Ebben a bejegyzésben azokat a mondatokat ragadom ki, amik Szólómánia egyik videója alatt keletkeztek. Ugyanis csütörtökön kikerült egy videó, amiben többek közt arról volt szó, hogy kik milyen kategóriába kerültek be. Én hiába vártam, hogy mondjuk első 200 közt szerepeljek, nem szerepeltem, már azért se, mert nem volt ilyen kategória, nem ilyen módon történt a felosztás.
Megírtam a gondolataimat a versennyel kapcsolatban (inkább arról írtam, hogy hogyan éltem meg a kudarcos teljesítményemet), amire érkeztek kommentek, amikben támogató gondolatok szerepelnek.
Ezeket mutatnám itt be, már azért is, hogy legyen egy olyan felület, ahol összeszedetten látom ezeket és elő tudjam venni, hogy ha lelkileg ismét rosszul érezném magam.
szolomania:
Köszönöm, hogy leírtad ezeket a belső megéléseket (és utána pedig az elismerő szavaknak is örültem a versennyel kapcsolatban). Abszolút megértem, hogy mik játszódhattak le belül, amikor az eredményeket nézted. (...)legfontosabb, hogy abból tanuljunk, hogy volt-e olyan, amit jobban csinálhattunk volna. Az esetedben szerintem nem volt ilyen, azaz a tudásod legjavát adtad. Mivel csak 1 éve kezdtél gitározni, ezért teljesen érthető, hogy ez bizonyos szempontból "versenyhátrányt" jelentett a rutinosabb gitárosokkal szemben. De ez közben versenyelőny is, mert kevesen mondhatják el, hogy bátran részt vettek egy versenyen 1 év gitározással. Ez hatalmas dolog, és ebből a szempontból a mezőny legelején vagy. A tanulás és önképzés a legfontosabb garancia a célok eléréséhez, úgyhogy csak időre, türelemre, valamint kitartásra lesz szükséged. Az önbizalom nehéz téma, és az elme sok minden negatívat tud mondani saját magunkról. A lényeg, hogy ennek a hangnak sose higgy el egy szót sem :D Mindig arra fókuszálj, hogy hogyan juthatsz napi 1-1 kis lépéssel előre, és a lépések sorozatából kijönnek majd azok az eredmények, amelyeket elképzelsz magadnak. Úgyhogy azoknak a pozitív hozadékoknak továbbra is érdemes örülnöd, amit a verseny hozott számodra, mert ezek tényleg nagy lépések voltak. :)
attilavass4479:
Szia Üdv neked! Végig olvastam amit írtál és megfogalmaztál és őszintén...? Te egy nagyon bátor ember vagy nagy szívvel és lélekkel. Már csak azért is mert leírtad az érzéseidet ezzel kapcsolatban,nincs menekülés csak őszinteség! Ez már nagy előny. Amiket leírtál,pont UGYANEZT éreztem magamon amikor még kezdtem pengetni az elején,sőt tovább megyek,évek múlva is. Ja és amit nem hinnél....még most is. (...) Szóval így ismeretlenül én csak azt ajánlom neked hogy semmi csüggedés,rossz kedv. A zene öröm, szépít,és építi a lelket és a tudat állapotot. Nekem eszembe nem jutott volna egy év gitározás után indulni bármin is. (...) Ha ezt te tényleg szeretnéd csinálni,szívből,lélekből. Csak csináld,teljes tudatos odafigyeléssel,és fegyelemmel,szépen. Élvezd amit csinálsz és fel a fejjel! Sok sikert kívánok neked a zene és természetesen az élet területein is.
developful3006:
Ha már gitárt ragadtál hidd el nagyon sok közös van bennünk, nem vagy kívülálló, vagy betolakodó. Mindenki úgy született, hogy nem tud gitározni, és hosszú és küzdelmes út vezetett el mindenkit arra a szintre amit elért, főleg az eleje a legnehezebb. Összes hangszerek közül legnehezebb a gitár, sok kitartás kell hozzá, és egész életünkben tanuljuk.
szolomania:
A leírásod alapján tényleg volt számos nehezítő körülmény (hangszer-kérdés, nyugodt gyakorlás biztosítása, stb.) és így még nagyobb és még szebb eredmény, hogy máris elmondhatod magadról: megtapasztaltad a versenyen való részvételt. Itt a lényeg az, hogy egy konkrét feladatot, konkrét keretrendszerben elvállaltál és teljesítettél. És ez független mindenki mástól, azaz a résztvevők eredményeinek sorrendbe állításától is. Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted, és nagyon jó indulás. Biztos, hogy itt a helyed az aktívan zenélők társaságában, mert a zene szeretete már önmagában is feljogosít arra, hogy zenélj, tanulj, gyakorolj. Régen sok síugrást néztem (sőt, még cikkeket is írtam róla), és Adam Malysz, a lengyel síugró legenda évekig minden versenyen elmaradt az élbolytól, de aztán egy év leforgása alatt a legnagyobb síugrók egyike lett. Fejben is átállított dolgokat, és itt jön képbe az önbizalom: minden eszközt meg kell ragadni, hogy az önbizalmat tápláljuk, akár apró sikerekkel is (aznapi jól sikerült gyakorlás is már apró siker). Az önbizalom építése is része a zenében való fejlődésnek. A versenyen való részvételed minden eredménytől függetlenül óriási siker, mert 12 hónap alatt máris nagyon sokat elértél. Ezt építsd be az önbizalmadba mindenképpen. :)
zoluve:
Tudod, úgy gondolom, hogy kifejezettem előnyös tulajdonság a sok érzelem azok számára, akik bármi módon alkotnak. Kb. 24 évvel ezelőtt, a dobtanárom (akkor épp ilyesfajta zenei kitérőben jártam) említette egy alkalommal, hogy a zenészek kivétel nélkül érzékeny emberek függetlenül attól, hogy kifelé milyen akár laza, vagy nagy, vagy vad, vagy bármilyen egyéb arcot mutatnak, legbelül mind azok, ezért találta és tartotta meg őket a zene. (...) És ha érdekel az zenélés, úgy csináld, ahogy neked jó, ahogy a legnagyobb örömöt találod meg benne.
Fretsofloudness:
Végtelenül bátor vagy, hogy bevállaltad és feltöltötted a szólódat, és feltöltöttél több videót is ide.(...) Bátor vagy nagyon is. Egy csodálatos hobbit találtál a gitárban. Sokak hobbi nélkül végigélnek egy szürke életet. A gitár kiszínezi az élet perceit. Amikor ránézel, amikor megszólal, amikor megtetszik valami amit kihozol a hangokból. A hangszer elsajátításnál kevés szebb dolog van. Fel a fejjel! Nagyon nagy lépést tettél és bátor voltál, rengeteg emberből ez hiányzik. Nehogy elengedd az álmod :D !
