Augusztus elsejével több posta bezárt az országban. Nyilván, aki csak kívülről látja a postát, annak ez nem gond. Igaz, én se járok postára, de hát ugye vannak olyan személyek, akik ilyen-olyan okból kifolyólag a postát részesítik előnyben, vagy számukra csak ott tudnak megoldani bizonyos dolgokat. 

A hír, 24.hu oldalán

Annyi biztos, hogy emberek váltak munkanélkülivé. Attól, hogy valakinek van tartaléka pénzügyileg, nem jelenti azt, hogy pl. a postán dolgozóknak is van tartalék. Attól, hogy valaki szerint teljesen felesleges a postai szolgálat, mert van jobb szolgáltatás is, azért csak embereknek adott munkát a posta. 

Persze az élet megy tovább, a kirúgott dolgozók számára is. Csak ugye az lesz a kérdés, hogy ők hova tudnak menni? Akik eddig egy adott faluban levő posta szolgálatára szorultak, azok hogyan oldják meg a későbbiekben ugyanazt a dolgot? 

Megoldás: mobilposta

Arról lehet olvasni, hogy oké, bezárnak itt-ott postahivatalokat, de ha olyan a helyzet, akkor lesz helyette mobilposta. Szóval, ha a falu egyetlen egy postájának ajtajára került lakat, akkor helyette a megoldást a mobilposta fogja jelenteni. 
Rákerestem erre a szóra és a hírek túlnyomó többsége bizony 2023-ban látta meg a napvilágot.

Tíz perced van csak! (2023. április eleji hír)

24.hu oldalán olvasható a hír, miszerint egy falun csak tíz percet biztosítanak arra, hogy letudják a postai "dolgokat". 

...de hagyjuk is 2023-at, mert ugye 2024 van. Egy mondatot azért kiemelnék a 24.hu oldaláról:

Azóta már azt is lehet tudni, hogy a november 12-étől elrendelt ideiglenes bezárásból végleges lett ott, ahol az önkormányzat nem kötött szerződést a postával, hogy díjfizetés ellenében újranyithasson a postahivatal. 

További lépések

Nézegetve a híreket, belebotlok több hírbe is, amik a posta bezárásokról szólnak.

Index.hu-n augusztus nyolcadikán megjelent egy cikk, Újabb településeken zárták be a postát, a helyiek háborognak címmel. Egy bekezdést emelnék ki innen:

 Az egykori postahivatal helyét már csak egy hirdetmény jelzi, mely szerint a településen ezentúl csak mobil postai szolgáltatást tudnak igénybe venni minden munkanapon 08:45 és 09:55 között. Korábban napi nyolc órát volt nyitva. Ecseg lakói azonban még szerencsésnek mondhatják magukat, mivel a Komárom-Esztergom vármegyei Únyon naponta mindössze 20 percet lesz elérhető ez a szolgáltatás.

Ahogy telik az idő, nagy eséllyel újabb cikkek fognak megjelenni a témában és úgy lesz a mindennapi élet része az, hogy a postára nem igazán számíthatnak az emberek bizonyos településeken. Marad a mobilposta, esetleg egy környező település postája és marad az idegesség, hogy a megszabott időkeretbe beleférjen az ember.

Az időkerettel az a probléma, hogy van, aki ezt igénybe se tudja venni, hiszen mondjuk 8-16 közt dolgozik és nem engedi el a munkáltatója. De a döntéshozókat nem ez a kérdés mozgatta nagy eséllyel, hanem az, hogy megéri-e fenttartani az adott postahivatalt? Ha nem, akkor be lehet zárni, aztán, hogy a lakók mennyire tudják megoldani a mobilpostánál való megjelenést, az már kevésbé számít. 

...és ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad. Legyen szép napod! 

Augusztus huszonnegyedike, 2024-ben. Jelenleg hat bejegyzés van beütemezve ezen a blogon...és ma végignéztem kissé azon, hogy milyen bejegyzések láttak itt napvilágot? Hát, nem sok közük van az önismerethez, önfejlesztéshez. 

A napokban könyves oldalakat bújtam, honnan érdemes rendelni, mit rendeljek? Moly-on nézelődtem egy-egy könyv után, hogy milyen értékelést írtak az emberek az adott könyvről? Egyáltalán, véleményezte-e valaki? 

Engem érdekelnek az  önismereti, önfejlesztős könyvek, még ha távolról ez korántsem látszik így. Úgy érzem, most van itt az ideje annak, hogy jobban elmerüljek ebben a témakörben. 

Többet szeretnék az élettől. 

Jobb munkakörben akarok dolgozni.

Hobbijaimmal akarok foglalkozni.

Jelenleg meg vagyok rekedve, mint magánéleti szinten, mint karrier szinten (ja, hogy az? Az el se kezdődött, nem is létezett a karrier. :D) 

Ma gondolkodtam el azon, hogy talán új blogot kellene indítani, ami az önismeretről és önfejlesztésről szól... de akkor két blogot kell vezetni! 

Talán megfér az a sok téma, amit én szoktam boncolgatni, egy helyen. Csak kategorizálni kell. Talán ennyi a történet. Ez pedig arculatváltozással jár, ami a blogot illeti.
Talán adni kellene egy kis időt annak, hogy ezen a felületen legyen mindenféle téma. Ha pedig nem hozza a reményeket, hát akkor változtatni érdemes. 

Meglátjuk. Most még délután 1 óra van, este 8 órára egy bejegyzés van időzítve. 

Annó, amikor én mehettem volna gólyatáborba, kihagytam a lehetőséget. Volt egy ismerős, aki volt már korábban az adott intézmény gólyatáborában és az ő véleménye miatt hanyagolásra került ez az összejövetel... a másik ok a pénz volt, ugyanis a gólyatáborba való menéshez bizony a pénztárcába kell benyúlni. Az pedig a mi családunkban hiánycikk volt az akkori időben. 
Mit mondott az ismerős? Talán a szexet emelte ki, mint olyan tényező, hogy ott bizony ez előfordulhat. Meg talán a bulizást, piálást. (Amúgy meg a piálás akkor se tartozott a számomra vonzó tevékenységek közé, igaz családi körben ez egy nem létező fogalom volt.)

Az elmúlt napokban felröppent a hír, miszerint a BME gólyatáborában betiltják az óvszert. 
Néhány híroldal cikke ezzel kapcsolatban, ha bővebben akarsz róla olvasni: 

• A BME gólyatáborában az óvszerek kitiltásával akarják megakadályozni a hallgatók közötti szexet (444.hu)
• A gólyatáborokban nem a szexet kell betiltani, hanem az erőszakot és a zaklatást visszaszorítani (Telex, vélemény)
• Kitiltják a BME egyik gólyatáborából az óvszert, hátha akkor kevesebbet szexelnek a diákok (Telex)
• „Nagykoalíciót” teremtett az óvszerbotrány: két fideszes, egy MSZP-s pártelnök és már egy szexológus kritizált a Momentum mellett (Atv)
• Hevesi Kriszta a BME óvszerbotrányról: A tiltás erősen megemeli a szexuális úton terjedő betegségek kockázatát (Szeretlekmagyarorszag)

Helyes-e tiltani az óvszert? 

Ezen blogon nem igazán lehet szexről és hasonló tartalmakról olvasni és ennek meg is van az oka.
Ennek ellenére mi az első gondolat, ami eszembe jut erről a tiltós sztoriról? Az, hogy itt bizony kisbabák fognak születni. Az óvszer az egy olyan valami, amink használatával már kevésbé kell aggódni amiatt, hogy lesz-e baba vagy nem lesz baba? Így viszont, megnő az esélye annak, hogy 8-9 hónap elteltével egy új élet szülessen meg... persze csak akkor, ha addig nem kerül sor az abortuszra.

Már tizenévesen szinte kötelezőnek számít, hogy az ember ezzel a tevékenységgel megismerkedik, az alkoholivás mellett és ebbe a körbe a cigizés is bekerülhet. Nem csoda, hogy ha az ágybéli kalandok is előkerülnek egy gólyatábor keretein belül. 
...és felhívni a figyelmet arra, hogy a gólyatáborokban van ilyen történés is? Emellett a biztonságosnak számító védekezőeszközt betiltani?
Attól még nem a kedv lesz betiltva. Maximum titokban fogják becsempészni az óvszert a gólyatáborokba, de a kedv az megmarad. 

Szeretlekmagyaorszag.hu egy cikkében (fentebb megtalálható a link, Hevesi Krisztával készítettek interjút), olvasható, hogy: 

 A szexuálpszichológus szerint nem a szexet, csak a biztonságos szexet akadályozhatja meg az, hogy egy gólyatáborban betiltották az óvszert.

...és igaza is van Hevesi Krisztának. 

Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtök néhány cikket/bejegyzést, ami arról ír, hogy a monotonság hogyan érinti az emberi lelket, a mindennapokat, kihatással van-e a szabadidőre is, az egészségre? Szóval, itt nem a megoldásokról lesz szó, hanem arról, hogy milyen lehet a monoton munka, egyes emberekre milyen hatással van. 

Gyakorikérdések.hu-n barangolva

Kérdés: A munkabeli monotonitást hogyan tudom magamban fejleszteni, hogy jobban bírjam?

Néhány idézet a válaszokból: 

Na ez az ami szerintem abszolút nem fejleszthető. Vagy teljesen belefásulsz az egészbe, de akkor a személyiséged is elveszíted. Én is próbáltam, de képtelen vagyok elviselni a monotonitást. Pedig még csak nem is gyártósori összeszerelő munkáról beszélünk, hanem irodai monoton munkáról. Nekem a halálom. Sok mindenhez képes vagyok alkalmazkodni, de ehhez nagyon nem.  Max pár hónapig kitartok, de már úgy hogy 1 hónap után a könnyeimet törölgetem a liftben. Van olyan munka is ami azt kívánja meg, hogy jó legyél atomfizikából. Nem minden munka vló minden embernek, és ez így van rendjén. Szerintem ezen nem kell változtatni, ráadásul a monotonitás pont nem egy hasznos dolog. Nem viszi előre az embert. Ha a túlélésed múlik rajta úgyis elviseled.

Ha nem bírod a monotóniát, nézz másféle munka után, vagy tanulj olyasmit, amivel aztán kreatív munkát végezhetsz. Én is utálom, dolgoztam egy évet irodában, egy életre elég volt. Nekem a tanítás vált be, azt szeretem, repül az idő, nem is érzem munkának. Keresd meg te is azt a tevékenységet, amivel örömmel keresed meg a pénzt. Nagyon sok ember simán tűri a monotóniát, mert ugyanakkor nagyon kényelmes és nyugis tud lenni egy olyan munka, és sokan nem bírják az újabb és újabb kihívásokkal, folyamatos változással együtt járó stresszt. Hagyd meg az ilyen munkát nekik! 

 

 Régi kérdés, de mint ahogy én is ide találtam, más is ide fog és hátha tudok okosat mondani. Egy hónapja dolgozok gyárban, az első héten fel akartam mondani olyannyira elviselhetetlenül monoton. Végül maradtam, de mellette vállaltam másod állást, ami pedig étel futárkodás.

Egy blog

Balassa Andrea blogján találtam egy bejegyzést, aminek címe: Élvezetes monotonitás – Élvezetes monotonitás??? 

Végre találtam egy olyan bejegyzést, ami arról ír, hogy valaki hogyan élte meg a monoton munkát. Végre!

Az már elég korán kiderült számomra, hogy a monoton munka nem számomra lett kitalálva. Történt ugyanis, hogy középiskola első osztályában nyáron dolgozni mentünk – akkor még lehetett – egy tejüzembe, a csomagoló részlegre tettek minket. A gép kiadagolta a zacskóba a tejet, nekünk meg ládába kellett rakni az előírt mennyiséget. Szalagok mellett álltunk, azon jött a zacskós tej. Két hétig bírtam ezt a munkát, aztán szó szerint beájultam a szalagok közé. 

 

Másik kérdés, a gyakorin

A kérdés így szól: Gyári munkáról mit kell tudni? Mennyire elviselhetetlen a monotonitás? Mennyit kell/lehet kommunikálni a többiekkel? Bármi egyéb?

Aztán következzék néhány mondat: 

Én csak fagyi gyárról tudok nyilatkozni. 4 napot dolgoztam ott diákmelósként, elviselhetetlen volt számomra a monotonitás. (...) Én már fél óra munka után megakartam magam ölni. Semmi épeszű embernek nem ajánlom. 

 Fizikai fájdalmak (nekem egész testem fájt, nagyon kemény fizikai munka volt, anyámnak a háta ment tönkre), feljövő depressziós gondolatok hogy mit keresek itt, az idő szuper módon belassul, kollégák büdösek, igénytelen, ordibálnak és lehordanak, aki betanított az idegbeteg, ha nem megy elsőre kapod az ordítást. Amiben én voltam ott hatalmas a zaj, pár perc szüneted van, mire elérsz oda hogy beleharapj a kajába a főnök már szól hogy hékás, ne lógd el a munkát. (...) Ha megfigyeled a többi embert, ismétlik saját magukat. Minden nap ugyanazokat mondják el, szinte mintha forgatókönyv lenne, ugyanaz történik minden egyes nap, és nem veszik észre, mert már beleőrültek gondolom. Ez az én tapasztalatom. Egy barátnőm mesélt a gyári élményéről, ő azt mondta jól elvolt, mert más fiatalok is ott voltak és tudott velük jót beszélgetni, és nem volt megerőltető fizikailag a munka annyira.  

Szia. Nekem nyíregyházi LEGO gyárral kapcsolatban van tapasztalatom. Két pozítívumot tudok kiemelni: rendezett, modern munkakörnyezet és barátságos, segítőkész munkatársak (legalábbis azon a részen ahol én voltam). Minden egyéb viszont iszonyat gáz: 4 napot kell menni folyamatosan 12 órás munkaidővel (2 nappal + 2 éjszaka) majd 4 nap pihenő következik. Ez ugyan "ránézésre" nem gáz, de a pihenőnapok közül az elsőt lényegében átalszod 2 éjszakai 12 órázás után, a másodikon is még kómás vagy többnyire.(...) A monotonitás munkakörtől függ, egy sima operátor pl csomagoló területen LEGO-s tasakokat pakolgat egy futószalagra meg az adagoló ládákat cserélgeti. Nekem nem jött be, nem is sokáig voltam ott.

Műanyag fröccsöntő gépek mellett voltam "robot" pár hónapig egyetemen, nyári szünetben. Hát fogalmazzunk úgy, hogy inkább kötném fel magam, mint hogy újra ennyire monoton és céltalan munkát végezzek. Inkább maradné otthon, vagy pusztulnék éhen, de biztos, hogy oda vissza nem mennék. 

Amúgy fizikailag nem volt megterhelő, sokkal inkább lelkileg. Alapból nem voltam az az önbizalomban dúskáló ember, tipikus "mit keresek én itt" gyerek voltam, aki kereste helyét a világban. (...) Energiám, időm sem volt. Konkrétan azért éltem, hogy dolgozzak.(...) De mondjuk legalább nem kellett 3 műszakozzak, azt soha nem csinálnám, akiket látok, teljesen kikészülnek tőle.  

Aki szereti a monotonitást, annak jó hely a gyár, aki viszont nem szereti, annak nem. :D  

Azert sokmindentől függ ez. Én is dolgoztam gyárban de nem volt olyan szörnyű. A végre már sajnáltam, hogy eljövök. Ha kitudod kapcsolni az agyad és járnak mindenféle a gondolataid akkor kilehet bírni. 

Hrpotal cikke

A cikk címe: Beteggé tehet a rossz munkakörnyezet

(De már megint az irodában dolgozók vannak megcélozva, mintha csak ők olvasnának ilyesfajta cikkeket..)

A munkafeladatok rotálásával, bővítésével, tevékenységek kombinálásával és ahol alkalmazható csapatmunkával lehet az irodai tevékenységbe változatosságot és színt vinni. A monoton és egyhangú munka fásulttá és levertté, míg a színes és mozgalmas feladatok élénkké tesznek, valamint kreativitásra és tettekre ösztönöznek minket.  

Allasorias cikke

A cikk címe: Monoton vagy kreatív munka?

A monotonitást igénylő munkáknál az a hátrány, hogy gyakran megfigyelhető a dolgozóknál a kiégés. Ilyenkor el kell gondolkodni, hogy valóban képesek vagyunk-e hosszútávon az adott pozícióban dolgozni, vagy keresünk magunknak másik állást.

Mi lehet az oka a kiégésnek? Mivel monoton munkáról beszélünk, a vezetők nem mindig vesződnek azzal, hogy megdicsérjék alkalmazottaikat. Ilyen esetben azt érezhetjük, hogy szinte bármit csinálhatunk, akkor sem szólnak ránk. Olyanok vagyunk, mint egy robotok, bemegyünk dolgozni, elvégezzük a munkát, majd megyünk haza. Másik ok a következő lehet: Mindenki szeretne fejlődni, egy idő után jól esne az embernek az előléptetés. A monotonitást igénylő munkáknál a legtöbb esetben nincs előrelépési lehetőség. 

Index.hu 2009-es cikke

A cikk címe: Az unalmas munka tompítja agyat

Norvég és brit tudósok olyan eszközön dolgoznak, ami előre jelzi, hogy mikor áll takarékra a monoton munkát végzők agya. (...) A kísérlet során a tudósok azt tapasztalták, hogy a résztvevők egy idő után többet hibáznak, mert agyuk belefásul a monoton feladatba.

Officego cikke

A cikk címe: Az ülőmunka veszélyei és ellenszerei

A mozgáshiányos életmód és a monoton munkavégzés gyakran vezethet stresszhez, kiégéshez és depresszióhoz. A fokozott stressz és a munkahelyi szorongás hosszú távon rontja az életminőséget és az általános jólétet. 

Gyerekszoba cikke

A cikk címe: A monoton munka növeli a demencia kialakulásának kockázatát

Egy új kutatás szerint azok körében, akik monoton munkát végeznek, 31 százalékkal nagyobb a demencia kialakulásának kockázata. Máshogy megfogalmazva: azok, akik izgalmas, stimuláló munkát végeznek, kevésbé hajlamosak arra, hogy idős korukban memóriazavarral, kognitív problémákkal küzdjenek.
A Guardian által idézett, az oslói egyetemi kórházban végzett kutatás során több mint hétezer norvég munkavállalót vizsgáltak meg. A kutatók azt találták, hogy a szellemileg legkevésbé megterhelő munkát végzők körében 70 éves koruk után 66 százalékkal nagyobb eséllyel alakulnak ki enyhe kognitív zavarok, valamint 31 százalékkal nagyobb a demencia kockázata, mint azoknál, akik mentálisan stimuláló, kreatív munkakörben dolgoznak. Azoknál a munkáknál, amelyek a legkevesebb gondolkodást igénylik, a dolgozók 42 százalékánál diagnosztizáltak enyhe kognitív hanyatlást, míg azoknál, akik több gondolkodást igénylő munkakörben vannak, csak 27 százalék volt ez az arány. 

Hellobizinisz cikke

A cikk címe: A monotonitás megöli a kreativitást, egyedit akartam alkotni! – egy asztalos mutat új irányt a vállalkozók számára

 A cég viszont a sorozatgyártásra szakosodott én pedig egy idő után már nem találtam a helyem… az igaz, hogy a sorozatgyártás is igényel szakmai tudást- és érzéket, de egy kis kézügyességgel bármelyik gép kezelhető. Vagyis alapvetően sokkal inkább egy betanított munkáról van szó és nem a kreativitás megéléséről. Viszont szerintem a monotonitás nem csak a kreativitást, hanem az inspirációt és ambíciókat is elnyomja. Ez főleg azok számára jelenthet gondot – és én is ilyen vagyok – akiben ott él a vágy arra, hogy egyedi dolgokat hozzon létre, akik számára fontos, hogy a munkája egyben élmény is legyen.

Veszpremallas cikke

A cikk címe: Mire számíthatsz egy betanított gyári munka kapcsán? Mik a lehetőségek Veszprémben?

Nehézséget okozhat továbbá a monotonitás is, hisz mégiscsak ugyanazt a mozdulatsort kell végrehajtani újra és újra, beosztástól függően akár 8-10-12 órán keresztül. Nem a legkellemesebbek a munkakörülmények sem: egy gyárban a hőmérséklet, a zaj, a munkaruha és számos egyéb tényező is zavaró lehet. Végezetül pedig a szigorú előírások is megemlítendőek, amik nem csak a feladatok ellátásnak mikéntjét, hanem a munkaközi szüneteket, és adott esetben a WC-használati lehetőségeket is feszesen szabályozzák.  

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha elolvastad, "találkozunk"  következő bejegyzésnél! 

(Fontos: ezt a bejegyzést előző hét péntekjén, augusztus 9-én kezdtem el írni.)

Péntek van, hamarosan szombat naptárilag ahogy ezeket a sorokat írom és ezen a napon éjszakásként kellett volna bemennem. 

Tudom, hogy sokan irigyek a jelenlegi helyzetemre: van hol lakni, van mit enni, van munkám. Viszont ilyen erővel én is mondhatom a magamét. Mondjuk mondhatnám azt, hogy tessék itt a gitár, lehet  rajta gyakorolni  backing track-kel, mert nekem jó ugyanezt csinálni. 
Attól, hogy másnak jó lenne a jelenlegi helyzetem, nem jelenti feltétlen azt, hogy nekem is ugyanúgy jó. Attól, hogy valaki a jelenlegi helyzetemmel megegyező helyzetre törekszik, attól én nem fogok büszkességet érezni vagy elégedettséget. 

Igazából az számít, hogy nekem jó-e valami, előrevisz-e, vagy rossz hatással van-e rám. Mindenkinek annak kell lennie a legfontosabbnak, hogy a saját értékeinek, saját szabályainak megfeleljen. Az egyiknek az a fontos, hogy vallását gyakorolja és segítsen embereknek. A másiknak az, hogy kocsikat gyűjtsön. Persze lehet pálcát törni mindkét személy felett, de hát ettől most tekintsünk el. (Nekem mondjuk a vallásos ember a szimpatikusabb, de nem ez a bejegyzés témája.)

Mindenkinek a saját jólétét kellene néznie, mert hát ez az egy élet adatott meg...és hogy érdemes leélni? Túlélni érdemes? 

Persze könnyen/könnyebben beszélek, hiszen nekem se házam, se gyerekem.... de ha lenne, nagy eséllyel másként is tekintenék a jelenlegi munkára. Nem jelentene szenvedést. Szóval, itt jegyezném meg, hogy attól, hogy én készülök munkahelyet váltani, neked nem feltétlen ez a követendő példa. Nem ugyanaz a helyzetünk, nagyon nagy eséllyel és mást is akarunk az élettől. 

Ha minden igaz, számomra adatott egy jobb lehetőség, ami a fizetést és a munkát illeti és hát, ezzel élni kellene.

Lehetőség...amivel élni kellene, vagy inkább KELL

Ha minden igaz, lett lehetőségem máshova kerülni, jobb fizetésért. Ismered a megfővő béka esetét? ...és azt az esetet, amikor az ember a halálos ágyán döbben rá, hogy az adott dolgot ki kellett volna próbálnia, meg kellett volna lépnie? (...és mielőtt: nem, nem gyilkosságokra, meg hasonló dolgokra gondolok)

Látom magam körül a sok rosszat, ami lazán megtörténhet velem is, behatolhat az életembe:

• nálam is kialakulhat Karsai Dániel betegsége (ALS-ről van szó), aztán már csak pár hónapom lehet hátra, jobb esetben éveim
• egyik napról másikra vége lehet az életemnek (idősödök, szóval elég pl. egy agyvérzés, szívroham)
• aszály, meg aszály, vízhiány, meg klímaváltozás, meg mindenféle természeti katasztrófa
• megvakulhatok (és az eléggé szörnyű, ha azt vesszük, hogy látóként születtem meg és éltem le minimum 30  évet)

Ezek kétségkívűl rossz dolgok... és ha ezekről nézek videót youtube-n például, késztetést érzek arra, hogy törekedjek arra, hogy boldogan, elégedetten éljek, az álmaimért küzdjek. Az pedig számomra nem az operátori munkát jelenti, jelenleg. 

Szeretnék fejlődni, szeretném, ha nem szenvedésnek tekinteném a munkát, hanem egy olyan dolognak, amit letudok, de nem nyomorít meg lelkileg, esetleg fejlődök és esetleg segítek az embereknek. Persze választhatnám azt a megoldást is, hogy valahogy beletörődök abba, hogy nekem ez jutott, meg hogy ez amúgy nem is olyan rossz. 

Mi az, ami a jelenlegi munkám miatt rossz az életemben?

Összegyűjtöttem 10 szót/fogalmat, amit a jelenlegi, operátori munkához kapcsolok

• nincs menekvés
• sorsom (ugyanaz marad)
• mikor lesz vége?
• *zar (munka)
• semmihez sincs kedvem
• kiba*zott (munkahét)
• természetesen (nem változott a helyzetem)
• le*zarják
• idegesít
• semmi kedvem bemenni

Ezeket végignézve látható, egyik se bizalomgerjesztő, megnyugtató fogalom/gondolat/szó.

Fel kell tennem magamnak a következő kérdéseket

• Így akarok továbbra is élni, ahogy jelenleg élek?
• Megfelel-e e az, hogy így telnek el a napjaim? 
• Akarok-e fejlődni és itt van-e fejlődési lehetőség?
• Jó-e az, hogy a szabadidőmben is a munkára gondolok, mint rossz dolog? 
• Elég-e ennyi fizetés, amennyit adnak? 

Magáról a munkáról néhány szót...

Jelenlegi pozíció, amit betöltök: operátor. Ezt a munkatípust nem túl pozitív dolgokkal szokták azonosítani.
Ahogy észrevettem, a különféle, munkával, fejlődéssel kapcsolatos cikkek egyáltalán nem szokták megemlíteni a gyári betanított munkás létet. Helyette van irodaasztal, meg dresscode, meg légkondi. Volt olyan cikk, ami arról is szólt, hogy a dolgozó az ÁLLJON FEL, ne csak üljön egész nap a munkahelyén. Hát az operátori munkakörben nem egyszer csak a földre lehet leülni, na meg a wc-re, meg étkezőben a székre. 
Van olyan cikk, ami azt taglalja, mitől vonzó egy munkahely... home office! Operátorként (de eladóként, ápolóként is mondjuk) ez értelmezhetetlen fogalom. 

Mintha nem olvasna semmilyen, munkával kapcsolatos cikket egy olyan ember, aki operátorként dolgozik... De mindegy is, hagyjuk. 

Januárban kerültem erre az új területre. Eleinte még rendben voltak a dolgok. Akkor első nap voltam egy adott gépnél, második nap egy másikhoz kerültem. Aztán telt-múlt az idő, az a tendencia rajzolódott ki, hogy az én helyem ott van, ahol második napon dolgoztam. 
...és körbenéztem, hogy mennyire jellemző ez másoknál is? Több személyt ugyanott láttam napokkal, hetekkel, hónapokkal később is. 
Egyik nap tudomást szereztem arról, hogy a gyáron belül, egy másik részlegen, ahol 12 órás műszakok vannak, 300 ezret se kapnak az emberek fizetésként, emellett UGYANAZT kell napról-napra, hétről hétre csinálni. 
Szóval, nem nagyon foglalkoznak azzal nagy eséllyel, hogy a munka ne egy unalmas dolgot jelentsen az ember életében, legalábbis ennél a cégnél. 

Lehetne-e javítani a helyzeten? 

Felmerül a kérdés, hogy lehet-e javítani a helyzetemen, azzal, hogy a műszakvezetőnek jelzem a problémát. Nos, talán lehetne, de ebben az esetben is lennének további problémák, zavaró tényezők (pl. az, hogy előbb-utóbb máshova költöznék). 
Emellett néhanapján lehetőségem adódott mást csinálni, mint ahol leginkább szoktam lenni... alig akart elmenni az idő. 
Azt mondják, hogy a monotonitás az gyilkos és egy másik blogbejegyzésben össze is gyűjtök néhány cikket, írást arról, hogy egy embernek mi is a véleménye arról, hogy monotonság?  
...és az a kérdés is ott motoszkálna a fejemben, hogy nem-e a langyos *zart választom, ahelyett, hogy mernék változtatni? Hiszen, igazából máshol is akad ugyanilyen monoton munka. Persze, ha felmondok, otthagyom a biztos rosszat/kevésbé jót, akkor bizonytalanságba lépek át. Lehet, hogy jó lesz, lehet, hogy rossz lesz. 

Hogyan tovább?

Amikor ez a blogbejegyzés napvilágot lát, addigra nagy eséllyel pontot tettem az ügy végére és "megszabadultam"* ettől a munkától, ami állandó stresszként jelent meg az életemben. Nem tudom, hogy milyen lesz a következő munkahely, nem tudom, hogyan fogok ott helytállni. Lehet, hogy targoncásnak tanítanak be (ilyenre is lehetőségem van), de lehet, hogy külföldön, boltokban kell az adott termékeket összeszámolni. 

Abban biztos vagyok, hogy valamilyen munka lesz és azért jó lenne egy kicsit pihenni, de nem úgy, hogy az összes, megtakarított, félretett pénzemet felélem. 
Az is biztos, hogy most van lehetőségem lépni (és van segítség is ez ügyben) és hogy nem szeretnék életem végéig operátorként dolgozni. 

Remény és társai

Remélem, hogy jó döntést hozok meg ezzel, hogy továbblépek. Nem tudom, hogy mostanság ehhez a céghez van-e felvétel vagy sem.
Lehet úgy is gondolni erre a döntésemre, miszerint én lehetőséget adok másvalakinek, akinek jobban szüksége van egy ilyen álláslehetőségre. Aki utánam odakerül a géphez, talán jobban elviseli a monotonságot. Emellett, egy fővel kevesebbet kell elküldeni, így a többiek kissé biztonságban lehetnek. 

Amit ennek a munkának köszönhetek

A végére jöjjön hát az, hogy ennek az operátori munkának mit köszönhetek (és annak a helynek, ahol laktam ez idő alatt): 

• Ez volt az első, hosszabb időtartalmú munka, ahol igazi gyári környezetben voltam, de nem szalagnál (darabszám, köpeny, munkavédelmi bakkancs, csekkolós kapu, fix szünetek)
• 2023-ban karácsonyi ajándékok saját magam részére (pl. szaloncukrok, egytálételek, amiket egy évvel azelőtt, 2022-ben, nem engedhettem meg magamnak)
• Első gitárom megvétele (még az első napokban)
• Szólómánia tanfolyamaira befizetés
• Basszusgitár megvétele
• Zenekaros pólók beszerzése 
• Kínai kaja vásárlása féláron (egy nagy adag ezer forint)
• Milyen egy város szívében lakni?
• Különféle rendelések, csomagautomatába (közelben van csomagautomata, így rendeltem Rossmann-tól, munkavédelmis boltból pl)
• És még több olyan tárgy/élmény, amit itt nem sorolok fel tételesen

 Köszi, ha eddig elolvastad ezt a bejegyzést, "találkozunk"  következő bejegyzésnél!
...és érdekes lesz számomra mondjuk 1-2 évvel később visszaolvasni ezt a bejegyzést. Már ezért is megéri blogot vezetni. :D 

 *Hát, még folyamatban van. 

Ahol lakom, van egy kínainak nevezett diszkont áruház, ahol áprilisban voltam legelőször. Azóta már többször voltam ott, szóval valamilyen szinten csak jó helynek mondható az a bolt... és ez a bolt tovább van nyitva, mint a közeli Spar, vagy esetleg a Rossmann. 

Régebben is akartam már venni Pocky-t, de nem volt rá lehetőségem. Igazából finomabb ízt vártam. Valahogy nem hozta azt az igazi csoki ízt, amit vártam... de lehet, hogy amúgy igazi csokiból volt, de már mindegy. Az ára nem túl barátságos, 600 ft felett van egy csomaggal. Ahol ezt a kettőt megvettem, még akad más ízesítésű is. Lehet, a későbbiekben azokat is ki fogom próbálni.

Kedvencem a zöld Mokate, ami a képen is látható. Itt, ebben az üzletben olcsóbb, mint a Spar-ban, szóval vettem egy ilyent is. 

Hell-től a limitált kiadású, vérnarancs ízű energiaital a kedvencemnek számít. Szóval, ahogy megláttam, hogy ebben a boltban még kapható, hát éltem is a lehetőséggel, kosárba került. 

...és végül, szemeteszsák. Kellett egy ilyen is, mert már nem volt mit a kukába tenni. Igaz, később kiderült, hogy azért ez a méret még nagy ahhoz a kis kukához, ami jelenleg van. 

Ennyi lett volna mindaz, amit vettem ebben a boltban, még áprilisban. Azóta már párszor megfordultam ebben az üzletben. Köszi, ha eddig végignézted-olvastad ezt a bejegyzést, "találkozunk" a legközelebbi blogbejegyzésnél!

Az elmúlt napokban-hetekben ismét rendeltem a Rossman-tól. Hétfő hajnalban adtam le a rendelést, pénteken megérkezett. ...emellett egy alacsony növésű (mélységű) ember vagyok. ...és hogyan függ össze ez a kettő?

Úgy, hogy amikor mentem a csomagért és már eljutottam addig a pontig, hogy átvehetem a dobozt, megláttam, hogy bizony legfelül kapott helyet, a doboz mérete miatt. A futár pedig nem az ajtóhoz, lehető legközelebb tette, hanem kissé beljebb. 

Még szerencse, hogy ezen idő alatt bejött egy csapat idegen és azon személyek közül az egyik levette nekem a csomagot, miután segítséget kértem. Ha nem lett volna ott senki se, lehet magammal se tudom vinni a csomagot.

Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszi, ha elolvastad és "találkozunk" a következő bejegyzésnél! Addig is, legyen szép napod!

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy miket szoktam a Spar-ban rendszeresen megvenni. Ha érdekel, olvasd el a bejegyzést! 

Toast kenyér

A kosaramba elég gyakran kerül a Spar-os toastkenyér. Ugyanis nekem a munkahelyre olyan kenyér kell, aminek a héja puha, ezáltal gyorsan befalható. Emellett ezen termék mellett szól az is, hogy később penészedik, mint egy hagyományos kenyér. 

Krumplipürépor

Ahol jelenleg lakom, nem szokásom főzni. így jutottam el valamikor oda, hogy krumplipüré por rendszeresen a kosárban landol. Amikor otthon vagyok, nem igazán szoktam kenyeret enni, szóval jó lenne valami más is. Erre pedig tökéletes a krumplipüré por is. 

Tejföl

Rendszeresen vásárlok tejfölt is. Sokszor S-budget terméket veszek, az szokott változni, hogy 12 vagy 20 %-osat veszek. 

Margarin

Amiért a munkahelyre rendszeresen szendvicset viszek, szükséges valamilyen kenőanyag is. A legolcsóbb, ami elérhető a boltban, az az S-budget margarin. Van, hogy nem ezt a megszokott terméket vásárlom meg, néha a kosárba Delma kerül mondjuk. 

Virsliutánzat

Nem túl egészséges virsliutánzatot venni. Az utóbbi időben áttértem a másik típusú virsliutánzatra, ugyanis a Hyza márkájúnak az árát emelték. Hyza márkájúnak az íze tetszik, de ha jól emlékszem, a Penny-ben kapható kilós virsliutánzat íze már nem bejövős... persze azt is meg lehet szokni egy idő után. 

A többi termék

Felsorolás szinten:

• lilahagyma
• majonéz
• zacskós leves
• energiaital (Hell, S-budget, Monster, néha Burn)

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad! 

Manapság ugye teljesen alap, hogy valakinek okostelefonja van, nem pedig butafonja. Hát, amikor az én első telefonomat megkaptam, még játszani se lehetett rajta, nemhogy hatalmas kijelzője legyen. 

Ebben a posztban bemutatott telefonok már nincsenek meg, szóval a képek netről származnak. 

Legelső telefonom: Siemens A40

Nem sokat tudott. A kijelzőjét megnézve bizony egyből lejön, hogy a kígyós játék se futott ezen. Lehetett telefonálni vele és sms-t írni és ennyi a történet. Nem voltam nagy telefonos ember, szóval engem nem nagyon érintett, hogy mennyire lehet ezen telefonálni, vagy sms-t írni. Arra, hogy a család elérjen, arra tökéletes volt. 
Annyi plusszt azért hozzá kell tenni, hogy ehhez a telefonhoz az ember kapott matricákat és lehetett cserélgetni rajta. 

Talán általános iskola 3. osztályában kaptam meg ezt a telefont és velem tartott nem tudom hány éven át.

Ha többet szeretnél róla olvasni: 

• telefonguru oldala
• Mobilgyűjtemény

Második telefon: Nokia 3510

Ezt a második telefont már jobban szerettem. Ezen játszani is lehetett. Ezen volt az ejtőernyős játék, amiben egy figurával kiugrott az ember magasról és a levegőben pontokat lehetett összeszedni és a földön volt egy mező, ahol landolni kellett, vagy legalábbis célszerű volt ott landolni. Egy idő után sajnos ez a játék elromlott és nem töltött be.
Ez a telefon elkísért engem gimibe is, az első évet még ezzel vittem végig. 

Ha többet akarsz erről olvasni:

• angol Wikipédia
• telefonguru

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Nektek mi volt az első telefonotok? 

Egyik vasárnapi nap éppen játszottak valami zenét lent, a parkban. Behallatszódott az ablakon keresztül, mert nyitva volt. Tetszett az egyik zeneszám, amit játszottak, ami rock világában mozgott. Aztán rákerestem a szövegre...

...és kiderült, hogy egy József Attila dalról van szó. Első keresésre nem sikerült megtalálni a dalt (azt a verziót, amit hallottam kintről, az utcáról), ráakadtam viszont egy olyan feldolgozásra, ami nem éppen boldog videót mellékel a szöveg mellé/alá. 
...és ez adta az ötletet, hogy gyűjtsek össze olyan filmrészleteket, videókat, amik bizony beindítják a könnytermelést. 

Kávészünet - Tiszta szívvel (zene)  

A vers feldolgozása mellett kapunk egy olyan klipet, amit nézve rájövünk egyből, hogy itt bizony kivert, otthontalan, "nem kellesz!" kutyákról van szó. A végét pedig nem néztem meg, ahol már hallatszik a közeledő vonat hangja. 
A videó alá kommentelők közt megoszlik a vélemény arról, hogy a kutyás téma mennyire illik József Attila verséhez. 

A hídember (kisfilm)

Annó középiskolában, valamilyen program keretén belül láttam ezt a filmet az osztállyal. Valamilyen vallásos programról volt szó, utolsó előtti állomásként megnézették velünk ezt a videót. (Habár, lehet, a rövidített változatot mutatták be.) A film után pedig olyan szobába mentünk át, ahol a kijelzőn repülő madarakat lehetett látni. 
Ahogyan utánanéztem, hogy milyen programról van-volt szó, programsorozatra kell gondolni, Kontrasztállítás a címe...és számomra elfelejtődött minden ezzel kapcsolatban, csak a hídkezelős kisfilm maradt meg, meg az azutáni állomás a madarakkal és az a felismerés, hogy rajtam kívül az osztályban senkit se láttam sírásra álló szájjal/szemmel, talán egyet. Én pedig próbáltam visszatartani a sírást. 

Hídmester (fél órás változat)

A vallásos(abb) változat

Ez a bejegyzés nem lett túl vidám, majd talán a következő. Addig is, legyetek jók, ha tudtok és köszi, ha eddig elolvastátok. 

A munkahelyen volt lehetőségem főtt-sült kaját venni, mert munka után még a munkahelyi büfé nyitva volt.

Az egyik napon, a képen látható ételt lehetett megvenni. Nem szokásom lazacot enni, szóval ezért is esett a választásom erre az ételre. Tejszínes zöldséggel adták, meg rakott krumplira emlékeztető krumplival (csak tojás, kolbász nélkül).

Nem bántam meg, hogy a munkahelyi büfében vásároltam, legalább így olyan ételek kerülhetnek be az étrendembe, amiket nem szokásom elkészíteni. 

(Mielőtt elkezdtem volna ezen blogbejegyzést írni, azt hittem, hogy könnyedén be lehet illeszteni ide "álló" videót...tévedtem.)

(videó helyett itt egy kép :D)

Már régebben is gondoltam arra, hogy ilyen formátumú videót töltsek fel a Youtube-ra. Volt is egy próbálkozásom, még tavasszal... de rá kellett jönnöm, hogy azzal a videószerkesztő-vágó programmal, amit én rendszeresen használok videózásnak köszönhetően, nem nagyon fog ez sikerülni... 
... persze, valahogy sikerült megalkotni a megfelelő méretet, de az így elkészült videó továbbra is megkapta a fekete sávjait a szélekre. Szóval röviden: nem jött össze. (Én mindenféle plussz háttér nélkül szerettem volna shorts videót alkotni.)
A sikertelenség miatt félre is tettem ezt a fajta videótípust, egészen júliusig.

Kezdő megoldásként: CapCut

Jelenleg olyan laptopom van, ami nem olyan túl izmos már hardvert illetően, szóval erre való tekintettel kell programot választanom. 
CapCut-ot nem ismertem, Youtube-n egyik videós beszélt erről. Letöltöttem, szerencsére megy a gépen. Szóval, ezzel a programmal kezdtem el vágni az első shorts videót. 

Ahogy az első shorts megszületetett

A Capcut kezelő felülete másabb, mint amit megszoktam. A vágások is kissé másabbak, de azért könnyen rájön az ember, hogy mi micsoda. Ahogy az első shorts megszületett, a kész videót meghallgatva rájöttem, hogy bizony a hanggal probléma van. Nem ott vágtam meg, ahol kellett volna. 
Szóval, elővettem a jól megszokott vágóprogramot és abban szerkesztettem meg úgy a nyersvideót, hogy azt lehessen hallani, amit szeretnék, hogy benne legyen a videóban. Elmentettem a hangot, aztán ismét elővettem a CapCut-ot. Elővettem ismét a nyersvideót, ami kapott egy némítást és erre illesztettem rá a hangot. (...és nyilván megfelelő hosszúságúra vágtam a videót.)

Hogyan tovább?

Ha azt szeretném, hogy ismertebb legyek a Youtube-n, akkor bizony meg kell barátkoznom a shorts videók készítésével is. 
Legegyszerűbb az lenne, ha egy felvételt egyszerűen feltöltenék a Youtube-ra, mindenféle szerkesztés-vágás nélkül. Én viszont (legalábbis még így gondolom), nem szeretem az üresjáratokat benne hagyni a videókban, úgy mint pl. elhallgatok hosszabb időre, vagy megismétlem a mondatot egymás után kétszer.. vagy éppen azt a helyzetet, amikor beszélgetnek a folyosón és emiatt hallgatok el. 
Nem tudom, mikor fog érkezni a Youtube csatornámra újabb shorts. Lehet mire ez a blogbejegyzés megjelenik, addigra már lesz második is. 
Annyi biztos, hogy igaz, gondolok arra, hogy kéne egy másik laptopot vásárolni (ami jobban megfelel a zenélős, videózós hobbijaimnak), de az nem az elkövetkezendő hetekben lesz. Talán karácsonykor. 

Talán 28. hét közepén született meg bennem a gondolat, hogy lehetne péntektől vasárnapig egy olyan kihívást csinálni, hogy 5 órát gyakorlok a gitáron... na persze nem egyhuzamban, azért az túl sok lenne egyszerre.

Igazából van mit gyakorolni, zenélés terén, mint például ritmusok, hangleolvasás a gitáron és azért az se mellékes tény, hogy jó gitározni, jó zenélni. 

Mostanság az a jellemző rám, hogy annyira nem gitározok sokat egy nap. 
Pár percre előveszem, hogy 10 skálát lepengessem, vagy néhány percre valamilyen backing track-re gitározom, de kb ennyi a történet, Emellett, azt figyeltem meg magamon, hogy bizony munkanapokon a zenélés háttérbe szorul és azért lelkileg ez nem egy kellemes érzés számomra.

Most már naptárilag hétfő van, szóval a hétvégét magam mögött hagytam. (Legalábbis amikor ezt a bejegyzést írom.)

Tapasztalatok

Első nap pénteken úgy voltam azzal, hogy ez a kitűzött óramennyiség talán túl sok számomra.
Aztán amikor eljött a vasárnap, akkor már gond nélkül eltöltöttem közel 1 órát úgy, hogy a gitározással foglalkoztam. (Persze akkor is pár másodpercre megálltam, ha úgy éreztem,  hogy szükség van nagyon rövid pihenőre.)
Első nap 55 perc gyakorlás jött össze, naptárilag már szombaton (hajnalban) pedig közel 2 és negyed óra gyűlt össze. Vasárnap pedig meglett a maradék 2 óra is. 

Amikkel foglalkoztam

Igazából a hangolást is beleszámoltam, meg a "10 skála" dolgot is.
Nagy szerepet kapott az, hogy a dobot kövessem a backing track-ek esetén, szóval a hangsúly a ritmuson volt. 
Miután meglett az 5 órás kihívás, azután kicsit foglalkoztam a félhangnyi nyújtással, tehát amikor a nyújtással egy félhanggal lesz magasabb a hang. 

Újra végigcsinálni? 

Az könnyített a helyzetemen, hogy pont délelőttös hét hétvégéjén csináltam ezt a kihívást. Így már pénteken is tudtam ezzel a dologgal foglalkozni, nem csak szombat reggel, vagy szombat este. 
Nagy eséllyel máskor is ki fogok találni ilyesmi kihívást, de ahhoz szükséges az is, hogy nyugodtan tudjam ezt végigvinni, vagyis se túlóra nem hátráltasson, se az, hogy csak szombat este (vagy délután) kezdhetek neki. 
...és hogy megérte-e? Igen. Ilyen kihívások nélkül is többet kellene egy nap gitároznom. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszi, ha eddig elolvastad. 

Május huszonötödikén voltam "kínai" kajáért. Ezen a napon cukkinis húst választottam. (Vettem akkor mást is, de azok már megszokott ételek voltak számomra.)

Ismét hoztam nektek, 5 kedvenc zenét. 

1: Fight The Fade - Next Sunrise 

Ezen együttes neve ismeretlen és nagy eséllyel ez az első szám, ami tetszik tőlük.  Amúgy egy rock bandáról van szó... és ez a dal? Ahogyan indul, az fogott meg.

2: Saviour - Never Sleep 

A zene tök jó...a klip már kevésbé bejövős számomra.

3: ERRA - Nigh To Silence

Harmadik zene, harmadik együttestől. Tetszik, ahogyan elindul a  dal... de nem kell aggódni, nem marad ilyen lágy a zene. Igaz, ez a dallamos rész visszatér a  későbbiekben.

4: BLACK VEIL BRIDES - Torch 

Ha figyelmes az ember,akkor észreveszi a hegedűt a zenében, a klipben pár másodpercig látható.  

5: FrolicNight - Wasted

Ahogyan indul, az nagyon bejövős. Nagy zúzást,meg hörgést ennél a dalnál nem kell várni. 

...és ahogy eljátsszák:

Most ez a zenei ajánló ennyi lett volna. Remélem, tudtam újat mutatni. 

Nem szokásom szólókat alkotni és nem szokásom, híres gitárosok szólóit elejétől végéig megtanulni. Ebből is adódik az, hogy én se színpadon nem szoktam játszani, se zenekarban. 

2024 április elsején indult a 2 hónapos közös szólóírós program, aminek június elsejével lett vége. 

Szóló megszületése

A szóló megszületése nem volt olyan zökkenőmentes, mint ahogy vártam, hogy lesz. Az is megfordult a fejemben, hogy én hagyom az egészet, mert számomra nem olyan egyszerű, emellett magánéletbeli problémák sorra jelentkeztek (hála annak a helynek főleg, ahol éppen élek), amiknek köszönhetően a szólóírás és az egész gitározás többször is háttérbe szorult. Ezen helyzetek mellé társult a munka utáni fáradtság, ami szintén megnehezítette a foglalkozást a szólóírással (na meg, azon szombatok, amik éjszakás hétre estek, 6 óra munkával teltek, utána pedig jött az alvás). 

Mielőtt kész lett volna a szóló

Úgy május 31-ig kb csak félig volt meg a szóló. Péntek este (május utolsó napja) álltam neki a MuseScore-ban megírni a tabot és szombaton és vasárnap próbáltam megtanulni elejétől a végéig. Vasárnap vettem fel az eljátszott szólót. 
Azóta Szólómánia a Facebook csoportban véleményezte. 

A szólóról

A végeredmény szerepel Szólómánia, nyári szünet előtti utolsó adásában. Ott már néhány változás hallható. Csak pár hang különbség lesz.
...de nézzük, mit is alkottam: 

(A különféle csúszások-tompítások-egyebek nincsenek jelezve a tab-ban)
Aki nem ismeri a tab-ot, annak ez a kép kb értelmezhetetlen - neki csak vonalak és számokat jelent az egész. :D 

Sokáig csak az első pár ütem volt meg (nem beleszámítva az üres ütemeket:D) és korábbi verzióban nem is így nézett ki az egész. 
A ritmusokkal annyira még nem vagyok barátságban, tehát biztonságosan nem nagyon tudok mindent eljátszani. 

Péntek este (május utolsó napja) úgy ültem le megalkotni a teljes szólót, hogy egyszerűen szeretném letudni a dolgot, hiszen nincs túl sok időm arra, hogy azon elmélkedjek, mit is kellene játszani. Emellett ott volt az is, hogy arra se sok idő áll rendelkezésre, hogy én megtanuljam azt, amit kitaláltam. 
Ennek is köszönhető az, hogy bizonyos ritmusok ismétlődnek (mint pl. a negyedik és utolsó ütemnél)

Kilencedik ütemtől a tizenkettedik ütemig, szerettem volna hangulatokkal játszani (segítségül hívva a modális skálákat), de ez az a rész, amin Szólómánia változtatna, ha beleegyezek. Ugyanis ebben a stílusban, amilyen stílust képvisel az alapzene, a refrénnél nincsenek ennyire sűrűn egymás után a skálán kívüli hangok. 

Az első szóló videója

...és íme a videó, amin meghallgatható, mit is alkottam: 

...és íme Szólómánia videója, ahol az én szólóm is helyet kapott:

Ez egy eléggé friss élmény számomra. Az elmúlt napokban kaptam Spar-os, 20 %-os kupont. A vásárlás során kaptam egy lappal (egy lapon két kupon található) és a munkahelyen is egy lappal. 

Mire használtam fel eddig a kuponokat, ha kaptam? 

Olyan dolgokat vettem, 20 százalékkal olcsóbban így, amik amúgy is kellenek, tehát: 

• Bravos kávé (az 50 darabos, vödrös kiszerelés)
• Dove izzadtsággátló
• Egészségügyi betétek (esetlegesen tisztasági betét)
• Wc papír
• Esetlegesen egytálétel
• Egyszer vettem hősugárzót (azt a kis fehéret)
• Régebben: Hyza márkájú virsliutánzat

Próbáltam olyan termékeket megvenni, amik drágábbak alapáron, tehát nem például a 200 Ft-os termékekre használtam el a 20 %-os kupont, hanem amikre felhasználva a lehető legtöbbet lehet spórolni. 

Néhány példa, videó formájában

Ebben a videóban 1:53-tól látható az a két termék, amire felhasználtam a kupont: 

Ebben a videóban pedig az első másodpercekben is látható, miket vásároltam meg olcsóbban, a kuponok segítségével:

Régebben vettem Hyza márkájú virsliutánzatot, de egy idő után annak bolti címkéje besárgult, szóval arra se lehet felhasználni a kupont.

Szombati (június 8-ai) vásárlás tanulsága

Úgy indultam neki a vásárlásnak (munka után, hiszen június 8-ai héten éjszakás műszakban voltam), hogy a kuponokat felhasználva veszek Bravos kávét, meg talán egytálételeket is. 
Ezen a napon szembesülhettem azzal, hogy most már megnehezítették az én dolgomat is, ha arról van szó, hogy kuponokat fel kellene használni valamire/valamikre. 
Régebben olvastam (talán több éve is akár), hogy valaki észrevételezi, hogy egyre több a sárga-narancssárga termék, így azon termékek listája szűkül, amikre fel lehet használni a kuponokat. 

Akciózás

A Bravos instant kávépor (az 50 darabos kiszerelésű) nagy akciózásban részesült, így 2599 Ft-ért megvásárolhatja az ember, de ebből nem faraghat le a 20 százalékos kuponnal.

Listaszerűen, amikre nem lehet már felhasználni a kuponokat

• Dove izzadtsággátló (ahova én járok Spar, ott talán 2 fajta Dove stiffes izzadtsággátló van, mindkettő sárga címkét kapott)
• Always eü betét (az éjszakai betétek közül két fajta, amiket szoktam vásárolni)

Nyilván nem ez a világ legnagyobb  problémája. Lehet, későbbiekben újra fel lehet használni a kuponokat azokra  a dolgokra, amikre régebben felhasználtam. Továbbra is fogok járni Spar-ba, hiszen ez van legközelebb számomra  és vannak olyan  termékek, amiket innen tudok beszerezni. 

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben megmutatom nektek, hogy milyen zenekaros pólókat vettem legutóbb egy közeli, metálos boltban. Emellett vettem egy harmadik pólót is, de az már nem zenekaros. 

Ez az első póló, amit bemutatnék. A sötétben ez "világít", a póló anyaga eltér a zenekaros pólók anyagától. Munkahelyre még nem vettem fel, de szerintem nem is fogom oda felvenni. 
Megtetszett a farkasos motívum, ezért esett erre a választásom. Egyébként a boltban, ami közel van hozzám, az ilyesfajta pólókból kevés a választék. 

Ez az egyik zenekaros póló, amit legutóbb vettem. Ghost együttestől néhány zeneszám tetszik, szóval nem azért vásároltam meg ezt a ruhadarabot, mert (csak) a minta bejövős. :D 

Leggyakrabban nem blackmetált hallgatok...sőt, talán nem is szokásom hallgatni, mert pl. a Starset, Imminence, Powerwolf, Metallica nevű együttesek nem ilyen stílusban utaznak. Dimmu Borgir néhány száma viszont tetszik, maga a dallamvilág az, ami megfogott, nem pedig a szöveg.

Ez a három póló voltak azok, amiket legutóbbi alkalommal megvettem a metálos boltban és sokáig a ruhatáraim részei lesznek. (Kivéve akkor, ha olyan anyagi helyzetbe kerülök, hogy ezeket is érdemes lehet eladni). 

Május közepén új sorozat indul(t) a Youtube csatornámon. Jelenleg a Kis gitározás névre hallgat ez a sorozat. 

Indulás előtti napokról

Talán szombaton volt az, hogy hallgattam valamilyen zeneszámot és arra játszottam random. Az a gondolatom támadt, hogy ezt felvehetném, persze a hallgatott zene nélkül.
Aztán vasárnap már fel is vettem pár improvizálást. Egy részüknél zenei alapra játszottam random valamit, a többinél meg én állítottam fel magam számára a szabályokat.

Van-e értelme ennek az új sorozatnak?

Nem tudom, mennyire lesz népszerű, már ha jelenleg a Youtube csatornámnál lehet olyanról beszélni, hogy népszerűség. 
Magam számára viszont tudok találni miért-et arra, hogy miért érdemes ezzel foglalkoznom. 
Így, ha hetente jönne egy újabb rész ebből, legalább biztosan lenne valami gyakorlás, ami nemcsak a 10 skála pengetését jelentené. Emellett a fejlődésem dokumentálva lenne. 
Ha másért nem, ezért már megérheti. 

Az első két rész

Ismét öt zenét hoztam nektek, amik nálam kedvencek listájára felkerültek.

1: Smash Into Pieces - Afterglow

Amikor először hallottam, már akkor tetszett a zongora. Viszont nem vált első alkalommal ez kedvencemmé. Több napnak kellett eltelnie, hogy újra és újra meghallgatni akarjam. 
Egyébként ez a videó április 12-n került fel a Youtube-ra. 

2: BERNTH - SÉANCE

Ha az ember ezt a zenét meghallgatja, egyáltalán nem lesz nyugodt. Mintha szét akarna esni a világ, az ember pedig kénytelen lenne valami feszült légkörben tartózkodni, ahol vagy valamit keres, vagy nagyon próbál egy adott tevékenység végére érni. 
Ebben a számban olyan sok részlet van, ami tetszik, hogy felsorolni is sokáig tartana. Szóval, helyette, hallgassátok meg: 

3: STARSET - Brave New World

A Starset ismét felkerül a listámra. Ezen dalnak különlegessége az, hogy vannak olyan részek, ahol a ritmussal (szünetek) elég jól játszanak. Lágy és zúzós részek váltogatják egymást. 

4: POWERWOLF - 1589

Powerwolf banda neve ismét előbukkan. Ami megfogott ebben a dalban, az a zongorával való kezdés. 

5: FUTURE PALACE - The Echoes of Disparity feat. CHARLIE ROLFE & AS EVERYTHING UNFOLDS

Ez se nevezhető faék egyszerűségű zenének. Ez a zene akkor "talált meg", amikor éppen nagyon ideges voltam, mert egyesek tettek róla, hogy az ember jókedvének vége szakadjon, helyette az idegesség és feszültség legyen jelen. 

...és ezzel össze is gyűlt az újabb ötös csomag zenékből. Remélem, ezekből találtál új, rongyosra hallgatandó számot. 

Ez egy szombati nap volt, számomra hétvége első napja, egy reggeles hét után. Igazából vártam azt, hogy vége legyen a hétköznapoknak, hogy ne a munka uralja az életemet. 
Ahol jelenleg lakom, ott olyan napok követik egymást most, ahol különféle rendezvények vannak, például koncertek. Így, ennek köszönhetően a szombat is beleesik ebbe a rendezvénysorozatba.

Ezen a szombaton is a közeli Spar-t választottam vásárlás célpontjának. Ez pedig most azzal járt, hogy rengeteg ember volt a téren... azon a téren, amin én keresztül szoktam menni, hogy ha Spar-ba megyek.
A bolt öt órakor zárt, így siettem, ugyanis már négy is elmúlt, amikor útnak indultam. 
Útközben találkoztam népviseletes emberekkel, nyilván felvonultak (gondolom én), meg különféle sátras árusokkal (kézműves dolgokat árultak), aztán végre eljutottam a boltba. 
Megvettem a dolgokat, amik számomra kellenek, mint például toastkenyér, virsli(utánzat), utána irány volt haza. 

Boltból távozva rövid időn belül egy színpad mellett vezetett el utam. 
...és meg is akadt a tekintetem a színpadon álló gitáros emberen és a dobfelszerelésen. Legszívesebben megálltam volna és emellett fel is mentem volna színpadra, hogy játsszak. Csak ugye, nyilván ez így, ilyen formában nem igazán kivitelezhető.
Talán egyszer ez az alkalom is eljön, hogy én álljak egy színpadon. 

Napokban nézegettem a régebbi blogbejegyzéseket. Sok olyan akad, amire nem is emlékszem. 

Az egyik ilyen blogposzt arról szól, hogy egy éves lett a blog... akkor írtunk 2020-at. Most már 2024-et írunk.

...aztán később találtam egy bejegyzést arról is, hogy bizony a blog a 2 éves kort is megérte. 

Na, ebben az évben már 4 éves lett a blog. El is felejtettem, hogy mégis, mikor kezdtem el blogolni. Csak annyi rémlett, hogy mintha május lenne mindennek a kezdete.

Néhány adat a bloggal kapcsolatban

Követők száma

Jelenleg 4 ember követi a blogot. Ez nem nagy teljesítmény, igaz, nem is olyan témákat szoktam boncolgatni, ami rengeteg személyt érdekelne, lásd: párkapcsolat, barkács, főzés. 
Ezt a számot feljebb lehetne tornázni például azzal, hogy ismerősöknek megmutatom ezt a blogot. Viszont ezt én kihagyom, a magánéletet és a blogos-videós életet különválasztom.

Legnézettebb 3 bejegyzés

• Állások, amikre nem is mer jelentkezni az ember
• Miért érdemes letenni a B-kategóriás jogsit?
• Előre nem hátra, vissza a konyhába?

Hogyan tovább? 

Továbbra is jelentkezni fogok bejegyzésekkel, amik továbbra se párkapcsolati dolgokat fogja előtérbe helyezni és a barkács témákat is kerülöm, még ha nem is tudatosan. 
Maradnak azok a témák, amik engem érdekelnek. Szóval, kedvenc zenék továbbra is érkezni fognak, még ha nem is olyan intenzitással. 
A politika az háttérbe került, emellett Oriflame-s rendelések is eltűntek a színről. 

Egy ideje szerettem volna venni egy tornazsákot. Igaz, nekem nem tornaórákra szükséges, hanem teljesen másra. 

Semmi csicsa, sima egyszerű, fekete színű tornazsák, ami 999 Ft-ba került és elvileg víztaszító/vízlepergető.
Eredetileg egy lovas tornazsákot szerettem volna (zöld alapszínű volt), de azt nem értem el, jobban mondva levenni még le tudtam volna, de visszatenni helyére nem... és emellett az akasztón, amin volt, nem legelöl kapott helyet, hanem előtte még pár másik fajta termék lógott. Szóval, azokat is le kellett volna venni, én meg nem akartam az  alsóbb szinten hagyni a kosárba be nem tett tornazsákokat. 

Mi értelme felnőttként tornazsáknak, ha nem sportoláshoz kell?

Sokszor én a munkahelyre egy kézitáska mellett csak kaját viszek magammal. A felszereltségem áll egy kézitáskából (ebben van például a buszbérlet) és áll egy hátizsákból. A hátizsákba kerül a napi kaja, amit magammal kell vinni a munkahelyre, ha nem akarok éhes gyomorral dolgozni. Több alkalommal viszont csak ennyi  a történet, ennyi a haszna a hátizsáknak. 
Három műszakban dolgozom jelenleg és délutános műszakban munka után egyszerűen nem tudok boltba menni, lévén a boltok már zárva vannak olyankor, amikor műszak végén leszállok a buszról. Na jó, dohányboltba bemehetek, de ott pékárut, wc-papírt hiába keresek. 
Tehát, felesleges a hátizsákot magammal vinnem, sokkal kisebb táskával is megoldhatom a kaja elvitelét a munkahelyre. Így döntöttem a tornazsák mellett. 
Munkába menés előtt beteszem a napi kaját a tornazsákba, aztán nap végén az üres tornazsákot egyszerűen a kézitáskába teszem. 
ui: a kaja nem fér el a kézitáskába, azért nem olyan hatalmas méretűt vettem.

Ez a blogbejegyzés nem lesz túl hosszú. Igazából két videót mutatnék nektek és talán sejtitek is, hogy ki lesz a főszereplő.

2024 március 5.-ei videó

2024 április 13-ai videó

A két videó feltöltése közt nincs egy hónap. Egyáltalán nem megnyugtató, hogy Karsai Dániel állapota ilyen ütemben romlik. Az ő állapotának a romlása példa arra, hogy bizony az ALS nem a "kedves" betegségek közé tartozik.

Régen volt ilyen típusú bejegyzés. Szóval, itt az ideje. 

1: AWS - Nincs árnyék

Ez a dal március 15-n jelent meg a Youtube-n. Több napon át csak ezt hallgattam.

2: WINTERBORN - Winterborn

Ha gitározol, akkor különösképpen érdemes tőlük ezt a számot meghallgatni. Talán ez az első szám, amit én hallottam tőlük és kedvencé vált... még ha nem is ment annyit a lejátszón, mint AWS száma. 

3: PAIN - Go With The Flow

Talán kissé bulizós hangulatot hoznak el a hallgató számára ezzel a számmal, de érdemes belehallgatni.

4: A Király Halott - Termék vagyok

Nem lett annyira kedvenc, mint AWS száma, ezt sem hallgattam annyiszor, mint, ebben a listában első helyet elfoglaló dalt. Viszont egyetlen egy mondat, ami a Termék vagyok-ból szíven ütött.

De én szárnyakra vágyom

5: DEATH DEALER UNION - Beyond Heaven

Maga a videó hét és fél perces, de maga a zene ennél rövidebb, kb hat perces. Az előzőhöz képest sokkal keményebb vonalon mozog. 

Ez a zenei ajánló ennyi lett volna. Remélem tetszett a kis összefoglaló nektek is és ezek közül lett minimum egy kedvenc. 

Április 10-n betértem a város hangszerboltjába. Ahol egyúttal megvettem életem első basszusgitárját:

Emellett ajándékba kaptam pengetőket és egy cd-t.
A pengetőket én választottam, mert szerettem volna még pengetőket és az eladó mondta, hogy ezek ajándékba vannak: 

A cd (amire azóta se került sor, hogy meghallgassam): 

Ebben a bejegyzésben megmutatom, hogy ebben az évben, vagyis 2024-ben, mi volt a menü nálam. (Igaz, volt más is, amit ettem ezeken kivűl, de azokat nem az ünnep miatt vettem meg.)

Tojássaláta

Kicsike adag, de így se ettem meg egyszerre. Megérte megvenni, esélyt adni neki. 

Ünnepi tál

Ezt hétfőn bontottam fel, míg a tojássaláta már pénteken elfogyott. Mivel, én a jelenlegi lakhelyemen nem főzök és nem sütök, így ez a saláta jól jött, hogy kapható a Spar-ban. A főtt tojás és sonka ugye illik a húsvéthoz.

Csirkemell rizzsel és teriyaki szósszal

Amiért gondoltam arra, hogy szombaton vélhetőleg kimarad a kínai kajáért való menés (ugyanis múltkor, amikor hasonló helyzet volt, akkor se volt nyitva), ez az egytálétel a kosárba került. Ezt már korábban kóstoltam, akkor ízlett. 

Májpástétom

A májkrémek olyan ételtípusokat jelentenek, amik nem szoktak szerepelni az én étrendemben. Most kivételt tettem, kiváncsivá tett, hogy ez a képen látható termék milyen ízű. Ez is elfogy, ezt is megérte megvenni.

Konzervek

A két konzerves kaja megvásárlásának ugyanaz az oka, mint a csirkés ételnek. 
Március 15-ét követő szombaton nem volt nyitva a kínai kajás, ahol egy bizonyos óra után féláron lehet ételt venni, aztán vasárnaponként nem is szoktak nyitva lenni.
Most, húsvét idején, ugyanez a jelenség állt fent: pénteken ünnepi nap, vasárnap alapból nincsennek nyitva, szóval most meg se kíséreltem a kínai kaja féláron való beszerzését, mert sejtettem, nem lesznek nyitva. Ha múltkor nem voltak nyitva, ugyanolyan feltételek mellett miért legyenek nyitva?
Ebből a babos konzerv még nem került elfogyasztásra, de ugye a konzerves ételeknek az az előnyük, hogy nem kérnek hűtőt és sokáig elállnak.

Sütik

Valamelyik nap Spar-os újságot néztem online. Abban szerepelt, hogy bejglik kaphatóak. Nos, bejglit keresve találtam rá erre a két sütire. 
A citromos süti az jobban bejött, de a kakós is fogyogat. 

Amikor ezt a bejegyzést írom, szombat van, 23-a. A videószerkesztő éppen "csinálja" a megszerkesztett videót (rendereli?)

Felgyűlt, megszerkesztésre váró videók

A napokban, hetekben felvettem videókat, de ezek még nyers formátumban léteznek, tehát nem került sor se a megvágásukra, se a megszerkesztésükre. Olyan videó is létezik, amit február 13-n vettem fel, de még nem kezdtem vele semmit se. 
Ma egy olyan felvétellel foglalkoztam eddig, ami február 15-n született meg. 
Szóval látható, hogy valami miatt a nyersfelvételek úgymond "beragadtak". 
Jó, azért az igazsághoz hozzátartozik az, hogy van, ami február 18-n keletkezett és már megszerkesztésre-megvágásra került és Youtube-n is megtekinthető. (És emellett gitáros felvétel is van, ami március 2-ai dátummal van ellátva.)
Viszont akárhogy csűröm-csavarom a dolgokat, annyi biztos, hogy elmaradoztak a videók és a posztok is.

Blog

Itt a blogon is kissé visszább vettem a tempót, ami a posztokat illeti. 
Úgy érzem és meglátásom szerint márciusban eddig nem jeleskedtem bejegyzések terén se, ami a blogot illeti. 

Az okok, amik a háttérben állhatnak 

Munka. Meg munka. Meg munka. Meg kudarc. 

Március hetedikén kiderült, hogy kik kerültek fel a listára, ami a gitárversenyt illeti. Számomra ez kudarcot jelentett és lelkileg a föld felé küldött, nem pedig a csillagok közé. Az a hétvége (hiába voltam pénteken kiírva szabadságra) ment a kukába. 
Már annak örülhettem, hogy egyáltalán, a gitárhoz hozzányúltam, nem pedig repült egyet az ablakon keresztül a szabadba. 
Gitároznijo videója két héttel ezelőtt jelent meg Youtube-n (március kilencedikén), március 26-n jutottam el oda, hogy megnézzem. (Amúgy meg a videóit meg szoktam nézni.)

Március 15-ei héten a csütörtök szabadságot jelentett. Addig nem is volt számomra gond, ameddig el nem jött a szombat. Szombaton már rosszkedvű voltam, mert hétfőn munka.
Azért azt hozzá kell tenni, hogy március 15-ei héten éjszakás voltam, ami azt jelentette, hogy hiába írtak be szabadságot (nemcsak nekem, hanem másnak is) csütörtökre, a pénteket uralta a munka: ugye, naptárilag már  péntek van, amikor eljön az éjfél és még hat órán át tart a munka. Utána menni haza, utána aludni... Szóval, ezzel már nem sokat lehetett mit kezdeni. 

(Azóta már március  29-e van, egy pénteki nap, jobban mondva nagypéntek, ennek köszönhetően nem kell ezen a napon menni dolgozni.)

A gitárversenyes kudarcos élménye már halványodott, úgy tudtam a gitárhoz nyúlni, hogy ez a nem túl jó élmény nem nyomta rá a bélyegét. 

A munka pedig fárasztó. Vannak olyan személyek, akik munka előtt pörögnek, elmennek postára, ide-oda, aztán állnak 8 órán át és hozzák a darabszámot, de én nem vagyok ennyire energikus. Ha munka előtt nem alszok, pihenek eleget, akkor annak hatása jelentkezik a munkahelyen is. 

(Azóta már naptárilag március 31-e van.:D)

Remélhetőleg ez egy átmeneti időszak nálam és vissza fogok térni a videózáshoz és a blogoláshoz egyaránt.

Boldog nyuszit mindenkinek!

ui: élő nyuszit inkább ne vegyetek most. 

...és néhány, húsvétos horrorvideó a Youtube-ról:

Húsvéti locsolkodás 

 Mit is jelent a húsvét?

Néhány videó,különféle alkotóktól, akik Youtube-ra töltik fel videójukat:

Ebben a bejegyzésben arról írok nektek, hogy hogyan is éltem meg azt, hogy részt vettem a gitárversenyen, ami egyébként számomra a legelső volt.
A nevezés egyébként már február 18-n lezárult.  

Mielőtt neveztem volna...

Azt, hogy ebben az évben gitárversenyt szervez Szólómánia, már az első, 2024-es videóból kiderült. Ekkor még nem született meg bennem a gondolat, hogy nekem ezen részt kellene vennem. 
Miért is vegyek részt egy ilyen versenyen, amikor alig egy éve gitározom, nem jártam zeneoktatásra? Emellett soha életben nem játszottam zenekarban. (Erről a kérdésről írtam egy korábbi bejegyzésben, Újabb MÉRFÖLDKŐ az életemben - gitározás és videózás terén címen.)

Amikor Szólómánia videóját néztem (amiben először esik szó a gitárversenyről), megkönnyebbültem, hogy nem másokkal, hanem saját magunkkal kell versenyezni. Igazából azt gondoltam, hogy itt arról lesz szó, hogy az ember kap egy alapot, amire játszania kell, saját magának és ennek segítségével megszülethet egy gitárszóló... miközben ez az esemény a négy fal közt marad. 

Youtube-n láttam, hogy Szólómánia számol visszafele, a gitárverseny megnyitása volt a nulladik nap. 

Szólómánia következő videója (az év második videója, január 11-n jelent meg) alatt az egyik kommentben ezt írtam: 

Igazából én nem nagyon szeretek versenyezni, max. saját magammal, hogy a saját elért sikereimet túlszárnyaljam. Nem tudom, hogy részt fogok-e venni rajta, nem szoktam magamat levideózni (annyira se, hogy csak a gitár,meg a két kezem látszódjon). Oké, feltöltöttem már videókat Yt-re, de azokban max. könyökig jelentem meg. így belegondolva, szinte borítékolható, hogy én ezt a versenyt csak külső szemlélőként fogom végigkövetni. :D Már azért is, mert nem érzem úgy, hogy én ezt a szintet megütném. Nekem nem volt se színpadon gitározás, se zenekar.  

Szólómánia pedig ezt írta: 

Megértem, és tiszteletben tartom, ha úgy látod majd, hogy most ezt a versenyt csak szemlélőként követed. Mindenesetre azért találj ki dallamokat a zenei alapra, akár teljesen függetlenül a versenytől. És ha egy szuper dallamra rátalálsz, akkor még mindig meggondolhatod a dolgot. (Minden nagy előrelépést olyan cselekvés előz meg, ami újdonság, kihívás és komfortzónán kívüli dolog.) 

(A poszt  ezen pontig volt megírva... és úgy írom tovább, hogy már március 10-e van, szóval a gitárverseny eredménye régesrég kiderült.)

Január 20-a, az első szóló megszületése

Először úgy álltam neki a felvételnek, hogy megnézzem, egyáltalán menne-e az egész. Tehát, például eléggé hallatszik-e a gitár, megoldható-e úgy a videókészítés, hogy a fejem nem szerepel benne (de azért a környezet se kapjon sok szerepet :D) 
Számomra az, hogy kamera elé üljek (igaz, az én esetemben itt még telefon kamerájáról van szó), nem számított se nyugodt tevékenységnek, se természetesnek. 

Kicsit az is bennem volt, hogy azért lenne érdemes részt vennem ezen a versenyen, mert egyrészt, most van esélyem erre és ki tudja, hogy következő évben lesz-e ilyen. 

Konkrét terv nem volt, hogy mit  akarok eljátszani a fél perc alatt, csak néhány gondolat fogant meg bennem: 

• jó lenne "A" hangról indulni
• néhány üveghang is elkéne
• csúszás, nyújtás is jöhet.

Szólómánia így véleményezte az első szólót:

Köszönöm szépen a szólódat, és ezennel hivatalosan is regisztráltuk a nevezésedet. Nagyon örülök, hogy így döntöttél, hogy részt veszel, és ez mindenképpen egy nagy mérföldkő. Közel egy év gitározás után egy ilyen bátor lépés szárnyakat tud adni a folytatáshoz.

Ráadásul nagyon jó dallamérzékkel találtad meg a zenei témákat a szólóban, érződik a sok előzetes ötletelés is, amelynek során már formálódtak az ötletek. 

Youtube-n is jeleztem azt, hogy részt veszek a versenyen, Szólómánia válaszából részlet:

Ez egy olyan szép és fontos dolog, hogy már önmagában ezért a sikerért megérte megszervezni a gitárversenyt. A legelső szóló egy nagy pillanat, és az a tény, hogy ezt egy ilyen közös eseményre alkottad meg, nagy öröm számomra. Egyúttal igazolja azt az elképzelésemet, amit az elmúlt hetekben az adásokban is és a kommentekben is elmondtam: egy gitárverseny lényege igazából az, hogy a résztvevők saját magukhoz képest tesznek egy nagy lépést.  

Február 11-e, második szóló megszületése

Valamiért úgy gondoltam, hogy az első szóló nem elég jó, meg azért jöhetne még egy szóló. Ennél már megvolt konkrétan, mit is szeretnék eljátszani. (Maximum a végén volt egy kis kérdés, mi legyen ott.)

Youtube-n, Szólómánia egyik videójánál jeleztem azt, hogy én újabb szólóval készülök, Szólómánia pedig így reagált erre:  

De jó, örülök a második nevezésednek, 11 hónap alatt máris nagyon sok mindent elértél a gitározásban. Mindig a bátrabb (azaz jobb) döntéseket hoztad meg a tanulás és a gitárverseny kapcsán is. Ilyen hozzáállás és lendület mindig sikert eredményez (és ráadásul a zenélésben nemcsak a cél, hanem az út is örömöt jelent). 

Email-ben küldtem el a linket a második szólóhoz, amire néhány szót írt Szólómánia: 

Örülök a második nevezésednek is, és a gitárverseny számodra már mindenképpen egy sikertörténet. Kevesebb, mint 1 év gitározással is benne voltál a közös játékban, zenei témákat alkottál, és meg is mutattad az alkotásodat a világnak.  

Harmadik szóló megszületése, február 18-a

Másik videó alatt is írtam kommentet, ahol többek közt ezt írta nekem Szólómánia: 

 Igen, a legfontosabb hozadéka a versenynek az, hogy átlépünk az addigi határokon, és kiszélesítjük a "játékteret" azaz a komfortzónát. Az első nevezéseddel ezt tökéletesen teljesítetted, és a második nevezés már azt mutatja majd, hogy ezen a szélesebb pályán is biztonságban érzed magad.

Február 19-n még úgy gondoltam, hogy megérte a nevezés számomra. Igaz, ilyenkor még nem volt meg, hogy ki a nyertes, ki kerül be a külön kategóriába. 

Szólómánia email-ben ezt írta: 

Örülök, hogy szerinted is megérte a nevezés, ráadásul három alkotással is. Ezzel a kreativitás is nagyon sok tapasztalatot kapott.  

(Most már március 17-e van.)

Harmadik szólóról egy kicsit...

Megvolt, hogy mit szeretnék, Musescore program segítségével megalkottam. Aztán 2-3-4 alkalommal neki kellett futni, hogy egyszerűsítsek a szólón. 
Igazából még szombaton próbálkoztam valamit produkálni, mivel azt gondoltam, hogy szombaton 23:59-ig van lehetőség beküldeni a versenyre a videót. 
Szólómániát email-ben megkerestem, hogy vasárnap lehet-e még nevezni. Szerencsére lehetett, szóval kb nulláról nekiálltam az újabb szóló megalkotásához. Musescore nevű programot vettem segítségül, ebben alkottam meg a közel fél perces zenét... viszont nekem kevésnek bizonyult az az idő, amit magamnak szántam a megtanulására. Szóval egyszerűsítések jöttek egymás után.
Az első verzióban még akkordok egymás utáni pengetése is szerepelt, de  amiért nem voltam elég gyors és nem tudtam megjegyezni egykettőre, hagytam az egészet. 

Az egyik első szólóban volt:

• nyolcad-tizenhatod változás (egy nyolcad után két tizenhatod, utána ismét nyolcad, utána két tizenhatod)
• triola
• kvint

De ezt egyből nem tudtam megtanulni, emellett idő se volt rá (nevezés utolsó napján próbáltam ezt megtanulni),  szóval jött az egyszerűsítés. A könnyítésben arpeggiok is  megjelentek, de végül még ennél a szóló-változatnál is könnyebb lett az, amit eljátszottam. Végül improvizálás lett az egészből. 

...és az eredmény

Azt gondoltam, hogy mondjuk az első 200 nevezőbe bekerülök. Ugyanis Szólómánia egyik videójában ezt mondta:

Vannak a mezőnyben olyanok, akik nem olyan régóta gitároznak, de most megalkották az életük legszebb dallamát. Lehet, hogy a hangképzés és a technika még messze nem tökéletes, de a szólójuk mégis valami plusszt ad a hallgatónak. Ezek a nevezések jóval előrébb fognak végezni a mezőnyben, mint más gitárversenyeken. 

(Ezt a  pár mondatot megnézheted-meghallgathatod erre a linkre kattintva.)

Én ebből valahogy arra a következtetésre jutottam, hogy most az kerülhet előrébb, aki nem olyan rég gitározik. tehát, míg másnak mondjuk 3 éve van gitározásban, az hiába ír-csinál jó szólót, mégis az lesz előrébb, aki egy éve gitározik. 

Nem akartam nyerni, hiszen nem vagyok elszállva magamtól. Persze kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nyernék, de ez sima álomkép volt. Realitás talaján állva tudtam, hogy én azokkal a versenyt nem veszem fel, akik több éve zenélnek, emellett mondjuk zeneiskolába (és/vagy magántanárhoz) jártak és minimum egy zenekarban játszanak/játszottak. 
Annyinak örültem volna, hogy ha az első 200 nevezőbe bekerülök. Így legalább elmondhattam volna magamról, hogy nem annyira tré, amit alkottam. (Ezzel nem minősítem mások nevezését, csak és kizárólag magamra értve írom ezeket a mondatokat.)

Aztán az eredmény? Március hetedikén kiderült és március hetedike sírással tarkítva telt el, utána pedig kb csak vasárnap tudtam normálisan hozzányúlni a gitárhoz. 

Ma jelent meg AWS új dala: 

Nekem a dal tetszett, főleg az elején hallható hangszeres téma, míg be nem lép az ének. Látványvilág is különleges, igaz, az ilyen posztapokaliptikus világ csak képzeletben érdekes, valóságban maga lenne a pokol. 

Ebben a bejegyzésben azokat a mondatokat ragadom ki, amik Szólómánia egyik videója alatt keletkeztek. Ugyanis csütörtökön kikerült egy videó, amiben többek közt arról volt szó, hogy kik milyen kategóriába kerültek be. Én hiába vártam, hogy mondjuk első 200 közt szerepeljek, nem szerepeltem, már azért se, mert nem volt ilyen kategória, nem ilyen módon történt a felosztás. 

Megírtam a gondolataimat a versennyel kapcsolatban (inkább arról írtam, hogy hogyan éltem meg a kudarcos teljesítményemet), amire érkeztek kommentek, amikben támogató gondolatok szerepelnek. 
Ezeket mutatnám itt be, már azért is, hogy legyen egy olyan felület, ahol összeszedetten látom ezeket és elő tudjam venni, hogy ha lelkileg ismét rosszul érezném magam.

Nos, csütörtökön megjelent Szólómánia videója. Ez a  megszokottakhoz ellentétben hosszú videónak számít, közel 45 perces. 

Kissé vártam azt, hogy azért én bent legyek valamelyik kategóriában, de hiába vártam. (De erről egy másik bejegyzésben.)

Habár nőnek születtem, attól még én is írhatom minden embernek, aki nőnek tartja magát:

Boldog nőnapot!

Március van...és végre szombat. 

Végre...ÉLHETEK!

Noha én egy introvertált személynek számítok és ugye ott a zenélés is, nekem is megvannak a saját kis  hobbijaim, szabadidős tevékenységeim, még ha ezekhez nem is kell kimozdulni.
A gond az, hogy a munkának köszönhetően ezekre leginkább csak hétvégén jut idő és leginkább energia és koncentrációképesség. Ahogy hazaérek a munkából, nem kell kaja se, kis idő múlva érkezik az álmosság, a koncentrációképességet meg szinte el is felejthetem. 

Egész héten nem jutott elég energia a saját hobbijaimra. A gitározással éppen hogy haladtam, de sokat nem fejlődtem, nem is haladtam... és jó, ha egy-két videót meg tudtam nézni, ami érdekel. 

A lista, mikkel haladtam eddig, szombati napon

• gitározás
• videók felvétele 
• blogírás 
• videónézés
• boltba menés

Egész héten felé se néztem a blognak, esetleg csak hétfőn, vagy akkor se. Ami kikerült a blogra, az már korábban meg volt írva, és időzített bejegyzésnek állítottam be. Pedig én azt szeretem, ha előre megvan írva 1-2 vagy több bejegyzés, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor megjelenős nap van. 

Február huszonhetedikén jelent meg egy videó, amit meg szerettem volna nézni, de egész héten nem jutott rá úgy idő. Egyébként Pathfinder egyik videójáról van szó, ami több, mint másfél órás időtartamú. 

A héten délutános voltam. Ez pedig azzal járt, hogy egyik hétköznap se mentem be boltba. Ennek következtében szerdán elfogyott a lilahagyma (szendvicsbe szeretek tenni lilahagymát), pénteken meg alig jutott már vajból a szendvicsekbe. Emellett, a kenyér is annyira kevés lett, hogy következő munkanapra már nem jutna elég. Tehát, szombati napon el kellett menni boltba. Igaz, amúgy is mentem volna boltba...

Amit még tervezek a mai napra

• videónézés (a korábban említett hosszú videó megnézése)
• videószerkesztés
• kínai kajáért való menés (ugyanis szombaton, este 8 órától féláron adják)
• blogírás
• gitározás

Ha még sikerül, akkor ezeket is csinálom

• további videók felvétele
• videóötletek felírása, összegyűjtése
• videófeltöltés

Szóval, végre hétvége jött el, a szombat, ezzel együtt végre nemcsak nyomorult TÚLélésről van szó.

Ja és a munkával töltött órákkal ellentétben:

• tudok mosolyogni
• boldog tudok lenni
• nem nézem 3-4 percenként az órát
• nem várom a nap végét (hétköznapon ugye a munkanap végét)
• van értelme az eltelt óráknak az életemben. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. "Találkozunk" következő bejegyzésnél. 

Ebben a bejegyzésben 5, viszonylag friss kedvencet mutatok meg nektek. Fogadjátok szeretettel és hallgassatok bele!

1: MUDFIELD - L.U.C.I.F.E.R.

A gitár az, ami megfogott ebben a számban. 

2: BERNTH - Farewell

Egyszerűen szép az egész zene, annak ellenére, hogy a gitárnak ez volt az utolsó szereplése.* (Na viszont ez az, amit talán nem kellett volna.)

3: Orbit Culture - Sound Of The Bell

Ennek a számnak inkább az első fele az, ami kedvencnek mondható. Ettől függetlenül érdemes a teljes számot meghallgatni. 

4: Praying Mantis - Defiance

Ezt az együttest mondjuk két héttel ezelőtt nem is ismertem. Viszont fel vagyok iratkozva Szólómánia "hírfolyamára" (vagy minek hívják ezt), így ennek köszönhetően  rendszeresen jönnek az újabb email-ek. Az egyik levélben szerepelt egy Yt-s link, ami a heti szólót hivatott megmutatni (erre a linkre kattintva megtekinthető). Megnéztem a szólót, aztán a feltöltőtől (ami egy lemezkiadó) megnéztem más zenei tartalmakat is. Na, így akadtam rá erre a számra, ami azóta  kedvencemmé vált:

5: Vanden Plas - My Icarian Flight

Ez az együttes is ismeretlen számomra. Ez az első szám, ami tetszik tőlük és rájuk is úgy találtam rá, hogy a "heti szóló" után megnéztem-belehallgattam más zenékbe is, amik a lemezkiadó Yt oldalán vannak feltöltve.

Ez a zenei ajánló ennyi lett volna. Nektek ezek közül melyik lett kedvenc? Írjátok le kommentben!

*Legalábbis szerintem eléggé valószínű. 

Ebben a bejegyzésben azokat a posztokat hoztam el, amik legolvasottabbak voltak és 2023-ban íródtak. 
(ui: Nem olvasottsági sorrendben következnek a posztok!)

Melyik éri meg jobban? (2023 augusztus másodika)

Ezzel  címmel egy videót is megmutattam, amit Atv oldalára töltöttek fel, a pályaelhagyó tanárokról. 
Ez a bejegyzés erre a linkre kattinva olvasható el. 

Találkozásom a rút kiskacsával

Ebben a bejegyzésben (ami erre a linkre kattintva olvasható), egy meséről írtam, ami annó  a kedvencem volt.
Ez a poszt október 23-n jelent meg az oldalon, tavaly. 

Ha már Halloween...

Tavaly október harmincadikán vált ez olvashatóvá ezen az oldalon. Ha érdekel, itt elolvashatod. 

Mire gyűjts, ha saját ingatlan és nyugdíj nem érdekel? 

Ez a bejegyzés több embert érdekelt, mint a Halloweenről szóló kis írás. 
...és hogy mire gyűjts? Hát a műtéteidre, ha nem akarsz várni hosszú-hosszú heteken, hónapokon (esetleg éveken) át az adott műtétre, esetleg vizsgálatra. :( 

Mi várhat rád, ha munkásszállóra mész?

Ennek a kérdésnek két bejegyzést szenteltem. (Az első rész linkje, második rész linkje.)
Itt leírtam azt, hogy szerintem mi várhat azokra a személyekre, akik úgy döntenek, hogy munkásszállóra mennek. 

Kedvenc zenék #34

A blogomon elég gyakran írok arról, hogy milyen zenék a kedvenceim. A harmincnegyedik rész ide kattintva olvasható el. 

Tanácsok, mielőtt munkásszállóra mész

Ebben a bejegyzésben írtam néhány tanácsot, amiket érdemes megfogadni, hogy ha az embernek a mindennapjait egy munkásszállón kell töltenie. 

Milyen három műszakban dolgozni?

Nyilván minden embernek más az, hogy milyen három műszakban dolgozni. Van, akinek az éjszaka a legjobb,más meg pont ezt az éjszakás hetet utálja teljes szívből. Én egy bejegyzést szenteltem annak fejtegetésére, hogy milyen is (nekem) három műszakban dolgozni? 

Egy hónappal ezelőtt nem hittem volna, hogy egyáltalán, részt veszek Szólómánia gitárversenyén. Azóta beküldtem az első, majd a második nevezésem is. A harmadikat pedig vasárnap, 18-án készítettem el és küldtem be. 

íme: 

Még januárban kitaláltam amolyan zenélős kihívást. Ez két napot ölelt fel. 
Amire szükséged lesz: 

• egy hangszer, amin játszol
• szabadidő
• kitartás.

Első nap - 3 óra gyakorlás 

Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem egy pénteki napon, hogy 3 órát foglalkozok a zenéléssel, így a gitározással. 
Nem kell azt a 3 órát egyhuzamban lenyomni, lehet megszakításokkal. Ez esetben célszerű valahogy feljegyezni, hogy egyszerre mennyi percet (esetleg órát) zenéltél. 

Második nap - 1 óra gyakorlás metrónommal

Második nap annyi a lényeg, hogy egy óra gyakorlás meglegyen, de úgy, hogy közben az ember metronómot használ. 
Itt se kell egyben lenyomni a hatvan percet. Én se nyomtam le egyben az egészet, azért nekem túl sok lett volna egyszerre. 

Február 11-e az a nap az életemben, amikor a második nevezésemet felvettem és feltettem a Youtube-ra. 

Íme: 

Ebben a bejegyzésben azokat a zenéket mutatom (gyűjtöttem össze) amik számomra az álmok elérését, szabadságot jelenti számomra. 

Pink Floyd - Learning to Fly

Videóban megjelenő repülés számomra a szabadságot testesíti meg. Aki pedig földön van, az repülni vágyik. A repülés az álmok megtestesítője, a földön levő munkavégzés pedig a kevésbé élvezetes életet jelenti.

Patrick Patrikios - Outside the Box

Ez egy vidámabb hangvételű dal és kissé az is megjelenik a dalban számomra, hogy "másnak lenni". Egy életet mutat meg a zene, ahol még ha nincs is mindig boldogság, de elégedettség ott van, az ember halad az álmai felé, a kitűzött célokat eléri. 

她的微笑 - 阳山伟伟

fordító szerint: Tā de wéixiào - yáng shān wěi wěi (Mosolya - Yangshan Weiwei)

Ezt a zenét még Facebook-os kis videókban hallottam, aláfestő zeneként. Igaz, köze sincs még a rock zenéhez se, de mégis megragadott. 
Nem tudom, hogy a kínai írásjelek megjelennek-e vagy sem, de a lényeg, a zene: 

És talán először ezzel a videóval találkoztam először: 

Havasi - Az út

Ezen pedig elsírom magam, ha olyan hangulatban vagyok. 

Sappheiros - Embrace 

Ez se a rock műfaját hozza el, hanem teljesen mást.  Emellett még fel is használható Youtube-n aláfestő zenének, hiszen "no copyright". 

Within Temptation - And We Run ft. Xzibit  

Nem mai zene ez sem. Within Temptation együttessel kissé közelebb kerülünk a rock-metál színvilágához. Igaz, nem azt a zúzós metált kell itt elképzelni.

Hooligans - Küzdj az álmodért  

Ez is olyan dal, amin könnyűszerrel elsírom magam.

FINSTERFORST - Mach Dich Frei 

A klip magáért beszél.  

Starset - Back To The Earth  

Régebbi kedvenc. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Várhatóan lesz következő rész, de azt nem tudom,hogy mikor. Nektek melyek azok a zenék, amik számotokra a szabadságot és az álmokat jelképezi? 

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy nekem hogyan sikerült úgymond munkahelyet váltani anélkül, hogy jelentkeztem volna bárhova is.

(A kép illusztráció.)

Ahonnan indult a történet

Jelenleg én egy gyárban dolgozom, (sajnos) operátorként.
Decemberben még a régi helyemen voltam, régi részlegen.
Egyre inkább nem éreztem jól magamat a munkahelyemen, tehát pl. egyáltalán nem mosolyogtam, rosszkedvűen toltam végig a munkanapokat. Igazából selejtnek éreztem magam  a munkahelyen, mert valahogy nem tett jót a lelkemnek az, hogy azt éreztetik (még ha közvetve is), hogy semmit se tudok, így szinte mindig ugyanoda tettek, míg másokat ide-oda tettek az állomások közt.
Én pedig megragadtam a "kezdő" szinten. Míg mások beszélgethettek (miközben álldogáltak), addig nekem (és másnak is, aki ugyanerre a munkafolyamatra került), a megállás nélküli ide-oda sétálgatás jutott. 
Emellett úgy gondoltam, hogy nem nekem való ez az egész (nem mindenem a darabszám és a szükségleteket se áldozom fel a darabszám oltárán, lásd: wc-re menést), emellett én jobbnak láttam volna, hogy ha a várost is elhagyom és mondjuk Budapest felé veszem az irányt. 
Ja, hogy én látnám ennyire rosszul a munkahelyet és ezt a részt? Sajnos nem. Mások se érezték jól magukat ezen a helyen. Az egyik ezen a részlegen tudta meg, hogy milyen a pánikroham és lehetne sorolni a sort. Több személyt eddig zavart az a fajta felállás, hogy az egyik majd' megszakad a munkában, addig más csak álldogál és beszélget. Szóval, mint megannyi helyen, itt is egyetlen egy motiváció van-volt arra, hogy az ember bejöjjön minden egyes munkanap: a pénz. 

(Ez is illusztráció.)

Te leszel az, aki innen elmész!

Aztán még 2023 decemberében felütötte fejét az, hogy itt, ezen a részlegen nem kell annyi ember. egy idő után. Eljött a január. Kiderült, hogy amit x hónapra vártak, az már januárban beköszöntött, Szóval, egy-két dolgozónak mennie kell, másik részlegre, már januárban. 
Először még csak önkéntes alapon történt egy adott helyre való áthelyezés. 
Aztán elérkezett a következő áthelyezési hullám. Ismét felkínálták az embereknek, hogy el lehet menni más részlegre. 
Én igazából már vártam, hogy engem találjon meg a kérdéssel a műszakvezető, hiszen ők se buták: miért adnák át másik részlegnek a régi dolgozót? Ez olyan, mint a magyar kártya: minél régebbi dolgozó (minél nagyobb az értéke), annál többet ér. Tehát, nem a nyolcas kártyát fogják megtartani alapesetben, hanem az ászt, meg a felsőt. Én jól láttam a helyzetet. Én több helyre még be se tanulhattam, emellett engem a kezdő-szintre soroltak be.
Szóval, lényeg az, hogy vártam, hogy én legyek az, akit eltávolítanak a megszokott helyről és megszokott csapatból.
...és jééé, én lettem az! (Ennyit arról, hogy pesszimista vagyok. Nem vagyok az. )

És ez mégis hogy ér fel egy munkahely váltással?

Nagyon egyszerű. Reggeles műszakban tudtam meg, hogy én leszek az az egy, aki át lesz téve másik részlegre és ezzel együtt a következő hetet is reggelesként kell letolnom.
Ez pedig azzal járt, hogy az addig megszokott közegtől elbúcsúzhattam. Szóval, addig volt ember, akivel együtt jártunk egy műszakba (igaz, ő más helyen dolgozott, mint én), most már nincs. Az öltözőben voltak olyan dolgozók, akikkel egy soron/padon öltöztünk, most már nincs. 
Az új helyen pedig senkit se ismerek. 
...hát így történt az, hogy nekem anélkül lett úgymond új munkahelyem, hogy jelentkeztem volna állásokra. Igaz, maradtam abban a városban, ahol pár hónapja élek.
Új, ismeretlen helyre kerültem, más műszakba (így a megszokott arcokat szinte nem is láthatom), számomra idegen emberekkel kell együtt dolgozni. 
Az új munkahely pedig ezzel jár: ismeretlen emberek, ismeretlen hely, ismeretlen munkafolyamat, megszokott arcok "elfelejtése". 

Ebben a bejegyzésben azt veszem végig, mi történt velem 2023-ban. 

Gitározás

Egyik legfontosabb változás az életemben a gitározás elkezdése volt. Az a nap, amikor elkezdtem, február vége volt, egy vasárnapi nap. Akkor kaptam kölcsön egy gitárt, amit (sajnos) vissza kellett adnom nyáron, pont abban az időszakban, amikor elvesztettem a munkámat.
Júliusban megvettem a saját gitáromat, egy Ibanezt, egy használtat. Lehet, nem a legjobb, de onnantól kezdve egyetlen egy nap se maradt ki az életemből, amikor a gitárt ne fogtam volna a kezembe. 

Kalimba

A fentebbi képen a saját kalimbám látható. A megvétel oka az volt, hogy nem akartam hangszer nélkül maradni akkor sem, amikor a kölcsönkapott gitár visszakerült a gazdájához és munkanélküli voltam. Nem tudtam akkor még, hogy hány napot, hetet kell elöltenem munka (ezáltal fizetés) nélkül, csak annyit tudtam, hogy nem szeretnék hangszer, zenélés lehetősége nélkül maradni. 

Munkanélküliség, munka, majd ismét munkanélküliség, majd ismét munka

2023-as év munka szempontjából mozgalmasnak bizonyult számomra. A januárt azzal kezdtem, hogy munkanélküliként léteztem. Aztán eljött a tavasz, amikor egy gyárba felvételt nyertem. Viszont ott hiába kezdtem el megszokni a helyzetet (rendszerint 4 órát ülve lehetett tölteni, másik 4 órát pedig állva kellett tölteni), próbaidő előtt megváltak tőlem. Az ok egyszerű: darabszámot nem teljesítettem a tűréshatáron belül. Újra munkanélküliség következett, összesen 10 naptári nap erejéig. (A 11. napon felvettek, azt már nem számolom bele.)
Ugyanabban a városban sikerült elhelyezkednem, egy másik gyárnál. Onnantól kezdve ott vagyok. 

Végre zenekaros dolgok

2023-ban elérkezett annak az ideje (és lehetősége), hogy betérjek egy olyan boltba, ahol metálos-rockos-goth-os dolgokat kapni és leginkább zenekaros pólókat. így lett többek közt Trivium-os, Megadeath-es pólóm és a fentebb látható pulóver is innen származik. 

Blog

Meg kell említenem a blogot is. 2023-ban legelső bejegyzés áprilisban látott napvilágot. Utána ismét csend következett és júniusban folytattam a blogolást. 
Novemberben tartottam meg a "minden napra jusson egy blogbejegyzés" dolgot is, január(?) helyett. 

Videózás

Noha már nyáron feltettem egy videót Youtube-ra, a nagyobb visszatérésre várni kellett. (Feltettem a videót és rá két nappal tudtam meg, hogy bizony ismét munkanélküli lettem.)
Decemberben kezdtem el Youtube-al foglalkozni, amikor a szabadságomat töltöttem. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszönöm, ha eddig elolvastad és "találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!

Még január elején kiderült, hogy indul egy gitárverseny, Szólómánia szervezésében. Ilyenkor még nem gondoltam arra, hogy én egy ilyenen részt veszek. 

Miért NE vegyek részt egy gitárversenyen? 

Mégis, miért vennék részt rajta? Még egy éve van kb. csak annak, hogy gitározni elkezdtem tanulni, emellett nekem soha az életemben nem adatott meg az a lehetőség, hogy egy zenekarral együtt kiálljak színpadra. Talán jobb is ez így, de ezt egy másik bejegyzésben kellene kifejtenem. 
Szolfézs, személyes részvétellel magánóra? Ezek se voltak, kivéve, ha az alapoktatást nem vesszük bele a számításba, ami iskolában volt, énekóra gyanánt. 
Szóval, egy gitárverseny nem biztos, hogy nekem olyan hú, de nagyon ajánlott lenne. 
Viszont szombaton (január 20-a) mégis úgy döntöttem, hogy indulok. 

Mielőtt felvettem volna a szólót

Kérdés volt számomra, hogy a jelenleg használt laptopomon működik-e még a hangszóró. Ugyanis én zenehallgatás és videónézés során előszeretettel használok fej/fülhallgatót (mostanság csak fejhallgatót). 
Az is még kérdések közé tartozott, hogy egyáltalán, tudok úgy felvételt készíteni, hogy a fejem nem látszik a videóban? Ugyanis én jelenleg még nem szeretnék látszódni ilyen formában egy felvételen se. 
Úgy ültem le a telefon elé (azzal készült a felvétel), hogy először csak próbát teszek: hallatszódik-e az alap, működik-e a hangszóró a laptopon, hallatszódik-e az, amit játszok gitár segítségével. 
...és kiderült, hogy bizony az összes pont megoldható, kipipálható. 

Életem talán első szólójának megszületése

Először csak akkordokat néztem meg, tehát nem a szólót próbáltam megalkotni. Utána következett jó néhány próbálgatás, zenei alapra. Emellett nyersfelvételek is készültek, amiknél néhány támpont volt csupán számomra, hogy mit szeretnék játszani. Például szerettem volna üveghangot létrehozni, bevittem olyan hangot is a történetbe, ami az adott skálában nem szerepel. 
Összesen 55 percnyi nyersanyag készült, ebből lett kiválasztva egy fél perces anyag.
...És íme: 

Rengeteg videó, cikk szól a halogatásról, motivációról, célokról és álmokról. Igazából nekem is van egy álmom, vagy lehet, hogy több is. 
Például nem szeretnék örökre megmaradni egy operátori szinten, hanem teljesen mással foglalkoznék. 
Januárban láttam egy videót, ami nekem egy jelzéssel ér fel, hogy igen, tovább kell csinálni azt, amit elkezdtem.
Először is, megmutatnám a videót, amit január 18-n néztem meg, ezen a napon került feltöltésre a Youtube-ra: 

A videó, ami nem túl vidám

Akár veled is megtörténhet ez vagy hasonló

A fentebb linkelt videó szomorú és most nem is mennék bele az eutanázia témakörébe. Itt most kissé másról van szó. Igazából ebben a riportban az ember megismerheti néhány személy történetét és elgondolkodhat: akár ő is lehet ilyen helyzetben, vagy hasonlóban. 
Tehát, bármikor eljöhet az a pont az életben, amikor az embernek az addigi életvitelének vége szakad.
Akár holnap is jöhet egy szívroham, ami szinte elviszi az embert, vagy egy agyvérzés, aminek következtében féloldalt lebénul, jöhet egy baleset. Hosszan lehet sorolni azokat a betegségeket, baleseteket, amiknek köszönhetően valaki onnantól kezdve másként kénytelen élni. 
Ha ez pedig így van, akkor miért kellene beletörődni abba, hogy ha valami rossz?
Bántalmazó párkapcsolat? Mérgező környezet? Olyan munkahely, ahova az ember teljes szívéből utál bejárni? Beleragadni a rosszba? (helló "tanult tehetetlenség" és az "úgyse fog menni neked, meg se próbáld!" mentalitás)
Napról napra úgy élni az életet, ahogyan az illető nem akarja? Újra és újra elmenni abba a gyárba (vagy akárhova máshova), ahol az embernek már testi tüneteket okoz a jelenlét? Lelkileg ronccsá válni, mert olyan környezetben él valaki? Aztán eljön a másnap, megkap egy diagnózist, ami egyáltalán nem vidám...
Ha nekem is hasonló lesz a jövőm, akkor addig miért ne élhetnék boldogan? 

Persze egyénenként változó, hogy mi rontja el a jókedvet, mi okozhat depressziót, testi tüneteket (hasmenés és társai).
A fentebbi mondataimba is könnyűszerrel bele lehet kötni. Hiszen míg nekem az operátori munka egy nem igazán jó munkát jelent és már vállalkozáson is gondolkodtam, addig más, például falun lakva örül, hogy hozzák-viszik busszal és örül, hogy van egy biztos állása. 

Egy élet - álmok nélkül?

Egy élet van. Egyetlen egy. Oké, lehetséges, hogy létezik reankarnáció, de az is lehet, hogy a nagy,üres, feketeség vár a halál után. Ennek fényében (vagy sötétségében) tényleg megéri az, hogy valaki úgy éli le életét, ahogyan mások elvárják? (Persze, itt legális dolgokra gondolok,mielőtt még...)
Azért maradjak meg életem végéig operátori állásban, mert van, aki képembe vágja, hogy "örülj, hogy van munkád"?
Hagyjam elfolyni a mindennapjaimat, miközben érzem a késztetést, hogy alkossak, zenéljek? Maradjak csak egy operátor, ide-oda vándorolva a gyáron belül a különféle területek közt, meg járjak meg több gyárat, ha egyik helyről elmegyek? Éljek le dolgozóként 40 évet úgy, hogy meg se próbáltam az álmaimat megvalósítani? 
...és mi van, ha pont az az utam, amit érzek? Mi van, ha nekem pont az az életfeladatom (már ha létezik ilyen), hogy igenis, alkossak, emellett segítsek az embereken, még ha közvetve is? 
Ha abból élnék meg, amit szeretek csinálni, nyilván a munkanapjaim nem arról szólnának, hogy várnám, teljen már le végre az adott munkanap. 
Itt vagyok, harminc múltam és ezt a fajta hozzáállást nem sikerült belőlem kitörölni. Nem sikerült engem megtörni és beolvasztani az "ááá, hagyjuk, jó lesz ez így is, életem végéig operátorként, ó dejó"  érzésbe. 
A videó csak egy igazolás: folytasd, amit elkezdtél, mert az idő érték. ...és amiért az idő érték, nem érdemes szenvedéssel tölteni.
(Jó, a háborúba és társaiba ne menjünk bele most.)

Nekem álmaim-céljaim vannak. Kitörnék abból a helyzetből, amiben élek: olyan munkát végzek, amit nem szeretek és sokszor a szabadidőmet is megmérgezi. Sokan erre azt felelik, hogy "hát nem így kell gondolkodni!". Hiába. Ettől a mondattól nem fogom élvezni a munkában eltöltött időt. 
Persze, nálam is eljöhet az a pont, amikor veszélybe kerül a megélhetésem... ez esetben nyilván, örülni fogok annak, ha felvesznek valahova. Akkor is, ha az csak operátori pozíció.

Tanulság?

• Van valami álmod, célod? Akkor indulj el a megvalósítás útján!
• Lesznek, akik *ülyeségnek fogják gondolni azt, amit csinálsz
• Akár holnap is mélyebbre kerülhetsz. Addig miért ne élhetnél boldogan, elégedetten? 

A munkahelyi büfében én nem szoktam vásárolni se ételt, se üditőt. Sokkal olcsóbb, hogy ha otthon elkészítem a szendvicset és azt viszem el magammal.
Viszont valamelyik a napokban egyik munkatárs mondta, hogy az aznapi menüben rakott krumpli kapott helyet. Nekem kedvencem ez az étel és amúgy se szoktam mostanság főzni-sütni, szóval most kivételt tettem.

Vettem két adaggal és otthon ettem meg. Igaz, a képen egy adag látszik, ennek pedig elég egyszerű oka van. A másik adagot már szinte el is fogyasztottam. 

(Ezt a bejegyzést még 2023-ban kezdtem el írni, szóval az, hogy "napokban", az sok-sok nappal ezelőtt volt.)

Napokban gondoltam arra, hogy olyan poszttal jelentkezzem, amiben zenéket mutatok be, amik ráadásul szabadon felhasználhatóak. Szóval, íme néhány zene, amit ha videós vagy ("jútuber"), akkor bátran felhasználhatsz, legalábbis tudomásom szerint. (Ja és ezek a zenék nekem is tetszetősek, hiába nem a metál műfaját erősítik.)

1: mezhdunami - Eventide

Ennek a zenének amolyan elmélázós hangulata van. Nem túl vidám, de nem is túl szomorú. Kissé komoly, legalábbis számomra. 

2: Scott Buckley - Snowfall

Az előző zenéhez képest ez kissé "élesebb", valahogy valóban, jobban illik ehhez a téli világkép, amikor minden hideg és nincs lágyság, nincs melegség, csak a hideg fehérség. 

3: Silent Partner - Winter Embrace

Amikor elkezdtem összegyűjteni azokat az ingyen felhasználható zenéket, amik számomra tetszetős kategóriába tartoznak, csak kettőt tudtam megnevezni. Szóval, elkezdtem kutatni friss, ropogós kedvencek után.

...és igazából ennyit sikerült akkor összegyűjtenem, amik szabadon felhasználhatóak és kedvencemnek mondhatók. 
Remélem, nektek is bejönnek ezek a számok. 

Az első húrcserénél keletkezett pár darabka húrrészlet, amit nem szerettem volna kidobni a kukába. 

Szóval karácsonyfa-dísz akasztók lettek a húrdarabokból. 
Alapvetően az volt a felállás, hogy nekem van egy műfenyőm (egy kisebb méretű, amit még pepco-ban vettem, több évvel ezelőtt), meg több karácsonyfára való díszem. Viszont ezekhez nem társult semmiféle akasztóféle sem, maximum ha a madzagot annak számítjuk, amiket adtak-becsomagoltak a díszek mellé. Viszont ezek a kis, vékonyka madzagfélék nem a hosszúkról híresek, szóval rá se férnek a műfenyőre, maximum a műfenyő ágainak a hegyére. 
Aztán gondoltam, lehetne ilyen akasztóféléket csinálni. Nem lett sok, de legalább néhány van... és később, amikor ismét húrt cserélek, akkor ugye gyarapodik a létszám. Igaz, ha elég lesz már, nem tudom, hogy akkor onnantól kezdve mit csinálok a levágott részekkel... de ez a jövő zenéje.

Lényeg az, hogy a levágott dolgokat nem kell feltétlen a kukába dobni. 

Az elmúlt hetekben megnéztem a Belső tenger c. filmet. 

Néhány gondolat  a filmről és a témáról

Talán az eféle témát Metallica egyik száma hozta be az életembe. Metallica ezen klipjében egy olyan film részletei láthatóak, ami egy, háborúban megsérült emberről szól, aki nemcsak hallását, látását vesztette el, hanem négy végtagját is. Megnéztem ezt a filmet és más alkalommal egy hasonló filmet néztem meg, aminek címét elfelejtettem. 
A másik film egy szobrászról szól, aki balesetet szenved és lebénul nyaktól lefele. Ezen film főszereplője szeretne meghalni, mert a szobrászat volt számára a(z egyik) legfontosabb dolog az életében. 
(A film címét megtaláltam később: Mégis, kinek az élete?)
Meg kell említeni Karsai Dánielt is. Ő ALS betegségben szenved, ami jelenleg gyógyíthatatlan... és ebben az esetben is az ember kiszolgáltatottá válik, állapota egyre inkább romlik, de tudata ép marad. 

Az, hogy érdemes-e élni, az ember nem akkor szokta feltenni, amikor minden rendben van az életében és elégedett szinte mindennel. Hanem akkor, amikor beüt a baj, esetleg elveszít számára nagyon fontos dolgot.
A Belső tenger c. film egy férfiról szól, aki egy baleset következtében állandó ápolásra szorul és mindennapjait ágyhoz kötötten kell tengetnie. Nem mehet sétálni, nem rajzolhat a kezével, nem ülhet fel az ágyban és emellett intimszférája is megszűnt létezni. 

A film lekötötte a figyelmem és egy ponton el is sírtam magam rajta. 
(Spolier: a fiú elkezd futni a kocsi  után. Na, itt kezdtem el sírni.)

Maga a film

A film erre a linkre kattintva nézhető meg. ( Videa.hu-n van ez a film. )
Youtube-n is megtalálható ez a film, de ha nincs prémium előfizetésed, akkor esélyes, hogy tele lesz reklámmal:

Neked mi a véleményed erről és az ehhez hasonló filmekről? 

Karácsony első napján (ami ugye nem huszonnegyedikén, hanem huszonötödikén van) volt az első, igazi húrcsere.
Egy korábbi bejegyzésben arról írtam, hogy megnéztem, egy húrt le tudnék-e cserélni. Ez abban a helyzetben annyit jelentett, hogy letekertem egy kiválasztott húrt és visszatekertem. 

Magáról a folyamatról nem készült felvétel, de annyi biztos, hogy megtörtént. 

Az új gitárhúrok

Ezt, a rózsaszín csomagolású húrkészletet ajánlották nekem a hangszerboltban. Nem tudom, hogy milyen volt az, amivel megvettem még nyáron a gitárt. 
A leszedett húrok végén a bogyók különböző színűek voltak, míg ennél az Ernie Ball-nál mindegyik ugyanazt a színt kapta. 
Ha esetleg valaki kétségbe esne, hogy hogyan fogja megkülönböztetni a vastagságot, az megnyugodhat. Azt hittem, hogy ebben a kis zacskóban ömlesztve lesznek a különféle húrok, de tévedtem: 

Szóval, mindegyik húr külön tasakban várta azt, hogy felhasználják. 

Mi lett a régi húrokkal? 

A lecserélt húrokat nem dobtam ki a kukába, hanem a már üres, kis tasakokba tettem el, vésztartaléknak, ha esetleg valamelyik új húrral baj lenne.

Ami jól jött volna a húrcserénél

Ahogy feltekertem, maradtak fel nem tekert részek a hangolókulcsoknál. Mivel drótvágóval és hasonlóval se rendelkeztem, meg kellett várnom az első hétköznapot, amikor a boltok kinyitnak és ezt a tényt meg tudom változtatni. A közeli művészetes boltban tudtam beszerezni valamiféle drótvágót, ami eredetileg ékszer készítéshez való.
Szerencsére mikor hazatértem és kipróbáltam, teljesítette azt a feladatot, amiért meg lett véve. A következő kérdés az lett, hogy mi legyen a levágott húrdarabokkal? 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna, köszönöm, ha eddig végigolvastad és "találkozunk" a legközelebbi alkalommal.