Egy előző bejegyzésben említettem, hogy vettem egy kalimbát, csak abban a bejegyzésben nem akartam részletezni az okokat. Szóval, ez lenne az a poszt, amiben kiderül, miért is döntöttem egy ilyen hangszer megvétele mellett.
A helyzet, amiben voltam
Június huszonharmadikán rúgtak ki, mivel nem hoztam a darabszámot, nem voltam elég gyors. Így megváltak tőlem, mielőtt lejárt volna a próbaidő. Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy ne csak a munkát veszítsem el, hanem a zenélés lehetőségét is. Ugyanis az ismerős, akitől kaptam a gitárt, vissza szerette volna kapni a gitárt, mivel már gitározott volna ő is. Emiatt visszaadtam neki, június huszonhetedikén, így onnantól kezdve ismét a hangszer nélküli világ köszöntött rám, amiben régebben léteztem.
Nem akarok zenélés lehetősége nélkül maradni
Mielőtt visszakerült volna az elektromos gitár a tulajdonosához, szinte napi szinten használtam. Addigra már teljesen megszokottá vált számomra az, hogy nálam nem telik el úgy egy nappal, hogy ne érezzem a húrokat az ujjaimmal. Volt, amikor valami dalt próbáltam eljátszani, máskor akkordokat néztem, máskor skálákkal ismerkedtem. Lehetne kérdezni, hogy akkor, ha ennyire használtam azt a hangszert, miért nem vettem egy sajátot? ...mert akkor nem telt arra, hogy én gitárra kiadjak pénzt. Ilyen egyszerű. Aztán eljött a június huszonhetedike. Akkor nem tudtam, hogy mikor lesz újra munkám, nem tudtam azt se, hogy mikor fogy el a pénzem és mikor jön el az a pont, hogy az utcán kötök ki. Egyet tudtam viszont, hogy nem szeretnék zene nélkül lenni.
Miért döntöttem a kalimba mellett?
Egyik nap néhány munkaközvetítőhöz betértem. ...és akkor, az utcát járva, megszületett bennem az ötlet, hogy lehetne kalimbát venni. Ugyanis az kis helyet foglal, emellett nem nehéz cipelni. Ezek a tulajdonságok meg akkor lesznek jelentősek, hogy ha költözni kell. Mindez mellett könnyedén el lehet rejteni, így eltitkolható, hogy nekem van egy ilyen hangszerem. Igazából nem tudtam, hogy mi lesz a következő munkahelyem és hol. Simán elképzelhetőnek tartottam azt is, hogy szállásos munkám lesz, ahol olyan szobatárs mellé kerülök, aki szereti más dolgát elvenni. Emellett, a kalimba minden bizonnyal olcsóbb, mint egy elektromos gitár. Így jutottam el azon döntésig, hogy én veszek egy ilyen, kis hangszert, aztán, ha lesz munkám, lesz fizetésem, akkor lesz húros hangszer is, addig meg be kell érni ezzel.
Megbántam-e a vásárlást?
Nem. Lehet, hogy nem tudott olyan élményt nyújtani a kalimba, mint egy elektromos gitár, nem adnám vissza. Noha nem veszem elő napi szinten (talán heti egyszer előveszem, akkor is rövid időre), nem tartom felesleges beruházásnak. Kellemes a hangzása és amikor megvettem, azokban a napokban azért kicsit elszórakoztam vele.
Volt olyan gondolatom is, miszerint több hangszert szeretnék magamnál tudni, amik kisméretűek. Igazából nemcsak gitároznék, hanem más hangszeren is játszanék... főleg úgy, hogy saját zenéket írnék, nemcsak egyetlen egy hangszerre.
Az év utolsó előtti hónapja köszöntött be. Ezzel együtt a temetőben megjelennek a mécsesek, a koszorúk, a vágott virágok is. Még ha november elseje nem is a halottak napja, sokaknak ez az egy nap jut arra, hogy a sírokhoz kimenjenek.
Ki kell-e menni a temetőbe?
Ami a szokás, ami többeknél igaz, az lesz az elfogadott, nagy eséllyel. Így van a temetőbe való menéssel is. Ha sokan ezt a napot szánják arra (vagy valamelyik, október végi vagy november eleji napot), hogy a halott szeretteik sírjához ellátogassanak, akkor ez lesz a norma, az általános tett. Így, aki ettől eltér, megkérdőjelezi, hogy helyesen cselekszik-e? Talán még szégyenérzése is lesz, merthogy ő nem teljesíti a kötelességet.
A kérdésre viszont az a válasz, hogy nem feltétlen.
Szülinap ilyenkor?
Belegondol az ember, hogy ilyenkor talán még boldognak se illik lenni. Mi a helyzet azokkal a személyekkel, akik november első napján születtek? Ők nem egyszer megkapják, hogy ők halottak napján születtek és ők azt válaszolhatják, hogy az a nap amúgy másodikán van. Annyi jó tud lenni ebben, hogy a születésnappal együtt járhat az is, hogy az embernek nem kell mennie dolgoznia.
Novemberi kihívás
Egy korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy az év utolsó előtti hónapja lehetne az a hónap, amikor minden egyes napra jut egy poszt. Nos, ez a hónap eljött. Remélhetőleg a kihívást, amit magamnak felállítottam, teljesíteni fogom.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Ismersz olyan embert, aki november első napján, esetleg másodikán napján született? Írd le kommentben! Köszönöm, ha eddig eljutottál az olvasásban. "Találkozunk" következő bejegyzésnél!
Hamarosan itt van november elseje, azzal együtt az előtte levő nap, október harmincegyedike is. (Figyelem! Véres tartalom következhet!)
A boltokban a csokimikulások és karácsonyi díszek mellett helyet kapnak a tökös, denevéres, vámpíros díszek is. Noha nem magyarországi ünnepről van szó, hiszen külföldről érkezett hozzánk ez az egész, azért a lábát már megvetette hazánkban is. ...és pontosítás kedvéért:
halottak napját másodikán,
Mindenszentek napját november elsején,
Halloween-t pedig október utolsó napján tartják.
Nem kell helyeselni és örömódát zengeni amiatt, hogy ha valaki tököt farag és denevéres, pókos dekorációkkal tűzdeli tele otthonát (albérletét), azzal viszont érdemes tisztában lenni, hogy ez az egész tökös, rémisztgetős nap már ott van a boltok polcain és egyébként ez az egész goth szubkultúrában előkelő helyet kap(hat)... ott amúgy is, a koponya, a denevér, a pókháló lazán előkerülhet, mint díszítő elem. Emellett az ember, ha extrém stílust képvisel, ezen a napon könnyebb szívvel nyúlhat az extrémebb kinézethez, maximum azt mondja, hogy ezen nap alkalmából jelmezt vett fel.
Halloween témájú kisfilmek
Néhány, horror kisfilmet hoznék először nektek. Igaz, ezek mind angol nyelvűek.
Halloween-es zenék
Ha szeretnétek a hangulatot fokozni zenével, akkor néhány itt van példának:
Halloween és a (nagy)filmek
Itt most csak előzeteseket linkelnék be. A halloweeni körhinta c. film november kilencedikén lesz bemutatva, szóval addig várni kell ahhoz, hogy megnézze az ember. A másik filmnek, aminek előzetesét videóban ide betettem, 2018-ban jelent meg, szóval már ismerős lehet nektek. ...és persze ott van a jól ismert Halloween filmsorozat is.
Lezárásként
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Ha van hozzá kedvetek, akkor október utolsó napján foglalkozzatok a Halloween témakörével. Készíthettek díszeket is akár, ha van ötletetek, időtök és energiátok... na meg persze, ha van hova kitenni és nem azt tartjátok ideálisnak, ha minél kevesebb dolgotok van, annál jobb. Mindenesetre, legyen október utolsó napja is szép számotokra! ...és "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Néhány nappal ezelőtt gondoltam arra, hogy lehetne a november az a hónap, amikor minden egyes napra jut egy poszt.
Aztán megnéztem a blogomat, már volt ilyen kihívásom, saját magam részére... igazából el is felejtettem már, hogy nekem a január számított annak a hónapnak, amikor próbáltam napi szinten jelen lenni ezen a felületen.
Mi a jó ebben a kihívásban?
Talán ezzel a kihívással életem részévé teszem a blogolást. Bízom abban, hogy ha napi szinten "kell" írnom, akkor a későbbiekben beállok arra, hogy heti két bejegyzést tegyek közé... mert azért ebben az évben nem voltam annyira aktív:
Áprilisban, szeptemberben mindössze csak egy bejegyzést tettem közé havonta;
Januártól márciusig pedig egyetlen egyet se.
Miért november, miért nem január?
Nem szeretnék várni a kihívással. Igazából nem tudom, hogy a következő év első hónapja mit hoz számomra. Lehet, hogy már csak pár hét kell ahhoz, hogy az életemben jelen legyen egy olyan ember, akit úgy hívnak: szobatárs. Jelenleg úgy gondolom, hogy számomra a blogoláshoz (meg a gitározáshoz is sokszor) egy nagyon fontos feltétel kell. Ez pedig az egyedüllét. Ha pedig ez nem adott, akkor nagy eséllyel a blogolást is csak kerülgetem, hanyagolom, meg gitáron se úgy gyakorlok, ahogy igazán megfelelő lenne számomra. Emellett, olyan híreket olvasok-hallok, amik arra buzdítanak, hogy nincs idő várni, nem is szabad várni, tétlenül lenni... hanem haladni kell, csinálni azt, amit az ember eltervez, meg amit szeretne. Az se elhanyagolható, hogy ha úgy telik el egy nap, hogy nem igazán haladtam egyik hobbimmal se, nem vagyok elégedett magammal.
Mire lehet számítani a kihívással kapcsolatban?
Szeretek blogolni, még ha ez nem is látszik mindig így. Most, ha minden jól megy, akkor minden egyes napra fog jutni egy bejegyzés. Ezek a posztok változatos témákat fognak elhozni, de mindegyiknél az lesz a közös, hogy számomra érdekesek. Szinte száz százalékos biztonsággal mondhatom azt, hogy lesznek zenei ajánlók és egy-egy ilyen alkalommal öt zenét fogok veletek megismertetni, bemutatni. Talán filmekről is lesz szó. Na meg persze videókról, amiknek témája nem hagy hidegen. Annyi biztos, hogy én úgy szeretném a kihívást teljesíteni, hogy nem aznap írom meg az aznapi adagot, hanem pár nappal előtte. Így, ha esetleg olyan esemény következik be, ami miatt a blogolástól távol maradok, nem lesz bennem egy feszítő érzés, hogy "ezt elszúrtam". Nos, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszönöm, ha eddig eljutottál az olvasásban. "Találkozunk" legközelebb!
Sziasztok! Most is öt zenét hoztam el nektek, amikben most egy a közös: régen hallgattam őket, de valamikor kedvencemmé váltak. Fogadjátok szeretettel és hallgassatok bele ezekbe a zeneszámokba, hátha valamelyik megtetszik!
1: 8Dawn - This Is Why I Was Born
Ez az eladó nem lehet túl ismert. Egy biztos, hogy ez a zene, ami tőle/tőlük tetszik, nem a vidám, pörgős, bulizós fajták közé tartozik.
2: Hans Zimmer - Lost But Won
Meghallgatva ezt a zenét, többször elkapott az az érzés, hogy "ez nagyon jó". Nem egyszer libabőr környékezett, mert számomra annyira tetszett a zene. ...és biztos voltam benne, hogy Hans Zimmer zeneiskolába járt, mert annyira egyben van a Lost But Won. Erre meg kiderül, hogy rendes zenei oktatása mindössze két hét zongora volt. Így viszont példa tud azok számára lenni, akik nem jártak semmiféle, hivatalosnak mondható zeneoktatásra, az iskolai énekórán kivűl. Aztán továbbolvasva a Wikipédia cikkét:
Anyám nagyon muzikális, alapvetően zenész volt.
3: Skillet - Rise
Skillet ezen dalát régen vettem elő. Viszont még mindig tetszetős, kissé vidám, legalábbis számomra. engem visszarepít több évvel ezelőtti időre, amikor aktívabban hallgattam ezt a számot. Talán 2017 környékén ismertem meg ezt a dalt, az pedig nem most volt.
4: Within Temptation - Ice Queen
Két videót hozok el nektek, Within Temptation száma kapcsán. Az egyik az, ami a hivatalos, a másik meg az, amivel együtt megismertem ezt a zenét:
5: I Prevail - Alone
A zenével együtt egy olyan történetet kapunk, ami nem vidám. Szöveget szinte nem értve (és nem figyelve) az embernek az jön le, hogy szakításról szól az egész dal... aztán a végén megjelenik a kocsi.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Remélem tetszett ez a zeneajánló is! "Találkozzunk" a legközelebbi blogposztnál!
Gőgös Gúnár Gedeon volt az a mesekönyv, amit az iskolában sokszor elő kellett venni és ebben szerepelt a kiskacsás mese. Nyilván mást is meg lehetett találni ebben a zöld könyvben, további verseket, meséket egyaránt. Rémlik, hogy volt valami Bodri (vagy bármilyen más kutya), valami medve, talán ide-oda rohangáló kakas is. A kedvenc viszont a kiskacsa maradt. Számomra ez a történet a kiközösítésről szól. A kiskacsa szeretne tartozni valahova, de nem tűrik meg a mássága miatt és ennek köszönhetően értéktelen kacatnak érezheti magát. Amiért viszont ez egy mese, boldog befejezést kapott a történet.
A mese filmváltozatai
Készültek különféle rajzfilm feldolgozások is, amik ezt a történetet viszik vászonra.
Andersen, a mesemondó
Az Andersen, a mesemondó egy tv-s sorozat és a címből kitalálható, hogy Andersen meséit jeleníti meg a képernyőn. Wikipédia szerint harmincegy epizód készült el és a kiskacsás mese az ötödik epizód.
Igazából a kiskacsás mese pár mondatban elmondható, megfilmesíthető, viszont ez a verzió közel 25 perces, így egyértelmű, hogy kicsit jobban megmutatkozhatnak a szereplők is. A főszereplő kacsa megismerkedik a Farmudvar lakóival, de nem fogadják szeretettel. A nem túl kellemes kaland után pedig meghallja, hogy az anyja mit mond a testvéreinek, így inkább elszökik. Találkozik vadon élő szárnyasokkal és életében először hallja és látja, mi is az a puska. Innen is továbbáll. A következő hely, ahol kis időt eltölt, egy kunyhó. Amiért a gazdasszony nem látja hasznát (csak ételként), így itt sincs maradása. Utolsó állomása egy tó. Itt éri el a tél, amit elég nehezen visel el. Majd elérkezik a tavasz és ezzel együtt a boldog befejezés. Emellett meglátogatja az őt kikeltő kacsaanyukát is, meg a testvéreit.
Kerekmese verzióban
A grafika másabb, mint a közel fél órás, mesemondós változaté. Emellett rövidebb is, így elég tíz perc is a megnézéséhez. A történet másabb, de végül itt is kiderül, hogy a főszereplő amúgy hattyú.
HeyKids verzióban
Heykids-nél is néhány dolgot kihagytak, de a lényeg megmaradt. A befejezés itt is boldog, a kiskacsa megtalálta az igazi helyét a világban.
Walt Disney sorozata
Ez a verzió az egyébként, ami velem szembejött Facebook-on. (Még ha meg is vágták, mert az elején látható néhány képkocka bizony hiányzott-hiányzik a Facebook-os videóból.) ...és ez az, amin elsírtam magam, hisz magamat láttam a kiskacsa képében. Én is egy nehezen beilleszkedő típus voltam az iskolában, mert különböztem a többiektől. Ez a mese Szellemes szimfóniák hetvenötödik epizódja egyébként.
A szereplők nem beszélnek, legalábbis érthető emberi nyelven nem. Itt négy sárga kiskacsa van, tehát, a rút kiskacsának nem három testvére van, hanem eggyel több. Emellett, az apa is előkerül, már az első képkockáknál jelen van. A főszereplő már nem szürke (nem is fekete), hanem hófehér. Mindez mellett a kacsamama kevésbé kedves színben tűnik fel. A történet is több helyen eltér, a befejezésben nem három felnőtt hattyú jelenik meg, hanem egy hattyúanya a négy kicsinyével. Viszont mivel ez szintén mese, így a végkifejlet itt is vidám.
Befejezés és néhány gondolat
A kiskacsás mese talán azért vált kedvencemmé, mert valamilyen szinten az én életemről szól(t). Mint fentebb már írtam, nehezen illeszkedtem be és valamennyire ki is közösítettek. Részem volt abban nem egyszer, milyen is, amikor tesi órán egyik csapatba se kellek.
Visszatérve a bejegyzés témájához, nektek ezen feldolgozások közül melyik verzió tetszett a legjobban? Számomra a hosszú verzió viszi a pálmát, de mindegyik nézhető és a lényeg nem lett más egyiknél se. Mindegyiknél a kiskacsa megtalálta a helyét és élete pozitív irányt vett.
Youtube ajánlásával olyan zenekarok kerültek a látószögembe, amikről én még nem is hallottam. Jó látni, hogy vannak magyar bandák is, rock-metál stílusban. Nos, ebben a bejegyzésben néhány ilyen együttest mutatnék be nektek.
Várakozni tilos!
Jelenleg a Youtube-n 200 feliratkozó felett jár a feliratkozások száma náluk és saját oldalukon is olvashat róluk az ember. Egyébként Győrben alakultak meg, 2018-ban. Ha meghallgatnád, hogy mégis, milyen rockot nyomnak, akkor itt van egy-két videó tőlük:
Számomra a Honnan jövök én tetszetősebb, az első pedig vidámabb.
Senki
Ez a másik banda, aminek a videója szembejött velem a Youtube-n. Azóta egyébként a Facebook-on is láttam a hirdetésüket. Itt van tőlük az egyik zenéjük:
SZPRMNYK
Youtube-n nem sok feliratkozóval büszkélkedhetnek. Blogot is vezetnek egyébként. Ősszel fellépnek, szóval, ha budapesti vagy, vagy Budapestre költöztél, élőben is hallgathatod őket, ha kedvet kaptál hozzá.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Remélem, tudtam újat mutatni, magyar rock-metál színtéren. "Találkozunk" következő bejegyzésnél!
Az Atv megosztott egy videót a nyugdíjjal kapcsolatban. A riportnő megkeresett néhány nyugdíjast, hogy meséljék el, mire is elég az a pénz, amit kapnak. Mielőtt a videó jönne, megosztanám a véleményemet ezzel a témával kapcsolatban.
Néhány gondolat a nyugdíjról
Úgy gondolom, hogy mikor én odajutok, hogy a munkától elköszönhetek, az a havi összeg, amit kapni fogok, nem sok mindenre lesz elég. Jobb esetben lesz egy saját ingatlanom, amiben élek, rosszabb esetben meg albérletbe kényszerülök... és ha albérletről lesz szó, a befolyó összeg arra se lesz elegendő, hogy az albérleti díjat fedezzem. Persze lehetne azt mondani, hogy nem Budapesten kell lakni, hanem kisvárosban. Rendben, csak hát ott se csak 10 ezer forintért laknak az emberek, hanem sokkal többért. Emellett, még ha az embernek lesz is gyereke-unokája, nem feltétlen szeretne rájuk támaszkodni megélhetés szempontjából, hanem igenis, önerőből oldaná meg a gondokat. Mostani nyugdíjasok helyzete? A gyógyszervásárlás teljesen alap... és az is sajnos teljesen megszokott tud lenni, hogy hiába dolgozta le valaki az egész életét, nyugdíjasként éppenhogy kijön pénzileg, vagy segítségre szorul. Ami a mostani dolgozókra vár(hat) nyugdíj tekintetében, az egy indok lehet a külföldre való költözésre. Persze ahhoz, hogy az ember megtapasztalja azt, hogy milyen nyugdíjasként létezni, addig életben kéne maradnia. Csak azért hozzá kell tenni, hogy:
Boldogság? Ugyan, mi az?(HVG cikke a boldogságindex kapcsán, a címe: Magyarország a legkevésbé boldog ország, pedig máshol nőtt a boldogságindex)
Mielőtt jönne a videó, egy mondatot megosztanék veletek, a fentebb belinkelt HVG-s cikkből:
A kutatásból kiderül, az emberek akkor hajlamosak a leginkább boldognak vallani magukat, ha úgy érzik, van értelme az életüknek, ők irányítják az életüket, úgy érzik, megbecsülik őket, és elégedettek a testi-lelki egészségükkel is.
A videó
Ennyi lett volna ez a bejegyzés. Nektek mi a véleményetek az időskori életről, a nyugdíjról? Írjátok le kommentben!
Ebben a bejegyzésben csak olyan számok fognak szerepelni, amik minimum tizenéves múltra tekinthetnek vissza. Fogadjátok szeretettel és hallgassatok bele ezekbe!
1: System Of A Down - Toxicity
Youtube-ra 2009 októberében került fel ez a dal. Nagy eséllyel már hallottátok ezt, talán már könyökötökön jön ki.
Még ez a dal is idősebb, mint én, emellett ennek is van egy saját wikipédia cikke. Nem tudom, hogy erre a zenedarabra hogyan bukkantam rá. Talán egy ismerősöm mutatta, de lehet az is, hogy a hobbim miatt találtam rá erre a számra. Igazából mindegy... nagy eséllyel valamikor ez is a csapból folyt.
4: Iron Maiden - The Trooper
Amiért erre a listára felkerült az továbbra is adott: idősebb nálam (és emellett Wikipédián erről is lehet találni egy cikket.) A gitár nagyon tetszetős benne és emiatt vált többször hallgatott számmá.
5: Alice Cooper - Poison
Ettől az előadótól se ismertem (legalábbis cím szerint) egy dalt se. Ez megtetszett és magával ragadott, maga a zenei világ. Az, hogy miről énekelnek benne, hidegen hat.
Ennyi lett volna ez az ajánló. Nektek van olyan zene, ami idősebb, mint ti, mondjuk minimum harminc éves múltra tekintenek vissza, de mégis előszeretettel hallgatjátok?
Korábban írtam arról, hogy elkezdtem egy hobbit.... és ez nem más, mint a gitározás.
Mielőtt hangszerboltba mentem volna...
Nem olyan rég kezdtem el a gitározást. Ezen év februárjában jött el az első nap, mikortól kezdve szinte minden egyes nap gyakoroltam-tanultam, különböző intenzitással. Előző év decemberében próbálhattam ki először, milyen érzés, ha elektromos gitár van a kezemben. Aztán megvettem életem első gitáromat, júliusban. Ez pedig magával hozta azt, hogy előbb-utóbb be kell szereznem pár dolgot, ami ehhez a hangszerhez jól jön.
Első vásárlásom a hangszerboltban
Mielőtt beruháztam volna egy gitárra, már korábban jártam abban a hangszerboltban, ami a városban található. Akkor még nem álltam úgy anyagilag, hogy nagyobb kiadást tudjak állni, így más hangszert vásároltam, amolyan pótlás céljából. Úgy léptem be az ajtón, hogy tudtam, mit szeretnék venni és a választásom a kalimbára esett. Arról, hogy miért vettem én kalimbát, egy másik bejegyzésben adnék választ.
Második vásárlásom hangszerboltban
Az első gitáromat használtan vettem és amiért nem volt korábban gitárom, tokot is kellett hozzá szerezni, hogy ha normálisabb módon akarom ide-oda szállítani. Így lett az, hogy egyik nap megvettem a gitártokot és mellette pár pengetőt.
Harmadik alkalommal a hangszerek világában
Eltelt pár hét, amikor ismét elmentem ugyanabba a hangszerboltba, ahova előzőleg betettem a lábam. Szerettem volna még pár pengetőt (miért ne?), emellett úgy gondoltam, előbb-utóbb nekem is új húrokat kell tenni a gitáromra. Jelenleg (és akkor) nem sokat tudtam arról, hogy milyen húrok is léteznek (az, hogy tudom, hogy van 9-es, 10-es, az még nem elég), szóval ezt valahogy közöltem az eladóval. (Ja és az se elég, hogy ha az ember tudja, hogy más húr kell egy akusztikus, meg más kell az elektromos gitárra is.)
Az eladó a képen látható húrkészletet ajánlotta. Nem tudok róla még véleményt mondani, ugyanis még azóta se cseréltem húrt a gitáromon.
Gondolatok, vélemények
Ezen év nyarán volt az első alkalom talán, hogy én ilyesfajta boltba betettem a lábam. Egyébként kisebb üzletről van szó, így ennek köszönhetően nem lesz ott ötvenféle elektromos gitár, hanem mondjuk csak tizenöt. Igazság szerint nekem ahhoz, hogy betérjek ebbe az üzletbe, bátorságot kell gyűjtenem. Én nem szoktam ahhoz, hogy hangszerek közt járkálgassak és sokáig számomra csak álom volt csupán az, hogy zenélhessek. Talán bennem volt az, hogy a zenélés az egy drága mulatság, engem pedig nem vetett fel a pénz. Emellett ugye míg ruhaboltba gyakrabban jártam (akár turkáló, akár "kínai", akár más), addig a zene világában való barangolás számomra szokatlan tevékenységnek számított.
Jövőbeli tervek
Ameddig ebben a városban kell élnem, ahol jelenleg, nagy eséllyel a későbbiekben is be fogok térni ebbe a boltba. Az, hogy mikor, az kérdés, valószínűleg nem az elkövetkezendő napokban, hetekben lesz ez az újabb alkalom.
Pár nappal ezelőtt nem is tudtam, hogy október elsejével nemcsak egy új hónap köszönt be, hanem egy világnap is eljön. A helyi buszjárat buszain lehet(ett) olvasni, hogy bizony október legelső napja mit is jelent. Mivel ugye gitározom, így közelebb van hozzám a téma, mégse tudtam volna megmondani, hogy mikor is "ünnepeljük" a zenét. Persze, a mai világban, amikor az ember mindennapjait a munka teszi ki, az ilyen világnapok háttérbe kerülnek és visszaszorulnak az iskola falai mögé.
Röviden a világnapról
Yehudi Menuhin-nak köszönhetjük, hogy ezen a napon a zene kapja a főszerepet. Yehudi egyébként hegedűművészként és karmesterként ténykedett. (Ha bővebben szeretnél erről az emberről olvasni, akkor erre a linkre kattintva el is kezdheted az olvasást.)
Rendezvények
Igazából már késő példát hoznom arról, hogy hol rendeznek bármit is (koncert, hangverseny, stb), de attól még, álljon itt azért néhány rendezvény, emlékül az utókornak:
Ha már zene világnapja van, néhány ötlet, ezen alkalomból:
Hallgass bele olyan stílusú zenékbe, amiket nem szoktál hallgatni, vagy nem is hallottál az adott stílusról;
Nézd meg, milyen hangszerek léteznek (Például online-n elérhető hangszerboltok oldalán.);
Ha van hangszered, de nem szokásod játszani rajta, akkor itt az ideje;
Ha zenélsz, akkor írd le magadnak, hogy mit is szeretnél elérni, milyen szintre jutnál el és miért kezdted el a zenélést.
Zárásként
Mint minden más nap, ez a nap is el fog telni és a múltba fog elveszni. Emellett, holnap hétfő, amit sokak ugye utálnak, nem véletlenül. Igaz, ettől függetlenül ki lehet élvezni a hétvége utolsó napját. Legyen szép napotok, zenéljetek, vagy "csak" hallgassatok zenét!
Mostanság ismét nem jelentkezem olyan gyakorisággal itt a blogon, amilyen rendszerességgel szeretnék. Nem tudom, hogy ez meddig fog így tartani. Blogötletek vannak, lenne miről írni... csak a megvalósítás késik. Most ismét zenei ajánlót hoztam nektek, fogadjátok szeretettel!
1: Metallica: Turn the Page
Hangulatot teremt és a dallam, a gitár a nosztalgia érzetét kelti bennem. Nem mai darab ez a dal egyébként, hisz a Youtube-ra 11 évvel ezelőtt lett feltöltve. Maga a film, ami a zene alatt megy, több olyan jelenetet mutat, ami megragadta a figyelmem. (Például, amikor a kislány kezdi magát sminkelni a tükör előtt, vagy amikor az anyuka ágyba teszi a kislányt, utána meg indul az éjszakába.)
2: Guns N' Roses - November Rain
Ennek az együttes neve még nem szerepelt ezen a blogon és talán nem is nagyon fog. Hallgattam tőlük több számot, de eddig csak ez az egy szám tetszik tőlük. Az, ahogyan a zongorával indul a darab, bejövős. Az, hogy a zenekar kap egy komolyzenei kíséretet, külön rádob az egészre.
3: Pink Floyd - Learning To Fly
Pink Floyd is egy olyan banda, amitől itt nem találhattatok egyetlen egy számot se meg. Alapvetően én nem hallgattam régi, klasszikus rock világában alkotó bandákat (itt Megadeth-re, Metallica-ra gondolok például), csak mostanság kezdtem el. Pink Floyd olyan banda, amit napokban fedeztem fel, a Guns N' Roses-el együtt. Névről ismerősek voltak, aztán ennyi. Most már persze másabb a helyzet.
4: Pink Floyd: High Hopes
A High Hopes szomorúbb hangulatot ad, emellett nem is túl gyors szám. Templomharangot (vagy ahhoz hasonló hangszert) se minden zenében lehet hallani.
5: Slayer - Seasons In The Abyss
Slayer se olyan stílusban alkot legtöbbször, ami nekem nagyon kedvenc lenne. Talán ez az egyetlen, ami tetszik tőlük, a gitár miatt.
...És ezzel a bejegyzés végére értünk. "Találkozunk" a legközelebbi posztnál, addig is, hallgassatok sok zenét!
Most még augusztus van, ezzel együtt tart még a nyár... de holnap eljön az ősz, vele az iskola, akármilyen klisésen is hangzik ez. Lehetne mondani, hogy jó tanévkezdést, viszont most már talán ezt el is lehet felejteni.
Annó, amikor megjelentek nyáron az iskolai dolgok a boltokban, valahogy tetszett a látvány. Nem utáltam iskolába járni és magát az iskolát sem utáltam, az osztállyal, jobban mondva az emberekkel, annál nagyobb gond volt. Annó, amikor nyáron megkaptam az iskolai tankönyveket, szívesen belenéztem a könyvekbe, a kedvencem az irodalom volt... akkor még Mozaik-os könyvek is léteztek a piacon. (Mozaik-os volt a kémia, a matek, ha jól emlékszem és nagy eséllyel több is volt, mint ez a kettő.) Most mit fog hozni az új tanév? Tanárhiányt. Ezzel együtt tudáshoz való hozzáférésnek hiányát. Aki kémikus akarna lenni (vagy hasonló, kevésbé népszerű szakma felé kacsintgat), annak nehéz dolga lehet ebben a tanévben is. Ugyanis nem biztos, hogy ő megkapja azt a megfelelő minőségű (és mennyiségű?) oktatást, ami kellene a továbbtanuláshoz.
Több videó, cikk szól arról, hogy az oktatás mennyire rogyazódik. A hozzám hasonló emberek, akik már nem tanulnak és iskolás korú gyerekük sincs, ezekből szerezhet tudomást, hogy amúgy baj van.
Tanárhiány
Sokan elmentek tanári pályáról. Az ok nemcsak a pénz. Van ott más gond is, de erről leginkább egy olyan tudna beszélni-írni, aki valóban, belelát a tanári hétköznapokba. Akik meg nem érintettek, azoknak maradnak a cikkek, a videók.
Gyömrőn, biztosan nem indul szeptember 1-jén az oktatás 60 diák számára, tanteremhiány miatt
Mennyi betöltetlen állás van, ha az ember tanárnak, tanítónak akar állni? A pénzcentrum oldalán erre a kérdésre kaphatunk választ.
Miért mondanak fel a tanárok?
Néhány videóban képet kaphat az ember arról, miért is dönt valaki amellett, hogy más munka után néz és ezáltal a tanári létet otthagyja.
Szeptember, ami eljön, akár akarjuk, akár nem
Akármennyi tanár is hagyja el a pályát, a szeptember így is, úgy is eljön. Ezzel együtt elkezdődik a következő tanév. Lehet találgatni, hogy a kormánynak (vagy bármi másnak) miért jó, hogy ha a tanuló nem kap normális oktatást. Státusztörvény miatt többen mondanak fel, például a vasalódeszkás tanár is így tett. (Mennyien fognak még emiatt? Csak várni kell egy kicsit és megtudjuk a választ.) Hogyan tovább? Jó kérdés. Annyi biztos, hogy gyárak épülnek és már több gyár üzemel Magyarország területén. A gyártósorra mindig kell az új ember. Ennyi.
Most is öt zeneszámot mutatok meg nektek, amik nálam felkerültek a kedvencek listájára.
1: Metallica: One
A sort ezzel kezdeném. Ennek a zenének (és klippnek) köszönhető, hogy megnéztem a Johnny Got His Gun c. filmet. Nem egy vidám történetről van szó és a befejezés is olyan, amitől az embernek szüksége lehet pár perc néma csendre.
2: Metallica - The Day That Never Comes
Ezzel a dallal is az ember egy háborús történetet ismer meg. (Persze csak akkor, ha végignézi a videót, zenehallgatás közben.) Nem egy gyors számról van szó, szóval ha olyant keresel, amitől majd' kiugrasz a bőrödből, nem itt találod meg.
3: Starset – Where the skies end
Háború helyett valami sci-fi... Először a zene nem nagyon volt bejövős, aztán mégis, később rongyossá hallgatottá vált számomra.
4: Bricklake & Sean Darin ,Herr Spiegel - Don't you mind
Kakukktojás. Egyáltalán nem az én zenei stílusom. Egy internetes oldalon ajánlotta valaki kommentben ezt a zenét, mert valaki más ezt a zenét kereste... amiben mosolygó fejek vannak. Én szinte már nevettem a szomorú szmájlikon, csak annál a jelenetnél nem, ahol egy hajléktalan visel szomorú álarcot.
5: Starset - Manifest
Ismét Starset. Igazság szerint, ez a szám se vált kedvencé, mikor először hallottam.
Nektek ezek közül melyik volt ismerős már? Esetleg valamelyik most lett a kedvencetek? Írjátok le kommentben!
Korábban hallottam egy kínai étteremről, ahol zárás előtt fél órával féláron adják az ételt. Így elmentem erre a helyre most szombaton, és így jutottam két ezer forintért két, nagyobb adaghoz.
Jó, hát nem a legjobb a kép így (főleg, hogy előtte szedtem a dobozból és utána jutott eszembe, hogy fotózni kéne), de a lényeg látszik. Háromfajtát kértem, elvitelre:
zöldbabos máj;
édes szószos, kukoricás hús;
sötétebb szószos hús.
Azt, hogy mégis, hogyan hívják ezeket az ételeket rendes nevükön, ne kérdezzétek.
... és hogy megérte nekem ez? Igen. Egyrészt, mostanság a napjaim nem arról híresek, hogy főznék-sütnék, másrészt olyan adagokat adtak, amik több, mint két alkalomra elegek.
Ezzel a bejegyzéssel egy új sorozatot indítok útjának és ez Az élet apró örömei címet viseli. Ezennel meg is osztanám veletek azt az aprócska jelenséget, amire valamelyik hétköznap lettem figyelmes.
Éppen hazafele tartottam a munkából, amikor felszállt a buszra egy nálam idősebb férfi, aki feltehetőleg metál-rock zenei stílust részesíti előnyben. Nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy magával hozott egy erősítőt... és az, hogy én láttam egy erősítőt(vagy kombót), jobb kedvre derített, mert örültem a látványnak.
Itt nincs tanulság, nincs konklúzió. Csak a boldogságot elhozó pillanat. Figyeljetek ti is azokra a kisebb dolgokra, amik ugyan nem nagy jelentőségűek, mégis bearanyozza a napotokat.
Egy ember, aki elvesztette hallását, végtagjait, a háború miatt. Emellett vak, az arca jó része hiányzik. Ezt a történetet viszontláthatjuk Metallica egyik számában... és igazából én is emiatt találtam rá erre a filmre. Ugyanis a kommentek közt szerepelt a "megoldás", hogy a filmrészletek honnan vannak.
Angolul van, de szerencsére ezt még én is értettem, a hiányos angolom ellenére. Érdemes megnézni, de a befejezés az nem túl vidám, előre szólok.
Ebben a posztban újabb öt zenét hozok, amik az én kedvenceim. ( Na persze nemcsak az enyém.:D )
1: ANNISOKAY - Unaware
Ezt a dalt a napokban fedeztem fel, noha már pár évvel ezelőtt került feltöltésre. Ehhez a zenéhez természetesen egy történetet is kapunk, ami a jövőben játszódik... de persze a szerelem az itt is megjelenik, hiszen egy pár (gondolom én, hogy azok, nem pedig testvérek) a főszereplők.
2: MYRATH - BELIEVER
Myrath se lehet ismerős innen, erről a blogról nektek. Talán máshol már olvastattatok, hallottatok erről a bandáról. Saját oldaluk is van. Progesszív metál stílusban nyomják, amit közel-keleti hangzásvilággal vegyítenek.
3: BAD OMENS - Just Pretend
Bad Omens is egy olyan banda, amit még nem említettem itt, ezen a felületen. Hát, eljött ennek az ideje.
4: IMMINENCE - The Sickness
Nem tudom, hogy ettől az együttestől miért nem mutattam nektek egy számot se. Pedig ettől a bandától nemcsak ez az egy dal az, ami tetszik.
5: IMMINENCE - Ghost
...mint mondtam (vagy írtam), az Imminence-től nemcsak egyetlen egy alkotás tetszik. Íme, itt a példa, a Ghost című szám, amit még télen fedeztem meg. Először a gitáros verzió vált kedvencemmé, de aztán a rendes verzió is.
Akit érdekel, hogy hogyan játsszák végig a dalt gitárral, itt a videó:
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés is, legyen szép napotok és "találkozunk" a következő bejegyzésnél!
Emlékeztek arra, amikor hatósági áras lett a csirkeszárnyVÉG? Nos, ennek vége, mint ahogy a csirkeszárnynak... Engem annyira nem érint igazából az egy ideje, hogy mégis, az ársapkás termékek mennyibe fájnak, de ez ugye egyéni szocprobléma.
Vége a hatósági áras történetnek?
A válasz egyszerű: igen. Sokak szerint már alapból ezen intézkedés bevezetése káros volt, míg mások örültek neki. Most már teljesen mindegy. Augusztus elsejével búcsút intettünk ennek az egésznek. Szóval, ha elmentek boltba és mondjuk lisztet akartok a kosárba tenni a hétvégi rántott hús és a palacsinta miatt, már nem a megszokott árat fogjátok látni a lisztnél. A kormány a hatósági árazást lecserélte a kötelező akciózásra. (Erről olvashattok pl. a 24.hu-n, hvg.hu-n.)
Csirkemellet, tejet nemcsak az Auchan-ban lehet venni, hanem máshol is, tehát ez a kérdés fontosabb, mint az előző, vagyis az,hogy mit csinált az Auchan.
Nyilván megy az élet tovább, az árak pedig változni fognak.
ui: ma már kitettem nektek egy bejegyzést, de ezzel a mostani bejegyzéssel nem szeretnék holnapig várni. ui2: valamiért a táblázat alatt levő egy soros szöveg nem látszik nomálisan (legalábbis előnézetben).
Egy videót mutatnék nektek, ami pályaelhagyó tanárok sorsáról szól. Íme:
Ebben a videóban néhány embert láthatunk, akik arról mesélnek, hogy mit is csinálnak tanárkodás helyett. Persze lehet mondani, hogy "Jaj, hát ott a nyári szünet nekik", de ez közel se így van.
Fontos mondatok hangzanak el ebben a riportban, amik egyébként nemcsak ebben, a tanári pálya elhagyós helyzetben állják meg a helyüket:
Hárman a sok ezer közül, akik fájdalmas tipródás után úgy döntöttek, hogy váltanak. Azt mondják azért, mert ez az egy életük van és nem akarják elégedetlenkedve, szomorúan, nélkülözve leélni.
Ahogy ő mindennap hazajött, az a lelki állapot az nem egy családba való.
Öt év múlva nem ott szeretnék tartani, hogy csak dolgozom és nincsen semmi életem és közben folyik ki a gyerekemmel töltött idő a kezem közül őneki pörögnek az évek.
Több tanári sorsot megismernél?
A videóban elhangzik az, hogy van egy Miután felmondtam nevű facebook oldal. Itt képet kaphat az ember arról hogy milyen történetek is vannak, hogyan is jut el oda valaki, hogy otthagyja a tanári pályát. Én már rég nem tartozom a sulisok közé (2010-es években letudtam a középiskolát) és jelenleg közöm sincs az egészhez. Nyilván, többen vannak így, mint én. Nos, az ilyen személyek számára is hasznos tud lenni ez a Facebook oldal.
A riportról néhány gondolat(om)
A megszólalok közt nincsen 40+-os korosztály. Talán ők nem lennének sehol, vagy inkább csendben megvannak addig, ameddig nyugdíjba kell menni? Vagy egyszerűen önbizalomhiányosok (mint ahogy elhangzik a videóban)... Amikor én voltam középiskolás, akkor hozták be a röghöz kötést a felsőoktatásban (vagyis a hallgatói szerződés). A tankönyvek még a Mozaik kiadótól érkeztek (legalábbis a nagyja)... aztán megjelent az újfajta könyvcsalád. Elég nagy a baj, hogy ha nincs utánpótlás egy-egy szakmában és ez nyilván igaz a tanári szakra is. A kémia, a fizika amúgy se egy népszerű tantárgy, hiszen az iskolások is talán előbb szeretik a testnevelés, ének tantárgyakat, mint a nehezebben megemészthető fizikát, vagy a matematikát. ...és hiába az utálat a tantárgyak felé, például matematikát oktató tanár akkor is kell az iskolában.
Hogyan tovább, szerintem?
Még több felmondás, még több probléma az oktatás terén. Ez is hasonló lesz, mint az egészségügy: ha van pénz, nagyobb esély a gyógyulásra, hamarabbi vizsgálatra. Akinek meg nem tellik rá, hát akkor az így járt és reménykedhet, hogy ő pont azon szerencsések közé tartozik, aki elégedett lehet az ellátással. Emellett régebben is nem egyszer szükség lehetett a magánórákra, most még hatványozottabban ez igaz lehet. Régebben is előfordult az, hogy egy-egy tananyagot a tanuló egyszerűen nem értett és jó lett volna, hogy ha másként magyarázzák el neki, máshogyan közelítik meg a dolgot.
Viszont, ha a cél az, hogy iskolapadból kikerülve az emberek a szalag mellett álldogáljanak, akkor nincs itt semmi látnivaló.
Ismét egy személyesebb hangvételű (és témájú?) posztot hozok el nektek. Talán ebből készítek egy videót is, noha abban a videóban engem nem fogtok látni, az is biztos. (Ahhoz még túlságosan szégyellős vagyok, hogy felvállaljam magam.) Ebben a posztban kiderül, hogy mégis, mi az új hobbim?
Mi látható eddig, a blogomon?
Már említettem, hogy van valamiféle új hobbim, de arról nem esett szó, hogy mégis, mi az? Igaz, talán gyanítható az egész, hogy miről van szó. ha megnézitek a blogomat, azt lehet látni, hogy:
fontos nekem a zene, mert azért elég sok posztom foglalkozik az újabbnál újabb kedvenceim felsorolásával (vagy régebbinél régebbiek :D );
címkefelhőt megnézve elég előkelő helyet kapott a "koronavírus" és a "kedvenc zenék" címke;
Itt leginkább a Yt csatornámra kell gondolni és elég ránézni a videókra és máris közelebb kerülhettek ahhoz, hogy mi az, ami engem foglalkoztat.
Ami kiderül a Yt-s jelenlétemből:
régebben töltöttem fel saját zenéket (amik MuseScore2 programmal készültek... és jó, tudom, valamelyik talán szörnyű, de ezt most hagyjuk);
közel három hete tettem fel egy videót, amiben megemlítem, hogy februárban lendültem bele egy új dolog művelésébe.
...és akkor miről van szó?
Igazából leírhattam volna már az elején is, hogy mivel is kezdtem el foglalkozni az elmúlt hónapokban. Ez pedig nem más, mint a gitározás.
Hogyan kezdtem el?
Ha nagyon mélyen bele akarunk menni a dologba, akkor azt lehet elmondani, hogy engem a zenélés világa már óvodás korban is foglalkoztatott. Na de, a gitározással kapcsolatos szenvedély később érkezett el az életemben. Úgy pár évvel ezelőtt egyszerűen megjött a kedvem a gitározáshoz, nagy eséllyel azért, mert Yt-n néztem ilyen típusú tartalmakat és szívesen néztem ezeket. Emellett én metál-rock stílusú zenéket előszeretettel hallgatok, ott pedig ez a húros hangszer elég előkelő szerepet kap. Emellett ott volt az is, hogy úgy éreztem, én saját zenéket szeretnék készíteni (tudom, álmodik a nyomor, ahogy szokták mondani :D), de igazi hangszerrel (is) eljátszva. A gitár mellett a dobolás is érdekelt, annak ellenére, hogy ritmust illetően nekem igencsak bajaim vannak, jelenleg. Tavaly decemberben foghattam először kezembe igazi, elektromos gitárt és ott végleg megfertőzödtem és ezt a hangszert ebben az évben, februárban kölcsön is kaptam.
Mi történt február óta?
Miután kölcsönkaptam a gitárt, azután kezdve napi szinten gyakoroltam, tanultam újabb dolgokat. Az már más kérdés, hogy egyik nap mondjuk csak pár perces gyakorlásról volt szó, máskor meg volt akár több óráról is. Igazából nem nagyon néztem azt, hogy egy nap mégis mennyit foglalkoztam ezzel a hangszerrel, vagy mennyire nem. Rengeteg sikerélményt adott a zenélés, láthattam-hallhattam a fejlődésemet. Azóta a kölcsönkapott gitár visszakerült a gazdájához, én meg megvettem az első, saját gitáromat.
Ebben a bejegyzésben ennyit szerettem volna leírni nektek (egyben túl hosszú lenne egyébként). "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél, addig is, köszönöm, ha eddig eljutottatok az olvasásban, emellett legyen szép napotok!
Mindig vannak újabbnál újabb kedvencek. Lehet, hogy ezek közül van, ami már egy éve napvilágot látott, de egy biztos, hogy ezek a dalok nemrég váltak a kedvencemmé. Nos, fogadjátok szeretettel!
1: ANY GIVEN DAY - Get That Done
Kezdjük a sort ezzel az együttessel és ezzel a zeneszámmal. Amivel levett a lábamról, az a nagyon gyors gitározás, ami már az elején hallható. Egyszerűen nem tudom (legalábbis még), hogy ezt mégis hogy? (De nyilván, gyakorlás után nem lenne kérdés.) A videómegosztó oldalra június 15.-én került fel ez a dal, szóval tényleg elég frissnek mondható.
2: ANNISOKAY - Bonfire Of The Millennials
Noha ez nem mostani szám (2 évvel ezelőtti, 2020 szeptembere a feltöltés dátuma), én mégis nemrég fedeztem ezt fel. Először nem fogott meg, aztán mégis úgy éreztem, hogy újra kell hallgatni. Ahogy indul ez a zeneszám, már teremt egy hangulatot, egy atmoszférát... a videóklippben egy sc-fi történetet kapunk. (Hát nem is csodálkozom ezen.)
3: I Prevail - There's Fear In Letting Go
Sok mindent ehhez a zenéhez nem tudok hozzáfűzni. Nem nyugodt, nem is az a lágy dallamú valami. Ezt az együttest nem most ismertem meg, hanem régebben, de itt a blogon egy számot se linkeltem be tőlük. Eddig.
4: I Prevail - Deep End - Stripped
Az előző számhoz képest ez már sokkal lágyabb hangot üt meg.
5: ANNISOKAY - Human
Ez is kedvencnek mondható, noha a végefele az a zúzós rész nem bejövős számomra.
Lezárásként azt tudom leírni, amit fentebb is, a bevezetőben. Így ezt kihagynám, ismétlés elkerülése végett. Ha tudsz ezekhez a zeneszámokhoz valami hasonlót, nyugodtan írd meg kommentben. :)
Most ez a bejegyzés kissé betekintést fog nyújtani a mindennapjaimba. (Megjegyzés: ezt a bejegyzést eddig, vagyis a fentebbi mondatig írtam meg, úgy egy héttel ezelőtt.)
Szóval, nem tudom, mennyire jött le az eddigi posztjaimból, bejegyzéseimből, hogy én valahol, valamelyik gyárban dolgozom. Tudom, tanulni kellett volna... de igazából, valakinek hiába van meg a tudása valamihez, ha egyszer, a többi tulajdonsága/helyzete/egyéb nem passzol. Elég akár az is, hogy kevés az önbizalma az illetőnek, vagy nem született Budapestre és be kell érnie a gyári munkákkal... de ez egy teljesen már történet és természetesen nem másra tolom az egészet, nem más személyt hibáztatok. Tudok én magamban találni hibát, elég sokat, de ez szintén másik történet.
(A kép a Pixabay.com-ról származik, nem arról a munkahelyről, ahol dolgoztam.)
Lényeg az, hogy úgy tavasztól én egy gyárban töltöttem el a mindennapjaimat. Eközben a blogot, a videózást jó ideje hanyagoltam.
Aztán elérkezett a június vége, amikor végre eljutottam oda, hogy valami videót töltsek fel a Youtube-ra. Emellett egy újnak számító hobbi miatt beléptem két, Facebook csoportba, ahol pont az új hobbimmal foglalkoznak. Feliratkoztam valami ingyenes, nyári tanfolyamra, ahol rendszerint minden hétvégén küldik az újabb leckét. (Az egyik csoportban egyébként tizenhetedikén hagyták jóvá a csatlakozásomat, a másik csoportban pedig huszonegyedikén.)
Minden klappolt, emellett már néhány hete jobban tudtam már foglalkozni a bloggal, a videózással, meg az új hobbimmal is.
Aztán jött a feketeleves.
Június huszonharmadikán kirúgtak. Azt a napot még ledolgozhattam (az utolsó órában-órákban szóltak, hogy hétfőtől nem tartanak igényt a munkámra), de utána már a munkanélküliek népes táborában kaptam jegyet, ismételten. Értelemszerűen ebben a helyzetben az összes hobbi lekerül a fontossági listáról, mert egyetlen egy dolog számít szinte: munkahelyet találni, de lehető leggyorsabban.
Ezeket a sorokat már úgy írom, hogy már megvan a következő munkahely, ahova engem felvettek. Szintén gyár. Három műszak, nyolc óra munka. Eredetileg öt nap egy héten, de esélyes, hogy a délelőttös, délutános héten a szombatot is bent kell tölteni a gyárban.
Mi a tanulság? Nekem még talán szerencsém volt, hogy valahol el tudtam helyezkedni, úgy egy héten belül. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy mentem oda, ahova legelsőnek felvettek.
Próbálok azért valahogyan a bloggal foglalkozni, meg persze a videózással is, de hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom. Addig is, legyen szép napotok és találkozunk következő bejegyzésnél!
Most egy olyan történetet hoztam el nektek, ami egy példa arra, hogy nem mindig az a jó, ha valami sikerül.
A történet elég egyszerű...
Többed magammal állásinterjúra mentem. Az ismerősöket felvették, engem nem. Akkor még nem tudtam, hogy én mennyire jól jártam.
Honnan indulok? Milyen munkát keresek?
Gyárakban előszeretettel vesznek elő olyan munkarendet, ahol a 12 órás munkanap számít alapnak. Én pedig szeretném elkerülni azt, hogy a munkahelyen egész végig állnom kelljen, mert nehezen viselem el azt, hogy egész műszak alatt le se lehet ülni. Szóval, ha meghallom, hogy valahol 12 órákban gondolkodnak, onnan szinte menekülök, mert nem nekem való. Jó nekem a 8 órás munkarend, igaz ez azzal jár, hogy egész héten végig kell mennem, nincs az, hogy "kettőt megyek, kettőt pihenek". Emellett, hogy ha 8 órán át kell állni, az számomra mindig elviselhetőbb, mintha 12 órában kéne tenni ugyanezt. Ja, ennél a munkalehetőségnél tudtam, hogy 12 óráznak az emberek, de elvileg ülnek egész műszak alatt... meg elvileg van valami szabály/törvény arra, hogy a dolgozók nem állhatnak egész műszak alatt, hanem váltogatni kell. Meg van álláskönnyítő szék....
Az állásinterjú, ahol voltam
Hozzászoktam, hogy az interjúkon pofonegyszerű teszteket tolnak az ember orra alá, ahol pl. soronként össze kell számolni egy betűt, majd ezeket a számokat is össze kell adni. Első körben a munkaközvetítőnél kellett kitölteni egy tesztet. Itt nem volt probléma. Aztán még aznap el kellett menni a lehetséges munkahelyre és ott bizony komolyabb tesztsorozat volt, mint amire gondoltam:
Matekos: megszokott, hogy az embert számoltatják. Adjon össze, vonjon ki, szorozzon, osszon. Persze számológép nélkül. Erre azért számítottam, nem ez volt az újdonság.
Szereld össze!: máshol is volt részem abban, hogy valamit össze kell szerelni. De mondjuk máshol valamit össze kellett legózni, de itt nem. Itt valami terméket kellett összetenni. Először 5 perc alatt, munkautasítás segítségével; második körben már csak 3 perc állt rendelkezésre (de mindig segítségre volt a munkautasítás); aztán végül mindenféle segítség nélkül 1 perc alatt. Aki nem szokott ilyesfajta dolgokhoz, esetleg izgul is, az nagy eséllyel nem fog ebben a részben tökéletesen teljesíteni.
Látod-e a különbséget, hibát a két képen?: Itt nem olyan képet kapott az ember, mint amit elvárna. Ugyanis az ember azzal számolna, hogy kap egy gyermeteg rajzot, aztán karikázgassa be azt, hogy hopsz, a napocska egyik szeme hiányzik, vagy hogy baloldalt a nadrágzseb hiányzik. Itt két kép volt, baloldalt a megfelelő NYÁK lap, jobboldalt a nem megfelelő. Itt a nehézséget az adja, hogy lehet, az ember nem is tudja, mit kell nézni, mi számít hibának. Az alkatrészeknek, amik a panelon vannak, azoknak hogy kell állni? Ha egy részen nem látszik a betű, az a fényképezés miatt van, vagy le van kopva? Gáz, nem gáz, én a semmiből nem tudom, mit kell nézni egy ilyenen és mi számít hibának. Én azt is annak vettem, ha az egyiknél el volt fordulva az alkatrész és így a rajta levő betűk nem látszódtak teljesen. (Ui.: olyan nem volt, hogy az alkatrész egyik sarka mondjuk hiányzik, vagy meg van repedve. Azért nem ilyen egyszerű volt.)
Interjú, beszélgetés: levezetésként jött a kötelező beszélgetés, hogy pl. hol dolgozik jelenleg az ember és hol dolgozott eddig.
Hol csúszhattam el?
A tesztsorozatot megelőzte egy bemutató, hogy amúgy ez a cég mennyire király, mennyire jó helynek számít... hogy van prémium, jelenléti bónusz, meg társai. Már itt kiderült, hogy bizony nemcsak operátorokat keresnek, hanem anyagkiszolgálókat is. Utóbbiakat viszont nem 12 órás munkarendben, hanem folyamatos 3 műszakos rendben dolgoztatják. Nekem ez a lehetőség tetszett, hiszen egyrészt, nem operátori valami, másrészt nem 12 órás munkarendben történik a munkavégzés. A gond viszont az volt, hogy erre a posztra egyetlen egy embert kerestek. Egyetlen egyet. A beszélgetés során én meg jeleztem, hogy az anyagkiszolgálós történet jobban érdekelne. Az meg természetes, hogy több embert is érdekelt rajtam kívül ez a lehetőség, tehát volt kik közül válogatni. (Én még meg is kaptam, hogy ez férfias munka... de ez másik téma.)
Amikor az ember sorsa eldől
Az, hogy ki lett felvéve, az már aznap kiderült, amikor az interjú-tesztsorozat volt. Hogyan? Miután mindenkit meghallgattak, azután felsorolták azon személyek neveit, akiknek a nap folytatódik. A többieknek pedig sikeres munkakeresést. Én nem hallottam a nevemet, így én a rostán kiestem.
Van, amikor az a jó, ha valami nem sikerül
Akkor, aznap még csalódott voltam és úgy gondoltam, nem volt értelme annak, hogy én az ismerősökkel elmentem erre az interjúsorozatra. Én maradtam a jelenlegi munkahelyemen (ami egyébként 3 műszakos, 8 órás munkarenddel jár), az ismerősök már ott dolgoznak az új munkahelyen. Laza 3 nap egymás után 12 órában, utána ugyanennyi szabadnap, hétvégén és ünnepnap is. Mindezt azzal fűszerezik meg, hogy számukra felesleges széket (és ezáltal leülés lehetőségét) biztosítani, mert egész nap vagy állnak, vagy éppen mennek.
Nézem a Youtube-t. Szembejön egy videó. Nem is fűznék sokat hozzá, egy perces. Igaz, csak egy bemutató, viszont akit érdekel ez az egész egészségügyes mizéria, annak érdemes lehet megnézni a filmet, június tizenegyedikén.
Amiről szól:
Az elmúlt években egyre több magyar beteg kénytelen kiutazni Németországba, hogy olyan műtétnek vesse alá magát, amihez a feltételek idehaza is adottak volnának. A Frankfurtban operáló fej-nyak sebész, Lőrincz Balázs Bendegúz ma már sejti, mi lehet ennek az oka. A 444 legújabb riportfilmjében egy magyar páciens útját kísérjük végig a diagnózistól a magyar egészségügy útvesztőin át egy sorsszerű találkozásig
Nem tudom milyen lesz ez a film, ami június tizenegyedikén lesz elérhető. Egy a lényeg: ha kedvet kaptál hozzá, akkor megvan, mi lesz a következő film, amit megnézel.
Több tevékenység tartozik a hobbijaim közé, noha ezen a blogon nem feltétlenül látszik ez. Az egyik ilyen hobbiféle a fotózás.
Lehet, hogy eddig, ezen a blogon egy képpel se mutattam meg, hogy milyen virágokat láttam, vagy milyen volt a naplemente ami elém tárult, de higgyétek el, hogy több tucatnyi fotó van ebben a témában.
Szeretek fotókat csinálni...
...a természetről
Ezt a rózsaszín virágot valamiért különlegesnek éreztem és úgy gondoltam, le is kellene fotózni.
Egy lila folt a nagy zöld területen. Ha nagyon akarja az ember, ebbe a képbe mindenféle gondolatot belevihet, hozzáadhat. Mondjuk ez a látvány a magányt testesítheti meg. Miért ne? ....Hiszen a lila virág egyedül lila ebben a zöld közegben.
Nem tudom milyen gomba, de azért megmarad az utókornak.
Naplemente, meg a napfelkelte az az időszak, amikor az ég tarka színvilágban úszik és nagyon jó kontrasztot tud adni ehhez az egészhez az, hogy az előtérben egy kopárnak mondható fa áll.
Kopasz fa, meg valamiféle megvilágítás.
Talán ilyen állatot sokan nem is látnak.
Ha minden igaz, ez a kép akkor készült, amikor mentem haza a munkából. A madárhoz nyilván nem nyúltam.
...az ellentétekről, különlegesebb valamikről
Élőben ez sokkal szebb volt, jobban kiütött a vörös-zöld ellentét.
A természet találkozik az ember alkotta dróthálós valamivel.
Valamelyik virágládából ezt az egy virágot a szél lefújta a földre.
Tündérösvény. Élőben ez is sokkal szebb volt és ősszel nagy eséllyel még ennél is lenyűgözőbb látványt mutatott volna a nézőnek.
...a háttérnek valókról
Ez a kép se most készült. Talán több, mint egy éves kép... talán még régebbi. Viszont tetszett ez az ún. átmenet.
Fű vagy aféle. Háttérnek ez is tökéletes tud lenni.
Talán így első körben ennyi kép elég is, talán sok is.
Minek fotózni, nálad vannak sokkal jobbak!
Akár te is, olvasó, felteheted ezt a kérdést nekem. Valóban, nem vagyok hivatásos fotós, emellett a média óra nálunk kimerült heti egy alkalomban (és az se az összes tanévben volt). Nem azért készítek képeket, hogy másnak hencegjek tudásommal, hanem egyszerűen tetszik a látvány és a kép elkészülése után jó érzés ránézni. Jelenleg egy telefonnal készítem a különféle képeket.
(Megjegyzés: nos, most látom, miközben írom ezt a bejegyzést, hogy bizony volt már néhány hasonló témájú poszt ezen a blogon. Szóval, nem is ez az első, de azért szerintem nem is ez az utolsó alkalom, amikor képeket hozok el nektek. )
Magamról nem szeretek szelfiket csinálni, noha ebben a világban ez egy alapkövetelménynek is mondható talán. Nos, annyira alapkövetelmény, hogy azt se tudom, magamról mikor készítettem saját fotót... Emellett az emberek fotózása se tartozik a kedvenceim közé... valahogy a természet színessége, szépsége jobban vonz.
Szóval, visszatérve a fentebbi kérdéshez, valóban, én egy amatőr fotósnak mondható vagyok. Igazából jelenleg nem is nagyon vágyom többre. Készítek fotókat, hogy ha olyan jelenséget látok és az már más kérdés, hogy ez kikerül-e a világhálóra vagy sem. Annyi biztos, hogy ebbe a világba, a sok rossz hír közé elkél egy-két szívderítő látvány.
Ezzel a bejegyzéssel öt zenét hozok el nektek. Hallgassátok meg ezeket, hátha lesz kedvencetek ezek közül!
1: Bloodywood - Yaad
Ez az együttes ismerős lehet nektek, de nem innen, a blogról. Egy barátom mutatta nekem meg ezt az együttest. (Azt már nem tudom, hogy melyik szám volt az, amit először láttam-hallottam ettől az együttestől.)
2: Bloodywood - Endurant
Érdemes megnézni a klippet is, miközben hallgatjátok ezt a dalt. ...és valóban nem tudhatja az ember, hogy ki az, akivel ismét találkozik a jövőben.
3: Starset - Icarus
Starset együttestől több szám olyan, ami bejövős. Ilyen ez is és ennél érdemes megnézni a kisfilmet.
4: Starset - Symbiotic
Igazából ehhez a zenéhez is tartozik egy történet, amit érdemes lehet végignézni.
5: Bloodywood - Jee Veerey
Ezt a posztot Bloodywood bandával zárnám.
Ennyi lenne ez a bejegyzés. Remélem hasznos volt számotokra ez a poszt. :)
Már régen volt olyan bejegyzés, amiben hoztam volna nektek 5 kedvenc zenét. Szóval, már itt volt az ideje. Fogadjátok szeretettel és ha nektek bármelyik is közülük új, meg kedvenc, akkor az külön jó.
1: OOMPH! - Die Schlinge
Mostanság sokat hallgattam ezt a német együttest. Ez az egyik dal, ami tetszik tőlük. Nyilván, nem mostani darab, szóval lehet, már ismerős számotokra.
2: OOMPH! - The Power Of Love
The Power of Love sem arról híres, hogy felrázná az embert a gyorsaságával. Oomph!-tól ez most egy angol szövegű dal, nem pedig a megszokott német. Szóval, ha kiráz a hideg attól, hogy német szavakat hallj, akkor ezt a zeneszámot nyugodtan meghallgathatod. Ha jól emlékszem, ezzel a számmal úgy voltam, hogy először meghallgattam, nem vált kedvencé. Aztán kis idő elteltével késztetést éreztem arra, hogy ezt a számot újra meghallgassam. Azóta már volt, hogy órákon át hallgattam ezt a zeneszámot, újra és újra.
3: OOMPH! - Das Weisse Licht
Ezt a dalt, ha minden igaz, ebben az évben, szeptemberben találtam meg. (Vagy esetleg még augusztusban.) Itt sem a gyorsaságot, meg a gyors dobszólókat kell keresni. Amikor ezt a zeneszámot megtaláltam, akkor volt az az időszak, amikor elkezdtem németül tanulgatni. (Már régebben is tanultam volna németül, szóval nem az együttes zenéi miatt született meg bennem a vágy efelől.)
4: Lord Of The Lost - A World Where We Belong
Ez a negyedik szám ebben a bejegyzésben, talán ideje áttérni más együttesre is, ne csak mindig az Oomph! legyen porondon. Ez az együttes, az angol Wikipédia szerint német gothic együttes, Hamburgból. (Meg se kell lepődni azon, hogy Németországhoz köthető ez a banda.)
5: Moodring - Disintegrate
Moodring talán először szerepel ezen a blogon. Tetszik a lábdob hangja, tetszik a zene eleje, a gitár hangja is kedvencnek mondható. Talán ezt a dalt nyáron fedeztem fel, annak ellenére, hogy nem nyáron jelent meg.
Ezt a bejegyzést az Oomph! leuralta. A következő ilyen témájú bejegyzésben nagy eséllyel nem ez lesz a helyzet. "Találkozunk" a következő bejegyzésnél, ami igazából nem tudom mikor lesz pontosan.
Nem tudom, hogy kezdjem ezt a bejegyzést. Nem személyes téma következik itt, hogy mégis, miért tűntem el, vagy mi is történt.
Gyakorikerdesek.hu-t olvasgattam. ...és látok egy kérdést, ami Lengyelországgal kapcsolatos és valami rakétabecsapódással. Azt hittem, a kérdező valami kitalált valamit szedett elő, valahonnan a kormányközeli környezetből.
Nem.
Hvg.hu-t nyitottam meg és ott bizony fejlécben(?) ott szerepelt ez a hír. (Igaz, ez úgy este 8 óra környékén volt.)
Hvg-t megnyitva jelenleg ez a kép fogadja az embert:
Telex felülete pedig ez jelenleg:
Egyet lehet remélni. Azt, hogy ez egy véletlennek köszönhető, egy hibának, nem pedig szándékos tettnek.
Már kis, általános iskolás korban sem értettem, hogy miért merülhet fel az, hogy egy nő ugyanazért a munkáért kevesebbet kap, mint egy férfi. Annó, általános iskolásként az az állítás se tetszett, hogy valamikor nő megfőzte a kaját, de először a férfi evett és utána a nő csak akkor evett, ha maradt. (Most, így belegondolva, lehet valami hon és népismeret c. tantárgy keretén belül hallottam ezt az állítást.) Az se nyerte el a tetszésem, hogy a gazda volt a családfő, a nő pedig tőle függött. (Itt a függés zavart, mint állapot.) Már régen felfigyeltem arra, hogy amikor közeledik a karácsonyi időszak, akkor a reklámújságokban megfigyelhető (volt), hogy bizony a fiúknak ez a dolga, lányoknak meg amaz. Lányok kapták a babát, a takarítást, a főzőcskét, míg a fiúk a járműveket, robotokat, kiskatonát.
(Netről szedett kép, sajnos nem az én illusztrációm.)
Most 2022 van, augusztus vége és ismételten több minden dolog történt, amire az ember felkaphatja a fejét. Ott a tűzijáték, a rezsiEMELÉS; a bezáró üzletek (pékségek, hotelek, éttermek, stb-k).
A napokban a diplomás nő került "kereszttűzbe". A híroldalak írtak erről, például:
Nem vagyok szakértő, tehát úgy kell olvasni a véleményem. Valóban több lehet a nő a felsőoktatásban. Lehetne kérdezni, hogy miért van így?
Számtalan hirdetést látok, ahol targoncást keresnek például. Aki jól akar keresni (pénzt, nem mást), annak ajánlják a különféle szakmákat, amiket jellemzően férfiak végeznek el: kamionsofőr, ilyen-olyan szerelő (klíma, gáz, stb). Miért nem ajánlják a tanári, óvópedagógus pályát? Esetleg az egészségügyet? (Mielőtt meg lennék kövezve: tudom, hogy pl. a targoncás szakmát nem a főiskolán tanulják az emberek.)
A programozást miért nem választja annyi nő, mint férfi? Volt rálátásom a "programtervező informatikus" szakra, még ha csak kis ideig is. Egy adott évfolyamon alig akadt nő. Talán, azon az évfolyamon egyetlen egy nő volt. Egyetlen egy, nappali képzésen. Az ok szerintem a reklámújságokban levő karácsonyi ajándékoknál is keresendő. Hogyan vannak nevelve a gyerekek? Milyen viselkedést kell tanúsítani egy jól nevelt lánynak, és egy fiúnak? Melyikük hangoskodhat? Melyik gyereknek kell szófogadónak lenni? Tehát, a gyerekek már kiskorban megtanulhatják, hogy mi is a szerepük amiatt, mert annak születtek, aminek. Így ez lehet a normális számukra. Így lesz az, hogy a nő szépen megelégedhet a kevesebb fizetéssel (az is lehet, hogy a férje "eltartja"), míg a férfinak nagyobb eséllyel kell azt néznie, hogy el kell tartania a családot. Így meg egyértelmű, nem a kevesebb pénzt hozó szakmát fogja választani egy családfenttartó, hanem azt, ahol többet lehet keresni. Ehhez meg nem feltétlen kell diplomát szerezni.
A neveltetéssel beivódhat az emberbe, hogy nőként mi az elvárt, férfiként meg mi az, ami kerülendő. Ennek köszönhetően egy nő nagy eséllyel inkább választja azt a szakot, szakmát, ahol kisgyerekekkel kell foglalkozni. Egy fiú meg azt tanulja meg nagy valószínűséggel, hogy neki erősnek kell lennie és a későbbiekben az ő felelőssége eltartania a családot. A tanár, az egészségügyi pálya meg pontosan az, ahol gondoskodni és/vagy nevelni kell... és a gondoskodás, nevelés ugye a jól megszokott sztereotípia szerint a nő dolga leginkább.
Viszont ezt a kérdéskört, miszerint mivel járhat a sok nő jelenléte a felsőoktatásban, a kevesebb szüléssel kapcsolják össze. Ezzel pedig megérkeztünk oda, hogy mi a nő dolga a kormány szerint?
A politika szerint a nő dolga...
Legnagyszerűbb önmegvalósítás a nők számára
Azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk
-Kövér László, 2015-ben. Erről írt pl. a hvg.hu is, erre a linkre kattintva olvasható a cikk.
Hozz világra még egy magyart!
Ebben a videóban többek közt szót kap az abortusz, a külföldre való menés. A videóban az van éreztetve, hogy a külföldre menés az rossz, aki magyarnak született, annak kutyakötelessége Magyarországon maradnia és szolgálnia a hazát... és ha nő, akkor minimum 2 gyereket hozni a világra. Nem hiszem, hogy akik ezt a videót megtekintették, fejükhöz kaptak volna, aztán rohantak volna az ágyba megmutatni, hogy milyen lepedőgyűrők tudnak lenni. Én se rohantam.
...és még mások
Nemcsak ez a két eset utal arra, hogy mégis, a jelenlegi kormány szerint mi lehet egy nő dolga. Elég csak felütni a keresőt és nézegetni a történéseket. Így, ezen kijelentések fényében, nem is csoda, hogy a felsőoktatásban a női hallgatók nagyobb létszámát a születésszámmal kapcsolják össze. Az se meglepő, hogy ha kijelentenék konkrétan, hogy a nőknek középiskola után a szülés a kívánatos és a követendő.
Gender szak? Fúj, nem kell!
Néhány évvel ezelőtt téma volt az, hogy a gender szakot megszüntették. Valamennyire ez a lépés is beleillik abba a kalapba, ahonnan a "nőként szülés a dolgod!" felkiáltás is előhúzható. Érdemes ott kezdeni, hogy mit is jelent a gender kifejezés?
A társadalmi nem vagy gender (más írásmóddal dzsender) olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján.
Több oldalt megnézve, az látható, hogy a gender az egyet jelent a "társadalmi nem" fogalmával. Aki ilyen szakon tanult volna, mivel kellett volna foglalkoznia?
A felvehető tantárgyak: nőirodalom, férfikutatás, testelméletek és szexuális kisebbségek.
(...)A mesterszakon a többi között olyan szociológiai, szociálpszichológiai, pszichológiai és közgazdasági tantárgyak lesznek, amelyek a nemek közti társadalmi egyenlőtlenséget fogják vizsgálni.
Hoppá. Szexuális kisebbségek... az anya nő, az apa férfi, nemde? A nő helye egyébként is a konyhában van, miközben a lehető legtöbb gyereket megszüli, nem igaz? Akkor hát mit is jelent a társadalmi nem? Saját szavaimmal élve azt, hogy ahogy megszületik az ember, akkor máris nyakába kapja azt az elvárás-csomagot, aminek meg KELL felelnie, pusztán csak azért, mert a női vagy férfi nembe tartozik. (Most hagyjuk, hogy van például olyan ember, aki úgy jön a világra, hogy nem eldönthető a neme.)
Miért nem szülnek a nők?
Függetlenül a politikai nézettől, függetlenül attól, hogy a kormánynak mi az álláspontja, a nőnek van méhe, így nyilván, ő fog tudni szülni... már ha nincs olyan betegsége, állapota, ami miatt a születés, teherbeesés sikeressége megkérdőjelezhető. Emellett, azt se szabad elfelejteni, hogy a gyereknemzés nemcsak kizárólag a nőn múlik, hanem a férfin is. A férfi is lehet meddő.
Ide? Ebbe az országba minek, meg miből?
Az egyik válasz ez lehet arra a kérdésre, hogy miért nincs annyi születés, amennyinek elvileg lennie kellene. Többen végiggondolják, hogy mégis, milyen jövője lenne a születendő gyereküknek? Azon is elgondolkodhatnak, hogy mennyire tudnak jó körülményeket biztosítani a gyereknek? Ott az oktatás. Mennyire van rendben? Mennyire jó az, hogy míg más országokban nem ritka az, hogy 4(mondom négy!) nyelven beszélnek, míg Magyarországon szinte csak magyarul és annyi? Mennyire jó az, hogy ha az ember valami értelmesebb szintet akar elérni a nyelvtanulásban, akkor magántanárhoz, különórához kell fordulnia? (Tisztelet a kivételnek, az olyan tanároknak, akik megfelelő szinten oktatják a nyelvet.) Ott az egészségügy. Magyarországon természetes, hogy wc-papír nincs a kórházakban, a dolgozók agyonhajszoltak, túlóráznak. Természetes, hogy vacsorára valami felvágott van zsemlével és csőpá. "Nem hízlalda!" - tartja a mondás, kórházi étkezéssel kapcsolatban. Ott a létbiztonság kérdése is. Mennyire biztos az anyagi helyzet? Mennyire van közbiztonság? Ott az egészséges étkezés. Mennyire megengedhető az, hogy az asztalra lazac, barnarizs kerüljön, a legolcsóbb köret+parizer kombó helyett? Lehet, hogy a gyerekvállalás kérdésében ez is egy döntő indok lesz.
Milyen jövő lenne a gyereknek, úgy általánosságban?
Mostanság arról is szólnak a hírek, hogy ez a tó is kiszáradt, az is kiszáradt, itt aszály van, meg amott is. Emellett az árakat látja az ember, hogy egyszer ennyibe került a kiló rizs/tészta/hús, most meg már ennyibe. Máshol pedig hatalmas áradások vannak, tűzvészek. Vannak, akik az ilyen dolgok miatt jelentik azt ki, hogy ők nem szülnek, mert milyen jövője lenne a születendő gyereknek? Milyen lenne a levegő minősége, az életszínvonal, mikor a gyerek 18 éves lesz, meg 30 éves?
Nő vagyok, akkor már kötelező szülnöm?
Attól, hogy valaki egy bizonyos nembe tartozik, nem feltétlen akar (és/vagy tud) szülni. Léteznek olyan személyek, akiknek nem való a gyerek, esetleg valaki nem érzi arra képesnek magát, hogy egy jó szülő legyen. Azt se érdemes elfelejteni, hogy amit, ha ráerőltetnek az emberre, annál kevésbé lesz kedve hozzá, annál jobban utálhatja.
Mi lehet a következő lépés?
Nyugdíj szempontjából valóban problémás, hogy kevesebb aktívkorú dolgozóra jut nagyobb létszámú nyugdíjas csoport. Minél kevesebb dolgozótól lehet beszedni a nyugdíjra szánt pénzt, annál nehezebb kigazdálkodni a nyugdíjat. A jelenlegi kormányt ismerve, nem lenne váratlan lépés az sem, hogy ha a "sok a diplomás nő, kevesebbet szülnek!" kutatás miatt döntéseket hoznának, mondjuk egyik napról a másikra. Az is elképzelhető, hogy a nyugdíjas korhatárra rádobnak néhány évecskét, laza mozdulattal. Minél nagyobb a korhatár, annál kevesebb embernek jár a nyugdíj.
...remélhetőleg nem úgy kell majd köszönni néhány év múlva, hogy: Áldassék a gyümölcs, az úr érlelje meg!
Elmaradoztam a blogolással mostanság. Igazából volt egy bejegyzés, amit elkezdtem írni, a vasárnapi boltzárral kapcsolatban. Talán még kész is van szinte, de mikor azt írtam, jöttek másfajta hírek, amik fényében a vasárnapi boltzárás csak egy légypiszok. Szóval, a boltzárásos téma elhanyagolhatóvá vált.
KATA, ég veled!
Napok óta tart a tüntetés, ami a Kata-adózás módosítása miatt jött létre főleg. Persze, lehet megindokolni a döntést, miszerint igen, már időszerű volt a KATA megváltoztatása... Viszont hiába, rengeteg embernek ez jelentett egy biztos pontot az életében és mondjuk futár esetében valamiféle szabadságot. Rengeteg embernek ez volt az a megoldás, amivel tudott élni és ami megérte neki.
Nem vagyok gazdasági szakértő, de látható, hogy ez nem jó módosítás, sokak számára. Hát hogy lenne jó megoldás, amikor valakinek így a megélhetése kerül veszélybe? Ott van mondjuk a futár. Elmegy hat napig biciklizni, rendeléseket felvenni (megkapni), rendeléseket kiszállítani. Hajtja magát reggeltől estig, mondjuk vasárnap megpihen, merthogy a családjával akar lenni. Nyilván őt egy futárcég alkalmazza (a panda, és/vagy a kék), tehát KATA esetében egyértelmű, nem magányszemélynek fogja nyújtani a számlát. Nyilván, nem csak futárokat érinti ez a történet. Tanárokat, fotósokat, meg sok más szakmabelit is. Erről lehet olvasni több oldalon is, mondjuk:
De én nem KATA-zok! Miért érint engem?(HVG-s cikk. Segít megérteni, miért is érintheti az átlagembert is, aki nem KATA-zik. A cikk címe egyébként: Annak is drágább lesz az élet, aki saját maga soha nem katázott.)
Az egyik legfontosabb változás, hogy a kisadózók mostantól cégtől nem, kizárólag magánszemélytől fogadhat be számlát - kivéve, ha taxizik, ugyanis itt a törvény szövege szerint ez megvalósíthatatlan, mert lakossági szolgáltatást nyújt. Mint ismert, az Országgyűlés rekordgyorsasággal vitatta meg, majd fogadta el a kisadózókról szóló törvény módosításait: egy hete, július 11-én adták be a javaslatot, majd rendkívüli gyorsaságú vita után már másnap elfogadta azt a parlament.
Persze, vannak olyan katások, biztos, akik bújtatott foglalkozás miatt vannak ebben az adórendszerben, de igazából az a lényeg, hogy az ilyesfajta adózást választók megélhetése veszélybe került és szeptember elsejével már az új szabályok szerint kell létezni. Tehát, addig találhatják ki az érintettek, hogy hogyan tovább. Ha más nem, akkor ott az összeszerelő üzem, szinte bármelyik városban, nem? (Elnézést, hogy ha nem pontosak a fentebbi állítások, nem vagyok KATÁS, se futárcégnél dolgozó.)
Rezsi vagy rizsa?
Rezsicsökkentés, gúnynevén rizsacsökkentés se maradhatott érintetlenül. Külföldről jöttek a hírek, hogy külföldön baj van a rezsivel, így, meg úgy. Magyarországon viszont ott volt a rezsicsökkentés. A rezsicsökkentést többen "parasztvakításnak" gondolják, és úgy tartják, hogy a különbözetet másban fizeti meg az állampolgár. Most már viszont, aki átlag feletti fogyasztónak számít, az már piaci árat fog kipengetni minden egyes köbméterért, kilowattóráért, ami az átlagfogyasztáson túlmegy. Egy ideig lehetett játszani a gondolattal, miszerint az ember akkor innentől kezdve próbál spórolni. De ez lehetetlen. Időgépet kellene előszednie és visszaugrania 2021 januárjára, mert hát onnantól számolják ezt a rezsicsökkentéses dolgot. Tehát, ha tavaly már valaki átlag felett fogyasztott, az idegesen kijelentheti, hogy érintett a témában. Készítheti a pénztárcáját, már most augusztustól.
(Neten keringő kép.)
Ha abban gondolkodsz, hogy jó, akkor te lemondasz a gázos fűtésről (vagy a villanyos fűtésről) és előveszed a jó öreg cserépkályhás/kandallós fűtést, már talán el is késtél. A portfolio erről ír egyik cikkében, hogy a kereslet megnőtt a napelemek, cserépkályhák, tűzifák terén. (Igaz, eredetileg ez az RTL egyik híradójából derül ki.) Enyhítő körülmény az, hogy aki távhővel fűt, az még kimarad ebből az egész rezsicsökkentés csökkentéséből... MÉG. Lehet azzal nyugtatni magát az embernek, hogy igen, valóban fenntarthatatlan az egész rezsicsökkentéses dolog. Viszont az már kellemetlen, hogy ha a villany/fűtésszámla eddig került x forintba, most már sokkal többe fog kerülni.
Szavazás előtt és után
Előtt...
Szavazás előtt viszont kissé másabb volt a helyzet. Rettegésre is építettek választások miatt, lásd egy újságot, amiben egy oldalt kapott a politikai hirdetés:
(Saját kép, mert hozzánk/hozzám is került ilyen újság.)
Néhány kép, (ami azon a bizonyos Facebook oldalon készült) ami ígéretekről és megvalósításokról szól a választások előtt:
Után...
Néhány kép, ami választások után készültek azon a bizonyos Facebook oldalon:
Olyan jól sikerült az előző bejegyzésben való elköszönésem, hogy két hónapig nem is érkezett friss bejegyzés erre a felületre... Könnyed bejegyzést hoztam, zenei ajánlót. Ismét öt zenét mutatok be, amik tetszenek. Hallgassatok bele!
1: POWERWOLF - Glaubenskraft
Órákig képes vagyok hallgatni ezt a zeneszámot. Mi fogott meg ebben a számban? A gitár; a "beszélős" ének; a nagyon apró zenei szünet, ami után jön a legjobb rész. Emellett viszont van, ami nem nyerte el a tetszésemet: ezen zeneszám hirtelen való befejezése.
2: ANY GIVEN DAY - Apocalypse
Ha megfigyelitek ezt a zenét, hallhatjátok, lágy és kemény részek váltják egymást.
3: OF VIRTUE - Sinner
Ez a dal talán kakukktojásnak mondható ebben az ötös fogatban, ami hangzásvilágot jelenti. Túlságosan lágynak mondható.
4: THE HALO EFFECT - The Needless End
A jól ismert videómegosztó oldalra ez a dal június harmadikán lett feltöltve, szóval még friss ez is.
5: OCEANS - Home
Ezt a bejegyzést ezzel a dallal zárnám. Nem az a túl mély, nem az a túl komor. Dob, gitár azért itt is fellelhető, meg nyilván a klip nem rózsaszín cukormázas megjelenést hoz a néző-hallgató elé.
Április harmadikán szavazás volt. Az ellenzéket képviselő pártok összeálltak, mondván úgy több az esélyük.
Mielőtt mennék aludni (sajnos nem virraszthatok, hétfőn nekem kelni kell és reggel 6 órakor már munkát kezdeni kell), a még nem végleges eredmény nem az ellenzéket támogató emberek számára hoz megnyugvást:
Aktuális helyzet a telex.hu-n
Nem tudom mikor, a jelenlegi kormány annyit tűzött ki célul: folytatjuk. Jelen pillanatban úgy néz ki, továbbra is folytatják. Persze, remény hal meg utoljára. de menni kell aludni. Szóval, jó éjszakát olvasók!
és ha majd úgy döntesz, Ausztria, Németország, más ország felé tartva azért kapcsold le a villanyt, ha te vagy az utolsó!
Mielőtt belekezdenél ezen bejegyzés olvasásába: nem picsogás, nem hisztizés volt a cél, nem is a panaszok sorolása. Ebben a bejegyzésben a holnapi nap két fajta szemszögből kerül megvilágításra. Érdemes elolvasni. Szóval, jó olvasást!
Holnap egy vasárnap lesz. A választás napja. Talán esni fog, de lehet, hogy tiszta marad az ég, az eső pedig távolmarad. Szavazni reggel 6 órától egészen este 7 óráig szavazhat az ember.
Felállok és bepakolom holnapra a munkavédelmi bakkancsot. Kissé széjjel van, kissé elnyűtt, a cipőfűzője is cserélendő, de hát ezt kell felvenni. Ebben kell lenni, akár kényelmes a lábnak, akár nem.
Azt mondják, hogy négy évente van lehetőség arra, hogy az ember éljen a legfőbb jogával, ami nem más, mint a szavazás. Azt mondják, hogy a politikába az ilyesfajta ikszeléssel szólhat bele az ember, utána meg csendben kell maradnia kb, mert hát döntenek helyette a megválasztott személyek.
Nemcsak a cipőt kell bepakolni. A munkáspólót is táskába kell dobni, lehetőleg hajtogatva. Ha nem így tesz az ember, fegyelmi jár. Igen, nálunk már fegyelmi jár azért, ha valaki nem viseli a munkáslétnek megfelelő kellékeket: a munkás nadrágot, az acélbetétes bakkancsot és a cégre jellemző színben, feliratban pompázó felsőt, ami lehet póló, meg pulover. Ja, félreértések elkerülése végett, a munkás nadrág alapján is eldönthető, melyik cégnél is dolgozik az ember.
Most nagy a tét. 12 éve van hatalmon a jelenlegi kormány és nem biztos, hogy további 4 év szerencsés lenne. Két táborra szakadt az ország. Az egyik a jelenlegi kormányt élteti, a másik pedig leváltaná. Vannak, akik a jelenlegi kormány miatt már kivándoroltak. Némely hangok szerint szerencsét próbálni mentek ki, közben meg a kivándorlók csak megnézték, mennyi jut hó végén a számlák kifizetésén kivűl másra? Tényleg az a jó, hogy valaki kimegy külföldre és ott gyűjti össze a házra/lakásra valót? Tényleg ez a követendő példa? Miért nem maradhat Magyarországon, hogy összegyűjtse a pénzt? Miért tolják a külföldi lét felé? Miért nem kaphat itt is ugyanannyit, mint külföldön?
A ruha megvan. A holnapra való készülés nem merül ki ennyiben. Élelmet kell csomagolni és az se árt, ha van mit inni. Persze itt egyszerű dologra kell gondolni: csapvízre. Irány a konyha, mert hajnalban nincs idő fél órás időtartamú ételkészítésre. Mire megy el ennyi idő? Hát a kaja felvágására, felkockázására, edényekbe történő kiporciozgatására. Kenyeret kell csomagolni, hideg élelemről kell gondoskodni. A szalámi+zsemle kombó nem laktat. Enni bármikor nem lehet. Csak szünetekben. Azok pedig 2 óránként vannak. Vagy még ritkábban.
Felmerül a kérdés, hogy tanárok mellett kiállni miért jelent egyből ellenzéki irányultságot? Miért jelent egyből ellenzékpárthoz való "tartozást", aki nem ítéli el a nem-hetero embereket? 480 forint literje a benzinnek. Az euro mennyi forintot ér? Mi a helyzet a csirkeszárnyvéggel? Azóta se láttam boltokban se kilós kiszerelésben, se darab kiszerelésben. Sőt, az újságokban nem egyszer kétízületes kiszerelésben szerepel a csirkeszárny, mint éppen akciós termék. Hol marad a csirkeszárnyvég? Az a hatóságiáras, nem a csirkeszárny. Hova kerül? Miért nem csinálhatok belőle pörköltöt, tokányt, bármit? Hiszen hatósági áras, akkor az alapélelmiszer, azzal kell jóllakni.
Táskába mindennek bele kell férnie. A munkáslétet kifejező öltözetnek, a 12 órán át kitartó élelmiszer mennyiségnek helyet kell találni. Ja, wc papírról is gondoskodni kell, meg nőként a női létet hirdető egészségügyi termékekről is. Az utóbbiakat amúgy szokás a tv-ben kék folyadékkal megöntözni, hogy a nedvszívást szemléltessék a tv-nézőnek. Mindenki pakol. Mindenki így csinálja. Gondoskodik arról, ami kell neki egész műszak alatt.
Kérdés: lentebb két kép található, mindkettő kórházi kosztot mutat be. Melyiket fényképezték Magyarországon?
Képekről magyarázat: Hvg.hu-n találtam mindkettő képet. Egyik elvileg Honvéd kórház egyik ebédjét testesíti meg, a másik kép (a rántott húsos kép) bécsi sebészet egyik napi ebédét jeleníti meg.
Azt mondják, a kórházak romokban. Azt mondják, hogy hatalmas várólisták vannak a különféle műtétekre. Covid ideje alatt halasztgatták a nem életmentő műtéteket, aztán meg is lett az eredménye. Láttam én is, hogy a kórházi wc hagy némi kívánnivalót maga után. A vakolat hullott. Az, hogy van-e wcpapír ott, az már huszadrangú dolog. Azt mondják, a kórházban az étkezés, az nem hizlalda. Más országokban pedig olyan menüt osztogatnak ebéd címszóval, hogy az ember fel se ismerné, hogy az egy kórházi koszt. ...és a többi étkezés? Kenyér, becsomagolt felvágott, egy kis kockasajt. Oszd be magadnak, ez nem hizlalda.
Korán kell feküdni. Holnap vasárnap kelni kell. Reggel 6 órakor már ott kell lenni a munkahelyen és a 12 órán át egyetlen egy fontos dolog fog számítani. Ez nem más, mint a darabszám. Mindent ez alá kell rendelni, ennél már lassan a szükségletek kielégítése se fontosabb. Inkább szorítgatja az ember a kiswc-t, míg ki nem durran a húgyhólyag, mert hát haladni kell, a normát tartani kell. Enni is minek? Azt nem kell. A darabszám a lényeg.
Iskolai menza. Ismerős? Már nem idegen a fél banán, fél alma. Az én koromban még legalább az a gyümölcs egész volt. Nem felezték, nem harmadolták, nem negyedelték. Most már viszont ez a bevált módszer. Így több gyerekre jut. Kiosztogatják porcelántányérokban az ebédet a konyhások, aztán a tanulók érintetlenül viszik el a mosogatórészre. Ja, majdnem elfelejtettem. Amióta én kikerültem az iskolapadból, azóta már megreformálták az iskolai menzát. Egészségesebb ételeket kell a lurkók elé tenni. Akik vagy megeszik, vagy nem.
A nap végét kell várni a holnapi nap. Akárhány emberrel beszélnék, úgyis egytől egyig várnák a nap végét. Aztán az nem számít, hogy így megy el egy élet. Aztán mikor a várva várt napszak eljön és végre fáradt teste az embernek hazaér, egyetlen egy dologra vágyik: az alvásra. Nem kell se kaja, se semmi egyéb. Csak a jó, puha ágy, ahol vízszintesen megpihenhet. Aztán másnap kezdődik minden elölről. A folyamatos műszak ezzel jár. Mondjuk 2 nap munkával, 2 nap pihenővel. Aztán fordul a kocka, pacsirtát levedli az ember és huhogva bagollyá változik. Aztán ismét a madarakkal kell kelni, mert ismét reggel 6 órakor kezdődik a munka. Cirkadián ritmus? Az mégis mi?
Összeszerelőüzem. Sokan ennek nevezik Magyarországot. Talán nem véletlenül. Itt is gyár, ott is gyár. Agyelszívás nem ismeretlen fogalom. Itt meg, Magyarisztánban a szalag mellett állás az etalon és a hasonló munkák. Talán ezért ilyen az oktatás, amilyen. Elég bólogatni, utána meg van összeszerelőüzem, aztán lehet hálát adni, hogy lehet túlórázni agyba-főbe, hogy a jelenlegi kormány áment mondott a rabszolgatörvényre.
A túlóratörvény, hivatalos nevén 2018. évi CXVI. törvény, a Munka Törvénykönyvének 2019. január 1-től hatályos módosítása, amelyet 2018. december 12-én fogadott el az Országgyűlés. Szatmáry Kristóf (Fidesz) és Kósa Lajos (Fidesz) 2018. november 20-án egyéni képviselői indítványként nyújtotta be az Országgyűlésnek A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról című törvényjavaslatát. A törvény többek között 250-ről 400-ra emelte az egy évben kiadható maximális túlórák számát, valamint 12-ről 36 hónapra emelte a munkaidőkeret és elszámolási időszak (kollektív szerződés mellett megengedett) maximális hosszát, ami heves tiltakozást váltott ki az ellenzék és a szakszervezetek részéről. A módosítás az ellenzők elnevezése nyomán a köztudatban rabszolgatörvény néven vált ismertté. Az osztrák sajtó BMW-Sklavengesetz-nek (BMW-rabszolgatörvény) nevezi.
Már csak néhány óra van hátra ebből a napból. Holnap meg kelni kell. 5 óra előtt már tömegközlekedésben kell részt venni. A munkaidő felöleli az egész napot: reggel 6 órától egészen este 6 óráig. A céges busz az üzemtől este 6 után indul valamikor. Utána jön a tömegközlekedés használata, újabb percek mennek el. Hazaér az ember este 7 órára. Jó esetben. Hazaérve már csak az ágy érdekli. Aztán kezdődik minden elölről.
(Kis felsorolás, így a vége felé...) Közmunka. Tanárhiány. Sofőrhiány. PISA felmérésen szégyenteljes szereplés. Infláció. Sztrájkhoz való jog. Békemenet. Fekete ruhás nővér. Röghöz kötés. Leszakadás. Egy zsák krumpli. Pályaelhagyás. Kiöregedés. Hálapénz. Kockás ing jelképként. Rabszolgatörvény. Csirkefarhát és csirkeszárnyvég. Siralmas idegennyelv tudás. Munkanélküliség. Rezsicsökkentés. Magánnyugdíj államosítása. Szülőtartás. Korrupció. Nemzeti konzultáció. Fudan egyetem. CSOK. 27 %-os áfakulcs. Női önmegvalósítás = szülés. Államháztartási hiány.
Holnap vasárnap lesz. Szavazás napja. Fontos kérdésről szavazhat az ember: maradjon-e a jelenlegi kormány, vagy menjen és adjon esélyt a másik félnek is. Ezen döntés megtételéhez a lehetőség reggel 6 órától egészen este 7 óráig adott.
Holnap vasárnap lesz. Egy munkanap. Darabszámot hozni kell. Egészen este 6 óráig.
Április harmadika. Van, aki nem megy el szavazni, merthogy vallási okokból ebből ki szeretne maradni. Van, aki éppen dolgozik és nem engedik el. Van, akit ez az egész nem érdekel, mondván úgyis ugyanolyan rossz marad az egész helyzet. Egy viszont közös. Az pedig az, hogy amikor utcán jár az ember, akkor szembetalálkozik a plakátokkal. Szembetalálkozik az újságokban, hirdetések formájában a politikával. Ha Youtube-n nem kapcsolta be a reklámszűrőt, könnyedén felforrhat az agyvize a kormány-hirdetésektől.
Mi alapján döntsd el, hogy kire szavazol?
Kérdezd meg magadtól, hogy tett-e olyan dolgot a jelenlegi kormány, ami a te életedre jó hatással volt és hogy ez a jó hatás megér-e újabb szavazatot? Vedd sorra, hogy milyen intézkedéseket hoztak, amik a te életedre negatív hatással voltak. Vannak ismerőseid, akik mondjuk nem a jelenlegi kormányt favorizálják? Kérdezd meg tőlük, hogy miért kellene az ellenzékre szavazni, ha bizonytalan vagy a döntésben. Ha esetleg úgy jön ki a matek, meg az egész válasz, hogy neked a jelenlegi kormány a jó, akkor támaszd alá a döntésedet. Az egy zsák krumpli, vagy a "stop Soros" nem túl jó érv. Az egyik nagyon hamar elfogy, utána meg ugyanúgy meg kell vásárolni a krumplit, a másik meg kevésbé érint, mint az egészségügyi-oktatási-munkahelyi helyzet.
Ha bukjon a jelenlegi kormány szerinted...
Van egy órád? Az ellenzéket képviselő Márki-Zay Péter egy órán át beszél videóban:
A folytatás, amiben van szó egészségügyről is: (ez is hosszú, szóval szintén 1 órás ráérés kell)
M1-en öt percet kapnak a különféle pártok
Segítséget nyújthat az, hogy öt perces beszédeket megnézd, mondjuk Youtube-n.
Márki-Zay Péter és hat párt összefogása
Gödény és NÉP
Magyar Kétfarkú Kutya Párt
Megoldás Mozgalom
Végszóként
Ha teheted, akkor menj el szavazni április harmadikán, így ha nem is az a párt nyer, amit te szeretnél győztesnek látni, legalább megtetted azt, amit meg tudtál tenni. Most talán az a legfontosabb kérdés, hogy a jelenlegi kormány maradjon, vagy menjen. Így a hat pártos összefogásnak van talán legnagyobb esélye a jelenlegi kormány leváltására.
Mielőtt élesre állítottam volna ezt a blogbejegyzést...
Szinte most kijött egy újabb videó, pont azt taglalja, miért menj el szavazni. Szóval, a videó: (talán 17:00-kor lett nyilvános a videó)
Most a márciust kissé szokatlan hétvégével fogja mindenki búcsúztatni.
Ez sajnos nem saját kép. Pixabay.com-ról szedett kép.
Szombat? Miféle szombat?
Aki hétfőtől péntekig dolgozik, az ezen a héten elfelejti a kétnapos hétvége fogalmát. Ez engem jelenleg nem érint igazából, ugyanis nekem így is, úgy is menni kellene dolgozni. Az én munkanapjaimat félnapos időtartalmakban kell mérni jelenleg... Na de visszatérve, lényeg az, hogy ez a mostani szombat (március 26-a) hivatalosan egy munkanapnak számít, egy hétköznapnak. Amiért már péntek van (mert most pénteken, este írom ezt a bejegyzést), akit érint, már úgyis tudja, hogy a munkás hétnek még nincs vége, a szombatot még oda kell adni a munkáltató számára. Nyilván, van, akit erre a napra szabadságra engednek, így ő kimarad a jóból.
Éljen! Egy órával hamarabb mehetek dolgozni!
Viszont van egy másik dolog, amit ez a márciusi hétvége hoz magával. Lehet, hogy valaki folyamatos műszakban dolgozik, így az előző pont nem oszt, nem szoroz számára, de az óraátállítást ő sem kerülheti el. Ugyanis most vasárnap, az idő az bizony hajnal 2 óráról hajnal 3 órára ugrik. Folyamatos műszakban levő emberek örülnek, ha éjszaka kell dolgozniuk, viszont aki nappalra megy, attól meg egy órányi alvás elugrik.
Ilyen együttállás nem sokszor szokott lenni. Aztán ez a két nap is el fog telni. Aztán majd jönnek az újabb napok.
Egyik kedvenc ételem a túrós tészta. Könnyen megvan, de mégis finom. Most viszont, ezzel az alkalommal (jó néhány nappal ezelőtt), kissé másként csináltam meg. Ha érdekel, akkor olvasd el ezt a bejegyzést és ha tetszik, akkor próbáld ki!
Ami kell ehhez a kajához
Szalonna (én császárszalonnát használtam);
Túró (zsírszegény túró, 250 gramm);
Tejföl;
Só (ízlés szerint);
Tészta.
Ahogyan én csináltam
Már nem tudom, hogy először a tésztafőzés volt, vagy azt hagytam utoljára. Igazából mindegy, hogy első lépésként, vagy utolsó lépésként főzöd meg a tésztát. A szalonnát felkockáztam és utána ment is az edénybe. Se zsírt, se olajat nem tettem hozzá, ugyanis azzal számoltam, hogy majd kiengedi a zsírját. Próbáltam pirítani a szalonnát és miután úgy láttam, hogy ennél jobban már nem fog se pirulni, se összébb menni (maximum megégni), akkor tettem hozzá kevés tejfölt. Tejfölt együtt kevertem egy ideig a szalonnával, néhány perc elteltével ehhez adtam a túrót. Miután a túrót hozzáadtam, összekavartam az edényben levő szalonnával és tejföllel, hogy azért ne egy darabban legyen a túró. Néhány perc együttsütés-főzés után elzártam a gázt. A tésztát nem kevertem össze ezzel a túrós-tejfölös dologgal, mert úgy gondoltam, ehhez a mennyiséghez kevés lenne a tészta. (Igazából azt szerettem volna, hogy ha jó pár napig kitart a tejfölös-szalonnás túró és mondjuk csak tésztát kellfőzni hozzá.)
Lehetne másként is
A túrós tésztát kenyérszalonnával szeretem leginkább, csak hát a boltban hirtelen nem láttam kenyérszalonnát, emellett nem is nagyon akartam keresgetni, szóval ezért lett másfajta szalonna választva. Hallottam olyanról, aki cukrosan eszi a túrós tésztát. Van, aki csuszatésztával készíti el, más fodros tésztával (vagy mondjuk széles metélttel...meg lehetne sorolni). Van, aki fokhagymát tesz az egészhez, mondjuk itt egy példa, ebben a videóban:
Youtube-n való keresgélés közben ráakadtam egy 22 perces videóra, amiben arról van szó, hogy harcsapaprikáshoz túrós csuszát mellékelnek (nálunk ilyen nem volt és most kissé meglepődtem, hogy ilyen párosítás van):
Akármelyik verziót is készíted el, jó étvágyat hozzá!
Március tizenötödike. Sokaknak ez egy nap a sok közül. Sokaknak ez csak egy nap, amikor nem kell menni dolgozni, meg zárva vannak a boltok, így nem lehet boltba se elmenni kenyérért.
Szabadságharcról néhány szó
Iskolás koromban találkoztam március 15-ével, amikor történelem órán ehhez a témához értünk, emellett ugye ott voltak az iskolai ünnepségek, amik rendszerint ezen évforduló előtt lettek megtartva. Emellett, irodalom tankönyvben is találkozhattam (és más is) március 15-ével, hiszen Petőfi Sándor neve előbb-utóbb felmerült. Nemzeti dal. Ismerős? Ezt is szavalni kellett, versmondásként. (Meg amúgy jó néhány verset, vagy legalábbis néhány versszakot más műveiből is szükséges volt megtanulni, úgy mint: Egy gondolat bánt engemet; János vitéz; Az alföld; Szeptember végén; Föltámadott a tenger.)
Igazából nemcsak egyetlen egy napról van szó, hiszen igazából a forradalom és szabadságharc 1848 március 15-n vette kezdetét. Emellett ehhez a szabadságharchoz köthető október 6-a is, amikor az aradi vértanúk kivégzése történt meg 1849-ben. Ha érdekel a történelem és ezen belül ez az esemény aminek évfordulója a mai nap van, akkor ajánlom a következő oldalakat:
Ha ma valaki rámegy a google keresőre, mert mondjuk ez a kezdőlapja a böngészőben, akkor a következő lógóval találja szembe magát:
Aki valamiféle okból kifolyólag nem tudná, hogy ma milyen napot írunk (mert azért ilyen tényleg előfordulhat, pl. egyszerűen még annyira fiatal, hogy nem tanult erről, meg annyira nem is hallott ilyenről), ő is gondolhatja, hogy ez a nap valamiért különleges... mert azért napi szinten magyar zászló nem szokott megjelenni a Google-nál. Erre a kis képre rákattintva az ember ezen szavakkal találja szembe magát: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója. Ezzel el is kezdődhet a kutakodás, hogy ebben a témában milyen videók, hírek, cikkek léteznek.
Otthon ülve, saját kezűleg...
Kokárda
Ha nincs kokárda, akár saját kezűleg is el lehet készíteni. Lehet venni piros-fehér-zöld szalagot, aztán azt kokárda formájúvá varázsolni. Aki különlegeset szeretne magának, akkor előveheti a gyöngyöket is (amik magyar zászló színeiben pompáznak) és készíthet gyöngyből kokárdát:
A mai nap, vagyis 2022 március 12.-e fontos mérföldkő az életemben. Emiatt:
Lehet úgy venni, hogy ez az első videó, amit feltöltöttem. (Azért vannak régebbi videók is, de azok ettől eltérnek.)
Tudom, nem lett a legjobb, de talán nem is ez a lényeg. Emellett, itt, ezen blog felületén az ilyesféle terveimről nem igazán írtam, talán csak utalásokat tettem.
Ha van kedved, hallgass bele. Ha meg nincs, akkor meg menj tovább. :)
Igazából nem ilyen bejegyzést akartam ma közzétenni ezen a blogon. A szomszéd országban ennél sokkal súlyosabb, fontosabb dolog történik. Magyarországon pedig ott az infláció, meg az inflációhoz köthető dolgok. Hogy érezze magát jól az ember, ha mások szenvednek? Hogy érezze magát jól az ember, ha az infláció fenyegetheti az életszínvonalat is? (A testi szükségletek megfelelő szintű kielégítése sokkal fontosabbak pl. a zenehallgatásnál. Elég csak a Maslow-piramist megnézni, mi szerepel legalul? Hát, nem a zenehallgatás, meg az érzelmi nyugodtság, meg a boldogság, meg az önmegvalósítás.)
Ettől a kis bevezetőtől függetlenül, jó zenehallgatást!
1: Oomph! - Das letzte Streichholz
Elsőnek egy olyan számot hoztam, ami számomra nyugtatólag hat. Van ebben a zenében valami fájdalmas, valami fájdalomnak kibeszélése. Nem tudom hányszor, de lelkileg jól tett, hogy ezt a számot hallgattam, újra és újra. (Pl. február vége fele is volt erre példa és talán ez a zeneszám segített. Ekkor fogalmazhattam meg azt, hogy az én drogom a zene.)
2: Ghost - Call Me Little Sunshine
A Kedvenc zenék #21 c. bejegyzésnél gondolkodtam, legyen-e ez benne a felsorolásban? Kihagytam. Hát, most pótlom. Klippet látva, kissé úgy tűnhet, mintha valamiféle ördögimádásról szólna az egész.
3: WATAIN - Serimosa
A zenei megoldás ebben a zeneszámban nagyon tetszik. Tetszik a gitár, ahogyan el van torzítva a hangja és valahogy el van nyújtva. Ezt az egészet el tudnám képzelni teljesen más dalszöveggel. Ennek az együttesnek is kissé utánanéztem. Black metal.
4: IMMOLATION - The Age of No Light
A lentebb látható videóban, kb 1:04-től kell keresni azt a gitárhangot, ami leginkább megfogott. Ami meg a klipben látható... nekem a mostani eseményeket juttatja eszembe. (Eléggé rossz, hogy egyáltalán, ez így kissé aktuálissá vált, ahelyett, hogy megmaradt volna egy zenei videónak, a sok közül.) Egyébként ez a zene 2022 január 21.-én lett feltöltve a Youtube-ra.
5: LIKE A STORM - Scarlet Retribution
Talán ez az együttes is először kerül említésre ezen az oldalon. Hangzásvilágban eltér az előzőtől, meg úgy belegondolva, az összestől eltér. Belehallgatni ebbe is érdemes.
Szokáshoz híven, ebben a bejegyzésben is öt zeneszám kapott helyet. Remélem, találtál olyant közöttük, ami kedvenccé vált! Ja és hát igen, igazán (irónia on!) popslágerekről; rádiókban rongyosra lejátszott zenékről (irónia off!) van szó ebben a bejegyzésben.
2022-et írunk, még ha ez nagyon elcsépelt kijelentés is. Néhány nappal ezelőtt beléptünk a tavaszba, legalábbis naptárilag és már kedden nyolcadika lesz.
Nyolcadika meg ismét egy olyan ünnepet hoz magával, amire a virágárusok készülhetnek. Ez nem más, mint a nemzetközi nőnap.
Ha jól látom, akkor tavaly nem szenteltem egy teljes bejegyzést ennek az ünnepnek. Február végi gondolatok c. bejegyzésben kapott helyet. Tavaly ezt (is) írtam erről a napról:
Amiért túlságon közel van március nyolcadika (ami most egy hétfőre fog esni), szinte száz százalék, hogy a koronavírus rányomja bélyegét erre az alkalomra is.
...és most? Most azt a bizonyos bélyeget az ukrán-orosz háború kapja meg.
Egy kis történelem a nőnapról
Sok oldalon olvashatsz arról, hogy honnan indult a nőnap, meg mikor melyik nap volt az, amit kiválasztottak erre az alkalomra. Ha maradni akarsz a magyar nyelvű honlapoknál, akkor például ott van szef.hu rövidke írása, vagy a Wikipédián található hosszabb cikk. Emellett mult-kor oldalán is olvashatsz a nőnapról.
Ha nem akarsz olvasni, akkor a népszerű videómegosztó oldalon is van erről az alkalomról videó. Például ez:
Gondolatok a nőnapról
Az életemben a nőnap nem játszott nagy szerepet. Igazából ez is egy napnak számított, amikor munkahelyre be kellett menni dolgozni (már ha munkanapra esett), vagy iskolába kellett menni (még annó). Emellett láttam, hogy a nőnap egy olyan dolog, ami kötelezettséget ró a férfira (leginkább műszakvezetőről volt szó). Ha nem gondolt erre az alkalomra, akkor háta mögött a nők megjegyezték. Én meg volt, hogy annak is örültem, hogy valaki egyáltalán felköszöntött emiatt, nemhogy csokit, vágott virágot, cserepes virágot várjak azért tőle, mert nőnek születtem. Vannak, akik a felköszöntést keveslik, szerintük egy szál virág a minimum, merthogy nem kerül sokba. (Ha meg valaki a családjában a nagy hatalmas semmit kapta március nyolcadika alkalmából, az meg a szégyen miatt inkább hallgat mélyeket, talán még hazudik is, hogy "igen, felköszöntött/megajándékozott a(z) párom/apám".) Az embernek valóban kissé olyan érzése van, mintha csak arról szólna ez az ünnep, hogy valaki éppen nőnek született, amit másként gyengébbik nemnek is hívnak. Az, hogy mégis, ezen a napon mit értek el annó a már történelembe bevonult alakok, az már kevésbé számít. Csoki, virág, rózsaszín, az újságokban ezek kapnak helyet. Nyilván nem csak ezek lehetnek azok a dolgok, amiket ajándékként megkap egy nő. Sőt, egy nő magának is vehet valamiféle apróságot, hogy megemlékezzen arról, hogy bizony nőnap van. Nem is feltétlen szükséges bármit is venni, elég akár olyan elfoglaltság művelése is, amire alig szakít időt az ember, pedig azt szereti csinálni.
Van-e értelme ennek a napnak?
Az előző sorok nem állnak valami nagy hurrá-boldogságból. Igaz, az én életemben nem sok vizet "zavar" ez a huszonnégy óra, ennek ellenére van értelme a nőnapnak. Aki párkapcsolatban él, annak nagy eséllyel jól esik, hogy ha a párja például egy szál rózsával, vagy egy doboz bonbonnal odaáll elé, hogy felköszöntse. Emellett, beszédtémát jelenthet az, hogy mi is köthető a nőnaphoz, hogy ha történelmet nézzük. Tovább is lehet vinni a dolgot és kérdéseket feltenni a női, férfi nemről. Lehet beszélni arról, hogy akkor is létezik családon belüli erőszak, ha valakit az nem érint személyesen. Előtérbe kerülhetnek azok a további kérdések és problémák, amik a nőket érintik. Szóval igen, van értelme a nőnapnak. Neked mi a véleményed erről az ünnepről? Kommentben írd le! (És ha tetszett ez a bejegyzés, kövesd ezt a blogot, meg persze a Facebook oldalt is! Emellett köszönöm az olvasást.)
Azért észrevételek támadnak az ember gondolatai közt, a felsorolt könnyítések kapcsán. Mondjuk elsőként ott van az, hogy eddig kötelezőnek tekintették az oltások felvételét pl. a tanárok számára, most már mégse kell az oltás? Kérdés az, hogy aki az oltás miatt mondott fel és hagyta ott a szakmáját, az visszatér-e ezek után az otthagyott szakmájához? Lehet, hogy a válasz az lesz, hogy nem. Másodikként érkezik az a kérdés, hogy vajon, meddig nem kell az otthon hagyott maszk miatt aggódni? Nem-e fog visszatérni az egész maszkos-oltásos téma mondjuk júniusban? Harmadikként jöhet a kijelentés, hogy mindez most nem fontos. Most a szomszédos országban dúló háború a fontos és minden, ami ahhoz köthető. A maszkviselés ezerrel kisebb gondot jelent, mint a rakéták által osztogatott halál, vagy az egyre növekvő élelmiszerárak, vagy az oktatás milyensége.
*2022 03 05-ei módosítás: Eredetileg azt írtam, hogy eü-ben dolgozók számára se kötelező. Igazából az kavart meg, hogy a védőoltás meglétét eltörlik. Viszont pl. mint ahogy ebben a videóban hallható, az eü-ben dolgozók ez alól nem mentesülnek.
A napokban felfigyeltem egy videóra, ami a tanári lét kérdésével foglalkozik. Maga a videó címében az szerepel, hogy ez egy reklám lenne.
Az egész történet, a videóban kellemes zenével indul és egy jelenetképpel, amiben az egyik szereplő éppen törli a táblát. Az első fél percben bedobják a tiszteletet, a három hónapos nyári szünetet, de le is csapják rögtön:
Legyél inkább tanár
- hangzik el a mondat. Ezután pedig a kifigurázás jön (már ha lehet így fogalmazni). Önkéntesség is szóba kerül, mert hát az egyik szereplő szeret önkénteskedni. Ezt tanárként könnyedén megteheti, hiszen a túlórák nincsenek pénzzel díjazva. Azért érdemes megnézni az arckifejezését, miután elhagyja az a kijelentés a száját, hogy 60 órából 30-at ingyen dolgozik. A másik szereplő pedig a szociális életről beszél és arról, hogy felnőtt embereket mennyire érdekelhet az iskolai élet, a házi feladatok világa. A szalagmunkák világa nem hagyhatja érintetlenül ezt a kis videót se, hiszen:
semmire kellő diplomásokkal tele van ez az ország, viszont gyártósorra mindig kell az új ember.
Igazán felemelő érzés a szalag mellé állni úgy, mintha az ember általános iskola/középiskola után egyből arrafelé vette volna az irányt. Felesleges idő és pénzkidobás az ablakon a további tanulás. Ha úgyis a célban a szalag melletti 12 órázás van, hát akkor nem kevesebb energiabefektetésbe kerül az, ha az ember, középiskolai (vagy már általános iskolai) padból felállva egyből odamegy? Megspórol magának pénzt, időt. Na de, erről a gyáriszalagmunkás létről nem sok szó esik a későbbiekben. Ezután, felnagyított verzióban kapunk egy újabb jelenetet: kréta kell? Jó, csak töltsd ki előtte ezt, meg azt, de még ezt is. Szingliként pedig gondolkodni se kell azon, hogy mivel is töltse az ember a szabadidejét. Ők kerülnek első körben beosztásra, hiszen úúúúúúúgyis van idejük. (Nekik amúgy sincs se háztartás, se ételkészítés otthon, nem? A számlák is maguktól ugrálnak a postára, hogy befizessék önmagukat.)
Forrás: netről, internetes keresés
A fentebb látható kép mondanivalója is megjelenik a reklám-videóban. Igazából én már a kést vártam a szülő-tanár jelenetben.
A lakhatás pedig olyan dolog, ami alapvetően gondot tud okozni az emberek életében. Így, a tanárok életében is. Ennek köszönhetően ebben a pár percesben is említésre kerül. Itt is rosszabbra számítottam igazából. Mondjuk valami lepusztult, omladozó, teteje-sincs háznak se csúfolható képződmény bemutatását vártam. Ehelyett sátor képét kaptam, mint lehetséges megoldást a lakhatásra, a pedagógusi fizetésből.
Végre nem kell osztozkodni a szobatársakkal.
Szobatársak. Ez a szó hangzik el, nem pedig a lakótárs. A kettő közt pedig van különbség. Ez a kis mondatocska felveti annak kérdését is, hogy egy felnőtt embernek lehet-e igénye arra, hogy egy szobában, vagy egy ingatlanban egyedül legyen, vagy az már luxus kategória szintjét karcolja? Tényleg az a jó megoldás, hogy felnőtt, dolgozó, eltérő szokásokkal rendelkező emberek zsúfolódnak össze szobákban, mert többre nem futja?
A kisfilm utolsó harmadában, a társadalmi megbecsülés fogalma után, az utca embereit hallhatjuk.
Az utca emberei szerint a pedagógusok:
menjenek gyárba, ott megtudnák, mi a MUNKA!;
rosszul tanulókból lesznek tanárok;
három hónap fizetett szabadság nem tetszik? Maradjanak már csendben!;
túl vannak fizetve, kettőkor már leteszik aznapra a munkát.
Maga a kisfilm? Már az első képeken hiányoznak az élénk színek. Számomra olyan fakó volt a színvilág. (Biztos van ennek valami normális, rendes elnevezése, a filmkészítés világában.) Nyilván lehet ezen az egész kisfilmen röhögni, hiszen viccnek lehet felfogni. A viccről azt tartja a mondás, hogy minden viccnek van igazságtartalma. Tetszett az a jelenet is, amikor a kocsmában ülő tanár elkezdi mondani a magáét, a többiek pedig eltűnnek mellőle, jobban mondva elhalványulnak. Ja és amúgy is... a rossz dolog elmondása egyenlő a panaszkodással, legalábbis ez a megfigyelhető állapot úgy általánosságban, a világban. Az emberek meg csupa színes-rikító dolgokról akarnak hallani, amik csak a boldogságról szólnak. Ami pedig kívül esik a jó-kellemes halmazon, az mind kuka, arról hallani se akar az ember, sőt, menekül tőle. Na, ezt a mentalitást is képviseli az a kocsmai jelenet, legalábbis számomra.
Szóval, el lehet gondolkodni, hogy mennyire is jó tanárnak lenni. Az meg csak "természetes", hogy utánpótlás nem nagyon lesz, vagyis többen mennek nyugdíjba, mint ahogy elkezdik a tanári pályát.
Csütörtök volt. Későn keltem, hiszen pacsirtából át kell ugorni másik életformára. Csak annyi az egész, hogy a pacsirta életmóddal teljesen ellentétes irányt kell képviselni a következő két munkanap... ha nincs túlóra. Túlóra esetében három munkanap. Szóval, felkeltem. Megnéztem a híreket, a hvg-n, aztán kiderült az, amire számítottam. (Sejtettem, hogy a helyzet nem marad változatlan, hanem még jobban romlik.)
Most talán minden híroldal, talán még a tv-ben is azzal foglalkoznak, ami a szomszéd országban vette kezdetét. Szerdán még azt olvastam, hogy valahol a határ mentén ott vannak a csapatok, az egyik városban. Hát, úgy néz ki, hogy továbbmentek.
A híroldalakon járva
Az elkövetkezendő képek azt kívánják mutatni, hogy egy adott híroldalra menve mivel szembesül a látogató. (A képek elkészültekor 2022 02 24-e volt, este 9 óra után.)
A legfontosabb dolog az életben...
maga az élet. Lehet mondani, hogy ez az egész konfliktus a két ország közt nem a mi dolgunk, nem a mi reszortunk. Viszont, a hatása ránk is elterjedhet. Vagy, ami még rosszabb lenne, hogy ha a konfliktus nem marad a két ország ügye, hanem elterjed az egész világra. Hiába fontos a tanárok helyzete, vagy az ápolók túlterheltsége, nem lesz fontos annak, aki éppen szétlőtt-robbant fejjel fekszik. Ennek az embernek, ha már nincs az élők közt, akkor vajmi keveset számít, hogy mennyi a megbecsülése egy tanárnak, vagy hogy menyire korrupt az adott párt, ami irányítja az országot. Ha nincs élet, akkor semmi sincs. Ha nincs élet, akkor nincsenek vágyak, álmok, de még megvalósított tervek se. Se befizetetlen számlák, se idegeskedés, hogy a busz ismét hamarabb volt a buszmegállóban és hamarabb el is ment.
Az én életemben
A napokban egy videóról kezdtem el írni bejegyzést, ami arról szólt, hogy legyél tanár. Sokkal jobb lenne, ha most ez a poszt erről szólna. Aztán eljött a csütörtök. Amikor felkeltem és a háború hírével szembesültem, nem repestem a boldogságtól. Alapvetően azt gondolom, hogy amit eddig az életben elértem, meg amilyen élethelyzetben jelenleg vagyok, az szalmaszálon függ. Ha Magyarország is beszáll a háborúba, ez a szalmaszál még könnyebben elszakadhat. Még bizonytalanabbá válik jelenem, de a jövőbeli terveim kivitelezése is, ha az a szál elszakad. Akkor kezdődhet el a mélybe való zuhanás, ami nagy eséllyel minden lesz, csak nem kellemes. Eszembe jutott, hogy ha ide jönnek a nem magyar katonák, akkor a nők az alapvető veszélyességi szint mellett kaphatnak a nemiszerveik miatt újabb veszélyt. (Itt bizonyos történésre gondolok.) Ha háborús helyzet alakul ki itt is, akkor lehet attól is félni, hogy a boltok kirakata mellett a házak/lakások alsó (földszint és első emelet) szintjeinek ablakait is betörik, hiszen enni akkor is kell, ha egekben a kaja ára, vagy éppen a boltokban nincs, elfogyott. (Vagy lehet, nem is kell ilyen helyzet élelmiszerek terén, elég néhány ember, aki rongálni akar.) Tudom, még messze van, meg amúgy is, *zarjuk le. A koronavírus is messze volt...(Igaz, jó lenne, ha ez a konfliktus valóban messze maradna tőlünk, nem pedig a koronavírus példáját követné.)
Lehet mondani azt is, hogy ez csak félelemkeltés, meg hogy ebből nem lesz nagyobb dolog. Legyen is úgy, hogy ebből az egészből nagyobb dolog ne legyen.
Akármi is a helyzet, az élet megy tovább. Bevásárolni, főzni, mosni, takarítani ugyanúgy kell, meg persze munkahelyre menni dolgozni.
Videók a témával kapcsolatban
Két videót hozok most, amik ezen téma miatt születtek meg. Érdemes őket megnézni-végighallgatni. Lehet, hogy az elsőnek hozott videó készítője megosztó személyiség, ettől függetlenül érdemes megnézni ezt a videóját, ami közel negyed órás. Egy szakértő is megszólal a videó során és kérdésekre ad választ. Talán van remény arra, hogy ebből a konfliktusból ne legyen világháború.
A második videó sokkal hosszabb. Ha van közel három órád, akkor tudod ezt végignézni, esetleg végighallgatni:
Mit hoz a jövő?
Naptárilag már pénteket írunk, vagyis 25.-ét. Az este még odébb van... reménykedni lehet abban, hogy ez az egész nem válik súlyosabbá. Hamarosan tavasz, szóval, lassan az emberek kirajzanak a szabadba. Még inkább előtérbe fog kerülni a biciklizés, túrázás, de még a fogyás kérdésköre is felmerül. Hamarosan március 15.-e... meg utána valamikor húsvét, pünkösd, aztán azt veszi észre az ember, hogy már megint itt a karácsony. "Találkozunk" legközelebbi blogbejegyzésnél. Addig is, legyen szép(, nyugodt) napotok!
fűszerek (az én esetemben: római kömény, fokhagyma granulátum, fűszerpaprika, őrölt feketebors, szárított petrezselyem);
zöldségkeverékek (nálam: mexikói, francia zöldségkeverék);
joghurt.
Ahogyan elkészült ez az étel
Először is, megpucoltam a hagymát, majd félkörívre vágtam. Ezután beletettem egy edénybe, hozzáadtam olajat és addig pároltam a hagymát, ameddig áttetsző (üveges?) nem lett.
Miután úgy láttam, hogy a hagyma megfelelő állapotúvá vált, következett a sertéshús. Addig hagytam együtt a hagymát a hússal (néhány keverés mellett), ameddig a hús fehérebbé nem vált. Ezután felöntöttem vízzel. A vízzel felöntés után következett a fűszerezés, ami már a fentebb említett fűszereket jelentette: római kömény, fokhagymagranulátum, őrölt feketebors, szárított petrezselyem, fűszerpaprika.
Kis idő elteltével (mert én nem néztem, hogy meddig főzöm így együtt a hagymát a fűszerekkel, meg a hússal), fagyasztott zöldségkeveréket öntöttem az edénybe. Nálam ez most kétfajta zöldségkeveréket jelentett. Így került a húshoz sárgarépa, zöldborsó, zöldbab, kukorica és ha minden igaz, még krumpli is. (Ha jól emlékszem, francia zöldségkeverék volt az egyik, másik meg mexikói zöldségkeverék. Az előbbiben van zöldborsó, krumpli és sárgarépa. Az utóbbiban meg van kukorica, szintén zöldbab és zöldborsó, meg sárgarépa, de még elvileg paprika is.)
Hagytam időt megfőni a zöldségeknek. Majd mikor úgy láttam, már fogyasztásra alkalmasak a zöldségek is, következett a joghurt. Kevés kavarás, néhány perc összefőzés és el is zártam a gázt.
Ehhez a húsos dologhoz tésztát készítettem köretnek, de nyilván lehet rizzsel, bulgurral is enni, ahogy tetszik. Ha megkívántad és eldöntötted, hogy ez lesz a menü nálad/nálatok, akkor jó étvágyat előre is! :)
Ebben a bejegyzésben, a szokáshoz híven, 5 zeneszámot hoztam el. Hallgass bele, hátha lesz, ami kedvenccé válik! :)
1: Oomph! - Sandmann
A Sandmann nem mai csirke. A Youtube-ra elvileg 2009-ben lett feltöltve. Én viszont csak mostanság találtam rá erre a zeneszámra. Ha ki nem állhatod a német nyelvet, akkor ezt ugord át! (Meg úgy, kerüld el az együttest is. :D)
2: AMORPHIS - House of Sleep
Azt a gitárszólamot, amivel indul a zene, egész sokáig el tudnám hallgatni... és emiatt vált leginkább kedvenccé ez a zeneszám. Wiki szerint ez az együttes egy finn metalegyüttes. Emellett, a Wiki szerint több műfajban is alkotnak: doom-death metal, folk metal, progresszív metal.
Ez az együttes is ismeretlen volt számomra, eddig. Nem túl "puha" a Funeral of the Earth, szóval, ha valami lágy stílust keresel, akkor ezt hagyd ki! Egy oldal szerint ez a banda death metal-ban hozza a zenéit, a témái pedig nem túl biztatóak: háború, halál, okkultizmus.
5: Skillet - Refuge
A Skillet együttes már ismerős számomra. Jó pár szám tetszik-tetszett tőlük. Ez a Refuge nevezetű szám viszont nemrég került elém. (Igaz, maga a klip 2021 december 21.-én lett feltöltve Youtube-ra, szóval nem meglepő.) Ezen kis listán ez a leglágyabb hangzásvilágú. Viszont, ezen ne is csodálkozzon senki se, ugyanis a Skillet egy
keresztény rock/hard rock zenekar Memphisből.
... és ugye, egy rock stílusú zeneszám lágyabb, mint egy metál/metalcore műfajt képviselő zenedarab.
Február. Csak egy hónap a tizenkettő közül. Talán kissé jelentéktelen is, olyan semmilyen. Talán van, akinek ez a kedvenc évszaka.
Pixabay.com-ról kép
Valami, ami szerelemhez köthető
A virágárusoknak és a virágkötőknek egy jó hónap lehet a tél utolsó hónapja. Még ha nem is mindenki, de rengetegen párkapcsolatban élnek. A február tizennegyedike meg a Valentin napról szól. Nem kell statisztikát nézni, anélkül is gyanítható, hogy a vörös rózsák eladása hirtelen megugrik, hogy ha a hónap közepe elérkezik. Elég csak a Spar, meg a többi újságját elővenni, hogy az ember szembetalálja magát a cukros, habos-babos, tejszínhabos körítéssel megspékelt ünneppel. Lásd:
Részlet a Spar, jelenleg érvényes, akciós újságjából
Engem túlzottan ez az ünnep nem is érint. Mások pedig idegenkednek tőle, mondván ez nem magyar ünnep, ez külföldről jött be, úgy, mint a Halloween.
Hamarosan tavasz
Az lehet, hogy a habos-babos rózsaszín világ nem érint mindenkit, de az, hogy következő hónap már a tavaszt fogja jelenteni, az már igen. Lehet, hogy csak naptárilag lesz tavasz, de attól függetlenül a márciussal eljön egy újabb évszak.
Ez a kép még tavaly tavasszal készült.
Ki a szabadba!
Sokan gondolom várják a tél utáni időszakot, hiszen szeretnek a természetben bóklászni, mondjuk biciklizni, túrázni. Valóban, egy kicsit melegebb időben sokkal kellemesebb ezeket a tevékenységeket csinálni. Mintha tavasszal a Nap is többször kisütne, kibújna a felhők mögül. Annyi biztos, hogy a természet ilyenkor éled.
Itt az ideje fogyni
Amiért egyre többet mutat a hőmérő, az emberekről lekerülnek a vastag ruhadarabok, a sálak, sapkák. Ezzel együtt egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy kinek mennyi lehet kb. a súlyfeleslege, vagy, hogy milyen a testalkata. Előtérbe kerülnek a lefogyási kísérletek, amik vagy sikerülnek, vagy kudarcba fulladnak.
Befejezésként
Ebben a bejegyzésben ennyit szerettem volna írni. Jó, nem választottam valami mélyre ható témát, de hát na, kell ilyen is. Egyébként, létezik olyan, hogy Anti-Valentin nap.
Netről, egy kicsit vicces kép
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövesd a blogot és a Facebook oldalt! "Találkozunk" legközelebb, addig is, legyen szép napod!
Ebben a bejegyzésben két receptet hozok nektek. Krumpliról és rizsről lesz szó.
Krumpli és hagyma
Ezt az ételt nagyon könnyen el lehet készíteni. Első lépésként krumplit kell megpucolni, majd felvágni kockára, végül megfőzni. Második lépésként jön a hagyma. Itt is pucolással kell kezdeni a történetet, de a folytatásban nem kockára, hanem félkörre kell vágni a hagymát. (Nyilván, ez nem kőbe vésett szabály.) Miután ez megvan, elő az olajjal, mert a hagymát puhára kell varázsolni. Addig kavargattam kevés olajon a hagymát, ameddig a feszességét el nem vesztette. (Lehet, ezt nevezik "üveges" állapotnak.) Végül a hagymát a krumplihoz tettem, amit már korábban kiszedtem, leszűrtem. Ez a hagymás krumpli megállja a helyét még magában is, de lehet tenni mellé pl húst, rántott karfiolt.
Kurkumás, fokhagyma granulátumos rizs
Keresgéltem a neten található receptek közt. Így találtam egy olyant, amiben sárga rizsről van szó. Viszont nem úgy készítettem el, mint ahogy a recept írja. Sokkal több minden kellene bele, mint amit én a rizshez hozzáadtam. Emellett, nálam nincs se jázmin, se basmati rizs, hanem csak az egyszerű fajta, ami legolcsóbbak közé tartozik és szokás "A" és "B" minőségűnek hívni. Első lépésként kimértem két pohárnyi rizst, hozzáadtam egy kis olajat és ment a gázra, pirításra és kavarásra. Második lépésként, miután úgy gondoltam, hogy már jó lesz (kezdett barnulni), dupla mennyiségű vízzel felöntöttem. Itt se hagytam ki a kevergetést, legalábbis az elején. A vízzel való felöntés után jött a fűszerezés: őrölt kurkuma, meg fokhagyma granulátum. Néhány keverés és néhány perc elteltével, mikor a víz már szinte elfőtt, akkor zártam el a gázt.
A megszokott köreteket kissé feldobja ez a kettő variáció. Szóval, ha van kedvetek, próbáljátok ki, a megszokott variáció helyett! Ja és jó étvágyat!
Mostanság nem igazán olvasok könyvet, de attól még lehet, hogy magamat későbbiekben könyvvel fogom meglepni.
A napokban felkerült a kívánságlistára (már ha lehet így fogalmazni) egy kötet. Hvg-n olvastam egy cikket, aminek címe: Hogyan győzhetjük le a lustaságunkat? Ez a cikk pedig valami rövid írás volt a Figyelemkontroll cimű könyvről.
Első öt perc
A HVG-n található cikkben az ember megismerkedhet egy fogalommal, az "első öt perc" módszerrel. A lényeg annyi, hogy az embernek csak öt percig kell egy adott dologgal foglalkoznia, akkor is, hogy ha nincs kedve hozzá. Lehet, hogy pont ez a néhány perc hozza meg a lendületet. Ez az ötlet megtetszett, az öt perc az sokszor valóban nem sok idő.
Érdemes-e ezt a könyvet megvenni?
Jelenleg albérletben lakom. Nem érdemes felhalmozni a könyvekből, meg úgy semmiből se. Így, azt is jól meg kell gondolnom, hogy erre adok-e ki pénzt. Ha minden kötetet megvásárlok, ami tetszik, akkor előbb-utóbb nem fogok elférni a papíralapú olvasnivalótól. Ezt pedig, akármilyen trágyán is hangzik: nem engedhetem meg magamnak. (Tudom, van E-book változat is.) Hvg-könyvekből már rendelkezem egy másik könyvvel, aminek Válj valóra a címe. Ennek megvételét nem bántam meg. Talán ennek megvételét se fogom megbánni. Az, hogy ajánlom-e a Figyelemkontrollt? Látatlanban elég nehéz lenne leírni, hogy megéri-e vagy sem ezt a kötetet megvenni... Annyi biztos, hogy nekem a kívánságlistán rajta van. Találtam kis szösszenetet a könyvről, amiben olvasható egy kis részlet a kötetből. Ehhez viszont idő kell, szóval, akkor vedd elő, ha van fél órád mondjuk! Nekem mondjuk nincs most, de tervben van az, hogy ezt elolvassam. Ha így is tetszik, akkor még egy ok, hogy költsem a pénzem egy ilyen könyvre.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Jó, lehet nem lett a legjobb, de így sikerült. Ha tetszett, akkor kövesd a blogot! Emellett, köszönöm a figyelmet, amit a blogra szántál!
Részlet a Spar, jelenleg érvényes, akciós újságjából
