Manapság ugye teljesen alap, hogy valakinek okostelefonja van, nem pedig butafonja. Hát, amikor az én első telefonomat megkaptam, még játszani se lehetett rajta, nemhogy hatalmas kijelzője legyen.
Ebben a posztban bemutatott telefonok már nincsenek meg, szóval a képek netről származnak.
Legelső telefonom: Siemens A40
Nem sokat tudott. A kijelzőjét megnézve bizony egyből lejön, hogy a kígyós játék se futott ezen. Lehetett telefonálni vele és sms-t írni és ennyi a történet. Nem voltam nagy telefonos ember, szóval engem nem nagyon érintett, hogy mennyire lehet ezen telefonálni, vagy sms-t írni. Arra, hogy a család elérjen, arra tökéletes volt.
Annyi plusszt azért hozzá kell tenni, hogy ehhez a telefonhoz az ember kapott matricákat és lehetett cserélgetni rajta.
Talán általános iskola 3. osztályában kaptam meg ezt a telefont és velem tartott nem tudom hány éven át.
Ha többet szeretnél róla olvasni:
Második telefon: Nokia 3510
Ezt a második telefont már jobban szerettem. Ezen játszani is lehetett. Ezen volt az ejtőernyős játék, amiben egy figurával kiugrott az ember magasról és a levegőben pontokat lehetett összeszedni és a földön volt egy mező, ahol landolni kellett, vagy legalábbis célszerű volt ott landolni. Egy idő után sajnos ez a játék elromlott és nem töltött be.
Ez a telefon elkísért engem gimibe is, az első évet még ezzel vittem végig.
Ha többet akarsz erről olvasni:
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Nektek mi volt az első telefonotok?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
