Sziasztok!

Íme, végre, ezen blog első bekezdését olvashatjátok, ami nem éppen szokványos lesz. Ugyanis, amikor blogindításról van szó, az első bejegyzésnek célszerű egy bemutatkozót, "mi is ez a blog?" témában pár mondatot megfogalmazni, mint belecsapni a lecsóba.
Most viszont ez a pár mondat nem a bemutatkozásról fog szólni vagy legalábbis nem ez a fő célom.Ugyanis tegnap egy világnap volt, ami nagy eséllyel nem elismert(hivatalos?) és igazából tegnap, lefekvés előtt néztem meg egy videót erről a témáról.
  Aki nem szereti a dark, goth és "társai" világát, jobb, ha elmegy más blogra. Ugyanis itt most a tegnapi világnapról lesz szó, jobban mondva arról, hogy milyen gondolatok is fogalmazódnak meg bennem ezen esemény kapcsán.Nos, akkor kezdjünk is bele, elmélkedjünk erről az egészről. Mint fentebb írtam, láttam egy rövid videót még tegnap, hogy mit is lehet ünnepelni, hogy ha május huszonkettedike van.
  Igen, a goth szubkultúra világnapját. Ilyenkor, aki ezt a stílust képviseli, esélyes, hogy még több figyelmet szentel annak a stílusnak, ami lénye egy részét képezi. Persze, jöhet "mindenki", hogy "fúj, ez dedós dolog, le vele!". Nyilván vannak, akik tényleg csak egy ideig érzik magukat "idevalónak". Igazából én se mondhatom magam igazi goth-nak. Ugyanis, ha bármelyikőtök rám nézne, nem állapítaná meg azt, hogy "ez bizony goth", ugyanis egy hétköznapi öltözködésem leginkább tornacipőt, valamilyen szürke vagy fekete nadrágot tartalmaz, de semmiképpen se fűzőt, csipke kesztyűt, choker nyakláncot. (Pedig szívesen viselnék goth stílusú kesztyűt, ékszert.) Természetesen előszeretettel nyúlok a fekete színű ruhadarabok után, de feketét ok nélkül is lehet viselni, nem kell miatta sehova se tartozni. Természetesen a goth szubkultúra nemcsak arról szól, hogy ki mit vesz fel. Ugyanis létezik zene, irodalom, "minden, ami kell". Azonban teljesen kivülálló számára leginkább csak az öltözködés tűnik fel. Hiszen mennyire megszokott fűzőt viselni csipkekesztyűvel? Kb. semennyire és mint tudjuk, aki bármivel különbözik az átlagtól, az jól megvan nézve, tetőtől talpig.
  Nyilván, kérdezhetitek, hogy miért ma és miért nem tegnap írtam meg ezt a pár mondatot, hogy ha tegnapról van szó és nem máról? Az ok egyszerű: mivel számomra is újdonságként hatott a világnap létezése (esélyes, hogy régebben már olvastam ezt az információt, de ugye az ember felejteni is tud), így érdemben nem tudtam készülni ebben a témában. Ehhez jön a régi indokként ismert indok, a "nincs idő".
  Ezek után ismerkedjünk meg kicsit azzal a színnel, amit a goth stílusú személyek nyilván előszeretettel viselnek:  a feketével. Nyilván, a legtöbb embernek erről a színről (Mi az, hogy szín? Nem is szín!- gondolják egyesek.) a halál, a gyász jut eszébe. Azonban tudtátok, hogy van olyan ország, ahol a fehér a gyász színe? Ismerős- a fekete öv? Tudomásom szerint az visel fekete övet a harcművészetekben, aki eléggé jártas az adott harcművészetben. (Itt én a karate-t űző személyekre tudok gondolni. Nyilván, aki valamilyen harcművészetre jár, az jobban tudja.)
Lényeg az, hogy a fekete nem mindenképpen rossz. Elegancia, erő, titokzatosság. Azt is tudom, hogy már megint a külsőséggel "jövök". miért nem írok az életérzésről például? Nos, itt őszintén szólva, problémám van. Ugyanis már korábban utánajártam, hogy mit is jelent az életérzés. Azonban milyen mondatokat találtam? (Nem szeretném idézni, keressetek rá bármelyik keresővel, ha igazán kíváncsiak vagytok rá... de például olyant, hogy "ha benne vagy, akkor tudod, ha nem vagy benne,nem tudod és nem érzed" ) Hogyan is lehet megfogni ezt? Igazából, jelenleg nem tudom és pont emiatt nem tudom, mennyire vallhatom magam igazi gothnak. Nyilván, sokkal egyszerűbb dolgom lett volna, hogy ha már tizenöt évesen találkozok ezzel a szubkultúrával, kedvenc költőm Poe és Ady Endre lett volna... és lehetne még sorolni, de hiábavaló. Nem így alakult az életem.
 Mivel ismét szorít az idő, így végszóként annyit írnék, hogy utólag is, boldog(vagy borongós) goth-világnapot és ha érdekel titeket, nyugodtan nézzetek utána és itt hagynék egy linket ami erről a napról szól.