Nightfallivy's world

A napokban a blog.hu-n (egész pontosan dashboard-on) nézegettem a life&style nevezetű szegmenst... és szembejött egy blog, ami felkeltette az érdeklődésem.

zölddel kiemelve az a bizonyos blog

Ezen a blogon az egyik bejegyzést elolvasva az az ötletem támadt, hogy én is írhatnék arról, hogyan is teltek a munkanapok a felmondás ideje alatt, emberibb oldalról nézve.

Munkáról, röviden

Előző bejegyzésben leírtam, hogy pl. hány napot voltam ugyanott, ahol addig is voltam és emellett még pár dologról. Most egy kicsit másként közelítem meg ezt a témát. 
Hallottam már korábban arról, hogy a felmondását töltő dolgozót mentesítik a munka alól, kevesebb munkával látják el, új feladatra nem tanítják be. Viszont ennél a cégnél, ahol én voltam operátorként, másként alakulnak a dolgok, az utolsó munkahónapban. 
Mivel operátor voltam, a feladat ugyanaz volt napról napra: lehozni a darabszámot. Ez alól csak a legutolsó munkanap számított kivételnek, hiszen akkor a leszámolást kellett főleg intézni. 

Táppénz? 

Akadt olyan személy, aki megjegyezte, hogy a helyemben bizony elmenne táppénzre. Viszont számomra ez nem volt opció, a következők miatt: 

• ha nincs betegségem, ami miatt orvos kiírhatna, akkor az bizony nagy eséllyel táppénz csalás
• találni kell egy orvost (nekem ez gondot jelentett ekkor)
• még ha van is orvos, még ha lelki okokra hivatkozva el lehet menni táppénzre, nem minden orvos veszi figyelembe a lelki dolgokat, úgy mint kiégés, elfáradás, meg társai

Szóval, nekem két lehetőségem maradt. Az egyik az, hogy bemegyek dolgozni hűséges dolgozóként. A másik az, hogy nem jelenek meg a munkahelyen. Utóbbit nem vállaltam, mert nem tudtam, hogy mivel jár, ha felmondási idő alatt szerzek több igazolatlan napot (kirúgással nem számolhattam, hiszen felmondás előtt én bizony beszereztem pár igazolatlan napot, mégse rúgtak ki). 
Így a felmondási időt teljesen, elejétől a végéig ledolgoztam, csak a leszámolás napján volt könnyítés. 

Beszéd a többiekkel - kirekesztenek-e? 

Nem beszéltem mindenkivel, de ez az első napokban is így volt. Olyan területen dolgoztam, ahol már el lehetett mondani azt, hogy egy-egy gépsorhoz ki tartozik. Több személynél nem igazán volt váltogatás, tehát ha egyik nap egy bizonyos gépen láttam valakit, akkor azt a valakit napok, hetek, hónapok múltán is ugyanott láttam. 
Beszélgetésre a műszak végével, meg a szünetekben volt lehetőség. Igaz, akadt olyan hely, ahol munka közben is lehetett beszélni, de én olyan emberekkel voltam rendszerint együtt, akikkel addig se beszéltem. 
Én ugyanazokkal a személyekkel étkeztem sokszor, akikkel addig is, már ha a szünetük ugyanakkor volt, mint nekem és ha volt hely az étkezőben. 
...mert ha éppen reggeles műszakban voltunk, akkor bizony reggel 8 óra után az irodában dolgozó személyzettel is számolni kellett. Így meg lehet, nem akadt annyi hely egy kupacban, amennyi kellett volna a társaságomnak. 

Amiért operátorként dolgoztam ezen a helyen, a köremail, laptop-leadás, "futó projektek befejezése" elképzelhetetlen fogalmak. Na jó, talán a futó projekteket nem fejezhettem be... vagyis nem maradtam annyi hónapig-évig, ameddig egy adott, konkrét termék gyártását le nem állítják és akár el nem viszik az adott gépsort valahova máshova. Viszont rendszerint nem ezt kell érteni a projekt szó alatt.

Nem bánod meg?

Jóban voltam pár emberrel, ez pedig így is maradt a felmondás időszaka alatt is. Nem fordultak el tőlem, a beszélgetésbe a felmondásom ténye is szóba került. 
Valaki azt kérdezte tőlem nem egyszer, hogy nem fogom megbánni ezt a döntésem? Tartott attól, hogy én bizony meg fogom bánni azt, hogy felmondtam. Más valaki egyszer azt mondta, amikor még nem érkezett el a leszámolás napja és szerinte így még ezt az egészet vissza lehet csinálni. (Tehát gondolom, fáradjak oda a műszakvezetőhöz, mondjam el a problémámat, aztán tekintsek el a felmondástól és az is tekintsen el a felmondástól, aki aláírta. )

Ki jön utánam?

Bárki. 
Egyik munkanapon valaki, akivel együtt dolgoztam (csak helyettesített egy személyt, különben nem lett volna velem egy soron) meg szerette volna próbálni azt a munkafolyamatot, amit én végeztem napról-napra, hónapról-hónapra. Nem sokáig tartott a lelkesedése. Ő nem szívesen csinálná azt a feladatot.
Az, hogy ki kerül a helyemre, az utolsó munkanapon se derült ki. Igazából nem is az én dolgom,  hanem a műszakvezetőé, aki eldönti ezt a kérdést. 
A gyárakban, a gyártóterületen, az operátor az darab-darab, ha kihullik valaki valahonnan, könnyedén helyettesítik. 

Ennyi jutott eszembe a téma kapcsán. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a következő bejegyzésnél! Ha meg szeretnél hasonló tartalmakat, kövesd a blogot!