Figyelem! Ezt a bejegyzést még akkor írtam, amikor valóban, másnap egy csütörtöki nap következett és tíz munkanapon voltam túl.
Már javában a felénél tartok a felmondási időnek.
Szeptember 28-ára van beütemezve egy bejegyzés, aminek címe: Ha maradok ezen, a jelenlegi munkahelyen, ebben a pozícióban...egy kis elmélkedés. Ez nem egy vidám poszt. Szeptember 10-n pedig megjelent ezzel a címmel egy blogposzt: Milyen utolsó munkanap? Egy hónapig még fogvatartunk!. Augusztus 12-n pedig ezzel a címmel jelent meg egy poszt: Utolsó munkanap?
Az Utolsó munkanap c. bejegyzésben leírtam, milyen hangulatok-egyebek tapadnak a munkához. Lehetne most is kérdezni: miért van ez így? Lehet-e változtatni rajta?
Az első napok
Mielőtt elkezdtem volna a felmondási időt, jeleztem a műszakvezetőnek, hogy bizony ahol szoktam lenni, az egyáltalán nem jó nekem. Tehát TETTEM azért, hogy a helyzetem javuljon.
Mielőtt a felmondási idő elkezdődött volna, ugye én a kirúgást szerettem volna elérni, ez akár tetszetős megoldás, akár nem. (Igen, nagyon kár volt ennyi ideig húzni-halasztani a felmondásos dolgot.)
Aztán elérkezett a felmondás első napja. Az első napokban még valamennyire jó volt a helyzetem.
Legelső napon még figyelembe vették, hogy nekem valahol nem túl jó lenni.
Száraz tények
- első nap: jó helyen
- második nap: rossz helyen
- harmadik nap: jó helyen
- negyedik nap: jó helyen
- ötödik nap: rossz helyen
- hatodik nap: rossz helyen
- hetedik nap: jó helyen
- nyolcadik nap: rossz helyen
- kilencedik nap: rossz helyen
- tizedik nap: rossz helyen.
Tehát, már 10 napon vagyok túl. Még mindig csak csütörtök következik most, pedig már úgy érzem, péntek van. Sokszor egy nappal szoktam elcsúszva lenni, mert olyan végeláthatatlannak tűnik az egész helyzet.
Az első napokban
Legelső napon még, számomra jó helyre kerültem. Ez nem jelentette azt, hogy alig kell dolgozni. Pont, hogy tovább is tart a munka, mint a megszokott helyemen. Csak nyugodtabb volt a légkör. Nem kellett amiatt aggódni, hogy megszólnak a szünet miatt. Az időt igaz, így is néha néztem, de könnyebben elment.
Ezekben az első napokban felmerült bennem a gondolat, hogy hiba volt felmondani. Azt gondoltam, tényleg szólni kell a problémákról a műszakvezetőnek és a problémák megoldásra kerülnek és mégis elviselhető tud lenni a munka.
Miért vagy te naiv?
Valóban azt gondoltam, hogy a problémák megoldásra kerülnek. Viszont már második napon a műszakvezető változtatott a sorsomon és pontosan oda küldött, ahol nem szeretek lenni (és az ott való jelenlétnek már testi tünetek is megjelentek, mint gyomorégés, puffadás, emésztési problémák).
Viszont nyolcadik naptól kezdve folyamatosan a számomra rossz helyen kellett lennem. Szemen köptem magam. Pontosan azt csinálom, amit el akartam kerülni és nem is tudok ellenne mit tenni. Nem szoktam ahhoz hozzá, hogy amit ígérek saját magamnak, azt nem tartom be.
A tünetek visszatértek
Tizedik nap után hazaérve depresszióra hajazó tünetet produkáltam. Hiába voltam éhes, nem érdekelt. Nem érdekeltek a tennivalók (mint például a következő munkanapra való szendvicskészítés). Azonnal az alvás-fekvés következett. A hangulat pedig nem volt vidám, de elégedett se. Aztán később a sírás is megjelent.
Nyolcadik naptól kezdve minden egyes nap feljött bennem a gondolat, hogy én inkább otthon maradok. Igazából tudtam jól, hogy mivel fog járni, ha bent kell lennem a munkahelyen.
Tehetetlenség és ismét lesüllyedés a sötétségbe
Alapvetően egy munkahelyen nem tudok feloldódni, hiszen az egy munkahely és nem egyszer tapasztaltam, hogy ha az ember vidám, jókedvű, akkor tesznek róla, hogy ne legyen jókedvű, vidám. Tehát, ha boldog is az ember, azt el kell rejteni, mert másokat zavarja, ha az ember nem rosszkedvű.
Ahogy bemegyek a területre, sőt, a gyár területére, úgymond megmerevedek. Eltűnik a jókedv, hiszen ez egy munkahely. Itt dolgozni kell, nem pedig jól érezni magunkat. Emellett engem olyan személy mellé tesznek, aki mindenért megjegyzést tehet, mindenért megszólhat mindenkit, nemcsak engem.
...és azóta túl vagyok a tizedik napon is. Nem lett jobb a helyzet. Sőt, rosszabb lett. Napok következtek egymás után, amikor folyamatosan a rossz helyre kerültem és több napon is a sírást fojtottam vissza a munkahelyen. Az pedig természetes, hogy a szabadidőmben is megjelenik a rosszkedv és a saját hobbik helyett az alvást-fekvést választom, mert annyira rámjön a fáradtság.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
