Valamelyik korábbi bejegyzésben megjegyeztem, hogy eredetileg nem is arról írtam volna, amiről, hanem teljesen másról. Most, ebben a posztban arról a témáról szó lesz, ami nem éppen vidám, így az emberek egy része hallani se akar róla.

Mi az a téma, ami az emberek életében egy bizonytalan jövőképet és a hajléktalanság rémképét hozza magával? Az a munkahely elvesztése és a munkanélküliség. 

Mit hozott számomra 2020 novembere?

Az eddig leírtakból könnyedén kitalálható, hogy mit hozott az én életemben ez a hónap. Noha ez az év utolsó előtti hónapja, így néhány hét és itt van a karácsony, mégse örülhetek felhőtlenül a karácsonyfás ünnepnek. Hogyan is készülhetnék rá önfeledten, hogy ha itt leledzik a COVID, mindez mellett a friss, ropogós munkanélküli-státuszom?
Persze, reménykedtem, hogy még nem következik be ez az időszak, de hát túlságosan naiv voltam... de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Kis kitekintő...

Ha kitekintünk a koronavírusos helyzetre, azt láthatjuk, hogy egyre inkább rosszabbá válnak a hétköznapok, hiszen egyre több elvárást támasztanak a földi halandó felé. Mindez mellett egyre többen válnak munkanélkülivé, köszönhetően annak, hogy "nem megy az üzlet" és/vagy "nem lehet nyitva". 

Mit hozhat 2020 novembere számomra?

Ez a kérdés adja magát. Az első kérdés a múltra vonatkozik, de az év tizenegyedik hónapja még nem ért véget. Jelenleg tizenötödike van, pontosan a hónap közepe. 
Igazából nem tudom, mi fog rám várni azon kívül, hogy lázasan keresgélhetek a munkák közt, reménykedve, hogy valamelyiknél engem választanak. 
Az is felvetül kérdésként, hogy milyen légkörben fog zajlani a karácsony, a szilveszter? Megnyugodhatok, vagy ott fog a fejem felett himbálózni a képzeletbeli kard? 

Mik a céljaim, elvárásaim a munkával kapcsolatban?

Ha ezt a kérdést szegezik felém, nagy eséllyel kitérően válaszolok. Nem mintha nem akarnék válaszolni, hanem azért, mert úgy gondolom, a cél csak egy dolog.
Hiába szeretne valaki mondjuk egyetemre-főiskolára járni, ha a családja és ő se tudja kifizetni az albérletet/kolit és/vagy a tandíjat. Persze, ilyenkor lehet kijelenteni azt, hogy "tanulni kellett volna!". Nem feltétlen. A ponthatár lehet, hogy a csillagos eget súrolja és csak egy-két ponttal csúszott le az illető. Esetleg, csak fizetősen indul a kinézett, kedvenc szak. Ki tudja. 
Én is most leírhatnám, hogy milyen munkát szeretnék, vagyis mi a "célom", de ez egy dolog. Egy idő után elfogy a megtakarított pénz és akkor már mindegy az elv, mindegy a munkahellyel, munkával kapcsolatban támasztott követelmény. Azonban, mégis meg tudok fogalmazni néhány elvet, ami jó lenne, ha érvényesülne a leendő munkahelyemen: 

1: nyugodtan ki lehessen menni wc-re, nyugodtan lehessen enni

Bátran lehet röhögni ezen a feltételen. Azonban, amikor éppen nincs szünet és nem lehet elmenni wc-re, hogy magadon könnyíts, nem feltétlen lesz vicces a szituáció. Még ha nem is akarok belemenni mélyen, hiszen nem akarom, hogy felismerjenek, megmaradt az emlékeim közt egy eset, a nagy dologgal kapcsolatban. 
Történetesen az, hogy vége lett az evés-szünetnek, engem akkor szólított a szükség, mikor az utolsó falatokat tettem be a számba. Választhattam, hogy vagy vonalkódos lesz a nadrágom és az alsóneműm (de a szünet végeztével máris folytatom a munkát) vagy a kijelölt illemhelyig fáradok el és ott végzem el azt, amit el kell. Utóbbit választottam és kaptam is a fejemre, amiért szünet végeztével nem az alsóneműmet tettem meg széklet-tárolónak.
A feltétel/elv másik fele az evésre irányul. Nem hiszem, hogy más boldog lenne akkor, hogy ha korgó gyomorral dolgozva kiderül, hogy esetleg csak otthon ehet... és a hazaérésig például tíz óra van még. Ilyen példa még nem adódott az életemben, de olyan már igen, hogy a várva várt szünet elmaradt, így abban a szünetben (ami nem is létezett akkor), korgó gyomorral maradtam. 

2: el tudjam végezni az adott munkát

Attól, hogy valami érdekli az embert, nem feltétlen tudja elvégezni az adott munkát.
Hiába érdekel téged is például a kamionsofőrködés, hogy ha jelenleg "csak" egy B-kategóriás jogsid van és semmi más. Persze, előnyben vagy azzal szemben, akinek ennyije sincs, de mégse elég ez a fajta jogosítvány.
Visszatérve magamra, hogy ha felteszik nekem a kérdést, hogy milyen munkát szeretnék végezni, nem biztos, hogy konkrét munkát mondok, hanem egyszerűen annyit, hogy "olyant, amit el tudok végezni". 

3: szabadidő békén hagyása

Nem tartozom azon személyek közé, akik a munkát helyezik mindenek elé és legfőbb dologgá teszik életükben, 
Ha lehet, akkor kihagyom a túlórákat, főleg, ha számomra az adott munka szenvedésnek illik be. Számomra többet ér egy szabad este. Nyilván ezzel a mentalitással, elvvel, többen nem értenek egyet, leginkább gondolom azok, akik maradnak akkor is, ha aznap tudták meg munka elkezdése előtt, hogy aznap bónusz négy órát még le kell húzni a gyártás helyszínén.
Tiszteletem azoknak és emelem képzeletbeli kalapomat azok előtt, akik idegileg-testileg bírják a túlórákkal tarkított heteket, hétköznapokat, főleg egy nem éppen kellemes munkahelyen.

4: ne legyen szenvedés a munka

Attól, hogy a pénz miatt az embernek dolgoznia kell, nem gondolom, hogy az adott 8-12 órát szenvedve kellene eltölteni a munkahelyen. Mi értelme van annak, hogy valaki már rosszkedvvel kel fel, úgyszintén szomorúan megy el a munkahelyére, hogy ott eltöltsön x órát, szintén rosszkedvűen, miközben már az első perctől kezdve az óráját nézi és kérdezi: "mikor lesz vége"? 
...és nem, ez nem azt jelenti a részemről, hogy akkor legyen a munkahelyen minden fenékig tejfel, reggeltől, estig, az utolsó kis mozzanatig. Nem. Csupán csak annyit, hogy ne búslakodjak már szombat délután, hogy másnap vasárnap és utána meg az utálatos hétfő. Csak annyit, hogy ne utálattal járjak be dolgozni.

Remény és társai

Kicsit időzzünk el a fentebbi kis, számozott listánál. Nem említettem azt, hogy legyen cafeteria, gyümölcsnap, hűségbónusz, SZÉP-kártya, céges telefon, csocsó asztal, Számomra ezek jelenleg nem igazán számítanak. Igaz, eddig nem is volt részem ilyesféle juttatásokban, így könnyedebben megvagyok nélkülük. Lehet, ha már megtapasztalhattam volna, hogy mit is jelent az étkezési utalvány, amit havonta kapok, akkor másként állnék ehhez a témához.

Persze reménykedem abban, hogy hamar találok állást, mondjuk ebben az évben. Reménykedem abban, hogy nem egy gyári, betanított munkáslét lesz a sorsom az elkövetkezendő hónapokban. (Szerintem az, hogy a gyártósort elkerülném, már a korábban leírt mondatokból le lehetett szűrni.)

Meglátjuk, hogy mi lesz. Ha esetleg te is munkanélküli lettél vagy várhatóan azzá fogsz válni, kívánom neked, hogy hamar találj munkát és rendeződjön az anyagi helyzeted.

Néhány link, ami témába vág(hat), a bejegyzés végére

Lehet-e boldog az ember egy gyárban?
Mit érdemes elvégezni nőként - egy másik oldal szerint? 
Szakmaverzum listája: 2020 top 5 hiányszakmája
Hiány-szakképesítések a 2019/2020-as tanévben
Boreout-szindróma
Segítség állásinterjúkkal kapcsolatban (videó)

Remélem, tetszett ez a bejegyzés is.
Ti milyen munkakörben dolgoznátok szívesen és melyikben nem? Ahol jelenleg vagytok, megfelel számotokra, vagy van, amin változtatnátok? Ha van véleményetek, írjátok le!