Nem egyszer hallottam és olvastam már arról, hogy emberek óvva intik a többieket, hogy jól vigyázzanak, hiszen közel a vég. Néha, amikor értesülök a különféle, újabb negatív történésről, megfordul a fejemben, hogy igazuk lenne? Valóban már az a helyzet, amiről a vallásos személyek regélnek? Ha ez valóban így van, akkor sokan bajban vannak. 

Azonban talán mindegy, hogy mi az igazság. Az, hogy mi létezik, vagy mi nem létezik a halál után, úgyis csak akkor tudja meg mindenki, amikor már eljött az a rettegett időpont. Addig viszont, míg az a bizonyos másodperc el nem érkezik, valahogyan célszerű leélni az életünket, nem pedig eldobni. 

Mik azok a történések, események, amik egy embert közelebb vihetnek a világvége gondolatához? Azok az események, helyzetek, amiket saját bőrén is meg tud tapasztalni.

Ott van elsőként az időjárás. Az utcákat elöntő, hömpölygő esővíz, gyümölcsöket tönkretevő hőmérséklet és csapadék. Ebből adódóan a gyümölcsök még drágábbá válnak. Mindez mellett ne feledkezzünk el arról, hogy milyen pusztítást is tud okozni egy-egy villám árvíz az épületekben.

Másodikként ott leledzik az emberi viselkedés. Ez leszúrta, az feldarabolta, az pedig leöntötte savval. Amott pedig háborús helyzet alakult ki. Mégis, mit lehet az ilyenekről gondolni? Így fejlődik ki a vélemény arról, hogy manapság "megbolondult a világ".

Harmadikként jöhet a koronavírus... de egyébként nem állítottam fel sorrendet, hogy melyik probléma mennyire "erős". Erről a koronavírusos helyzetről már jó párszor írtam ezen a blogon. Aki szeretné, végig olvashatja ezeket a bejegyzéseket.
Mindez mellett, én is érzékelem, hogy ez az egész nem múlt el. Buszra szállva szembeötlik, hogy nem láthatok szinte egyetlen egy rúzsozott szájat se, de még rúzstalant sem - ugyanis az emberek kitartóan viselik a szájmaszkot. (Sálat nagyon ritkán pillanthatok meg.) Vajon ez is, meddig fog tartani? Egyesek erre könnyedén felelik: ameddig a politika akarja.
Azonban, egyszerű halandóként talán ez is mindegy. Nem mi szabjuk meg, hogy mennyi legyen a kézfertőtlenítő ára. Nagy eséllyel nem mi döntünk arról, hogy az üzletünk ajtajára kerüljön lakat... hiszen csak dolgozók vagyunk, mondjuk egy étteremben. Mi nagy eséllyel csak az elszenvedői, passzív résztvevői vagyunk az egésznek.

Negyedikként érkezhet a pénztelenség, munkanélkülivé válás. Manapság szinte senki se lehet biztos, hogy nem-e az az utolsó nap, amikor beteszi a lábát a munkahelyére. Lehet, mikor menne haza, megállítják és az iroda felé terelik, hogy ott aláírja a felmondó határozatot. A munkáltatók ismét elsüthetik azt a mondatot, miszerint százan állnak sorba az adott pozícióért. 

 ... és még nincs vége ennek a képzeletbeli listának.

Ti mit gondoltok? Valóban közeleg a vég vagy fasorban sincs? Esetleg úgy gondoljátok, hogy tényleg jön valamiféle világvége, csak semmi köze sincs egyik valláshoz se?

Ha tetszett a poszt, akkor "követés" gombra kattintva követheted a blogot és gyere a Facebook oldalra, hogy értesülj az újabb bejegyzésekről. :)