Március közepén takarítóként kezdtem el dolgozni. Ebben a bejegyzésben erről fogok írni. Jó olvasást!

Takarítóként?

Amikor munkát kerestem, akkor elsőkörben irodában szerettem volna dolgozni, emellett a takarítást és társait meghagytam másnak. Aztán, ahogy telt-múlt az idő és fogyott a tartalék pénzem, egyre lejebb adtam az elvárásaimat.
Alapvetően nem voltak nagy elvárásaim a munkával kapcsolatban. Onnan indultam, hogy legyen irodai munkám. Nem számított nekem, hogy van-e cafatéria, adnak-e céges kocsit, van-e Medicoveres biztosítás, vagy van-e gyümölcsnap, van-e csócsóasztal.

Időközben viszont az irodai dolgozó álomképét elengedtem és már gondolati szinten se létezett az, hogy én irodai munkásként, alias irodistaként keressem a pénzt. 

Korábban soha nem dolgoztam takarítóként. Voltam segédmunkás, operátor, minőségellenőr, de takarító az sose. Viszont, ha nekem szegeznék a kérdést, miszerint mi az, ami soha életben nem lennék, akkor nem a takarítót mondanám válaszként. 

Sokaknak az, hogy takarítóként dolgozzanak, még gondolati szinten is visszataszító. Volt olyan a közeli környezetemben, akinek látható módon nagyon nem tetszett az, hogy valaki iskolában takarítson, mondván a tanulók DIREKT rondítják össze a wc-t még jobban, hogy kicse*zennek az emberrel. 

Viszont én a takarítós munkakört is előrelépésnek gondolom, az operátori munkakörhöz képest. Most még az a véleményem, hogy takarítóként jobb lenni, mint beszabályzott pisiszünetű operátornak. 

Operátor? Takarító? Melyik? 

Apropó, operátori szünet... régebben találtam valahol egy kommentet, ami az operátori életről szól.

A kérdés egyébként gyakorikerdesek.hu-n található (A kérdés: Mik a tipikus csicska munkák?)

Egyik válasz: 

Jártam olyan munkahelyen, ahol dudaszó jelentette a szünet kezdetét.. mindenki libasorban levonult a munkaterületről, elkezdett nyáladzani és táplálkozni. Kifele menet mindenkit átnézett a biztonsági őr egy fémkeresővel, hogy nem e lop ki akár egy csavart is. Ebédszünet vége szintén egy dudaszó, másmilyen. Azt jelentett, hogy 1 perced van visszaérni a munkaállomásodra. 1 perc letelte után újabb dudaszó.. megkezdheted a munkádat.. és ez ment napi 3x. Munka közben nem volt engedélyezve a csevegés, telefont nem vihettél be, pisilni csak úgy mehettél el, ha jelezted a sorvezetőnek hogy ki kell menned. Amire morgolódással válaszolt, hogy "gyorsan, csipkedd magad". Számomra ez a csicskamunka, ahol mint egy levágásra váró birka úgy vagy kezelve. És szóvá tette 1-2 évek óta ott dolgozó, hogy "otthagyom az állást 1 nap után? jobbat úgyse fogok találni" Nos, találtam! Ennél csak jobb létezik. 

Ahol én dolgoztam operátorként, nem volt dudaszó, ellenben olyan személlyel dolgoztam együtt rendszeresen, hogy sokszor a *zar is vigyázzban állt bennem a jelenléte miatt és a jókedvem messzire menekült. 

Amikor beléptem a munka világába, az első két évben egyszer, egy munkatársnak azt mondtam, hogy olyan munkahelyet szeretnék, ahol ki lehet menni nyugodtan wc-re. Röhögés volt a válasz. 

(Igazából nem tudom, hogyan fogalmaztam meg ezt, de ez volt a lényeg: a szabad döntést atekintetben, hogy az ember mikor megy wc-re.)

Volt részem abban, amikor elvárták volna, hogy igenis, amiért a szünetnek vége, tartsam vissza a nagywc-t és igenis, amiért vége a szünetnek, csináljak be. Kiabáltak velem, amiért szünet végével rámjövő inger miatt inkább elmentem wc-re könnyíteni magamon és nem a büdös, barnafoltos alsóneműt választottam. 

Nem azzal van a baj, hogy valahol dolgozni kell. Hanem azzal, hogy akár még a pisit is beszabályozzák, hogy mikor lehet? (Nyilván léteznek olyan helyzetek, amikor bizony nem lehet egykettőre szünetet tartani, mint pl. eü-s személyzetként műtéten való részvétel.) 

Operátori lét magam mögött hagyása

Szerettem volna kiszabadulni a gyári létből. Szerettem volna múlttá tenni azt, hogy én operátorként dolgozom. Persze van olyan hely, ahol én is szeretnék dolgozni, de ugye ezen munkahely megtalálásához szerencse is kell. 

A 3 műszakban való dolgozás se olyan, amihez ragaszkodnék. Lehet, hogy számomra az éjszakai munkavégzés nem jelent gondot, viszont azzal is számolnom kell, hogy a boltok NAPPAL vannak nyitva, a lakás-házfelújítások NAPPAL történnek, az élet NAPPAL zajlik és magasról tesz arra, hogy nekem a NAPPAL az alvásról szól. 
Emellett, ha 3 műszakba jár az ember dolgozni, akkor egyszer így, egyszer úgy kell fentlennie. Ami megterhelő lehet a szervezetnek, mert mindig máshogy kell létezni. Egyszer kínlódni azzal, hogy hajnal 3 órakor még dolgozzon az ember, máskor ugyanaz a hajnali 3 óra az alvás idejét jelenti.
Maga az operátori munkakör se túlságosan hízelgő. Ugyanazt csinálni hónapról hónapra, 0 fejlődési lehetőséggel (nem mintha takarítóként annyira túl sok előrelépési lehetőség lenne), megállás lehetősége nélkül. Takarítóként legalább megállhatok vizet inni, megállhatok orrot fújni. Operátorként? Lehet, a vizet se lehet bevinni a területre. 

Immár takarítóként

Március közepén elkezdtem takarítóként dolgozni. Lassan egy hónapja lesz, hogy beálltam a dolgozók sorai közé. 
Nincsen darabszám, helyette kötelezően takarítandó helyiségek vannak. ...de arról, hogy milyen takarítóként dolgozni, arról egy másik bejegyzésben lesz szó.

Köszi, ha eddig elolvastad! Ha érdekelnek ehhez hasonló tartalmak, kövesd a blogot!