Januárban láttam egy videót, ami nekem egy jelzéssel ér fel, hogy igen, tovább kell csinálni azt, amit elkezdtem.
Először is, megmutatnám a videót, amit január 18-n néztem meg, ezen a napon került feltöltésre a Youtube-ra:
A fentebb linkelt videó szomorú és most nem is mennék bele az eutanázia témakörébe. Itt most kissé másról van szó. Igazából ebben a riportban az ember megismerheti néhány személy történetét és elgondolkodhat: akár ő is lehet ilyen helyzetben, vagy hasonlóban.
Tehát, bármikor eljöhet az a pont az életben, amikor az embernek az addigi életvitelének vége szakad.
Akár holnap is jöhet egy szívroham, ami szinte elviszi az embert, vagy egy agyvérzés, aminek következtében féloldalt lebénul, jöhet egy baleset. Hosszan lehet sorolni azokat a betegségeket, baleseteket, amiknek köszönhetően valaki onnantól kezdve másként kénytelen élni.
Ha ez pedig így van, akkor miért kellene beletörődni abba, hogy ha valami rossz?
Bántalmazó párkapcsolat? Mérgező környezet? Olyan munkahely, ahova az ember teljes szívéből utál bejárni? Beleragadni a rosszba? (helló "tanult tehetetlenség" és az "úgyse fog menni neked, meg se próbáld!" mentalitás)
Napról napra úgy élni az életet, ahogyan az illető nem akarja? Újra és újra elmenni abba a gyárba (vagy akárhova máshova), ahol az embernek már testi tüneteket okoz a jelenlét? Lelkileg ronccsá válni, mert olyan környezetben él valaki? Aztán eljön a másnap, megkap egy diagnózist, ami egyáltalán nem vidám...
Ha nekem is hasonló lesz a jövőm, akkor addig miért ne élhetnék boldogan?
Persze egyénenként változó, hogy mi rontja el a jókedvet, mi okozhat depressziót, testi tüneteket (hasmenés és társai).
A fentebbi mondataimba is könnyűszerrel bele lehet kötni. Hiszen míg nekem az operátori munka egy nem igazán jó munkát jelent és már vállalkozáson is gondolkodtam, addig más, például falun lakva örül, hogy hozzák-viszik busszal és örül, hogy van egy biztos állása.
Egy élet van. Egyetlen egy. Oké, lehetséges, hogy létezik reankarnáció, de az is lehet, hogy a nagy,üres, feketeség vár a halál után. Ennek fényében (vagy sötétségében) tényleg megéri az, hogy valaki úgy éli le életét, ahogyan mások elvárják? (Persze, itt legális dolgokra gondolok,mielőtt még...)
Azért maradjak meg életem végéig operátori állásban, mert van, aki képembe vágja, hogy "örülj, hogy van munkád"?
Hagyjam elfolyni a mindennapjaimat, miközben érzem a késztetést, hogy alkossak, zenéljek? Maradjak csak egy operátor, ide-oda vándorolva a gyáron belül a különféle területek közt, meg járjak meg több gyárat, ha egyik helyről elmegyek? Éljek le dolgozóként 40 évet úgy, hogy meg se próbáltam az álmaimat megvalósítani?
...és mi van, ha pont az az utam, amit érzek? Mi van, ha nekem pont az az életfeladatom (már ha létezik ilyen), hogy igenis, alkossak, emellett segítsek az embereken, még ha közvetve is?
Ha abból élnék meg, amit szeretek csinálni, nyilván a munkanapjaim nem arról szólnának, hogy várnám, teljen már le végre az adott munkanap.
Itt vagyok, harminc múltam és ezt a fajta hozzáállást nem sikerült belőlem kitörölni. Nem sikerült engem megtörni és beolvasztani az "ááá, hagyjuk, jó lesz ez így is, életem végéig operátorként, ó dejó" érzésbe.
A videó csak egy igazolás: folytasd, amit elkezdtél, mert az idő érték. ...és amiért az idő érték, nem érdemes szenvedéssel tölteni.
(Jó, a háborúba és társaiba ne menjünk bele most.)
Nekem álmaim-céljaim vannak. Kitörnék abból a helyzetből, amiben élek: olyan munkát végzek, amit nem szeretek és sokszor a szabadidőmet is megmérgezi. Sokan erre azt felelik, hogy "hát nem így kell gondolkodni!". Hiába. Ettől a mondattól nem fogom élvezni a munkában eltöltött időt.
Persze, nálam is eljöhet az a pont, amikor veszélybe kerül a megélhetésem... ez esetben nyilván, örülni fogok annak, ha felvesznek valahova. Akkor is, ha az csak operátori pozíció.
Tanulság?
A munkahelyi büfében én nem szoktam vásárolni se ételt, se üditőt. Sokkal olcsóbb, hogy ha otthon elkészítem a szendvicset és azt viszem el magammal.
Viszont valamelyik a napokban egyik munkatárs mondta, hogy az aznapi menüben rakott krumpli kapott helyet. Nekem kedvencem ez az étel és amúgy se szoktam mostanság főzni-sütni, szóval most kivételt tettem.
Vettem két adaggal és otthon ettem meg. Igaz, a képen egy adag látszik, ennek pedig elég egyszerű oka van. A másik adagot már szinte el is fogyasztottam.
(Ezt a bejegyzést még 2023-ban kezdtem el írni, szóval az, hogy "napokban", az sok-sok nappal ezelőtt volt.)
Napokban gondoltam arra, hogy olyan poszttal jelentkezzem, amiben zenéket mutatok be, amik ráadásul szabadon felhasználhatóak. Szóval, íme néhány zene, amit ha videós vagy ("jútuber"), akkor bátran felhasználhatsz, legalábbis tudomásom szerint. (Ja és ezek a zenék nekem is tetszetősek, hiába nem a metál műfaját erősítik.)
Ennek a zenének amolyan elmélázós hangulata van. Nem túl vidám, de nem is túl szomorú. Kissé komoly, legalábbis számomra.
Az előző zenéhez képest ez kissé "élesebb", valahogy valóban, jobban illik ehhez a téli világkép, amikor minden hideg és nincs lágyság, nincs melegség, csak a hideg fehérség.
Amikor elkezdtem összegyűjteni azokat az ingyen felhasználható zenéket, amik számomra tetszetős kategóriába tartoznak, csak kettőt tudtam megnevezni. Szóval, elkezdtem kutatni friss, ropogós kedvencek után.
...és igazából ennyit sikerült akkor összegyűjtenem, amik szabadon felhasználhatóak és kedvencemnek mondhatók.
Remélem, nektek is bejönnek ezek a számok.
Az első húrcserénél keletkezett pár darabka húrrészlet, amit nem szerettem volna kidobni a kukába.
Szóval karácsonyfa-dísz akasztók lettek a húrdarabokból.
Alapvetően az volt a felállás, hogy nekem van egy műfenyőm (egy kisebb méretű, amit még pepco-ban vettem, több évvel ezelőtt), meg több karácsonyfára való díszem. Viszont ezekhez nem társult semmiféle akasztóféle sem, maximum ha a madzagot annak számítjuk, amiket adtak-becsomagoltak a díszek mellé. Viszont ezek a kis, vékonyka madzagfélék nem a hosszúkról híresek, szóval rá se férnek a műfenyőre, maximum a műfenyő ágainak a hegyére.
Aztán gondoltam, lehetne ilyen akasztóféléket csinálni. Nem lett sok, de legalább néhány van... és később, amikor ismét húrt cserélek, akkor ugye gyarapodik a létszám. Igaz, ha elég lesz már, nem tudom, hogy akkor onnantól kezdve mit csinálok a levágott részekkel... de ez a jövő zenéje.
Lényeg az, hogy a levágott dolgokat nem kell feltétlen a kukába dobni.
Az elmúlt hetekben megnéztem a Belső tenger c. filmet.
Talán az eféle témát Metallica egyik száma hozta be az életembe. Metallica ezen klipjében egy olyan film részletei láthatóak, ami egy, háborúban megsérült emberről szól, aki nemcsak hallását, látását vesztette el, hanem négy végtagját is. Megnéztem ezt a filmet és más alkalommal egy hasonló filmet néztem meg, aminek címét elfelejtettem.
A másik film egy szobrászról szól, aki balesetet szenved és lebénul nyaktól lefele. Ezen film főszereplője szeretne meghalni, mert a szobrászat volt számára a(z egyik) legfontosabb dolog az életében.
(A film címét megtaláltam később: Mégis, kinek az élete?)
Meg kell említeni Karsai Dánielt is. Ő ALS betegségben szenved, ami jelenleg gyógyíthatatlan... és ebben az esetben is az ember kiszolgáltatottá válik, állapota egyre inkább romlik, de tudata ép marad.
Az, hogy érdemes-e élni, az ember nem akkor szokta feltenni, amikor minden rendben van az életében és elégedett szinte mindennel. Hanem akkor, amikor beüt a baj, esetleg elveszít számára nagyon fontos dolgot.
A Belső tenger c. film egy férfiról szól, aki egy baleset következtében állandó ápolásra szorul és mindennapjait ágyhoz kötötten kell tengetnie. Nem mehet sétálni, nem rajzolhat a kezével, nem ülhet fel az ágyban és emellett intimszférája is megszűnt létezni.
A film lekötötte a figyelmem és egy ponton el is sírtam magam rajta.
(Spolier: a fiú elkezd futni a kocsi után. Na, itt kezdtem el sírni.)
A film erre a linkre kattintva nézhető meg. ( Videa.hu-n van ez a film. )
Youtube-n is megtalálható ez a film, de ha nincs prémium előfizetésed, akkor esélyes, hogy tele lesz reklámmal:
Neked mi a véleményed erről és az ehhez hasonló filmekről?
Karácsony első napján (ami ugye nem huszonnegyedikén, hanem huszonötödikén van) volt az első, igazi húrcsere.
Egy korábbi bejegyzésben arról írtam, hogy megnéztem, egy húrt le tudnék-e cserélni. Ez abban a helyzetben annyit jelentett, hogy letekertem egy kiválasztott húrt és visszatekertem.
Magáról a folyamatról nem készült felvétel, de annyi biztos, hogy megtörtént.
Ezt, a rózsaszín csomagolású húrkészletet ajánlották nekem a hangszerboltban. Nem tudom, hogy milyen volt az, amivel megvettem még nyáron a gitárt.
A leszedett húrok végén a bogyók különböző színűek voltak, míg ennél az Ernie Ball-nál mindegyik ugyanazt a színt kapta.
Ha esetleg valaki kétségbe esne, hogy hogyan fogja megkülönböztetni a vastagságot, az megnyugodhat. Azt hittem, hogy ebben a kis zacskóban ömlesztve lesznek a különféle húrok, de tévedtem:
Szóval, mindegyik húr külön tasakban várta azt, hogy felhasználják.
A lecserélt húrokat nem dobtam ki a kukába, hanem a már üres, kis tasakokba tettem el, vésztartaléknak, ha esetleg valamelyik új húrral baj lenne.
Ahogy feltekertem, maradtak fel nem tekert részek a hangolókulcsoknál. Mivel drótvágóval és hasonlóval se rendelkeztem, meg kellett várnom az első hétköznapot, amikor a boltok kinyitnak és ezt a tényt meg tudom változtatni. A közeli művészetes boltban tudtam beszerezni valamiféle drótvágót, ami eredetileg ékszer készítéshez való.
Szerencsére mikor hazatértem és kipróbáltam, teljesítette azt a feladatot, amiért meg lett véve. A következő kérdés az lett, hogy mi legyen a levágott húrdarabokkal?
Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszönöm, ha eddig végigolvastad és "találkozunk" a legközelebbi alkalommal.
Sokan szilveszterkor elmennek ilyen-olyan helyekre ünnepelni, közösen. Elmennek bulizós helyre, vagy valamilyen szabadtérre. Én másként tettem: maradtam a jelenleg otthonnak számító helyen.
Jelenlegi helyemen nem szeretek főzni-sütni, így a melegétel kérdését is másként oldom meg, mint ahogy megoldanám. Így a lencsefőzelék most konzerv formájában volt jelen.
Emellett vásároltam három gyerekpezsgőt és egy fehér, édes pezsgőt. Mindegyik jó választásnak bizonyult.
Fogadalmat nem tettem. Maximum terveim vannak 2024-es évre vonatkozóan, amik jelenleg nem konkrét terveket jelent.
Éjfélkor gitároztam, noha csak pár percig tartott. Ezután felbontottam a pezsgőket és jó pár óráig fent maradtam, éjfél után is.
Úgy gondoltam, jó lenne az első órában a lehető legtöbb mindent belezsúfolni, amit szeretnék 2024-ben is csinálni. Így lett az, hogy kicsit foglalkoztam a gitározással, a bloggal, a videózással is.
Úgy tartja a babona, hogy amit az ember megtesz január elsején, azt fogja egész évben tenni. Így én próbáltam olyan dolgokat tenni ezen az egy napon, amik jó lenne, hogy ha a mindennapjaim részét képeznék.
Sajnos a január elseje is hamar eltelt. Számomra pedig a január másodika már a munkát jelenti. A kocsonya megmaradt (még hozzá se kezdtem január másodikán), az ünnepinek számító étkezésnek vége lett.
Mindenesetre, még így, utólag is, mindenkinek boldog újévet és jó sikerekben gazdag esztendőt!
Ebben a bejegyzésben azt mutatom meg, hogy miket vettem, még december huszonharmadikán. Erről készítettem egy videót is, ami a Youtube oldalamon megnézhető.
December huszonharmadikán délután öt óráig volt nyitva a bolt, ahova én mentem. Zárás előtt egy órával estem be az üzletbe és fél óra múlva már el is hagytam a helyet.
Megláttam, hogy a szaloncukrok leértékelésős címkéket kaptak, szóval a kosárba be is került két csomaggal. (Alapvetően szerettem volna még ilyen édességet vásárolni.)
Sárga címkék kerültek bizonyos egytálételekre, így féláron lehetett ezekhez hozzájutni.
Az üzletben látszott, hogy néhány napig zárva lesz. Nem lehetett már bejglit látni, emellett toast kenyérnél is üresség tátongott, legalábbis a legolcsóbb fajtánál.
Mivel nem tartozom a koránkelősök népes(?) táborába, számoltam azzal, hogy üres sorokkal fogok találkozni. Ez így is lett.
Emellett, amiért december huszonharmadika egy délutános hétre esett (három műszakos munka), már előző egy-két hétben készültem a karácsonyi időszakra. Szóval, nem az utolsó pillanatra hagytam a szaloncukor, bejgli beszerzését.
Magam részére karácsonyi ajándékként olyan dolgokat akartam adni, amik vagy használati tárgyak vagy elfogynak.
Az, hogy karácsony előtti szombaton féláron lehetett hozzájutni a hűtött termékek egy részéhez, jól jött.
A sós ételek mellett édességek is bekerültek a kosaramba:
(Ezt a képet hiába nem így fotóztam le, egyszerűen így elfordul.)
Ez a poszt ennyi lett volna. Köszönöm, hogy ha eddig eljutottál az olvasásig. Találkozunk a következő bejegyzésnél.
Boldog Újévet!
Mindenkinek legyen jó sikerekben gazdag az új esztendő!
Amúgy meg egyszer van 123123. Ettől is különleges ez a nap.
Ezzel kívánnék minden olvasómnak boldog, meghitt és békés karácsonyt!
Most, ebben az évben december tizenhatodika egy szombatra esett. Ezen a napon tudtam meg, hogy bizony két zeneszerző született ezen az egy napon, igaz nem ugyanabban az évben.
Az egyik híres ember, aki december közepén született, Kodály Zoltán. Az ő nevével már minden ember találkozott.
Kecskeméten, 1882-ben látta meg a napvilágot.
Nemcsak zeneszerzőként ténykedett, hanem népdalokat gyűjtött. Emellett ő találta ki a Kodály módszert.
Egyik műve:
Nagy eséllyel december tizenhatodikán született, 1770-ben és tizenhetedikén pedig megkeresztelték.
Apja csodagyereket szeretett volna nevelni belőle, így elkezdett zongorázni.
Hallása 1795-ben kezdett romlani, ennek ellenére a zeneírástól nem tágított.
Egyik műve:
December eleje már magával hozza a karácsonyi hangulatot, hiszen hatodika (vagy ötödike) egyet jelent sokaknál a mikulás zacskóval... na de nem azzal, amit az ajtó szélvédőjére szokás tenni, bírság gyanánt.
Amikor még kicsi voltam és nem tudtam, mi is a helyzet a mikulással, addig lefekvés után próbáltam fent maradni, hátha meglátom egyszer, hogy az ablakba kitett csizmánál meglátom a mikulást.
Hát, egyszer se sikerült.
Én azt kérdezem, miért ne? Attól, hogy valaki felnőtté válik, attól még megtarthatja ezt a napot, amolyan szokásként.
Nyilván nem csak csokit lehet beletenni a mikulás tasakba. Még ha a gyerek ki nem állhatja a csokikat (van ilyen is, csak ritka, mint a fehér holló), neki a csomagba kerülhet más is, amit szeret.
Magyarországon a mikulás jöhet ötödikén este, de másnap este is, meg persze reggel is. Igazából jobb, hogy ha este érkezik szerintem, mert ugye reggel rendszerint suli/munka van. Így több idő jut arra, hogy kibontásra kerüljön a meglepetés.
Akárhogyan is, mindenkinek ez a nap legyen egy jó, nyugodt nap.
Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni, hogy milyen ruhákat, bizsu ékszereket vettem az elmúlt napokban.
A metált elhozó boltban cipzáros pulóverek is kaphatóak, noha sokkal kisebb a választék, mint pólókból. Volt többek közt sok-sok Sklipnot, néhány Rammstein is. A képen látható ruhát választottam. Sklipnot-ot hiába vettem volna meg... nem is olyan stílusban tolják a zenéiket, ami tetszene nekem.
Ez egy rövidnadrág,még hogy ha nem is látszik a képen. Megláttam, hogy az üzletben vannak ilyen ruhák is. Igaz, ilyen mintás már csak ez az egy volt. A többi valami négyzetrácsos mintás volt (kék, piros színben). Nyáron jó lesz ez a rövidnadrág, addig meg eláll a szekrényben.
Ezeken a két, utolsó képen ugyanaz a három bizsu nyaklánc látható. Csak mint látható, a smiley-snak két oldala van és ezt szerettem volna megmutatni.
Ezek közül kettő nyakláncot már viseltem.
(ui: és ezzel vége a novemberi kihívásnak)
Ebben a bejegyzésben öt zenét mutatok meg nektek, amik kedvencemmé váltak egykoron. Hallgassatok bele ezekbe a számokba, hátha megtetszik valamelyik! (Persze lehet, hogy ezek már ismerősek lesznek számotokra.)
Nem túl gyors, ellenben számomra kissé szomorkás a hangvétele.
Kicsit keményebb, mint az egyes pontban levő One second.
A címéből adódik, hogy ez bizony nem lesz egy felemelő hangulatú zene.
Vidámabb, mint azok a dalok, amik Paradise Lost-tól szerepelnek ebben a bejegyzésben... és nyilván másabb stílust is képvisel.
El is felejtettem, hogy a Storytime egyébként a kedvenc zenéim közé tartozik. Ez se mai dal. Az ének tetszik benne, ami úgy egy percnél hallható.
Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy én hogyan élem meg azt, hogy három műszakban kell menni dolgozni. Nyilván, ehhez hozzátesz az is, hogy én nem irodában ücsörgök, nem is gépbeállító vagyok, nem is sofőr, hanem operátor vagyok egy gyárban. (Cégnevet nem mondanék, már azért se, mert az már túlságosan magánéletbe tartozik.)
Lehet, hogy ezek a dolgok teljesen triviálisak, de aki még nem dolgozott ilyen beosztásban, annak újdonság lehet. Igazából én is kíváncsi vagyok arra, hogy valaki hogyan éli meg a több műszakos munkarendet és neki mi a legjobb hét, melyiket szereti vagy melyiket nem...
A kép netről van, szóval illusztráció. :D
Olyan munkakört gondoltam megfelelőnek, ami végezhető nyolc órában. Az egyik munkát azért hagytam ott, mert számomra megterhelőnek bizonyult a tizenkét órán át való állás.
Az meg teljesen természetes, hogy a termelésben a darabszámért hajtó emberek (sajnos) nem ülhetnek.
Többféle beosztás létezik, de én talán a legáltalánosabb verzióban dolgozom: hetente változik, hogy hogyan kell menni. Tehát, konkrétabban: első héten reggel, második héten éjszaka, harmadik héten délután kell elkezdeni a munkát.
Ez a beosztás befolyásolja azt, hogy az ember például munka után be tud-e menni boltba vásárolni, vagy marad a munka előtti időszak, esetleg a hétvége.
Emellett a hétvége hossza is változik. Éjszakás héten az ember bemegy pénteken este tíz órakor, és a szombatjából máris elvett hat órát.
Meg kell említeni azt is, hogy a reggeles műszakokban, úgy nyolc órától kezdve a termelésben megjelenhetnek a főnökök. Nyilván, gyárlátogatás, audit nem este tizenegy órakor lesz, hanem inkább délelőtt tíz órakor.
Ennek köszönhetően, amiért a különféle ellenőrzések (jön az igazgató, stb) nappal zajlanak le elsősorban, az éjszakás munkanapok számítanak ilyen szempontból nyugodtabbnak.
Ez a kép is illusztráció.
Egyszerűen fárasztó. Igaz, nyilván ehhez az is hozzátesz, hogy az időt monoton munkavégzéssel kell eltölteni. Ez a tevékenység pedig sokszor nem sokat (vagy egyáltalán semmit se) tesz hozzá a boldogsághoz.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Nektek mi okoz nehézséget a három műszakos munkarend kapcsán? Esetleg vállalnátok-e ilyen beosztást, ha jelenleg nem ilyenben dolgoztok? Írjátok le kommentben!
Az, hogy milyen egy munkásszállón élni, nyilván egyéni vélemény, meg mindenkinek más a probléma egy munkásszállón. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy én hogyan éltem/élhetek egy szállón.
Alapvetően egy otthonülős személy vagyok, akinek a hobbijai megmaradhatnak a négy fal közt és nem muszáj kimozdulni. Szóval, alapesetben ez nem változik akkor sem, hogy ha szállón élem a mindennapjaimat.
Amikor albérletben lakom, akkor teljesen alap, hogy a szabadidőmben főzök, esetleg sütök. Néhány bejegyzés készült is egy-egy ételről. Amikor 12 órás munkarendben dolgoztam, akkor rendszerint az első szabadnapomon főzőcske napot tartottam, miután bevásároltam.
Viszont, ha munkásszállón lakom, akkor ez a szokás eltűnik. Engem jelenleg valahogy feszélyez az, hogy rajtam kívűl random emberek jelenjenek meg a konyhában, emellett én szeretek ezt-azt csinálni a főzés közben, vagyis pl. szeretem otthagyni főni a rizst, nem pedig nonstop a tűzhely mellett ülni-állni.
Amikor lakótársas albérletben laktam, akkor is jobban szerettem, hogy ha egyedül vagyok a konyhában. (Nyilván, ha egy ismerőssel lennék együtt, másabb lehetne a helyzet.)
Ha albérletben laknék, akkor mondjuk heti egyszer menne a mosógép. Viszont szállón a ruhamosós alkalmak ritkulnak. Szerintem szállón lakva a ruhamosás kérdése kötöttebb.
Az előbbi két pont nem volt valami túl vidám, pozitív, szóval ideje valami jót is kiemelni a szállós hétköznapokból. Ilyen az, amikor mások a folyosóra/aulába teszik a megunt dolgaikat, rendszerint ruhákat, hogy vigye el más, akinek kell.
...és igazából én is tettem már ki folyosóra olyan ruhákat, amikről úgy gondoltam, hogy nálam csak feleslegesen foglalják a helyet. Így legalább nem a kukában (vagy mellette) landolnak a ruhadarabok, hanem esélyt kapnak arra, hogy másnak hasznosabbak legyenek, mint nekem.
Alapvetően az ember lehet, hogy nehezebben alszik nappal, mint éjszaka... pedig a munka ezt az alvást sokszor megkívánja. Viszont hiába cserélődik fel az alvás-ébrenlét ideje, a szállón éjszaka van csend és nappal van mozgás.
Attól, hogy az ember szállón éli mindennapjait, attól még a zenélés az élete része lehet.
Nyilván, az erősítő az nem állandó társ a gyakorlásban.
Előfordul, hogy egy másik lakóval egy műszakba kerül az ember és egy időben kell menniük buszhoz. Egy-kettővel beszélek, miközben buszra várunk.
Így van esély arra, hogy például szállóval kapcsolatos információt tudjon meg az ember, hogy ha nem annyira beszédes, nem jár le-ki cigizni.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszönöm, ha eddig elolvastad és "találkozunk" a következő posztnál.
Tavaly karácsonykor nem voltam olyan anyagi helyzetben, hogy túlzottan sokat megengedjek magamnak. Valamennyire ez az időszak akár "sötét" korszaknak is tekinthető, a blog is elhanyagolásra került ebben a pár hétben.
Most anyagilag szerencsére jobban állok, mint tavaly ugyanekkor.
A szaloncukrok drágák lettek. Egy csomag simán 1699ft-ba kerül. Így ebben az évben én karácsonyi ajándékként vásárlok ezekből az édességekből.
Vettem egy Metalliccás cipzáros pulóvert magamnak és el is tettem karácsonyi ajándéknak. Addig, ameddig december huszonnegyedike el nem jön, addig hozzá se nyúlok, elő se veszem.
Szólómániát a Youtube-n jó ideje követtem. Talán azelőtt is ismerősek voltak a videói, mielőtt lett volna gitárom. Nyáron volt valami nyári-kaland ingyenes tanfolyamos történet. Azok tetszettek, hasznosnak bizonyultak számomra.
Most olyan helyen élek, ahol nem túlságosan ajánlott dolgokat "halmozni". Jobb, ha nem vásárlok díszpárnát, művirágot, vázát, egyéb nagyobb dísztárgyat. Hiszen egyrészt, nincs hova pakolni, másrészt költözésnél problémát jelenthet. (Hiszen nekem nincs kocsim.)
Szóval, amiért nincs annyira hova pakolni, így célszerű olyan dolgokat megvennem, amik elfogynak, elhasználódnak... esetleg online elérhetőek és nem kell tárolni őket.
Amiért Szólómánia videói érdekesnek bizonyultak számomra, éltem a lehetőséggel, ami a tanfolyamokat illeti. Igaz, nyilván ezzel kapcsolatban nem vártam karácsonyig, már jó pár videót megnéztem a tanfolyamon elérhető anyagok közül.
Viszont, ezek a tartalmak egy év múltán is elérhetőek lesznek és emellett akárhányszor meg lehet őket nézni.
Emellett, gitározás terén szeretnék fejlődni, meg zenélésben is. Ehhez pedig Szólómánia tartalmai jól jönnek.
Ezek lesznek számomra a karácsonyi ajándékok. Attól, hogy az ember felnő, az ajándékozás még mindig jó dolog.
Nem szokásom ritmusos gyakorlatokat csinálni. Mostanság kezdtem el ezzel a szokásommal szakítani.
Számomra sikerélmény az, hogy mikor "backing track" videóknál fel tudom venni a ritmust és valahogyan, egy ideig tudom követni azt. Itt nyilván egyszerű ritmusra kell gondolni.
Ezzel megtapasztalhattam azt, hogy igazából tud jó lenni az a gyakorlás, aminek a ritmuskövetés a célja. Egyúttal be is bizonyítottam magamnak, hogy azért annyira h*lye nem vagyok ehhez a témához.
Az külön adalék, hogy a backing track-es videóknál (ahol akkordok szólnak), megfigyelhettem, hogy az akkord alaphangjához képest a kvint az rendben van. Például, ha a videóban F dúr szól, akkor ott jól hangzik a C hang és a H hang már nem hozza ezt a nyugodtságot.
Amikor áttörtem valamilyen falat, az talán vasárnap volt. Ott próbálkoztam meg először azzal, hogy magamban (vagy halkan) számolok és így tudtam követni az adott zenét, amit hallgattam. Oké, korábban is csináltam ilyesmit, de most mintha másabb, jobb lett volna.
Nyilván, ezek nem biztos, hogy olyan nagy valamik. Lehet, nekem is egy év múlva ezek már semmiségnek fognak számítani. Viszont valahonnan el kell indulni... hasonló, mint a barrés F dúr akkord. Régen le se tudtam fogni normálisan, most meg nem igazán jelent gondot.
Lehet, hogy mostanság a munkásszálló, mint fogalom, a vendégmunkások kapcsán merül fel. Pedig, nemcsak ők köthetnek ki ilyen helyeken.
Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy szerintem mikre érdemes figyelni, hogy ha valaki munkásszállóra megy.
A szállók nem arról híresek, hogy megannyi hely lenne egy-egy embernek arra, hogy elpakoljon. Igazából, ha szállóra megy az ember, akkor kap egy szobányi helyet (vagy annak felét, harmadát, vagy negyedét...) és ennyi.
Rendszerint ágyneműt adnak, ezzel nem kell bajlódni. Konyhai eszközök viszont nem biztos, hogy lesznek, így jobb, ha minimum egy edényt visz az ember magával, meg néhány evőeszközt, fakanalat, stb.
Voltam olyan helyzetben, hogy amikor munkásszállóra vittek, aznap tudtam meg, hogy mégis melyik településre kerülök. Ott, helyben, miután lement az első kör a munkaközvetítőnél, kérdezték meg telefonon az illetékeseket, hogy hol van hely? Naná, hogy a lehető legmesszebbi településre kerültem, ami egy kis falu és a faluban volt egy coop, egy kocsma, egy dohánybolt és talán ennyi.
Utána olyan napok jöttek, amikor menni kellett és nem értem rá vásárolni kaját, meg semmit se. (Ha jól emlékszem, munkahelyre be kellett menni interjúra, de be kellett menni szerződésírásra a munkaközvetítőhöz.)
(Ui.: néhányan úgy gondolták, hogy a kis faluban lakva az embernek alap a kocsi megléte, hogy így könnyebb-jobb-elérhető legyen a boltba menés.)
Szóval, a jó tanácsom az, hogy pár napra elegendő hidegélelmet vigyél magaddal, mert ki tudja, hogy mennyire lesznek zsúfoltak az első napok és az is kérdés, hogy hol van a legközelebbi bolt.
(Ui: Lehet, olyan helyre kerülsz, ahol a hűtő elég kicsi, esetleg a konyhában van és több, mint három személy osztozkodik rajta. Ez is csökkenti azt a mennyiséget, amit a hűtőbe tehet az ember.)
Meglátásom szerint nem érdemes csak egy váltásnyi fehérneművel elindulni a munkásszállóra. Könnyen előfordulhat, hogy az az öt zokni és két alsónemű nem lesz elég. Az is megtörténhet, hogy mikor már az utolsó zoknit/alsóneműt viseli az ember, nem tud mosni, mert túlóra, mert nem jó a mosógép.
Előre nem látható történések miatt jobb, hogy ha az embernek akár 20 zoknija is van, mondjuk.
...vagy persze van más megoldás is: kézzel mosni.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Lehet, hogy ennek lesz folytatása, de ez kérdőjel. Köszönöm, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a következő bejegyzésnél!
Szombaton a megvett kínai kaják mellé ajándékként kaptam a következőt:
Ez valami salátaféle lehet. Édes.
Tudtam, hogy létezik olyan, hogy üvegtészta, de eddig így, ilyen formában nem ettem. Most volt az első alkalom.
Ebben a bejegyzésben a novemberi kihívásról fogok írni, mint ahogy a címből is látszik. Igaz, már tizenötödike elmúlt, így azért félidőn túl vagyok... de attól még aktuális.
A témákkal nincs gondom. Igaz, valamikor úgy érzem, hogy már elfogynak azok a kérdések, témakörök, amik érdekesek lehetnek (és tudnék is róluk írni), de ez az állapot nem tart sokáig. Mondjuk most, amikre gondoltam, hogy jó lenne, ha bejegyzés születne, ezekkel címekkel mondjuk:
Emellett még ott vannak a gyöngyök, azokkal is kellene kezdeni valamit. miért ne mutathatnám be azt, hogy gyöngyökből miket sikerült alkotni?
Nyilván, mielőtt kimenne egy-egy poszt, azelőtt párszor átnézem, javítom, kiszedek mondatokat, akár új mondatokat is írok. A gondot más jelenti.
Észrevehető a blogon, hogy bizony a bejegyzések nem napi rendszerességgel jönnek.
November elején még időzítve érkeztek a napi adagok, mert már októberben (és/vagy november elsején?) nekiláttam a feladatnak.
Aztán bizony elérkezett az is, hogy több napot kihagytam egymás után. (Ez pontosan november 13-át jelenti, meg 14-ét.) Onnantól kezdve kis ideig azzal voltam elfoglalva, hogy a lemaradást behozzam.
A problémát az elfáradásban látom. Mikor hazaérek a munkából, akkor már fáradt vagyok, túl sokat elvesz az energia szintemből a munka: 8 óra álló-sétálós operátori munkáról van szó, ahol csak szünetben és wc-n lehet leülni.
Nyilván, nem ez a legnehezebb munkatípus a világon, jól tudom. Ennek ellenére nem segít az, hogy nemcsak fárasztó, hanem váltakozó is az élet, hiszen 3 műszakról van szó: egyik héten reggel, másik héten délután, harmadik héten éjszaka kell menni.
Lehet, ha alapból egy örökmozgó lennék, aki alig bír a hátsóján megülni, akkor valahogy jobban bírnám ezt, de annó például sok könyvet olvastam, nem pedig sétálgattam órák hosszát.
Ha lehetne ülni a munkahelyen, akkor talán kevésbé fáradnék el és mondjuk munka után 2 órával nem jönne az alhatnék-érzés.
De jelenleg ez van sajnos. Próbálom kihozni a legtöbbet a szabadidőből, aztán kiderül, mennyire sikerül(t).
Nem egy bejegyzésemet kiemelték, lásd:
Emellett jó érzés, mikor egy-egy poszt elkészül.
A kihívásból van úgy kb. 10 nap, utána beköszönt a tél, a december. Lehet, hogy a következő kihívásnak annak kellene lennie, hogy videókat kezdek el csinálni. Nyilván, ha erre vetemedek, akkor nem napi szinten gondoltam a videókészítést. Azért ott fel kell venni az anyagot (nem lehet bármikor azért, éjszaka nem tanácsos), másrészt utána következne a vágás (van, hogy 8 perces anyagból lesz 3 perces tartalom), emellett kevésbé komfortos, mint az írás.
Annyi biztos, hogy a videózáshoz is vissza kellene szokni, de hogy mit hoz a jövő, az kérdés.
Ajánlottak egy oldalt nekem, ami hallásfejlesztésre jó lehet.
Ez a tonedear.com.
Nekem a hallásos feladatokkal problémám van, ami a zenét illeti. Nem szoktam "füllel leszedni" se riffet, se mást. Maximum azzal szoktam szórakozni, hogy kitaláljam, hogy egy éppen hallott dalnak vajon milyen hangneme lehet, mi lehet az alaphang.
Az ajánlott oldalon többek közt lehet hangközökkel gyakorolni, hogy a két hang közt ez egy oktáv volt-e, vagy egy tiszta kvart-e. (Meg nyilván más hangközökkel is.)
A nehézségi fokok állíthatóak, így az ember könnyített pályán is gyakorolhat.
Már kipróbáltam ezt a lehetőséget, szerencsére már nekem is volt valamiféle sikerélményem. Remélhetőleg, ha rendszeresen látogatom ezt az oldalt, egy idő után fejlődést fogok észrevenni hallásos témában.
A honlap angol nyelvű, ez valamennyire nehézséget okozhat.
Ajánlom azoknak ezt az oldalt, akik szeretnék fejleszteni zenei hallásukat.
Ebben a bejegyzésben ismét öt zeneszámot hoztam, amik kedvenceimmé váltak valamikor.
Ahogyan indul a zene, az teremt egy hangulatot, utána pedig keménység érkezik el.
14 éves feltöltés. Ennyi idő alatt kamasz lett az, aki 14 évvel ezelőtt született. Lassabb, kissé nyugodtabb mint az előző szám.
Pöttyet lágyabb, mint fentebbi kettő. Kicsit Link Park-os beütése van ennek a dalnak. A várt üvöltés is késve érkezik meg, úgy a második perc környékén.
Ha már Linkin Park-ot említettem, akkor itt van tőlük egy régebbi szám. Tőlük azok a dalok váltak kedvenccé, amikben nemcsak rappeltek. Az énekes, Chester sajnos már nincs köztünk.
New Divide se egy mai szám.
...és ezzel a bejegyzés vége jött el. "Találkozunk" a legközelebbi posztnál!
Sokan jártak már kórházban, én is. Azt valahogy az ember alapnak gondolja (és egyáltalán nem helyesnek), hogy például a kórház belső falai nem túl jó állapotúak, a kórházi koszt szegényes, a wc-ben nincs wc-papír és szappan, a kórházi dolgozók pedig túlterheltek.
Én is találkoztam azzal, hogy a wc-ben nincs se szappan, se wc-papír, láttam már kórházi kosztot (pl Kórházi koszt c. Facebook oldalon).
Ritkán szoktam Dm-be és társaiba menni. Most volt az a ritka alkalom, amikor betértem egy ilyen üzletbe.
Kellett tusfürdő, sampon, valami illat is, meg persze a képen nem szereplő wc papír is, mindez nem túl drágán.
Az üzletből, a képen látható dolgokkal jöttem ki.
A tusfürdő a kedvencem, ami az illatát illeti. Nekem nagyon bejön ez a citromos, túrós illat, olyan citromos sütis.
Középen egy hajsampon, azért vettem meg, mert a flakonon kókusz látható és gondoltam emiatt, hogy akkor ilyen illata is van. Azt nem néztem, hogy ez milyen hajtípusra való.
Jobb szélen pedig férfiaknak való tusfürdő van és a női samponokkal ellentétben, itt nem kell gondolkodni, hogy most száraz hajra, vékony hajszálra valót vesz-e az ember vagy sem. Férfiaknak elég egy flakon, az jó zuhanyzáshoz, hajra is. Nőknél ilyen változat nincs, csak tusfürdő, meg 282 féle hajsampon.
Illatnál olyant szerettem volna vásárolni, ami a pénztárcát nem terheli meg nagyon. Ki volt téve illatminta, azt megszagolva úgy döntöttem, hogy jöjjön ez, ami a képen szerepel. Igazából nagyon édes, epres.
Várhatóan ezek közül mindegyik el fog fogyni, ha nem előbb, akkor utóbb.
Napokkal ezelőtt kikerült az oldalra az első rész. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem konkrétan, hogy lesz egy második rész. Viszont, vannak még dolgok-helyzetek, amik egy munkásszállón érhetik az embert, szóval itt a folytatás.
Felejtsd el, nagy eséllyel. Lehet, hogy vannak olyan szállók, ahol megengedett a háziállat, de jobb, hogy ha azzal számolsz, hogy a szállóra semmilyen állat nem vihető. A házirendben ez esetben beleteszik ezt a kitételt.
Ha olyan helyre kerülsz, ahol van kertrész is, akkor van esély arra, hogy a házi kedvenc veled maradhat, de ez nem garantált.
Azokon a helyeken, ahol eddig megfordultam, a szobák nem arról voltak híresek, hogy mennyi szekrény van bennük. Jobb esetben van egy kétajtós szekrény egy főre, de van, ahol még ezt az egyet is el kell osztani kétfelé.
Egy helyen hárman voltunk egy szobában, mindenkinél volt egy kis, éjjeliszekrény (tudjátok, az a nagyon alacsony) és volt egy háromajtós szekrény, aminek pakolós részét nem lehetett elosztani rendesen három részre, ugyanis a duplaajtó mögött nem voltak polcsorok, csak fogasoknak akadt hely. Jó, meg legfelül volt polcsor, de csak egyetlen egy. Oszd el három részre. A harmadik ajtó mögött volt vagy 5 polcsor és jó éjszakát.
(Rövid ottlétem alatt találkoztam olyan személlyel, akinek se az nem tetszett, hogy kis szobába három ágyat tuszkoltak be, se a pakolásra szánt hely mennyisége nem tetszett. Érthető.)
Szóval, ha munkásszállóra mész, jobb, ha csak két bőrönddel mész és nem az egész életedet viszed magaddal... persze, vannak olyan személyek, akiknek kötelező vinniük magukkal az egész életüket, mert nincs máshol lakhatási lehetőségük. Nekik nagy eséllyel szívás lesz a dolgaik megfelelő tárolása úgy, hogy a másik 1-2-3 szobatárs is elférjen a szobában.
Ui: és a munkásszállók szobáiban, ahol eddig megfordultam, egyetlen egy hűtő volt. Ahányan vannak a szobában, annyi főnek kell osztozkodnia a hűtőn.
Alapvetően, akinek a műszakrendje úgy alakul, hogy éjszaka kell fentlennie, annak számolnia kell azzal, hogy nem biztos, hogy hagyják a szomszédok aludni, mikor nappal van.
A munkásszállón is hasonló a helyzet. Például amikor a villanyszerelők, a vízszerelők érkeznek a szállóra, akkor ők nappal fognak dolgozni. A rovarírtók szintén.
...és senkit se fog érdekelni, hogy neked nappal aludni KELL, mert éjszaka dolgozol az alvás helyett. Ha akarod, ha nem, a szobádba bemennek, hogy ha be kell menniük.
Megfordultam olyan szállón, ahol a folyosóra tették ki azokat a tárgyakat (rendszerint ruhákat, cipőket) amik már nem kellenek. Amikor az ember kiköltözik, akkor nem biztos, hogy a megunt/már nem használt ruháit, dolgait magával vinné, felesleges súlyként. Így adódik a lehetőség, hogy a szállón, például a folyosón levő bútorra ezeket rátegye, aztán viszi az, aki vinni akarja.
Legalább ez egy pozitívként felírható a munkásszállós lét javára. Viszont jobb meggyőződni arról, hogy a folyosóra tényleg ilyen szándékkal kerültek-e a dolgok, nem pedig más miatt. Elég megkérdezni egy jó ideje munkásszállón lakót, vagy egy portást, hogy mi a szokás az adott helyen.
A szállókon előfordulhat az is, hogy egymást kínálják meg az emberek az éppen elkészített ételből vagy esetleg meg is kérdezik az embert, hogy egy-egy dolog nem jönne jól nekik.
Kevésbé jó dolog az, ha elromlik a mosógép. A munkásszállón gyakrabban van használva a mosógép, mint egy normál háztartásban. Ez pedig magával hozhatja azt, hogy bizony elromlik, vagy ami rosszabb, valaki direkt tönkreteszi. Így nemcsak azzal kell számolni a szállón lakva, hogy lehet, pont nincs szabad mosógép, amikor az ember mosna, hanem azzal is, hogy lehet, a mosógép elromlott. Nyilván, ha több mosógép (mondjuk 5) van a szállón, kicsit másabb a helyzet, mintha csak 2 vagy 1 lenne.
Fontos megjegyezni, hogy a szekrények, amik a szobákban vannak, rendszerint nem zárhatóak kulccsal. Így a szobatárs is hozzáférhet a másik személy dolgaihoz.
A szálló előnye kétség kívűl az. hogy se rezsi, se albérleti díj nincs... persze, ha olyan cégnél dolgozol, amelyik állja a szállásod. Ha elveszted a munkádat, vagy felmondasz, akkor bizony neked kell állni a szállásod, ami nem biztos, hogy mindenhol lehetséges.
(Voltam olyan szállón, ahol csak addig lehetett a napidíjat fizetni, ameddig nem kellett az ágy újabb munkás számára. Akkor viszont hiába fizetett volna az ember, mennie kellett. Szóval erre érdemes felkészülni.)
Szerencsére a munkásszállókon szokott lenni net, wifi formájában leginkább. Lehet, nem a leggyorsabb, de legalább nem kell fizetni érte. (Legalábbis ahol eddig megfordultam, nem kellett fizetni ezért.)
Nem a legjobb munkásszállón lakni, mint ahogy ez olvasható ebben a részben, meg az előző részben is. Vannak előnyei, meg hátrányai is, az meg talán a legtöbb embernél igaz, hogy nem egy munkásszállón élve szeretne megöregedni.
Ha nem laktál munkásszállón, akkor laknál-e ilyen helyen, a munka miatt? Írd le kommentben!
Még soha nem húroztam egy gitárt se, mivel nem is volt gitárom.. 2023 nyarán vettem meg az első elektromos gitárt, ami az enyém. 
Nyilván, napi rendszeres használat mellett előbb-utóbb eljön az a pont, amikor érdemes az összes húrt lecserélni.
Úgy gondoltam, hogy jobb, hogy ha először csak egy húrnál nézem meg, hogy menne-e a húrcsere, mert ha kiderül, hogy nem, akkor mégse élesben történik a dolog. (Mert lehet, pont valami probléma van, vagy elég béna vagyok ehhez a történethez. Jobb, ha egy húrnál derül ki ez, nem pedig akkor, amikor már élesben végzem az első húrcserét.)
Nagyon triviálisnak hathat az, hogy egy gitárnál az ember húrcserét csinál, de aki eddig soha életében nem csinált ilyent, nyilván nem garantált a zökkenőmentes véghezvitel. Lehet, pont kiderül, hogy valamiért jobb, hogy ha hangszerészhez viszi a gitárját.
Azt a húrt választottam a kísérletezéshez, aminél láttam, hogy legkevesebb van feltekerve a hangolókulcsra. Le tudtam szedni, újra fel tudtam tekercselni, de később észrevettem, hogy bizony a hangolásnál pont ellentétesen viselkedik, mint ahogy a többi húr. Szóval szedhettem le ismét és változtathattam a feltekerés irányán.
Még mindig jobb, hogy ennél a próbánál derült ki ez, nem pedig komplett húrcsere után döbbenek rá hangolásnál, hogy például négyet így, kettőt pedig úgy kellene felhangolni.
Azért is néztem meg így, rendes húrcsere előtt a folyamatot, mert úgy se akartam járni, hogy leszedem az összes húrt, aztán vihetem hangszerészhez, mert valami miatt nem ment a húrcsere.
Így már felkészültebben fogok nekiállni a rendes húrcserének.
Úgy 2018 környékén is vettem gyöngyöket és úgy gondoltam, hogy én bizsu ékszereket fogok csinálni. Ebből nem lett semmi se.
Mostanság ismét vásároltam gyöngyöket, hogy saját magamnak nyakláncokat, karkötőket készítsek.
A városban, ahol jelenleg élek, van amolyan kézműves bolt. Itt a kreatív dolgok elkészítéséhez különféle anyagokat, tárgyakat lehet találni. Például fából készült betűket, temperát, damilt, fadobozt, meg persze gyöngyöket is.
Ebben a boltban az a jellemző, hogy a különféle gyöngyök (amik nagyobbak) darabáron kaphatóak. Persze kaphatóak olyanok is, amik kis csomagolásban vannak: ilyenek például a "sima" kis gyöngyök, meg a különféle ásványokból készült gyöngyök. Én tigrisszemet, meg zöld rutilt vettem egyébként.
Darabáron meg dalmatajáspist, hópehely obszidiánt (legalábbis szerintem az), holdkövet vettem, meg valami rücskös felületű feketét (meg fehéret), meg valami kéket, aminek nevét szintén nem tudom.
A hangjegyes kis medálféléket a pénztáros résznél láttam meg. Vettem két ilyent. Volt már korábban violinkulcsos nyakláncom, de nem tudom, hova lett.
A napokban megfordultam a kínai áruháznak hívott boltban is. Itt is találhatóak különféle gyöngyök, olykor furcsa mintájúak is. Talán, ha nem kell dobókockát mintázó gyöngy vagy valami ásvány, egyszerűbb (és olcsóbb) betérni egy ilyen mindenes boltba, ahol kis csomagolásban kaphatóak a különféle gyöngyök.
Nem tudom, hogy ezekből mikor lesznek kész nyakláncok, de ami késik, az nem múlik... és persze karkötők is készülhetnek ezekből, a nyúlós damil valami pont ideális karkötő alapanyagnak.
Ismét öt zeneszám, ami kedvenc. Hallgassátok meg ezeket, hátha lesz közülük olyan, ami kedvencé válik!
A klipet most néztem meg, a bejegyzés miatt. Eddig csak kicsi madárkára emlékeztem...Külön tetszik az, hogy fekete és a színes képvilággal variálnak a videóban.
...Igazából ez se egy olyan szám, amit most fedeztem volna fel. A feltöltés is 9 éves.
A zenével együtt egy történetet kapunk,a gyerekkori álmok megvalósulásáról.
Starset egy olyan együttes, amitől több zenét szeretek. Ez az egyik és emellé kap az ember egy animált történetet is, amit azért érdemes megnézni.
Icon For Hire egy rockegyüttes, itt ezen a blogon még nem láthattatok tőlük zenét.
Talán ez és az előző szám van csak, ami ettől az együttestől tetszik és ennyi volt.
Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni, nem volt meg az, hogy mégis, milyen zenéket teszek ide be? Így, a bejegyzés végére érve, leírható, hogy ez az öt dal, ami itt szerepel, nem mostani darab, hanem akár már tíz éves múltra is visszatekinthet.