Ebben a bejegyzésben egy, pánikkal foglalkozó könyvről írok.
Amikor ezt a könyvet olvastam, egy nehéz héten voltam túl:
majdnem elütöttek; villamosról nem tudtam lelépni (az a lépcsős jött, én meg nem tudtam eldönteni, hogy ami közvetlenül előttem van, az lépcső, vagy még az a szint, ahol állok); sírtam hazaérkezéskor; másik nap sírtam azelőtt, mielőtt munkába mentem volna; idegeskedtem azon, hogy tudok-e ruhát mosni, vagy csak egy héttel később moshatok; sírást fojtottam vissza a munkahelyen; tartottam attól, hogy nem engednek enni, mert hát hamarabb haza lehet menni és "ne egyél már, mert azzal is megy az idő" elég könnyedén előjön; sorozatosan le*zartam azt, ami számomra fontos, de a munka az természetesen ment;
lassú *zarnak éreztem magam a munkahelyen (és talán éreztették is velem, hogy lassú csiga vagyok); bűntudatom volt, hogy munka után nem haladok eléggé a számomra fontos dolgokkal; ja...és elvették a hétvégét, szombaton be kellett menni dolgozni.
Szóval, egy ilyen héten olvastam el ezt a könyvet. Engem eddig nem környékezett meg a pánikroham, csak a szorongás. Rájöhettem a könyv segítségével, hogy az, hogy azon az adott problémán kattogott az agyam több órán át, az bizony szorongás volt.
Noha ez a könyv pánikrohamról szól, az elején tisztázásra kerül, mit jelent a félelem, a szorongás. A könyv végén pedig olyan információkhoz lehet hozzájutni, ami nemcsak pánikrohamosoknak lehet segítség: öngondoskodás.
Meglepő dolgok
Két meglepő állítást olvastam:
- pánikroham esetén a nyugodtabb légzés nem segít, mert a légzésszabályzás hozzájárul a pánikroham fentmaradásához (ez a 78. oldalon olvasható)
- ...és hogy mit kéne tenni pánikroham esetén? SEMMIT! ( 80. oldal)
Számomra érdekes volt az is, amikor sorra veszi azokat az érzéseket, amik pánikroham során keletkeznek és tételesen leírta, hogy ezek miért nem fognak bekövetkezni. Ilyen például a szívroham és az elájulás érzése. (Ez a 60.-63. oldalon olvasható.)
Szerintem a feladatok egy részét nemcsak pánikrohammal kapcsolatban lehet végigvinni, hanem más helyzetekben is.
A könyvről
Ami a borítót illeti, a színválasztás telitalálat: vörösből narancssárga színátmenet. A pánikhoz pedig passzol a vörös szín.
A szöveg tagoltsága jó, átlátható, táblázatok, listák és ábrák is helyet kaptak.
Ajánlom-e a könyvet?
Ha érdekel a pánikroham és az, hogy hogyan lehet mindezen túljutni, felülkerekedni, akkor igen.
Van rá esély, hogy a későbbiekben újra előveszem ezt a kötetet és ha nem is olvasom végig, de belelapozok és elolvasom azt a részt, ami éppen érdekel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
