Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy én hogyan élem meg azt, hogy három műszakban kell menni dolgozni. Nyilván, ehhez hozzátesz az is, hogy én nem irodában ücsörgök, nem is gépbeállító vagyok, nem is sofőr, hanem operátor vagyok egy gyárban. (Cégnevet nem mondanék, már azért se, mert az már túlságosan magánéletbe tartozik.)
Lehet, hogy ezek a dolgok teljesen triviálisak, de aki még nem dolgozott ilyen beosztásban, annak újdonság lehet. Igazából én is kíváncsi vagyok arra, hogy valaki hogyan éli meg a több műszakos munkarendet és neki mi a legjobb hét, melyiket szereti vagy melyiket nem... 

A kép netről van, szóval illusztráció. :D 

Könnyebb, mint a 12 órányi állás

Olyan munkakört gondoltam megfelelőnek, ami végezhető nyolc órában. Az egyik munkát azért hagytam ott, mert számomra megterhelőnek bizonyult a tizenkét órán át való állás. 
Az meg teljesen természetes, hogy a termelésben a darabszámért hajtó emberek (sajnos) nem ülhetnek. 

Egyszer így, egyszer úgy

Többféle beosztás létezik, de én talán a legáltalánosabb verzióban dolgozom: hetente változik, hogy hogyan kell menni. Tehát, konkrétabban: első héten reggel, második héten éjszaka, harmadik héten délután kell elkezdeni a munkát.
Ez a beosztás befolyásolja azt, hogy az ember például munka után be tud-e menni boltba vásárolni, vagy marad a munka előtti időszak, esetleg a hétvége. 
Emellett a hétvége hossza is változik. Éjszakás héten az ember bemegy pénteken este tíz órakor, és a szombatjából máris elvett hat órát. 

Főnökök jelenléte

Meg kell említeni azt is, hogy a reggeles műszakokban, úgy nyolc órától kezdve a termelésben megjelenhetnek a főnökök. Nyilván, gyárlátogatás, audit nem este tizenegy órakor lesz, hanem inkább délelőtt tíz órakor. 
Ennek köszönhetően, amiért a különféle ellenőrzések (jön az igazgató, stb) nappal zajlanak le elsősorban, az éjszakás munkanapok számítanak ilyen szempontból nyugodtabbnak. 

Ez a kép is illusztráció.  

Fárasztó

Egyszerűen fárasztó. Igaz, nyilván ehhez az is hozzátesz, hogy az időt monoton munkavégzéssel kell eltölteni. Ez a tevékenység pedig sokszor nem sokat (vagy egyáltalán semmit se) tesz hozzá a boldogsághoz. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Nektek mi okoz nehézséget a három műszakos munkarend kapcsán? Esetleg vállalnátok-e ilyen beosztást, ha jelenleg nem ilyenben dolgoztok? Írjátok le kommentben!