Október van. Még. Vasárnap már integet felénk a november és ezen év utolsó előtti hónapjának megérkezésével megállapíthatjuk, hogy hamarosan itt a karácsony és azzal együtt az év vége.

Talán az üzletekben meg is jelentek a karácsonyi díszek a mikulás zacskók mellett. Azonban felmerül a kérdés, hogy ez vajon hány személyt érdekel? Hány személy válogat a különféle ajándékok közt, ünnepi hangulattal a lelkében? A hétköznapok szürke mókuskereke és a 2020-as év által felállított problémák viszont inkább a mindennapokra irányítják a figyelmet. A MOST-ra, nem pedig a MAJD-ra.

Hiszen itt van a koronavírus. Többen már a végét várják és egyre többször elhangzik az a "Mikor lesz már vége?" mondat. A legtöbb hír viszont ezzel a pandémiás helyzettel kapcsolatos. Napi szinten látjuk a maszkokat és a különféle kézfertőtlenítőket. Talán minden egyes alkalommal, ahogy kilépünk az ajtón és elmegyünk valahova, saját bőrünkön tapasztaljuk a nem éppen boldog helyzetet.
A napokban láttam videót, amiben arról beszéltek, hogy a maszk nélkül utazó személy nem hagyja békén a buszsofőrt, aki felszólítja a társadalmilag elvárt szabály betartására.
Ehhez hozzáfűznék néhány gondolatot: kényelmetlen annak, aki minden egyes felengedett emberrel a pénzét és állását kockáztatja, de kényelmetlen annak is, aki valamiért irtózik a rendelet betartásától. Egymásnak esnek az ismeretlen személyek. Ne felejtsük el azt se, hogy a bolti dolgozók is az állásukkal játszanak. Viszont az is szeretne vásárolni, aki úgy érzi, fullad, ha el kell takarni az orrát és száját.
Persze kérdezhetnénk, hogy mégis, mi a gond azzal, hogy maszkot kell viselni, mi olyan nehéz rajta, miért kell kidugni az orrot a textilből? Látjuk azt is, hogy már divatot csinálnak belőle. Viccelni is lehetett azzal, hogy a nőknek eggyel több gondja lett reggelente, a gardrób előtt állva: vajon most melyik maszkot vegyem fel? A sárgát, vagy azt a feketét, amin zöld pöttyök vannak? Melyik illik jobban a barna ruhához?
Azok, akik nem szívesen veszik fel ezt a textilanyagot, többféle indokot mondanak: nem kapnak benne levegőt, pánikroham kerülgeti őket és társai. Van, akit élete során lelki-testi trauma ért és ezért viseli el nehezen azt, hogy maszkot kell viselni. 
A gond viszont az, hogy hiába okoz több embernek gondot ezen kiegészítő hordása, vannak, akik ha ölni tudnának tekintetükkel, a maszkot helyesen nem hordók már holtan esnének össze. 
Sejtettem, hogy a maszkhordási kötelezettség gondot fog okozni. Nem arról van szó, hogy a koronavírus létezik vagy sem és nem is arról, hogy van-e járvány vagy sem. Hanem arról, hogy úgyis lesznek olyan személyek, akik valamilyen indíttatásból nem akarnak beállni azon személyek közé, akik betartják a rendeletet. Ezzel együtt, hiába nem kapnak levegőt, a boltokban és a tömegközlekedési járműveken megkapják a szúrós tekintetet. 
Amiért nem ért mindenki egyet ebben a témában, persze jönnek az ellentétek. Ha szerencsés a helyzet, egy normális beszélgetés kerekedik az egészből: az egyik fél elmondja, hogy miért kellene viselni, a másik pedig elmondja a problémáját. Viszont akkor, amikor már szinte verekedésig fajul a helyzet és egymás felmenőit szidják, nem szerencsés. A maszk kötelező viselése ezt is hozta magával. 
...és azt is, hogy munkától esnek el néhányan, akik számára nem megoldható az egész napos orr-száj eltakarása és ezt a főnökük felmondási-kirúgási papírral díjazza. Talán nekik se lesz boldog, nyugodt karácsonyuk.
Olvastam valahol, hogy valamelyik iskolában olyan levelet kaptak, amiben az szerepel, hogy hétfőtől kezdődik (vagy jobban mondva folytatódik) a suli. Ez pedig azzal jár együtt, hogy a tanulóknak maszkot KELL viselni. Ez a levél azt is jelentheti egyúttal (nem mintha az igazgatók hoznák meg a döntéseket), hogy a tavasszal megismert felfüggesztés nem várható. Talán így lesz, talán nem. 

Nyilván létezik ennél fontosabb téma is. Ha a maszkviselést, mint beszédtémát elhagyjuk, még rengeteg más szóba jöhet. 

Ott van például az óra átállítás, ami ezen a vasárnapon zajlott le. Ennek örültek egyesek, mások pedig egyáltalán nem voltak vidámak az óra visszatekerés miatt.
Én személy szerint szoktam örülni az őszi óra átállításnak, mert akkor bónusz egy órát kapunk egy nap. Ezzel szemben a tavaszi számomra nem éppen kellemes, hiszen ami addig kilenc órát jelentett, az bizony már tíz órát fog jelenteni.
Mindez mellett a vasárnapi plussz hatvan perc népszerűségi indexe nem nőtt azon körökben, ahol többet kellett dolgozni az éjszakai műszakban, legalábbis szerintem.

Itt elérkeztünk egy eléggé lényeges kérdéshez. Ez pedig nem más, mint az, hogy megéri-e szenvedni a pénzért? Már valamilyen szinten érintettem ezt a kérdést a blogomon. Lehet erről beszélni órákat minden bizonnyal. Mindenkinek lehet véleménye arról, hogy elvállalja-e a számára eléggé rossz munkát vagy inkább marad munkanélküli. Viszont egy adott egyénnek hiába van egy elve, ha éppen nincs pénze, de a számlák jönnek és lehet, hogy a háta mögött ott van egy házastárs, egy vagy még több gyerekkel. 

Felelősség. Képzeljük el, hogy tőlünk függ egy öt tagú család élete, ami az étkezést, befizetett számlákat jelenti. Akkor mennyire dönthetünk úgy, hogy mi egy utálatos munkát nem vállalunk, hogy ha csak az kínálkozik fel számunkra? Ilyenkor sajnos azzal az elvvel, miszerint nem akarunk szenvedni a pénzért, szakítanunk kell. Persze lehetünk merészek, várhatjuk a számunkra jobb munkahelyet (nem a tökéletest, hanem a JOBB lehetőséget), de ezzel együtt kockáztatunk. 
Ilyen szempontból lehet könnyebb dolga a fiatalnak, aki még nem alapított családot. Az ő vállát nem nyomja az a teher, hogy tőle függ, az ő fizetésétől, hogy a család tesz-e az asztalra valamit a vacsoránál vagy sem. 
Talán való igaz, hogy fiatalként az ember könnyebben ugrálhat. Igaz, annak a fiatalnak is fizetnie kell a számlákat előbb-utóbb. Egy ideig még minden bizonnyal eltartják a szülei, de eljön az a pont, amikor fordul a kocka, vagy legalábbis megismerkedik a sárga-fehér, pénzről szóló lapocskákkal.

Talán kijelenthetjük, hogy mindenki számára bizonytalan az élet. Talán a kisgyereknek nem bizonytalan, aki még az óvodás-lét előtt áll. 
Annyit tehetünk a jelenlegi helyzet ellenére, hogy megtaláljuk a kisebb dolgokat, amik örömöt okoznak az életünkben. Mondjuk egy szép naplemente, finom vacsora. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna, várhatóan vasárnap jövök újabb tartalommal. Addig is, mindenkinek legyen szép napja! :)
...és ha tetszett a bejegyzés, akkor gyere a Facebook oldalamra is!