Március közepén takarítóként kezdtem el dolgozni. Ebben a bejegyzésben erről fogok írni. Jó olvasást!

Takarítóként?

Amikor munkát kerestem, akkor elsőkörben irodában szerettem volna dolgozni, emellett a takarítást és társait meghagytam másnak. Aztán, ahogy telt-múlt az idő és fogyott a tartalék pénzem, egyre lejebb adtam az elvárásaimat.
Alapvetően nem voltak nagy elvárásaim a munkával kapcsolatban. Onnan indultam, hogy legyen irodai munkám. Nem számított nekem, hogy van-e cafatéria, adnak-e céges kocsit, van-e Medicoveres biztosítás, vagy van-e gyümölcsnap, van-e csócsóasztal.

Időközben viszont az irodai dolgozó álomképét elengedtem és már gondolati szinten se létezett az, hogy én irodai munkásként, alias irodistaként keressem a pénzt. 

Korábban soha nem dolgoztam takarítóként. Voltam segédmunkás, operátor, minőségellenőr, de takarító az sose. Viszont, ha nekem szegeznék a kérdést, miszerint mi az, ami soha életben nem lennék, akkor nem a takarítót mondanám válaszként. 

Sokaknak az, hogy takarítóként dolgozzanak, még gondolati szinten is visszataszító. Volt olyan a közeli környezetemben, akinek látható módon nagyon nem tetszett az, hogy valaki iskolában takarítson, mondván a tanulók DIREKT rondítják össze a wc-t még jobban, hogy kicse*zennek az emberrel. 

Viszont én a takarítós munkakört is előrelépésnek gondolom, az operátori munkakörhöz képest. Most még az a véleményem, hogy takarítóként jobb lenni, mint beszabályzott pisiszünetű operátornak. 

Operátor? Takarító? Melyik? 

Apropó, operátori szünet... régebben találtam valahol egy kommentet, ami az operátori életről szól.

A kérdés egyébként gyakorikerdesek.hu-n található (A kérdés: Mik a tipikus csicska munkák?)

Egyik válasz: 

Jártam olyan munkahelyen, ahol dudaszó jelentette a szünet kezdetét.. mindenki libasorban levonult a munkaterületről, elkezdett nyáladzani és táplálkozni. Kifele menet mindenkit átnézett a biztonsági őr egy fémkeresővel, hogy nem e lop ki akár egy csavart is. Ebédszünet vége szintén egy dudaszó, másmilyen. Azt jelentett, hogy 1 perced van visszaérni a munkaállomásodra. 1 perc letelte után újabb dudaszó.. megkezdheted a munkádat.. és ez ment napi 3x. Munka közben nem volt engedélyezve a csevegés, telefont nem vihettél be, pisilni csak úgy mehettél el, ha jelezted a sorvezetőnek hogy ki kell menned. Amire morgolódással válaszolt, hogy "gyorsan, csipkedd magad". Számomra ez a csicskamunka, ahol mint egy levágásra váró birka úgy vagy kezelve. És szóvá tette 1-2 évek óta ott dolgozó, hogy "otthagyom az állást 1 nap után? jobbat úgyse fogok találni" Nos, találtam! Ennél csak jobb létezik. 

Ahol én dolgoztam operátorként, nem volt dudaszó, ellenben olyan személlyel dolgoztam együtt rendszeresen, hogy sokszor a *zar is vigyázzban állt bennem a jelenléte miatt és a jókedvem messzire menekült. 

Amikor beléptem a munka világába, az első két évben egyszer, egy munkatársnak azt mondtam, hogy olyan munkahelyet szeretnék, ahol ki lehet menni nyugodtan wc-re. Röhögés volt a válasz. 

(Igazából nem tudom, hogyan fogalmaztam meg ezt, de ez volt a lényeg: a szabad döntést atekintetben, hogy az ember mikor megy wc-re.)

Volt részem abban, amikor elvárták volna, hogy igenis, amiért a szünetnek vége, tartsam vissza a nagywc-t és igenis, amiért vége a szünetnek, csináljak be. Kiabáltak velem, amiért szünet végével rámjövő inger miatt inkább elmentem wc-re könnyíteni magamon és nem a büdös, barnafoltos alsóneműt választottam. 

Nem azzal van a baj, hogy valahol dolgozni kell. Hanem azzal, hogy akár még a pisit is beszabályozzák, hogy mikor lehet? (Nyilván léteznek olyan helyzetek, amikor bizony nem lehet egykettőre szünetet tartani, mint pl. eü-s személyzetként műtéten való részvétel.) 

Operátori lét magam mögött hagyása

Szerettem volna kiszabadulni a gyári létből. Szerettem volna múlttá tenni azt, hogy én operátorként dolgozom. Persze van olyan hely, ahol én is szeretnék dolgozni, de ugye ezen munkahely megtalálásához szerencse is kell. 

A 3 műszakban való dolgozás se olyan, amihez ragaszkodnék. Lehet, hogy számomra az éjszakai munkavégzés nem jelent gondot, viszont azzal is számolnom kell, hogy a boltok NAPPAL vannak nyitva, a lakás-házfelújítások NAPPAL történnek, az élet NAPPAL zajlik és magasról tesz arra, hogy nekem a NAPPAL az alvásról szól. 
Emellett, ha 3 műszakba jár az ember dolgozni, akkor egyszer így, egyszer úgy kell fentlennie. Ami megterhelő lehet a szervezetnek, mert mindig máshogy kell létezni. Egyszer kínlódni azzal, hogy hajnal 3 órakor még dolgozzon az ember, máskor ugyanaz a hajnali 3 óra az alvás idejét jelenti.
Maga az operátori munkakör se túlságosan hízelgő. Ugyanazt csinálni hónapról hónapra, 0 fejlődési lehetőséggel (nem mintha takarítóként annyira túl sok előrelépési lehetőség lenne), megállás lehetősége nélkül. Takarítóként legalább megállhatok vizet inni, megállhatok orrot fújni. Operátorként? Lehet, a vizet se lehet bevinni a területre. 

Immár takarítóként

Március közepén elkezdtem takarítóként dolgozni. Lassan egy hónapja lesz, hogy beálltam a dolgozók sorai közé. 
Nincsen darabszám, helyette kötelezően takarítandó helyiségek vannak. ...de arról, hogy milyen takarítóként dolgozni, arról egy másik bejegyzésben lesz szó.

Köszi, ha eddig elolvastad! Ha érdekelnek ehhez hasonló tartalmak, kövesd a blogot!

Nem tudom, mikor pattant ki ez az ötlet, vagy kérdés a fejemből. Na de most erről a témáról lesz szó ebben a bejegyzésben.

Alapvetően érdekelnek mások, az ismerősök. Van, hogy eszembejut a rég elfeledett ismerős. Van, hogy a másik szokatlan csendességének, vagy az érezhető rosszkedvének okát magamban kezdem el keresni: nem-e tettem valami rosszat, ami másiknak nem tetszik? Nem-e velem van baja? 

...és mikor elkezdeném jobban elemezgetni a helyzetet, eszembejut, hogy hát foglalkozhatnék mással is. 

Felteszem magamban a kérdést, hogy van-e 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék? ...és tételesen elkezdem magamban sorolni a tennivalókat. Eddig mindig összegyűlt a 10 tevékenység és eddig mindig arra a megállapításra jutottam, hogy akkor erre a 10 dologra kellene a fókuszt helyezni, nem pedig a rajtam kívűl eső témákra kellene elpazarolni az energiámat. 

Energia. Észrevettem magamon, hogy egy idő után lemerülök és pihenésre van szükségem.
Elmegyek boltba (sőt, több boltba!), sétálok, tömegközlekedek, hazaérek, elfáradok, cipelek akár 10 kilónyi árut. Hazaérkezéskor nem tudok nekiülni mondjuk bloggal foglalkozni, mert "elfogyott az agyam", pihenni kell. 
Hazaérek a munkából, fáradtan, éhesen, fájó lábbal. Nem tudok pihenés nélkül nekilendülni mondjuk a videóvágásnak. 

Talán van abban valami, amit más helyeken olvastam. 

Introvertált vagyok. A napot bizonyos energiaszinttel kezdem. Aztán ez elfogy. Hiába szeretném, nem tudok haladni. Fáradt vagyok. Pihenni kell, "elfogyott az agyam". 

Miféle fáradtságról van szó? Talán arról, amiről szó van ezekben a cikkekben:

• Az introvertáltak 5 legnagyobb energiarabló helyzete és hogyan kezeld őket (Ide kattintva elolvashatod.)
• Három fő ok, amiért egy introvertált hamarabb kiég, mint egy extrovertált (Ide kattintva elolvashatod.) 
• Miért ingeréhesek az extrovertáltak, miért ingerkerülők az introvertáltak?  (Ide kattintva elolvashatod.)

Vagy egyszerűen csak öregszem? Hiszen látom a fiatalokat, tanulnak, lenge aljú nadrágokban járnak. Látom Facebookon a különféle kis videókat, amikben az anyuka mondjuk 2000-ben született. ...vagy ott vannak azok a videók, amik arról szólnak, hogy nem lehet tetkója annak, aki nem múlt el 18 éves, aztán a tetoválót felvilágosítják, hogy márpedig az a kliens elmúlt 18 éves. 

Vagy túl sokat várok el magamtól? 

Szólómánia videóit szoktam rendszeresen követni. Na de az elmúlt időszakban alábbhagyott a lelkesedés úgymond, elmaradtam a videóival. Egyik videója alatt, többek közt ezt írta nekem: 

Azt pedig külön értékelem, hogy még ebben az elmúlt nehéz időszakodban is mindig igyekezted követni az adásokat, véleményezni a tartalmakat, beleértve a beküldött szólókat és a bemutatkozó együtteseket is, mindezekért maximális respect! :) 

Ezen meglepődtem. Így is azt érzem, hogy nem haladok eléggé a számomra fontos, engem érintő dolgokkal kapcsolatban. Az engem kívűlről szemlélőknek viszont úgy tűnhet, hogy én azt a lécet magasra tettem volna?

Talán mindegy, mi a gond. Talán mindegy, mi szívja el az energiám, figyelmem. 

Mit vigyél magaddal ebből a bejegyzésből?

Amikor azon kapod magad, hogy olyan dolgon agyalsz, ami viszi az energiádat (és egyben az idődet) és téged kevésbé érdeklő dologról van szó, akkor nem árt megkérdezni magadtól: van 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék, amivel haladni kéne? 
Persze, ez nem minden esetben ez a megoldás, ezt fontos leszögezni. Akkor mikor lehet megoldás?
Saját példát hoznék: észreveszem, hogy egy ismerősnek mintha rossz kedve lenne, talán el is kezdem kicsit sajnálni. Ezen kezdek el gondolkodni perceken át. Észreveszem magam és gyorsan felsorolom magamnak 10 tevékenységet, mivel foglalkozhatnék és megpróbálok az egyikkel foglalkozni.

2025-ben valamikor, még télen, vettem hátizsákot magamnak. Megörültem, hogy olcsó, tetszik a mintája.

Valami 1500 forintba került. Szóval, nem kellett nagy összeget kiadni érte. Rövid ideig ezt hordtam bevásárláshoz. Azonban egyszer, ahogy vállamra vettem, szakadás keletkezett rajta. Túl sok mindent pakoltam a táskába ezek szerint, ami a súlyt illeti.

Aztán elmentem egy közeli, mindenes boltba. Lehajoltam a földön található fonalakért.

RECCS!

És ennek a hangnak az eredménye:

 Szóval, meg lehet venni, viszont nagyon résen kell lenni, mennyi súlyt is tesz be a táskába. 

Alapvetően én nem vagyok egy szoknyás ember. Nem szokásom szoknyát viselni, hiszen az túl nőies, emellett, ami talán ennél is fontosabb: nincs zsebe. Nekem pedig a zseb elengedhetetlen, mint bizonyos álláshirdetésekben az angol nyelvtudás. 

Március közepén elkezdtem dolgozni...és úgy ítéltem meg, jobb, hogy ha veszek ruhákat. Ennek köszönhetően elmentem az egyik, közeli turkálóba, ha minden igaz, március tizennegyedikén.

A használtruha bolt

Olyan ruhaboltot kell elképzelni, ahol napi szinten csökkennek az árak. Minden ruha és egyéb, darabáras. Tehát nincs olyan, mint a Hádában, hogy kilónként kell fizetni.

Már régen el akartam menni ebbe a boltba, csak mindig volt fontosabb ennél... és emellett, azért ha az ember elmegy ebbe az üzletbe, feltételezhető, hogy pénzt hagy ott. Én meg spórolni akartam. 

A ruhák egy része szín szerint volt válogatva. Viszont más része nem, szóval mindenféle szín egyben volt. A szoknyák egy ruhaakasztón (vagy hogy hívják azokat) kaptak helyet. Az ágyneműk, sálak pedig amolyan ládákban. (Tudjátok, az a rendszerint fehér, felül nyitott dobozféleség, ami turkálókban szokott előfordulni.) 

A nap, amikor elmentem

Úgy gondoltam, hogy 800 forintos darabár mindig jobb, mintha 1500 forintért kellene megvennem az adott ruhát. Ha mondjuk 5 ruhadarabot veszek a turkálóban, akkor 800 forinttal számolva összesen 4000 forint... és a 4000 forint sokkalta szebb szám, mintha azt mondanám, hogy 5 ruhadarabért összesen 25 ezer forintot hagynék ott. (Vagy akár csak 10 ezer forintot.)

Szóval így indultam neki a turkálós kalandnak. Az eredmény pedig a fentebb látható szoknya. 

Tavaly felmondtam abban a gyárban, ahol dolgoztam, operátorként. A 2025-ös évet a lehetőségek városában kezdtem. 

Március közepe a munkát hozta el nekem. 

Már eltelt egy hét. Nem a legjobb munka, már fizetést illetően sem. Ugyanis 6 órában dolgozok, így a fizetés éppen arra elég, hogy kifizessem a lakbért, a kötelezőket (buszbérlet, ilyenekre gondolok), meg vegyek magamnak kaját. Kb ennyire elég a pénz, ami egy, teljes hónapnyi munka után jár.

Talán kicsit megállhatok, nem kell rettegni attól, hogy utcára kerülök. Viszont, így egy hét elteltével úgy látom, nem ragadhatok le ennél a munkánál. Semminél jobb, ennyi. 

Egy intézményben takarítok.

Nagy reményekkel indultam neki az álláskeresésnek. Hiszen mégis csak a lehetőségek városában vagyok. Ha meg mondjuk elmennék Zalaegerszegre, össz-vissz 70 állásra jelentkezhetnék... de persze választhatnám Szolnokot, a maga 124 álláslehetőségével (Profession ennyit mutatott ekkor és ebben az ÖSSZES álláslehetőség benne van, ami az adott településen van.)

Ezt a posztot február 18.-n kezdtem el és terv szerint a munkakereséssel kapcsolatos érzelmeimről lesz itt szó. Ha ezen figyelmeztetés ellenére is kíváncsi vagy, akkor olvass tovább!

Szóval, a kezdetek...

Nagy reményekkel indultam neki az egész álláskeresősdinek, még januárban. Hiszen mégis csak olyan helyen lakom, ahol elég sok a lehetőség, az olyanok számára is, mint én. ...mert milyen vagyok? Akiből 4743893 ember létezik még: semmi különleges tudás, semmi perfekt nyelvtudás (se nyelvészeti, se nemiszerv, szájjal történő ápolásával kapcsolatos tudás).
Csak egy elvégzett suli, szabadidőben tanult zenélés, meg a magánéletbeli dolgok túlélője. Mindez persze megszórva önbizalomhiánnyal, alacsony termettel és más, fel nem sorolt tulajdonságokkal megspékelve. 
Az elején még hittem abban, hogy én bizony végre valahára kitörök az agysorvasztó és testelro*asztó gyári szalagos munkavilágból... mert senkinek ne legyenek illuziói, a 3 műszakos munkarend (vagy a 12 órás gályázás) nem tesz sok jót a testtel.
Nyilván van, akinek semmi baja nem származik (még) az ilyesfajta munkából, de talán mégis csak többségben vannak azok, akiket ilyen-olyan módon a műszakozás, a monotonitás tönkretett. Emellett az se túl jó érzés, ha 546 napon át UGYANAZT a munkát kell végezni, fejlődési lehetőség nélkül... 
...ja de, fejlődik valami. Trombozisra való hajlam, agyvérzés veszélye, cukorbetegség... Na de vissza az én érzelmeimhez, amik akkor léteztek, amikor  még januárt írtunk. 

Szóval, nagy remények. Azt gondoltam, kelleni fogok valahova, ahol irodában kell dolgozni, mint irodai dolgozó. Nem vártam magas fizetést, szóval az elvárásaim közt nem szerepelt az, hogy havonta nettó 600 ezer forint jöjjön fizetésként. Elég lett volna 300 ezer forint is.

Érdekelt sok minden. Miért ne tanulhatnék újat a munkahelyen? 

Hullámvölgyek a munkakeresésben

Talán már januárban is volt, hogy úgy keltem fel, hogy nem igazán volt jó kedvem... inkább lehangoltság, szomorúság. Viszont ekkor még nem tudom hányszor győzött az optimizmus: de hát van idő, nyugi!

Nyugi, ott vannak a dolgaid, amiket nem használsz, azt eladhatod! Nyugi, még van elég tartalékod! Amúgy is, ha eladod a nem használt dolgaidat, akkor pénzt kapsz érte és ha költözni kell mondjuk fél év után, mert el akarsz menni máshova, akkor kevesebb dolgot kell magaddal cipelni! Szóval dupla nyereség!

Számoltam már decemberben is, hogy meddig elég a tartalékom? Leültem és már talán decemberben meghoztam a döntést február 24.-ével kapcsolatban:

február 24-ei hét: elkezdeni jelentkezni operátori munkákra

Szóval januárban még a február 24.ei dátum a messzeségben eltűnt, még nem éreztem közelinek.
...és ilyenkor még nem igazán gondoltam arra, hogy munkásszállós munkákra kellene jelentkeznem. Így nem is írtam fel magamnak ezzel kapcsolatban egy dátumot se.

Aztán elérkezett a február. Én mindig munka nélkül léteztem. 
Nem egyszer úgy keltem fel, hogy nagyon nyomott hangulattal rendelkeztem. Nem egyszer el is sírtam magam napközben. 

Add lejebb! Add lejebb!

Február elején jutottam el addig, hogy engem már nem érdekel az irodai munka. Nincs időm kivárni, hogy felvegyenek olyan helyre, ahol irodában dolgozhatok, mint irodai dolgozó. 

A munkakeresésem kb így foglalható össze: 

• legfelső szint (ahonnan indultam): leginkább olyan hirdetésekre jelentkeztem, ahol irodában kell dolgozni, irodai dolgozóként. Ezen a szinten még hagytam az operátori álláslehetőségeket, meg a konyhai kisegítő, takarító pozíciókat is. Több olyan állásra is beadtam a jelentkezésem, amikhez a tanulmányaim (a végzettségem) köthető úgy-ahogy. 
• felső-közép szint: már olyan helyekre is beadtam a jelentkezésem, ahova eladót keresnek. Igaz, a legfelső szinten is jelentkeztem eladónak, csak ott úgymond elvétve. Talán lehetne azt mondani, hogy ez a szint és a legfelső szint még összetartozik. Amikor ennél a szintnél jártam, még élt bennem a remény az irodai munkát illetően.
• alsó-közép szint: letettem az irodai munkáról. Elkezdtem beadni az önéletrajzomat több, konyhai kisegítős, takarítós munkára. Már gondolkodom azon, hogy nem-e jelentkezzek olyan állásra, ahova az oda-vissza út összesen már 3 órányi utazást jelent. Kezd természetessé válni a gondolat, hogy én beleragadtam az operátori munkakörbe és onnan soha a szagos életben nem fogok kiszabadulni. 
• alsó szint: ez fog következni és ez kb az 500. jelentkezésemig fog tartani. Ezen a szinten már teljesen természetes, hogy operátornak jelentkezem és az is teljesen magával értetődő, hogy már odafele másfél órát is utazok akár és ugyanúgy másfél órát vissza. Talán már igazából ezen a szinten vagyok, hiszen az elmúlt napokban kezdtem el több olyan helyre is jelentkezni, ahova operátorokat keresnek.Az előző szinttől annyiban tér el ez a szint, hogy jelentkezek-e olyan munkahelyre, ah

...már este van. Direkt van félbehagyva a bejegyzés. Ugyanis ahogy írtam a bejegyzést, csörgött a telefon. 2 műszakos, fémipari gyári munka kapcsán hívtak. Aztán ahogy letettük a telefont (személyes interjú ideje is megvan) és eltelt néhány perc, újra csörgött a telefon. Azt gondoltam, ismét a gyári munkával kapcsolatban hívnak. Nem. Egy étteremben lenne munka. Oda is megbeszéltünk egy személyes találkozót. Ez az interjú pár nappal később lesz, mint a gyári munkával kapcsolatos találkozó. 

Eredetileg nem ez a kép került volna ide, mint amit most lehet látni. Eredetileg egy hajléktalanságot megjelenítő képet szerettem volna betenni, hiszen munka (és pénz) nélkül az ember egyre inkább arra felé sodródik.  Most viszont változott a helyzet, ugyanis a mai nap megszereztem két interjúra időpontot.
Újra van remény.
Talán mégse fogok eljutni az 500. jelentkezésig februárban-márciusban, amikor újabb munkalehetőségek előtt nyitom meg a képzeletbeli kaput. 

Szóval, ez a poszt ennyi, így zárnám le, 2 telefonhívással, 2 interjúidőponttal. Arról, hogy mit tűztem ki az 500. jelentkezést elérésekor, azt egy másik alkalommal mesélem el. 

Kiegészítés február 20.-n: hívtak a 2 műszakos, gyári munka kapcsán. Lemondták a pénteki interjút, nem tudni, mikor lesz legközelebb lehetőség az interjúra. 

Kiegészítés március 8.-n: az újbóli időpont egyeztetés nem történt meg. 

Megjegyzés így az elejére: ezt még akkor kezdtem el írni, amikor bevezették azt, hogy a dislike-szám nem látszik. Most nézem, ez 2021-es újítás. Most pedig 2025 van.

Nyilván nem az a legfontosabb a világon, amivel ez a poszt fog foglalkozni. Ezzel tisztában vagyok. Miről is van szó? Arról, hogy a jól ismert videómegosztó oldalon a dislike számoknak búcsút lehet inteni. Nálam nemrég bukkant fel ez az újítás, miszerint sima, mezei videónézőként nem lehet látni, mennyi személynek nem tetszett az adott tartalom.

Keresd meg, hányan nyomtak a dislike gombra!

Ez a legfontosabb kérdés?

Talán, ahogy ezt a posztot olvasod, legelső kérdésed a fentebb jelzett néhány szó. Nyilván nem ez. Nyilván az, hogy mennyibe kerül egy kenyér, vagy hogy hány embernek kell búcsút intetnie a munkahelyének, sokkal égetőbb, mint ez. 
Azonban talán jobb egy kicsit mással is foglalkozni, nem pedig állandóan a hétköznapi problémákkal, helyzetekkel. Van, aki készített erről videót:

Good bye DISLIKE, avagy a VENTILLÁCIÓS gomb  (TECHWold videója)

TECHWorld videójában számomra újdonság volt, hogy egyáltalán, létezett olyan, amikor 5 csillaggal lehetett értékelni egy-egy tartalmat. Nekem már csak a dislike-like ismerős, de gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.

(Eddig írtam meg a bejegyzést, 2021-ben és innen folytatom, 2025 március 8.-án.)

Vélemény, így 2025-ben 

Már teljesen természetes, hogy az ember csak a lájkok számát látja a Youtube-n. Viszont hasznos információt nyújtana a nézőnek, ha egy videónál láthatná, mennyien nem kedvelik az adott videót? 
Mi van, ha olyannal ért egyet valaki, ami amúgy teljesen h*lyeség, de ő erről nem szerez tudomást? Ugyanis lehet, hogy valaki megnéz egy videót, számára rendben van és az adott témát ezzel le is tudja... de ha utánajárna, akkor rájönne, hogy hoppá, teljesen sületlenségről volt szó az adott videóban. A rengeteg dislike felhívná a figyelmet, hogy az adott videónál valami nincs rendben:

• vagy uszították az embereket, hogy nyomjanak erre dislike-t
• vagy sületlenség és nem érdemes hinni a videónak (mert önfényező, szépítéseken alapuló propaganda, akármelyik irányból és nemcsak politikai világban, vagy hazugság, vagy hasonló)
• a videóhoz tartozó csatorna tulajdonosa nagyon rossz útra tévedt (pl. keresztényként hasznos az az információ, hogy az adott csatorna megveti-e a kereszténységet vagy sem. Vagy másik példa: kiderül, hogy amit állít a videóban, azzal teljesen ellentétesen cselekszik. Ide tartozhatnak azok a videók, amik arról szólnak, hogy valami kóbor kutyát befogadnak és a kutya napról napra jobban lesz... aztán kiderül, hogy amúgy egy jó állapotban levő kutyát hagytak csontsoványra fogyni.)

Szóval, ha maradunk a kutyás témánál, jár-e a lájk az ilyen típusú, kutyás videókra? Nyilván nem. Viszont ha az ember nem látja a dislike-arányt és nem is gondol arra, hogy a videóval kapcsolatban amúgy baj lehet, mit fog hinni? Azt, hogy befogadtak egy kutyát, ami/aki rossz bőrben volt, aztán náluk lakva voálá, egyre jobb állapotba kerül napról napra. 

...de mindegy is. Dislike-arány (és a szám) nem látszik és ez talán így is fog maradni. Talán előbb lesz több reklám a Youtube-n, vagy előbb lesz a Youtube-n a prémium felhasználóknak (még több) reklám, minthogy a fordított hüvelykujj-számláló visszakerüljön. 

Így, pár év elteltével, mennyire tartod hasznos újításnak azt, hogy már csak a lájkok száma látszik a Youtube-n? 

Ahogy ezt a bejegyzést írom, úgy már csak 2 bejegyzés várja, hogy megjenjen a későbbiekben...Már gondolkodóba estem, miről lehetne írnom? Hát a Fidesz segít!

Akkor nézzük azt a hírt, amit a március 11.-e hozott el nekünk.

Március közepétől a harminc alapvető élelmiszer esetében a kereskedők árrése nem haladhatja meg a 10 százalékot. 

Erről a hírről mondjuk az Indexen lehet olvasni, de nyugodtan meg lehet tekinteni hvg-n, telexen is. 

Milyen termékeket érint ez a hír? Íme a lista, ami az Indexen is látható:

El vagyok-e ragadtatva ettől a hírtől? NEM. 

Elképzelhetőnek tartom, hogy az árak maradnak, ennek ellenére. Nagyon egyszerű, csak a beszerzési árat kell növelni annyira, hogy az adott üzletláncnak csak 10% haszon legyen rajta. Ilyen egyszerű.

Néhány észrevétel

Miért nem tejföl a frissföl?

Az ember azt hihetné, hogy akkor az összes tejfölszerű termékre érvényes ez a hír... hát, nem! Farmföl, frissföl és hasonló, hangzatos nevű termékek nagy eséllyel nem esnek a tejföl besorolása alá. Erről többek közt a házipatika is írt egy cikket. Kattins ide, ha érdekel a cikk!

Idézet a cikkből:

Fontos tudni, hogy ha az adott terméken nem a tejföl feliratot látjuk, hanem például „frissföl”, „finomföl” vagy „farmföl” van rajta feltüntetve, akkor egy tejfölimitátumról van szó. A legfőbb különbség az, hogy míg a tejtermékek kizárólag állati eredetű összetevőket tartalmaznak, addig a tej- és tejtermékutánzatokban az állati mellett növényi eredetű hozzávalók is megtalálhatók.  

A képen más is látható, nemcsak parizer, mielőtt valaki írná. :D Habár nem tudom, tényleg parizer-e, mert ez a kép régen készült. szóval lehet, hogy az egy baromfirúd volt mondjuk.

Párizsi? 

Párizsi, avagy a parizer szó hallatán az embernek egy rózsaszínes, homogén felvágott jut az eszébe és talán minden felvágott számára parizer, ami ennek a két kritériumnak megfelel. Viszont hiába, nem minden parizer, ami annak látszik... és erről, erre a linkre kattintva lehet olvasni.
Szabályozva van, mit lehet nevezni parizernek és egyik legfőbb kérdés: mennyi a hústartalom?
Szóval hiába néz ki parizernek, akkor sem párizsi a pulykamell szendvicsszelet, a  Falni jó! márkától a "csemege", a baromfi rúd.

Zöldség, gyümölcs? MINEK AZT!

Az ember végigtekint a 30 tételt számláló listán, megállapíthatja, hogy sok hús, tejtermék kapott sorszámot.
10 húsos termék (vagy 11, ha a párizsit beleszámoljuk), 11 tejes termék (én ideszámoltam a margarint, vajat, joghurtot, túrót is). 

Ha a lista készítésekor figyelembe vették, hogy a magyarok többsége(?) hogyan étkezik és azokat a termékeket tették a listára, amik leggyakrabban az asztalra kerülnek, akkor ez elszomorító.
Persze azt is meg kell nézni, hogy egy nem túl jól kereső családban miért inkább krumplis tészta és egyéb étkek kerülnek asztalra, nem pedig csőben sült brokkoli, lazac... apropó! Hal sincs a listán!
Gyümölcsöt csak nyomokban tartalmaz a lista, gyümölcsjoghurt formájában. A zöldségeket pedig a krumpli és a fokhagyma képviseli. 

Március 12.-e és a Magyar Közlöny

Hvg-n március 12.-én jelent meg egy cikk, amiben arról írtak, hogy Magyar Közlönyben mit írtak az árréssel kapcsolatban. Az már teljesen természetes, hogy ha Magyar Közlönyről van szó, akkor este születik meg a törvény/rendeletcsomag. (...és akár már másnap reggeltől érvényes is lehet. Most szerencsére nem ez a helyzet, csak március 17.-étől lép életbe az árrésstop.)

Röviden, a hasznos információk:

• Ha valahol megszegik az árréssel kapcsolatos szabályzást, akkor 5 millió forintos büntetéssel számolhatnak
• Választ kell találni arra a kérdésre, hogy 2023-ban mennyi volt a nettó árbevétel? Ha ez egymilliárd forintnál kisebb, akkor nem kell foglalkozni az árrés témakörével
• Vigyázni kell, hogy az árrésstoppal "megáldott" termékek ne fogyjanak el, különben érkezhet is a büntetés.

Ha érdekel bővebben, akkor erre a linkre kattintva a Hvg cikkét elolvashatod.

Neked mi a véleményed erről az intézkedésről? Írd le kommentbe!

Ahogy írom ezeket a sorokat és ahogy elkezdem ezt a bejegyzést, még MINDIG nincs munkám. és február 17.-ét írunk. 

Viszont az elmúlt hetekben LETT volna munkám. Eleinte örültem is neki.

Miről is volt szó azzal az álláslehetőséggel kapcsolatban? 

Telefonálgatni kellett volna egész nap, lévén call centerbe kerestek dolgozót. Ebben még nem találtam problémát, talán néhány fokkal jobb, mint senvednyi a gyárszalag mellett. 

Mi lett volna a feladat?

Hideghívásokat indítani (igazából maga a program tárcsázott volna random telefonszámokat) és ajánlani először ingyenes terméket, majd ha az ügyfél elfogadja az ingyenes csomagot, akkor viszont szóba hozni egy olyan terméket, amiért már fizetni kell... de jó hír, ezt ki lehet küldeni az ingyenes csomaggal és így csak egyszer szükséges kifizetni a szállítási díjat.

Éhenhaláshoz sok, de megélhetéshez kevés

Még meg is néztem volna ezt a munkalehetőséget és igazából kétszer látogatásomat is tettem ennél a bizonyos call centernél. Első alkalommal elmondták, miről is lenne szó. Kissé a fizetést is említették, de ilyenkor még úgy voltam vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. 

Harmadik nap már dolgozni kellett volna mennem, de én visszaléptem.

Én 4 órában szerettem volna dolgozni, de a velem beszélő személy úgy számolta az időt, hogy én bizony 5 órát lennék ott. Nem tudom, hogy csak elszámolta-e magát vagy sem. Viszont két kezdési időpontot mondott, mindkét esetben 5 órát kellett volna ott lenni. 

Odafele közel 1 óra az utazás, visszafele szintén közel 1 óra az utazás. (Na jó, talán 45 perc, ha pontosabbak akarunk lenni.)
Emellett ha ledolgoztatnak 1 órát, akkor nem 4 órát kell ott tartózkodni, hanem 5 órát. Akkor ez így összesen egy nap 7 óra, irodista időben.  A munkaidő 9 órakor kezdődik ezen a munkahelyen. 

Belegondoltam, hogy ahhoz, hogy ne siralmas összeget kapjak, 8 órában kellene dolgoznom... de akkor is siralmas összegről beszélnénk még mindig. Cserébe nem tudnék állásinterjúkra járni, vagy annyival kevesebbet kapok fizetésileg.

Igazsághoz hozzátartozik, hogy ha ügyes az ember (tehát el tud adni), akkor az órabért fel lehet tornászni magasabbra is. Viszont nekem úgy tűnt, hogy a plafon az az 1500 forint óránként. Ehhez meg nyilván minden egyes órában teljesíteni kell.

Amúgy, ha nem ad el semmit se az ember, akkor óránként 800 forint. 

Ja és EFO-sként kellene dolgozni. Szóval nem fizetnek TB-t. 

...és szerződést se adtak. Aláírattak egy szerződést, de abból nem kaptam saját példányt.

...ja és valami tagsági díjat kellett volna fizetni valami érdekvédelmi szervezetnek. Amit a bérből levonnak. 

Jó döntés volt-e visszautasítani ezt a lehetőséget?

Ide engem felvettek volna. Igazából fel is vettek, csak én visszautasítottam ezt a munkalehetőséget. Soha nem dolgoztam call centerben, szóval ebben az értékesítésben nekem fejlődni kell. Ehhez pedig idő kell. Addig, ameddig nem adnék el semmit se, addig bizony kénytelen lennék beérni 800 forintos órabérrel.

Azt pedig nem tudom, én meddig tudnék úgy létezni, hogy amúgy 800 forintos órabérrel számolhatok. Még ha 8 órában is dolgoznék, albérletben lakva (szobát bérlek amúgy) nem lenne elég a havonta megkapott összeg. Pedig én nem kaviárt, meg Red Bull energiaitalt, meg lazacot teszek az asztalomra, hanem kilós virsliutánzatot, tejfölutánzatot (farmföl, frissföl meg hasonló, amit nem egyszer tejföl helyett veszek), olcsóbbik toastkenyeret, rizst, tésztát... Ja és nem járok se bulizni, se edzeni, se jógázni. Emellett nem cigizek, nem iszok alkoholt (csak nagy-nagy ritkán). 
...de igen, lehetne napi egyszer is enni, akkor is csak 3 toastkenyérszeletet a legolcsóbb vajjal VÉKNYAN megkenve. 

Azt se tudom, fizikailag bírnám-e, ha egész munkaidő alatt folyamatosan beszélni kellene, szinte megállás nélkül? Volt ismerősöm, aki arról számolt be, hogy néhány napnyi call centeres munka után berekedt, elment a hangja. Nem vagyok nagy beszédes. Amikor esetleg 2 órán át beszélek vagy esetleg 3 órán át egyhuzamban, már érzem a torkomon, hogy ki van kissé száradva. Mi lenne, ha naponta 4 órát vagy 8 órát kellene beszélni? Mikor menne el a hangom? Elment hanggal pedig nem igazán jó call centeresdit játszani.

Úgy jött el a február számomra, hogy február 12.-n jelentkeztem először állásra a hónapban. Tehát február elseje és február tizenegyedike közti időszak úgy múlt el, hogy 0 önéletrajzot adtam le. 

Ma jutott eszembe, hogy talán tudtam volna keresni más állást is, ezen értékesítői munka mellett is. Délelőtt interjúra jártam volna (ha egyáltalán van interjú), délután meg lett volna az értékesítői munka (de aznap 4 órában). 

De már mindegy... robogunk tovább a hajléktalanság felé!

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy milyen könyvekre tettem szert február végén.

Az év első két hónapja kb arról szólt, hogy munkát KELL keresni. Mielőtt nagyobb fokozatra kapcsolt volna a munkakeresős téma nálam, azelőtt még elmentem erre a rendezvényre. 

Igazából gondolkodtam azon, hogy egyáltalán, elmenjek-e erre? Viszont úgy gondoltam, hogy egyrészt, jól járok ezzel anyagilag (olcsóbban beszerezhetem azokat a könyveket, amik érdekelnek), másrészt lesz miről beszélnem/írnom. :D

Erről a témáról videót is készítettem. Már február 25.-én szerettem volna eljutni odáig, hogy felteszem a megvágott-megszerkesztett videót a Youtube-ra, de nem jött össze. Helyette március elseje lett az, amikor a videót megvágtam-megszerkesztettem és lett ilyen kép hozzá, mint ami fentebb látható.

Ha érdekel a videó, akkor itt van: (ha meg nem érdekel, csak tovább görgetsz)

Kánai András: Holnap történt 

Ez volt az egyetlen egy olyan kötet, amit a szépséghibás könyvek közül vittem el. Igazából érdemes lett volna hamarabb eljutni a raktárkisöprésre, akkor esélyes, több velem jött volna a szépséghibásak közül. :D 
Engem érdekel a sci-fi világa és az is érdekes, hogy mi válhat valóra? Igaz, a könyv kinyitása nélkül is eszembejut néhány dolog: az a bizonyos 1984-es évszámot viselő történet. ...vagy az a történet, amiben könyveket égetnek el és tilos könyvet birtokolni. ...vagy a Szolgálóleány meséje.

Walter Mischel: Pillecukorteszt

Ezzel a könyvvel már korábban is szemeztem. A könyvajánló (ami mondjuk a moly.hu-n olvasható) alapján érdekesnek találtam. Azóta ezt már elkezdtem olvasni és Carol S. Dweck neve is felmerült.
Igazából nem túl könnyű olvasmány ez a pillecukor és az se segít a helyzeten, hogy hatalmas bekezdésekkel operál, nem pedig 2-5 soronként van rendszeresen újabb bekezdés. 

Janine Di Giovanni: A reggel, amikor eljöttek értünk

Maga a borító (a színvilág) tetszetős. Az alcím hozzáad magához a címhez.
Ezzel a könyvvel a Hvg-s rendezvényen találkoztam először, de felkeltette az érdeklődésemet.
Engem érdekel a keleti világ (legyen az Kína, Japán, vagy Szíria, Afganisztán mondjuk), szóval a nem létező kosaramba bekerült ez a kötet. 

Kenyeres András: Győztes gondolkodás

Kenyeres Andrástól már megvan egy könyv, aminek a címe: Figyelemkontroll. A Figyelemkontroll első olvasásra nem nagyon nyerte el a tetszésem, mert nem azt kaptam a könyvtől, amit akkor kerestem. Talán második olvasásnál jobban fog tetszeni... már ha addig el nem adom. :D 

Noha február 23.-án még a munkanélküliek táborát gyarapítottam, az önfejlesztés továbbra is érdekelt. A kihajtható borítón felsorolja a 11 pontot, pár szóban. Talán még ott helyben bele is lapoztam a könyvbe. 
Egyébként jól tagolt a szöveg, nem hat annyira tömörnek, mint a Pillecukor szövege. 
A 11-es szám azt sejteti, hogy itt bizony iránymutatást kap az olvasó arra, hogy mit érdemes csinálnia, vagy esetleg mit nem érdemes. Már várom, hogy elkezdjem olvasni. 

Lenora Chu: Kis katonák

Ez a szerző is ismeretlen számomra. A cím nem fogott meg, de az alcím igen. Érdekel, hogy milyen lehet a kínai oktatás. Remélhetőleg ebből a könyvből megtudom a választ. Sok hozzáfűznivalóm ehhez a kötethez nincs, mivel még nem olvastam el. 
Ui: a borító jobb széle valóságban is ilyen elmosódott, nem telefon-fényképezési hiba. :D 

Souad Mekhennet: Azt mondták, egyedül jöjjek

A borító (ami sejteti, hogy milyen világban is játszódik a történet) és a cím együtt felkeltette az érdeklődésemet. Az alcím ehhez hozzátett, szóval ez is a nem létező kosárba került. 
(Miért nem létező kosár? Azért, mert ezen a könyvbörzén nem biztosítottak kosarat, mindenkinek a kezében kellett vinnie az általa kiválasztott könyveket.)

Manal al-Sharif: Merj vezetni

Ez a kötet már ismerős volt számomra. Korábban, amikor nézelődtem a Facebook marketplace-n, valaki árulta ezt a könyvet. Akkor néztem utána, miről is szólhat ez a könyv? 
Ahogy megláttam a kiárusításban, nem is gondolkodtam azon, hogy jöjjön-e velem vagy sem. Még aznap elkezdtem olvasni és 24-én, hajnalban már ki is olvastam. 
A történet főszereplője egy időben vallási fanatikusként élt, azonban ahogy telt-múlt az idő, ez a fanatikusság csökkent, végül megszűnt.
Érdemes elolvasni, legalábbis annak, akit érdekel, hogy milyen megpróbáltatásokon mehetnek keresztül azok a személyek, akik nőnek születtek Szaúd-Arábiában. 

Zárszóként

Nagy eséllyel, ha lett volna kosár és hamarabb érkeztem volna, most ebben a blogbejegyzésben több könyvről írtam volna. 
Viszont így is érdemes volt elmennem erre a rendezvényre. A könyv nem kér hűtőt, nem is foglal el nagy helyet és elég egyszer kiadni rá a pénzt...későbbiekben meg el lehet adni, ha már túl sok könyv halmozódik fel.

Ti voltatok ezen a rendezvényen? Ha igen, milyen könyvekre tettek szert? 

Egyik nap felhívtak. Már aznap akartak interjút, de amiért számomra ez korai időpontnak számított, inkább másnapot akartam megjelölni interjú időpontjának. Belementek.

Maga az interjú és a helyszín

Eladó-üzletvezetőként hirdették az állást, egy műszakinak mondható boltban. Az álláshirdetésben szerepelt, hogy műszaki érdeklődésűnek kell lenni annak, akit felvesznek. Úgy gondoltam, ez számomra nem probléma, hiszen még ha nem is annyira mélyen belemenősen, de még az is érdekel, hogy egy kocsinak mi lehet a baja, vagy a vízcsapot hogyan kell fel-leszerelni.
Akár meg is tanulom azt is, hogy milyen típusú fehérfények vannak (ugye, meleg, hideg, ilyen-olyan kelvin), vagy azt, hogy milyen típusú falfestékek léteznek. Szóval mondhatni, nyitott vagyok az újdonságokra, a tőlem kissé távoleső dolgokra is.

Elmentem. Könnyedén odataláltam, noha nem számoltam azzal, hogy bizony sétálni kell. (Azt hittem valamiért, hogy közelebb van a megállóhoz. :D )
Benyitottam, köszöntem, leültettek. Megvárattak, így bepillantást nyerhettem abba, hogy mégis, hogyan zajlik itt az élet? Úgy látszott, itt bizony fejetlenség van. Annál az asztalnál, ahova engem leültettek, ott baloldalt volt valamiféle számla, amit később felkapott az egyik ügyintéző és másiktól kérdezett ezzel kapcsolatban. 
Milyenek a kollégák? Nálam idősebbek, férfiak és nők vegyesen. A férfiak (kivéve a cégvezetőt/igazgatót) a céges puloverben voltak, míg a nők szabadon választott, saját öltözetben. 

Aztán szólítottak. Bementünk egy kisebb szobába. A beszélgetés nem tartott sokáig. Rákérdeztek a fizetési igényre is. Én 300 ezer nettót mondtam. Az interjúztató erre azt felelte, hogy ők próbaidő alatt 260 ezret tudnak adni, ami próbaidő után felmehet 300 ezer forintra is. 
Ők olyant keresnek, akiknek van tapasztalatuk ügyfélkezelésben. 
Ugyanis mi lett volna a feladat? Többek közt az, hogy betér egy vevő és nekem kellett volna a döntésben segíteni, hogy melyik termék a megfelelő neki? (Nekem egyébként ezzel se lett volna bajom, sőt, ez a fajta problémamegoldás tetszik is.)

Kérdeztek arról is, mit dolgoztam eddig. Talán itt buktam el kissé a dolgot, talán jobban fel kellett volna készülni erre. Talán jobban kellett volna *osnom a szót.

Második kör

Az interjún elhangzott az is, hogy HA továbbjutok, akkor következő hét második felében fognak keresni abból a célból hogy egy második körös interjúban részt vegyek. 
Pár órát ott kellett volna töltenem, miközben megmutatják, mit kellene csinálnom, mi lenne a feladat. Addig nézegessem a cég honlapját, legyek felkészült, milyen termékeket is kínálnak.

Korrektek voltak, mert elmondták, hogy akkor fognak keresni, ha továbbjutottam. 

Felvettek-e?

NEM.
A telefon nem csörgött, de nem is számítottam másra. Amiért feltettem kérdést, kiderült, jelentkeztek olyanok, akiknek van tapasztalatuk ügyfélkezelés terén, ők meg elsősorban azon személyek közül szeretnének egyet. 

Szóval, az álláskeresésem folytatódik.

Ebben az évben lehetőségem adódott arra, hogy elmenjek, a vasárnap tartott raktárkisöprésre, amit február 23.-n tartottak meg. 
Nekem ez volt az első alkalom, amikor ilyenen részt vehettem. ...és szerencsére éltem is a lehetőséggel, pedig volt bennem olyan gondolat, hogy hagyjam az egészet, hiszen munkanélküli vagyok.

Ez a hely volt a tett helyszíne. Itt, a jobbra levő ajtón kellett bemenni és az ember megláthatta, hogy ott van a könyvvásár. A belterületről nem készítettem képeket, pedig szerettem volna. 

Voltak szépséghibás könyvek is, de ahogy láttam, egy raklapon kaptak helyet azok a könyvek, amiket valamiféle szépséghiba miatt 500 forintra értékeltek le. 
A fal mellett doboz állt, benne ingyenesen elvihető hvg-s újságokkal.

Különféle asztalokon voltak a könyvek, 1000 forintos, 2000 forintos, 3000 forintosa felosztásban. 

Megérte-e elmenni?

Igen, Olyan könyveket vettem, amik közül már néhány amúgy is érdekelt korábban is. Ilyen például a Merj vezetni. Anyagilag is kifizetődő volt ez a kaland, hisz olcsóbban juthattam hozzá.
Igaz, így, személyesen, az alacsonyabb ár miatt (mert nem egy könyvet 1000 forintért lehetett megvenni), több könyv is hozzám került. Igaz, ezek a kötetek, ugyanúgy érdekelnek, a(z al)cím alapján. 

Szóval megérte elmennem erre a könyvvására. 

Amikor gyerek voltam, szerintem azt se tudtam, mi az a gnocchi? Mi maximum galuskát szaggattunk és ennyi. Legelőször talán akkor ettem gnocchit, amikor munkahelyen az volt a menü. Talán valami sütőtök-szószos valamivel volt sima, főtt hús.

Ez volt az, amit a munkahelyi étkezdében megvásároltam: 

Nemrég egy ismerős elmesélte, hogy néha a Lidl-ben szokott venni csomagolt gnocchit, egyszerű az elkészítése. Az elmúlt hetekben én is beszereztem egy csomaggal.

Valóban egyszerű az elkészítése. Már forró vízbe öntöttem bele a tésztát és ahogy mondta az ismerős, lesüllyedt az edény aljára. Eltelt pár perc és elkezdtek a víz felszínén megjelenni a kicsi tészták. 

...és ahogy nálam elkészült, amivel ettem

Egyszerű mártást (már ha lehet annak nevezni) készítettem hozzá. Fogtam valamennyi tejfölt (igaz, nem rendes tejföllel csináltam, hanem tejfölutánzattal), hozzáadtam petrezselymet, metélőhagymát, vöröshagymakrémet és összekavartam.
Nem lett túl szép látvány a tészta, de így is elfogyott. 

Szóval, már én is tudom, mi az a gnocchi. :D 

Még tavaly nyáron vettem az egyik "kínai" boltban Raven energiaitalt.  

Az ízre már nem emlékszem, a doboz szerint tutti-frutti izű ez az energiaital. 

Nem tudom, hogy azon a "kínai" vegyesbolton kívűl hol kapható ez a termék. Mondjuk Spar-ban nem láttam ilyent, mint ahogy a Lidl-ben se. 

Ma elvileg gitáros évforduló van. 

Felvettem 20 perces hangfelvételt ezzel kapcsolatban. Ezt akartam megvágni. Meg is sikerült, az általam használt videóvágóprogrammal. 

Nem volt egyszerű. Kiszedegetni a másodperces csendbenmaradásokat, a böffenéseket, a csörrenéseket, az üditő ivások hangját. Szelektálni az elmondott szövegből... ugyanazt mondom mégegyszer? Akkor menjen, nem kell.

Aztán mire sikerült a végére érni (ami 1-2 órás művelet volt a részemről, nem néztem az időt), elmenteném, de úgy, hogy csak a hangsávot mentek.

Ugyanis a második szakasz az lenne, hogy a már kész hangsáv alá teszek képeket, videókat. Utána következett VOLNA a videómentés.

Viszont. 

Az első szakaszban elakadtam. NEM LEHET menteni a hangsávot! HIBA!

Bezárom a programot. Újra megnyitom. Újra megpróbálom. HIBA!

Ismét bezárom. Ismét megnyitom. Újra megpróbálom. HIBA!!!!!!

Levágtam a szerkesztett hangsáv "végét", hátha azzal van valami galiba. Tehát a 10 perces elmenteni valóból csináltam 5 perceset. megpróbálom így. HIBA!!!!

Akkor *ohadj meg!

Töröltem a 20 perces nyersfelvételt. Nem fogok feleslegesen újabb órákat kidobni erre. 

Szóval nem lesz youtube-n a mai nap feltéve videó, a gitáros évforduló alkalmából.

Inkább újrakezdem az egészet a legelejéről. Újra leülök, újra elkezdem mondani a magamét az évforduló kapcsán. Azzal a másik felvétellel TALÁN sikerül "csak hangsáv"-ot menteni és talán tovább tudok lépni a második szakaszba. Ez a 20 perces nyersfelvétel meg *ohadjon meg ott, ahol van. Nem érdekel. 

Ma február 19.-e van. Ez most egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz, mivel ezt ma írom meg és ma is jelenik meg a blogon.

2023 február 19.-e volt az a nap, amikor elkezdtem gitározni. Noha 2022 decemberében adódott talán 2 alkalom, amikor kezembe foghattam egy gitárt, viszont mégis az a februári nap az igazán első, amikor elkezdtem gitározni. Akkor még nem saját hangszeren tanultam.

A zenélés mindig érdekelt. Már gimnáziumban, sőt, ovisként is érdekelt. Úgy próbáltam valamikor zenét alkotni, hogy amúgy semennyire se tudtam zenélni és a zongorázás is csak álomnak számíthatott. Szóval borítékolható volt, hogy valamikor mégis csak elkezdek zenélni. 

Tavaly megvettem az első basszusgitárt is. A főhangszer mégis a 6 húros, elektromos gitár maradt. Mostanság is napi szinten gyakorlok a gitáron, még ha az elmúlt hetekben nem is órák hosszát foglalkozok a zenéléssel. Remélem, a továbbiakban is napi rendszerességgel fogom kézbe venni a gitáromat és játszani rajta.

Boldog évfordulót! 

Számomra teljesen természetes, hogy tudom, mit jelent az operátor és mire lehet számítani. Tudjátok, az operátor rendszerint az, aki a szalag mellett áll, 8/12 órában és ugyanazt csinálja egész nap. Na de környezetemben akadt olyan személy, aki ezt a fogalmat, mint operátor, nem ismeri. 

Azok a bizonyos félreértések, félrehallások

Volt, amikor orvosnál megkérdezték, milyen munkát végzek. Erre beírták azt, hogy operatőr. Ha most beírom a google keresőbe, hogy "mi az operátor", ott is feljön, találatként, hogy "mit csinál az operatőr?".

Az operatőr:

A képek, beállítások, jelenetek megkomponálásán túl az operatőr dolga az adott filmhez illő nyersanyag megválasztása, a lefilmezendő dolgok, személyek megvilágításának irányítása, a kameramozgások beállítása, az exponált film előhívásának ellenőrzése stb. 

Az operátor:

Az operátor feladata a gépek, berendezések kezelése, felügyelete és karbantartása. Ő felelős a termelési folyamatok zavartalan működéséért, a minőségi előírások betartásáért és a termelési célok eléréséért. 

Van különbség. 

Tavaly júniusban több könyvet rendeltem. Jó ideje ekkor nem vettem magamnak semmilyen könyvet se, el is szoktam az olvasástól.

Fedezd fel újra az életed!

Ezt a könyvet elég nehéz volt beszerezni. Számomra az is számított, hogy hogyan kerül kiszállításra, ugyanis nekem tavaly júniusban a legideálisabb kiszállítási mód a Foxpost csomagautomatás verzió volt. 
Ez lett az első könyv, amit ebben 2024-ben elolvastam. Emellett nem bántam meg, hogy megvettem, megrendeltem. Szerencsére csak egyszer kell megvenni (nagyon remélem, hogy nem veszlik el), szóval így már kevésbé fájó, hogy mondjuk nem csak 1500 ft-ba került. 
Ebben olyan fogalmak is olvashatóak, amikkel az ember rendszeresen találkozhat a Youtube-n. Igaz, a könyvben a séma szó helyett az életcsapda szó használatos. 

Miután elolvastam, azután volt, hogy elővettem. Ez a könyv olyan fogalmakat taglal-részletez, amik akár különféle, lélekgyógyászati beszélgetéseken előjön...és nem egyszer volt, hogy én youtube csatornán hallottam egy-egy videó kapcsán, hogy séma, séma, séma... (és van olyan előadó a Youtube-n, aki elég sokszor mondja azt, hogy séma-terápia, meg állandóan az ő képzéseiről, csoportjairól beszél, amik fizetősek.*)

 Olyan jó, amikor elfordítva teszi ki a képet, miközben nem is így van a gépen meg, meg nem így van feltöltve.

Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást!

Ezt a könyvet Szólómánia ajánlotta, egyik videójában. Összesen 3 könyvet ajánlott (ha jól emlékszem) egyébként.
Elég vastag könyvről van szó (szóval egy nap nem igazán olvassa ki az ember) és röviden: nem bántam meg, hogy megrendeltem. 

Néhány dolog, amiről ebben a kötetben olvashatsz:

• az ember sorsát irányító három döntés
• hiedelemrendszerek és hogyan lehet megváltoztatni egy hiedelmet
• KÁJ (Következetese Állandó Javítás)
• erősítő és gyengítő hiedelmek
• neuro-asszociációs kondicionálás
• rendszeresen választott szavak alakítják az ember sorsát (pl. "kudarc ért" vs "tapasztalatot szerzek")
• erőt adó tíz érzelem
• tíznapos mentális kihívás

Vannak olyan dolgok benne, amikkel szívesen foglalkoznék. Ilyen például az a bizonyos szóátalakító szótár. Úgy gondolom, nem egyszer elő fogom venni ezt a könyvet és bele-beleolvasgatok a későbbiekben, még ha nem is olvasom el újra elejétől a végéig. 

Figyelemkontroll

Ezt a könyvet már régebben meg akartam vásárolni. Nem nagyon azt kaptam, amit vártam. Már nem is emlékszem, mi szerepelt ebben. Újra fel kell lapozni, hogy bármiféle emlék előjöjjön. Fellapoztam. Hát, semmi. Talán újra kellene olvasni, akkor jobban tetszene, jobban megfogna.

Most vagy soha

Ez egy aprócska kis könyv. Többre számítottam. Önfejlesztős témájú könyveket kerestem, amikben tanácsok sokasága szerepel, akár pontokba/bekezdésekre szedve. Ennél a kis kötetnél nem ezt kaptam. Könnyed olvasmánynak elmegy. Akkor meg különösképpen ajánlott, ha az a terved mondjuk, hogy egy hónapban elolvass 20 könyvet. 

Szemléletváltás

Ezt a könyvet szintén Szólómánia ajánlotta, az egyik videójában. Nem bántam meg, hogy megvettem. Miről szól a Szemléletváltás? Arról, hogy kétfajta szemléletmód létezik: rögzült személet és fejlődő szemlélet. 
A könyvben példák sokasága szerepel, én a sportolói részt kissé untam. (Mivel engem nem nagyon érdekel mostanság a sport, de a sportversenyben is ott a küzdés, a teljesítés, a jobbáválás.)

Vélemény, így 2025 februárjában

Néhány könyv olyan, amitől mostanság nem válnék meg. Ezek a következőek: 

• Szemléletváltás
• Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást!
• Fedezd fel újra az életed!

A többi könyv viszont eladósorba kerül(t). Tavaly nemcsak ennyi könyvet szereztem be, de azokról talán egy másik bejegyzésben számolok majd be. 

Neked ezen könyvek közül megvan valamelyik? Melyik az, aminek elolvasása sokat segített? Írd le kommentben!

 *Korábban pár videót láttam-hallottam tőle, ami fent van Youtube-n. A témák, kérdések, amiket feldolgoz, azok érdekesek számomra, viszont feltűnt számomra, hogy túlságosan önreklámozó. Most nemrég megnéztem egy 4 perces videóját, már másfél percnél kezdődik az, hogy milyen csoportok vannak, és számomra az "önreklám" másfél perctől egészen a videó végéig tart. Tehát, aki nem kíváncsi se arra, hogy milyen képzések indulnak, se arra, milyen tagságok, csoportok vannak, annak a hasznos tartalom a 4 percből másfél perc. Nevet nem írok, se a témát nem írom le. Ha neki így jó, ha ez megfelelő a hallgatóinak, hát akkor nem én vagyok a célcsoport, ilyen egyszerű.

Ui: amikor ez a bejegyzést elkezdtem írni, akkor még 2024-et írtunk. Talán még július volt. 

Szombaton, vagyis február nyolcadikán, Spar-ban voltam. 

Szokásos dolgokat kerestem: tejföl (vagy valami olyasmi), virsli, toastkenyér.

A teljes kiőrlésű toast kenyér még le volt értékelve.... és mit láttam? Az általam gyakran választott toastkenyér ismét 349 forintba kerül.

(Ez a bejegyzés akkor íródott, amikor még nem volt meg a 100 jelentkezésem.)

Ugye, kitűztem egy célt: 100 jelentkezést lebonyolítani 1 hét alatt. Ez nem könnyű kihívás elé állít engem. Ahogy írom ezt a bejegyzést, már majdnem megvan a 100, leadott jelentkezés. 

A proffesion-t végignéztem úgy-ahogy, szóval át kell nyergelni más platformokra is. Így jutottam el a Randstad-ig is. 

Annó, még fiatalabb koromban, regisztráltam erre az oldalra. Csak hát rendszerint ezen az oldalon (mármint Randstad-on), az ember nem igazán konyhai kisegítő, segédmunkás postai kézbesítő, fekete mosogató (van ilyen és nem bőrszínre utal!), sorjázó és hasonló munkákkal fogja szembetalálni magát. 
Az élet pedig úgy hozta, hogy nekem nem egyszer az operátori és hasonló munkák közt kellett válogatnom, mert ugye ilyen munkakörbe hamarabb felveszik az embert és nekem az idő fontos tényező volt. 
Szóval, a Randstad-ot hanyagoltam. 

Ma beléptem volna. Nem lehet. Régen léptem be, szóval nagy eséllyel törölték is a felhasználói fiókomat. 
Jól van. Nincs gond. ...és amúgy is, álláskeresésben a legfontosabb dolog: REGISZTRÁLNI! BELÉPNI! A munkakeresés nemhogy huszad, hanem százezer-ötszázadik rangú dolog. 

Regisztrálok. Újra megadom az email címet, lesz jelszó is. Jön egy levél, erősítsem meg az e-mail címemet. Rákattintok a linkre. Aztán belépnék az oldalra. 

MEGERŐSÍTÉSI HIBA.

Szóval, így történt az, hogy én biza nem leszek Randstad felhasználó. 

Nem túl vidám téma... és én nem vagyok gazdasági/pénzügyi szakértő.Ha a recessziót hallom, akkor eszembejut egy lefelé tartó nyíl, az éhenhalás és az utcára kerülés (és a pénztelenség miatti bűnözés). 

Német autóipar

Arról, hogy a német autóipar bajban van, több cikk is beszámol. Ezek közül néhány:

• Mélyrepülésben a német autóipar (Portfolio 2024 szeptemberi cikke)
• Szenved a német autóipar: félgőzzel mennek a gyárak (Vg.hu 2024 augusztusi cikke)
• Hozzáláncoltuk magunkat a németekhez, és most csodálkozunk, hogy velük együtt süllyedünk (Telex 2024 októberi cikke) 
• A német autóipar válsága egyetlen képen (Totalcar 2024 novemberi cikke)
• Újabb világmárkát ért el a német autóipar válsága (Economx 2024 novemberi cikke)
• Hivatalos: a német gazdaság elkeserítő állapotban van (Vg 2025 januári cikke...amikor írom ezt a bejegyzést, ez a cikk elég friss)

 ...és lehet még mazsolázgatni a hírekben, ha valaki többet szeretne erről a témáról olvasni.

Tavalyelőtt decemberben úgy vágtunk neki a karácsonynak a munkahelyemen, hogy a mi részlegünkről néhány embernek mennie kell más területre, mert nincs annyi megrendelés...vagy ez már januárban volt, ki tudja. Annyi biztos, hogy én lettem az egyik, akinek mennie kellett másik területre.  
A másik részlegen, ahova kerültem, szinte állandó jelleggel egy adott soron kellett dolgoznom. Néhány hónappal később kiderült, hogy az a termék, amit az én sorom is előállított, kevésbé kellendő, kevesebb megrendelés érkezik rá. 
Ezen a másik részlegen megkezdődtek a leépítések, még ha nem is ennek szánták: aki sokat volt táppénzen, repült. Akire panasz érkezett (viselkedése etikailag kifogásolható volt), repült. Szóval az látszott, hogy a cég ezen a területen, nem érdekelt abban, hogy a dolgozókat megtartsa. 
Ahol én dolgoztam, az a cég több telephellyel bír. Hallottam a hírt, hogy a másik telephelyen több tucatnyi embert küldtek el. (Talán 300-at is elküldtek, de lehet, csak 100-at, nem tudom.)

Tavaly, amikor operátorként dolgoztam, akkor pont, a felmondási hónapomban (ősszel) tartottak egy értékelőt, minden, műszakban jelenlevő dolgozó számára. Az egyik előadó azt ecsetelte, hogy xy német márkájú autóból kevesebbet adtak/adnak el, így ez minket is érinteni fog, hisz ettől a márkától is kapunk megrendelést, beszállítói vagyunk. 

Dobbantás másik városba, ahol több a lehetőség

Nem akartam abban a városban maradni, ahol operátorként dolgoztam. Az okok következőek:

• drága az albérlet, de kevés van belőle
• kevés a munkalehetőség. 

Oké, turizmusban elhelyezkedhettem volna minden bizonnyal (konyhai kisegítő, szobalány), de ezt nem akartam. Azért se, mert ingázni kellett volna, lévén környező településekről van szó, másrészt, lehet beletenyereltem volna egy "fekete" munkába. Az meg teljesen természetes, ha napi 12 órákat kell letolni egymás után.
Emellett volt egy másik kérdés is: ha a következő munkahelyen megválnak tőlem (vagy én mondok fel), akkor mennyi más lehetőségem van? Vagyis mennyire kell ragaszkodnom foggal-körömmel egy munkahelyhez, ami lehet, hogy testileg és/vagy lelkileg tönkretesz? 
Meg persze ott volt az is, hogy nyáron egy ismerős által lett volna lehetőségem, ami a munkát, lakhatást illeti. (Később ez a lehetőség semmissé vált.)

Szóval végül mentem abba a városba, ahova régen el szerettem volna jutni. Ahol elég sok munkalehetőség van. 
Azzal viszont nem számoltam, hogy még így is nehezebb lesz munkát keresni. (De ha itt nehéz elhelyezkedni, akkor egy olyan városban, ahol Profession oldalon kb csak 100 állás van, akkor ott még inkább nehezebb.)

Baj van! Baj van!

Azt tudtam, hogy az átlag munkakeresési idő az 9 hónap.
9, kib*szott hónap! KILENC! (Erről egyébként lehet olvasni mondjuk itt, vagy itt,)
Én viszont elköltöztem olyan városba, ahol az esélyeimet növelem. Ez eddig rendben van. 

Egy facebook-os, programozós csoportban azt olvashattam a napokban-hetekben, hogy tapasztalattal nem találnak könnyedén munkát a programozók. TAPASZTALATTAL. ...és a programozókra nem lehet azt mondani, hogy buták lennének. Sokuk angolul is megszólal és a programozás természetéből adódóan rendszeresen használniuk is kell az angol nyelvet. (Dokumentációk, keresések.)
Egy ismerősöm ezt az információt megerősítette. Ugyanezen ismerős elmondta, hogy szerinte globális recesszió közeleg. Egy másik ismerős (aki egyébként közgazdásznak vagy minek tanult, számára nem ismeretlen a makró-mikró gazdaság, az adatelemzés, az R nyelv) szintén úgy látja, recesszió jön. (Igaz, ő ezt a német autóiparhoz kötötte, vagyis, ha a német autóipar bedől, akkor lesz recesszió.)

Ahogy írom ezt a bejegyzést, rákerestem a recesszió szóra. Most olyan hírek vannak, amik szerint a technikai recesszió megszűnt Magyarországon. (Mondjuk itt és itt olvashatsz erről.)

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Több napon át írtam ezt a bejegyzést. A te életedben mennyire tapasztalod azt, hogy nehéz elhelyezkedni? 

Előző bejegyzésben arról írtam, hogy hogyan jutottam idáig. Ebben a bejegyzésben folytatom a történetet. 

 A célkitűzés egyszerű:

Az indulás

Talán január harmadikán fogant meg bennem ez a terv, de lehet, hogy csak negyedikén vagy ötödikén. 
Úgy láttam, hogy amiért a lehetőségek városában élek jelenleg, ezt a célt könnyű lesz elérni, talán még túl is szárnyalom. Ezzel a gondolattal ugrottam neki az álláskeresésnek. 

Az első három nap

Hétfő

Ezen a napon nem jelentkeztem egy állásra se. Helyette az önéletrajzokat kezdtem el megalkotni. Igaz, ekkor még csak elkezdtem, talán egy önéletrajznál meg is álltam.

Kedd és szerda

Ezen a két napon még az önéletrajzokkal foglalkoztam részben. Lehet kérdezni, miért foglalkoztam az önéletrajzzal ennyi ideig? Ezekért:

• Szerettem volna olyan hátterű önéletrajzot, ami kissé modern. (Szóval meg kell alkotni a hátteret, aztán valahogy Word-ben elhelyezni, hogy a szöveg látható legyen.)
• Ahova nem kell végzettség, oda miért küldjem az olyan önéletrajzot, amiben szerepel a végzettségem? Ahol hátrány lehet a túlképzettségem? 
• Ha irodai munkára jelentkezek, akkor miért jó, ha benne van az, hogy operátorként is dolgoztam?
• Nem vagyok dekoratív. Jobb szeretem, ha fénykép nélküli önéletrajzot kell elküldeni.
• De van, ahova fényképes önéletrajz szükséges.
• ...és van, ahol a fizetési igényt is meg kell adni.

Ezen variációk elkészítésével azért elment az idő.

Szám szerint a jelentkezések

Hétfőn nem jelentkeztem sehova se. Ennek köszönhetően már hat napom maradt arra, hogy 100 jelentkezést lebonyolítsak. A 100-at elosztottam 6-tal, így kijött egy nem egész szám: 16,66 (kerekítve). Ez pedig azt jelenti, hogy minimum 16 jelentkezést kell leadnom egy nap, de valamikor jó, ha ez a szám 17-et eléri.

(Sőt, ha minden egyes nap 17-et érem el, akkor is csak 102 jelentkezésről beszélünk, 6 nap kapcsán.)

 Szóval, igazából 5 nap alatt értem el a 100 jelentkezést.

Munkakeresés módja

Kedd

Profession-on azokat az állásokat listáztam ki, amik lakhelyemhez közeli munkahelyeken találhatóak meg. 
Miért kezdtem így a keresést? Mert csak kedvezőbb mondjuk kétszer egy nap 20 percig buszozni, mint kétszer megtenni másfél órányi utazást. 
Itt még nem szűkítettem le a kört munkatípusokra. Szóval jelentkeztem ezen a napon minőségellenőrnek, recepciósnak, bolti értékesítőnek is.

Szerda

A hozzám közeleső munkahelyek elfogytak (amik nálam szóba jöhetnek), szóval másként kellett folytatni keresést.
Ezen a napon olyan állásokra jelentkeztem, amiket a Profession.hu "adminisztrátor" szóra kilistázott.
Így jelentkeztem asszisztensnek, titkársági ügyintézőnek is.

Csütörtök

Továbbra is maradtam a Proffesion-on, Csak a keresés mikéntjét változtattam meg:

• Most már szakmámhoz köthető állások is jöttek.
• Emellett kilistáztattam az összes olyan hirdetést a Profession-on, ahol se tapasztalat, se nyelvtudás nem szükséges. (Ebből egyébként 63 darab volt a lehetőségek városában ezen a napon.)

Már ezen a napon átnyergeltem volna más, álláskeresős oldalra is, de az, hogy nem lehet regisztrálás és belépés nélkül állásokra jelentkezni, az visszafogott. Annyira, hogy hagytam is az álláskeresést erre a napra. 

Péntek

Péntekkel együtt eljött az a pillanat, amikor a Profession számomra kifogyott. 

A regisztráció hiánya miatt a következő álláshirdető portálokat hagytam:

• Jooble
• Dreamjobs
• Indeed

A Cvonline nevű portál se nyerte el a tetszésemet, mert a Cvonline számomra úgy tűnt, hogy valóban csak egy gyűjtőoldal.
Az ember jelentkezne valamilyen állásra (tök mindegy, milyen állásra), akkor az önéletrajz feltöltésének lehetősége helyett elvisz az adott oldalra, ahol a konkrét álláshirdetés van. Ott pedig mit kell tenni? Regisztrálni és belépni.

Egyébként ezen a napon szétnéztem a VMP-n (ehhez van regisztrációm), Jófogáson és a Facebookon is. Emailben jelentkeztem.  

Olyan oldalakon is jelentkeztem állásokra, ahol nem kell belépni, regisztrálni ahhoz, hogy az ember jelentkezhessen az adott állásra:

• Hunam.hu
• Ittamunka
• Pannonjob
• Manpower

Szombat

Előkotortam a már meglévő regisztrációimat a különféle álláskeresős oldalakra, így beléptem Jobline-ra. 
Randstad-ot ezen a napon kukáztam, hiszen a felhasználói fiókom nem élt, és újraregisztrálás és "megerősítés" se volt elég ahhoz, hogy újra felhasználója legyek a Randstad-nak.
Hiszen a MEGERŐSÍTÉSI HIBA az bizony nem enged belépni. (Igen, az emailben kapott megerősítő linkre rákattintottam korábban, utána próbáltam belépni. Hiába.)

Elővettem a korábban elmentett álláshirdetéseket a Profession-on, hogy azok közt mazsolázgassak. 

Emellett látogatást tettem ezekre az oldalakra, ahol jelentkeztem is némely állásra:

• Delego
• Nofluffjobs
• Workforce

 ...és végül elértem a bűvös számot, a 100-at! Este 6 óra előtt volt valamennyivel.

Szóval, január hetedike volt az a nap, amikor ebben az évben, az első jelentkezésemet leadtam. Ma harmincadika van, este 9 óra lesz. 

Nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, hogy 200 állásra jelentkeztem... mert ez egyben azt is jelenti, hogy még mindig nincs munkám. Minek jelentkeznék továbbra is, ha már felvettek volna valahova? Persze, sokan akkor is keresnek tovább, ha pont aznap aláírták a munkaszerződést. 

Szóval 200. Január hetedike óta, január harmincadikáig bezárólag, ennyi alkalommal adtam be a jelentkezésem. 

Az álláskeresés ennek ellenére folytatódni fog, hiszen az, hogy valahova jelentkeztem, az nem jelenti egyúttal azt is, hogy fel is vettek. 

Bizonyos munkaköröket még gondosan elkerültem (pl.,:operátor, konyhai kisegítő, takarító, mosogató, húsüzemi munkás) és egy kivételével a 12 órás műszakokat is meghagytam másnak.

Viszont, ha nem járok sikerrel, akkor előbb-utóbb kénytelen leszek operátornak is jelentkezni, akár olyan formában is, hogy munkásszállón lakjak.
Újra. 

Nos, januárban elkezdtem állást keresni, lévén, nincs munkám jelenleg. 

Első álláskeresős oldal, amit felkerestem, az a Profession. Erre az oldalra be vagyok regisztrálva. Végiggörgettem a lehetséges állásokat. Mivel még kerülném az operátori munkákat, hát azokat hagytam, a szobalányos, konyhai kisegítős, takarítós munkákkal együtt, meg a 12 órás lábon állós állásokat is. Első körben irodai munkát szeretnék, vagy minimum olyant, ami nem emlékeztet a darabszám-fétises gyári világra. 

Excel táblázatban vezetem, minden egyes álláshirdetés kapcsán, hogy:

• mi a pozíció neve;
• hol található a munkahely;
• mi a munkáltató neve;
• álláshirdetés linkje;
• álláshirdetés szövege;
• jelentkezés dátuma;
• elutasítás dátuma (ez a rublika értelemszerűen üresen marad mindaddig, ameddig nem jön visszautasító email, vagy nem vagyok túl egy sikertelen interjún.);
• és azt is, hogy milyen típusú önéletrajzot küldtem el.

Ez a fajta adminisztráció rengeteg időt elvesz. Elkezdem a munkakeresést mondjuk délben, befejezem mondjuk este 6 órakor... és amellett szinte csak wc-re és enni mentem el. A napot hamar elpörgetem, miközben a gitárhoz alig nyúlok, pedig azzal is kellene foglalkozni. Oké, vannak napok, amikor lazábban fogom a dolgot, de ameddig nincs munkám, talán nem ez a helyes hozzáállás. 

Egy idő után már a Profession-on nincs mit mazsolázgatni, szóval tovább kell állni. 

...és itt képbe jön az időrabló tevékenység, ami a munkára való jelentkezéstől veszi el az értékes időt: regisztrálj! De agyba-főbe, mindenhova!

Nincs felhasználód? Nem baj, addig nem engedünk jelentkezni az állásra, ameddig meg nem adod meg az email címed, nem adsz meg egy jelszót! (meg a kiskutyád fajtáját, lábméretedet, aktuálisan kedvenc színedet, az éppen használt telefonod márkáját és gyártási számát, az utoljára hallgatott zenéd címét és előadóját, az utoljára fogyasztott ételt, az autómárka preferenciádat, a tömegközlekedési szokásodat...)

Szóval, az állásokra való jelentkezés lépései, komolyra fordítva a szót:

1. Írd meg az önéletrajzodat, esetlegesen készíts magadról fotót vagy ásd elő mondjuk a ballagáskor készült fényképet! 
2. Írd be google keresőbe, hogy "állások" 
3. Menj rá egy szimpatikus álláskeresős portálra! 
   És most figyelj! Nagyon fontos lépés a következő lépés! Ha nem ezt léped meg, akkor FELESLEGESEN nézed a különféle állásokat és FELESLEGESEN mazsolázgatsz közöttük, FELESLEGESEN szűkíted a kört adott településre, adott munkakörre, stb! Szóval a TE ÉRDEKED!
4. Nézd meg, hogy lehet-e az adott oldalra regisztrálni és belépni! Nézd meg, hogy van-e olyan szó, hogy "fiókom"! Ha az adott oldalon lehet belépni és regisztrálni, vagy szerepel a "fiókom" szó (rendszerint az oldal tetején valahol), tudod a dolgod: REGISZTRÁLJ! Vagy LÉPJ BE!
   Vagy ha ezeket nem akarod, akkor két lehetőséged van:
   1. a: zárd be az adott álláskeresős oldalt és felejtsd el, majd menj vissza a 3. pontra, válassz újabb álláskeresős oldalt! 
   2. a legelső állásra kattints rá, amit találsz és keresd meg a "jelentkezés" gombot. Ha enged regisztráció és belépés nélkül jelentkezni arra az állásra, akkor megnyugodhatsz, mert böngészheted az állásokat és ténylegesen jelentkezhetsz arra, amire akarsz. Ha regisztrálni vagy belépni kell a jelentkezéshez és te ezzel nem akarod húzni az időt, akkor menj a 3. pontra vissza! 
5. (opcionális) Miután számtalan alkalommal ismételgetted a visszaugrálásokat a 3. pontra, mert nem vagy hajlandó regisztrálni és belépni és elfogytak a lehetőségek, zárd be a böngészőt, kapcsold ki a géped és dühöng ki magad! Vagy add be a derekad és töltsd az idődet azzal álláskeresés helyett, hogy regisztrálsz vagy belépsz az adott oldalra! 

Szóval. A legfontosabb álláskeresés során, az önéletrajz megírása-megalkotása mellett: 

REGISZTRÁLNI! 

BELÉPNI!

... és nem az állásokra való jelentkezés. 

Ui: annó olvastam egy blogot, ami álláskereséssel foglalkozik. Az egyik bejegyzésben pont erről a regisztrációs dologról ír. Megtaláltam, erre a linkre kattintva olvasható. 

Ui2: nyilván legyen ez a legnagyobb gond az életemben. :D 

Ui3: nemcsak Profession-ra vagyok regisztrálva, így legalább nem kell mindenhova regisztrálni, mert már korábban regisztráltam. 

Titeket mennyire zavar az, ha a munkakeresést akadályozza azt, hogy regisztrálni kell az adott oldalra? ...és akkor mennyire idegesít titeket, amikor már elment több perc arra, hogy az állásokat nézegettétek és utána jelentkeztettek volna egyre, de akkor derül ki, hogy amúgy csak regisztrálás után lehetséges ez a lépés? 

Hétfő van, 27.-e. Leülök azzal a tervvel, hogy na jó, 20 állásra jelentkezem.

Saját kép, még régebbről

Aztán jelentkeznék egy állásra. Meglepődök, hogy hoppá, kéri a telefonszámot is, az email-címet. Gyorsan kiderül, nem vagyok belépve. 

Semmi gond, akkor belépünk.

BelépNÉNK.

Beírom az email-címet, a jelszót. Rákattintok a belépésre. Az adatok eltűnnek, oldal frissül. Nem léptem be.

Beírom az email-címet, random szám-betűsort jelszóként (ami biztos, hogy nem a helyes jelszó). Ismét rákattintok a belépésre. Az adatok szintén eltűnnek, az oldal frissül. Semmi nem történik. Azt se írja ki, hogy hibás jelszó, vagy hibás email-cím. 

Nézem az url-t. Hátha valami kamu oldalra kerültem. De hát hogy kerültem volna? Jelenleg a böngésző nálam úgy müködik, hogy a böngésző bezárása pillanatában a megnyitott oldalak megmaradnak,ha újra megnyitom a böngészőt. Nem másznak sehova se. 

Akkor ennyit a Profession-ról is,legalábbis egy időre. 24.-n használtam utoljára.

A napokban látogatást tettem a Spar üzletlánc egyik boltjában. Nálam alapélelmiszer az S-budget márkájú toastkenyér.

349 forintra emlékeztem, hogy a képen látható terméket ennyiért lehet megvenni.

Ez már a múlt. Most már 369 forint egy csomaggal. (Legalábbis január 19.-én már ennyiért adták, de hogy mikor lett ez az új ár, azt nem tudom.)

A napokban főztem. Most nem volt kedvem ahhoz, hogy elmenjek húsért, emellett a virsli(utánzat) már egy ideje fel volt bontva, szóval már igencsak olyan állapotban leledzett, ami nem igazán tűr halasztást.

Amikor Lidl-ben vásároltam, nem figyeltem azt, hogy amúgy ez egy paradicsomszószos konzerv. Később vettem észre. Viszont, ha már így alakult, akkor csak jó lenne felhasználni ezt a konzervet is. Így született meg a babos-kukoricás virsli.

Szükséges alapanyagok

• Virsli  (vagy virsliutánzat, lásd: baromfipálca, hotdog, stb)
• Hagyma (1 fej, de simán lehet több hagyma is)
• Fűszerek (babérlevél, metélőhagyma szárítva, petrezselyemlevél, só)
• Tubusos hagymakrém (de ez elhagyható nyilván)
• Paradicsomszószos, bab-kukorica konzerv
• Olaj 

Lépések

• Hagymát megpucoltam és felvágtam kockára.
• Hagymát elkezdtem olajon pirítani, addig elintéztem a virsli felkarikázását
• Hozzáadtam a hagymához a virslit. (Hát, nekem nagyon sok lett a virsliből, szóval egy kis együtt pirulás után kiszedtem valamennyi virslit.)
• Miután láttam, hogy a virsli kezd megpuffadni, hozzáadtam a paradicsomszószos konzerv tartalmát némi vízzel, összekavartam a virslivel.
• Vízzel felöntöttem kissé, hozzáadtam a fűszereket
• A sót a végén adtam hozzá, és a hagymakrémet is a végefele adtam hozzá.
• Kicsit hagytam, hagyd főjjön magában, végül levettem a gázról.

Néhány kép a főzés pillanatairól

Hiba csúszott a gépezetbe. :D Lett kevés hagyma, ami kimaradt a kockázásból és nem vettem észre. :D 

Virsli és hagyma együtt. :) (Oké, tudom, baromfipálca a rendes elnevezése annak, amit én felhasználtam.)

 Ugye milyen szép így? Összekeverés előtti állapot. 

Készül a virslis kaja, már talán csak a só hiányzik.

Sok lett a virsli... szóval kénytelen voltam valamennyi virslit a főzésből kiszedni, miután következő lépés következett volna. Itt, ezen a képen már szinte kihűlt állapotban van a virsli. 

...és a végeredmény. :) Több alkalomra való. 

Jó étvágyat, ha kedved van megcsinálni ezt a kaját, vagy valami hasonlót! 

A januárt munkanélküliként kezdtem. Ahogy írom ezeket a sorokat, mindig munkanélküli vagyok. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy mi előzte meg a januári álláskeresésemet. Kellemes olvasást!

Nulladik lépés - a célkitűzés és munkakeresés előtti napok, hetek

Amikor sikerült elhagynom az operátori munkát, tehát végre letelt a felmondási idő; időt akartam magamnak adni arra, hogy feltöltődjek lelkileg, önfejlesztős könyvek társaságában üssem el a napjaimat. Emellett nyugodtan szerettem volna előkészülni a költözésre, tehát szépen, kényelmesen válogattam-pakoltam. 

Közben, ősszel füstbement terv lett abból az eredeti tervből, amivel számoltam, mint lehetőség. Ennek köszönhetően újratervezhettem a dolgaimat, újrafogalmazhattam a "Hogyan tovább?" kérdésre adott válaszomat. 

Talán ősz végén fogalmazódott meg bennem, hogy "ha már így alakult, akkor irány a lehetőségek városa!". Megláttam az akkori helyzetemben az újabb lehetőséget:
van ismerős a közelemben, aki tud költöztetni; van félretett pénzem. Lehet, ha most nem használom ki az alkalmat, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen kedvező a helyzet arra, hogy újabb nagy vállalkozásra adjam a fejemet. 
Szóval a nagy költözésre tettem le a voksomat. Igaz, ehhez el kellett döntenem azt, hogy nekem mennyire fekszik az, ha lakótárssal élek egy lakásban/házban?
Felvázoltam magam számára azt is (papíron!!), hogy mivel jár, ha maradok a helyemen. Felírtam lapra azt is, hogy a lehetőségek városában való lét milyen problémákat adhat és ezekre milyen megoldás létezhet. 
(Hát igen, az önfejlesztős könyvek hatása... önfejlesztéssel kapcsolatos könyvekben előszeretettel adnak olyan gyakorlatot, amihez bizony egy papír szükséges és nem elég a számítógépes megoldás.)

Célkitűzésem ősszel:

Megkérdeztem embereket, hogy introvertáltként mennyire gáz lakótárssal lakni. (A kérdés nyilván nem így hangzott el.) Tartottam attól, hogy az introvertáltságomnak köszönhetően problémák lépnek fel egy, lakótársas bérlés során.

Már ősszel elkezdtem nézegetni az albérletes csoportokat, noha ilyenkor csak szemlélő voltam.
November végével kezdtem el komolyabban foglalkozni az albérlet kérdésével. 

Számomra mindegy, hogy egy szoba mérete mekkora. Legyen hova pakolni, legyen ágy a szobában....és azért a képeken ne úgy nézzen ki a szoba, mint egy horror film forgatásának helyszíne lenne.
A lakásban legyen fürdőszoba, lehetőleg a fürdőkád/zuhanyzó ne legyen egy légtérben a wc-vel (mert ha valaki fürdik, de a másik wc-re menne, akkor a helyzet elég kellemetlenné is válhat.)
Konyhában is lehetőleg legyen hol főzni-sütni, maga a hűtő ne legyen "mikroszkopikus" méretű. 
Számomra mindegy volt a bútorzat milyensége; mindegy volt a tájolás; mindegy volt az is, hogy a lakás hanyadikon található. Nem ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen nagy erkély, hogy a konyha nagy legyen, hogy a fűtés csak távhős legyen, vagy hogy a kilátás mondjuk utcára nézzen. 

Annyi számított nekem, hogy beleférjen a tervezett költségvetésbe (2 havi kaucióval is számoltam); a szobában legyen hova pakolni; ne legyen probléma, hogy éppen munkanélküli vagyok és munkakeresés céljából költöznék... és azért lehetőleg ne legyen 2-nél több lakótársam. 

Szóval ezek tudatában kerestem magamnak szobát. Összesen két személyre írtam rá. Az egyik legyen az Első, a másik legyen a Második.
Első nem válaszolt 2-3 napon belül, szóval én a célkitűzésemnek hála, kerestem tovább. Azt gondoltam, már kiadta az adott szobát, meg nem vagyok neki szimpatikus, esetleg a munkanélküli létem a zavaró tényező.
Szóval jött a Második. Ráírtam. Ő válaszolt aznap vagy másnap...és mire megbeszéltem vele egy találkozót, azon a napon írt Első is. Első azért nem tudott eddig válaszolni, mert elhavazta a munka. (Amit egyébként meg tudok érteni.)

Ha Második által biztosított szoba nem felelt volna meg, még választhattam volna Első által biztosított szobát. Nekem viszont megfelelt az a szoba. Szóval, decemberben költöztem. 

A következő rész arról fog szólni, hogy milyen eredményeket értem el az álláskeresés első napjaiban és arról, hogy milyen, újabb célkitűzést találtam ki.

Ezt a bejegyzést könnyebb lesz megírnom, mint a célokkal foglalkozót. Ha kíváncsi vagy, milyen vágyaim, terveim vannak, akkor olvasd el ezt a bejegyzést!

Minimum egyszer eljutni egy próbaterembe

Mivel zenélek, előbb-utóbb próbaterembe is el kellene mennem. Elsősorban egyedül tervezek elmenni, hogy megtapasztalhassam, milyen egyáltalán próbateremben gyakorolni? 

Kipróbálni a dobot

Próbatermekben nem egyszer van dobfelszerelés. Egyszer, amikor eljutok próbaterembe, akkor minimum néhány percet a dobolásnak kellene szentelni, maga az élmény miatt.

Kipróbálni a nagybőgőt és/vagy csellót

Néha feljön bennem gondolatként, hogy de jó lenne olyan hangszert is kézbe fogni, amit előszeretettel használnak komolyzenei előadások során. Nagybőgő és cselló egyik fontos tulajdonsága az, hogy nincsenek a hangok megjelölve, így akármelyik hang lefogása nagyobb kihívást jelent, mint zongorán ugyanazt a hangot leütni.

Venni hegedűt

Vannak olyan napok, amikor szívesen hegedülnék. Nyilván nekem érdemesebb az elektromos változatok közt nézelődni, azoknak kisebb a hangjuk és albérletben lakva (nem pedig egyedül, kertes házban lakva) ez igencsak fontos tényező. 

Interjúkat készíteni

Elsősorban ún. írásos interjúkat készítenék. Ez az egész még képlékeny, szóval nem tudom, hogy mikor, hogyan, kivel. 

Parlament lefotózása, rövid videó készítése

Parlament, mint turistalátványosság érdekel. Attól függetlenül, hogy milyen Magyarország politikai helyzete, maga az épület szép.

Basszusgitárt hangszerészhez vinni

2024 tavaszán megvettem az első basszusgitáromat. Viszont olyan üzletben vettem meg, ahol a hangszerbeállítás nem alap, ha valaki hangszert vesz. 
A bundszélek élesek (nem mindegyik bundnál) és a nyak is görbül (ennek köszönhetően a húrnyomás "magas"), az egyik akasztó pedig kijött a helyéről. (Habár lehet, nem akasztónak hívják, de az a kis pöcök, amire tenni kell a gitárhevedert.)

Beiratkozni könyvtárba

2024-ben több könyvet rendeltem... és még mindig lenne mit rendelni, megvenni.
Viszont a 2024-ben vett könyveknél is akadt olyan kötet, amitől nem azt kaptam, amit vártam. A Lehet könnyebb c. könyv az mondjuk túl spirituális számomra, a Lépj ki a régi cipődből c. könyvtől se pontosan azt kaptam, amiért megvásároltam. Szóval, esélyes, ezeket tovább fogom adni. 
Ha könyvtárban kölcsönöz az ember, akkor egyrészt nem kell megvásárolnia az adott könyvet, másrészt csak rövid ideig foglal helyet az adott kötet.

Konkrét étterembe, boltba való eljutás

Írhatnék listát, hogy pontosan milyen étteremre, boltra gondolok, de ezt most kihagynám. Ha eljutok valamelyikbe, nagy eséllyel poszt és/vagy videó készül róla. 

Metróra felszállni

...és nyilván leszállni. :D
Nekem még a villamos is olyan tömegközlekedési eszköz, ami rendkívüli, mert szülővárosomban NINCS villamos, csak busz. (Igazából amikor még ott laktam, addig még éjszakai buszjárat se volt, kb este 11 órakor elment az utolsó járat, utána csak egyfajta busz közlekedett a város teljes területén: a lábbusz.)

Koncertre, gitárestre menés

Még kb soha nem voltam koncerten. Ezen módosítani kellene. Nyilván nem egyből egy teltházas koncerttel érdemes kezdenem, hanem mondjuk valamiféle gitáresttel, ahol kevés a nézőközönség. 

Köszi, ha eddig elolvastad ezt a bejegyzést! "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!

Január. Ez a hónap magával hozza azt, hogy az emberek egy része célokat, terveket, vágyakat fogalmaz meg. Nálam szó sincs fogadalmakról, szóval azt hiába keresi nálam bárki is. 
Ebben a bejegyzésben a céljaimról lesz szó.Ha kíváncsi vagy, akkor olvass tovább!

1: Fejlődni a gitározásban, zenélésben

Az egyik célom-tervem az, hogy gitározás terén fejlődjek. Ebben segítségemre vannak Szólómánia videói és tanfolyamai meg az a többi, gitáros videós tartalom, amiket nézni szoktam. Nyilván ehhez az én részemet is hozzá kell tennem, tehát igenis foglalkozni kell a zenéléssel, gyakorolni kell. 

2: Heti 2 bejegyzés a blogra

Ezt talán tavaly is kitűztem magamnak, de nem sikerült. Talán most másként lesz. Viszont ahhoz, hogy ennek nagyobb valószínűsége legyen, az is hozzátartozik, hogy nem leszek hajléktalan a későbbiekben és a munka nem fogja az erőm mellett az életkedvemet is elvenni. 

3: Kitörni a segédmunkás/betanított munkás létből

Ha végignézek az eddigi munkahelyeimen, akkor karrier szempontból nem sokat értem el: operátor, betanított munkás, segédmunkás.
Ezen változtatnék, hiszen nem érzem azt, hogy nekem ez lenne az ideális közeg. Arra is gondolnom kell, hogy ha idősebb leszek, akkor kevésbé fogom bírni a fizikai munkát. A 12 órás műszakos munkarend most is gondot tud okozni, hiszen nekem annyira tud fájni a lábam, hogy azt figyelmen kívűl nem igazán tudom hagyni. 

4: Videózást is fellendíteni

A videózás kissé távolabb áll tőlem, mint maga a blogírás. A helyzeten az se segít, hogy a gépem se új, szóval a videószerkesztés is nehézkesebb. Ennek ellenére érdemes a videózást is felkarolnom.

Talán ennyi mindaz, amit célként tudok megfogalmazni. Vannak tervek, vágyak is, de azokat más bejegyzésben osztom meg.
Neked erre az évre mik a céljaid? 

Több oldalon lehet olvasni arról, hogy az ember hogyan érje el a céljait. Akkor talán fordítsuk meg a dolgot, szóval ez a bejegyzés arról fog szólni, hogyan hátráltathatod magad a céljaid elérésében. Jó olvasást!

Ne legyen reális!

Ha olyan célokat találsz ki, ami számodra nem igazán elérhetőek, akkor nagy az esélye annak, hogy az a cél soha nem lesz elérve. Ilyen például az, hogy mondjuk ha méregdrága, luxus kocsit akarsz megvásárolni, de még jogsid sincs és a fizetésed is inkább a minimálbérhez van közelebb. Vagy esetleg buszvezető szeretnél lenni, de olyan egészségügyi problémád van, ami kizárja, hogy buszhoz szükséges jogsit szerezhess. 

Ne gondold komolyan

Lehet, hirtelen felindulásból fogadsz meg valamit, miközben annyira nem is érdekel az adott dolog. Lehet, csak szórakozásból jelented ki, hogy te valamit el akarsz érni. A lényeg az, hogy ne vedd komolyan!

Kösd jeles napokhoz

Az, hogy január elseje van, az már egy ok arra, hogy valaki fogadalmat tegyen, célt tűzzön ki maga elé. De ha belegondolunk, ha nem lenne január elseje, akkor nem is lenne célkitűzés?

Akard gyorsan a célt

Kitűzni egy célt, egy dolog. Az a másik dolog, hogy valaki ezt hogyan éri el. Gondold azt, hogy a célodat egykettőre eléred és garantált is a csalódás, a feladás.
(Mondjuk, ha az a célod, hogy otthagyd a munkahelyed, vagy bemenj egy boltba, az kissé másabb. Ott valóban létezik az, hogy egykettőre valósággá válik a cél.)

Ne legyen fontos számodra

Mondjuk soha nem tartoztál azok közé, akik rendszeresen olvasnak könyveket és azt se érted, miért jó az nekik? Viszont te megfogadod, hogy havi egy könyvet elolvasol. Vagy mondjuk megfogadod, hogy ebben az évben 3 alkalommal adsz vért, de számodra ez csak nyűg és amúgy is, számodra nem jelent semmi jót a véradás. 

Visszahúzó, egyáltalán nem támogató közeg

Tűzz ki olyan célt, aminek az elérését a környezeted egyáltalán nem támogatja, helyette csak visszahúz, beszólnak érte és bántanak miatta.
Mondjuk le akarsz fogyni, de ezt tedd olyan közegben, ahol természetes, hogy utálni kell az egészséges dolgokat és leszólják azokat, akik sportolnak, mozognak valamit és természetes, hogy az étlapon hizlaló ételek kapnak csak helyet. Ez nyilván megnehezíti a helyzeted és nagyobb eséllyel fel is adod az egészet. 

Felejtsd el!

Még véletlenül se írd le papírra, naptárba, akárhova azt, amit el szeretnél érni. Így könnyebb az esélye annak, hogy néhány nap után már gondolkodni kell: mi is a fogadalmam? Aztán egy vállrándítással nyugtázod, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni.

Ne tegyél semmit se érte!

Kitűztél magad elé egy célt. Viszont, lehetőleg még a közelébe se menj és ha a céloddal kapcsolatos gondolataid támadnak, hessegesd is el azonnal! 

Ezeken kivül milyen tippeket ismersz arra, hogy még véletlenül se érd el a célod? Ha van ilyen, írd le kommentként! 

Nos, az úgy volt, hogy újév alkalmából nem akartam lencsefőzeléket csinálni. Emellett, vettem készételeket a közeli Spar-ban és úgy gondoltam, kell hozzájuk köret.

Így lett a lencsés rizs.
Megpróbálom leírni, hogyan csináltam meg ezt a köretet, de a mennyiséget nem néztem (csak a víznél, annál is megközelítőleg), emellett talán így írásban bonyolultabbnak látszik ezen köret elkészítése, mint gyakorlatban.

Hozzávalók:

• rizs
• babérlevél
• egyéb fűszerek (petrezselyem, szárított metélőhagyma, só)
• olaj
• lencse (konzerv)
• kb kétszer annyi víz, mint rizs (igazából kicsit kevesebb, mert korábban megfigyeltem, hogy pont kétszer annyi víz már sok.. persze lehet, hogy ez a rizsfajtától,márkától is függ)

Elkészítés:
Olajon megpirítottam a rizst (néha megkavartam az olajban), egészen addig, ameddig nem kezdett ilyen barnás árnyalatot felvenni. 
Utána közel kétszeres mennyiségben adtam hozzá vizet és a fűszerek hozzáadása is ekkor történt meg. 
Aztán néhány perc múlva, mikor már láttam, hogy már lassan jó a rizs, akkor hozzáadtam a lencsét. Ilyenkor még kapott néhány kanálnyi vizet, mert nem akartam, hogy a konzervben ott maradjon a lencse. Így hagytam őket együtt néhány percig főni, majd levéve a gázról lefedtem fedővel az edényt. (Olyan fedővel, amin van direkt ilyen pici lyuk.) Pár percig hagytam, hagyd "álljon". 

Ha elkészíted, akkor jó étvágyat hozzá és remélem, ízleni fog! 

BÚÉK minden kedves olvasómnak! 

Most 2024 utolsó napja van... hát, akkor jöjjön, nálam mi az ünnepi menü ebben az évben!

A Spar-ban vettem két, 50%-al leértékelt terméket. Az egyik fentebb látható. A másik is ugyanilyen, csak nem fotóztam le azt is. Lehet, nem kifejezetten újévi kaja, de most nálam ez van.

Köretnek pedig lencsés rizst főztem. Igaz, főztem még sima, egyszerű tésztát is, de azt szintén nem örökítettem meg az utókornak. 

Krumplisaláta. A Lidl-ben az elmúlt napokban akciós volt, a fentebbi képen egy kilós kiszerelésben látható ez a saláta. Ha meg elfogy, a doboza jól fog jönni, nem a kukában köt ki.

Meg persze van még virsli is, de erről se készítettem fotót... Pikok, kis csomagolású virslijét (virsliutánzat) vettem, klasszikus és sajtos változatban.

...és azért készültem az átmenetre is, amikor éjfélt üt az óra: 

Eredetileg két gyerekpezsgőt vettem volna, de végül egyet sikerült vennem.

Az alkohol se maradhat el. Eredetileg az volt a terv, hogy lesz két gyerekpezsgő és egy "rendes" pezsgő, de a pezsgőkért (és borokért) nem igazán vagyok oda... a helyzeten az se segít, hogy ugye vissza is kellene váltani, meg azért nagyobbacska üvegben adják a pezsgőket. 
Lidl-ben megláttam, van cider, kosárba kettővel be is került. Ezzel az alkohol témakörét meg is oldottam.

Nálam most ezek képzik az ünnepi menüt. Nálatok mi kerül felbontásra éjfélkor és mi kerül az asztalra?

Tavalyhoz képest a mostani helyzetem más. Most volt lehetőségem főzni-sütni, amit ki is használtam.
Ebben a bejegyzésben azt mutatom meg, hogy nálam mik kerültek az asztalra és milyen édességek-nasik voltak, karácsony alkalmával. 

Tavalyi karácsonyt idézve - egytálételek, amik már készen vannak

Tavaly olyan egytálételeket vásároltam, amik már csak elfogyasztásra várnak. Hát, ebben az évben ezt a hagyományt folytattam.

A fentebb látható étel még nem fogyott el karácsonykor. 

Ez a másik termék, amit készen vásároltam. Mediterrán csirkerizottó, talán 1000 forintba került, de nem emlékszem már. 

Ha már főzhetek-süthetek, akkor éljek a lehetőséggel!

Egyszerű, Spar-os halrudacska. Nem volt olyan örömteli az elkészítése, fröcskölt mindenhova az olaj. Talán legközelebb inkább vagy megveszem az ilyesmit frissen sütve, vagy valami olyan módon készítem el, ahol nincs olajfröcskölés.

Krumpli petrezselyemmel és szárított metélőhagymával. Az elmúlt hetekben nálam ritkán fordult meg a krumpli köretként. Viszont karácsony alkalmából vettem krumplit és ez lett a köret.

Lehet, így képen nem túl szép a látvány. A halrudacskás-krumplis menüt feldobtam friss, zöldhagymával és majonézzel. 

Sütik és az édesség

Most karácsony alkalmával nem készítettem süteményt vagy ahhoz hasonló dolgot. Szóval, ezt a kérdést készen kapható termékekkel oldottam meg.

Macaron az egyik kedvencem. Tetszik, hogy színes, hogy nemcsak a megszokott barnás, fehéres színben pompázhatnak, hanem mindenfélében. Elkészíteni viszont ezt se szeretném, sejtésem szerint túl sok macerával jár. 

Ezt a sütit azért vásároltam meg, mert láttam, kókuszos.
A csoki lehetne csokisabb. Viszont ezen kívűl sok negatív dolgot nem tudok elmondani erről. Nem lett a kedvencem, de nem bántam meg, hogy a kosárba betettem.

A szaloncukrok... Most a Bonbonetti márkától kétfajtát vettem. Az egyik a karamellás, másik a válogatás. A válogatásban elvileg van málnás, banános, zselés, rumos-kakaós, meg valami meggyes-kakaós is.

A kék az a kókuszos, a másik madártejes. Tavaly nem volt kókuszos szaloncukor, most ezt bepótoltam. Miután kinyitottam a szaloncukros zacskókat és karácsonyfa köré tettem az összes szaloncukrot, később belépve a szobába, megcsapott a kókusz illata.
A madártejes érdekességnek jó, de amúgy az ízében nem emlékeztet madártejre, nekem csak annyi jön le "belőle", hogy édes. 

Nálam ezek az ételek, készételek, édességek kerültek az asztalra. Korábban, úgy december 10-e környékén vettem diós bejglit, viszont az már karácsony előtt jóval elfogyott.
Nálatok mi került a karácsonyi asztalra? 

Minden kedves olvasómnak boldog karácsonyt!

Sikerült napokban, hetekben megkóstolni a Mizo limitált kiadású italát.  Nekem ízlett. 

Ahol korábban laktam, ott a Sparban nem volt kapható, máshova meg nem jártam. Elköltöztem, az ottani Spar-ban előfordult, hogy ilyen termék a polcra került. 

Ahogy kinyitom, egyből érződik a narancs illat, de ízben is ott van. Kedvenc.

Ha teheted, érdemes megkóstolni! 

Ebben a bejegyzésben hozok nektek néhány képet, amin karácsonyi díszek vannak. Nyilván nem teljes a lista... és nem saját képekről van szó.

Annó nekünk is volt ilyen a fán. Nem is tudtam, hogy ezeket a díszeket így hívják.

Ebből talán egy volt nekünk. Ehhez talán még akasztó se kell, csak úgy simán rádobja az ember a fára és kész is.

Ez hasonló, mint ami az első képen látható. 

Ez a másik kedvencem. Nyilván így nem igazán mutatós, de ha az ember felteszi a fára, akkor "szétnyílik". 

Ezen a képen éppen hogy, jobboldalt fent van az a dísz, ami nekünk is megvolt. 

Reflex gömb - így hívják az ilyesféle díszeket, amiknek a közepe "befele" áll. Nekünk ilyesmi lilában, ezüstben/fehérben volt talán. 

Nektek ezek közül mi a kedvencetek? Egyáltalán, szeretitek-e az ilyesfajta díszeket?

Nem ez az első bejegyzés, ami megszületett ebben a témában, de ahogy az eredeti bejegyzés kinéz, nem tetszik a látvány... lehet, ez se fog tetszeni.

Nos, kezdjük az elején, öveket bekapcsolni!

Ha már karácsony jön, akkor legyen ilyen kép.

Túl nagy a csend...

A blog elnémult. A probléma november 15-ével született meg, de azt gondoltam, el fog múlni, mert múlt alkalommal így volt. Azért még próbáltam tartani magamat, ennek köszönhetően az utolsó bejegyzés november 24-n látott napvilágot itt, ezen a blogon. A legutóbbi bejegyzések olyanok voltak, hogy kb "csak" be kellett fejezni azokat. Aztán eltűntem. Nagyon egyszerű oka volt mindennek: elromlott a billentyűzet. Emellett olyan élethelyzetben voltam, amit talán mindennek lehetett nevezni, csak nyugodtnak nem.

Az eredeti terv és a B terv

Kicsordult a pohár, tele lett az a bizonyos hócipő a munkahellyel, ahol nyáron dolgoztam. Ehhez csapódott az nagyon jó ajánlat, ami megérte volna nekem anyagilag. Ezt a bizonyos lehetőséget említettem már korábbi bejegyzéseimben.
Viszont ahogy ősz lett és nekem várakoznom kellett a felmondási időt töltve, az a lehetőség egyre jobban vesztett a fényességéből. Egyre több rossz dolog sejlett fel, mint ahogy a viharfelhők gyűlnek az ég alján.

Végül B tervhez kellett folyamodnom, amiből végül megszületett az, hogy én továbbállok a lehetőségek városába.

Újabb karácsonyos kép :D

A lehetőségek városa

Munkásszállót elhagytam, rövid ideig máshol laktam. Onnan álltam tovább a lehetőségek városába. Honnan jött az ötlet?

Végiggondoltam, hogy hova szeretnék jutni az életemben: 

• kitörni az operátori/segédmunkás/betanított munkás létből
• előrébb jutni videózás, gitározás, zenélés terén

Ehhez hozzácsapódik az is, hogy az a bizonyos jó lehetőség elszürkült, fakóvá és visszataszítóvá vált számomra... olyan közegbe repültem volna talán, ami megbénít, szárnyaimat leszegi, mindennapjaimba meg lassan bekúszik a félelem, a lekicsinylés, a megalázás. 

Megláttam a nagyobb, a jobb lehetőséget. Most van alkalmam költözni.

...hát, költöztem is, december tizedékével. 

A napokban leesett az első hó. Igaz, elolvadt, de attól még esett. Hát igen, közeledik a tél, közel egy hét és már decembert írunk. 

1: Saját magunknak ajándék? 

Rendszerint az emberek egymásnak szoktak ajándékot adni... de miért ne lehetne az, hogy saját magunknak adunk ajándékba valamit? 

Rendszeresen meglepem magam ajándékkal. Sokszor előre megveszem a karácsonyra szánt dolgot (mondjuk könyv, zokni), aztán elteszem a szekrénybe, lehetőleg valami ajándéktasakba. Tavaly az egyik karácsonyi ajándékom magam számára egy gitáros tanfolyam volt. (mondjuk ezt nyilván nem kell eltenni :D)

Saját magunk megajándékozásában az a jó, hogy az ember ismeri magát, így kevésbé fog félrenyúlni az ajándékválasztás során. 

2: Nem kötelező szeretni az ünnepet

Nekem tetszik a karácsonyi hangulat. Viszont ezzel nem mindenki van így. Úgy gondolom, hogy nem kötelező szeretni a karácsonyt. Van, aki tökéletesen megvan ezen ünnep nélkül. 

...és egy nagyon fontos gondolat: 

3: Egy kis lazítás

Ha nem kereskedelemben vagy egészségügyben (vagy rendőrség, tűzoltóság, stb) dolgozik valaki, akkor a december utolsó két hete lazább napokat hozhat magával Ez pedig azt is jelenti, hogy az embernek több ideje lesz magára, legalábbis ideális esetben. 
Szóval, itt az idő azt a könyvet elővenni, vagy elmenni a régóta tervezgetett edzésre. 

4: Különleges ízek

Amiért közeleg a karácsony, a különféle gyártók előrukkolnak limitált kiadású termékekkel. Érdemes ezekre egy pillantást vetni és ha esetleg nem veszi meg az ember, akkor is megpróbálkozhat valami hasonlónak elkészítésével, otthon. 
Amúgy az egyik tejes italgyártó előrukkolt a narancsos-csokis ízesítésű itallal, na mondjuk az ízlik nekem. 

Köszi, ha eddig eljutottál az olvasásig. Kövesd a blogot, ha szeretnél továbbiakban hasonló (és más tartalmakat) olvasni! De ott van a Facebook oldalam, ahol mostanság is megosztok pár gondolatot.
"Találkozunk" legközelebbi posztnál! 

Valamikor megláttam, hogy vannak puffasztott riszszeletek egy boltban...(de nyilván nemcsak egy boltban). Első alkalommal, ha jól emlékszem, vettem csokisat, meg narancsosat. 

A narancsos jobban ízlett, érezhető a narancs, már illatra is. Azóta már újravettem és más ízű is bekerült a kosárba. Amúgy van kókuszos ízben is. Na, az nem jött be, a kókuszt nem nagyon éreztem rajta. 

Ha esetleg csokira vágysz, de nem akarsz mondjuk táblacsokit felbontani, akkor ez a nasi jól jöhet. 

Újabb egy csokor, kedvenc zene. Hallgassatok bele ezekbe a számokba, hátha valamelyik kedvenccé válik!

1: Stray View - Escape

Ebben van energia. Ezt hallgatva az ember talán nem is álmosodik el. 

2: MYRATH - Candles Cry 

Ahogy az elején a basszusgitár kicsit előtérbe kerül, bejövős. Valahogy mostanság a basszusgitár ilyesfajta szereplése tetszik és nemcsak ennél a dalnál, hanem más zenénél is.  

3: DIMMU BORGIR - Council Of Wolves And Snakes

A blackmetal nem egy olyan műfaj, amiből sokszor kikerül kedvenc zene. Viszont ennek a dalnak a hangulata megfogott.

4: Letdown. - Karma

Ebben a bejegyzésben utolsó előttiként egy olyan számot hoztam el, ami nagyon eltér az előző számtól... és talán rock műfajtól is messze van. Néha "besikerülnek" az ilyenek is.

5: Tribulation - Saturn Coming Down

Ebben a kis, ötös felsorolásban ötödikként Tribulation kap helyet. Több részlet nagyon bejövős ebből a dalból, még ha a videóklip nem is nyerte el a tetszésem. 

...és ezzel a bejegyzés végére értünk. Remélhetőleg tudtam újat mutatni! "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél! 

A napokban a blog.hu-n (egész pontosan dashboard-on) nézegettem a life&style nevezetű szegmenst... és szembejött egy blog, ami felkeltette az érdeklődésem.

zölddel kiemelve az a bizonyos blog

Ezen a blogon az egyik bejegyzést elolvasva az az ötletem támadt, hogy én is írhatnék arról, hogyan is teltek a munkanapok a felmondás ideje alatt, emberibb oldalról nézve.

Munkáról, röviden

Előző bejegyzésben leírtam, hogy pl. hány napot voltam ugyanott, ahol addig is voltam és emellett még pár dologról. Most egy kicsit másként közelítem meg ezt a témát. 
Hallottam már korábban arról, hogy a felmondását töltő dolgozót mentesítik a munka alól, kevesebb munkával látják el, új feladatra nem tanítják be. Viszont ennél a cégnél, ahol én voltam operátorként, másként alakulnak a dolgok, az utolsó munkahónapban. 
Mivel operátor voltam, a feladat ugyanaz volt napról napra: lehozni a darabszámot. Ez alól csak a legutolsó munkanap számított kivételnek, hiszen akkor a leszámolást kellett főleg intézni. 

Táppénz? 

Akadt olyan személy, aki megjegyezte, hogy a helyemben bizony elmenne táppénzre. Viszont számomra ez nem volt opció, a következők miatt: 

• ha nincs betegségem, ami miatt orvos kiírhatna, akkor az bizony nagy eséllyel táppénz csalás
• találni kell egy orvost (nekem ez gondot jelentett ekkor)
• még ha van is orvos, még ha lelki okokra hivatkozva el lehet menni táppénzre, nem minden orvos veszi figyelembe a lelki dolgokat, úgy mint kiégés, elfáradás, meg társai

Szóval, nekem két lehetőségem maradt. Az egyik az, hogy bemegyek dolgozni hűséges dolgozóként. A másik az, hogy nem jelenek meg a munkahelyen. Utóbbit nem vállaltam, mert nem tudtam, hogy mivel jár, ha felmondási idő alatt szerzek több igazolatlan napot (kirúgással nem számolhattam, hiszen felmondás előtt én bizony beszereztem pár igazolatlan napot, mégse rúgtak ki). 
Így a felmondási időt teljesen, elejétől a végéig ledolgoztam, csak a leszámolás napján volt könnyítés. 

Beszéd a többiekkel - kirekesztenek-e? 

Nem beszéltem mindenkivel, de ez az első napokban is így volt. Olyan területen dolgoztam, ahol már el lehetett mondani azt, hogy egy-egy gépsorhoz ki tartozik. Több személynél nem igazán volt váltogatás, tehát ha egyik nap egy bizonyos gépen láttam valakit, akkor azt a valakit napok, hetek, hónapok múltán is ugyanott láttam. 
Beszélgetésre a műszak végével, meg a szünetekben volt lehetőség. Igaz, akadt olyan hely, ahol munka közben is lehetett beszélni, de én olyan emberekkel voltam rendszerint együtt, akikkel addig se beszéltem. 
Én ugyanazokkal a személyekkel étkeztem sokszor, akikkel addig is, már ha a szünetük ugyanakkor volt, mint nekem és ha volt hely az étkezőben. 
...mert ha éppen reggeles műszakban voltunk, akkor bizony reggel 8 óra után az irodában dolgozó személyzettel is számolni kellett. Így meg lehet, nem akadt annyi hely egy kupacban, amennyi kellett volna a társaságomnak. 

Amiért operátorként dolgoztam ezen a helyen, a köremail, laptop-leadás, "futó projektek befejezése" elképzelhetetlen fogalmak. Na jó, talán a futó projekteket nem fejezhettem be... vagyis nem maradtam annyi hónapig-évig, ameddig egy adott, konkrét termék gyártását le nem állítják és akár el nem viszik az adott gépsort valahova máshova. Viszont rendszerint nem ezt kell érteni a projekt szó alatt.

Nem bánod meg?

Jóban voltam pár emberrel, ez pedig így is maradt a felmondás időszaka alatt is. Nem fordultak el tőlem, a beszélgetésbe a felmondásom ténye is szóba került. 
Valaki azt kérdezte tőlem nem egyszer, hogy nem fogom megbánni ezt a döntésem? Tartott attól, hogy én bizony meg fogom bánni azt, hogy felmondtam. Más valaki egyszer azt mondta, amikor még nem érkezett el a leszámolás napja és szerinte így még ezt az egészet vissza lehet csinálni. (Tehát gondolom, fáradjak oda a műszakvezetőhöz, mondjam el a problémámat, aztán tekintsek el a felmondástól és az is tekintsen el a felmondástól, aki aláírta. )

Ki jön utánam?

Bárki. 
Egyik munkanapon valaki, akivel együtt dolgoztam (csak helyettesített egy személyt, különben nem lett volna velem egy soron) meg szerette volna próbálni azt a munkafolyamatot, amit én végeztem napról-napra, hónapról-hónapra. Nem sokáig tartott a lelkesedése. Ő nem szívesen csinálná azt a feladatot.
Az, hogy ki kerül a helyemre, az utolsó munkanapon se derült ki. Igazából nem is az én dolgom,  hanem a műszakvezetőé, aki eldönti ezt a kérdést. 
A gyárakban, a gyártóterületen, az operátor az darab-darab, ha kihullik valaki valahonnan, könnyedén helyettesítik. 

Ennyi jutott eszembe a téma kapcsán. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a következő bejegyzésnél! Ha meg szeretnél hasonló tartalmakat, kövesd a blogot! 

Ahogy írom ezt a bejegyzést, már rég túl vagyok az utolsó munkanapon. Bánom-e azt, hogy otthagytam azt a munkahelyet? Nem. 

Számít-e, ha valami rossz a dolgozónak? 

Az előző, ilyen témájú bejegyzésben írtam arról, hogy a problémámat jeleztem a műszakvezetőnek. Mi volt a problémám? Az, hogy én szinte kizárólagosan egy helyre kerültem, ugyanahhoz az emberhez és ez kezdett sok lenni. (Pl. ezen személy miatt én nem mentem szünetben ételt venni a büfében, mondván nincs rá idő! De más természetesen beállt a sorba, mert másnak nem szóltak az esetleges késés miatt.)
Lett-e eredménye annak, hogy én szóltam? A korábbi bejegyzésből kiderül, hogy a felmondás idejébe tartozó 10 munkanapból 6 napon változatlan volt a helyzetem. 

A többi nap így alakult: 

• tizenegyedik nap: rossz helyen
• tizenkettedik nap: rossz helyen
• tizenharmadik nap: jó helyen 
• tizennegyedik nap: rossz helyen
• tizenötödik nap: rossz helyen
• tizenhatodik nap: rossz helyen
• tizenhetedik nap: rossz helyen
• tizennyolcadik nap: rossz helyen
• tizenkilencedik nap: rossz helyen
• huszadik nap: rossz helyen
• huszonegyedik nap: rossz helyen
• huszonkettedik nap: rossz helyen

Látható, süket fülekre talált a jelzésem. Összesen 22 munkanapból 17 munkanapot töltöttem úgy el, mintha semmit se tettem volna a saját boldogságom-elégedettségem érdekében. (Itt nyilván nem szerepel a felsorolásban az összes 22 nap, az első 10 egy korábbi posztban van felsorolva.)

Szóval, a kérdésre (miszerint: számít-e az, ha valami rossz a dolgozónak?) a válasz egyetlen egy szó: NEM. (Legalábbis ennél a műszakvezetőnél, azért ezt hozzá kell tenni.)

Ahogyan telt a felmondási idő...

Az a bizonyos fogfájás

Valamikor, az elmúlt hetekben az egyik fogamból kiesett a tömés. Eleinte nem fájt. Aztán rákezdte a fájdalmat. Az utolsó hetet úgy vittem végig a munkahelyen, hogy minden egyes főszünetben bevettem egy fájdalomcsillapítót. 
Aztán letelt az utolsó munkanap, eljött a hétvége. A fogfájás eltűnt.

Nincs idő kaját venni

A munkahelyi büfében finom kajákat készítenek. Olyan ételek is étlapra kerülnek, amiket én egészen biztosan nem készítek el a konyhában, legalábbis eddig. 
A munkahelyi étkezdének köszönhetően megkóstolhattam az igazi madártejet, chia pudingot, dominó szeletet, sztrapacskát (vagy túrós tésztát) harcsapaprikással. 
Azonban számomra, szünetben nem volt lehetséges a vásárlás és akár tetszik, akár nem, zavart az, hogy más megengedheti magának ezt a luxust, hogy szünetben vásároljon és amit vásárolt, azt már meg is egye. Én nem, mert jujuj, vége a világnak akkor, ha emiatt (is) kések a szünet végéről. 
Én is szerettem volna szünetben venni ilyen-olyan készételt, de nem mertem magamnak ezt megengedni, hiszen akkor jön a megszólás, hogy "nem félórás a szünet!".
Ugyanis aki megszólt, azon személy számára a szünet már onnantól ketyegett, mikor ember elhagyja a gépet. Az már teljesen lényegtelen, hogy 2-3 percbe telik az, hogy az ember elsétál az étkezőig. Az nem számít. Nyilván ebbe a felállásba (vagyis a 20 perces szünet redukálódik 14-15 percesre) belefér 2 cigi, meg 1 kávé. Az evés és wc-re menés már nem igazán. 

Rossz közérzet

Hoztam a megszokott formámat a munkahelyen. A beszélgetés a lehető legkevesebbre csökkent, emellett míg mások ott mellettem 1 méterre röhögtek, én nem tudtam velük együtt röhögni. Felszabadultnak se tudtam magam érezni. 

Maga a munka

Szinte kizárólagosan ugyanaz volt. Az ember nem érezhette azt, hogy megbecsült tagja a csoportnak, mert állandó jelleggel ugyanott kellett töltenie a munkaidejét. Lehet,más úgy gondolná, hogy amiért szinte fix helye van, akkor ő abban a munkafolyamatban profi.
Lehetett volna javítani a helyzeten? Igen. Mondjuk olyan személyekkel összetenni, akikkel szívesebben vagyok, mert hiába lett volna beszélgetés, a darabszám ugyanúgy meglett volna. 
Hogyan indultak a munkanapok? A műszak elején a műszakvezetői asztal körül kellett csoportosulni, ott mondta el a műszakvezető azt, hogy arra a munkanapra mi várható. A társaság egy részének pár naponta változott (vagy naponta) a helye, másik részének pedig állandó volt. 
Amikor nem a megszokott helyemen kellett dolgoznom, akkor rendszerint repült az idő.  

Munka végével az étkezőbe

Ahogy a darabszám meglett, azután próbáltam kimenni az étkezőbe, ha egyáltalán, az étkező az nyitva volt. Így készételeket vehettem, olyan fogásokat is megkóstoltam, amiket még sose ettem. 
Ezt csak azért mertem megtenni, mert már a felmondási időmet töltöttem, ha fegyelmit is kapok, engem már nem zavar ez a része. (Legalább kapok fegyelmit, annak is egyszer meg kell lennie. :D)

Legutolsó munkanap

Legutolsó munkanap péntekre esett, de a felmondási időnek a vége szombat volt. Felmerült az az eshetőség is, hogy bizony hétfőn kell lebonyolítani a leszámolást. Szerencsére nem így történt. 
Fontos megjegyezni, hogy ezen az utolsó munkanapon éppen szabadságát töltötte az a személy, akivel rendszeresen együtt kellett dolgoznom. (Aki miatt szünetben nem mertem kaját venni, mondván nincs rá idő.)

Reggel hat órára kellett bemenni, hiszen az utolsó héten reggeles műszakban dolgoztam. Ameddig az irodában dolgozó személyek nem kezdték meg a munkanapjukat (vagyis nem lett 8 óra), addig bizony a termelésben kellett részt vennem. 

Reggel 8 óra után megtehettem a látogatást a HR-osztálynál, így már csak az orvoshoz menés, a munkaruha leadása, a belépőkártya leadása maradt hátra. 
Az orvosra várni kellett, mert ebben a gyárban hétköznap 1-3 órát rendel csak, a többi dolog meg csak az orvoshoz való menés után következhetett.

Amiért orvosra várni kellett (később kezdte a rendelését, mint 10 óra), elmentem reggelizni.
Talán most volt az első alkalom, amikor a kantinban vettem reggeli idején magamnak ételt: rántottát, kiflit, zsemlét, meg valamilyen más pékárut.
A kifli kinézete (retrokifli) tetszett, rántottát meg régebben is akartam volna enni. 
Nem siettem vissza a termelésbe, de vissza kellett térni oda. Ugyanis a Hr-nél adtak papírt, amit többek közt a műszakvezetővel is alá kell íratni. Ennek következtében pedig a termelésben is maradtam, nem volt merszem ahhoz, hogy az aláírás megszerzése után azonnal kámforrá váljak. 

Mikor visszamentem a megszokott helyemre a gyártás területén, a velem együtt dolgozók elküldtek a műszakvezetőhöz, hogy kérdezzem meg, hogy hova álljak be dolgozni. Én tudtam jól a választ már előre, de akikkel voltam aznap, ők nem osztoztak ezen véleményemben. 
Viszont igazam lett. Ott kellett maradnom, ahol a műszakot elkezdtem. 

Ahogy közeledett az az óra, amikor az orvos elkezdi rendelését, én szépen elindultam az orvosi szoba felé. Utána meg már kint is maradtam, intéztem a leszámolás többi lépését. ...és ha már így alakult, akkor ismét tiszteletemet tettem a munkahelyi étkezdében.

Pont olyankor mentem a büfébe, amikor az irodában dolgozóknak ebédszünetüket töltötték. Az étkező tele volt, a pultban dolgozók pedig tányérokba-bögrékbe szedték ki a levest és másodikat. 
Ezen az utolsó munkanapon én zellerkrémlevest, kukoricapehelyben sült csirkemellet, rizi-bizit választottam. 

Ebédelés után következett a munkaruhás illető. Ott mindent le kellett adni, szóval, se a köpenyt, se a bakancsot nem tarthattam meg. A munkavédelmistől is be kellett szerezni egy aláírást és miután ez meglett, mehettem vissza a HR osztályra.

Legutolsó lépés a leszámolással kapcsolatban az, amikor az ember leadja a HR-osztályon a belépőkártyáját. Innentől kezdve mehet útjára. 

...és így ért véget az utolsó munkanapom, ennél a cégnél. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Ha eddig eljutottál az olvasásig, akkor köszi, hogy időt szántál erre az írásra. "Találkozunk" a következő posztnál! 

Jó ideje kapható a Spar polcain saját márkás energiaitalai. Én ebből eddig kettőt kóstoltam meg. 

Az egyik a szőlős (a képen a lila), a másik meg görögdinnyés (ez a piros-zöld). A dinnyés hozza az ismerős dinnyés ízt, a szőlős is felismerhető. Talán egyszer vettem meg ezeket az energiaitalokat. 

Az ízekhez különféle "hatás" társul:

• szőlős - megemelt koffeintartalom
• görögdinnyés - cukormentes

 A Spar az Fb-oldalukon július 19-n posztolt arról, hogy megjelent az NRGO!, 500ml-s kiszerelésben 

Jelenleg ez a termék 399 fointért kapható (legalábbis a Spar oldala szerint), míg a Monster (ami fél literes változatban érhető el) 449 forint és a Hell fél literes változata is 449 forintba kerül. 

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy milyen szállókon fordultam meg eddig. Amiért nem szeretném közölni azt, hogy pontosan melyik szállóról van szó, a képeket Pixabay-ról töltöttem le. (kivéve egy képet, mert azt én fotóztam)

1: Harmadiknak egy szobába

A legelső munkásszállón, ahol megfordultam, csak pár hétig maradtam-laktam. Engem egy háromágyas szobába tettek, harmadiknak. A többi lakónak nem szóltak, hogy ugyan már, jönni fog egy újabb szobatárs. 

Elhelyezkedés

Egy kis településen van ez a szálló, ami községnek számít. Közeli bolt csak a közeli városban található, ezen a településen csak egy Coop, egy dohánybolt és egy kocsma található. (Ha jól emlékszem, térképet nem néztem meg.)

Ahogyan itt elhelyeztek 

Emlékszem, hogy ott ültem a munkaközvetítő irodájában és az egyik ügyintéző éppen telefonált, hogy hol van szabad hely? Vagy három lehetőség volt: a nagyváros, kisebb város és a legmesszebb levő község. (Nagyvárosban volt egyébként a munkahely.) Nagyvárosban már nem akadt szabad hely és természetesen a legmesszebb levő helyen tudtak csak ágyat adni. 
Kocsiba beültünk az ügyintézővel (és a magammal hozott holmijaimmal együtt) és elvitt a szállóra, úgy, ahogy vagyok... és kitett a szállónál, ő pedig ment vissza az irodájába. 
Arra számítottam, hogy lesz valami porta, ahol el tudom mondani, hogy most jöttem és mi van... de semmiféle portával nem találkoztam. Egyik oldalt egy folyosó fogadott lépcsővel, a másik ajtón túljutva pedig szintén lépcső volt és mosókonyha (ahol lehetett mosógépet és szárítógépet is használni). 
Egy ottlakó segített eligazodni abban, hogy hol kell keresni a gondnokot (vagy kit), akitől megkapom a kulcsot. 

A szobában található ágyak száma

3 ágy volt abban a szobában, ahova engem tettek és én már harmadiknak érkeztem a szobába. 

Felszereltség

Ágyanként egy éjjeli kis szekrény, emellett az ágyon ágynemű. Egyetlen egy hűtő, ami nem igazán osztható el három részre.
A szobában volt egy szekrény, aminek a belső elosztását se lehetett három részre eltagolni, ugyanis a szekrény egyik része gardób-jellegű volt, a másik oldalán meg talán volt 5 sor, ha jól emlékszem. 

...de ami jó hír: SAJÁT fürdő! Csak másik két emberrel kell együtt osztozkodni a fürdőn és a wc-n. Na jó, zuhanyzót lehetett igénybe venni, mert fürdőkád az nem járt a fürdőszobához. 

Minden ágyhoz egyébként egy darab konnektor járt, de az egyik ágy konnektora fel lett használva a tv-hez, ami a falra volt szerelve. Szóval, aki a tv-s ágyat kapta meg, az hozhatott hosszabbítót, ha akarta tölteni a telefonját.

Röviden az első szállóról, amivel találkoztam:

2: Szép környezetben csótány-lak

A következő szállónál a létszám inkább maximum 50 fő volt, szóval nem hozta magával azt a munkásszállós hangulatot. A munkásszállóhoz tartozik egy kert, ahol lehet bográcsozni (egyesek berúgva szórakoztak), kiülni padra, esetleg ruhát szárítani. 
(ui.: az előző szállóhoz is tartozott egy kertféleség, de az nem volt annyira zöld, mint a második munkásszállóé)

Elhelyezkedés

Ez a második szálló, ahol megfordultam, már egy városban található, szóval már el lehetett menni Aldi-ba, Penny-be, Spar-ba is, nemcsak Coop kínálkozott, mint lehetőség. Innen egy órás buszút vezetett el a gyárig, és onnan vissza. 

Ahogyan elhelyeztek

Ide magának kell eljutnia az embernek, akár vonattal, akár busszal, akár máshogyan. Ahogy az ember belép a hostel ajtaján, egyből látja, hogy van porta. A portás pedig útbaigazít, hogy merre kell menni, esetleg fel is kíséri az embert. 

A szobában található ágyak száma

Kettőt lehetett találni eredetileg a szobában, de ahol én laktam egy ideig, ott bizony bekerült egy harmadik ágy is. 
Ezt nagyon nem kellett volna engednem, de ez egy másik történet. Lényeg, ha úgy van, kétágyasból lehet háromágyast csinálni.

Felszereltség

Ágyanként egy éjjeliszekrény alapvetően. Pakolásra több lehetőség adódott. Alapvetően talán fejenként egy kétajtós szekrény állt rendelkezésre.
Fürdő itt is járt a szobához és itt zuhanyzó helyett fürdőkádat lehetett használni. 
A konyha itt közösnek számított, az egész szállón egyetlen egy konyha volt, az is lent, a földszinten. Talán annó étteremként üzemelt az a részleg, ugyanis több asztalt és széket lehetett használni, akár 10-30 ember is leülhetett egyszerre étkezni. 
Mosógép itt már ajtó mögé került, a portástól kellett elkérni a kulcsot. Talán a használathoz fizetni is kellett, de már nem emlékszem. 
A szobánként volt egy, egyajtós hűtő volt és később kiderült, hogy nem fagyaszt eléggé, szóval a fagyasztás az felejtős. 

Csótányok

Én talán soha életemben nem láttam még csótányt azelőtt, hogy erre a szállóra mentem volna. Nálunk nem volt "szokás" az, hogy csótányok léteznek és szaladgálnak a padlón, a csempén. Ágyi poloskák szerencsére nem voltak, szóval legalább a csípéseket el lehetett kerülni.
Ui: írtják a csótányokat, de rövid ideig tartózkodtam a szállón, szóval nem tudom, hogyan történik a csótányírtás, vagyis pl. adnak-e arra az időre másik szobát, vagy hogy meddig nem lehet szellőztetni.

Röviden erről a szállóról: 

Nagyon közeli kép a nem túl kellemes szobatársról. 

3: Ágyi poloskás jó elhelyezkedés

A harmadik szállónál, ahol laktam, a zöld területet felesleges keresni. Egyik oldalt az úttest, másik oldalon pedig egy tér található. Ha az ember zöldterületet szeretne látni, akkor kissé arrébb kell mennie. 
Ez a szálló valóban az a tipikus(?) munkásszálló hangulatot hozza magával: hosszú folyosók, semleges színű falak, közös wc, közös konyha, közös zuhanyzó, rengeteg szoba. 

Elhelyezkedés

Talán ez a munkásszálló van a legjobb helyen. Spar a közelben, kissé messzebb Penny, Aldi és társai (ezekben a boltokban még nem jártam). A buszhoz nem kell sokat sétálni és a munkahelyre se egy órás az út.
Ha az ember nemcsak kaját szeretne venni, az se probléma. Ugyanis a közelben van Rossmann, Dm is, ruhás bolt is. 
A szálló közelében van pékség és dohánybolt is. Viszont azt tudni kell, hogy a pékség hétvégén nincs nyitva, ellentétben a dohánybolttal... és más boltok nyitva tartása se annyira jó számomra. Mondjuk a Spar-t el lehet felejteni szombaton este 5 óra után, a Rossmannt egész hétvégén mellőzni kell, mint ahogy a DM-t is. 

Ahogyan elhelyeztek 

Nem kisérgetnek, nem visznek kocsival, egyedül kell eljutni a szállóra. Egyetlen egy bejárattal rendelkezik a szálló (na jó, túloldalt még van egy ajtó, de az le van zárva) és egyből látszik, hogy itt nem veszlik el az ember. Ugyanis ahogy belép az ajtón az ember, pár lépés után meglátja, hogy működik a portaszolgálat. Itt lehet a mosógépkulcsot kérni, itt dől el, hogy az ember melyik szobába kerül. 
Először csak fürdőszobás szobák közül választhattam és akármelyiket is választottam, mindegyikben lakott már valaki. Később megengedték azt, hogy elköltözzek másik szobába, de ezzel együtt lemondtam a saját fürdőszobáról és saját wc-ről is. 

A szobában található ágyak száma

Néhány szobánál egyetlen egy ágy van (de ide hiába akar az ember bekerülni, mindig lesz valaki, akinek kell az egyágyas szoba), de azzal kell számolni, hogy két ágy van egy szobában. Régen talán egy szobában három ágyat is lehetett találni. 

Felszereltség

Két ágy, egy hűtő, két éjjeli kisszekrény és egyetlen egy, kétajtós gardrób, felső polccal. (Viszont van olyan szoba, ahol két szekrény található.)

A fürdőszoba megléte attól függ, milyen típusú szobába kerül az ember. A hűtő is változó, hogy mekkorra. Láttam ezen a szállón olyan szobát is, ahol kis kocka hűtőszekrény van csak (ami közel 40 cm magas). 

Röviden erről a szállóról: 

Ez a bejegyzés eléggé hosszúra sikerült... és talán már nyáron kezdtem el írni ezt a posztot. A harmadik szállóról tervezek egy másik bejegyzésben írni, hogy milyen volt ott lakni. 

Köszönöm, ha eddig elolvastad és ha érdekelnek hasonló tartalmak (vagy más, ami a blogon van), kövesd be a blogot! 

Október utolsó napján tartják a halloween-t. Én magam nem rajongok az ünnepért, a színvilág viszont tetszik. Az pedig plussz dolog, hogy ilyenkor lehet goth-metál stílusban mozgó dolgokat vásárolni. 

A boltok polcain megjelentek a különféle "pumpkin spice" ízesítésű termékek. Eddig talán nem volt ilyenre példa, valahogy ennyire még nem gyűrözött be Magyarországra ez a fajta kultúra/hangulat/ünnep. 
Amúgy is, Magyarországon nem ritka az "itt halottak napja van!" féle kijelentés. Szóval a mécsesek, koszorúk látványa elfogadottabbak, mint a csontvázas-szellemes dolgoké. 

Militől ezt a krémtúrót meg akartam kóstolni már talán tavaly is. Viszont nem volt abban a boltban, ahol laktam, szóval hagytam... és ebben az évben se volt abban a Spar üzletben, ahova jártam rendszeresen. Viszont időközben elköltöztem más városba, és a másik város egyik Spar-jában kapható ilyen termék. Egyből vettem kettőt is. 
Alapvetően érdekelnek a különlegesebb ételek (amik pl. színben térnek el az átlagtól), szóval már ezért is kosárba szerettem volna tenni. 
Valóságban amolyan szürkés színe van a krémtúrónak, szóval az ember ne lepődjön meg, hogy ha nem fekete masszával találja szembe magát. 
Az íze finom, a narancs íz alapból bejövős nekem sokszor (narancsízű üdítő mondjuk).
Az ára, ha jól emlékszem, ugyanannyi, mint más, "rendes" krémtúróké.

Legelőször a túró rudit sikerült megkóstolnom. A töltelék halvány narancssárga (ahogy emlékszem), az íze édes, talán a fahéj fellelhető benne. Sütőtököt nem szoktam fogyasztani, maximum hébe-hóba egyszerű tököt, de azt is akkor főzelékben... és ez se mostanság volt, hanem pár évvel ezelőtt. 
Egynek elmegy, egyszer ki lehet próbálni. 

Legutoljára vett, halloween tematikájú termék ez a túróbonbon. Szerintem ugyanaz a töltelék, mint a túrórudié, szóval az íz is ugyanaz. Amikor megláttam az üzletben, akkor megörültem ennek, nem is néztem az árat. Otthon vettem észre, hogy ez a kis csomagocska majdnem egy ezresbe kerül a Spar-ban. Nyolc bonbon van benne. Szóval, drága termék. 

A google-nél is készültek Halloween-re. Ha rákeresünk a Halloween szóra, akkor ezt látjuk: 

Ha a denevérikonra rákattintunk, akkor denevérek jelennek meg a képernyőn, mint például: 

Ha meg az ember a Google-t megnyitja, akkor a napi doodle ez: 

A játékot először telefonon néztem meg. Milyen játékot kell elképzelni? Kapunk egy macskát, aki varázspálcával alakzatokat ír a levegőbe és az ártó szellemeket hatástalanítja ezzel. Persze, csak ha a megfelelő alakzatot rajzolja meg az ember:

...és a játék mellett tanulhat az ember (igaz, utánanézve kicsit, a számok nem feltétlen stimmelnek):

...és az aranykoronás repülőkutya úgy néz ki, létezik: 

(Wikipédiáról lementett kép. :D ) 

Az elmúlt hónapokban attól volt hangos a sajtó, hogy a Fantának mennyi narancstartalma van. Magyaroknál ez a szám 5%. 

Közeli, kínai boltban található egy olyan üditőmárka, hogy Bubee. (Ez még abban a városban volt, ahonnan elköltöztem.)
Eddig én még ezekben az ízekben láttam és vettem meg: 

• Pinky Fruit (a leírás alapján ez Pitahaya-t jelent, meg 12%-os almalevet tartalmaz)
• Meggy (leírás alapján 9% almalé, 3% meggy)
• Narancs (leírás alapján 9% almalé, 3% narancs)
• Gyömbér (leírás alapján 9% almalé, 3% citrom)

Narancsosat először nyáron vásároltam. Ahogy belekortyoltam, első kortyokban kissé kesernyésnek bizonyult, mintha sört ittam volna. Következő alkalommal már nem volt olyan nagy forróság, nem is jött elő az enyhén, sörre emlékeztető íz. Ettől függetlenül, nem zárkózom el attól, hogy újra betegyem a kosárba. 
Leginkább a Pinky Fruit tetszett, de azt, hogy milyen gyümölcsöt takar a Pinky Fruit fantázianév, nem tudtam volna megmondani. Pitahaya-ról talán soha nem is hallottam. (Ja, úgy, mint sárkánygyümölcs, úgy ismerős. Viszont rendes, igazi gyümölcsként még nem ettem sárkánygyümölcsöt.)

Meggynél érződik a meggy íze. 
Gyömbérnél tartottam attól, hogy keserű lesz (vagy olyan gyömbérízű, ami nagyon nem jön be), de kellemesen csalódtam. 

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben ismét 5 zenét hoztam nektek, amik egykoron a kedvencek közé bekerültek nálam. 

1: EYES WIDE OPEN - End of Days

Nem tudom, ezt mikor találtam meg... de annyi biztos, hogy hónapokkal ezelőtt hallgattam meg először ezt a zeneszámot. 2:20 környékén eléggé lágy ének van, halk kórussal(?), bejövős és utána, ahogy fokozatosan begyorsul, az is tetszetős. 

2: OUR PROMISE - Stay Away

Régi kedvenc. Tetszik a klipben megjelenő vörös-zöld ellentét. Az együttes egyébként metalcore stíluson belül alkot. 

3: Of Mice & Men - Broken Generation

Telefonnyomkodás ismerős? Na, ebben a klipben ez helyet kap. Ebből a témából még filmet is megnéznék. 

4: While She Sleeps - ANTI-SOCIAL

Először még talán nem is vált a kedvencemmé. Érdemes a klipet is megnézni. 

5: AS I MAY - Pride Goes Before A Fall

Ahogy az első pár másodpercben indul, tetszetős. 

Ezzel el is értünk a bejegyzés végéhez. Remélem, tudtam újat mutatni, annak ellenére, hogy ezek a zeneszámok nem mostaniak.