Nightfallivy's world

Huszonvalahány évig nekem nem volt dolgom ezzel a förmedvénnyel... igazából azt se tudtam, hogy néz ki. Több helyen laktam már, de sok helyen még hírét se ismerték, vagy legalábbis nem beszéltünk erről... volt, ahol szobát béreltem egy kertes, emeletes házban, máshol pedig magas földszinten béreltem az albérletet. 

Igazából egy ismerősnél lakva találkoztam először ezzel a rovarral, de akkor nagy eséllyel a szomszédból járt át az ágyi poloska. (Egy tízemeletes panelról van szó.)

Aztán elköltöztem, de ott nem lehetett látni egyetlen egy ilyen élőlényt se, csak csótányokat. Utána ismét költözni kellett (egyúttal munkahely váltás is történt) és egy idő után bizony megjelentek az ágyi poloskák. 

Munkásszállón hívatlan, láthatatlan szobatárs

Szóval, ahol igazán találkoztam ezzel a förmedvénnyel, az egy munkásszálló. Ha megnézem a Google értékeléseket, van, aki említi a poloskákat, több más dolog mellett.
(Ui: továbbra se szeretném elárulni, hogy melyik munkásszállóról van szó, már azért se, mert jelenleg nem szeretném, ha nyilvánosságra kerülne, hogy melyik városban fordultam meg.)

Hogyan vettem észre, hogy baj van? 

Úgy, hogy arra lettem figyelmes, hogy valami mászik. Már nem tudom, hogy úgy vettem-e észre, hogy a párnát emeltem fel (vagy a takarót), vagy feküdtem/ültem az ágyon és akkor lettem figyelmes a mozgásra. 

Ahogyan megéltem a dolgot

Eleinte csak 1-2 volt, még talán észre se vettem abban az időszakban. Aztán a nagy forróságban bizony előfordult, hogy előjött akár 10 is egy nap alatt... vagy 15. Persze, ahogy észrevettem, hogy bizony aktívkodtak, tettem róla, hogy később ne tudjanak aktívkodni. Viszont az utánpótlás csak jött, meg csak jött, ameddig a nagy forróság uralta a nappalokat. 
Persze szóltam lent a portánál, hogy baj van és később kiderült, hogy a poloskaírtó csak két hét múlva tud jönni, hiszen szabadságát tölti. Ajánlottak spray-t, hogy menjek el egy boltba, kérjek ott ágyipoloska elleni szert. 
...na de, vissza a lelki dolgokhoz. 

Nem egyszer azt éreztem, hogy bizony másznak rajtam és ennek köszönhetően az alvásnak is lehet, búcsút inthettem. Persze csapdostam, mai napig is emlékszem arra, hogy feküdtem az ágyban, talán telefont nyomkodtam, aztán csapdosom a karomat, de csak nem találom el a rovart, csak mászik tovább és azzal el is kezdtem a napot, mert már egyáltalán nem akartam aludni... amúgy akkor pont egy éjszakás munkanap után voltam, szombat délelőtt. 

Egyik nap, amikor talán pénteket írtunk és szintén éjszakás hetemet töltöttem, a sok ágyipoloska miatt elkezdtem sírni. (Igen, egy "síros bugyogó"-nak lehet engem csúfolni. De én nem török-zúzok, nem kiabálok, nem verekszek, nem iszom alkoholt mérgességemben-idegességemben, marad hát a sírás, mint stresszlevezető eszköz)
Azon is elgondolkodtam, hogy jó, hát akkor szabadnapot kellene kivenni, mert ha ennyire megráz lelkileg a helyzet, akkor esélyes, a munkahelyen is rámtör a sírás... ott pedig senkinek semmi köze a magánéletemhez, ahhoz a részéhez, amit nem akarok megosztani másnak. Munkahelyen dolgozni kell ugyebár, a darabszám a lényeg, még a jókedv se számít. 
Végül később sikerült aludni és alvás után lelkileg már könnyebb volt a helyzet.

Persze jöhet a kérdés, hogy miért nem kértem másik szobát? Hát, nézzük már a szállásadó szempontjából is a dolgot! Adott egy lakó, akinél ágyipoloskák vannak. Ki tudja, hol van éppen poloska, lehet rajta is mászik egy. Ha kap egy másik szobát, az is ágyipoloskás lehet. Tehát, ha kap egy másik szobát, akkor nem egy szoba lesz fertőzött, hanem kettő. Jó ez? Nem. 
Azonban konkrét példát is tudok arra mutatni, hogy az ember hiába menekülne a poloskák elől, poloskákkal együtt kell élnie addig, ameddig az írtók nem jönnek, nem végzik el a dolgukat:
Talán azon a héten is éjszakásak voltunk. Az egyik munkatársnál ágyi poloskák voltak. Ő kért volna egy másik szobát, hogy éjszakás műszakban hagyd aludjon már nappal. Nem engedték meg, arra hivatkozva, hogy ezt így nem lehet, meg talán át is viszi a fertőzést. Annyi engedményt kapott, hogy a folyosón található kanapén aludhatott. 
A szállásadónak az az érdeke, hogy a poloskák ne kerüljenek át másik szobába, nem pedig az, hogy az ember megtartsa a komfort érzetét azzal, hogy másik szobába kerül. 

Volt időszak, amikor minden barna, fekete foltra odakaptam a fejemet, mert azt gondoltam, az is egy ágyi poloska. Már a munkahelyen is tetten érhető volt az e viselkedésem, mert amikor mentem wc-re, már a wc-ajtóra is odanéztem, mert ott is volt valami fekete/barna kosz.

...és miután az első írtás megvolt

Mikor eljött a poloskaírtó, akkor már azokban a napokban nem nagyon voltak poloskák... nem tízesével jöttek, hanem csak néhány egy nap, szerencsére. 
A kedvem is csillapodott, miután új ágyneműt kaptam és új takarót és lepedőt vásároltam magamnak. 
A régi lepedőt amúgy is már kukába szántam, hiszen több folt éktelenkedett rajta. 

Ahogyan elmúltak a hetek

Igazából ezt a bejegyzést még nyáron kezdtem el írni, azóta beköszöntött az ősz. Most már nem nagyon érdekelnek az ágyi poloskák, szerencsére több napig már egyet se láttam.
Volt időszak, amikor teljesen természetesnek vettem, hogy én örökre ágyipoloskás maradok, akárhova is megyek, akárhányszor is jön a poloskaírtó.  

Jelenleg költözés előtt állok. Még nem tudom a pontos dátumot, annyi biztos, hogy a jelenlegi szobánál kisebb alapterületű szobába fogok költözni. Emellett, nem szeretnék sokat cipekedni. 
A másik helyen azzal kezdődik az ottlétem, hogy mindenféle pihenés, egyéb nélkül, azonnal be kell vágnom magamat a zuhany alá és az összes ruhámtól meg kell szabadulni. Az összes ruhám (nemcsak az, ami rajtam van, hanem más is) repül a mosógépbe. Aztán nagy eséllyel a lehető leghamarabb, megelőző intézkedésként jön egy poloskaírtó.