Ebben a bejegyzésben arról írok nektek, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy részt vettem a gitárversenyen, ami egyébként számomra a legelső volt.
A nevezés egyébként már február 18-n lezárult.  

Mielőtt neveztem volna...

Azt, hogy ebben az évben gitárversenyt szervez Szólómánia, már az első, 2024-es videóból kiderült. Ekkor még nem született meg bennem a gondolat, hogy nekem ezen részt kellene vennem. 
Miért is vegyek részt egy ilyen versenyen, amikor alig egy éve gitározom, nem jártam zeneoktatásra? Emellett soha életben nem játszottam zenekarban. (Erről a kérdésről írtam egy korábbi bejegyzésben, Újabb MÉRFÖLDKŐ az életemben - gitározás és videózás terén címen.)

Amikor Szólómánia videóját néztem (amiben először esik szó a gitárversenyről), megkönnyebbültem, hogy nem másokkal, hanem saját magunkkal kell versenyezni. Igazából azt gondoltam, hogy itt arról lesz szó, hogy az ember kap egy alapot, amire játszania kell, saját magának és ennek segítségével megszülethet egy gitárszóló... miközben ez az esemény a négy fal közt marad. 

Youtube-n láttam, hogy Szólómánia számol visszafele, a gitárverseny megnyitása volt a nulladik nap. 

Szólómánia következő videója (az év második videója, január 11-n jelent meg) alatt az egyik kommentben ezt írtam: 

Igazából én nem nagyon szeretek versenyezni, max. saját magammal, hogy a saját elért sikereimet túlszárnyaljam. Nem tudom, hogy részt fogok-e venni rajta, nem szoktam magamat levideózni (annyira se, hogy csak a gitár,meg a két kezem látszódjon). Oké, feltöltöttem már videókat Yt-re, de azokban max. könyökig jelentem meg. így belegondolva, szinte borítékolható, hogy én ezt a versenyt csak külső szemlélőként fogom végigkövetni. :D Már azért is, mert nem érzem úgy, hogy én ezt a szintet megütném. Nekem nem volt se színpadon gitározás, se zenekar.  

Szólómánia pedig ezt írta: 

Megértem, és tiszteletben tartom, ha úgy látod majd, hogy most ezt a versenyt csak szemlélőként követed. Mindenesetre azért találj ki dallamokat a zenei alapra, akár teljesen függetlenül a versenytől. És ha egy szuper dallamra rátalálsz, akkor még mindig meggondolhatod a dolgot. (Minden nagy előrelépést olyan cselekvés előz meg, ami újdonság, kihívás és komfortzónán kívüli dolog.) 

(A poszt  ezen pontig volt megírva... és úgy írom tovább, hogy már március 10-e van, szóval a gitárverseny eredménye régesrég kiderült.)

Január 20-a, az első szóló megszületése

Először úgy álltam neki a felvételnek, hogy megnézzem, egyáltalán menne-e az egész. Tehát, például eléggé hallatszik-e a gitár, megoldható-e úgy a videókészítés, hogy a fejem nem szerepel benne (de azért a környezet se kapjon sok szerepet :D) 
Számomra az, hogy kamera elé üljek (igaz, az én esetemben itt még telefon kamerájáról van szó), nem számított se nyugodt tevékenységnek, se természetesnek. 

Kicsit az is bennem volt, hogy azért lenne érdemes részt vennem ezen a versenyen, mert egyrészt, most van esélyem erre és ki tudja, hogy következő évben lesz-e ilyen. 

Konkrét terv nem volt, hogy mit  akarok eljátszani a fél perc alatt, csak néhány gondolat fogant meg bennem: 

• jó lenne "A" hangról indulni
• néhány üveghang is elkéne
• csúszás, nyújtás is jöhet.

Szólómánia így véleményezte az első szólót:

Köszönöm szépen a szólódat, és ezennel hivatalosan is regisztráltuk a nevezésedet. Nagyon örülök, hogy így döntöttél, hogy részt veszel, és ez mindenképpen egy nagy mérföldkő. Közel egy év gitározás után egy ilyen bátor lépés szárnyakat tud adni a folytatáshoz.

Ráadásul nagyon jó dallamérzékkel találtad meg a zenei témákat a szólóban, érződik a sok előzetes ötletelés is, amelynek során már formálódtak az ötletek. 

Youtube-n is jeleztem azt, hogy részt veszek a versenyen, Szólómánia válaszából részlet:

Ez egy olyan szép és fontos dolog, hogy már önmagában ezért a sikerért megérte megszervezni a gitárversenyt. A legelső szóló egy nagy pillanat, és az a tény, hogy ezt egy ilyen közös eseményre alkottad meg, nagy öröm számomra. Egyúttal igazolja azt az elképzelésemet, amit az elmúlt hetekben az adásokban is és a kommentekben is elmondtam: egy gitárverseny lényege igazából az, hogy a résztvevők saját magukhoz képest tesznek egy nagy lépést.  

Február 11-e, második szóló megszületése

Valamiért úgy gondoltam, hogy az első szóló nem elég jó, meg azért jöhetne még egy szóló. Ennél már megvolt konkrétan, mit is szeretnék eljátszani. (Maximum a végén volt egy kis kérdés, mi legyen ott.)

Youtube-n, Szólómánia egyik videójánál jeleztem azt, hogy én újabb szólóval készülök, Szólómánia pedig így reagált erre:  

De jó, örülök a második nevezésednek, 11 hónap alatt máris nagyon sok mindent elértél a gitározásban. Mindig a bátrabb (azaz jobb) döntéseket hoztad meg a tanulás és a gitárverseny kapcsán is. Ilyen hozzáállás és lendület mindig sikert eredményez (és ráadásul a zenélésben nemcsak a cél, hanem az út is örömöt jelent). 

Email-ben küldtem el a linket a második szólóhoz, amire néhány szót írt Szólómánia: 

Örülök a második nevezésednek is, és a gitárverseny számodra már mindenképpen egy sikertörténet. Kevesebb, mint 1 év gitározással is benne voltál a közös játékban, zenei témákat alkottál, és meg is mutattad az alkotásodat a világnak.  

Harmadik szóló megszületése, február 18-a

Másik videó alatt is írtam kommentet, ahol többek közt ezt írta nekem Szólómánia: 

 Igen, a legfontosabb hozadéka a versenynek az, hogy átlépünk az addigi határokon, és kiszélesítjük a "játékteret" azaz a komfortzónát. Az első nevezéseddel ezt tökéletesen teljesítetted, és a második nevezés már azt mutatja majd, hogy ezen a szélesebb pályán is biztonságban érzed magad.

Február 19-n még úgy gondoltam, hogy megérte a nevezés számomra. Igaz, ilyenkor még nem volt meg, hogy ki a nyertes, ki kerül be a külön kategóriába. 

Szólómánia email-ben ezt írta: 

Örülök, hogy szerinted is megérte a nevezés, ráadásul három alkotással is. Ezzel a kreativitás is nagyon sok tapasztalatot kapott.  

(Most már március 17-e van.)

Harmadik szólóról egy kicsit...

Megvolt, hogy mit szeretnék, Musescore program segítségével megalkottam. Aztán 2-3-4 alkalommal neki kellett futni, hogy egyszerűsítsek a szólón. 
Igazából még szombaton próbálkoztam valamit produkálni, mivel azt gondoltam, hogy szombaton 23:59-ig van lehetőség beküldeni a versenyre a videót. 
Szólómániát email-ben megkerestem, hogy vasárnap lehet-e még nevezni. Szerencsére lehetett, szóval kb nulláról nekiálltam az újabb szóló megalkotásához. Musescore nevű programot vettem segítségül, ebben alkottam meg a közel fél perces zenét... viszont nekem kevésnek bizonyult az az idő, amit magamnak szántam a megtanulására. Szóval egyszerűsítések jöttek egymás után.
Az első verzióban még akkordok egymás utáni pengetése is szerepelt, de  amiért nem voltam elég gyors és nem tudtam megjegyezni egykettőre, hagytam az egészet. 

Az egyik első szólóban volt:

• nyolcad-tizenhatod változás (egy nyolcad után két tizenhatod, utána ismét nyolcad, utána két tizenhatod)
• triola
• kvint

De ezt egyből nem tudtam megtanulni, emellett idő se volt rá (nevezés utolsó napján próbáltam ezt megtanulni),  szóval jött az egyszerűsítés. A könnyítésben arpeggiok is  megjelentek, de végül még ennél a szóló-változatnál is könnyebb lett az, amit eljátszottam. Végül improvizálás lett az egészből. 

...és az eredmény

Azt gondoltam, hogy mondjuk az első 200 nevezőbe bekerülök. Ugyanis Szólómánia egyik videójában ezt mondta:

Vannak a mezőnyben olyanok, akik nem olyan régóta gitároznak, de most megalkották az életük legszebb dallamát. Lehet, hogy a hangképzés és a technika még messze nem tökéletes, de a szólójuk mégis valami plusszt ad a hallgatónak. Ezek a nevezések jóval előrébb fognak végezni a mezőnyben, mint más gitárversenyeken. 

(Ezt a  pár mondatot megnézheted-meghallgathatod erre a linkre kattintva.)

Én ebből valahogy arra a következtetésre jutottam, hogy most az kerülhet előrébb, aki nem olyan rég gitározik. tehát, míg másnak mondjuk 3 éve van gitározásban, az hiába ír-csinál jó szólót, mégis az lesz előrébb, aki egy éve gitározik. 

Nem akartam nyerni, hiszen nem vagyok elszállva magamtól. Persze kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nyernék, de ez sima álomkép volt. Realitás talaján állva tudtam, hogy én azokkal a versenyt nem veszem fel, akik több éve zenélnek, emellett mondjuk zeneiskolába (és/vagy magántanárhoz) jártak és minimum egy zenekarban játszanak/játszottak. 
Annyinak örültem volna, hogy ha az első 200 nevezőbe bekerülök. Így legalább elmondhattam volna magamról, hogy nem annyira tré, amit alkottam. (Ezzel nem minősítem mások nevezését, csak és kizárólag magamra értve írom ezeket a mondatokat.)

Aztán az eredmény? Március hetedikén kiderült és március hetedike sírással tarkítva telt el, utána pedig kb csak vasárnap tudtam normálisan hozzányúlni a gitárhoz.