Nem tudom, mikor pattant ki ez az ötlet, vagy kérdés a fejemből. Na de most erről a témáról lesz szó ebben a bejegyzésben.
Alapvetően érdekelnek mások, az ismerősök. Van, hogy eszembejut a rég elfeledett ismerős. Van, hogy a másik szokatlan csendességének, vagy az érezhető rosszkedvének okát magamban kezdem el keresni: nem-e tettem valami rosszat, ami másiknak nem tetszik? Nem-e velem van baja?
...és mikor elkezdeném jobban elemezgetni a helyzetet, eszembejut, hogy hát foglalkozhatnék mással is.
Felteszem magamban a kérdést, hogy van-e 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék? ...és tételesen elkezdem magamban sorolni a tennivalókat. Eddig mindig összegyűlt a 10 tevékenység és eddig mindig arra a megállapításra jutottam, hogy akkor erre a 10 dologra kellene a fókuszt helyezni, nem pedig a rajtam kívűl eső témákra kellene elpazarolni az energiámat.
Energia. Észrevettem magamon, hogy egy idő után lemerülök és pihenésre van szükségem.
Elmegyek boltba (sőt, több boltba!), sétálok, tömegközlekedek, hazaérek, elfáradok, cipelek akár 10 kilónyi árut. Hazaérkezéskor nem tudok nekiülni mondjuk bloggal foglalkozni, mert "elfogyott az agyam", pihenni kell.
Hazaérek a munkából, fáradtan, éhesen, fájó lábbal. Nem tudok pihenés nélkül nekilendülni mondjuk a videóvágásnak.
Talán van abban valami, amit más helyeken olvastam.
Introvertált vagyok. A napot bizonyos energiaszinttel kezdem. Aztán ez elfogy. Hiába szeretném, nem tudok haladni. Fáradt vagyok. Pihenni kell, "elfogyott az agyam".
Miféle fáradtságról van szó? Talán arról, amiről szó van ezekben a cikkekben:
- Az introvertáltak 5 legnagyobb energiarabló helyzete és hogyan kezeld őket (Ide kattintva elolvashatod.)
- Három fő ok, amiért egy introvertált hamarabb kiég, mint egy extrovertált (Ide kattintva elolvashatod.)
- Miért ingeréhesek az extrovertáltak, miért ingerkerülők az introvertáltak? (Ide kattintva elolvashatod.)
Vagy egyszerűen csak öregszem? Hiszen látom a fiatalokat, tanulnak, lenge aljú nadrágokban járnak. Látom Facebookon a különféle kis videókat, amikben az anyuka mondjuk 2000-ben született. ...vagy ott vannak azok a videók, amik arról szólnak, hogy nem lehet tetkója annak, aki nem múlt el 18 éves, aztán a tetoválót felvilágosítják, hogy márpedig az a kliens elmúlt 18 éves.
Vagy túl sokat várok el magamtól?
Szólómánia videóit szoktam rendszeresen követni. Na de az elmúlt időszakban alábbhagyott a lelkesedés úgymond, elmaradtam a videóival. Egyik videója alatt, többek közt ezt írta nekem:
Azt pedig külön értékelem, hogy még ebben az elmúlt nehéz időszakodban is mindig igyekezted követni az adásokat, véleményezni a tartalmakat, beleértve a beküldött szólókat és a bemutatkozó együtteseket is, mindezekért maximális respect! :)
Ezen meglepődtem. Így is azt érzem, hogy nem haladok eléggé a számomra fontos, engem érintő dolgokkal kapcsolatban. Az engem kívűlről szemlélőknek viszont úgy tűnhet, hogy én azt a lécet magasra tettem volna?
Talán mindegy, mi a gond. Talán mindegy, mi szívja el az energiám, figyelmem.
Mit vigyél magaddal ebből a bejegyzésből?
Amikor azon kapod magad, hogy olyan dolgon agyalsz, ami viszi az energiádat (és egyben az idődet) és téged kevésbé érdeklő dologról van szó, akkor nem árt megkérdezni magadtól: van 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék, amivel haladni kéne?
Persze, ez nem minden esetben ez a megoldás, ezt fontos leszögezni. Akkor mikor lehet megoldás?
Saját példát hoznék: észreveszem, hogy egy ismerősnek mintha rossz kedve lenne, talán el is kezdem kicsit sajnálni. Ezen kezdek el gondolkodni perceken át. Észreveszem magam és gyorsan felsorolom magamnak 10 tevékenységet, mivel foglalkozhatnék és megpróbálok az egyikkel foglalkozni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
