Ennyi volt. Nem, nem a blognak, hanem egy ideiglenes helyzetnek az életemben.
A koronavírus-helyzet mindenkit érintett valamilyen formában, így engem is. Noha nem sokat tudhattok meg rólam, annyit azért elárultam, hogy egyik nap elbúcsúzhattam az addig megszokott hétköznapoktól:
"Előző hét péntekjén még gyanútlanul tértem haza abban a hitben, hogy a következő héten is be kell járni. Tévedtem." - idézet az egyik, korábbi bejegyzésemből.
Viszont ennek az ideiglenes helyzetnek, ami tavasz első hónapjában született meg az életemben, június első hetén véget ér.

forrás

Számomra hogyan is telt ez a pár hét? Ha már így alakult, akkor próbáltam hasznosan tölteni az időmet amellett, hogy igyekeztem spórolni. Azonban, könnyebb volt úgy megtartani a pénzem, hogy se ide, se oda nem tértem be.  Ugyanis otthon maradás napjától kezdve például hanyagoltam az újabb ruhák beszerzését (mondjuk használt ruhás boltban), hagytam a smink-parfüm vásárlásokat is és még meg se fordult a fejemben, hogy egy kávézóban kérjek egy forró, gőzölgő kávét. Az, hogy többet tudjak eltenni későbbiekre, fontosabbnak bizonyult számomra, mint például elmenni az egyik drogériába és megvenni a tusfürdőt, meg előre az ajándékokat karácsonyra. (Tehát, nem rettegés miatt hagytam az ilyesfajta vásárlásokat.)

Az, hogy én kiestem a megszokott életritmusból, attól még a világ, az ország ment tovább.
"Maradj otthon" szállóigévé lett, "Ez minek vesz fel maszkot?" kérdés teljesen értelmetlenné vált. Megérkezett az idősávos vásárlás, egy időre bezártak bizonyos üzletek. Csak otthonról szemléltem, mi is történik az országban, milyen rendeleteket, korlátozásokat hoznak? Később már azt olvastam hírként, hogy nyithat ez is, nyithat az is. Persze, amiért én alig tettem ki a lábam az utcára, ezek kevés változást hoztak életemben.

Viszont ott volt a május negyedike. Addig, a szülővárosomban (ami nem Budapest) nem számított kötelező érvényűnek a maszkviselés. Azonban május első hétfőjén enyhítéseket adtak, cserébe buszra szállva, boltba menve az emberre kerüljön fel a maszk. Az én szemszögemből, igazság szerint ez szigorításnak bizonyult. A május negyedike előtti, rendeletekben tett korlátozások nem feltétlen érintettek... de az a maszk, május negyedikétől! Az érintett. Milyen rendeletről is van szó? Erről. Még inkább meggondoltam, hogy menjek-e boltba vagy sem.

Most pedig a május véget ért. Azzal, hogy visszajött a februárban otthagyott mókuskerék, az az érzés születik meg bennem, hogy  "már minden rendben, vége a koronavírus időszaknak". Pedig tudom, hogy hiába térek vissza a megszokott hétköznapokhoz, nincs így. Ha vége lenne, akkor:
- miért kell másfél méteres távolságot tartani;
- miért kell maszk (vagy sál vagy kendő) boltokban és a tömegközlekedési eszközökön;
- miért nem oszlott még fel az operatív törzs; 
- miért van koronavirus.gov oldalon "korlátozások" menüpont;
- miért kell a védőtávolságot megtartani a parkokban;
- miért lehet elfelejteni még mindig a tömegrendezvényeket? 
(Aki a korlátozásokról szeretne többet olvasni, például erre a linkre kattintva megteheti.)

Volt egy ötletem, milyen témáról írhatnék. Mondjuk arról, hogy miket tervezek, hogy ha számomra visszaáll az élet a februári helyzetbe, tehát "menni kell": különféle készletek feltöltése, kézfertőtlenítő után nézés... de ez csak ötletfoszlány volt csupán. 
Most pedig itt vagyok. Vissza kell térni a márciusban megszakított életritmushoz. Azonban nem lesz olyan, mint amilyent otthagytam, hiszen a maszk (vagy annak helyettesítője) kötelező és ne felejtsük el a többi korlátozást.

Vajon mikor áll vissza minden a régi kerékvágásba? Vajon mikor lehet úgy átlépni egy bolt küszöbét, hogy nem kell előtte lázasan kutakodni a táskában, hogy elhoztuk-e a maszkot? Néhány vélemény szerint, jönni fog egy második hullám. Ha eléri Magyarországot is, akkor ismét ezekkel az intézkedésekkel, korlátozásokkal fogunk szembesülni? A karácsonyt ünnepelhetjük-e úgy, hogy nem mondhatjuk el, hogy ősszel ismét felütötte a fejét a koronavírus, ezzel második hullámot okozva? 

Azonban egy biztos: minderre akkor fogunk választ kapni, ha már decembert fogunk írni és múltként fogjuk számon tartani az őszt, a nyarat. Addig meg? Csak reménykedhetünk, hogy hamar túl jutunk rajta. Addig csak reménykedhetünk, hogy nem ér súlyos veszteség minket, a számlák pedig nem gyűlnek fel az asztalon.

Mindenkinek a legjobbakat, "találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél.