Egy előző bejegyzésben említettem, hogy vettem egy kalimbát, csak abban a bejegyzésben nem akartam részletezni az okokat. Szóval, ez lenne az a poszt, amiben kiderül, miért is döntöttem egy ilyen hangszer megvétele mellett.

A helyzet, amiben voltam

Június huszonharmadikán rúgtak ki, mivel nem hoztam a darabszámot, nem voltam elég gyors. Így megváltak tőlem, mielőtt lejárt volna a próbaidő. 
Nem kellett sokat várni ahhoz, hogy ne csak a munkát veszítsem el, hanem a zenélés lehetőségét is. Ugyanis az ismerős, akitől kaptam a gitárt, vissza szerette volna kapni a gitárt, mivel már gitározott volna ő is. Emiatt visszaadtam neki, június huszonhetedikén, így onnantól kezdve ismét a hangszer nélküli világ köszöntött rám, amiben régebben léteztem. 

Nem akarok zenélés lehetősége nélkül maradni

Mielőtt visszakerült volna az elektromos gitár a tulajdonosához, szinte napi szinten használtam. Addigra már teljesen megszokottá vált számomra az, hogy nálam nem telik el úgy egy nappal, hogy ne érezzem a húrokat az ujjaimmal. Volt, amikor valami dalt próbáltam eljátszani, máskor akkordokat néztem, máskor skálákkal ismerkedtem. Lehetne kérdezni, hogy akkor, ha ennyire használtam azt a hangszert, miért nem vettem egy sajátot? ...mert akkor nem telt arra, hogy én gitárra kiadjak pénzt. Ilyen egyszerű. 
Aztán eljött a június huszonhetedike. Akkor nem tudtam, hogy mikor lesz újra munkám, nem tudtam azt se, hogy mikor fogy el a pénzem és mikor jön el az a pont, hogy az utcán kötök ki. 
Egyet tudtam viszont, hogy nem szeretnék zene nélkül lenni.

Miért döntöttem a kalimba mellett?

Egyik nap néhány munkaközvetítőhöz betértem. ...és akkor, az utcát járva, megszületett bennem az ötlet, hogy lehetne kalimbát venni.
Ugyanis az kis helyet foglal, emellett nem nehéz cipelni. Ezek a tulajdonságok meg akkor lesznek jelentősek, hogy ha költözni kell.
Mindez mellett könnyedén el lehet rejteni, így eltitkolható, hogy nekem van egy ilyen hangszerem. Igazából nem tudtam, hogy mi lesz a következő munkahelyem és hol. Simán elképzelhetőnek tartottam azt is, hogy szállásos munkám lesz, ahol olyan szobatárs mellé kerülök, aki szereti más dolgát elvenni.
Emellett, a kalimba minden bizonnyal olcsóbb, mint egy elektromos gitár. Így jutottam el azon döntésig, hogy én veszek egy ilyen, kis hangszert, aztán, ha lesz munkám, lesz fizetésem, akkor lesz húros hangszer is, addig meg be kell érni ezzel. 

Megbántam-e a vásárlást?

Nem. Lehet, hogy nem tudott olyan élményt nyújtani a kalimba, mint egy elektromos gitár, nem adnám vissza. Noha nem veszem elő napi szinten (talán heti egyszer előveszem, akkor is rövid időre), nem tartom felesleges beruházásnak. 
Kellemes a hangzása és amikor megvettem, azokban a napokban azért kicsit elszórakoztam vele.

Volt olyan gondolatom is, miszerint több hangszert szeretnék magamnál tudni, amik kisméretűek. Igazából nemcsak gitároznék, hanem más hangszeren is játszanék... főleg úgy, hogy saját zenéket írnék, nemcsak egyetlen egy hangszerre.