Egy videót mutatnék nektek, ami pályaelhagyó tanárok sorsáról szól. Íme: 

Ebben a videóban néhány embert láthatunk, akik arról mesélnek, hogy mit is csinálnak tanárkodás helyett. Persze lehet mondani, hogy "Jaj, hát ott a nyári szünet nekik", de ez közel se így van.

Fontos mondatok hangzanak el ebben a riportban, amik egyébként nemcsak ebben, a tanári pálya elhagyós helyzetben állják meg a helyüket: 

Hárman a sok ezer közül, akik fájdalmas tipródás után úgy döntöttek, hogy váltanak. Azt mondják azért, mert ez az egy életük van és nem akarják elégedetlenkedve, szomorúan, nélkülözve leélni. 

Ahogy ő mindennap hazajött, az a lelki állapot az nem egy családba való.

Öt év múlva nem ott szeretnék tartani, hogy csak dolgozom és nincsen semmi életem és közben folyik ki a gyerekemmel töltött idő a kezem közül őneki pörögnek az évek. 

Több tanári sorsot megismernél?

A videóban elhangzik az, hogy van egy Miután felmondtam nevű facebook oldal. Itt képet kaphat az ember arról  hogy milyen történetek is vannak, hogyan is jut el oda valaki, hogy otthagyja a tanári pályát. 
Én már rég nem tartozom a sulisok közé (2010-es években letudtam a középiskolát) és jelenleg közöm sincs az egészhez. Nyilván, többen vannak így, mint én. Nos, az ilyen személyek számára is hasznos tud lenni ez a Facebook oldal. 

A riportról néhány gondolat(om)

A megszólalok közt nincsen 40+-os korosztály. Talán ők nem lennének sehol, vagy inkább csendben megvannak addig, ameddig nyugdíjba kell menni? Vagy egyszerűen önbizalomhiányosok (mint ahogy elhangzik a videóban)... 
Amikor én voltam középiskolás, akkor hozták be a röghöz kötést a felsőoktatásban (vagyis a hallgatói szerződés). A tankönyvek még a Mozaik kiadótól érkeztek (legalábbis a nagyja)... aztán megjelent az újfajta könyvcsalád. 
Elég nagy a baj, hogy ha nincs utánpótlás egy-egy szakmában és ez nyilván igaz a tanári szakra is. A kémia, a fizika amúgy se egy népszerű tantárgy, hiszen az iskolások is talán előbb szeretik a testnevelés, ének tantárgyakat, mint a nehezebben megemészthető fizikát, vagy a matematikát.
...és hiába az utálat a tantárgyak felé, például matematikát oktató tanár akkor is kell az iskolában. 

Hogyan tovább, szerintem? 

Még több felmondás, még több probléma az oktatás terén. Ez is hasonló lesz, mint az egészségügy: ha van pénz, nagyobb esély a gyógyulásra, hamarabbi vizsgálatra. Akinek meg nem tellik rá, hát akkor az így járt és reménykedhet, hogy ő pont azon szerencsések közé tartozik, aki elégedett lehet az ellátással. 
Emellett régebben is nem egyszer szükség lehetett a magánórákra, most még hatványozottabban ez igaz lehet. Régebben is előfordult az, hogy egy-egy tananyagot a tanuló egyszerűen nem értett és jó lett volna, hogy ha másként magyarázzák el neki, máshogyan közelítik meg a dolgot. 

Viszont, ha a cél az, hogy iskolapadból kikerülve az emberek a szalag mellett álldogáljanak, akkor nincs itt semmi látnivaló.