Most is öt zeneszámot mutatok meg nektek, amik nálam felkerültek a kedvencek listájára.
1: Metallica: One
A sort ezzel kezdeném. Ennek a zenének (és klippnek) köszönhető, hogy megnéztem a Johnny Got His Gun c. filmet. Nem egy vidám történetről van szó és a befejezés is olyan, amitől az embernek szüksége lehet pár perc néma csendre.
2: Metallica - The Day That Never Comes
Ezzel a dallal is az ember egy háborús történetet ismer meg. (Persze csak akkor, ha végignézi a videót, zenehallgatás közben.)
Nem egy gyors számról van szó, szóval ha olyant keresel, amitől majd' kiugrasz a bőrödből, nem itt találod meg.
3: Starset – Where the skies end
Háború helyett valami sci-fi... Először a zene nem nagyon volt bejövős, aztán mégis, később rongyossá hallgatottá vált számomra.
4: Bricklake & Sean Darin ,Herr Spiegel - Don't you mind
Kakukktojás. Egyáltalán nem az én zenei stílusom.
Egy internetes oldalon ajánlotta valaki kommentben ezt a zenét, mert valaki más ezt a zenét kereste... amiben mosolygó fejek vannak.
Én szinte már nevettem a szomorú szmájlikon, csak annál a jelenetnél nem, ahol egy hajléktalan visel szomorú álarcot.
5: Starset - Manifest
Ismét Starset. Igazság szerint, ez a szám se vált kedvencé, mikor először hallottam.
Nektek ezek közül melyik volt ismerős már? Esetleg valamelyik most lett a kedvencetek? Írjátok le kommentben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
