Most ez a bejegyzés kissé betekintést fog nyújtani a mindennapjaimba.
(Megjegyzés: ezt a bejegyzést eddig, vagyis a fentebbi mondatig írtam meg, úgy egy héttel ezelőtt.) 

Szóval, nem tudom, mennyire jött le az eddigi posztjaimból, bejegyzéseimből, hogy én valahol, valamelyik gyárban dolgozom.
Tudom, tanulni kellett volna... de igazából, valakinek hiába van meg a tudása valamihez, ha egyszer, a többi tulajdonsága/helyzete/egyéb nem passzol. Elég akár az is, hogy kevés az önbizalma az illetőnek, vagy nem született Budapestre és be kell érnie a gyári munkákkal... de ez egy teljesen már történet és természetesen nem másra tolom az egészet, nem más személyt hibáztatok. Tudok én magamban találni hibát, elég sokat, de ez szintén másik történet. 

(A kép a Pixabay.com-ról származik, nem arról a munkahelyről, ahol dolgoztam.)

Lényeg az, hogy úgy tavasztól én egy gyárban töltöttem el a mindennapjaimat. Eközben a blogot, a videózást jó ideje hanyagoltam. 

Aztán elérkezett a június vége, amikor végre eljutottam oda, hogy valami videót töltsek fel a Youtube-ra. Emellett egy újnak számító hobbi miatt beléptem két, Facebook csoportba, ahol pont az új hobbimmal foglalkoznak. Feliratkoztam valami ingyenes, nyári tanfolyamra, ahol rendszerint minden hétvégén küldik az újabb leckét.
(Az egyik csoportban egyébként tizenhetedikén hagyták jóvá a csatlakozásomat, a másik csoportban pedig huszonegyedikén.)

Minden klappolt, emellett már néhány hete jobban tudtam már foglalkozni a bloggal, a videózással, meg az új hobbimmal is.

Aztán jött a feketeleves. 

Június huszonharmadikán kirúgtak. Azt a napot még ledolgozhattam (az utolsó órában-órákban szóltak, hogy hétfőtől nem tartanak igényt a munkámra), de utána már a munkanélküliek népes táborában kaptam jegyet, ismételten. 
Értelemszerűen ebben a helyzetben az összes hobbi lekerül a fontossági listáról, mert egyetlen egy dolog számít szinte: munkahelyet találni, de lehető leggyorsabban. 

Ezeket a sorokat már úgy írom, hogy már megvan a következő munkahely, ahova engem felvettek.
Szintén gyár. Három műszak, nyolc óra munka. Eredetileg öt nap egy héten, de esélyes, hogy a délelőttös, délutános héten a szombatot is bent kell tölteni a gyárban. 

Mi a tanulság? Nekem még talán szerencsém volt, hogy valahol el tudtam helyezkedni, úgy egy héten belül. Viszont ehhez az is hozzátartozik, hogy mentem oda, ahova legelsőnek felvettek. 

Próbálok azért valahogyan a bloggal foglalkozni, meg persze a videózással is, de hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom. Addig is, legyen szép napotok és találkozunk következő bejegyzésnél!