A januárt munkanélküliként kezdtem. Ahogy írom ezeket a sorokat, mindig munkanélküli vagyok. Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy mi előzte meg a januári álláskeresésemet. Kellemes olvasást!
Nulladik lépés - a célkitűzés és munkakeresés előtti napok, hetek
Amikor sikerült elhagynom az operátori munkát, tehát végre letelt a felmondási idő; időt akartam magamnak adni arra, hogy feltöltődjek lelkileg, önfejlesztős könyvek társaságában üssem el a napjaimat. Emellett nyugodtan szerettem volna előkészülni a költözésre, tehát szépen, kényelmesen válogattam-pakoltam.
Közben, ősszel füstbement terv lett abból az eredeti tervből, amivel számoltam, mint lehetőség. Ennek köszönhetően újratervezhettem a dolgaimat, újrafogalmazhattam a "Hogyan tovább?" kérdésre adott válaszomat.
Talán ősz végén fogalmazódott meg bennem, hogy "ha már így alakult, akkor irány a lehetőségek városa!". Megláttam az akkori helyzetemben az újabb lehetőséget:
van ismerős a közelemben, aki tud költöztetni; van félretett pénzem. Lehet, ha most nem használom ki az alkalmat, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen kedvező a helyzet arra, hogy újabb nagy vállalkozásra adjam a fejemet.
Szóval a nagy költözésre tettem le a voksomat. Igaz, ehhez el kellett döntenem azt, hogy nekem mennyire fekszik az, ha lakótárssal élek egy lakásban/házban?
Felvázoltam magam számára azt is (papíron!!), hogy mivel jár, ha maradok a helyemen. Felírtam lapra azt is, hogy a lehetőségek városában való lét milyen problémákat adhat és ezekre milyen megoldás létezhet.
(Hát igen, az önfejlesztős könyvek hatása... önfejlesztéssel kapcsolatos könyvekben előszeretettel adnak olyan gyakorlatot, amihez bizony egy papír szükséges és nem elég a számítógépes megoldás.)
Célkitűzésem ősszel:
A karácsony a lehetőségek városában érjen utol engem.
Megkérdeztem embereket, hogy introvertáltként mennyire gáz lakótárssal lakni. (A kérdés nyilván nem így hangzott el.) Tartottam attól, hogy az introvertáltságomnak köszönhetően problémák lépnek fel egy, lakótársas bérlés során.
Már ősszel elkezdtem nézegetni az albérletes csoportokat, noha ilyenkor csak szemlélő voltam.
November végével kezdtem el komolyabban foglalkozni az albérlet kérdésével.
Számomra mindegy, hogy egy szoba mérete mekkora. Legyen hova pakolni, legyen ágy a szobában....és azért a képeken ne úgy nézzen ki a szoba, mint egy horror film forgatásának helyszíne lenne.
A lakásban legyen fürdőszoba, lehetőleg a fürdőkád/zuhanyzó ne legyen egy légtérben a wc-vel (mert ha valaki fürdik, de a másik wc-re menne, akkor a helyzet elég kellemetlenné is válhat.)
Konyhában is lehetőleg legyen hol főzni-sütni, maga a hűtő ne legyen "mikroszkopikus" méretű.
Számomra mindegy volt a bútorzat milyensége; mindegy volt a tájolás; mindegy volt az is, hogy a lakás hanyadikon található. Nem ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen nagy erkély, hogy a konyha nagy legyen, hogy a fűtés csak távhős legyen, vagy hogy a kilátás mondjuk utcára nézzen.
Annyi számított nekem, hogy beleférjen a tervezett költségvetésbe (2 havi kaucióval is számoltam); a szobában legyen hova pakolni; ne legyen probléma, hogy éppen munkanélküli vagyok és munkakeresés céljából költöznék... és azért lehetőleg ne legyen 2-nél több lakótársam.
Szóval ezek tudatában kerestem magamnak szobát. Összesen két személyre írtam rá. Az egyik legyen az Első, a másik legyen a Második.
Első nem válaszolt 2-3 napon belül, szóval én a célkitűzésemnek hála, kerestem tovább. Azt gondoltam, már kiadta az adott szobát, meg nem vagyok neki szimpatikus, esetleg a munkanélküli létem a zavaró tényező.
Szóval jött a Második. Ráírtam. Ő válaszolt aznap vagy másnap...és mire megbeszéltem vele egy találkozót, azon a napon írt Első is. Első azért nem tudott eddig válaszolni, mert elhavazta a munka. (Amit egyébként meg tudok érteni.)
Ha Második által biztosított szoba nem felelt volna meg, még választhattam volna Első által biztosított szobát. Nekem viszont megfelelt az a szoba. Szóval, decemberben költöztem.
A következő rész arról fog szólni, hogy milyen eredményeket értem el az álláskeresés első napjaiban és arról, hogy milyen, újabb célkitűzést találtam ki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
