Nightfallivy's world

Karácsonyi ajándékként: munkanélküliség, alias kirúgás

Én még dolgozom. Igaz, gondolkodom azon, hogy nem-e jobb, ha továbbállok másik munkahelyre. Viszont vannak, akik nem ilyen szerencsések, ők nem választhattak a maradás és elmenés közt. Őket elküldték az OBI-ból, mint ahogy kiderül a (lentebb található) videó címéből, vagy a (lentebb belinkelt) cikkekből.

Akit videó formájában érdekel a hír:

...és aki inkább olvasna, erre a linkre kattintva a HVG-s hírt olvashatja el, de a Telex-en is elolvashatja a hírt.

A videóban szó esik arról, hogy mikortól lehet csoportos leépítésről beszélni (egyszerre 30 fő elküldése egy hónapban, egy megyében).
Igazából egy kirúgott személy számára mindegy is, csoportos, vagy nem csoportos. Ki van rúgva, ennyi a lényeg, kereshet másik munkahelyet.

10 komment atv videó hír hvg munkanélküliség kirúgás telex Tovább

Karácsonyi ajándékként: munkanélküliség, alias kirúgás Tovább

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nightfallivy.blog.hu/api/trackback/id/tr3319015623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.12.21. 17:58:20

Szia!

A videóból a következő információkat tudtuk meg.
- A leépítés 118 dolgozót érint összesen.
- A dolgozók egy része sok év munkaviszony után lett kirakva.
- Ez üzletenként 2-4 alkalmazottat jelent.
- Egy-egy munkavállaló jelentősen a minimálbér felett keres.
- A szakszervezet viszonylag könnyen tud szabad állásokba elhelyezni utcára tett munkavállalókat.

A megállapítások alapján a következő kérdések merülnek fel.:
- Ha egy munkavállaló több évtizedet töltött egy munkahelyen, tehát folyamatos és rendesen fizettett állása volt, akkor hogyan nincs annyi tartaléka, hogy fejfájást okoz neki a 30 napos felmondási idő és a végkielégítés mellett, hogy miből élelmezze magát a következő hetekben úgy, hogy ráadásul a szakszervezet rögtön munkalehetőséget tud közvetíteni?
- Ha a gugli szerint az országban 39 (utánnanéztem) OBI üzlet van, és ennyiből összesen elküldenek 118 dolgozót, az átlagosan 3 fő sincs/üzlet. Ennyit akkor is utcára tesznek egy munkahelyen, ha beszereznek egy hatékonyabb takarítógépet, és elég kevesebb személyzet hozzá. Mi van ezen olyan meglepő?
- Jártunk már mindannyian OBI áruházban. Csak a látható alkalmazottak (eladók, árufeltöltők, ügyfélszolgálatosok, pénztárosok) műszakonként áruházanként úgy 20-30 fő becslésem szerint, és van több műszak. Gondolom vannak még raktárosok, karbantartók, takarítók, irodai létszám, stb. Ez áruházanként sc/kb 100-150 ember. Ebből szintén áruházanként elküldve nagyságrendileg 3 fő, az 2-3 %-os leépítés, ami ugye országos átlagot jelent, tehát a leépítési arány az egész országra is érthető. Ez egy vicc. Ha egy raktáráruház beszerez néhány új és erősebb targoncát, ennyi épp feleslegesé válik. Nem biztos, hogy a targoncások közül rúgnak ki ennyit, mert ilyenkor lehetőség nyílik a belső átszervezésre, de gazdasági értelemben nincs itt semmi látnivaló.
- Közben ránéztem az OBI karieroldalára. Elég sok állás van hírdetve. Belső információim nincsenek, de úgy tűnik, hogy nagy valószínűséggel nem egy bizonyos mennyiségű létszám leépítéséről van szó, mert akkor nem lennének meghírdetett állások, hanem bizonyos féle munkakörök létszámigénye csökken, ami ellen pl. átképzéssel lehet védekezni. Így kívülről nézve talán minőségi csere történik. Sokkal érthetőbb lenne a kép, ha lehetne tudni, hogy pontosan milyen munkakörökből építenek le dolgozókat, és volt-e számukra felajánlott tanfolyami lehetőség egyéb munkakör betöltéséhez. A szakszervezetekre nem igazán jellemző, hogy objektív képet festenének a valóságról. Nehéz ugyanis megérteni, hogy ugyan az a munkahely tömegével hírdet állásokat, és közben bevált munkavállalókat tesz az utcára. Vajon miért, és miért pont azokat, akiket?

Munkahelyi vezetőként általában sokkal árnyaltabban látom ezeket a dolgokat, mint amikor még egyszerű alkalmazott voltam. Megszoktam, hogy mindenki féligazságokkal próbálja ferdíteni a valóságot, a végén meg kiderül, hogy "túl szép a menyasszony".

Válasz erre

Nightfallivy 2025.12.23. 01:20:21

@F.M.J.: köszi először is a hozzászólást :) Ez valóban jó kérdés, hogy milyen típusú munkákról van szó? Az eladók lettek elküldve? Vagy mások?
Ezt nem is tudtam, hogy amúgy vannak álláshirdetések az OBI-nál.
Munkahelyi vezetőként meg egyértelmű, hogy olyan rálátással leszel a munkát érintő dolgokra, amikre egy sima, egyszerű alkalmazottnak nagy eséllyel nincs.

Válasz erre

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.12.23. 08:24:28

@Nightfallivy:
Nem illeszkedik a témába, de feltétlenül tudomásodra kell hoznom néhány dolgot.

Kellemes és ritka példája vagy az arroganciamentes naivitásnak. Ez nem negatívum, mert eleinte mindenki naiv, majd a tapasztalata gyarapodásával ez egyre inkább elkopik. A nagy különbség, az említett arrogancia. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a tapasztalatai maguk a megkérdőjelezhetetlen alapigazságok, hiszen ők maguk látják. Más kérdés, hogy nem az egészet, ezért nem is tudják helyesen értelmezni. Eleinte ez is természetes, de idővel mérhetetlen demagógiáról tanúskodnak. Minden tapasztalatról tudni kell, hogy az a saját szemszögünkből olyan amilyen. Geometriából szokás erre példát hozni. Egy piramis semmilyen nézőpontból nem látszik piramisnak. Látható háromszögnek, négyzetnek, deltoidnak, olykor még rombusznak is, de a piramis tényének felismeréséhez több irányból is meg kell szemlélni, na meg nem árt némi térlátás sem. Ezt a megszemlélési igényt rendkívül nagyra értékelem a személyiségedben. Ez az egyetlen módja a világ valós megismerésének, és a jelenségek objektív értékelésének. Arra biztatlak, hogy őrizd meg ezt a tulajdonságodat, mert ugyan sokkal egyszerűbb ránézésre hangos ítéletet mondani bármiről, véleményazonosság esetén meg akár mindenről nagyon kevés ismeret alapján, de nem véletlenül maradnak egyesek a társadalom legalján, míg mások sikeresen veszik az akadályokat. Az utóbbiak nem elégszenek meg az egy szemszögű, de még kevésbé a mások véleményére alapozott "tudással", hanem vagy nem alkotnak véleményt (nincs idő és energia mindig mindenhez hozzászólni, meg minek is), vagy kellő mennyiségű információ alapján megalapozottat alkotnak, ami nézetkülönbség esetén így már védhető vélemény lesz. Az sem elhanyagolható, hogy míg a kellő ismeretekre alapozott nézetek megengedhetik maguknak, hogy látszatra szembe menjenek az autópályán, addig az egysíkú gondolatoknak mindig alkalmazkodniuk kell a tömegvéleményhez, mert felkérdezés esetén kiderül a tudatlanság. Jobb megbújni a tömegben, mert biztonságérzetet ad. Igaz, hamisat, de akinek csak a pillanatnyi komfort számít, annak ez mindegy is. Sosem veszi észre, ha manipulálják, de még azt sem, ha a tömeg épp a vágóhídra tart.

A témához visszatérve. Ha jól tudom, nemrégen dolgozol ennél a cégnél, és mégsem kerültél a leépítési listára. Vajon miért? A megfejtés nem túl bonyolult. Nem te vagy a legértéktelenebb dolgozó. A kapitalista világban nagyon keveset számít, hogy hány évet húztál le. A munkavállalói értéked alapján fognak megítélni. Olyan szempontok szerint, hogy mennyire vagy profi és/vagy hatékony a tevékenységedben, esetleg probléma esetén mennyire vagy Joli-joker, vagyis mennyire tudod felismerni egy idegen tevékenységi kör alapvető elvárásait, és tudsz azoknak megfelelni. Az üzletvezetéstől nagyon távol vagyok, de a példa kedvéért: nem mindegy, hogy mondjuk eladóként van-e papírod targoncakezelésre, és adott esetben képes vagy-e leemelni egy raklapot a felső polcról, vagy a munkádhoz folyamatosan szükség van egy másik munkavállalóra is, mert az plusz költség, tehát az lesz a nyerő, akinek nagyobb a használhatósági értéke. Egy másik munkahelyen is az fog tudni könnyebben elhelyezkedni. Ezeket a szempontokat amúgy azért is érdemes tudni, mert ugyan egy lapátra kerülésnek lehetnek személyes okai is (pl.: összekülönbözés a főnökkel), többnyire jó visszajelzés a piaci értékedről. Az objektív visszajelzés mindig nagy segítség, ha helyes önképet próbálsz alkotni magadról. Eddig úgy vettem észre, hogy te inkább alul értékeled magad. Ez ugyan sokkal jobb, mintha túlértékelnéd, de ez meg azzal fenyeget, hogy kihasználnak, és nem honorálják. Ez is lehet hosszútávon probléma, de ne keseredj el, idővel ez is változni fog, és megvan benned az igény a tanulásra. Élj vele, amíg a kedved el nem veszik, mert egy idő után az is elvész, és akkor már sokkal nehezebb.

Válasz erre

Nightfallivy 2025.12.24. 02:18:46

@F.M.J.: talán nálam az is ott van, hogy meg tudom érteni a másik nézőpontját is, még bele is tudom élni magam.
Ez a geometriai példa meg tökéletes példa. Az egyiknek ilyen, a másiknak olyan, pedig ugyanarról van szó. Saját életemből is tudnék erre rengeteg példát hozni.
...és ide kapcsolódik az, hogy: az, ami egyiknek jó, nem feltétlen jó a másiknak is.

Igen, még nem kerültem leépítési listára. Nagy eséllyel azért is, mert valamennyire átjáróház az, ahol jelenleg dolgozom. Van indiai, meg c betűs egyén(nem szeretném kiírni teljesen, lényeg, olyan etnikai csoportba tartozó, ami c-vel kezdődik :D) is a dolgozók közt. Alapvetően az indiaikkal nincs bajom és a másik csoporttal se. Szóval visszatérve, talán örülnek, hogy van ember, aki marad és viszonylag biztos pontnak tekinthető.
Viszont magasságomnak köszönhetően nem tudok mindent egyedül csinálni. Emellett nehezemre esik pár dolog véghezvitele, pl. nem tudok kiabálni (otthon se kiabálok, max. ha mérges vagyok, vagy beütöm magam valahova. De zenét is fülhallgatóval, fejhallgatóval hallgatok. Ha régebben láttam egy ismerőst magam előtt menni az utcán, annak se kiabáltam utána. Ja, a hangom is alapvetően talán halkabb.)

Emellett más se megy (Igazából röviden: bizonyos tevékenységekhez guggolni kellene, nekem meg jelenleg ez gondot okoz. Mozgásszervi bajom van, a középsulis tanárom még a futástól is távol akart tartani, nehogy a combcsontom kiugorjon a helyéről... Akkor tudtam meg, hogy amúgy mozgásszervi bajom van. Addig meg úgy éltem, hogy rátudtam, hogy lassabban sétálok, mint az átlag, meg lassabban futok.)

Nem egy munkatársam van, akinek a szemét szúrom amiatt, amit fentebb írtam. (Mivel ha én nem tudom megcsinálni, másnak kell megcsinálni azt a dolgot.)

"Eddig úgy vettem észre, hogy te inkább alul értékeled magad.". Más is mondta már.

Tanulás...arra meg van az igényem. Gitározok, ott meg lehet újabbnál újabb dolgokat tanulni. Zenét is lehet összetenni gépen, a zeneszerkesztő programot is meg kell ismerni. Ott a kottaolvasás. Ezt is tanulni kell, hogy melyik hang hol kaphat helyet a kottában, mik az előjelek, stb...
Amúgy napokban elmentem próbaterembe, életemben először ültem le dob elé/mögé. Gondolkodom azon, hogy a héten menjek újra. Úgy gondolom, dobolással fejlődhet a ritmusértés-ritmustudás és szerintem ez jól jön.

Válasz erre

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.01.06. 08:57:00

@Nightfallivy:
Szia! Nem ignorállak, csak az ünnepeket nem a neten töltöm. Ilyesmire inkább a munkaidőt, meg a rossz időjárást szoktam szánni. A túl meleg is rossznak számít.

Sok idő eltelt, csak néhány gondolatot válaszolok.

Geometria (piramis): Nem olyan egyszerű a dolog, hogy ki milyennek látja és kész. Minden olyan szemlélet, ami csupán egy nézőpontból nézi a világot, eleve hibás, durvábban kifejezve demagóg. Ezek nem véleménykülönbségek hanem demagógiakülönbségek. Már két nézőpont is sokkal többet ér, mert még ha még nem is látható belőle a realitás, az már felismerhető, hogy van még mit vizsgálni rajta. Erre szerettem volna felhívni a figyelmed. Sokan összekeverik a minőségi és az ízlésbeli különbséget, pedig ez hiba. Mivel szereted a zenét, onnan veszek példát. Nagyon nem mindegy, hogy egy szimfóniát hasonlítasz egy polkához, mert az ízlésbeli különbség a komoly és a könnyűzene között. Ugyan ez vonatkozik mondjuk Mayall és Dire Straits zenéjére is, mert két virtuózról beszélünk más-más stílusban, de nem hasonlítjuk össze MC Istit HOBO-val, mert az egyik hulladék, a másik meg intellektuálisan is egy ikon. A kettő között nem ízlésbeli, hanem minőségi különbség van.

C-szektoros munkavállalók: A legjobb haverom egy c kategóriás srác. A magyaron kívül még két nyelven beszél. A különbség nem a rasszban, hanem az emberekben van.

Kiabálás: Én sem szoktam. Sőt, ha a beosztottjaimmal épp halkan beszélek, akkor inkább azt kívánják, hogy legyek hangosabb, mert akkor nincs baj. A súlyos mondanivalóknak nincs szükségük hangerőre. Zajosan a lényegtelen dolgokat szokás közölni.

A testi adottságaid bizonyára lekorlátozzák a lehetőségeidet, de biztosan vannak olyan célok, amiknél ez másodlagos.

Zenei irányzat. A gitár jól tartja magát a népszerűségi listán. Evvel az a baj,. hogy a nagyobb merítésből nagyobb a minőségi felhozatal is. Ha nem vagy nagyon biztos a dolgodba, érdemes lehet olyan hangszerben gondolkodni, ami épp nem divatos, mert annak a használói is kevesen vannak. Sokkal könnyebb érvényesülni. Ettől persze még gitározhatsz is, de mindenképp ajánlom megfontolásra ezeket a lehetőségeket: TÁROGATÓ, oboa, fagott, FUVOLA, cselló, zongora, CSEMBALÓ, szitár, pánsíp. Főleg a kiemeltekkel elég jól tudnál érvényesülni, akár magánzenészként is, mert egy hangszeren játszó akárki mindig nagyságrendekkel emelkedik a társaság fölé, és megnyílnak a lehetőségek, ha elég szépen játszol.

Válasz erre

Nightfallivy 2026.01.07. 00:10:49

@F.M.J.:
Talán te voltál az, aki írta, hogy nem tapasztalatokat szerzek, hanem ismereteket, amikor egy-egy könyvet olvasok. Igazad van. (Már ha te írtad.:D)

Zenei különbségek... ebben is igazad van. Van komolyabb zene, meg van ilyen lagymatyag. Az egyiknél pl. beletesznek gitártechnikákat, másiknál meg ugye éppenhogy van akkord. Persze mindkét zenének lehet helye, csak nem való mindenkinek.

Az meglehet, hogy nem szoktál kiabálni, nálunk a kasszánál viszont elvárt viselkedés (lenne). Azt meg bent teljesen felesleges magyarázni, nekem személy szerint miért nehéz kiabálni. Talán az ő világukban ez az ok nem is nagyon létezik.

Nem a gitár volt az, ami legelőször megtetszett nekem annó, hanem a zongora. Csak akkor nem lehetett zongoráznom (és talán más hangszert se választhattam.) Aztán később kikötöttem a gitárnál. Amúgy érdekel még hegedű, dob is. :D Fuvola, klarinét is érdekelt egy időben. Meg szívesen kipróbálnám a nagybőgőt, kisbőgőt. :D Van kalimbám is, de szegényt nem nagyon veszem elő.
Szóval visszatérve, én magáért a zenélésért kezdtem el gitározni. Nem azért kezdtem el, mert az xy bandában xy milyen jól gitározott és "juj, én is így akarok gitározni!". Nekem ez kimaradt.
Inkább a saját zenék írása érdekel. Persze lehet, kikötök valahol egy zenekarban előbb-utóbb, de ez most még nem esélyes.
Saját zenéket írnék, amikhez szívesen játszanám fel a dolgokat egyedül...ehhez pedig kell dob, valami basszus is (mivel basszusgitárom van, nagy eséllyel a basszust a basszusgitár képviselné), meg ugye valami hangszer, ami nálam a gitár lenne.
Már ismerkedtem azzal a lehetőséggel is, hogy gépen készítem el a zenét, ehhez pedig kottaíró programot használtam (és ahhoz egy plugint, már ha pluginnak kell mondani).

Igazat adok ebben, valóban, a kevésbé népszerű hangszereknél könnyebben lehet érvényesülni. Ma is tanultam valamit: azt hittem, a csembaló egy húros hangszer. :D Erre kiderül, billentyűs.

Ha lenne végtelen pénzem (vagy elég sok), minden bizonnyal vennék egy házat, egy szobában meg hangszerek lennének... az évek alatt minden bizonnyal már kiállítást is rendezhetnék a sok-sok hangszer miatt. :D

Köszi a kommented :)

Válasz erre

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.01.10. 18:49:21

Szia! A hangszer témához jutott még eszembe, hogy ha nem tudsz kiabálni, akkor valószínűleg a tüdőd se különösebben mondható erősnek. Ezen ugyan talán segíthetnek a fúvós hangszerek, de érvényesülni legfeljebb nagyon hosszútávon tudnál olyanokkal, mint fagot, harsona, vagy mondjuk szakszofon. A fuvola más természetű, az sokkal inkább a fúvási technikára alapoz, mint a levegőáramlásra.

A kisbőgő valójában a csello, nem?

A csemballó egy igazi szerelemgyerek. A hangzása dobozba zárt pengetős hangszerre hasonlít, mert valójában az is. Bár látszatra billentyűs, oda is sorolják, de a zongorával ellentétben a húrokat nem ütik, hanem pendítik. Ettől van az a különleges hangzása.

Azért gondoltam, hogy ajánlom a más hanszerek kipróbálását, mert ezek valójában nem kevésbé népszerűek, csupán kevésbé ismertek. Nem tudom, hogy mennyire vagy csavargós természet, de ha már előfordult veled, hogy akár az utcán, vagy egy akármilyen társaságban valaki elővett egy akármilyen hangszert, és azon előadott valami kellemes szólamot, az mindig nagy figyelmet vált ki. Ez amúgy nem csak figyelem, hanem a sok egyforma ember fölé helyeződés egy olyan tudás által, amivel csak nagyon kevesen rendelkeznek. Annak általában nem nagyon van már értéke, ha a tábortűznél előkerül egy gitár, mert elég hétköznapi jelenség. Virtuóznak kell lenni, hogy valaki ettől felfigyeljen rá. De ha egy pánsíp, egy szitár, vagy egy tárogató szól, arra a tábor másik feléből is odanéznek. Nagy szükséged lenne önbizalomra, és egy ilyen helyzetből tudnál is meríteni nagykanállal. Nem a gitárról akarlak lebeszélni, csupán ötletelek a romokban lévő önértékelésed felépítésére. Szeretsz zenélni, ez jó. Próbáld úgy csinálni, hogy épüljön belőle az önbizalmad! Sokkal kevesebb zenei tudással is el tudod ezt érni olyan hangszerrel, ami kevésbé ismert, mint egy olyannal, amin sokan és jól játszanak. Mivel nincs megfelelő érzelmi hátországod, érdemes a kisebb ellenállás felől építeni a zenei ismereteidet, mert közben a hétköznapjaidról is gondoskodnod kell, és az túl sok energiát vesz el. Nem marad elegendő az előmeneteled fejlesztésére.

Válasz erre

Nightfallivy 2026.01.12. 01:06:34

@F.M.J.: Köszi a kommentet :)

Kiabálásról:
igazából lelki gátja is van a dolognak. Nekem jelenleg a kiabáláshoz a harag (esetleg megijedés, de elsősorban a harag) társul. Ha engem kiabálni hallanak, akkor:
-megijedtem
-mérges vagyok és már nagyon ki van a hócipőm (elszakadt a cérna).

Emellett, halk a hangom, az alaphangom. Tehát ez olyan, mintha két biciklit egymás mellé tennének (egyik lapos gumival, másik felfújt gumival) és ugyanazt a távot kellene letudni. Vagy vegyük a tüzelést: nem mindegy, hogy most vizes fával vagy száraz fával gyújtunk be. Nem mindegy a fűtőérték.
Vagy mondjuk vegyük a sulit. Nem mindegy, hogy egy alap-kettes tanulónak kell ötöst kiizzadnia magából vagy egy olyannak kell ötöst szereznie, aki nagy ritkán szerez ötösön kívül más jegyet. (Tételezzük fel, hogy az elvárt dolog ugyanaz mindkét tanuló esetén.)

Annyira a hangszerek elnevezésében nem vagyok otthon. Annyit tudok, hogy a kisbőgőt hívják másként is, meg néhány hangszernél többfajta megnevezés is van. (Utánanézve: igazad van.)

Jelenleg nem igazán vagyok nagy csavargós természetű...inkább szeretek otthon ülni. Igaz, vannak olyan események, amik érdekelnek.

Youtube-n egyébként követek egy olyan embert, aki gitározik, oktató jellegű videókat tesz közé Youtube-n. Egyik videójához írtam és ő ezt válaszolta (részlet és ez nyilvánosan meg is tekinthető):
"Jó, hogy leírtad azt a félelmedet, hogy egy külsö szemlélő esetleg majd olyasmit mondana a játékodról,
ami alapján kár is csinálnod, mert (szerinte) nincs meg a megfelelő adottságod hozzá. Erre 3 dolgot is tudok mondani.
1) A legfontosabbal kezdem: két évtized hazai és részben nemzetközi profi pályafutás tapasztalatával azt mondhatom
szakmailag, hogy rendkívüli zenei adottságokkal rendelkezel, és ez legfrissebben a FilmDallam alkotásokban mutatkozott meg"

Gitározással kapcsolatban, nem az a célom, hogy a többiek felé helyezkedjek és olyan szintet érjek el, mint egy, sokak által csodált gitármester(nő)t.

Kissé meglepő, hogy az írásaim alapján leszűrhető (könnyedén), hogy önbizalom híján vagyok. (Igaz, lehet konkrétan így le is írhattam korábban, de gyanítom, másfajta mondatokat olvasva is leszűrted, hogy nekem bizony önbizalmat fejleszteni kellene.)

"Próbáld úgy csinálni, hogy épüljön belőle az önbizalmad!": ezt a mondatodat érdemes megszívlelnem. Még decemberben voltam próbateremben, először ültem dob mögé. Jó élmény volt. :) Igaz, dobolni nem tudok, csak ismerkedek ezzel. :D

Jól látod, nem nagyon van érzelmi háttérországom. Az, meg hogy a jelenlegi munkahelyemen össze vagyok zárva emberekkel, azok az emberek nem fogják emiatt képezni az érzelmi háttérországomat.
Amúgy is, lehet kegyetlennek hangzik, a "munkatársi kapcsolat" fogyóeszköznek tekinthető. Miért? Mert a munkatárssal kb addig van kapcsolatban (beszélőviszony) az ember, ameddig mindkét fél azon a munkahelyen dolgozik. Persze kivételek vannak, nekem is adódott ilyen kivétel. Csak több olyan eset van, amikor azért szakadt meg a beszélőviszony, mert egyikünk elhagyta az adott munkahelyet. Az én életemben mondjuk erre 13 embert tudnék most felsorolni. (Igaz, a munkásszállón dolgozó portásnőt is idevettem).

Azt is jól látod, a hétköznapi dolgok ápolása-végzése is sok időt vesz el. Ezen az se segít, hogy délutánra járok dolgozni.
Szeretnék eljutni lélekgyógyászhoz, workshopokra, csoportos önfejlesztős körre. Azért az is jó lenne, ha koncertre is el tudnék menni, meg ugye ott van a próbateremben való játék is. Emellett vannak boltok, amik tőlem messze vannak, és nem alapvető cikkeket lehet ott venni (rizs, tej, meg ezek). Étterem is van, ahova szeretnék eljutni, mert maga az étterem "típusa" érdekes számomra.
De hát hiába érdekelnek a fentebb leírt dolgok. Én "munka UTÁN" típusú ember vagyok. Viszont mire végzek a munkával (itt este 10 órai végzésre kell gondolni), nincs workshop, próbaterem is talán be van zárva, lélekgyógyász se dolgozik, stb.
A szabadnapokon pedig a ruhamosás, stb fontosabb, mint eljutni pl. workshopra, gitárestre. ...és így maradok ki ezekből a dolgokból. Azért pihenni is kell és nem is tudok végtelen ideig koncentrálni. (Mondjuk oké, nem végtelen, de nem tudok mondjuk 8 órán át folyamatosan koncentrálni és blogbejegyzéseket írni ezen 8 óra alatt.)

Köszi mégegyszer a kommentedet :)

Válasz erre

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.02.01. 18:51:54

Szia!
Most néztem át a korábbi bejegyzéseimet, és látom, hogy modortalanul válasz nélkül hagytalak. Elnézést!

Értettem a hátrányos indíttatásodra utaló szavaidat, csupán azt nem tudom, hogy ezek valóban abszolút hátrányok, vagy lelki eredetűek, esetleg helytelen útválasztásból származnak. Elég elvont példa, de ha egy hústorony zsokénak áll, és az ügetőn akar érvényesülni, akkor az nem feltétlen hátrányos helyzetű, csupán érdemesebb lenne mondjuk erőemelőnek állnia, mert az adottságai nincsenek összhangban az álmaival.

Önbizalom. Lehet, hogy írtad is, de amúgy lényegtelen. A soraidból messzire látszik az elveszettség. Nem vagyok agytúrkáló, egész más a szakterületem, de sajnos már túl régen vagyok fiatal ahhoz, hogy sok embert ismerjek. Az eddigiekből számomra egyfajta típusszemélyiség rajzolódik ki, amilyenből már találkotam néhánnyal. Ezek egy része megtisztelt a bizalmával, és azoknak is egy részének tudtam segíteni. Mivel mi nem vagyunk személyes ismeretségi viszonyban, így távolról csak ötletelni tudok az eddigi tapasztalataim alapján, hátha valami érdekessé válik számodra.

Érzelmi háttérország. Már jóval korábban tárgyaltuk az életkörülményeidet más posztokhoz kapcsolódva. A munkatársi viszony tekintetében a meglátásod helyes. Pont addig tart, amíg a munkaviszony, és lenagyobb eredménye, ha nem eszik meg egymást a felek. Azt azért mégegyszer elővenném, hogy minél nagyobb egy település, annál személytelenebb is. A nagyváros olyan, mint a neonfény. Csábítónak látszik, de nem ad semmit az illúzión kívül. Aki ott akarja megvetni a lábát, annak magabiztos belső erőre van szüksége. Na ez az, ami neked nincs. Így ismeretlenül úgy látom, hogy nagyon szigorú elemzésnek kellene alávetned az eddigieket, és bármilyen abszurdnak látszó eredményre is jutsz, meg kell tanulnod elfogadni azt, mert az a valóság. Persze ezt meg kell beszélned valaki mással is, olyannal, aki ismer is, meg megbízható is, Lehet, hogy egy kisebb város, vagy egy egészen más jellegű munkahely sokat lendítene. Kisvárosi hangszerbolti eladó, hangszerjavító üzletben valami bedolgozó, könyvterjesztő hálózatnál csomagküldő, könyvtári aszisztens, művelődési háznál valamilyen kisegítőállás, de talán jó ötlet lehetne a fényképezés mondjuk rendezvényeken. Izgalmas, szabadúszó, jólkereső és változatos is. Egyelőre ennyi.

Válasz erre

Nightfallivy 2026.02.01. 21:08:56

@F.M.J.: annak örülök, hogy visszanéztél.
Jut eszembe, nekem (is) kissé gondot okoz az, hogy kövessem azokat a bejegyzéseket, ahol kommentet írtam. Mondjuk a blog.hu küldhetne erről értesítést, a blog.hu-n keresztül.

Talán nekem valóban hátrányok vannak az életemben, meg persze ott vannak a lelki dolgok is. ...és igen, próbálok ez ügyben haladni és tervezek a későbbiekben segítséget igénybevenni.

Nagyváros nekem pont, hogy jó. Nem magával a várossal van gondom.
Pl. nekem fontos az, hogy legyenek boltok, ne csak egy magyar kisbolt legyen és csőpá, vagy hogy a boltig ne 2 órát kelljen sétálni, mert olyan messze van (én meg lassan sétálok). A tömegközlekedés is fontos, nem tervezek kocsit, se jogsit és ez nagy eséllyel így is marad. És biciklizés se túlságosan erősségem. Mondjuk egy faluban, szinte nulla kocsiforgalommal ez még oké lenne.
Szeretnék eljárni bizonyos eseményekre, ehhez is nagyváros szokott "kelleni". Igaz, délutános munkarendűként elég nehéz kivitelezni azt mondjuk, hogy este 7 órai workshopra, vagy délután 4 órai foglalkozásra menjek.

Hiába mennék el egy adott nagyvárosba, ha ott drága az albérlet, a munka meg ***. Pl. ott van Debrecen, ott elvileg drága az albérlet és elvileg a protekción kivűl nagyrészt csak eladói és műszakos gyári munkák vannak. De gondolhatok arra a nagyvárosra is, ahol laktam munkásszállón. Ott az albérlet kevés és drága is cserébe.
Debrecenről mondjuk lehet olvasgatni a redditen is. Lásd:
www.reddit.com/r/Debrecen/comments/1n57x4n/debrecen_munka_keres%C3%A9si_kih%C3%ADv%C3%A1sok/

Magával az eladói munkakörrel nincs bajom. Nem azzal van a baj, amikor jön egy vevő és elmondja pl, hogy most húzták ki a fogát és neki most olyan pékáru kellene, amiben nincs mag, nem kemény. Nekem ezzel semmi bajom nem volt, ellenben a munkatársakkal. Ők nem értették, minek akar valaki ilyen állapotban egyáltalán pékárut venni.
Mondjuk belegondolva, a vásárlói körön lehetne "fejleszteni"

Erről a jelenlegi munkahelyemről vagy megyek magamtól, vagy a lassúságom miatt áttesznek valahova. (Egy délutános műszak alatt 300 vásárló egy kasszánál, ez elvileg kicsi forgalmat jelent..és nem összesen 300 vásárló, hanem KASSZÁNKÉNT 300 vásárló) Igaz az, hogy "ha nem gyorsulsz, átteszünk!" nem hivatalos információ, hivatalosan nem lett velem közölve, hogy ez várhat rám.

Ezek, amiket felsoroltál, valóban tudnának érdekelni. :)

Nem tudom, hogy a kinézetemmel hogyan mehetnék hangszerboltba eladónak. (Nem is szeretnék nőiesen öltözni, de ezt hagyjuk is.) Meg azért ott van az, hogy csak nőnek születtem és nem biztos, hogy bejövve vásárló rám hallgatna. Talán a hangszerboltos eladói pozició olyan, mintha autókereskedésben lennék eladó, vagy esetleg horgászboltban lennék tanácsadó.

Belegondolva, utasítottak már amiatt, mert nőnek születtem és nem férfinak, amikor még annó a szülővárosomban próbáltam elhelyezkedni. (Olyan helyekre kell gondolni, ahol egy nő is meg tudná állni a helyét. Oké, egy hely volt, ahova valóban, kábeleket kellett volna húzogatni a magasban, meg jogsi kellett volna, de itt érthető, hogy nem nekem való. De volt más hely, ahol nem kellett volna erő, se jogsi, de mivel nőnek születtem, hát menjek a fenekeségbe.)

Válasz erre

Karácsonyi ajándékként: munkanélküliség, alias kirúgás

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.12.21. 17:58:20

Nightfallivy 2025.12.23. 01:20:21

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2025.12.23. 08:24:28

Nightfallivy 2025.12.24. 02:18:46

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.01.06. 08:57:00

Nightfallivy 2026.01.07. 00:10:49

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.01.10. 18:49:21

Nightfallivy 2026.01.12. 01:06:34

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2026.02.01. 18:51:54

Nightfallivy 2026.02.01. 21:08:56