Az elmúlt hetekben megnéztem a Belső tenger c. filmet.
Néhány gondolat a filmről és a témáról
Talán az eféle témát Metallica egyik száma hozta be az életembe. Metallica ezen klipjében egy olyan film részletei láthatóak, ami egy, háborúban megsérült emberről szól, aki nemcsak hallását, látását vesztette el, hanem négy végtagját is. Megnéztem ezt a filmet és más alkalommal egy hasonló filmet néztem meg, aminek címét elfelejtettem.
A másik film egy szobrászról szól, aki balesetet szenved és lebénul nyaktól lefele. Ezen film főszereplője szeretne meghalni, mert a szobrászat volt számára a(z egyik) legfontosabb dolog az életében.
(A film címét megtaláltam később: Mégis, kinek az élete?)
Meg kell említeni Karsai Dánielt is. Ő ALS betegségben szenved, ami jelenleg gyógyíthatatlan... és ebben az esetben is az ember kiszolgáltatottá válik, állapota egyre inkább romlik, de tudata ép marad.
Az, hogy érdemes-e élni, az ember nem akkor szokta feltenni, amikor minden rendben van az életében és elégedett szinte mindennel. Hanem akkor, amikor beüt a baj, esetleg elveszít számára nagyon fontos dolgot.
A Belső tenger c. film egy férfiról szól, aki egy baleset következtében állandó ápolásra szorul és mindennapjait ágyhoz kötötten kell tengetnie. Nem mehet sétálni, nem rajzolhat a kezével, nem ülhet fel az ágyban és emellett intimszférája is megszűnt létezni.
A film lekötötte a figyelmem és egy ponton el is sírtam magam rajta.
(Spolier: a fiú elkezd futni a kocsi után. Na, itt kezdtem el sírni.)
Maga a film
A film erre a linkre kattintva nézhető meg. ( Videa.hu-n van ez a film. )
Youtube-n is megtalálható ez a film, de ha nincs prémium előfizetésed, akkor esélyes, hogy tele lesz reklámmal:
Neked mi a véleményed erről és az ehhez hasonló filmekről?
