(Ez a bejegyzés akkor íródott, amikor még nem volt meg a 100 jelentkezésem.)
Ugye, kitűztem egy célt: 100 jelentkezést lebonyolítani 1 hét alatt. Ez nem könnyű kihívás elé állít engem. Ahogy írom ezt a bejegyzést, már majdnem megvan a 100, leadott jelentkezés.
A proffesion-t végignéztem úgy-ahogy, szóval át kell nyergelni más platformokra is. Így jutottam el a Randstad-ig is.
Annó, még fiatalabb koromban, regisztráltam erre az oldalra. Csak hát rendszerint ezen az oldalon (mármint Randstad-on), az ember nem igazán konyhai kisegítő, segédmunkás postai kézbesítő, fekete mosogató (van ilyen és nem bőrszínre utal!), sorjázó és hasonló munkákkal fogja szembetalálni magát.
Az élet pedig úgy hozta, hogy nekem nem egyszer az operátori és hasonló munkák közt kellett válogatnom, mert ugye ilyen munkakörbe hamarabb felveszik az embert és nekem az idő fontos tényező volt.
Szóval, a Randstad-ot hanyagoltam.
Ma beléptem volna. Nem lehet. Régen léptem be, szóval nagy eséllyel törölték is a felhasználói fiókomat.
Jól van. Nincs gond. ...és amúgy is, álláskeresésben a legfontosabb dolog: REGISZTRÁLNI! BELÉPNI! A munkakeresés nemhogy huszad, hanem százezer-ötszázadik rangú dolog.
Regisztrálok. Újra megadom az email címet, lesz jelszó is. Jön egy levél, erősítsem meg az e-mail címemet. Rákattintok a linkre. Aztán belépnék az oldalra.
MEGERŐSÍTÉSI HIBA.
Szóval, így történt az, hogy én biza nem leszek Randstad felhasználó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
