Karácsony első napján (ami ugye nem huszonnegyedikén, hanem huszonötödikén van) volt az első, igazi húrcsere.
Egy korábbi bejegyzésben arról írtam, hogy megnéztem, egy húrt le tudnék-e cserélni. Ez abban a helyzetben annyit jelentett, hogy letekertem egy kiválasztott húrt és visszatekertem. 

Magáról a folyamatról nem készült felvétel, de annyi biztos, hogy megtörtént. 

Az új gitárhúrok

Ezt, a rózsaszín csomagolású húrkészletet ajánlották nekem a hangszerboltban. Nem tudom, hogy milyen volt az, amivel megvettem még nyáron a gitárt. 
A leszedett húrok végén a bogyók különböző színűek voltak, míg ennél az Ernie Ball-nál mindegyik ugyanazt a színt kapta. 
Ha esetleg valaki kétségbe esne, hogy hogyan fogja megkülönböztetni a vastagságot, az megnyugodhat. Azt hittem, hogy ebben a kis zacskóban ömlesztve lesznek a különféle húrok, de tévedtem: 

Szóval, mindegyik húr külön tasakban várta azt, hogy felhasználják. 

Mi lett a régi húrokkal? 

A lecserélt húrokat nem dobtam ki a kukába, hanem a már üres, kis tasakokba tettem el, vésztartaléknak, ha esetleg valamelyik új húrral baj lenne.

Ami jól jött volna a húrcserénél

Ahogy feltekertem, maradtak fel nem tekert részek a hangolókulcsoknál. Mivel drótvágóval és hasonlóval se rendelkeztem, meg kellett várnom az első hétköznapot, amikor a boltok kinyitnak és ezt a tényt meg tudom változtatni. A közeli művészetes boltban tudtam beszerezni valamiféle drótvágót, ami eredetileg ékszer készítéshez való.
Szerencsére mikor hazatértem és kipróbáltam, teljesítette azt a feladatot, amiért meg lett véve. A következő kérdés az lett, hogy mi legyen a levágott húrdarabokkal? 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszönöm, ha eddig végigolvastad és "találkozunk" a legközelebbi alkalommal.