Első rész már a net világában szárnyal és már eleget szomorkodott egyedül. Így, kijelenthetem, megérkezett a második rész.
Talán már nem kell bemutatni, hogy kiről van szó és mit is csinált. E napokban sokan erről beszéltek, a környezetemben is. Nos, akkor vágjunk is bele. Ismét hozok néhány témát, amik felmerültek bennem, miközben néztem a videókat (és miután túljutottam rajtuk). 
Jó olvasást, fogadjátok szeretettel és nyugalommal!

forrás

1: Megváltozó házasság

Először a nő terhes lesz. Utána, ha minden jól megy, egy új élet jön a világra. Ezzel egy időben a hangsúly, a fontossági sorrend átrendeződik. Hiszen megszületett a gyerek, akiről még kijelenthetjük azt, hogy magatehetetlen. Egyértelmű, hogy egy pár (akik mondjuk összeházasodtak) hétköznapjai új mederbe terelődnek. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy új korszak köszöntött be.
...és nyilván jön az egyszerű hibáztatás: te nő, igen ott, aki szült, aki felkapkodott magára huszon akárhány kilót, te vagy a hibás, ha elhagy a férjed, hisz a válásnak nem is lehet más oka. Hát szégyelld magad, mit képzelsz mégis?!
Mi a helyzet, ha (de ne legyen így), annak a babának egészségügyi gondokkal kell már élete első napjától szembesülni és mondjuk ezt az állapotot nem bírja a férj(esetleg a feleség)? Á, ilyen nem lehet, csak a kilók okolhatóak, hát mi más, nem? Mi történik akkor, ha az egyik félnek elege lesz a másikból? Á, csak a pörkölttel megeszegetett sok-sok dekagramm lehet ennek oka, semmi más, igaz?
Valahonnan rémlik, valahonnan régebbről egy videó, ami arról szól,hogy a buliba induló lányok tehetnek róla, hogy a másik nem szemet vetett rájuk. Ja, hát persze. Jó is a(z áldozat)hibáztatás. Az ember szereti a másikat hibáztatni, mutatóujját a másikra szegezni és közölni, hogy a helyzetről (csak és kizárólag) ő tehet, senki más. Csak és kizárólag ő.
Minden bizonnyal a kilókat felszedő nő tudja, hogy nehezebb lett. A média mindez mellett tudatosítja benne, hogy vékonynak kell lenni, talán minden áron. Jó kis adag önbizalomhiány és önbecsülést pusztító gondolatok. Tükör előtt állni és szúrós tekintettel megállapítani, hogy itt se jó, de ott se. Elégedetlenség.

2: Mégis, milyen lesz a megszületett gyerek jövője? 

Amikor eldöntjük a párunkkal, hogy gyereket szeretnénk, mennyire gondolunk abba bele, hogy milyen lesz Földön élni, mondjuk tizenév múlva? Talán pont emiatt mondunk le sajgó szívvel egy új jövevényről.
Hiszen mit látunk a tv-ben? Itt tűzvész, ott koronavírus, amott meg háborús helyzet. Sorra jelentek meg és jelennek meg a cikkek, klímakrízis zászlaja alatt: égő esőerdő, hőhullámok nyáron, szinte csak csontból és bőrből álló medvék.
Viselkedhetünk struccként, fejünket homokba dughatjuk és várhatjuk, hogy jobb lesz. Azonban, lassan ott tartunk, hogy ha megengedjük a csapot, víz helyett egy újabb cikk fog jönni, ami éppen a klímaváltozásról, öko-válságról szól. Nem menekülünk. Végig kíséri napunkat, az éjszakánkat, aztán majd nyáron arra gondolunk, hogy szinte elolvadunk a negyven fokos melegben.
Nyilván, ez a témakör szépen be is gyűrűzik előbb-utóbb a gyerekvállalás kérdésébe... ha még eddig nem tette volna meg és hiába a szólamok, miszerint szülessen minél több magyar, legyük többen.

3: Alkohol az ennyire király dolog? 

Az egyik videójában Schobert bizony egy pohár alkohol társaságában beszélt a nézőkhöz. Persze, azt le kell szögezni, az a pohár nem volt tele, de akár így is lehetett volna. 
Azonban ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy ezzel, mégis milyen célt akar szolgálni? Azt, hogy mennyire elfogadott az alkohol ivása? Azt, hogy teljesen rendben van az, ha az ember például whiskey-t iszik? 
A hétköznapokban kicsúszik a számon néhány csúnya szó. Azonban, a blogon hol találkozunk a nem éppen kellemes szavakkal? (Remélhetőleg sehol. :D ) Így, ezen a gondolatmeneten tovább haladva, én nagy eséllyel nem ülnék le kezemben egy pohár alkohollal (legyen az vodka, pálinka, vagy bor, vagy éppen whiskey), hogy ha arról kéne beszélni, mi az egészséges. 
Erre az italcsoportra könnyedén(?) rá lehet szokni. Nézzük meg azokat, akik már remegnek egy-egy újabb korty miatt. 
Tényleg, ez, amit követni kéne? Jó, tudom. Ellazít, jókedvre derít. Mindez rendben van. Esetleg ünneplünk egy pohár bor társaságában. Viszont tudjuk jól, hogy mivel járhat, ha már rendszeressé válik ez a fogyasztás, ha emeljük az adagot. Ha nem is érdekel az egészségünk, akkor gondolhatunk a pénztárcánkra: mennyi mindent lehetett volna belőle venni? 
Ha Norbi éppen bulizott volna, ünnepelt volna valamit, akkor még helye is lett volna annak az egy pohárnak. Így viszont, kissé másabb a színezet. 

4: Drága. Drága! DRÁGA!

Miközben beszél, egyértelmű, hogy szóba kerülnek a termékei, amikhez az ő neve köthető. Azonban, ha megnézzük a webáruházát, nem éppen barátságos árakkal találjuk szembe magunkat.
Nézzük meg mondjuk a tésztákat: itt. Figyeljük az árakat? Negyed kilónyi tészta mindössze 739ft. Ugye, milyen kedvező? Esetleg szarvacska tésztát keresünk, ami gluténmentes? Csak 899ft negyed kilóért és máris a miénk lehet. Ugye, milyen barátságos árak, mikor a hónap végén azon gondolkodunk, hogy számlát fizessük-e be vagy vegyünk a gyereknek, a széttaposott cipő helyett egy másik lábbelit? 
Esetleg kenyeret akarunk venni? Ez, a sovány pénztárcájú embereknek nem jó választás:  "drága kenyér!" . 
Még nem voltam Norbiféle boltban, de nem is tervezek. Lehet, ha belépnék az ajtón, a nem éppen olcsó választék miatt kifordulnék az ajtón. (Legalábbis, nem hiszem, hogy egy kiló tészta 250ft lenne vagy egy túrórudi 65ft.)
Lehet dobálózni azzal, hogy az embernek fogynia kell, legyen az nő, férfi, fiatal vagy idős. Azonban, sokak képzeletében az egészséges étkezés drága, megfizethetetlen. Ők minden bizonnyal azt látják, hogy sokkal jobban járnak azzal, ha vesznek egy kiló párizsit 630ft-ért, hozzá egy kiló kenyeret 300ft-ért és mindez egy ezresből megvan, míg az egészséges étkezést jelentő brokkoli, jobb minőségű sajt, csökkentett zsírtartamú tejföl többe kerül.
Lehet azt kijelenteni, hogy a megfelelő étkezésben a halevés, főleg a lazac, mennyire támogatott, mennyire jó dolog. Azonban, aki azon gondolkodik, hogy megveheti-e a kabátot a régi, már-már szétfoszló jelenlegi helyett, nem valószínű, hogy ilyen árkategóriát könnyedén megengedhet magának.
Egy bizonyos fizetés mellett az ember hiába akar hiper-szuper jó, zöldség- és gyümölcsdús étkezést folytatni. Jó persze, ilyenkor érkezik az a tanács, hogy az idő eljött a munkahely változtatásra. Ez igaz is, de nem mindig sikerül (és ez már egy másik bejegyzés témája lehetne). 

Nos, ennyi gondolat jött fel bennem, az eset kapcsán. (Miután ezt leírtam, azután jutott eszembe még egy... milyenek is a magyar konyha ételei? Azonban már mindegy, azt majd talán egy másik bejegyzésben.)
Nyilván, vannak fontosabb dolgok az életben, a világban, amik érinthetik az embert vagy a jövőjét. (Ugye, klímakrízis.) Azonban, az ilyen kevésbé jelentős videók, vélemények és egyebek elterelhetik az ember gondolatait a nagyobb rosszról. Talán sikerül egy pillanatra elfelejteni az esetlegesen, munkahelyen keletkező bajokat, esetleg a családi nézeteltéréseket, míg azon gondolkodunk, hogy a fitneszguru hogyan mert úgy nyilatkozni, ahogy nyilatkozott.