Előző bejegyzés közel egy hete jelent meg, tizennegyedikén. Azóta ismételten változott (és súlyosabb lett) a helyzet. A köztudatban mindig előkelő helyet foglal el a koronavírus, de csodálkozunk? Nincs min csodálkozni, hiszen szinte kivétel nélkül érintett mindenki valamilyen formában, akár tanul, akár már dolgozik, akár munkanélküli és még sorolhatnám.  Az én életemben is változások történtek, köszönhetően ennek a koronavírus-vésznek. Előző hét péntekjén még gyanútlanul tértem haza abban a hitben, hogy a következő héten is be kell járni. Tévedtem.
Özönlenek a különféle cikkek, kommentek ebben a témában, elég csak felnézni a különféle híroldalakra vagy az "arckönyv" hírfolyamát végiggörgetni. 
Miket hozott ez a hét, a teljesség igénye nélkül? 

1: Pánik kering a fejek felett

Amiért egyre több cikk születik meg ebben a témában és egyre közelebb kerül ez az egész jelenség az emberekhez, borítékolható a pánik, a félelem, a szorongás. Vannak, akik csak legyintenek az egész helyzetre még mindig, akár még valóságosságát is megkérdőjelezik, mások már ki se merik tenni a lábukat.
Azonban a félelem nemcsak a koronavírus miatt születhet meg, hanem a hatásai-következményei miatt is. Vajon mit érezhet az, aki jelenleg fizetés nélküli szabadságon van és nincs tartaléka? Nem hiszem, hogy túl boldog lenne és azt se gondolom, hogy nyugodtság lenne rá a jellemző.

2: Bizonytalanságban úszva

A március most nem a tavaszi zsongást hozta magával, hanem például a létbizonytalanságot. Hiszen, amikor az ember rádöbben, hogy most nem fog pénz állni a házhoz, egyből a megélhetés biztonságát nullázza le.
Igaz, egy szolgáltató már jelezte, hogy életbe lép náluk a kikapcsolási moratórium. A többi szolgáltatónál nem tudom, mi a helyzet. Azonban, ha még hagyhatjuk a számlákat is, a bizonytalanság még mindig fent áll. Nem egy helyen olvastam, hogy kirúgások történtek, esetleg fizetés nélküli szabadság váltotta fel a munkát. Akik ezekben érintettek, mi lesz a sorsuk?

3: Maradj otthon!

Talán ez a felhívás már korábban létrejött, de én leginkább ezen a héten találkoztam ezzel. Megszaporodtak azok a kérések, melyek arra biztatnak, hogy az ember ne hagyja el az otthonát. Erre a lépésre buzdítanak azok az egészségügyi dolgozók is, akik egy kép erejéig összeállnak, kezükben papírlapokkal.
Persze, ez a felhívás kérdéseket is szül egyesekben, például: hogy maradjon otthon, ha nem teheti meg? A "home office" nem mindenhol járható út. Ez nyilván elsősorban az irodistákra lehet most jellemző, akik irodában dolgoznak. Azonban, egy pék hogyan süssön kenyeret "távmunkában"? Egy ápoló hogyan gyógyítsa a beteget távolról?
Azonban, nyilván vannak, akik eleget tesznek ennek a felhívásnak és csak a boltba menés (vagy gyógyszertárba való betérés) céljából hagyják el otthonukat. 
Nyilvánvaló tény az is, hogy egy introvertált beállítottságú egyén  jobban viseli az otthon maradást, mint az, aki heti rendszerességgel "csavarog". Hiszen egy olvasást, tv-nézést könnyebb a szobában megejteni, mint egy kirándulást vagy egy tömegrendezvényeken való részvételt.
Nyilvánvaló az is, hogy ellenvetést is szül ez a felhívás, hiszen nem mindenki ért ezzel a felszólítással egyet.

4: Idősek az utcán

A koronavírus leginkább az idősebbekre és a krónikus betegségben szenvedőkre veszélyes. Azonban többen azt sérelmezik, hogy a nagyszülői korba lépett személyek kint sétálgatnak az utcákon, míg a tanulók digitális oktatás miatt, a dolgozók (egy része) fizetés nélkül ül otthon. 
Azonban az emberek nemcsak azt nehezményezik, hogy például valami asztalokhoz ülnek az idősek az utcán, hanem a játszótéren játszó fiatalok jelenlétét is és megkérdőjelezik, hogy ők komolyan veszik a járványveszélyt.

5: Természet egy időre fellélegzik

A rossz dolgok mellett léteznek jó dolgok is, amiket ez az egész elhozott. Egy-két héttel ezelőtt az a hír járta, hogy ahol elég sok gyár termelte a füstöt, a csökkent (vagy leállt) termelés miatt láthatták a Napot. Máshol a víz tisztaságára hívták fel a figyelmet. 
Az utakon kevesebb kocsi látható (már ahol), ez pedig egyértelműen kevesebb kipufogógázt jelent, többek közt. 

6: Lakhatás olcsóbban

Amiért több elbocsátás, fizetés nélküli szabadságra küldés történik, felvetődik, hogy a nem saját házukban-lakásukban élők hogyan fogják előteremteni a lakbért. Hiszen nulla forintból elég nehéz összehozni egy nagyobb összeget, amit havonta le kell tenni az asztalra. 
Nem egy embertől olvastam, aki felvetette, hogy a helyzetre való tekintettel a bérbeadó felére csökkenthetné a bérlés díját. 
Face-n nemrég (szerdán) létrejött egy csoport, ami az olcsóbb albérletek kínálatát hozza el az emberek számára. (A csoport leírása alapján legalábbis ez feltételezhető.)

7: Tapssal köszönd meg!

Napokban a jól ismert közösségi portál hírfolyamán új dologra lettem figyelmes: a panelban lakókat tapsolásra buzdítják, este nyolc órai kezdéssel.
Ma kissé utánajártam, mi is ez az egész. Nemrég alakult Face-n egy csoport ezzel kapcsolatban, mely leírásában szerepel, hogy Káposztásmegyerből indult az ötlet. 
Célja? Megköszönni azoknak a munkáját, akik ebben a nehéz időkben szolgálják a lakosságot: egészségügyi dolgozók, tömegközlekedésben sofőrként tevékenykedők...

Nos, ennyit szedtem össze nektek, de nyilván nemcsak ennyi történt ezen a héten, ami a koronavírus témát illeti.
Igaz, lehet okot találni arra, hogy az ember pánikoljon, de nem érdemes. A félelemben élés nem tesz jót a szervezetnek és igazából, hiába rettegünk, azzal nem leszünk hamarabb túl ezen az egészen. 
Csak azt remélhetjük, hogy mondjuk áprilisban már csak rossz emlék lesz számunka a koronavírus, de lehet, hogy ez egy naiv gondolat.