Ez a könyv április 6.-án jött vele. Aztán áprilisban már el is olvastam.
Mikor ezen, az április elején megrendezett könyvvásáron voltam, már több hete nem vettem kezembe könyvet olvasás gyanánt... akkor hagytam abba a fizikai könyvek olvasását, ahogy elkezdtem dolgozni. De amikor közelgett a húsvét, a könyvolvasás újra előkerült.
Baji Anikó a szerzője ennek a kötetnek. Ő a Covid idején kórházban dolgozott... és ugye legtöbbünk nem egészségügyi dolgozóként élte át a koronavírusos időszakot. ezért is érdekes az, hogy hogyan is teltek azok a munkanapok abban az időben?
A könyv A5-s füzetméretnél véknyabb, pihesúlyú könyv, itt-ott megtarkítva fotókkal. Azt gondoltam, egy nap alatt túljutok rajta... hát, két nap lett belőle.
Milyen volt?
Az első néhány oldal azzal indít, hogy egy 24 (!) órás műszakot bemutat. Aki esetleg triage szeretne lenni, az bepillantást nyerhet ezáltal abba, hogy milyen is egy teljes, 24 órás munkanap, triage-ként, az SBO-n.
Egyáltalán nem lehet könnyű. Sőt, nem könnyű.
Ahogy haladunk tovább a történetben és az időben, halad minden. Egyik nap maga a pokol, másik nap fellélegzés. Bajtársiasság, összetartozás, ez jellemző a kórházi dolgozókra, akik egy csapatként dolgoznak egy adott osztályon. Mint ahogy a való életben, itt is megjelent a kontetó-hívő szemlélet:
Az idős hölgy letette a szatyrot és a retikült egy székre, majd az átadott maszkból eltávolította a szilikonos rétegbe ágyazott fémszálat.
- Engem ne kövessenek! - csattant fel dacosan.
34. oldal
Ahogy telnek múlnak a napok, a hetek a könyv lapjain, az olvasó megfigyelheti újra és újra, hogy egy ledolgozott munkanap után a főszereplő rendszeresen fáradtan esik be az ágyba, majd felébredéskor azt se tudja, hol van. Az meg teljesen természetessé válik, hogy az étkezés az mellőzhető valamivé zsugorodik, hiszen a betegeket el kell látni.
Az pedig hatalmas kérdőjel, hogy amíg a konditermeket be kellett zárni, addig a fodrászatok miért lehettek nyitva? Baji Anikó futott, kondizott... vagy legalábbis kondiba járt volna edzeni, ha nem záratták volna be az edzőtermeket.
Vélemény
Megérte megvenni a könyvet. Igazából az első részét is megvettem volna a vásáron.
Jó a könyv, a kár az, hogy ez nem egy kitalált történetet mesél el, hanem a valóságot, ami egykor a jelen volt.
Ahogy olvastam, úgy jöttek elő a dolgok, amik akkor a köztudatban keringtek: lélelegeztető géptől való félelem, kivezénylés más kórházakba.
... és egyetlen egy munkanap alatt látni az élet kezdetét, de később egy másik személy halálakor jelen lenni. Egyáltalán nem könnyű.
A borító maga ötletes, az a néhány kép pedig kissé személyesebbé, közelebbivé teszi a történetet.
Érdekes volt látni egy olyan élethelyzetből a Covid-os időszakot, ami merőben más, mint az enyém. (Én otthonülős voltam akkoriban és a kijárási tilalom nem nagyon érintett.)
Ha érdekel ez az időszak, főleg egy egészségügyi dolgozó látószögéből, akkor ez a könyv neked való.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
