Régen volt ilyen típusú bejegyzés a blogon... hát, talán itt az ideje folytatni. Az előző ilyen bejegyzést még tavaly októberben írtam... ez se most volt.
A nagy, mászkálós szabadnapomon betértem egy Dm-be és az egyik polcon megláttam a lentebb látható tusfürdőt. Ez a kedvencem, igaz, már nem tudom idejét, mikor vettem előzőleg ilyent... Na, most vettem.
Annó elég sokszor írtam verset. Az utóbbi években ez a hobbi igencsak elfelejtődött. Most viszont nemrég írtam egy verset... igaz, nem ez volt az év első verse, de sebaj.
Szóval, most következik egy vers, vagy egy dalféle, ahogy máshol neveztem. Ha meg is lesz zenésítve, nagy eséllyel változtatva lesz a szövegen.
Hátam mögött futva
Zihálás, szívdobogás,
csak szaladok
és fejem felett:
nincs idő!
NINCS IDŐ!
Semmivé foszlik minden,
mi számít:
minek a zene,
minek a chill,
minek az élet.
Csak a munka,
csak az alvás,
semmi más!
Hátamat látom magam előtt,
szaladok, hogy előttem
szaladó önmagam utolérjem
De hiába...
Munka!
Alvás!
Megy a kerék!
Meg nem állna.
Végtelen körforgásban elveszve,
önmagamnak önmagam elfeledve,
rohanva sietek,
szaladva üldözöm
magam, de hasztalan.
Semmivé foszlik minden,
mi számít:
minek a zene,
minek a chill,
minek az élet.
Csak a munka,
csak az alvás,
semmi más!
Fájó lábbal zihálva,
kaparom magam előrébb,
fejem felett villódzik:
nincs idő,
NINCS IDŐ!
Semmivé foszlik minden,
mi fontos, mi élénk,
helyette forog a kerék,
meg nem állna.
Csak a munka,
csak az alvás,
semmi más!
Decemberben újra könyveket vettem. Összesen két kis könyvecskét vettem, ezek közül az egyik a Föl fejjel címet viseli. 
Úgy gondoltam, egy nap alatt el fogom olvasni, de végül ez két napra duzzadt. Annyira okosabb ettől a kötettől nem lettem.
Amikor hazaértem, megörültem annak, hogy ez a könyv pont a kisebbrendűségről szól és ennek köze van ahhoz, ami foglalkoztat mostanság. (Bővebben: "mindent eltűr" hozzáállás és az önmagáért való kiállás).
A könyv nyelvezete könnyed és emiatt elgondolkodtam azon, ez most kiknek iródott? Mivel a fókuszban nem az iskolai tanulmányok és a diáktársak bántásai állnak, így nem(csak) a fiatalabbaknak szól.
Számomra furcsa, amiért az önutálatot szinte azonosnak tartja az önbizalomhiánnyal.
Az első fejezet címe: Hogyan ismerjük fel az önbizalom hiányát? Tök érdekes kérdés és azt gondolná az ember, hogy valamiféle listát kap, válaszként. Aztán az ember lapoz egyet. A fejezet első mondata:
Már sok éve annak, hogy rájöttem, milyen kárt tehet az emberben az önutálat.
Tehát tanulság, ezek szerint:
önutálat =önbizalomhiány.
A könyvben a vallás is szerepet kap és amit kiemelnék:
Ismerőseim közül az önmagukat legjobban gyűlölők köréből kerülnek ki azok, akik a legvallásosabbnak tartják magukat. (30.oldal)
...jöhet a kérdés: igazából mit lehet ebből a könyvből tanulni?
Nem tudom, hogy ezt a könyvet újravenném-e. Egynek elmegy, ennyi.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad. "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy a jelenlegi munkahelyemen mik okoznak számomra problémát. Ezt a bejegyzést még 2025-ben kezdtem el írni... de továbbra is aktuális, amiről szó van. Jó olvasást!
Talán a leginkább elhanyagolható tényező az, hogy szinte állandóan délutánra kell mennem, ami azt is jelenti, hogy késő este érek haza. Emellett a szabadnapjaimon kell kötelezően letudni a vásárlást is, hiszen este 10 órakor vagy este 10 óra után elég nehezen lehet bevásárolni.
Munkaidő után próbálok élni, igaz, ez sokaknak nem lenne élet. Viszont olyan hobbijaim vannak, amiket otthon ülve is lehet végezni: gitározás, olvasás. Kikapcsolódást nyújthat az is, ha a telefonon olvasok bejegyzéseket, videókat nézek. ...és lehet ám csendben is pakolni, igaz, ez figyelmet igényel, hogy valóban csendben történjen az a pakolás.
Mindehhez azért hozzátartozik az, hogy én is szeretnék eljutni helyekre (könyvtár, lélekgyógyász, workshop, csak hogy párat említsek), de a szabadnapon fontosabb pl. a ruhamosás, mint az, hogy workshopra menjek.
Vannak dolgozók, akik több(?) éve a jelenlegi munkahelyemen dolgoznak. Viszont ezek az emberek leginkább a délelőttös műszakban vannak. Viszont a délutános műszakban újabbnál újabb emberek jönnek és előbb-utóbb egy részük el is tűnik.
Ez kissé megterhelő, hiszen újra és újra újabb embereket kell megismernem és újabbnál újabb emberekkel kell együtt dolgoznom. Mire megszoknám, hogy az adott ember velem van, azt a személyt elteszik máshova, elteszik délelőttre akár... aztán mire visszajön, addigra jól elszokunk egymástól és idegenként állunk egymás mellett.
Nem vagyok egy exotrovertált személyiség, így valamennyire az is viszi az energiát, ha ismeretlen arcokkal vagyok összezárva.
Van, hogy mellettem a dolgozók hangosan beszélnek, nevetnek-röhögcsélnek. Ilyenkor lelkileg-agyilag be tudok sokkallni. Talán ezt hívják szociális túlterhelődésnek és ez is meríti a "figyelni tudok" mérőt.
Néha vannak olyan vásárlók, akiktől viszolygok. Van, akire ránézek és tudom, vele nagyon, nagyon nem lennék jóban. Olyan vásárlók is akadnak, akik bizony bűzösek, jó messziről.
A munkatársakkal szemben viszont őket nem látom pár perc múlva. Egy vevő mondjuk ott van előttem a túloldalt 1-2 percig, míg kiszolgálom, majd megy a dolgára... addig az, aki a munkatársam, azzal akár 8 és fél órát is kénytelen vagyok együtt tölteni.
Halk a beszédem és könnyebben kommunikálok írásban, mint szóban.
Egymásra vagyunk utalva igazából, a munkatársakkal. A terület kicsi, ahol dolgozhatunk. Van, hogy ebből adódóan az egyiknek kell kivennie a terméket és odaadni a másiknak. Sőt, ez rendszeresen előfordul.
Amellett se szabad elmenni, hogy a vásárlók szeretnek egy kasszához beállni... és hát nálunk nemcsak egy kassza van. Ez pedig azzal jár, hogy aki szabadon van (dolgozóra gondolok), annak szólnia KELLene, hogy mehetnek hozzá is. Számomra ez nehézséget jelent. Ehhez szinte kiabálni kell. Nekem a normál hangerőm halk. Szóval, ha hangosabb vagyok, az már kiabálásnak érződik számomra.
Már korábban gondoltam arra, hogy ez a munkahely nem megfelelő számomra: tanulásra jó, mivel kasszázhatok; kicsit bepillantást nyerhetek a pékségek világába; tapasztalatot szerzek, amit beírhatok az önéletrajzba.
Viszont ezen a munkahelyen is kiütköznek a hibáim:
...és emellett van egy újabb gond. Egy korábbi bejegyzésemnél, az egyik kommentben erről írtam az egyik kommentelőnek, miszerint:
Emellett más se megy (Igazából röviden: bizonyos tevékenységekhez guggolni kellene, nekem meg jelenleg ez gondot okoz. Mozgásszervi bajom van, a középsulis tanárom még a futástól is távol akart tartani, nehogy a combcsontom kiugorjon a helyéről... Akkor tudtam meg, hogy amúgy mozgásszervi bajom van. Addig meg úgy éltem, hogy rátudtam, hogy lassabban sétálok, mint az átlag, meg lassabban futok.)
Megnyugtatok mindenkit, otthon se guggolok. Hajolok. Ha kell, akkor a földig (vagyis addig, hogy kinyújtott karral el tudom érni a padlót). Ja és a guggolás is ellenjavalt mozgásforma, ahogy tudom. Szóval, mivel nekem ez nem egy természetes mozgásforma, ennek kivitelezése a munkahelyen veszélyes: egyensúlyvesztés, meg társai.
Bizonyos munkatársak már "kinéztek" maguknak. Szerintük én kényelmesen dolgozok, mert lassan dolgozok.
Ez a bejegyzés ennyi volt. Köszi, ha elolvastad ezt a posztot! "Találkozunk" legközelebb!
Ez most egy személyes bejegyzés lesz: arról fog szólni, hogyan telt elseje ebben az évben. Jó olvasást!
Már decemberben kezdtem beteg lenni és ez nem is múlt el elsejével se. Viszont ilyenkor még a betegség elején jártam.
Az alkohol nem tartozik a mindennapi életemhez. Alapból nem is számítok olyan nagy ívósnak. Most úgy terveztem, hogy veszek gyerekpezsgőt, meg kis pezsgőt, meg Somersby-t.
Végül 2025 utolsó napján Somersby-t sikerült vennem, de gyerekpezsgőt már nem. Voltam vagy 3 üzletben, egyikben se találtam gyerekpezsgőt... de alkoholt annál többet igen.
Szóval, ezt a január elsejét eléggé setesután abszolváltam: kicsi pezsgővel, nulla gyerekpezsgővel, meg egy-két Somersby-vel... na jó, vettem ilyen fémdobozos koktélfélét is (vodka barackteával vegyítve). (Utóbbi érintetlenül maradt. Somersby-ből meg egy üveggel fogyott el.)
A pezsgő nem bizonyult jó választásnak, fel kellett vegyíteni Somersby-vel, hogy iható legyen.
A gyerekpezsgő helyett kólát vettem, meg valami meggyes szénsavas italt és ezek közül csak a kóla fogyott el.
Korábban két ételt vettem, az újév alkalmából: székelykáposztát és lencsefőzeléket... hát, este 11 órakor jutottam el oda, hogy lencsefőzeléket elővegyem és akkor is alig ettem belőle. (Jutott későbbre is.)
Mivel január elsejét írtunk ezen a napon, próbáltam annyi dolgot bezsúfolni ebbe a 24 órába, amennyit tudok.
Már napokkal ezelőtt akartam szólómániás tanfolyamokkal haladni, de végül elsején jutottam el ide.
A 2026-os évet gitározással akartam köszönteni. Ez sikerült.
Azért a blogra is ránéztem.
Ez a bejegyzés most ennyi. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Mint ahogy a címből is kiderül, az év első bejegyzése ez, legalábbis ezen a blogon. Lehet, elcsépelt gondolat arról írni év elején, hogy az embernek milyen céljai vannak a most elkezdődött évre, de ez a bejegyzés erről fog szólni. Jó olvasást!
2025 decemberében ültem először dob mögé. (Akkor elmentem próbaterembe és az ottlevő dobfelszereléssel ismerkedtem.)
Még ha nem is fogok venni dobfelszerelést otthonra (nincs is szándékomban), attól még eljárhatok próbaterembe, vehetek gyakorlópadot.
...és persze gyakorolhatom a ritmusokat.
Dobolással kapcsolatban van egy olyan fogalom, hogy rudiment.
A 2026-os évet ezzel is szeretném tölteni, hogy a rudimentekkel ismerkedek. Ezzel nagy eséllyel fejlődök is ritmus terén.
Nem akarok egy napot se kihagyni gitározás terén. Nagy eséllyel 2026-ban is egyedül fogok gitározni, tehát nem megyek se tanárhoz, de nem is lépek be zenekarba.
Cél? Konkrét célt nem neveznék meg, gitározással kapcsolatban nincs is annyira. Fejlődni, haladni, ennyi.
Backing track-ekre játszani rendszeresen, metrónomos gyakorlást beilleszteni a gyakorlásba, ilyen-olyan technikákkal való játék (üveghang, palm mute és lehetne sorolni).
...és azért ott vannak Szólómánia tanfolyamai is, amikkel érdemes haladni.
Jelenlegi lakhelyemen egy szobát bérlek és egy olyan ember a lakótársam, aki H.O-ban dolgozik. Nem nagyon akarok belemenni a részletekbe, hogy milyen otthon lenni. Lényeg annyi, hogy sokszor nehéz és a lakótárs talán jobban igényli az egyedüllétet, mint én.
Időben fizetek, csendes vagyok (amióta itt vagyok, a gitárerősítőt nem is használtam gyakorlásra); igyekszem nem zavarni; főzésről is leszoktam (talán októberben főztem utoljára); ha jönnek hozzá, akkor igyekszem úgy lenni, mintha nem léteznék (vagy elmegyek otthonról és este érek haza). Viszont valamikor azt érzem, ez nem elég.
(És igazából a "lakótárs" szót le is cserélhetem a "tulaj" szóra, mert bizony a tulajjal lakom együtt.)
Persze nemcsak ilyen lelki okok miatt költöznék el innen. Maga az albérlet rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amik számomra nem jók. Itt se szeretném részletezni ezeket.
Megbántam-e, hogy ide költöztem? Nem. Lehet, a másik lehetőség jobb lett volna, de már mindegy. Csak eljött az ideje annak, hogy elgondolkodjak azon, hogy hova tudnék elköltözni, ami megfelelőbb lenne számomra.
Jelenleg egy olyan munkahelyen dolgozom, ami főleg pékáruk eladásával foglalkozik. (És igen, szendvicseket is árulunk, szóval a fentebbi kép ideillő.:D)
Október közepén még azt írtam az egyik bejegyzésben, miszerint:
Egy ideig ezen a munkahelyen tervezek maradni, ahol jelenleg dolgozom.
Talán már akkor éreztem, hogy nem ez a megfelelő munkahely számomra. Az se segít a helyzeten, hogy délutánra kell járni dolgozni, annak ellenére, hogy az élet nappal zajlik.
Magával az eladói munkakörrel nincs bajom. A baj máshol van. Talán kifogtam egy tipikus toxikus munkaközeget*. Emellett itt, ezen a munkahelyen is lassú vagyok, itt pörögni kell, a pörgés tőlem pedig távol áll.
Bizonyos megszólások is érnek, amik nem könnyítik meg a helyzetemet a munkaidőben.
...ja és el ne felejtsem! A munkatársak is rendszeresen idegesek és ennek hangot is adnak. (Nem egy munkatárs. hanem több. Szívesen részletezném, csak hát akkor lehet, a hely felismerhető lenne. Ez pedig nem célom.)
Szóval igazából, amiért nem vagyok ideális munkaerő ezen a munkahelyen (és ezt én nem tudom nagy ívben letojni, mint ahogy a munkatársak milyenségét se tudom figyelmen kivűl hagyni), és ezen nem is nagyon fogok változtatni (pl. lassú voltam én más munkahelyen is; iskolában meg a leglassabb futók közt voltam), így jobb, ha továbbállok.
Ez a bejegyzés ennyi volt. Esélyes, hogy ahogy telnek a napok, újabb célokat fogok kitűzni magam számára, erre az évre. Addig is, köszi, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
* Erre a linkre kattintva egy oldalra jutunk, ami a mérgező munkahelyről ír és az oldal szerint 9 jele van annak, hogy nem túl kellemes munkahelyen vagyunk. Jelenlegi meglátásom szerint, ebből a 9 pontból 6 igaz arra a helyre, ahol dolgozom.
De lentebb,az oldalon olvasható egy kis felsorolás: (én x-et teszek oda, ami igaz rám és az x után megjegyzést írok, ha ez szükséges)
Ezek a mérgező munkahely tünetei, melyeket magadon tapasztalhatsz:
- stressz, szorongás x
- egyre sűrűsödő és erősödő rosszullétek, pánikrohamok
- gyomorfájdalmak, bélrendszeri gyulladások x
- immunrendszer általános gyengülése ("mindent elkapunk", állandó nátha, torokgyulladás) x (Évente egyszer szoktam beteg lenni, vagy kétszer. Mióta itt vagyok, hideg időben vagy 2-szer voltam beteg, de lehet többször. Nem segít ezen az se, hogy ér minket a szabad, hideg levegő. Meleg védőital meg nincs.)
- depresszió x (Igaz, lehet esetemben még csak sima, egyszerű lehangoltságról, kedvtelenségről, fáradtságról van szó.)
- fejfájás
- szédülés x
- alvászavarok
- folyamatos feszült állapot,mely a családi életünkre is rányomja a bélyegét x (Még ha nincs is párom, a "családi" szót gondolom le lehet cserélni "magánéleti" szóra.)
Noha már egyedül ünneplem a karácsonyt, megtartottam a karácsonyt. Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, miket adtam magamnak, karácsonyi ajándék gyanánt.
Black Friday keretén belül lehetőség nyílt arra, hogy az ember olcsóbban vegyen tanfolyamokat, Szólómániától. Éltem ezzel a lehetőséggel, hiszen kedvező volt az ajánlat: 66%-al volt kisebb az ár.
Szólómánia azon személyekre is gondolt, akiknek már megvan néhány kurzus, hiszen:
És gondoltam azokra is, akiknek már megvan 1 vagy több Szólómánia kurzus. A meglevő kurzusaid alapján a 66% kedvezményt további extra kedvezménnyel egészítem ki számodra. Így most harmadáron beszerezheted a még hiányzó tanfolyamokat.
A Szólómánia-tanfolyamokat és a laptopot nemcsak karácsonyra vettem meg magamnak, hanem névnapra, szülinapra is.
Már egy ideje terveztem azt, hogy új laptopot vegyek, hiszen az első laptopom felett eljárt az idő: ha jól emlékszem, 2014-ben lett megvéve. (4GB ram van benne. A proci se olyan hú, de jó már és bizonyos programok már el se futnak rajta.)
Ezt az új laptopot egyébként használtan vettem egy szaküzletben, szóval előttem valaki más használta. Viszont így olcsóbban megúsztam a laptop-kérdést.
Mostanság már nem főzök, nem is sütök. A munkahelyen lehetőség adódott arra, hogy az ember rendeljen karácsony alkalmából sütiket. Na, így vittem haza 25.-e előtt diós hókiflit, barackos hókiflit, sajtos masnit, köményes stanglit, meg leveles vajas rudat. (Meg még vagy 5 darabos sütit, pl: gesztenyés szelet, citromos mignon.)
24.-én tudtam boltba menni. Úgy gondoltam, hogy veszek azt, amit tudok, amit találok. A Spar-ba mentem, mert az tartott nyitva délig. Csirkepaprikást nem láttam, helyette két terméket tudtam a kosárba tenni: rakott káposzta és rakott krumpli.
Korábban vettem egy "válogatást" abból a márkából, amit megszoktam. Viszont ezt még két másik csomaggal kiegészítettem.
Az egyik talán a legolcsóbb fajta, a másik elvileg a drágák közé tartozik.
Ezt még talán ősszel vettem meg. Eredetileg olyan takarót kerestem, ami karácsonyi mintájú... csak nem találtam olyant, ami tetszett volna. Végül erre a takaróra esett a választásom. A zöld színe miatt kissé karácsonyos hangulatú, de ugyanezzel a zölddel megállja a helyét nyáron is.
Mostanság nem főzök... viszont ez nem jelenti azt, hogy pl. 2026 márciusában ne főznék. Lehet, hetek kérdése és visszatérek a főzéshez, sütéshez.
A Rossmann-ban megláttam ezt a szettet és megtetszett. Igaz, ennek alapszíne fehér, de rajta a minta tetszetős. Nekem az ilyen, kissé elegánsabb stílus jobban bejön, mint a cuki-muki, rajzocskák.
Ezt igazából a karácsony előtti utolsó munkanapomon akartam beletenni a hajamba. Viszont mivel korábban el kellett pakolni, ez eltűnt a szekrény mélyén (szimplán behajítottam). Talán jövőre.
Meglátásom szerint nemcsak hajcsatként használható fel ez.
Sok mindent erről nem tudok még írni. Olcsóbbak közé tartozik, vanília. El fog fogyni, attól függetlenül, hogy újraveszem vagy sem.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a következő bejegyzésnél!
Elérkezett december 24-e. Szóval: kellemes ünnepeket minden olvasómnak!
Én még dolgozom. Igaz, gondolkodom azon, hogy nem-e jobb, ha továbbállok másik munkahelyre. Viszont vannak, akik nem ilyen szerencsések, ők nem választhattak a maradás és elmenés közt. Őket elküldték az OBI-ból, mint ahogy kiderül a (lentebb található) videó címéből, vagy a (lentebb belinkelt) cikkekből.
Akit videó formájában érdekel a hír:
...és aki inkább olvasna, erre a linkre kattintva a HVG-s hírt olvashatja el, de a Telex-en is elolvashatja a hírt.
A videóban szó esik arról, hogy mikortól lehet csoportos leépítésről beszélni (egyszerre 30 fő elküldése egy hónapban, egy megyében).
Igazából egy kirúgott személy számára mindegy is, csoportos, vagy nem csoportos. Ki van rúgva, ennyi a lényeg, kereshet másik munkahelyet.
Újra rendeltem könyveket, most az antikvariumtól. Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy milyen könyveket rendeltem meg, Nézd meg a listát, hátha neked is lesz valami, ami megtetszik!
Ez volt az egyik könyv, amit nagyon vártam, hogy megérkezzen. Egyszer Szólómánia ajánlotta ezt a könyvet és kis utánanézéssel felkerült a listára.
Amikor otthon kezembe fogtam ezt a könyvet, meglepődtem, hogy ilyen vastag kötetről van szó. Ennek ellenére már megérkezése napján elkezdtem olvasni. Jelenleg úgy gondolom, ez nem lesz eladva. (De majd meglátjuk, mit hoz a sors, meg a jövő.)
Lévén gitározok, meg zenéket készítek, nem meglepő, hogy ez is a kosárba került. Ez a lexikon nem mai darab, egész pontosan 1978-as kiadású.
1985-ös kiadású és belül, az első oldalakon látható, ez egy könyvtárban volt, de már törölték az állományból. Ha az ember meg akarja tudni, hogy másoknak mi a véleménye erről a kötetről, akkor bajban van, hiszen a moly.hu-n erről nincs semmiféle vélemény se. (Legalábbis 2025 novemberében nem olvasható vélemény.)
Most (novemberben) 1280 forintba került ez a kötet. Maga a cím érdekes és elolvasva a borítószöveget, kedvet csinál az olvasáshoz.
A szerző depressziójáról ír és arról is, hogy a futás hogyan jelent meg az életében.
Miután a Pál Feris könyvet elolvastam, talán ez lesz a következő, amit elkezdek.
A rendelésnél lehetett választani, hogy az ember szeretne-e ajándékként könyvet vagy sem. Én az igent választottam.
Nos, ezt a regényt nagy eséllyel nem tenném be a kosárba, de amiért hozzám került, valamikor sort kerítek az elolvasására.
Helen Fielding könyve került hozzám: Bridget Jones naplója 2.
Ez a bejegyzés ennyi volt most. Köszi, ha eddig elolvastad! "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Párkapcsolatról, nemiségről, genderről nem igazán írtam eddig ezen a felületen. ...hát, most ez kissé módosul.
(!!! Akit nem érdekel semmilyen formában a politika, még említés szinten se, az körültekintően nézze meg a videókat, vagy meg se nézze!!!)
A napokban a Youtube feldobott egy videót nekem, nem túl kellemes témában. Íme:
...és ha továbbnézem a Youtube oldalát, akkor még néhány videó a téma kapcsán:
...és nyilván tudom, hogy nemcsak a gyengébbik nemhez tartozó egyén lehet az áldozat. Csak azért azt is hozzá kell tenni, hogy mégis sokszor a nők azok, akik az áldozatok.
...és arról, hogy én mennyire érzem magam nőnek, meg mennyire örülök annak, hogy nőnek születtem, nem írnék ebben a bejegyzésben.
Most úgy kezdtem el ezt a bejegyzést, hogy igazából nem tudom, miről is fog pontosan szólni. Mindenesetre, jó olvasást!
Egyre közelebb van az év vége, ezzel együtt a karácsony is. Őszintén, nincs meg bennem az a várakozás a karácsony felé, ami annó volt. Nyilván örülök neki, fát fogok állítani (műfenyőt), veszek magamnak ajándékokat, igyekszem ünnepi ételekkel ellátni magamat.
Még vége se volt a Halloween-nek, de a karácsonyi díszek, miegymások megjelentek a boltok polcain. Vettem is már jó néhány dolgot. Első terítőmet megvettem: a Lidl-ben kapható, zöld alapszínű, arany csillagos terítőt. Most ez díszíti az íróasztalt. Már egy csomag szaloncukrot is vettem, ezt nyilván az ünnepekre tartogatom.
Szerencsére a karácsonyi napokon nem lesz nyitva az a hely, ahol dolgozom jelenleg, szóval legalább nyugalmas napoknak nézek elébe, legalábbis ebben a tekintetben.
Próbálok napi szinten olvasni, de ez nem mindig sikerül. Jelenleg mindig hódít nálam az önfejlesztés témája. Igazából van is miért forgatni az ilyesfajta könyveket. A közeljövőben nagy eséllyel újabb könyveket fogok rendelni.
A közelmúltban vettem kézfertőtlenítőt és azóta rendszeresen is használom, miután leszállok a villamosról és egy kicsit sétáltam. Így legalább úgy érzem, tisztább a kezem. Ennek köszönhetően eljutottam oda, hogy ha hazaérek és bemegyek a szobába, nem kell azonnal a fürdő felé vennem az irányt kézmosás miatt, hanem kicsit gitározhatok.
Igyekszem napi szinten kézbe venni a gitárt, gyakorlás terén. Remélhetőleg eljutok arra a szintre (ismét?), hogy akár fél, egy órát is pengessem a húrokat. Ha az ember zenész (legyen hobbizenész, vagy hivatalosan képzett zenész), a gyakorlás fontos.
Ez a bejegyzés most ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Sziasztok! Ebben a bejegyzésben azokról az illatokról fogok írni, amik elfogytak ezen év nyarán/tavaszán. Jó olvasást!
Amikor még 3 műszakos operátorként dolgoztam, akkor volt munkatársam, aki avonozott. Szóval így lehetőségem nyílt arra, hogy avonos termékeket szerezzek be. Én magam annó oriflameztem, szóval a konkurensnél voltam. (De a tagságom talán azóta megszűnt egyébként, több, mint 1 éve nem rendeltem Oriflame-s dolgokat.)
Ezt a 3 illatot az olcsóságuk miatt vettem meg és amiatt, hogy viszonylag sokat is adnak. Igaz, ezek nem szószerinti parfümök, de ugye illatnak akkor is megteszik.
Az egyik a B.U.. márkájú (amit én csak úgy olvasok, hogy bú!, mintha egy szellem ijesztegetné az embert), másik Star nature-tól van.
Az "Absolute me" fantázianevű illat (ez lenne a B.U. illata) számomra rózsásnak és púderesnek tűnik és talán valóban ilyen illatúnak is szánták. Nem kizárt, hogy valamikor később újra fogom venni.
Az unikornisos üvegcsére ránézve az jut eszembe, hogy ez egy kislányos illat. Valóban, amolyan vattacukor íze dereng fel, ahogy megszagolom ezt az illatot. Egyeseknek talán túlságosan is édes. Ennél sincs kizárva, hogy újra fogom venni.
Aztán az újabb illatok. Az egyik Nike, másik a Spirit-től van.
Ha jól emlékszem, a Spirit illata le volt akciózva. Megszagolva édes, de nem vattacukrosan. Kissé arra a pipacsos parfümre emlékeztet, ami a kedvencem (és amúgy nem is olcsó. Annó annak a pipacsos parfümnek az utánzatát vették meg nekem. Azóta már egyszer megvettem az igazit.)
A Nike illata viszont ezzel szemben lédúsabb és édesebb.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Ebben a bejegyzésben egy olyan eseményről írok nektek, ami mérföldkőnek tekinthető az életemben. Jó olvasást!
...Igaz, előtte egy kevésbé kellemes dologról is beszámolok.
Ősszel, azt egyik munkatársam révén, adódott egy lehetőség: a költözés esélye, egy olyan helyre, ahol nincs lakótárs, de szobatárs se. Nos, ezt a lehetőséget kétszer vesztettem el.
Első alkalommal azért vesztettem el, mert mint kiderült, az új bérlőtől többet vár a tulaj, mint a jelenlegi bérlőtől. A jelenlegi bérlőnek elég volt összesen 3 havi lakbért (2 havi kaució és 1 havi tárgyhavi lakbér) letenni beköltözéskor. A lakbér összegét jelöljük x-el.
Nem kellett sokat várni arra, hogy kiderüljön, hogy az új bérlőtől már 3 havi kauciót és 1 havi tárgyhavit kér a tulaj... és az x nőtt y-vel.
Szóval nagyon gyorsan letettem erről az egészről.
Eltelt közel egy hónap. Egyik nap a munkatárs elkezdte kérdezgetni a többieket, nem-e érdekli őket egy lakás? Kiderült, hogy a tulaj megelégszik x+z lakbérrel (és z kisebb, mint y) és elég neki a 2 havi kaució.
Talán egyik kedden derült ki, hogy számomra mégis csak elérhető lehet az otthoni egyedüllét.
Viszont azzal a tulajjal beszélve, megtudhattam, hogy ő nem fog rám várni. Akkor sem, ha én becsületesen összekaparom a pénzt arra az időpontra, amikor a jelenlegi lakó elhagyja az ingatlant és akkor sem, ha a jelenlegi lakót ismerem.
Sejtettem, ez mit jelent. Azt a veszélyt jelenti, hogy én hiába mondanék le a szabadnapjaimról, hiába takarékoskodnék ezerrel, hiába nem költenék szinte semmire se, hiába mennék heti 6 napot, valaki más elhappolja a lakást előlem, mire eljönne a várva várt nap, vagyis mire összegyűjteném a megfelelő összeget.
És lám, lőn az igazság:
Másnap el is "vitték" a lakást. Egy napig élt számomra a lehetőség. Egyetlen egy napig.
Szóval csúnyán fogalmazva, maradok ott a *eggemen, ahol vagyok, mert egy nap nem tudok több, mint 150 ezret összekaparni a semmiből.
(Konkrét számokat nem írnék, ha nem gond. Nem 150 ezer kellett volna még, hanem több.)
Úgy fest a dolog, hogy a karácsonyt is itt fogom tölteni, ahol jelenleg lakom.
...és igazából ki tudja, hány hónapot fogok még itt tölteni.
Felmértem reálisan, hogy nekem mennyire opció a költözés? ...és megállapíthattam, hogy ezt a lehetőséget nekem most el kell engedni, hiszen:
Jelenleg emellett nem látom úgy, hogy érdemes lenne más lakótárshoz költöznöm.
A költözés helyett így az el nem költött pénz egy részét tartaléknak meghagyom, másik részét pedig szükséges dolgokra költöm.
Ilyen szükséges dolog az újnak mondható laptop is.
A régebbi laptop 4 GB ram-mal rendelkezik és a többi dolgot hagyjuk is. Számomra még megfelelő lenne az a laptop is, csak ugye már 2025-öt írunk és a 4 GB ram kevéskének bizonyul, emellett bizonyos programokat el is lehet felejteni. Engem meg érdekel a zeneszerkesztés és a grafika világa és itt bizony már ez a laptop kevés. Sajnos.
Így végül hosszasnak mondható keresés után meglett az a laptop, amit megfelelőnek találtam. Igaz, hogy használtam vettem egy szaküzletből/szaküzletben és emellett kisebb is a képernyő, de a célnak megfelel.
A kicsi képernyőről annyit, hogy vannak monitorok, max. veszek egy monitort a laptophoz. (Hallottam már ilyen megoldásról, szóval nem ördögtől való ez.)
(Ui: nemcsak azt néztem, hogy a laptop-ban mennyi ram van, mielőtt valaki azt hinné. :D)
Egy időre a költözés jegelve lesz, úgy néz ki. Igazából az is kérdéses, hogy megéri-e másik lakótársas helyre költözni vagy sem. Azt a helyzetet se szeretném, hogy a jelenlegi lakótársat sírom vissza, mert az új az rosszabb nála.
Azóta már a Filmdallam 7. fordulójára csináltam egy zenét az új laptopon. (A videóalapanyag adott és ez alá kell valamiféle zenét készítenie az embernek. A filmdallamos cuccot egyébként Szólómánia találta ki. )
Az új laptoppal készített videót várhatóan november 20-án láthatjátok, Szólómánia videójában. (A beküldött "megoldásokat" Szólómánia bemutatja a videójában.)
A munkahelyen is maradok, annak ellenére, hogy az idegeskedés szinte állandóan jelen van az életemben. Talán az se túlságosan tetszik, hogy "állandó délutános"-ként tartanak számon. (De talán mégis jobb délutánra menni dolgozni.)
Ez a bejegyzés ennyi volt. "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
Szombat estig (Október 18) volt lehetőség arra, hogy az ember beiratkozzon egy tanfolyamra, ami az akkordokkal foglalkozik. Hát tudom, ez az információ nem sokakat érint, lévén online kurzusféle, meg lévén zenélés és lévén gitárral kapcsolatos elsősorban az egész.
Amikor megtudtam, hogy indul egy tanfolyam, feliratkoztam az érdeklődők listájára. Akkor se tudtam még, hogy amúgy élek-e a lehetőséggel vagy sem... és amikor megnyílt a lehetőség, akkor is gondolkodó üzemmódban voltam: megéri-e nekem erre kiadni a pénzt?
Itt most nem arról van szó, hogy Szólómánia ezen tanfolyama mennyire jó, vagy mennyire *zar. Itt arról van szó, hogy én mennyire tudok ezzel foglalkozni?
Ugyanis mostanság jó, ha pár percre előveszem a gitárt egy nap. Ennél nyilván sokkal több gyakorlás kellene egy nap, független attól, hogy megvásárlok-e bármilyen, zenével kapcsolatos tanfolyamot, vagy sem.
Szóval szombat volt a határidő, vagyis október 18.-a. Ezt a napot későn kezdtem el... nagy eséllyel már kezdi a hatását kifejteni az, hogy délutános munkarendbe vagyok beosztva, minden egyes munkanap.
Még gondolkodtam azon, hogy menjek-e boltba vagy sem, hiszen szombatonként mostanság nem szokásom elmenni boltba. Úgy döntöttem, elmegyek vásárolni.
Aztán hazaérkezés után következett a kötelező takarítás.
Hajnal 2 óra, vasárnap, ami a naptárat illeti. Ekkor kaptam észbe, hogy basszus, amúgy szombat 23:59-ig lett volna lehetőségem beiratkozni a tanfolyamra. Szóval lemaradtam.
Viszont nem dőlök a kardomba, ezen elhalasztott lehetőség miatt. Ugyanis:
Egyébként az "arany támogató" anyagilag kevésbé fájóbb és abban biztos vagyok, hogy ezt az opciót választva is tud újat tanulni az ember.
Amúgy meg amikor Szólómánia behozta a támogatói dolgot, már akkor érdekelt, hogy én is támogató legyek, hiszen minden hónapban újabb és újabb tanulnivaló, elemezni való, kivesézni való érkezik. Csak akkor még olyan munkahelyen dolgoztam, ahol ez a fajta kiadás inkább kerülendő volt.
Most viszont talán eljött annak az ideje, hogy megnézek egy hónapot támogatóként.
Ismét eljött az október. Nem különösképpen készültem/készülök erre a napra.
Annyi biztos, hogy szeptemberben, amikor Pepco-ban jártam, már megjelentek a különféle dekorációk:
Talán már ekkor megláttam egy diszkógömböt utánzó dísztököt. 1800 forintba kerül annak, aki megveszi.
Spar-ban pedig megjelent a RÉMtúró,a vérnarancs ízű krémtúró.
Nem tervezek különösebb dolgot. Halloweenre csak az a dísztök emlékeztet, amit szeptemberben vettem. Most jut eszembe, valamikor régebben vettem valami csontvázas fényfüzért. Talán előszedem, de nem biztos. (Azóta már előszedtem. :D)
Néhány dolog, amit vettem Halloween alkalmából:
Tavaly is volt ez a limitált kiadású termék. Ízlett. Most is vettem. Azért a színe elrettentő sokaknak, hiszen szürkés színű.
Dísztök. Mivel ilyen "tükrös", ezüstszinű, így karácsonyra is megfelelő lehet. Régebben is felkeltette az érdeklődésemet a diszkógömb.
Lidl-ben kapható (volt) halloweenes chips. Az egyik tejfölös, másik kecthapos ízesítésű.
...és több dolog egy képen. Vettem arcra tetoválást, néhányat a minták közül feltennék az arcomra és úgy mennék dolgozni, ha már október utolsó napja lesz. A másik túrórudi, a harmadik meg narancsos-csokis kávéféle.
Mivel október utolsó munkanapján dolgozni fogok, ebből fog állni leginkább a napom. Munka után késő este fogok hazaérkezni, szóval nem lesz sok hátra a Halloween-ből. Talán eszembe fog jutni, hogy ez a pár óra különlegesebb, így például mondjuk egy narancsos jegeskávét felbontok.
Boldog Halloweent minden olvasónak, aki tartja!
Most a szerda számomra szabadnap, vagyis október 22-e. Mivel ezen a napon távol vagyok a munkától, így lehetőségem adódik elmenni boltba és letudni pár dolgot, amit éjfélkor munka után nem lehet.
Hamarosan úgyis jön az október utolsó napja, szóval ideillő kép. :D
Hallom, ahogy osztogatják a jókívánságokat egymásnak az emberek: az eladók a vásárlóknak és talán fordítva is. Nem értem. Erre az egy napra, mai napig, éjfélig kívánnak pihenést? Először nem esik le, miért záporoznak ezek a mondatok a pénztáraknál.
Számomra természetes, hogy holnap az munkanap. (vagyis az október 23-a)
...aztán leesik, mire fel ez a nagy "Jó pihenést"-ezés.
Holnap ünnepnap. Az emberek többsége távol marad a munkától és talán még hosszú hétvége is lesz számukra, lévén 23-a az csütörtök... utána meg egy munkanap lenne, utána már következik a hétvége.
Szóval ezért kívánnak az emberek egymásnak jóleső időtöltést.
...és rájövök, én nem tartozom az átlag közé. Az én valóságom merőben más, mint a többségnek. Számomra másként alakulnak a munkanapok és a szabadságok is.
A megszokott munkarend az "irodistáké": tehát hétfőtől péntekig, reggeltől délután 4-5 óráig. Ha az ember kinyitja az újságot* egy olyan cikknél, ami karrierrel kapcsolatos, nagy eséllyel olyan szavakat fog olvasni, amik az irodákra jellemzőek. (Pl: email,monitor, irodaszék.)
Jelenleg olyan helyen dolgozom, ahol állandó délutánosként szereplek. Emellett ünnepnapok se nagyon léteznek, mert akkor is nyitva vagyunk.
Most elvileg hosszú hétvége van/volt/lesz. Ez 4 napot jelent. Én ebből 3 napot dolgozok.
Mindehhez tartozik, hogy én egy otthonülős ember vagyok és ez ünnep idején még jobban igaz, hiszen a boltok zárva tartanak. Buliba se szokásom járni. Amúgy is, a bulikban szokás metál, rock zenére táncolni?
Nyilván nem vagyok csodabogár amiatt, mert nekem vasárnap, ünnepnap is munkanap tud lenni. Ott vannak azok az emberek, akik tömegközeledést segítik elő, vagy eü-ben dolgoznak. Csak mégis, az újságokban előbb lesz szó irodai munkáról (és időről), mint arról, hogy valaki mondjuk karácsonykor dolgozik 24 órában.
Mivel ünnepnapon dolgoztam, láttam magyar zászlókat. Egyből az jutott eszembe, hogy mennek fideszes rendezvényre.
Manapság a zászló látványa összefonódott a narancspárttal. Békemenet, zászló-zászló-szív, "anya nő, az apa férfi", "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját", "Nőügyekkel nem foglalkozom", röghözkötés (hallgatói szerződés), Erzsébet-utalvány.
Hány embernek jut eszébe a jelenlegi kormánypárt, amikor meglát valahol egy magyar zászlót?
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Remélhetőleg mindenkinek jól telt ez a hétvége, ez a pár nap, függetlenül attól, hogy ment-e dolgozni vagy sem. "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
*Most így a példa kedvéért, mikor már megírtam ezt a bejegyzést, néhány példa:
Valahogy számomra nagyon kitűnik, hogy egy cikkben/könyvben ki a célközönség. Nyilván nem az operátor fog okostelefonon egyeztetni egy munkahelyi üzletről, nem a takarítónak jár a céges autó. Viszont munkásszállásról, műszakos munkarendről, hétvégi munkavégzésről, állómunka végzésről mintha kevesebb szó esne.
Ezt a bejegyzést úgy kezdem, hogy nem tudom, miről is fog szólni pontosan és mikor fog kikerülni nyilvános posztok közé.
Aki rendszeresen követi a blogot, észrevehette, a posztok nem érkeznek már megszokott rendszerességgel. Már nem biztos az, hogy heti 2 poszt megjelenik ezen az oldalon.
A Youtube-oldalon, a videókkal kapcsolatban még rosszabb a helyzet. Ott ennyire se jönnek friss tartalmak, mint itt, a blogon.
Aki olvassa a Youtube-n írt kommentjeimet és követi Szólómánia videóit, ott megtudhatta, hogy nekem esélyem nyílt (volna) arra, hogy elköltözzek valahova, ahol egyedül tudok lakni. Ez számomra nagy előrelépés lett volna, hiszen jelenleg lakótársas albérletben töltöm a szabadnapjaimat. (És ez a lakótárs egyébként H.O-ban dolgozik, szóval nem igazán szoktam egyedül lenni a lakásban.)
A napokban kiderült, hogy ez a költözős terv semmis. Ugyanis hiába költöznek ki az adott albérletből, mert:
Ezt a fajta költekezést pedig én nem igazán tudom megengedni magamnak és ott lakva nem biztos, hogy annyira megéri. Azt is kell ám nézni, hogy a lakbér (és számlák) kifizetése után meg tudom-e engedni magamnak azt, hogy szükség esetén gyógyszert, cipőt vegyek például.
Mindez azt eredményezte, hogy hiába éltem bele magam a költözésbe (és abba, hogy az mivel járhat: például akkor többet fogok gitározni), maradok ott, ahol jelenleg lakom.
Persze próbálom a jó oldalát nézni annak, hogy így alakult.
Bizonyos dolgok miatt jobb délelőtt letudni a munkát, mint délután. Az, hogy késő este érek haza a munkából, befolyásolja azt is, hogy mennyire tudok a bloggal foglalkozni, mennyire gitározok, meg természetesen azt is, hogy mikor tudok boltba menni.
Talán egy kis idő kell arra, hogy lenyugodjanak a kedélyek és ahhoz is talán idő kell, míg ebbe az egész új helyzetbe beleszokok.
Itt is próbálom a jó oldalát nézni a helyzetnek, meglátni azt, hogy amúgy tök jó, hogy délutánra járok.
Mostanság rákaptam arra, hogy a közeli turkálóba járjak. Ott szerdánként újul meg (elvileg) a készlet, és napról napra csökken a darabár. 1600 forintról indulunk és 800 forintig (vagy 400?) megyünk le.
Eleinte, amikor még több szabadnappal rendelkeztem a jelenlegi munkahelyemen, olyan napokon szerettem járni ebbe a turkálóba, amikor 800-400 forintba került egy ruhadarab.
Most már viszont az új napokon járok ebbe a turkálóba (legalábbis mostanság), így 1600 forintba kerül egy adott ruha, attól függetlenül, hogy az póló vagy nadrág, vagy más.
Ha bemegyek a Pepcoba, azt látom, hogy egy kabát/mellény van akár 8000 is, vagy ha bemegyek a Kik-be, akkor hiába lenne jó úgy-ahogy egy rövidnadrág, 4000 forint darabja.
Szóval, még akkor is megéri a közeli turkálóba elmenni, ha nem olyan rég az az 1600 forint 1500 forint volt.
Jobb 5 ruhadarabot megvenni 8000 forintért, mint ugyanennyi ruhadarabot 70 ezer forintért.
Mióta az új munkahelyemen dolgozom, a főzések-sütések száma megritkult. Igaz, amikor takarítóként dolgoztam, akkor se voltam olyan hú, de nagy főzős ember (lévén, nem volt olyan nagy a fizetés). Azelőtt meg ugye munkásszállón laktam, szóval hanyagoltam is az ilyesféle kajakészítést.
Amióta új munkahelyen lakom, úgymond leszoktam a főzésről-sütésről. Talán későbbiekben lesz változás ez ügyben, de lehet, jó ideig így marad.
Háttérbe szorult a zenélés is. Persze ennek a dolognak nem örülök és bánt is a dolog.
Amikor hazaérek, rendszeresen azt nézem, mit kell letudni? Másnapra ruha, másnapra a kaja, stb. Az élvezetek? Jól esik feküdni az ágyon/ágyban és pihenni.
Őszintén, az se nagyon segít a helyzeten, hogy nem szeretném, ha a zenélésemet (gyakorlásra értem) más is hallja. Ez a hozzáállás a munkásszállón lakva is megjelent: nem szerettem volna, ha kopogtatnak, mondván zavaró az, amit csinálok. (Pedig akkor se hangoskodtam, nem tekertem fel a hangerőt az erősítőn.)
Bizonyos dolgok nem úgy alakultak/alakulnak, ahogy szerettem volna. Mindezek ellenére próbálom ezeknek a történéseknek a jó oldalát nézni.
Mit hoz a jövő? Nem tudom.
Egy ideig ezen a munkahelyen tervezek maradni, ahol jelenleg dolgozom.
Az otthon is egy ideig még egészen biztosan azt a helyet fogja jelenteni, ahol jelenleg vagyok.
Remélhetőleg a zenélést újra visszahozom a mindennapjaimba. Talán a közeljövőben újabb hangszert veszek (igen, nemcsak a gitár érdekel :D), az önismerettel is foglalkozni tervezek a későbbiekben is.
Ez a bejegyzés most ennyi volt. Lehet, nem lett túl pozitív.. majd talán a következő. Addig is, legyen jó napod!
Az elmúlt hetekben alkalmam adódott arra, hogy megvegyek egy másfajta krumplisalátát is a Lidl-ben. Eddig én szinte mindig csak a kék címkés változattal találkoztam.
Rendes áron vásároltam meg, de egyszer belefér, hogy kb. 1500 forintért a kosárba tegyem.
(Ez egy régi bejegyzés. A legutolsó munkahelyem ekkor vagy a takarítós, vagy a 3 műszakos gyári munka volt. Talán ez a bejegyzés már egy éves is megvan.)
Mielőtt operátorként dolgoztam volna, engem ez a kérdés érdekelt volna... sőt, érdekelt is, csak hát annyira nincs erről szó sehol se. Maximum kommentek erejéig van erről szó, hogy valaki leírja, hogy fárasztó operátorként dolgozni, aztán ennyi. Viszont engem érdekelt volna már egy olyan poszt régebben is, amiben az illető leírja, hogy egy nap mondjuk miből áll, mi a legfontosabb, hogyan telik egy munkanap.
Amikor általános iskolába jártam, akkor tudtam, hogy én nem szeretnék operátorként dolgozni, már azért se, mert az alvás-ébrenlét az teljesen másként alakul, nem rendszeresen ugyanakkor kell felkelni és lefeküdni.
Emellett, azért ott volt az is, hogy a családban szerették azt, hogy nem későn, hanem korán kelek. Tehát, kialakult egy olyan társítás nálam, miszerint a későnkelés egy nagyon rossz dolog, míg a koránkelés és ezzel együtt járó koránfekvés pedig pozitív dolog.
Naná, hogy nem tudtam elkerülni azt, hogy én is mini droidka legyek. Megtapasztalhattam, milyen is, amikor darabszám a minden és még az emberi szükségletek kielégítése is olykor háttérbe szorul. (Itt a wc-re és evésre gondolok.)
*zar. Ha olyan helyen vagy, akkor meg nagyon *zar.
Az, hogy milyen sorsod van egy munkahelyen, nagyban függ a munka típusától és attól is, kikkel vagy együtt. Az is nagyban hozzájárul a kedvedhez, hogy számodra mi az, ami még elviselhető és mi az, amitől már szinte kifutsz a világból.
Lehet, téged nem zavar, ha rövidek a szünetek, hiszen nem eszel a munkahelyen és nem is cigizel.
Viszont ha olyan vagy, aki nem szereti a feszesen betartott szünetrendet (amikor már egy perces késés is gond lehet), akkor eléggé esélyes, hogy már első nap lesz kellemetlen élményed.
Ha nehezen bírod azt, hogy megállás nélkül kell dolgoznod (még orrot fújni se állhatsz meg!), akkor te bizony szenvedni fogsz a munkahelyeden, nagyon úgy néz ki.
Az is számít, milyen területen dolgozol. Van, ahol nem elég a köpeny, bakkancs, hanem kell hajháló. Van, ahol még maszkot is kell viselni. (Covid-időszak. Dereng?)
Van, ahol étkezőig eljutni 10 percbe kerül. Van, ahol cigizni tilos, ez pedig dohányosként nagy probléma tud lenni. Van, ahol a munkavégzéshez feltétel a megfelelő vérkép.
Ez is változó.
Ez is változó. Van, ahol mindenki egyszerre megy szünetre, az adott területről. Van, ahol területen belül "csúsztatva" vannak a szünetek: tehát egyik mondjuk kimegy 11:40kor, aztán 12 órára visszaér mondjuk, a másik 12 órakor megy ki szünetre.
Voltam olyan helyen, ahol én dönthettem el, mikor megyek ki szünetre.
Viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy a dolgozók szeretik onnantól kezdve számolni a szünetet, mikor elhagyod a gépet. Ez pedig azt jelenti, hogy magával a sétával már megy a szünet. Legutóbbi munkahelyemen így volt, a területről egészen az étkezőig 2-3 perces sétát kellett letudni ahhoz, hogy étkezőig eljuss és ugyanennyi vissza.
Eddig olyan helyen dolgoztam, ahol bármikor ki lehet menni szünetre. Azt viszont nem szokták díjazni, ha szünet végével jön rád a szapora és te kimennél wc-re. Volt, hogy én emiatt késtem szünetről, mert szünet végével rámjött a szapora és hát leordította a fejemet a munkatárs, amiért nem voltam hajlandó be*zarni.
Eddig olyan helyen dolgoztam, amit gyárnak lehet nevezni, de voltam olyan helyen is, ami nem kifejezetten gyár, de ugyanúgy darabszám volt a lényeg.
Munkahelye válogatja, hogy hol mi a szokás. Van, ahol mindenki automatikusan kap öltözőszekrényt. Van, ahol nincs öltözőszekrény mindenkinek. Van, ahol a gyártási területre beviszik az emberek a cuccaikat (mondjuk egy sarkot, asztallal, erre kijelölnek).
Legutóbbi munkahelyen, ahol dolgoztam, nemcsak öltözőszekrényt kapott a dolgozó, hanem ún. kajaszekrényt is. Ebbe a kis tárolóba lehetett tenni az ételt, miegymást.
Tehát, mikor az ember megindult kifele az étkező felé, akkor a kajaszekrényből vehette ki az ebédet/egyebet.
A ruházat kérdése is attól függ, hogy pontosan melyik cégnél dolgozik valaki.
Mint ahogy a bejegyzés elején jeleztem, ezt a bejegyzést még régebben írtam, talán 1 évvel ezelőtt. Akkor még vagy a 3 műszakos munkahelyemen töltöttem a napjaim nagy részét, vagy takarítottam már.
Ha megkérdezik tőlem, akadt-e olyan munka(folyamat), ami valamennyire érdekes volt számomra, akkor igent mondanék. Legutóbbi gyári munkahelyemen az egyik területen volt ilyen.
Azelőtti munkahelyen pedig ügyeltek arra, hogy a dolgozónak kissé változatosabb legyen a munkavégzése: 4 órát ezt csinálta, 4 órát azt csinálta. Emellett többen részesültek abban a lehetőségben, hogy 4 órát ülve, másik 4 órát pedig állva dolgozhattak.
Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt írom, hogy sokat számít az, hogy az embernek mi a fontos egy munkával kapcsolatban és milyen munkatársakat kap. Ha valakinek sokat számít az, hogy éjszaka aludjon, vagy a délutánjai szabadok legyenek, akkor nagyon nagy eséllyel a többműszakos munkarend aligha fog tetszeni neki. Ha valakit nem érdekel, hogy a munkatársakkal milyen viszonyt ápol, csak bejár dolgozni és szótlanul végrehajtja a feladatokat, akkor őt nem fogja zavarni, ha kihagyják a beszélgetésből.
Az is sokat számít, hogy milyen körülmények közt dolgozik valaki és az is, hogy ahova hazatér, ott mi várja. Ágyipoloskák? Vagy a nyugalom?
Ez a bejegyzés ennyi volt. Remélem, hasznos volt számodra. :) "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
(Ezt a bejegyzést még nyáron kezdtem el írni.)
Ülök a gép előtt, lassan ebédidő következik, utána meg ugye készülődés és irány a munka.
...és eszembejut az a gondolat, mondat, amit már több helyen olvastam. Amikor az albérlet vs saját ingatlan kérdése előjön, előjön az a vélemény is, miszerint az albérletre kiadott pénz az kidobott pénz, míg a saját ingatlanra kiadott pénz az nem kilökött pénz az ablakon.
Egy dologról elfeledkeznek az emberek. Ez pedig nem más, mint az...
...és itt buknak el sokan. Hogyan tudnának összekapargatni egy önerőre valót, hogy hitelt kaphassanak? Persze lehet Ózdon, Miskolchoz közeli Lyukóvölgyben, Taktaharkányban, meg különféle zsákfalvakban is venni ingatlant.
Ha az én esetemet nézzük, akkor:
Az én esetemben talán nem is nagyon van értelme azt boncolgatni, hogy érdemes-e kiadni albérletre pénzt. Nekem vagy az albérlet van, vagy valamelyik pad a közeli parkban. Ilyen egyszerű. Azért fizetek, hogy a lakhelyem ne az utca legyen, ne az egyik padon kelljen töltenem rendszeresen az éjszakát.
A helyzetem nagy eséllyel nem egyedülálló, mert vannak mások is ugyanilyen cipőben, mint én. Néhány cikk, videó arról, hogy amúgy lakhatási válság van:
Oké, hogy Miskolcon olcsó a lakás. Akkor menjen oda lakni mindenki? Menjenek az emberek lakni zsákfalvakba, merthogy akár 500 ezer forintért is kapható egy ház?
Akkor nézzük, Profession.hu szerint mely területeken mennyi állás van (2025. június 24.-ei adat):
(Külföldi országokat nem veszek be a listára, ha nem gond.)
(A bejegyzés eddig volt megírva, innen folytatom 2025 szeptemberben.:D)
A kormány belengette azt a 3%-os hitelt, amivel próbálja a lakhatási válságot kezelni. Ez szép és jó, csak közben lehet látni, hogy az emberek arról írnak posztot, hogy email-ben értesítést kapott, hogy xy eladó emelte az árat.
Szóval hiába a jól hangzó hitel, a lakás(és ház)árak nőttek. ...és ott van az apróbetűs részlet is. Akinek 50%nál nagyobb tulajdonjoga van, az kiesik. (Szóval, talán az is kiesik, akinek pont fele tulajdona van és örökölt. Akkor is, ha azzal az örökölt ingatlannal *zart se ér ilyen-olyan okok miatt.) Ja, a Tb-t se felejtsük el.
Igazából örültem a hírnek, hogy van valami olcsónak mondható hitel, amihez saját-lakhatáshoz lehet jutni. Viszont ehhez is kell önerő, meg miegymás, szóval lehet kapargatni a pénzt összefele továbbra is. Emellett az apróbetűs részek miatt nem egy ember kiesik azon a bizonyos szűrőn.
Konklúzió? Lehet dolgozni ezerrel, hogy az a bizonyos önrész meglegyen. Addig meg lehet albérletben lakni vagy az utcai padon.
*Nyáron még ez volt a helyzet. Igaz, ősszel se sokkal több a fizetés, tehát nem 400 ezerre kell gondolni. Viszont már a 220 ezer forint megvan egy hónapban.
Ezen a nyáron rendeltem először a regikonyvek.hu-ról.
A könyvekért személyesen mentem be, nem kértem se postára, se házhozszállítással, se máshogy.
A depresszió témaköre érdekel engem, de ez gondolom látszik a könyvek címéből is.
Most már szeptember van, a fenti 3 könyvből eddig 2 könyvet olvastam el.
Magánszemélyektől nem igazán szoktam látni, hogy Facebookon ezt a könyvet árulják. A sorozat más részeit viszont igen. Íme:
Netről származó kép.
Netről származó kép.
Netről származó kép.
Igaz, hozzá kell tennem ehhez, hogy még nyáron nézegettem a Facebook-ot ebben a témában. Szóval lehet, azóta már akár 10 ember is árulja a sárga könyvecskét.
Na de térjünk vissza a sárga kis könyvecskére. Meglepődtem, amikor szembesültem a könyv méretével. A képeken nem tűnt ennyire kicsinek. Dr. Juan antonio Vallejo-Nágera írta, aki (legalábbis a könyv megírása idején) pszichiáter volt.
Egy nap alatt túl lehet rajta jutni, mert a betűméret nagy és azért a margó is kiharap nagyobb területet a lapokból.
Mire lehet jó ez a könyv? Arra, hogy az ember leírást kapjon a depresszióról, például:
Számomra mellbevágó kijelentés volt, miszerint:
Ezen mondatok alapján azt szűrheti le az ember, hogy a depresszióst nagy ívben kerülni kell, hiszen vagy tönkremegyünk miatta (mivel foglalkozunk vele), vagy egyszerűen csak elba*zódik a napunk a jelenléte miatt.
Ennek a könyvnek köszönhetően megismerhettem egy új fogalmat, a disztimiás zavart. Ameddig a könyvet el nem olvastam, nem is tudtam, hogy létezik ilyen.
Ez a kötet azóta is várja, hogy elolvassam. Amikor a regikonyvek oldalán megláttam, megörültem neki, hogy csak 500 forintba vagy mennyibe kerül.
1989-es kiadás, szóval nem mai darab. A sárga könyvvel ellentétben, itt a betűméret apró, szóval nem igazán lehet egy nap alatt túljutni rajta.
Talán ez igazából egy tankönyv is lehetne, hiszen belelapozva ilyen témákkal találjuk szemben magunkat:
Új információ volt számomra, hogy ez a furcsa színpárosítású (depresszió és a sárga betűszín) könyv egy tévésorozathoz köthető. Viszont annak ellenére, hogy így van, a sorozat ismerete nélkül is élvezhető, érthető a könyvben leírtak.
Nemcsak a depresszióval foglalkozik, hanem fóbiákkal, evési zavarokkal, pánikbetegséggel, kényszerbetegséggel is.
Elég sok oldalszámot kapott az evészavar (közel 50 oldal), míg a depresszió volt a legrövidebb fejezet: mindössze 17 oldal jutott neki, ha a fejezetet jelző oldalt nem számoljuk bele.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
Az ember szereti a kényelmet. Egyszerűbb és gyorsabb talán megrendelni az adott ételt, mint bajlódni azzal, hogy elkészítse. (+vannak helyzetek, amikor a főzés-sütés nem opció.)
Nem. Hiába gondolja azt valaki, hogy futárnak bárki mehet, meg egy bevándorló is el tudja végezni. (Talán pont egy videóban hallottam ezt a véleményt.)
Jogsim nincs, nem is tervezek se most, se 10 év után, de még 30 év után sem. A robogóhasználat is kiesik, de a biciklizésben se jeleskedem.
Emellett fontos tudni, hogy futárként hóban, fagyban, hőségben, tomboló szélviharban is tudni kell kivinni azt a bizonyos rendelést. Időben oda kell találni, ismerni a környéket (tudom, van GPS) és bicikli esetén igencsak érdemes gyorsabban tekerni.
Kocsi esetén nemcsak az üzemanyagköltséget kell állni, hanem a felmerülő javítási költségeket is.
Ezek a videók segítenek abban, hogy az ember el tudja dönteni, számára mennyire érdemes ezt a futárdolgot választani? Mennyire biztonságos, mennyire kifizetődő?
Korábban egy másik youtube-csatorna is foglalkozott a témával. Ott górcső alá a külföldi vendégmunkásokat vették. Amúgy való igaz, tényleg vannak külföldi munkavállalók, akik futárként dolgoznak és látszik rajtuk, hogy valahonnan máshonnan jöttek.
Szeptemberben Narez tett fel egy videót a témában. Egy történetet mesél el a videóban, egy olyan történetet, amit beküldtek neki (tehát nem vele történt meg):
Szóval a kérdésre a válasz: nem.
Nem vetem meg az ún. kínai konyhát. Persze azt tudom, hogy amiket a kínai éttermekben/kifőzdékben lehet kapni, azok finomított (kevésbé csípős) változatai annak a kajának, amit amúgy elkészítenének.
Talán másoknak nem nagy szó az, ha kínai kaját vesznek és említésre se méltó, ha egy nap hazavisznek mondjuk egy adag omlós csirkét.
Legutóbb talán tavaly szeptemberben ettem utoljára a kínai konyha kínálatából, de most augusztusban meglett az első alkalom 2025-ben.
Augusztusban ismét elérkezett a raktárkisöprés ideje. A facebook oldalukon (vagy az esemény oldalán) nézegettem a képeket és ott az egyik képen megláttam azt a könyvet, amit már egy ideje be akartam szerezni.
...és ezen egy könyv miatt döntöttem amellett, hogy elmegyek erre a vásárra.
A helyszín ugyanaz volt, mint a múltkor. Igaz, így is térképen utánanéztem, hogyan kell eljutni oda, aztán odaérve megláttam, hogy ez a helyszín ugyanaz, mint a múltkor volt.
Kosarat most se adtak. Ennek ellenére több kötettel tértem haza, amikből már párat el is olvastam.
Kis ízelítő, hogy mit is lehetett vásárolni ezen a rendezvényen:
Egy másik bejegyzésben tervezek arról írni, milyen könyvekkel is gazdagodott a gyűjteményem. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!
Legutóbbi, munkával kapcsolatos bejegyzésben arról írtam, hogy újra állást keresek. Nos, nem sokáig kerestem. Viszont ez nem feltétlen az én érdemem, hiszen egy ismerős révén lett munkám.
Igazából egy nemrég megismert ismerős segítségével jutottam be egy munkahelyre, ami vendéglátásban "utazik", azon belül pékárukkal foglalkozik.
Még soha nem dolgoztam vendéglátásban, a vásárlók kiszolgálása is idegen számomra, mint ahogy a kasszakezelés is.
Eddigi munkatapasztalataim során a darabszámmal ismerkedtem (hol gyárban, hol "csak" üzemben*), meg a takarítással. Jó, valamikor újsághordás is szerepelt a listán, meg egyhetes diákmunka valami irodában, meg 1-2 napos callcenteres oktatásféle (természetesen ingyééééé), de ezek szinte nem is relevánsak.
Amikor megérkezett a hír, hogy megszűnnek az Okj-s képzések, talán akkor kezdtem el kacérkodni a gondolattal, hogy megyek eladói képzésre, hiszen valamennyire érdekel és ugye eladóra gyakran szükség van.
Aztán hiába jelentkeztem egy képzésre, az nem indult, vagy nem tudom mi történt, lényeg, hogy az egész ötletből nem lett semmi.
Most már talán több évnyi tartalékkal a zsebben lehet tanulni szakmát felnőttként, hiszen újra be kell ülni az iskolapadba.
Az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) képzések helyét a szakmajegyzék vette át. Ez azt jelenti, hogy a korábbinál kevesebb alapszakma közül lehet választani, és a legtöbb képesítés már csak iskolai rendszerben szerezhető meg. Forrás: tanulhass.hu
Tegyük fel, hogy fotográfus szeretnék lenni. Az ikk.hu szerint ez egy 5 éves képzés és az egyik iskola, amelyik ezt a szakmát oktatja, a GARABONCIÁS Kreatív szakmák Technikuma névre hallgató suli. Csak ennyit találtam arról, hogy mikor zajlik az oktatás:
nappali és felnőttképzés: 08.30-16.30 között (délelőtt vagy délután)
Igazából nem nagyon mélyedtem el korábban ebben a történetben. Annyi maradt meg, hogy az Okj-t megszüntetik és megnyúlik a képzési idő és ezen idő alatt bizony ott kell *eggelni az iskolapadban, munka HELYETT. Így, aki eltartja magát, annak ez nem igazán járható út, ő előbb lesz szalag mellett dolgozó egyén.
Na de térjünk is vissza ahhoz, hogy én most vendéglátásban kezdtem el dolgozni. Még csak néhány napot tudtam le, de ezen időszak alatt megismerkedhettem:
Lement az első pár nap, de jobban mondva, mindig az első napokat tolom. Azóta már több napig a kasszánál voltam. Az elkövetkezendő hetekben meg megismerkedek egy másik munkatípussal is, utána meg talán lejár a tanulós korszak.
Nem könnyű. Munkaidőben többet kell dolgozni (egész pontosan 8 és fél órát), egyedül lenni és gondolkodni ezen-azon nem lehet,
Igaz, szünet gyakrabban van, mint egy gyárban. Ez egy pozítiv dolog, amit fel lehet írni arra a bizonyos listára.
Fizetés jobb, mint a takarítós munkánál, kicsit közelebb is van maga a munkahely.
Viszont jelenleg úgy néz ki a helyzet, a szabadnapjaimon se fogok igazán pihenni, mert hát munkanap idején este 10 órakor már nem tudok boltba menni, nem szabad ruhát mosni, de takarítani se illő. Szóval, marad a szabadnap. Igen, újfent délutánra fogok járni, mivel abban a műszakban volt hely.
Pár napig járhattam a délelőttös műszakba, ami nem egyszer azt jelentette, hogy irány a bolt a munka után, hogy így tehermentesítsem a szabadnapjaimat. Legutolsó délelőttös munkanapomon boltbamenés és ruhamosás is volt.
Nem. Nem vágyom vissza takarítani, ahol utolsó munkanap előtt megalázva éreztem magam; ahol a nyári időszak alatt rendszeresen hallottam, hogy míg én dolgozok, addig más beszélget és ahol egyébként azért dolgoztam, hogy a saját életemben ne tudjak előre jutni**.
Persze a takarítós munka is szükséges volt, csak hát eljárt felette az idő, ahogy mondani szokás és ideje továbblépni. Kis ideig megfelelő volt, szereztem tapasztalatot takarításban is (amit munkahelyen végeznek, nem pedig otthon), kicsit tudtam gondolkodni, meg összeszedni magam.
Ennek ellenére eljött az a pont, amikor már szükségszerű volt a továbblépés.
Meddig maradok ezen, az új helyen? Nem tudom.
*Nem biztos, hogy ezeket a fogalmakat jól használom. Számomra a gyár egy hatalmas területű helyet jelent, ahol leginkább gépek vannak és operátorok, betanított munkások dolgoznak és több száz dolgozó vesz részt a termelésben ...És van az üzem, ahol szintén vannak gépek, de sokkal kisebb méretű helyen és jó, ha a dolgozói létszám, legalábbis a fizikai állományra értem, eléri a 100-at, esetleg a 200-at.
** A takarítós munka is délutános munkavégzésű volt. Emellett keveset kerestem, amivel éppenhogy ki tudtam húzni a heteket, de egy nem-kaja, nem-kötelező dolog megvétele már gondot okozott. Pl. ha kellettek gyógyszerek (fájdalomcsillapító, Nospa, Neocitran), az már fejtörést okozott és igyekeztem minél jobban eltolni a vásárlás idejét. Havi 20 ezrest is nehezen tudtam volna félretenni, de olykor a havi 10 ezer se jött össze. Nem azért, mert olyan hú, de nagy lábon éltem volna, hanem azért, mert annyira keveset adtak. Mivel a havi 20 ezer forint félretevése is problémába ütközött, így el is felejthettem a zenével, videózással, egyébbel kapcsolatos saját céljaimat, terveimet.
Az elmúlt hetekben volt alkalmam kókuszos csokiport vásárolni. Először a Spar-ban láttam meg, akkor, ha jól emlékszem, 499 forintba került. Viszont akkor nem tettem be a kosárba egy tasakkal se, mert úgy voltam vele, már van, amit a kosárba tettem és nem "kötelező".
Később viszont már szerettem legalább egyszer megkóstolni, hogy milyen. Aldiban is láttam talán, de akkor azt gondoltam, a Spar-ban olcsóbb.
Nos, mire eljutottam újfent a Spar-ba, valami 640 forintba került. Azért egy csomaggal betettem.
Mint minden évben, augusztus 20.-án most is téma volt az, hogy lesz-e tűzijáték,vagy sem?
Budapesten volt. Én nem mentem rá... és nem azért, mert Budapesten volt, hanem azért, mert egyszerűen az ilyesmi nem nagyon hoz lázba.
Igazából én ünnepek idején az otthonülők táborát erősítem. Azt szoktam meg, hogy akkor "minden" zárva van és csak otthon lehet elfoglalni magunkat, mert a boltok zárva... mi meg nem igazán jártunk moziba/koncertre/állatkertbe*/strandra/színházba/múzeumba (meg soroljunk még fel pár száz lehetőséget.:D).
A tűzijáték szép-szép, ameddig jártam többedmagammal (hoztak-vittek), egy idő után a durranások során már leginkább csak a robbanásra tudtam figyelni, ami nagy fehér/világossárga villanás volt minden egyes fellőtt tűzijáték "közepén".
Ebben az évben emellett készülnöm kellett a másnapi munkanapra, ami elég korán kezdődött, reggel 6 óra előtt már rég tartott a munkaidő.
...ha meg érdekel ezzel (mármint tűzijátékkal) kapcsolatban egy videó, akkor tessék:
*Amikor még kisebb voltam, akkor elmentünk állatkertbe. Később már azért nem jártunk, mert a szüleim qrva drágának találták a belépőjegyet.
Úgymond a 2025-ös év első zenei ajánlója ez. Oké, ott van a 47., de az még 2024-ben született meg. Csak nem fejeztem be.
Nos, remélhetőleg most összejön az 5 zene. Igazából az utóbbi időben valahogy a zenehallgatás ritkán kerül be a mindennapi tevékenységeim közé. (Viszont szerencsére napi szinten gitározok, szóval ennyi zene van, még ha ez teljesen más, mint egy teljes dalt meghallgatni.)
Az eleje olyan elmélázó... valamikor a klip magával ragadt: gyárszalag! Amikor először hallottam ezt a számot, annyira nem vált kedvencé. Kicsit el kellett telnie egy kis időnek, míg sokszor hallgatott zenévé vált számomra.
Kicsit népies hangzásvilággal indít... valamikor sírásra buzdít. Ettől függetlenül jó zenének számít.
Egy újabb lassú szám ebben a felsorolásban. Az együttes nem sokszor jelenik meg nálam, talán ideje lenne tőlük más zenét is megnézni.
Kicsit keményebb hangzásvilágra váltunk ezzel a számmal és felpörgetjük a tempót.
Obscura se olyan együttes, amitől gyakran hallgatok zenét.
0:39 környékén bejön egy kisebb lágyabb dallam, 1:00-nál pedig jön a következő. a gitár pedig a zene során elég sokszor főszerepet kap... hát, nem tudom, meddig kellene gyakorolnom, hogy ezeket a szólókat el tudjam játszani.
...és ezzel a bejegyzésre értünk. Remélhetőleg tetszett ez a kis ajánlóféle. :)
Vállald fel bátran önmagad c. könyvet már jó ideje ki akartam olvasni, hisz a cím felkeltette az érdeklődésemet. Egy olyan személynek mondhatom magam, aki ezt se meri, azt se meri megtenni... érdekelt, erre mi lehet a megoldás?
Örültem annak, hogy lehetőségem adódik elolvasni.
Az elején párbeszéd van. Azt gondoltam, ez csak amolyan bevezető és utána kezdődik az egész elmesélés. Minél előbb magam mögött akartam tudni a párbeszédes formátumot. Hát, ha át akarnám ugrani a könyvben ezt a részt, akkor egészen az utószóig kellene ugornom. Szóval az egész könyvet át kellene ugornom vagy inkább más könyvet kellene keresnem, ami nem ebben a szerkezetben lett megalkotva.
Tehát kénytelen voltam megbarátkozni azzal, hogy itt nem a megszokott szövegformátum van, hanem a fiatalember, meg a fiatalember... meg na jó, a filozófus is helyet kap. Kevésbé szép megfogalmazás pedig az lehetne, hogy bizony le lett nyomva a torkomon az, amit amúgy elutasítottam és eltoltam magamtól.
Tudod, mi az, hogy adler? Nagyon sokszopr fogsz ezzel a fogalommal találkozni, ha ezt a kötetet kezedbe veszed. Adler, adler, adler, meg egy kis fiatalember, meg mégegyszer fiatalember...
Ja, amúgy tudtad, hogy a trauma nem létezik? Az élet meg egyszerű. Ennyi. Ilyen egyszerű. Most azonnal boldog lehetsz, miközben a filozófus adleri gondolkodását magadévá teszed. A fiatalember is átáll az adleri gondolkodás oldalára a végén.
Érdekes gondolatok vannak a könyvben, szerencsére a kis fejezetcímek segítenek eligazodni a párbeszéd-óceánban, így könnyebben kereshetőek a különféle kérdések, témák.
Nem vált kedvencé ez a könyv, annak ellenére, hogy ez már régen fent volt azon a képzeletbeli kívánságlistán. Talán újraolvasásnál jobban bejön ez az egész formátum.
(Ezt a bejegyzést még talán augusztus első hétvégéjén kezdtem el írni. Azóta változtak a dolgok, felmondtam a takarítós munkahelyen és megyek máshova.)
Nem tudom igazából, az elején mit is gondoltam erről a munkahelyről, ahol jelenleg vagyok takarítóként. Talán az elején kellene kezdeni a dolgokat... hát akkor vágjunk is bele! Jó olvasást!
Amikor márciusban érkezett az e-mail arról, hogy van lehetőség takarítóként dolgozni egy intézményben, örültem. Nagyon egyszerű, hogy miért örültem ennek:
A tartalék-pénz pedig igencsak kezdett megfogyatkozni, szóval ideje volt munkát találni.
Miután elkezdtem dolgozni, azután egy héttel, ezen a blogon ezt írtam:
Már eltelt egy hét. Nem a legjobb munka, már fizetést illetően sem. Ugyanis 6 órában dolgozok, így a fizetés éppen arra elég, hogy kifizessem a lakbért, a kötelezőket (buszbérlet, ilyenekre gondolok), meg vegyek magamnak kaját. Kb ennyire elég a pénz, ami egy, teljes hónapnyi munka után jár.
Talán kicsit megállhatok, nem kell rettegni attól, hogy utcára kerülök. Viszont, így egy hét elteltével úgy látom, nem ragadhatok le ennél a munkánál. Semminél jobb, ennyi.
Ahol jelenleg takarítok, ott két műszakba járnak az emberek. Egyik délutánra, másik délelőttre. (Milyen meglepő, nem?)
Amikor még csak a bemutatkozó, meg a papírok aláírása volt, megtudtam, van kedvezményes kaja is, komplett menü: leves, második. Ez tök jó, nem? Az ebédért úgy 13 óráig lehet menni talán.
Egyetlen egyszer sem éltem ezzel a lehetőséggel. Hiszen én 15 órára járok, most nyáron pedig ez a lehetőség szünetel. Szóval én kimaradok a jóból, ami ezt illeti. Ez hasonló a csócsóasztalhoz. Van a munkahelyen, mint a babzsákfotel, de (talán) nem használják sokan.
Viszont ez még mindig nem olyan probléma, ami egetrengetően súlyosnak számítana.
(Nos, ezeket a sorokat már úgy írom, hogy felmondtam.)
Kevés volt a dolgozói létszám, de a munkát ugyanúgy el kellett végezni. Ez olyan, mint a pizza: ha kevesebb részre osztjuk, akkor nagyobbak a szeletek.
Mivel én nem tartozom a pörgős személyiségek közé (legalábbis ezen a munkahelyen), így én egy adott munkafeladattal később végzek nagy eséllyel, mint más. Ez pedig azt eredményezte, hogy amikor többletmunka hárult rám, rendszeresen munkaidő vége után végeztem a feladattal.
Egy másik munkatárs napi egy órát húzott rá a munkaidőre egy időben és ez nem tetszett neki. Viszont bent ezt a munkaidő vége utáni munkavégzést nem tekintették túlórának. Jelenlétire így felvezetésre nem került és így kifizetve se lett. 
Azért a fizetés se tartozott az Elég jó kategóriába és adódott is probléma ezzel. Valamikor többet küldtek, utána viszont hiába volt túlóra, kevesebbet kaptam, mint amennyit kellett volna kapnom alapból.
Ha nem kellene lakbért fizetnem, akkor még talán ezzel a fizetéssel is elégedett tudnék lenni.
Viszont így, hogy fizetnem kell lakbért, így közel a fele a pénznek el is repült. Pedig szobát bérlek, nem is a legdrágább fajtát, szóval azt se lehet mondani, hogy nagy lábon élnék.
Amiért annyit kaptam, amennyit, rengeteg mindent nem tudtam rendesen megengedni magamnak. Kissé nehezen vettem meg azokat a tételeket, amik nem tartoznak a kaja kategóriába, de ezer forint feletti összegbe kerülnek: illatspray, izzadtsággátló, gyógyszer, 3000 forintos nadrág, 4000 forintos cipő.
Magam előtt tologattam a megvételét a ruhaszárítónak (szintén az olcsó kategóriából), "kissé esőálló" cipőnek, gyógyszernek. illatspray-nek (szintén az olcsóbb kategóriából). Hanyagoltam többek közt a kézitáska, hátizsák 4000 forintos nadrág megvételét, mondván megvagyok ezek nélkül is.
Arról, hogy néhanapján egytálételeket vegyek (amik 1000 forint környékén kaphatóak a különféle boltokban), csak álmodoztam.
Hegedű(bérlés)? Új laptop? Felszerelés a gitárhoz, mint pl. külső hangkártya, ilyenek? Basszusgitárt elvinni hangszerészhez beállítatni? Ezek csak álmokként léteztek.
Rendszeresen maradtam otthon: lett volna kedvem boltba menni, de végül lemondtam saját magam számára, a pénzre hivatkozva. Ugyanis szerettem volna spórolni, takarékoskodni is, ahhoz pedig az szükséges, hogy az ember nem költ semmire se, hanem ül otthon a hátsóján.
Mivel nyár van, eljött a nagytakarítás ideje a munkahelyen. Ezzel alapvetően nincs probléma. Viszont ilyenkor mindenki egyszerre, délelőttre jár dolgozni. Igazából még ezzel se lenne gond, délelőtt letudom a munkát, utána előttem az egész nap. Viszont azzal, hogy mindenki egyszerre jár dolgozni, úgy megjelennek a problémák.
A nagytakarítás előtti hetekben szabadságolások sora vette kezdetét. Ez a személy akkor ment szabadságra, amaz pedig akkor. Ebben az időszakban megtapasztalhattam, milyen az, amikor én dolgozom egyedül, a többiek beszélgetnek. Ez pedig rendszeressé vált és nyilván zavart.
Az se esett jól, amikor egy friss, ropogós munkaerő kezdett úgy viselkedni, mintha ő maga lenne a műszakvezető.
A nagytakarítás egyik napján pedig úgymond fogvatartottak, ingyen dolgoztattak egy órával tovább, mondván korábban hamarabb elmentem. (Ui: korábban nem volt szó arról, hogy ha valaki hamarabb hazamegy, mert úgy látja, kész van az aznapi feladattal, akkor máskor ezt az időt be kell pótolnia.)
Az egyik, legutóbbi hónapban többet költöttem, mint amennyi a rendes fizetésem. Korábban ahhoz próbáltam magam tartani, hogy valamennyi összeget félreteszek, nem költöm el az összes, rendelkezésemre álló pénzt, ami megmaradt a lakbér-kötelezők kifizetése után.
Legutóbb viszont nem sikerült tartanom ezt a tervet. 9 ezer forinttal többet költöttem, mint amennyit lehetett volna. Szóval, a fizetésemhez hozzá kellett volna csapni még 9 ezret és akkor álltam volna költségvetésileg nullán. (Ui.: A fizetés nem érte el a 210 ezret, de igazából a 200 ezret sem.)
Belegondoltam abba, hogy egyszerűen nem tudom azt se tartani, hogy 60 hónapon át folyamatosan gyűjtögetek 20 ezreseket, a 6 havi tartalék eléréséhez. (Úgy számoltam, hogy egy havi tartalék 200 ezer forintnak felel meg. Viszont, egy havi tartalék összegyűjtése, ha havonta csak 20 ezret tud félretenni az ember, az 10 hónap.)
A 60 hónap hosszú idő. Azon időszak alatt bármi megtörténhet. 20 ezret félretenni is nagy kihívásnak számított, miközben többen azon csodálkoztak, hogy ennyi pénzből hogy tudok megélni egyedül?
Belegondoltam abba is, hogy oké, van munkahelyem, de a céljaimhoz nem fogok közelebb kerülni. Ha továbbra is ezen a munkahelyen maradok, akkor 1-4 év múltán sem lesz se hegedűbérlés, se próbaterem, se semmi.
Ha pedig többet költök, mint amennyi a fizetésem, az egyrészt, azt jelenti, hogy 20 ezrest se sikerült félretennem, másrészt azt jelenti, hogy a tartalékpénzem még inkább fogy el, amiből jelenleg amúgy sincs sok.
Vannak, akik úgy gondolják, nem akarják cserbenhagyni a munkatársukat és ezért vállalnak be bizonyos dolgokat. Vannak, akik túlságosan lojálisak az adott céghez.
Számomra nem jelentett plussz értéket az, hogy az adott intézményben dolgoztam. Nem éreztem magamat emiatt büszkének.
Akadt, aki azt mondta, menjek át 8 órában, mert akkor több lesz a fizetésem. Végiggondoltam. A délelőttös műszakban gyorsnak kell lenni. A gyorsaság pedig gondot okoz nekem. ...és mint később kiderült, valóban gyorsnak kell lenni a délelőttös műszakban, úgy 2 óra alatt kell elvégezni mindazt, amit a délutánosnak 4-6 órában is el lehet végezni. Tehát, egy délelőttös dolgozótól ugyanazt a teljesítményt várják el, mint a délutánostól.
(Nyilván, a fenntmaradó időben találnak neki más típusú munkát a délelőttösnek, ezért nem kell aggódni.)
Nem akartam arra kárhoztatni magamat, hogy a céljaimat/vágyaimat csak éveken át nézegetem, mintha holmi dísz lenne csak. Augusztus első hétvégéjén 30 állásra jelentkeztem. Igaz, ez a szám még mindig elmaradt a várttól. Azt gondoltam, többre fogok tudni jelentkezni. Igazából csak a Profession-t és a Facebook-ot nézegettem álláskeresés ügyben.
Nem tudtam, hogy elengedik-e az egy hónapos felmondási időt vagy sem. Annyit tudtam, hogy lelkileg nem viselem jól a nagytakarításos napokat, emellett ott volt a friss, ropogós dolgozó, aki műszakvezetői gúnyát húzott; és ott volt egyébként az a műszakvezető, aki igencsak dominánsan viselkedett és viselkedik: csak úgy a jó, ahogy ő mondja, ha más jelzi, az *ülyeség, ő régebb óta van, ő jobban tudja. (Az már nem számít, hogy később pont úgy csinálja a dolgot, amit nem akart elfogadni.)
Tudom, az elején még örültem ennek az egésznek, hogy engem felvettek takarítónak. Csak úgy néz ki, eljött az idő, hogy továbblépjek.
Egy ismerős révén lehetőségem lett egy munkahelyen kezdeni. annyit írok róla, hogy vendéglátásban utazik az adott cég. Ja és ismét délutános műszakrendről van szó. Állandó délutános.
Remélhetőleg jó lesz, de ez az elkövetkezendő napokban kiderül.
Egy ideje kerestem a szorongással kapcsolatos füzetfélét a boltokban. Az elmúlt napokban sikerült is beszereznem egy példányt ebből és 1-2 nap alatt (de lehet, még aznap) ki is olvastam.
(Ha nem olvasok el egy bejegyzést, egy másik blogon, akkor talán nem jut eszembe írni arról, hogy könyvkiadás...)
Most pár gondolatot, történést szeretnék veletek megosztani, ami könyvkiadással és az én írásommal kapcsolatos. Jó olvasást!
Amikor általános iskolában voltam tanuló, akkor kezdtem el történeteket írni... igaz, van egy emlékképem abból az időszakból is, amikor még nem tudtam írni. Akkor zavart, hogy hiába rajzolok meg egy képregényt, hiába találok ki egy történetet, az nem fog megmaradni az emlékezetemben.
Ahhoz, hogy le tudjam jegyezni a gondolataimat és ahhoz, hogy kitalált történetek leírásával üssem el az időt, egészen a harmadik osztályig kellett várnom. Ugyanis általános iskola 3. osztályában az órarendben megjelent a Fogalmazás c. tantárgy. Ez lett a kedvencem, a rajz mellett. Volt, aki a fogalmazást fogmasszásnak csúfolta. Talán más nem is nagyon szeretett ezzel a tantárggyal foglalkozni, hiszen fúj-fúj, írni kell, meg unalmas, meg ki tudja mi még.
Szóval harmadik osztály az, amikor minden elkezdődött. Láthattam, hogy igen, lehet írni történeteket, miegymást.
Nagy ugrás az időben... középiskolás évek. A fogalmazás óra rég beleolvadt az irodalomba (vagy a nyelvtanba).
Irodalom órán kaptunk valamiféle feladatot, már nem is emlékszem, mi volt az. Annyi biztos, hogy én az osztályban az író-költő szerepét töltöttem be. A másik, ami biztos, hogy a beadott szövegemben akadt egy furcsa mondat, ami a tanárnak nem tetszett. Legyél bármi, de író NE! Egyetlen egy furcsán megalkotott mondat miatt kimondta rám az ítéletet, miszerint az írástól (és gondolom versírástól is), tartózkodjak.
Nem engedelmeskedtem neki, annak ellenére, hogy ő volt a tanár.
Középiskolás éveimben néha próbálkoztam verspályázatokkal, novellapályázatokkal. Sikertelenség, sikertelenség hátán. Pedig akkor se arra törekedtem, hogy az első háromba bekerüljek. Csak annyi lebegett célként, hogy legalább megemlítsék a nevem. Vagyis, mondjuk 3 embert díjaznak, de rajtuk kívűl mondjuk még 47 személynek az írását megemlítik. Ennyi volt a célom. Csak egy megemlítés, csak egy sor a listában. Nem akartam mindenkinél jobb lenni.
A novemberi kihíváson igyekeztem résztvenni: valami nanowrimo kihívás, 20 ezer szót kell megírni egy hónap alatt, így megszületik egy regény. ...de lehet, ez már a középiskolás éveim után voltak.
Alapvetően a tankönyvek nézegetése szabadidőben egy olyasféle cselekedet, amit az ember háta közepére se kíván. Én ennek is ellentmondtam: nyári szünetben, mikor VÉGRE kézhez kaptam a következő tanévi tankönyveket, az irodalmat szívesen forgattam, nézegettem.
Radnóti Miklós verse (az, amelyikben a bolond szerepel és a földre rogyás), Csokonai és a vak remény, műelemzések a tankönyvben, Az Arany ember, Lidércke (Talán Ady Lédája)...
Szerettem verseket írni. Szerettem lapozgatni... és közben eszembe jutnak az emlékek: ezt akkor írtam, mikor láttam egy fekete zászlót; ezt meg akkor, amikor egy virágcsokrot láttam; ezt akkor, amikor munkanélküliként fogyott a pénzem.
Átköltöttem Petőfi Szabadság, szerelem c. versét, nálam így szólna: Szabadság, szerelem, csak az egyik kell nekem. Átköltöttem az Altató c. verset is, a Keltető címet adtam neki... egy munkanélküliről van szó benne.
Regények, amiket angolórán írtam, mert hát a regényírás jobban ment, mint az angol nyelvű feladat. (Tényleg így volt.) Drámát is írtam középiskolában. Próbálkoztam epigrammával is. Hosszú-rövid szótagokkal szórakoztam csak úgy. Zenét is írtam volna középiskolában, de hát ugye nem zenéltem, így azért csak nehezebb, meg nem ismertem a kottát. (helló kottaolvasás!)
Amikor ott ültem a padban, április 11.-n, szólt az iskolarádió. Éppen a költészet napjáról beszéltek. Engem ez érdekelt, de nem hallottam, hiszen akkor éppen szünet volt... és az órák közti szünet az iskolákban zajjal jár. A többieket hidegen hagyta a költészet (napja).
Jó ideje nem írok fizikailag verseket. Foglalja a helyet. Sok-sok A4-es méretű füzetet meg tudnék tölteni versekkel, novellákkal... Lenne biztos 30, de akár 200-500 füzet is. Elektronikusan meg nem olyan... Ott nincs lapozgatás. Ott nincs az a kérdés, hogy most csillogós tollal írjak-e, vagy jó lesz-e a fekete?
Több éve már, hogy egyetlen egy vers/novellapályázatra se jelentkeztem, egyre se küldtem be pályázatot.
Az írás szeretete a blogírásban van jelen. Vers már nagyritkán születik meg.
Ebben az évben sok könyvet vásároltam, köszönhetően a kiárusításoknak, a vásároknak. Legtöbbjüket már ki is olvastam... és megfogalmazódik bennem: én is tudnék ilyent írni!
Az egyik kellemesen tagolt, nem folyik egybe a szöveg. A másiknál viszont már zavaróan hiányzik a bekezdés, a behúzás, talán az egész oldal egyetlen egy, sorkizárt, tömör szövegből áll.
Már annyiféle kötetet bele lehet tenni a kosárba. Annyiféle ember ír, annyiféle dologról. Az én "szívesen elolvasnám" listám is 39 szerző-cím párosra rúg, noha ezek leginkább önfejlesztéssel kapcsolatos könyvek.
Régebben is gondoltam könyvkiadásra. Talán egyszer ezzel fogom meglepni magam szülinapra.
A csirkepaprikás nem egy olyan étel, amit én el szoktam készíteni. Így, ha akarok enni mégis, akkor marad a rendelés, meg a készételként való megvásárlás. A napokban szerencsére a Lidl-ben akciós volt a csirkepaprikás (is), szóval vettem kettőt. Eredeti áron 999 forint, de most akció miatt csak 649 forint.
(Hiába nem így fotóztam le, így teszi be. elfordítva.)
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan éltem meg a két hetes szabadságomat. Jó olvasást!
Nem akarom kiteregetni, mennyi is az annyi. Legyen elég annyi, hogy 240 ezer forint ALATTI összegről van szó... sőt, igazából 210 ezer forint alatti összegről van szó, ha az én jelenlegi fizetésemet nézzük.
A szabadságom elején megkaptam a fizetésem. Számoltam egy összeggel, hogy annyit fogok kapni. Hát, most kevesebbet kaptam. (...és ebbe nem mennék bele mélyebben.)
Persze észnél voltam, előző hónapokban én kalkuláltam egy összeggel, hogy mennyit kellene kapnom és próbáltam beosztani a pénzt és még spórolni is. (A kalkuláció és a kapott összeg nem egyezett és nem is "hasonlított". Talán ott bérszámfejtésnél elszámolták magukat és többet adtak, mint amennyi járt volna.)
Persze úgy is lehet mondani, hogy nix ugribugri. Ebből a fizetésből nem megyek el se próbaterembe, se basszusgitárt beállítatni, nem megyek el különlegesnek vélt ruhaboltba (vintage boltra gondolok, Facebook nem tudom hányszor feldobja az egyik vintage bolt reklámját).
Már szabadságom elején kitaláltam, hogy egy lapon fogom vezetni, egy-egy nap milyen tevékenységgel telt el. Ugyanis kézzel fogható eredményt akartam látni azzal kapcsolatban, hogy nem, nem pazaroltam el a szabadságnapomat. Látni akartam, hogy igen, ez a nap se telt el hiába.
Az első szabadságnapomon mondjuk leadtam egy rendelést, ami a használt könyveket illeti.
Következő nap már úgy érkezett el, hogy számomra nehezítő tényezőt tartalmazott. Ennek ellenére próbáltam azt is hasznosan eltölteni, hogy ne elpocsékoljam a napot a semmire.
Mostanság nem jellemző rám, hogy metronómra gyakoroljak vagy zenei alapra történjen a gitározás. A szabadság ideje alatt volt, hogy elővettem a metronómra történő gyakorlást és máskor valamilyen zenei alapot is elindítottam.
Konkrétan a regikonyvek-ről rendeltem, 3 könyvet, depresszióval kapcsolatban. ezekről a könyvekről remélhetőleg egy másik bejegyzésben fogok írni. A könyvekért személyesen mentem be.
Amióta takarítóként dolgozok, nem jeleskedem a főzésben. Igencsak az jellemző rám, hogy a lehető legegyszerűbbet főzzem meg és csak és kizárólag azt, ami szükséges.
Most, mivel szabadságon voltam, végre eljutottam oda, hogy pudingot készítsek, meg főzzek egyszer levest.
Olvasás terén is rákapcsoltam. Befejeztem egy könyvet (Érkezési oldal a címe) és elkezdtem mást olvasni. Ezen két hét alatt 7 könyvet olvastam ki. Emellett elkezdtem a Szépsz új világ c. novelláskötetet olvasni.
Az első hét lassan telt, de a második? Az szinte rohant, néztem nagyokat, milyen gyorsan eltelt a második hét... és paff, vége a szabadság, irány vissza dolgozni.
A cím nem elírás. Valóban, könyvOLVASÓ. A könyvajánló számomra azt jelenti, hogy az adott könyvet ajánlja az ember olvasásra. A könyvkritika meg kritizálja az adott könyvet.
A Pillecukorteszt c. könyvet már jó ideje meg akartam venni. A HVG-s könyvvásáron sikerült is beszereznem. Örültem annak, hogy végre egy példányt magaménak tudhatok.
Ezen év februárjában kezdtem el az olvasását és nőnapon fejeztem be (vagyis március 8.-án) Most pedig nyarat írunk. A tavasz nem most volt. Mint ahogy a tél sem.
Érdekelt maga a téma, érdekelt a kérdés.
Szembetűnő volt számomra, hogy hatalmas nagy bekezdésekkel operál, nem pedig 4-5 soros bekezdésekkel. Az, ha nagy bekezdések vannak sorkizártan, az nehezíti az olvasást. (Nemcsak ennél a könyvnél, hanem máshol is.)
Három fejezetből áll a Pillecukorteszt:
Gyakorlati tippeket nem nagyon talál az olvasó ebben a könyvben. Helyette a különféle kísérletek kapnak szereplési lehetőséget. mint például Dobozbohóc úr.
A harmadik rész/fejezet az, ami a legrövidebb, de lehetett volna hosszabb is.
Az önuralom elengedhetetlen hosszú távú céljaink megvalósításához
11. oldal
Az erős stressz aktiválja a heves érzelmi rendszert.
45. oldal
Ha nem konkrét gyakorlati tanácsokat szeretnél kapni, hanem egyszerűen "csak" érdekelnek a kisérletek és azokból való következtetés, akkor igen.
Ha sok-sok kísérletről kell beszámolnod valami okból kifolyólag, akkor ez a könyv egy jó támasz lehet neked.
Megvenném-e újra? Nem hiszem. Kivéve, ha leírásokat szeretnék olvasni a gyakorlati tippek helyett.
Ebben a bejegyzésben a címben szereplő könyvről lesz szó.
Megvettem, hiszen a téma érdekes számomra. Hogyan zajlik egy ülés a lélekgyógyásznál? Ezt a könyvet még tavasszal olvastam, most pedig nyár van. Már csak homályos emlékeim vannak erről a könyvről, vagy igazából már azok SEM.
A borító illik a témához, de ugye ez huszadrangú kérdés/észrevétel.
...és amit kiemelnék, ami érdekes volt számomra:
Megvenném-e újra ezt a könyvet? Talán nem. Könyvtárból kikölcsönözném.
A szerző másik kötete érdekesebbnek tűnik (a címe: El(ő)bújás), de hogy azt mikor veszem meg, vagy kölcsönzöm ki a könyvtárból, nem tudom.
Sziasztok! Ez egy rövid bejegyzés lesz és arról lesz szó benne, miket vettem legutóbb a Rossmann-ban.
Vettem borotvát, és eü betétet, de ez a két dolog nem nagyon érdekes. A másik, három termék már annál inkább érdekes. (Az első képen csak a két tusfürdő látható.)
A jobboldalt levő hajsampon. Olcsó is, illata megfelelő. Legutóbb a Dm-ből vettem, szintén sajátmárkás, korpásodás elleni hajsampont, csak hát kezdett elfogyni. Szóval itt volt az ideje annak, hogy megvegyem a következő hajsampont.
A középső már egy tusfürdő. 200 forintot se kellett érte fizetni. Ott helyben nem szagoltam meg, hogy milyen lehet az illata. Csak megfordítottam és néztem, milyen illatú? Otthon még tüzetesebben elolvastam a hátulján levő feliratot. Mogyoró és vanilia is van benne, illatként.
(Német ebayon találtam róla információt, ha érdekel, ide kattintva megnézheted. )
A baloldalt levő is egy tusfürdő. Ezt se szagoltam meg, mert tőlem balra pár méterre éppen egy dolgozó pakolt kifele a polcra. Hogy nézett volna ki az, ha ott előtte bontogatom kifele a tusfürdőket és szagolgatom? Szóval, mivel szimpatikus volt a csomagolás (barack, meg virág), így kosárba került. Ez se volt drága, valamiféle akciót tartottak a Rossmann-ban, így 300 forint alatti összegért hozzá lehetett jutni.
..és otthon? A barackosat ott kellett volna hagyni a polcon. Valamilyen édeskés illat, de nem olyan, hogy annyira tetszen. Nyilván elhasználom, de remélhetőleg legközelebb nem fogok ilyent venni.
A süni-mókusos jó vételnek bizonyult, hozza a mogyoró és vanilia illatát. Egyébként a boltban ez volt az utolsó darab.
(Ezt a bejegyzést még 2024-ben kezdtem el írni. Mivel már 2025-t írunk jó féléve, ez a bejegyzés így marad, 3 zeneszámról lesz szó ebben a bejegyzésben.)
Most ismét hoztam 5 (3 lett végül) zeneszámot nektek. Remélhetőleg elnyeri tetszésetek!
Több minden tetszik ebben a dalban.
Akit meg érdekel, hogy mit hogyan játszanak el, annak ajánlott a klipet megnézni. Van ott ám gitárjáték is.
Ahogy indul, az megfogott. Olyan andalgós, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán a dob megjelenik és bizony ezzel az egész zene felgyorsul és vadabbá válik... de nem kell aggódni, később visszatér a lágy dallam. Megjelenik az ének is, ami kevésbé bejövős, meg persze a hörgés(?) is. Ha kellene választani, melyik maradjon benne a dalban, akkor a hörgést választanám.
Akit ki lehet kergetni a német nyelvvel, annak ez a dal nem való.
Egy időben csak ezt a számot hallgattam. Ami az érdekességet adja az egésznek, az a 3/4es ritmus. A téma, amit ez az együttes feldolgoz, már korántsem olyan vidám, derűs valami: az első világháború áll középpontban.
Ennyi lett volna ez a zenei ajánló, amit még 2024-ben kezdtem el írni... aztán már 2025 júliusában járunk.
Ebben a bejegyzésben arról a könyvről fogok írni, ami az RTL Klubról és a Tv2-ről szól. Megvettem, mivel érdekelt a téma és azért 200 forint nem sok ezért a könyvért. (Borítóján egyébként a 3900 forint szerepel.)
Ha az ember kezébe veszi ezt a kötetet, láthatja, hogy ez nagyobb méretű, mint egy A5-s füzet.
A könyv nagyrészt interjúkból áll. Számomra nem volt könnyű olvasmány elejétől a végéig... de ezt talán annak is köszönhettem, hogy nehéz munkanapokon vettem elő ezt az kötetet.
Szó esik az ORTT-ről, az elsötétitésről, az Éden Hotelről, Joshi barátról. Viszont arról nem lehet olvasni, hogy a Barátok közt c. sorozatnak vége lett... hiszen ez a könyv 2016-ban jelent meg. Az ember kissé visszakerül a múltba, amikor például a Mónika Show műsoron volt. Egy kis noasztalgia, egy olyan időről, ami már rég elmúlt.
Érdemes-e elolvasni? Annak igen, akit érdekel, hogy pl. mi a különbség a közszolgálati és kereskedelmi televízió közt és akit érdekel a médiatörténet. Híradó? ...és a Tények? Erről is szó esik.
Megvettem, mert érdekelt a hátsó borítón levő kis szövegrészlet: "hazai alsó középosztály regénye ez". Érdekelt, hogy egy értelmiséginél milyen az élet, miről beszélnek... hiszen ennek a körnek én aligha vagyok tagja operátorként/takarítóként/segédmunkásként.
Ezt a könyvet tavasszal olvastam... és már az első lapokon helyet kaptam olyan fogalmak és egyebek, amik takarítói/operátori légkörben nem igazán kerülnek említésre. Maga a szöveg kissé nehezebb. Ki az a Freya? Mi van a fagyönggyel? Miféle cellák mozdultak el?(Hadley-cella) Feromonok? Hámszövet?
Most már júliust írunk, szóval az, hogy mi is áll ebben a könyvben, már igencsak elhalványult számomra.
A főszereplő egy férfi, aki fordítóként dolgozik, de ezoblablájú könyvekkel kell dolgoznia. Házasságában se minden tökéletes. A vége? Kissé meglepő.
Érdemes-e elolvasni? Ha a könyv ismertetője (ami a könyv hátsó borítóján olvasható) felkelti az érdeklődésedet, akkor igen.
Talán mindig azok közé tartoztam, akik nem költik el az utolsó fillérig a pénzüket. Talán kissé átesek a ló túloldalára olykor. Most olyan helyzetben vagyok, hogy a fizetés nem olyan hú, de sok, szóval ezért is érdemes a pénzt jól beosztanom.
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan spórolok-takarékoskodok mostanság. Ha érdekel ez a téma, olvasd el ezt a bejegyzést! Persze előljáróban, meg kell említenem, hogy ahogy én megfogom a pénzt, az a megoldás nem mindenkinek megfelelő.
Nagy eséllyel ezzel nem leszek népszerű, hiszen vannak, akik se virslit, se parizert (se ezek utánzatait) nem hajlandóak szájukba venni. Én viszont mostanság napi szinten ezek közül minimum egyiket fogyasztom. A kilós kiszerelésű, virsliutánzatot szokásom venni, ami pl. baromfirudacska névre hallgat.
Amikor munkásszállón laktam, akkor előszeretettel vettem kólát, ilyen-olyan üditőt. Viszont mióta bevezették az 50 forintos visszaváltási díjat, megritkultak azok az alkalmak, amikor valamilyen flakonos, dobozos üdítőt veszek magamnak. Azóta se voltam egyetlen egyszer se visszaváltani az 50 forintost. Csak gyűjtöm, hátha egyszer végül merek elmenni visszaváltani. (Ja, nincs senki, aki elkísérne, és tartok tőle, hogy ott fogok bénázni.)
...és amúgy is, üditőt venni drága mulatság. Hiába szeretem a Pepsi kólát, ha az drága. Mennyi volt most, június 26.-án? A Tesco-ban 599 forint.
A tasakos italpor 89-99 forint egy tasakkal, és ráadásul nem is foglal sok helyet.
Néhanapján szörpöt is veszek és felöntve vízzel, egyből egy üdítőt kapok.
Rendszeresen nézem, mi az akció? Megnézem a Spar, Lidl, Aldi és a Penny újságot online és szépen egyesével felírom azokat a tételeket, amik érdekesek lehetnek számomra.
Nemrég mondjuk pont, nem használtam ki az egyik akciót. Penny-ben, a képen látható tészták akciósak voltak. Ha kihasználtam volna ezt a lehetőséget, akkor ezen időszakban vettem volna mondjuk 4-5 csomaggal.
Amikor akciós valamilyen termék, akkor érdemes belőle többet venni. Így az ember beljebb lesz néhány száz forinttal.
(Későbbi kiegészítés: amikor írtam ezt a bejegyzést, nem volt akciós a tészta. Csak volt akciós. Viszont most, július 5.-én, újra akciós a Penny-s tészta, ha az ember minimum 2 csomaggal vesz. )
Meg kell említenem egy nem túl kedves dolgot. A lemondást és a leszokást. Mit hagytam el az étrendemből vagy mit eszek/iszok sokkal kevesebb alkalommal?
Régebben vettem Spar-os egytálételeket, manapság már szinte soha sem. Pedig a csirkepaprikás a kedvencemnek számított, igaz égett tőle a gyomrom.
A hús ugyanígy járt. Nem is tudom, mikor tettem kosárba utoljára valamilyen nyershúst. Egy ideje nem követem nyomon, mennyibe kerül mondjuk egy kiló csirkemell vagy egy fél kiló pulykacomb.
Ott vannak az ún. szeletes csokik, mint a Kitkat, Bounty. Ezeket is kihagyom, elmegyek mellettük. Az árukból kijön más is, ami jobban megéri. Amúgy is, a Kitkat (csak példa okáért) nem laktat órákra.
Régebben vettem pékárukat. Manapság ezeket is otthagyom a pulton, vagy ahova kitették őket. Két darab pékáru árából akár egy egész csomag toastkenyeret megveszek és hoppá, több étkezésre elég, nemcsak egyre. Csak nagy ritkán veszek pékárut.
Vannak bizonyos termékcsoportok, ahol rendszerint márkás verziót veszem meg. Ilyen a Dove izzadtsággátló, vagy ilyen az eü betét is.
Viszont a többi terméktípusnál nem ragaszkodom a márkához.
Tehát márkás (és egyben drágább) hajsampon helyett választom a sajátmárkás változatot.
Nem kell a Redbull, jó az S-budgetes energiaital is, meg néha a Hell is. (Meg néhány, olcsóbb, más energiaitalok.)
Nem kell a Nescafe 3in1 kapucsinó, jó a Mokate, meg a Bravos helyette. (Igaz, szükséges az is, hogy számomra tetszen az íze a kapucsinónak. :D)
Toastkenyérből jó a sajátmárkás, nem kell a kétszer-háromszor annyiba kerülő változat.
Jó a táblás csoki a Lidl-ből/Aldi-ból akciósan (persze saját márkás verzióban), nem kell feltétlen se a Lindor, se a dubai csoki (ja, soha se kóstoltam meg még), se a Milka.
Nem cigizek. Szinte soha se iszok alkoholt.
Az az alkohol, amit szilveszter alkalmából vettem, mindig ott van a szekrényben, arra várva, hogy mikor bontom fel és mikor iszom meg. (Két Somersby-t vettem egyébként, csak az egyik fogyott el.)
Nekem lényegtelen információ, hogy a dobozos sör melyik boltban mennyiért kapható.
Gyümölcsöt szinte soha se teszek a kosaramba. Pedig annó kedvencem volt az alma és a banán. Mostanság viszont már nem igazán fogyasztom ezeket.
Joghurt, puding, tej, sajt, túró, chips esetén is hasonló a helyzet. Szinte soha se veszek ilyeneket. Persze emlékszem arra, amikor néhány évvel ezelőtt vettem valami poharas pudingot, de az már a múlt.
A nyaralás is ide tartozik. Megvagyok anélkül, hogy Balaton felé vegyem az irányt, vagy felszálljak repülőre.
Egy ideig a Spar-os krumplipüréport vásároltam. Aztán elköltöztem, egy olyan helyre, ahol a Penny közelebb van. ...és a Pennyben olcsóbb a krumplipürépor. (Még talán az Aldiban is.) Szóval, ahelyett, hogy a közel ezer forintba kerülő, Sparos verziót venném, elmegyek Pennybe vagy az Aldiba és megveszem olcsóbban.
Volt, amikor munkásszállón laktam, netről rendeltem fekete bokazoknikat. Miért? Mert úgy olcsóbb volt számomra.
A dolgaim egy részét a Kikben, a Pepcoban szereztem be. Ez a két üzlet ugye az olcsóbb kategóriába tartoznak. Ezekben a boltokban egy póló ára nem 10 ezer forinttól indul. Nem is 100 ezer forinttól.
A közelben van egy használtruha bolt. Igaz, hogy használt ruhákkal találja szembe magát az ember, ha ide betér, de vannak akciós napok: egyszer a szoknya 100 forint, máskor 400 forint mindennek a darabja.
Ha én egy sima, egyszerű, fekete pólót keresek a munkahelyre (mivel a zenekaros felsőket csak nem akarom befogni a takarítós munkára), akkor pénzileg jobban megéri ide betérni, minthogy elmenjek bármilyen más boltba.
400 forintot jobb érzés kiadni egy használható pólóért, mint 4500 forintot.
Nem vagyok egy divatkövető ember. Az se szokott érdekelni, hogy ha valaminek egy új verziója jön ki. Csak azért, mert valaminek kijött az új, frissebb változata, nem fogom lecserélni a régit.
Noha ha szétnézek a dolgaim közt, már vannak olyanok, amiket érdemes lenne lecserélni, nem vagyok olyan típusú ember, aki mondjuk félévente lecseréli a ruhatárát, elektronikai cuccait.
Már egy ideje cserélnem kellene a hátizsákom, amit mostanság hordok, de hát jó ez még... és emellett, nem is szeretnék súlyos ezreseket elkölteni az új hátizsákra. Ez a hátizsák talán 2014-2016 óta van meg.
Az egeret addig tervezem használni, ameddig el nem romlik... ugyanez érvényes a fejhallgatóra, a telefonra is.
A képen látható műanyag doboz nem a szemétbe került, miután elfogyott belőle a krumplisaláta, hanem tárolóként funkcionál. Ha főzök mondjuk rizst, valamikor ebbe az edénybe szedem ki.
Vannak az ún. egyszerhasználatos fehér, műanyag edényfélék. Ezek se egytől-egyig landoltak a kukában, némelyiküket befogtam tárolásra. Van olyan, amiben az italporokat tárolom, másikban a zabrudik kaptak helyet.
Jelenleg egy mélytányérom van. Igaz, van szögletes, műanyag dobozom is, amit néha tányérként használok. (A fentebbi képen ez a szögletes edény látható és a felirat szerint Fresh box névre hallgat.)
Mivel én albérletben lakom és nincs kocsim, számítani kell arra, hogy nem érdemes mindenből felhalmozni, hiszen azt el is kell tudni vinni háton-kézben a másik, új albérletbe. Én meg nem szeretnék 90 alkalommal fordulni a holmijaimmal és nem is szeretném a dolgaim 80 százalékát kidobni és újravenni a költözés után.
Nincs poharam, csak 3 (ha jól számolom), pedig azért néha olyan jókat látok. Ja, bögrém sincs már.
Hiába látok, egy számomra tetszetős tárgyat, nem feltétlen fogom megvenni. Így "megvédem" a pénzemet, nem költöm el.
Mostanság így spórolok-takarékoskodom. Igaz, olyan módon védem a pénzem, amire sokan talán azt mondanék, hogy "én így nem fogok takarékoskodni, inkább elmegyek másod-harmadállásba dolgozni!".
Remélem ezen felsorolt pontok közül volt, ami hasznosnak bizonyult számodra. Köszi, ha eddig elolvastad ezt a bejegyzést, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!
Sziasztok! Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz talán.
A július elhozza nekem a szabadságot, ugyanis pár napra mentesülök a munkavégzés alól. Ideje volt már.
Június eleje nagyon rossz volt számomra, ami a munkát illeti: túl sok feladat, ingyen túlórák.
Megfordul a gondolataim közt az, hogy itt lenne az ideje munkát váltani. Menni tovább, olyan helyre, ahol többet fizetnek és a munkaidő is barátibb.
Visszatérve a szabadságra, remélhetőleg hasznosan fogom eltölteni.
Ebben az évben nem is rendeltem még. Sehonnan se, semmit se. Június 30-ai hétfőn leadtam egy rendelést, 3 könyvre. Remélhetőleg még a héten megérkeznek a könyvek.
Ez a bejegyzés ennyi most. Nem lett túl hosszú. Köszi, ha eddig elolvastad!
Ebben a bejegyzésben egy, pánikkal foglalkozó könyvről írok.
Amikor ezt a könyvet olvastam, egy nehéz héten voltam túl:
majdnem elütöttek; villamosról nem tudtam lelépni (az a lépcsős jött, én meg nem tudtam eldönteni, hogy ami közvetlenül előttem van, az lépcső, vagy még az a szint, ahol állok); sírtam hazaérkezéskor; másik nap sírtam azelőtt, mielőtt munkába mentem volna; idegeskedtem azon, hogy tudok-e ruhát mosni, vagy csak egy héttel később moshatok; sírást fojtottam vissza a munkahelyen; tartottam attól, hogy nem engednek enni, mert hát hamarabb haza lehet menni és "ne egyél már, mert azzal is megy az idő" elég könnyedén előjön; sorozatosan le*zartam azt, ami számomra fontos, de a munka az természetesen ment;
lassú *zarnak éreztem magam a munkahelyen (és talán éreztették is velem, hogy lassú csiga vagyok); bűntudatom volt, hogy munka után nem haladok eléggé a számomra fontos dolgokkal; ja...és elvették a hétvégét, szombaton be kellett menni dolgozni.
Szóval, egy ilyen héten olvastam el ezt a könyvet. Engem eddig nem környékezett meg a pánikroham, csak a szorongás. Rájöhettem a könyv segítségével, hogy az, hogy azon az adott problémán kattogott az agyam több órán át, az bizony szorongás volt.
Noha ez a könyv pánikrohamról szól, az elején tisztázásra kerül, mit jelent a félelem, a szorongás. A könyv végén pedig olyan információkhoz lehet hozzájutni, ami nemcsak pánikrohamosoknak lehet segítség: öngondoskodás.
Két meglepő állítást olvastam:
Számomra érdekes volt az is, amikor sorra veszi azokat az érzéseket, amik pánikroham során keletkeznek és tételesen leírta, hogy ezek miért nem fognak bekövetkezni. Ilyen például a szívroham és az elájulás érzése. (Ez a 60.-63. oldalon olvasható.)
Szerintem a feladatok egy részét nemcsak pánikrohammal kapcsolatban lehet végigvinni, hanem más helyzetekben is.
Ami a borítót illeti, a színválasztás telitalálat: vörösből narancssárga színátmenet. A pánikhoz pedig passzol a vörös szín.
A szöveg tagoltsága jó, átlátható, táblázatok, listák és ábrák is helyet kaptak.
Ha érdekel a pánikroham és az, hogy hogyan lehet mindezen túljutni, felülkerekedni, akkor igen.
Van rá esély, hogy a későbbiekben újra előveszem ezt a kötetet és ha nem is olvasom végig, de belelapozok és elolvasom azt a részt, ami éppen érdekel.
Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy ezen év tavaszán milyen könyveket kezdtem el és fejeztem is be. (Tehát, az olyan könyv, amit még télen kezdtem el olvasni, de már tavasszal fejeztem be, nem kap helyet ebben a bejegyzésben.)
Szóval összesen 27 könyv, amit kezembe vettem tavasszal és elejétől a végéig elolvastam.
Némelyikről már írtam is véleményt. Nagy eséllyel lesznek olyan kötetek, amikről nem is fogok megemlékezni hosszabban, mert egyszerűen, nem tudnék mit írni.
Volt, amelyik könnyedén olvashatónak bizonyult, míg mások kevésbé. Több könyvet 1-2 nap alatt olvastam ki...hát, volt időm.
Talán a Haza...a börtönbe c. könyv az, amit nem lehet fellelni minden utcasarkon. Talán ez volt az első olyan könyv, amiben találkoztam a munkásszálló fogalmával. Lehet úgy is felfogni, hogy a munkásszálló már igencsak közel áll a hajléktalansághoz. Talán nem véletlenül.
Az Öröklés szabályai c. könyvben helyet kapnak az ágyjelenetek is, még ha nem is nagyon részletesen. Puff, egyszerűen csak megtörténik az egyesülés, mintha csak arról lenne szó, hogy az ember eszik. (Hello, aszexek!)
Az ujgurokról nem nagyon hallottam. Biztos találkoztam már ezzel a szóval, hogy ujgur, amikor bizonyos hírekben szerepeltek...de ennyi. A Menekülés a kínai gulagból c. könyv bemutatja, hogy mit is jelenthet, ha a rendőrség teázásra invitál. Megtudja az olvasó azt is, hogy az ujguroknak mások a szokásaik, más a vallásuk.
Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha elolvastad ezt a bejegyzést! :)
A Járvány idején c. könyv azért jött velem, mert érdekelt a téma és emellett nem is volt drága.
Valamiért úgy gondoltam, ez a kis könyvecske arról fog szólni, hogy hogyan élték meg Olaszországban a járványt. Tévedtem.
Ami előnyként felsorolható, ezzel a kötettel kapcsolatban:
Igazság szerint ezt a könyvet nem venném újra. Igaz, lehet jobban el kellett volna olvasnom a fülszöveget.
Nagy betűméretű szöveg, a fejezetek rövidek, rendszerint 2 oldalasak. A fejezetcím nagy helyet foglal el, úgy a lap egyharmadát, szóval túl nagy a térköz, előtte is, utána is.
A könyv végefele viszont másféle téma jön szembe az olvasóval. Már nem a koronavírusról van szó, hanem a szerző más történeteiből van beemelve pár oldalnyi szöveg. A prímszámok magánya, Az emberi test, Ezüst és fekete, Ide nekünk a csillagokat is! c. alkotások kapnak helyet.
Mindezek ellenére a Járvány idején egy kicsi könyvecske.
Akinek alig van ideje olvasni. Az a személy úgy érezheti, hogy halad a könyvvel, hiszen a fejezetek igencsak rövidek. Annak is hasznos lehet, aki tudományos oldalról akarja megközelíteni ezt a témát.
A fejezetek amolyan gondolatébresztők tudnak lenni.
A hosszú hétvégét vártam. Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan telt a pünkösd HÉTFŐ. Jó olvasást!
Ez most saját kép. :D
Szóval pünkösd hétfő. Most, 2025-ben az a nap június 9.ére esett. Ez egy ajándéknap, hiszen ezen a napon, menni kellett volna dolgoznom.
Bármit csináltam ezen a napon, az egytől egyig plussz, ami nem is létezhetne alapjáraton, hiszen a hétfő számomra egy munkanapot jelent.
Főztem. Igaz, nem nagy durranás volt a főzés, csak tésztát főztem.
Eljutottam oda, hogy a rövidnadrágokat kimossam. Ugyanis mivel nyár van, azért lassan rövidnadrágokat célszerű előnyben részesíteni, a hosszúszárú ruhadarabokkal szemben.
Blogbejegyzéseket olvastam, amik be vannak ütemezve ezen a blogon. Itt-ott javítottam a szövegen, hozzátoldottam, elvettem, félkövérré állítottam a betűtípust.
Új blogbejegyzéseket kezdtem el írni. Mint például ezt a bejegyzést is pünkösd hétfőn kezdtem el.
Elkezdtem egy könyvet olvasni. Ideje volt újat kezdeni, igazából már lefekvés előtt ki kellett volna választanom egyet.
Rendezgettem a "konyhai" részleget, ahol a szárazáruk találhatóak többek közt. Talán ez az új elrendezés kissé jobb, mint az előző.
Gitároztam. Azért ez is egy olyan dolog, ami számomra fontos.
Nem mentem sehova se. Nem találkoztam senkivel se... de eltelt, számomra hasznosan. Neked hogy telt a pünkösd hétfőd? Írd le kommentben!
Azt gondoltam, ezzel a könyvvel kapok egy sci-fi, jövőben játszódó történetet. Helyette mást kaptam, a jövőbeli, állatfaj-eltünedezős helyzet meg körítés, köntös volt csak.
Mikor ezeket a sorokat írom, nézem a moly.hu-n az ideillő oldalt és a címkéket. Romantikus. Vettem észre. Vettem észre, hogy nem azt pedzegetik, hogy milyen erdőtüzek, miegymások voltak, amik elvezettek odáig, hogy állatfajok haljanak ki. Észrevettem, hogy ez a madárvándorlós dolog csak egy köntös, ami keretet szolgáltatja, de ennyi.
Ha azt keresed ebben a könyvben, hogy:
akkor ez a könyv nem neked való.
Olvasom közben más blogszerző véleményét erről a könyvről. CLI-fi. Először félreírásnak nézem. Aztán újra: CLI-fi. (Persze, nem nagybetűsen írja, csak én emelem így ki. :D )
Ebben a könyvben igazából egy nőről van szó, ő van a középpontban és a múltja. A regény ide-oda ingázik az idősíkokban: egyszer a jelenben, másszor 6 hónapot visszaugrunk az időben vagy akár 19 évvel korábbi időszakban vagyunk.
A célközönség nagy eséllyel nem én vagyok. Ebből kifolyólag ennél a könyvnél se fogok hosszú mondatokat írni, hogy mennyire gyönyörű ez a történet. (Viszont nem is fogom lehúzni azért, mert juj, nem én vagyok a célközönség.)
Ha érdekelnek a lélektani történetek, ahol egy nő van a főszerepben és emellett az se jelent gondot, hogy az elmesélésben ide-oda ugrálunk az időben, akkor ez a regény neked való!
Ez a bejegyzés amolyan gondolatfoszlány. Jó olvasást, jó elmélkedést!
Nem értem, miért kell lenézni a takarítókat. Nem értem, miért nézik a gyári munkásokat hülyének. Nem értem azt se, hogy a kukás is miért lenézett szakma. Miért kell azt is lenézni, aki mekiben és hasonlókban dolgozik?
Fizikai munka... Oda gyorsaság kell. Van, hogy a saját szükségleteket egy az egyben ki lehet hajítani a kukába. Pénztáros? Gyorsan le kell húzni a termékeket. Mekiben dolgozó? Gyorsan ki kell szolgálni a vevőt. Gyárban dolgozó operátor? Tartsd a ciklusidőt, kell a darabszám!
Nem mindenki gyors. Nem mindenkinek van meg a kézügyessége. Nem mindenki bír 40 kilót emelgetni, rendszeresen. Lehet, valaki gyors, de ügyetlen. Valaki meg gyors, de nem erős. Valaki erős, de cserébe lassú.
Tanárokat is lenézik... egyszerűen nem értem miért kell őket is lenézni. Én régebben lettem volna tanár... csak hát ahhoz tovább iskolapadban kellett volna maradni. Ja és a beszédet ne felejtsük. Talán kiestem volna a rostán.
Munkásszálló. Nem egy jó hely. A hajléktalanságnál és az utcán való megkéselésnél, megerőszakolásnál jobb.
Egy ideig munkásszállón laktam. Először egy, nagyobb parkkal megáldott hostelben laktam. Utána pedig következett az a szálló, ami már tipikus munkásszállónak mondható és a fentebbi képhez hasonló látvány fogadott, amikor a szálló folyosójára léptem.
Talán régen ódzkodtam a munkásszálló gondolatától.... de ez a RÉG régen lehetett, ha egyáltalán így volt. Lehet, ha megkérdezném a tizenéves önmagamat, semmiféle lenézés nem lenne a válaszban. Sőt, biztos... maximum a félelem lapulna meg a válaszban: mégis, miért lenne jó munkásszállóra kerülni?
Aztán miután beléptem a munka világába, egy idő után az ország egyik végéből a másikba kellett költözni, hogy tudjak dolgozni. Ehhez pedig munkásszállón való elhelyezést adtak. Vagy munka vagy a hajléktalanság. Ennyi. Ilyen egyszerű.
Gyári munka. Amikor még általános iskolába jártam, nem akartam gyári, betanított dolgozó lenni. Miért? Mert azok a személyek éjszakára is járnak dolgozni, éjszaka KELL fentlenni.
A családban pedig nem szerették, ha későn kelek és későn fekszek. Az éjszakai munkához pedig az dukál, hogy az ember későn van fent, ebből következően nem reggel 8 órakor kel fel, hanem később, mondjuk délután 2 órakor.
Amikor a tanulás befejezése után munkát kerestem (és nem találtam olyant, ami a végzettségemhez köze lenne és ahova felvesznek), az igen közeli rokon a gyárat javasolta nekem, a szomszédos, kisebb településen. Érv? Hoznak, visznek! Talán még azt is közölte, hogy az állás (a fizikai, tényleges állás, amikor az ember áll) nekem jót tesz. Már beadtam volna a derekam, csak hagyjon már békén, szabaduljunk már meg ettől a **** témától. Aztán mégse jelentkeztem, nem mentem oda.
Későbbiekben is megtapasztalhattam, milyen a gyári munkás lét. Megannyi emberrel találkoztam. Nem néztem le őket. Amúgy is, ha lenéztem volna őket, akkor magamat is le kellett volna néznem. Hiszen egy voltam közöttük.
Volt, aki duracelnyuszi stílusú volt: gyorsan mozgott, pörgött, hozta a darabszámot, nem kellett neki segíteni.
Volt, aki nem tudom hányszor mondta, hogy itt hagyja ezt a helyet, mégis maradt.
Volt, aki a goth/metál vonalat erősítette.
Olyannal is találkoztam, aki kitűnt a többiek közül. Túl elegánsnak hatott a megjelenése. Már nyugdíj előtt állt, kevesebb, mint 5 évvel. Budapestre járt a színházba (minimum egyszer, de szerintem többször is felment Budapestre, hogy színházban nézzen előadást), emellett kisebb korában hegedűlni tanult.
Aztán ott van a nem most barnult, munkásszállós ismerős. Árvaházban nőtt fel, most pedig az egyik autóipari cégnél dolgozik. (Vagy legalábbis addig, ameddig ott nem hagytam azt a munkahelyet, egyúttal azt a munkásszállót.)
Az energiafüggő. Nyurga, tetovált. Vizet nem iszik, ellenben energiaital az jöhet. Elvárta, hogy az ember segítség nélkül dolgozzon.
A darabszám fétises. Hiába volt géphiba, állásidő, a darabszámot kajtatta. Szerintem olyanok kellettek a sorára, akik segítség nélkül dolgoznak és pörögnek, mint a bugocsiga.
A normális, tanult. Valami irodai dolgozóként dolgozott, sok szabályt kellett tudni. Aztán valahogy ennyi volt a történet, kirúgták, vagy megszűnt a cég. Ő is kitűnt a csoportból. Lassú volt. Emiatt örült a feljebbvaló, amikor önként jelentkezett, az áthelyezésre. Megszabadultak tőle.
A falusi. Valami kisebb faluban lakott (és talán lakik ott mindig), aki talán örül, hogy van munkája. A buszút elég hosszúra nyúlik, de mégis bejárt rendszeresen és dolgozott.
A külföldi magyar. Az egyik szomszédos országból menekült(?), talán egy jobb élet reményében. Katonásnak hatott a stílusa, ő volt az, aki számolta a perceket, amiket az ember nem a gépnél tölt. Cigi, kávé, ennyi elég szünetre.
Az ukránok. Nem utáltam őket. Két gyárban dolgoztam, mindkét helyen voltak ukránok. Akadt köztük normális. Igaz, a nyelvi korlát miatt nem tudtunk beszélni.
A legutolsó, gyári munkahelyemen szidták az ukránokat: nem dolgoznak annyit, mint a magyarok. Én ezek ellenére se utáltam őket.
...és így visszatekintve az összes gyári élményemre (ha jól számolom, eddigi életem során eddig összesen 6 gyárban fordultam meg, mint dolgozó), egyszerűen nem érzem azt, hogy ezeket a dolgozókat le KELL nézni. Nem is tudom, mit kellene lenézni. A cigizést? Azt nemcsak a gyári munkások űzik. Az alkoholivást? Aki részegen jött volna be a munkahelyre, az már repült is volna, szondázás során. A drogozást? Munkahelyen nem láttam senkit se drogozni. Zaklatás? Volt olyan munkatársam, aki nem kedvelte az ukrán embereket. Valaki szólhatott a műszakvezetőnek, etikai okok miatt ez a munkatárs repült, annak ellenére, hogy már több éve volt állandó tagja az adott területnek.
Egyes embereket lehet lenézni, ilyen-olyan tulajdonságuk miatt. Ez viszont nem hozza magával azt, hogy az adott csoport összes tagját le kell nézni.
Munkanélküliség. Ebben is volt részem. Akadt olyan helyzet, amikor én mondtam fel, de akadt olyan is, amikor engem rúgtak ki. Emellett, amikor végeztem az iskolai tanulmányaimmal, akkor is, munkanélküliként léptem be a munkaerőpiacra.
Volt olyan időszakom, amikor "ingyenkajákon" éltem. Sorban álltam a népkonyhán és a napi kaja mentett meg attól, hogy éhes legyek. Akkoriban 2 szelet toastkenyeret (vagy 1 szelet?) engedélyeztem magamnak, 1 étkezés alkalmával. Még a wc-papírral is takarékoskodtam és amikor a női gond havonta megjött, abban a témában is igyekeztem spórolni: vettem a lehető legolcsóbbat, ami még megfelel. Nem mertem költeni toastkenyérre. Inkább olyan ételeket főztem magamnak, amire valaki azt mondta, hogy ő inkább éhezne, minthogy ilyenre vetemedjen. Ezeket az ételeket köretként ettem. (Tejbegríz helyett vízbegríz, mivel pirított grízt akartam csinálni, de túl sok vizet tettem hozzá, szóval így lett a köret, vízbegríz. Vagy ott volt az a kaja, ami csak lisztből, vízből és fűszerekből állt és kevés olajat öntöttem alá, sütés gyanánt. Rendszerint sósan készítettem el.)
Volt, mikor munkanélküliség után elkezdtem dolgozni és az első havi fizetés előtt mindössze 4 vagy 5 ezer forint volt a számlámon. Szerencsére az első havi fizetéstől csak egy hétvége választott el, de nagyon rosszul esett, hogy pénteken nem érkezett meg a fizetés.
Takarítás. Jelenleg takarítóként dolgozok. Amikor még friss voltam a munkapiac világában, egy iskolába mentem el, interjúra. Elmondták, hogy takarítani kéne, szünetekben lenne padtörlés, de igencsak gyorsan. Akkoriban volt a covid-vész, hát meg voltak ijedve, fertőtleníteni kellett (volna) ezerrel. Amikor megtudták a családban, hogy bizony én takarítónak jelentkeztem, találkozhattam is a megvetéssel, vagy valami hasonlóval. Az illető szerint a diákok direkt összecsinálják a wc-t, hogy a takarítókkal még jobban kitoljanak. Nem voltam nagy takarító otthon, nem voltam rendmániás. Talán meg is hökkentek, hogy takarítónak jelentkeztem.
...és most? Januárban kezdtem el állást keresni. Először még leginkább irodai munkákra adtam be a jelentkezésem, aztán egyre lejebb adtam a "színvonalat". Március közepe óta takarítok egy intézményben.
A lenézéssel és a "kasztrendszerrel" egy tavaszi esemény során találkoztam. Ezen a napon késtem, mert a tömegközlekedési eszköz egyszerűen nem akart menni. Túl sokat megállt egy-egy megállóban. Mire odaértem a munkahelyre, az ünnepség elkezdődött. Ünnepeltek. Ott volt az elegáns tömeg. Én meg odapofátlankodtam, mint takarító beosztású dolgozó. Mielőtt lett volna ez az ünnepség, azelőtti napok egyikén megtudtam, hogy az ünnepségen a takarítók nem szoktak elől lenni, el szoktak "bújni", jobban mondva, (ahogy fogalmaztak): "nem vagyunk szem előtt."
Én meg pontosan szem előtt voltam, hisz késtem és az ünnepség már kezdetét vette. Nem tartoztam az ünneplők kasztjába. Ez az ellentmondás rosszul esett lelkileg. Ott voltam, miközben nem lett volna szabad ott lennem. Én nem lehettem az ünneplők közt, én dolgozni jöttem és nekem pont, hogy rejtőzni kellett volna.
Ahol jelenleg dolgozom takarítóként, ott is megismertem embereket. Egyik se olyan, akit le kellene nézni. Egyiket se nézem le azért, merthogy juj, padlót töröl, sepreget, miegymás. Szinte az összes munkatársnak megvan a maga története és mindegyiknek van valamije, ami miatt előtte meg lehet emelni azt a bizonyos kalapot.
Minden bizonnyal engem is lenéz valaki.
Mert takarítóként dolgozom.
Mert beszédhibás vagyok.
Mert nőnek születtem.
Mert gyárban dolgoztam, operátorként.
Mert nincs gyerekem.
Mert nem iszok rendszeresen alkoholt.
Mert nem bulizok.
Mert introvertált vagyok.
Mert önbizalomhiányos vagyok.
Mert túlsúlyos vagyok.
Mert metált/rockot hallgatok.
