Legutóbbi, munkával kapcsolatos bejegyzésben arról írtam, hogy újra állást keresek. Nos, nem sokáig kerestem. Viszont ez nem feltétlen az én érdemem, hiszen egy ismerős révén lett munkám.

Üdv a vendéglátásban!

Igazából egy nemrég megismert ismerős segítségével jutottam be egy munkahelyre, ami vendéglátásban "utazik", azon belül pékárukkal foglalkozik.
Még soha nem dolgoztam vendéglátásban, a vásárlók kiszolgálása is idegen számomra, mint ahogy a kasszakezelés is. 
Eddigi munkatapasztalataim során a darabszámmal ismerkedtem (hol gyárban, hol "csak" üzemben*), meg a takarítással. Jó, valamikor újsághordás is szerepelt a listán, meg egyhetes diákmunka valami irodában, meg 1-2 napos callcenteres oktatásféle (természetesen ingyééééé), de ezek szinte nem is relevánsak. 

Eladóként?

Amikor megérkezett a hír, hogy megszűnnek az Okj-s képzések, talán akkor kezdtem el kacérkodni a gondolattal, hogy megyek eladói képzésre, hiszen valamennyire érdekel és ugye eladóra gyakran szükség van. 
Aztán hiába jelentkeztem egy képzésre, az nem indult, vagy nem tudom mi történt, lényeg, hogy az egész ötletből nem lett semmi.
Most már talán több évnyi tartalékkal a zsebben lehet tanulni szakmát felnőttként, hiszen újra be kell ülni az iskolapadba. 

Az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) képzések helyét a szakmajegyzék vette át. Ez azt jelenti, hogy a korábbinál kevesebb alapszakma közül lehet választani, és a legtöbb képesítés már csak iskolai rendszerben szerezhető meg.   Forrás: tanulhass.hu

Tegyük fel, hogy fotográfus szeretnék lenni. Az ikk.hu szerint ez egy 5 éves képzés és az egyik iskola, amelyik ezt a szakmát oktatja, a GARABONCIÁS Kreatív szakmák Technikuma névre hallgató suli. Csak ennyit találtam arról, hogy mikor zajlik az oktatás:

nappali és felnőttképzés: 08.30-16.30 között (délelőtt vagy délután)  

Igazából nem nagyon mélyedtem el korábban ebben a történetben. Annyi maradt meg, hogy az Okj-t megszüntetik és megnyúlik a képzési idő és ezen idő alatt bizony ott kell *eggelni az iskolapadban, munka HELYETT. Így, aki eltartja magát, annak ez nem igazán járható út, ő előbb lesz szalag mellett dolgozó egyén.

Az a pár első nap

Na de térjünk is vissza ahhoz, hogy én most vendéglátásban kezdtem el dolgozni. Még csak néhány napot tudtam le, de ezen időszak alatt megismerkedhettem:

• sütési előkészületekkel (amikor a pékárut tálcára teszem és így, tálcástól kerül be a sütőbe)
• konkrét pékárukkal (néhány nekem ismeretlen volt)
• hűtőfeltöltéssel
• szendvicsfajtákkal (értelemszerűen azokról van szó, ami ebben az üzletben kaphatóak)
• üditőfajtákkal (nem egy újdonságként hatott)
• kasszázással (néhány percre beállhattam, felügyelet alatt)

Azóta a helyzet

Lement az első pár nap, de jobban mondva, mindig az első napokat tolom.  Azóta már több napig a kasszánál voltam. Az elkövetkezendő hetekben meg megismerkedek egy másik munkatípussal is, utána meg talán lejár a tanulós korszak. 

Nem könnyű. Munkaidőben többet kell dolgozni (egész pontosan 8 és fél órát), egyedül lenni és gondolkodni ezen-azon nem lehet, 

Igaz, szünet gyakrabban van, mint egy gyárban. Ez egy pozítiv dolog, amit fel lehet írni arra a bizonyos listára.

Fizetés jobb, mint a takarítós munkánál, kicsit közelebb is van maga a munkahely.
Viszont jelenleg úgy néz ki a helyzet, a szabadnapjaimon se fogok igazán pihenni, mert hát munkanap idején este 10 órakor már nem tudok boltba menni, nem szabad ruhát mosni, de takarítani se illő. Szóval, marad a szabadnap. Igen, újfent délutánra fogok járni, mivel abban a műszakban volt hely. 
Pár napig járhattam a délelőttös műszakba, ami nem egyszer azt jelentette, hogy irány a bolt a munka után, hogy így tehermentesítsem a szabadnapjaimat. Legutolsó délelőttös munkanapomon boltbamenés és ruhamosás is volt. 

Bánom-e a váltást? Hogyan tovább?

Nem. Nem vágyom vissza takarítani, ahol utolsó munkanap előtt megalázva éreztem magam; ahol a nyári időszak alatt rendszeresen hallottam, hogy míg én dolgozok, addig más beszélget és ahol egyébként azért dolgoztam, hogy a saját életemben ne tudjak előre jutni**. 
Persze a takarítós munka is szükséges volt, csak hát eljárt felette az idő, ahogy mondani szokás és ideje továbblépni. Kis ideig megfelelő volt, szereztem tapasztalatot takarításban is (amit munkahelyen végeznek, nem pedig otthon), kicsit tudtam gondolkodni, meg összeszedni magam. 
Ennek ellenére eljött az a pont, amikor már szükségszerű volt a továbblépés. 

Meddig maradok ezen, az új helyen? Nem tudom. 

*Nem biztos, hogy ezeket a fogalmakat jól használom. Számomra a gyár egy hatalmas területű helyet jelent, ahol leginkább gépek vannak és operátorok, betanított munkások dolgoznak és több száz dolgozó vesz részt a termelésben ...És van az üzem, ahol szintén vannak gépek, de sokkal kisebb méretű helyen és jó, ha a dolgozói létszám, legalábbis a fizikai állományra értem, eléri a 100-at, esetleg a 200-at. 

** A takarítós munka is délutános munkavégzésű volt. Emellett keveset kerestem, amivel éppenhogy ki tudtam húzni a heteket, de egy nem-kaja, nem-kötelező dolog megvétele már gondot okozott. Pl. ha kellettek gyógyszerek (fájdalomcsillapító, Nospa, Neocitran), az már fejtörést okozott és igyekeztem minél jobban eltolni a vásárlás idejét. Havi 20 ezrest is nehezen tudtam volna félretenni, de olykor a havi 10 ezer se jött össze. Nem azért, mert olyan hú, de nagy lábon éltem volna, hanem azért, mert annyira keveset adtak. Mivel a havi 20 ezer forint félretevése is problémába ütközött, így el is felejthettem a zenével, videózással, egyébbel kapcsolatos saját céljaimat, terveimet.