Nightfallivy's world

Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtök néhány cikket/bejegyzést, ami arról ír, hogy a monotonság hogyan érinti az emberi lelket, a mindennapokat, kihatással van-e a szabadidőre is, az egészségre? Szóval, itt nem a megoldásokról lesz szó, hanem arról, hogy milyen lehet a monoton munka, egyes emberekre milyen hatással van. 

Gyakorikérdések.hu-n barangolva

Kérdés: A munkabeli monotonitást hogyan tudom magamban fejleszteni, hogy jobban bírjam?

Néhány idézet a válaszokból: 

Na ez az ami szerintem abszolút nem fejleszthető. Vagy teljesen belefásulsz az egészbe, de akkor a személyiséged is elveszíted. Én is próbáltam, de képtelen vagyok elviselni a monotonitást. Pedig még csak nem is gyártósori összeszerelő munkáról beszélünk, hanem irodai monoton munkáról. Nekem a halálom. Sok mindenhez képes vagyok alkalmazkodni, de ehhez nagyon nem.  Max pár hónapig kitartok, de már úgy hogy 1 hónap után a könnyeimet törölgetem a liftben. Van olyan munka is ami azt kívánja meg, hogy jó legyél atomfizikából. Nem minden munka vló minden embernek, és ez így van rendjén. Szerintem ezen nem kell változtatni, ráadásul a monotonitás pont nem egy hasznos dolog. Nem viszi előre az embert. Ha a túlélésed múlik rajta úgyis elviseled.

Ha nem bírod a monotóniát, nézz másféle munka után, vagy tanulj olyasmit, amivel aztán kreatív munkát végezhetsz. Én is utálom, dolgoztam egy évet irodában, egy életre elég volt. Nekem a tanítás vált be, azt szeretem, repül az idő, nem is érzem munkának. Keresd meg te is azt a tevékenységet, amivel örömmel keresed meg a pénzt. Nagyon sok ember simán tűri a monotóniát, mert ugyanakkor nagyon kényelmes és nyugis tud lenni egy olyan munka, és sokan nem bírják az újabb és újabb kihívásokkal, folyamatos változással együtt járó stresszt. Hagyd meg az ilyen munkát nekik! 

 

 Régi kérdés, de mint ahogy én is ide találtam, más is ide fog és hátha tudok okosat mondani. Egy hónapja dolgozok gyárban, az első héten fel akartam mondani olyannyira elviselhetetlenül monoton. Végül maradtam, de mellette vállaltam másod állást, ami pedig étel futárkodás.

Egy blog

Balassa Andrea blogján találtam egy bejegyzést, aminek címe: Élvezetes monotonitás – Élvezetes monotonitás??? 

Végre találtam egy olyan bejegyzést, ami arról ír, hogy valaki hogyan élte meg a monoton munkát. Végre!

Az már elég korán kiderült számomra, hogy a monoton munka nem számomra lett kitalálva. Történt ugyanis, hogy középiskola első osztályában nyáron dolgozni mentünk – akkor még lehetett – egy tejüzembe, a csomagoló részlegre tettek minket. A gép kiadagolta a zacskóba a tejet, nekünk meg ládába kellett rakni az előírt mennyiséget. Szalagok mellett álltunk, azon jött a zacskós tej. Két hétig bírtam ezt a munkát, aztán szó szerint beájultam a szalagok közé. 

 

Másik kérdés, a gyakorin

A kérdés így szól: Gyári munkáról mit kell tudni? Mennyire elviselhetetlen a monotonitás? Mennyit kell/lehet kommunikálni a többiekkel? Bármi egyéb?

Aztán következzék néhány mondat: 

Én csak fagyi gyárról tudok nyilatkozni. 4 napot dolgoztam ott diákmelósként, elviselhetetlen volt számomra a monotonitás. (...) Én már fél óra munka után megakartam magam ölni. Semmi épeszű embernek nem ajánlom. 

 Fizikai fájdalmak (nekem egész testem fájt, nagyon kemény fizikai munka volt, anyámnak a háta ment tönkre), feljövő depressziós gondolatok hogy mit keresek itt, az idő szuper módon belassul, kollégák büdösek, igénytelen, ordibálnak és lehordanak, aki betanított az idegbeteg, ha nem megy elsőre kapod az ordítást. Amiben én voltam ott hatalmas a zaj, pár perc szüneted van, mire elérsz oda hogy beleharapj a kajába a főnök már szól hogy hékás, ne lógd el a munkát. (...) Ha megfigyeled a többi embert, ismétlik saját magukat. Minden nap ugyanazokat mondják el, szinte mintha forgatókönyv lenne, ugyanaz történik minden egyes nap, és nem veszik észre, mert már beleőrültek gondolom. Ez az én tapasztalatom. Egy barátnőm mesélt a gyári élményéről, ő azt mondta jól elvolt, mert más fiatalok is ott voltak és tudott velük jót beszélgetni, és nem volt megerőltető fizikailag a munka annyira.  

Szia. Nekem nyíregyházi LEGO gyárral kapcsolatban van tapasztalatom. Két pozítívumot tudok kiemelni: rendezett, modern munkakörnyezet és barátságos, segítőkész munkatársak (legalábbis azon a részen ahol én voltam). Minden egyéb viszont iszonyat gáz: 4 napot kell menni folyamatosan 12 órás munkaidővel (2 nappal + 2 éjszaka) majd 4 nap pihenő következik. Ez ugyan "ránézésre" nem gáz, de a pihenőnapok közül az elsőt lényegében átalszod 2 éjszakai 12 órázás után, a másodikon is még kómás vagy többnyire.(...) A monotonitás munkakörtől függ, egy sima operátor pl csomagoló területen LEGO-s tasakokat pakolgat egy futószalagra meg az adagoló ládákat cserélgeti. Nekem nem jött be, nem is sokáig voltam ott.

Műanyag fröccsöntő gépek mellett voltam "robot" pár hónapig egyetemen, nyári szünetben. Hát fogalmazzunk úgy, hogy inkább kötném fel magam, mint hogy újra ennyire monoton és céltalan munkát végezzek. Inkább maradné otthon, vagy pusztulnék éhen, de biztos, hogy oda vissza nem mennék. 

Amúgy fizikailag nem volt megterhelő, sokkal inkább lelkileg. Alapból nem voltam az az önbizalomban dúskáló ember, tipikus "mit keresek én itt" gyerek voltam, aki kereste helyét a világban. (...) Energiám, időm sem volt. Konkrétan azért éltem, hogy dolgozzak.(...) De mondjuk legalább nem kellett 3 műszakozzak, azt soha nem csinálnám, akiket látok, teljesen kikészülnek tőle.  

Aki szereti a monotonitást, annak jó hely a gyár, aki viszont nem szereti, annak nem. :D  

Azert sokmindentől függ ez. Én is dolgoztam gyárban de nem volt olyan szörnyű. A végre már sajnáltam, hogy eljövök. Ha kitudod kapcsolni az agyad és járnak mindenféle a gondolataid akkor kilehet bírni. 

Hrpotal cikke

A cikk címe: Beteggé tehet a rossz munkakörnyezet

(De már megint az irodában dolgozók vannak megcélozva, mintha csak ők olvasnának ilyesfajta cikkeket..)

A munkafeladatok rotálásával, bővítésével, tevékenységek kombinálásával és ahol alkalmazható csapatmunkával lehet az irodai tevékenységbe változatosságot és színt vinni. A monoton és egyhangú munka fásulttá és levertté, míg a színes és mozgalmas feladatok élénkké tesznek, valamint kreativitásra és tettekre ösztönöznek minket.  

Allasorias cikke

A cikk címe: Monoton vagy kreatív munka?

A monotonitást igénylő munkáknál az a hátrány, hogy gyakran megfigyelhető a dolgozóknál a kiégés. Ilyenkor el kell gondolkodni, hogy valóban képesek vagyunk-e hosszútávon az adott pozícióban dolgozni, vagy keresünk magunknak másik állást.

Mi lehet az oka a kiégésnek? Mivel monoton munkáról beszélünk, a vezetők nem mindig vesződnek azzal, hogy megdicsérjék alkalmazottaikat. Ilyen esetben azt érezhetjük, hogy szinte bármit csinálhatunk, akkor sem szólnak ránk. Olyanok vagyunk, mint egy robotok, bemegyünk dolgozni, elvégezzük a munkát, majd megyünk haza. Másik ok a következő lehet: Mindenki szeretne fejlődni, egy idő után jól esne az embernek az előléptetés. A monotonitást igénylő munkáknál a legtöbb esetben nincs előrelépési lehetőség. 

Index.hu 2009-es cikke

A cikk címe: Az unalmas munka tompítja agyat

Norvég és brit tudósok olyan eszközön dolgoznak, ami előre jelzi, hogy mikor áll takarékra a monoton munkát végzők agya. (...) A kísérlet során a tudósok azt tapasztalták, hogy a résztvevők egy idő után többet hibáznak, mert agyuk belefásul a monoton feladatba.

Officego cikke

A cikk címe: Az ülőmunka veszélyei és ellenszerei

A mozgáshiányos életmód és a monoton munkavégzés gyakran vezethet stresszhez, kiégéshez és depresszióhoz. A fokozott stressz és a munkahelyi szorongás hosszú távon rontja az életminőséget és az általános jólétet. 

Gyerekszoba cikke

A cikk címe: A monoton munka növeli a demencia kialakulásának kockázatát

Egy új kutatás szerint azok körében, akik monoton munkát végeznek, 31 százalékkal nagyobb a demencia kialakulásának kockázata. Máshogy megfogalmazva: azok, akik izgalmas, stimuláló munkát végeznek, kevésbé hajlamosak arra, hogy idős korukban memóriazavarral, kognitív problémákkal küzdjenek.
A Guardian által idézett, az oslói egyetemi kórházban végzett kutatás során több mint hétezer norvég munkavállalót vizsgáltak meg. A kutatók azt találták, hogy a szellemileg legkevésbé megterhelő munkát végzők körében 70 éves koruk után 66 százalékkal nagyobb eséllyel alakulnak ki enyhe kognitív zavarok, valamint 31 százalékkal nagyobb a demencia kockázata, mint azoknál, akik mentálisan stimuláló, kreatív munkakörben dolgoznak. Azoknál a munkáknál, amelyek a legkevesebb gondolkodást igénylik, a dolgozók 42 százalékánál diagnosztizáltak enyhe kognitív hanyatlást, míg azoknál, akik több gondolkodást igénylő munkakörben vannak, csak 27 százalék volt ez az arány. 

Hellobizinisz cikke

A cikk címe: A monotonitás megöli a kreativitást, egyedit akartam alkotni! – egy asztalos mutat új irányt a vállalkozók számára

 A cég viszont a sorozatgyártásra szakosodott én pedig egy idő után már nem találtam a helyem… az igaz, hogy a sorozatgyártás is igényel szakmai tudást- és érzéket, de egy kis kézügyességgel bármelyik gép kezelhető. Vagyis alapvetően sokkal inkább egy betanított munkáról van szó és nem a kreativitás megéléséről. Viszont szerintem a monotonitás nem csak a kreativitást, hanem az inspirációt és ambíciókat is elnyomja. Ez főleg azok számára jelenthet gondot – és én is ilyen vagyok – akiben ott él a vágy arra, hogy egyedi dolgokat hozzon létre, akik számára fontos, hogy a munkája egyben élmény is legyen.

Veszpremallas cikke

A cikk címe: Mire számíthatsz egy betanított gyári munka kapcsán? Mik a lehetőségek Veszprémben?

Nehézséget okozhat továbbá a monotonitás is, hisz mégiscsak ugyanazt a mozdulatsort kell végrehajtani újra és újra, beosztástól függően akár 8-10-12 órán keresztül. Nem a legkellemesebbek a munkakörülmények sem: egy gyárban a hőmérséklet, a zaj, a munkaruha és számos egyéb tényező is zavaró lehet. Végezetül pedig a szigorú előírások is megemlítendőek, amik nem csak a feladatok ellátásnak mikéntjét, hanem a munkaközi szüneteket, és adott esetben a WC-használati lehetőségeket is feszesen szabályozzák.  

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha elolvastad, "találkozunk"  következő bejegyzésnél!