Most egy olyan történetet hoztam el nektek, ami egy példa arra, hogy nem mindig az a jó, ha valami sikerül. 

A történet elég egyszerű...

Többed magammal állásinterjúra mentem. Az ismerősöket felvették, engem nem. Akkor még nem tudtam, hogy én mennyire jól jártam. 

Honnan indulok? Milyen munkát keresek? 

Gyárakban előszeretettel vesznek elő olyan munkarendet, ahol a 12 órás munkanap számít alapnak. 
Én pedig szeretném elkerülni azt, hogy a munkahelyen egész végig állnom kelljen, mert nehezen viselem el azt, hogy egész műszak alatt le se lehet ülni. Szóval, ha meghallom, hogy valahol 12 órákban gondolkodnak, onnan szinte menekülök, mert nem nekem való. Jó nekem a 8 órás munkarend, igaz ez azzal jár, hogy egész héten végig kell mennem, nincs az, hogy "kettőt megyek, kettőt pihenek". Emellett, hogy ha 8 órán át kell állni, az számomra mindig elviselhetőbb, mintha 12 órában kéne tenni ugyanezt.
Ja, ennél a munkalehetőségnél tudtam, hogy 12 óráznak az emberek, de elvileg ülnek egész műszak alatt... meg elvileg van valami szabály/törvény arra, hogy a dolgozók nem állhatnak egész műszak alatt, hanem váltogatni kell. Meg van álláskönnyítő szék....

Az állásinterjú, ahol voltam

Hozzászoktam, hogy az interjúkon pofonegyszerű teszteket tolnak az ember orra alá, ahol pl. soronként össze kell számolni egy betűt, majd ezeket a számokat is össze kell adni.
Első körben a munkaközvetítőnél kellett kitölteni egy tesztet. Itt nem volt probléma. Aztán még aznap el kellett menni a lehetséges munkahelyre és ott bizony komolyabb tesztsorozat volt, mint amire gondoltam:

• Matekos: megszokott, hogy az embert számoltatják. Adjon össze, vonjon ki, szorozzon, osszon. Persze számológép nélkül. Erre azért számítottam, nem ez volt az újdonság.
• Szereld össze!: máshol is volt részem abban, hogy valamit össze kell szerelni. De mondjuk máshol valamit össze kellett legózni, de itt nem. Itt valami terméket kellett összetenni.
  Először 5 perc alatt, munkautasítás segítségével; második körben már csak 3 perc állt rendelkezésre (de mindig segítségre volt a munkautasítás); aztán végül mindenféle segítség nélkül 1 perc alatt. Aki nem szokott ilyesfajta dolgokhoz, esetleg izgul is, az nagy eséllyel nem fog ebben a részben tökéletesen teljesíteni. 
• Látod-e a különbséget, hibát a két képen?: Itt nem olyan képet kapott az ember, mint amit elvárna. Ugyanis az ember azzal számolna, hogy kap egy gyermeteg rajzot, aztán karikázgassa be azt, hogy hopsz, a napocska egyik szeme hiányzik, vagy hogy baloldalt a nadrágzseb hiányzik.
  Itt két kép volt, baloldalt a megfelelő NYÁK lap, jobboldalt a nem megfelelő. Itt a nehézséget az adja, hogy lehet, az ember nem is tudja, mit kell nézni, mi számít hibának. Az alkatrészeknek, amik a panelon vannak, azoknak hogy kell állni? Ha egy részen nem látszik a betű, az a fényképezés miatt van, vagy le van kopva? Gáz, nem gáz, én a semmiből nem tudom, mit kell nézni egy ilyenen és mi számít hibának. Én azt is annak vettem, ha az egyiknél el volt fordulva az alkatrész és így a rajta levő betűk nem látszódtak teljesen.
  (Ui.: olyan nem volt, hogy az alkatrész egyik sarka mondjuk hiányzik, vagy meg van repedve. Azért nem ilyen egyszerű volt.)
• Interjú, beszélgetés: levezetésként jött a kötelező beszélgetés, hogy pl. hol dolgozik jelenleg az ember és hol dolgozott eddig. 

Hol csúszhattam el? 

A tesztsorozatot megelőzte egy bemutató, hogy amúgy ez a cég mennyire király, mennyire jó helynek számít... hogy van prémium, jelenléti bónusz, meg társai. Már itt kiderült, hogy bizony nemcsak operátorokat keresnek, hanem anyagkiszolgálókat is. Utóbbiakat viszont nem 12 órás munkarendben, hanem folyamatos 3 műszakos rendben dolgoztatják. Nekem ez a lehetőség tetszett, hiszen egyrészt, nem operátori valami, másrészt nem 12 órás munkarendben történik a munkavégzés.
A gond viszont az volt, hogy erre a posztra egyetlen egy embert kerestek. Egyetlen egyet. A beszélgetés során én meg jeleztem, hogy az anyagkiszolgálós történet jobban érdekelne. Az meg természetes, hogy több embert is érdekelt rajtam kívül ez a lehetőség, tehát volt kik közül válogatni. (Én még meg is kaptam, hogy ez férfias munka... de ez másik téma.)

Amikor az ember sorsa eldől

Az, hogy ki lett felvéve, az már aznap kiderült, amikor az interjú-tesztsorozat volt. Hogyan? Miután mindenkit meghallgattak, azután felsorolták azon személyek neveit, akiknek a nap folytatódik. A többieknek pedig sikeres munkakeresést. Én nem hallottam a nevemet, így én a rostán kiestem.

Van, amikor az a jó, ha valami nem sikerül 

Akkor, aznap még csalódott voltam és úgy gondoltam, nem volt értelme annak, hogy én az ismerősökkel elmentem erre az interjúsorozatra.
Én maradtam a jelenlegi munkahelyemen (ami egyébként 3 műszakos, 8 órás munkarenddel jár), az ismerősök már ott dolgoznak az új munkahelyen. Laza 3 nap egymás után 12 órában, utána ugyanennyi szabadnap, hétvégén és ünnepnap is.
Mindezt azzal fűszerezik meg, hogy számukra felesleges széket (és ezáltal leülés lehetőségét) biztosítani, mert egész nap vagy állnak, vagy éppen mennek.