Ezt a bejegyzést úgy kezdem, hogy nem tudom, miről is fog szólni pontosan és mikor fog kikerülni nyilvános posztok közé.

Aki rendszeresen követi a blogot, észrevehette, a posztok nem érkeznek már megszokott rendszerességgel. Már nem biztos az, hogy heti 2 poszt megjelenik ezen az oldalon. 
A Youtube-oldalon, a videókkal kapcsolatban még rosszabb a helyzet. Ott ennyire se jönnek friss tartalmak, mint itt, a blogon.

Költözni? NEM!

Aki olvassa a Youtube-n írt kommentjeimet és követi Szólómánia videóit, ott megtudhatta, hogy nekem esélyem nyílt (volna) arra, hogy elköltözzek valahova, ahol egyedül tudok lakni. Ez számomra nagy előrelépés lett volna, hiszen jelenleg lakótársas albérletben töltöm a szabadnapjaimat. (És ez a lakótárs egyébként H.O-ban dolgozik, szóval nem igazán szoktam egyedül lenni a lakásban.)

A napokban kiderült, hogy ez a költözős terv semmis. Ugyanis hiába költöznek ki az adott albérletből, mert:

1. emelkedik a lakbér
2. 2 havi kaució helyett 3 havit kér a tulajdonos.

Ezt a fajta költekezést pedig én nem igazán tudom megengedni magamnak és ott lakva nem biztos, hogy annyira megéri. Azt is kell ám nézni, hogy a lakbér (és számlák) kifizetése után meg tudom-e engedni magamnak azt, hogy szükség esetén gyógyszert, cipőt vegyek például. 

Mindez azt eredményezte, hogy hiába éltem bele magam a költözésbe (és abba, hogy az mivel járhat: például akkor többet fogok gitározni), maradok ott, ahol jelenleg lakom.

Persze próbálom a jó oldalát nézni annak, hogy így alakult.

Délelőtt? NEM! Délután!

Bizonyos dolgok miatt jobb délelőtt letudni a munkát, mint délután. Az, hogy késő este érek haza a munkából, befolyásolja azt is, hogy mennyire tudok a bloggal foglalkozni, mennyire gitározok, meg természetesen azt is, hogy mikor tudok boltba menni.
Talán egy kis idő kell arra, hogy lenyugodjanak a kedélyek és ahhoz is talán idő kell, míg ebbe az egész új helyzetbe beleszokok.

Itt is próbálom a jó oldalát nézni a helyzetnek, meglátni azt, hogy amúgy tök jó, hogy délutánra járok. 

Ruhák használtan

Mostanság rákaptam arra, hogy a közeli turkálóba járjak. Ott szerdánként újul meg (elvileg) a készlet, és napról napra csökken a darabár. 1600 forintról indulunk és 800 forintig (vagy 400?) megyünk le. 
Eleinte, amikor még több szabadnappal rendelkeztem a jelenlegi munkahelyemen, olyan napokon szerettem járni ebbe a turkálóba, amikor 800-400 forintba került egy ruhadarab. 
Most már viszont az új napokon járok ebbe a turkálóba (legalábbis mostanság), így 1600 forintba kerül egy adott ruha, attól függetlenül, hogy az póló vagy nadrág, vagy más. 
Ha bemegyek a Pepcoba, azt látom, hogy egy kabát/mellény van akár 8000 is, vagy ha bemegyek a Kik-be, akkor hiába lenne jó úgy-ahogy egy rövidnadrág, 4000 forint darabja.
Szóval, még akkor is megéri a közeli turkálóba elmenni, ha nem olyan rég az az 1600 forint 1500 forint volt. 
Jobb 5 ruhadarabot megvenni 8000 forintért, mint ugyanennyi ruhadarabot 70 ezer forintért. 

Főzés? Elfelejtve! 

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, a főzések-sütések száma megritkult. Igaz, amikor takarítóként dolgoztam, akkor se voltam olyan hú, de nagy főzős ember (lévén, nem volt olyan nagy a fizetés). Azelőtt meg ugye munkásszállón laktam, szóval hanyagoltam is az ilyesféle kajakészítést. 
Amióta új munkahelyen lakom, úgymond leszoktam a főzésről-sütésről. Talán későbbiekben lesz változás ez ügyben, de lehet, jó ideig így marad.

Gitározás

Háttérbe szorult a zenélés is. Persze ennek a dolognak nem örülök és bánt is a dolog. 
Amikor hazaérek, rendszeresen azt nézem, mit kell letudni? Másnapra ruha, másnapra a kaja, stb. Az élvezetek? Jól esik feküdni az ágyon/ágyban és pihenni. 

Őszintén, az se nagyon segít a helyzeten, hogy nem szeretném, ha a zenélésemet (gyakorlásra értem) más is hallja. Ez a hozzáállás a munkásszállón lakva is megjelent: nem szerettem volna, ha kopogtatnak, mondván zavaró az, amit csinálok. (Pedig akkor se hangoskodtam, nem tekertem fel a hangerőt az erősítőn.)

Kitekintő a jövőbe

Bizonyos dolgok nem úgy alakultak/alakulnak, ahogy szerettem volna. Mindezek ellenére próbálom ezeknek a történéseknek a jó oldalát nézni. 
Mit hoz a jövő? Nem tudom. 
Egy ideig ezen a munkahelyen tervezek maradni, ahol jelenleg dolgozom. 
Az otthon is egy ideig még egészen biztosan azt a helyet fogja jelenteni, ahol jelenleg vagyok.
Remélhetőleg a zenélést újra visszahozom a mindennapjaimba. Talán a közeljövőben újabb hangszert veszek (igen, nemcsak a gitár érdekel :D), az önismerettel is foglalkozni tervezek a későbbiekben is. 

Ez a bejegyzés most ennyi volt. Lehet, nem lett túl pozitív.. majd talán a következő. Addig is, legyen jó napod!