Most a szerda számomra szabadnap, vagyis október 22-e. Mivel ezen a napon távol vagyok a munkától, így lehetőségem adódik elmenni boltba és letudni pár dolgot, amit éjfélkor munka után nem lehet.

Hamarosan úgyis jön az október utolsó napja, szóval ideillő kép. :D

Jó pihenést!

Hallom, ahogy osztogatják a jókívánságokat egymásnak az emberek: az eladók a vásárlóknak és talán fordítva is. Nem értem. Erre az egy napra, mai napig, éjfélig kívánnak pihenést? Először nem esik le, miért záporoznak ezek a mondatok a pénztáraknál. 

Számomra természetes, hogy holnap az munkanap. (vagyis az október 23-a)

...aztán leesik, mire fel ez a nagy "Jó pihenést"-ezés. 

Holnap ünnepnap. Az emberek többsége távol marad a munkától és talán még hosszú hétvége is lesz számukra, lévén 23-a az csütörtök... utána meg egy munkanap lenne, utána már következik a hétvége. 

Szóval ezért kívánnak az emberek egymásnak jóleső időtöltést. 

...és rájövök, én nem tartozom az átlag közé. Az én valóságom merőben más, mint a többségnek. Számomra másként alakulnak a munkanapok és a szabadságok is.
A megszokott munkarend az "irodistáké": tehát hétfőtől péntekig, reggeltől délután 4-5 óráig. Ha az ember kinyitja az újságot* egy olyan cikknél, ami karrierrel kapcsolatos, nagy eséllyel olyan szavakat fog olvasni, amik az irodákra jellemzőek.  (Pl: email,monitor, irodaszék.)

Az én valóságom

Jelenleg olyan helyen dolgozom, ahol állandó délutánosként szereplek. Emellett ünnepnapok se nagyon léteznek, mert akkor is nyitva vagyunk. 
Most elvileg hosszú hétvége van/volt/lesz. Ez 4 napot jelent. Én ebből 3 napot dolgozok. 

Mindehhez tartozik, hogy én egy otthonülős ember vagyok és ez ünnep idején még jobban igaz, hiszen a boltok zárva tartanak. Buliba se szokásom járni. Amúgy is, a bulikban szokás metál, rock zenére táncolni? 

Nyilván nem vagyok csodabogár amiatt, mert nekem vasárnap, ünnepnap is munkanap tud lenni. Ott vannak azok az emberek, akik tömegközeledést segítik elő, vagy eü-ben dolgoznak. Csak mégis, az újságokban előbb lesz szó irodai munkáról (és időről), mint arról, hogy valaki mondjuk karácsonykor dolgozik 24 órában. 

Magyar zászló = FIDESZ? 

Mivel ünnepnapon dolgoztam, láttam magyar zászlókat. Egyből az jutott eszembe, hogy mennek fideszes rendezvényre.
Manapság a zászló látványa összefonódott a narancspárttal. Békemenet, zászló-zászló-szív, "anya nő, az apa férfi", "Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját", "Nőügyekkel nem foglalkozom", röghözkötés (hallgatói szerződés), Erzsébet-utalvány.
Hány embernek jut eszébe a jelenlegi kormánypárt, amikor meglát valahol egy magyar zászlót? 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Remélhetőleg mindenkinek jól telt ez a hétvége, ez a pár nap, függetlenül attól, hogy ment-e dolgozni vagy sem. "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!

*Most így a példa kedvéért, mikor már megírtam ezt a bejegyzést, néhány példa: 

• Szorongás off! (Glamour Book 2025/11), 31. oldal: "Például egy prezentációt előadni, vagy egy emberekkel teli teremben beszédet mondani"
  (Kérdés: operátorként, buszsofőrként, takarítóként ezek mennyire gyakoriak?)
• Hvg Extra Pszichológia (2025/1), 61. oldal: "Aztán jött az okostelefon, az e-mail (...) Végül a home-office (...) laptop ott van az ebédlőasztalon"
  (Kérdés: a pék, a kukáskocsin álló munkás, az utcaseprő dolgozhat-e home officeban? Mennyire kell a munkaidejükben, munkával kapcsolatos e-mailekre válaszolni, ha nem műszakvezetők/üzemvezetők/részlegvezetők?)

Valahogy számomra nagyon kitűnik, hogy egy cikkben/könyvben ki a célközönség. Nyilván nem az operátor fog okostelefonon egyeztetni egy munkahelyi üzletről, nem a takarítónak jár a céges autó. Viszont munkásszállásról, műszakos munkarendről, hétvégi munkavégzésről, állómunka végzésről mintha kevesebb szó esne. 

Ezt a bejegyzést úgy kezdem, hogy nem tudom, miről is fog szólni pontosan és mikor fog kikerülni nyilvános posztok közé.

Aki rendszeresen követi a blogot, észrevehette, a posztok nem érkeznek már megszokott rendszerességgel. Már nem biztos az, hogy heti 2 poszt megjelenik ezen az oldalon. 
A Youtube-oldalon, a videókkal kapcsolatban még rosszabb a helyzet. Ott ennyire se jönnek friss tartalmak, mint itt, a blogon.

Költözni? NEM!

Aki olvassa a Youtube-n írt kommentjeimet és követi Szólómánia videóit, ott megtudhatta, hogy nekem esélyem nyílt (volna) arra, hogy elköltözzek valahova, ahol egyedül tudok lakni. Ez számomra nagy előrelépés lett volna, hiszen jelenleg lakótársas albérletben töltöm a szabadnapjaimat. (És ez a lakótárs egyébként H.O-ban dolgozik, szóval nem igazán szoktam egyedül lenni a lakásban.)

A napokban kiderült, hogy ez a költözős terv semmis. Ugyanis hiába költöznek ki az adott albérletből, mert:

1. emelkedik a lakbér
2. 2 havi kaució helyett 3 havit kér a tulajdonos.

Ezt a fajta költekezést pedig én nem igazán tudom megengedni magamnak és ott lakva nem biztos, hogy annyira megéri. Azt is kell ám nézni, hogy a lakbér (és számlák) kifizetése után meg tudom-e engedni magamnak azt, hogy szükség esetén gyógyszert, cipőt vegyek például. 

Mindez azt eredményezte, hogy hiába éltem bele magam a költözésbe (és abba, hogy az mivel járhat: például akkor többet fogok gitározni), maradok ott, ahol jelenleg lakom.

Persze próbálom a jó oldalát nézni annak, hogy így alakult.

Délelőtt? NEM! Délután!

Bizonyos dolgok miatt jobb délelőtt letudni a munkát, mint délután. Az, hogy késő este érek haza a munkából, befolyásolja azt is, hogy mennyire tudok a bloggal foglalkozni, mennyire gitározok, meg természetesen azt is, hogy mikor tudok boltba menni.
Talán egy kis idő kell arra, hogy lenyugodjanak a kedélyek és ahhoz is talán idő kell, míg ebbe az egész új helyzetbe beleszokok.

Itt is próbálom a jó oldalát nézni a helyzetnek, meglátni azt, hogy amúgy tök jó, hogy délutánra járok. 

Ruhák használtan

Mostanság rákaptam arra, hogy a közeli turkálóba járjak. Ott szerdánként újul meg (elvileg) a készlet, és napról napra csökken a darabár. 1600 forintról indulunk és 800 forintig (vagy 400?) megyünk le. 
Eleinte, amikor még több szabadnappal rendelkeztem a jelenlegi munkahelyemen, olyan napokon szerettem járni ebbe a turkálóba, amikor 800-400 forintba került egy ruhadarab. 
Most már viszont az új napokon járok ebbe a turkálóba (legalábbis mostanság), így 1600 forintba kerül egy adott ruha, attól függetlenül, hogy az póló vagy nadrág, vagy más. 
Ha bemegyek a Pepcoba, azt látom, hogy egy kabát/mellény van akár 8000 is, vagy ha bemegyek a Kik-be, akkor hiába lenne jó úgy-ahogy egy rövidnadrág, 4000 forint darabja.
Szóval, még akkor is megéri a közeli turkálóba elmenni, ha nem olyan rég az az 1600 forint 1500 forint volt. 
Jobb 5 ruhadarabot megvenni 8000 forintért, mint ugyanennyi ruhadarabot 70 ezer forintért. 

Főzés? Elfelejtve! 

Mióta az új munkahelyemen dolgozom, a főzések-sütések száma megritkult. Igaz, amikor takarítóként dolgoztam, akkor se voltam olyan hú, de nagy főzős ember (lévén, nem volt olyan nagy a fizetés). Azelőtt meg ugye munkásszállón laktam, szóval hanyagoltam is az ilyesféle kajakészítést. 
Amióta új munkahelyen lakom, úgymond leszoktam a főzésről-sütésről. Talán későbbiekben lesz változás ez ügyben, de lehet, jó ideig így marad.

Gitározás

Háttérbe szorult a zenélés is. Persze ennek a dolognak nem örülök és bánt is a dolog. 
Amikor hazaérek, rendszeresen azt nézem, mit kell letudni? Másnapra ruha, másnapra a kaja, stb. Az élvezetek? Jól esik feküdni az ágyon/ágyban és pihenni. 

Őszintén, az se nagyon segít a helyzeten, hogy nem szeretném, ha a zenélésemet (gyakorlásra értem) más is hallja. Ez a hozzáállás a munkásszállón lakva is megjelent: nem szerettem volna, ha kopogtatnak, mondván zavaró az, amit csinálok. (Pedig akkor se hangoskodtam, nem tekertem fel a hangerőt az erősítőn.)

Kitekintő a jövőbe

Bizonyos dolgok nem úgy alakultak/alakulnak, ahogy szerettem volna. Mindezek ellenére próbálom ezeknek a történéseknek a jó oldalát nézni. 
Mit hoz a jövő? Nem tudom. 
Egy ideig ezen a munkahelyen tervezek maradni, ahol jelenleg dolgozom. 
Az otthon is egy ideig még egészen biztosan azt a helyet fogja jelenteni, ahol jelenleg vagyok.
Remélhetőleg a zenélést újra visszahozom a mindennapjaimba. Talán a közeljövőben újabb hangszert veszek (igen, nemcsak a gitár érdekel :D), az önismerettel is foglalkozni tervezek a későbbiekben is. 

Ez a bejegyzés most ennyi volt. Lehet, nem lett túl pozitív.. majd talán a következő. Addig is, legyen jó napod!

Az elmúlt hetekben alkalmam adódott arra, hogy megvegyek egy másfajta krumplisalátát is a Lidl-ben. Eddig én szinte mindig csak a kék címkés változattal találkoztam.

Rendes áron vásároltam meg, de egyszer belefér, hogy kb. 1500 forintért a kosárba tegyem. 

(Ez egy régi bejegyzés. A legutolsó munkahelyem ekkor vagy a takarítós, vagy a 3 műszakos gyári munka volt. Talán ez a bejegyzés már egy éves is megvan.)

Mielőtt operátorként dolgoztam volna, engem ez a kérdés érdekelt volna... sőt, érdekelt is, csak hát annyira nincs erről szó sehol se. Maximum kommentek erejéig van erről szó, hogy valaki leírja, hogy fárasztó operátorként dolgozni, aztán ennyi. Viszont engem érdekelt volna már egy olyan poszt régebben is, amiben az illető leírja, hogy egy nap mondjuk miből áll, mi a legfontosabb, hogyan telik egy munkanap.

Annó...

Amikor általános iskolába jártam, akkor tudtam, hogy én nem szeretnék operátorként dolgozni, már azért se, mert az alvás-ébrenlét az teljesen másként alakul, nem rendszeresen ugyanakkor kell felkelni és lefeküdni.
Emellett, azért ott volt az is, hogy a családban szerették azt, hogy nem későn, hanem korán kelek. Tehát, kialakult egy olyan társítás nálam, miszerint a későnkelés egy nagyon rossz dolog, míg a koránkelés és ezzel együtt járó koránfekvés pedig pozitív dolog. 

...és most?

Naná, hogy nem tudtam elkerülni azt, hogy én is mini droidka legyek. Megtapasztalhattam, milyen is, amikor darabszám a minden és még az emberi szükségletek kielégítése is olykor háttérbe szorul. (Itt a wc-re és evésre gondolok.)

Na...és milyen operátorként dolgozni?

*zar. Ha olyan helyen vagy, akkor meg nagyon *zar.
Az, hogy milyen sorsod van egy munkahelyen, nagyban függ a munka típusától és attól is, kikkel vagy együtt. Az is nagyban hozzájárul a kedvedhez, hogy számodra mi az, ami még elviselhető és mi az, amitől már szinte kifutsz a világból. 

Lehet, téged nem zavar, ha rövidek a szünetek, hiszen nem eszel a munkahelyen és nem is cigizel.
Viszont ha olyan vagy, aki nem szereti a feszesen betartott szünetrendet (amikor már egy perces késés is gond lehet), akkor eléggé esélyes, hogy már első nap lesz kellemetlen élményed.
Ha nehezen bírod azt, hogy megállás nélkül kell dolgoznod (még orrot fújni se állhatsz meg!), akkor te bizony szenvedni fogsz a munkahelyeden, nagyon úgy néz ki. 
Az is számít, milyen területen dolgozol. Van, ahol nem elég a köpeny, bakkancs, hanem kell hajháló. Van, ahol még maszkot is kell viselni. (Covid-időszak. Dereng?)
Van, ahol étkezőig eljutni 10 percbe kerül. Van, ahol cigizni tilos, ez pedig dohányosként nagy probléma tud lenni. Van, ahol a munkavégzéshez feltétel a megfelelő vérkép. 

Hogyan nézhet ki egy nap operátorként?

Ez is változó. 

Hogyan tudod meg, hogy aznap hova kell menned, melyik gépsorra? Én ilyen megoldásokkal találkoztam eddig: 

• ki van téve egy papír, rajta a beosztás, hogy ki melyik gépsorra/gépre megy aznap
• a műszakvezető a műszak elején szóban elmondja, ki hova megy, akkor is, ha nem történik változás. (Oké, ezzel a helyzettel én egy üzemben, nem pedig gyárban találkoztam.)
• a műszak elején eligazítás van, de a csoport egy részének szinte állandó a helye

Egy nap így nézhet ki: 

• Becsekkolsz a kapun, esetleg a portás/biztonsági őr megszondáztat
• Mész az öltözőbe, átöltözöl munkásruhába
• Bemész a területre, ahol a műszakvezetőtől megtudod, melyik gépsoron kell dolgoznod
• Egész nap ugyanazt csinálod, csak akkor állhatsz meg, ha szünet van, vagy ha megvan a darabszám, vagy ha gépbeállítót kell hívni, mert a gép rossz, elromlott, esetleg átállás van
• Munka végén takarítás van, tehát seprű, lapát, esetleg porszívó.
• Nem mehetsz el a műszak vége előtt, munkahelye és műszakvezetője válogatja (voltam olyan helyen, ahol 13:55kor lehetett csak elindulni az öltöző felé)
• Kifele menet táskaellenőrzés lehet (nehogy kivigyél valamit a gyárból.)

Hogyan néznek ki a szünetek?

Ez is változó. Van, ahol mindenki egyszerre megy szünetre, az adott területről. Van, ahol területen belül "csúsztatva" vannak a szünetek: tehát egyik mondjuk kimegy 11:40kor, aztán 12 órára visszaér mondjuk, a másik 12 órakor megy ki szünetre. 
Voltam olyan helyen, ahol én dönthettem el, mikor megyek ki szünetre. 
Viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy a dolgozók szeretik onnantól kezdve számolni a szünetet, mikor elhagyod a gépet. Ez pedig azt jelenti, hogy magával a sétával már megy a szünet. Legutóbbi munkahelyemen így volt, a területről egészen az étkezőig 2-3 perces sétát kellett letudni ahhoz, hogy étkezőig eljuss és ugyanennyi vissza. 
Eddig olyan helyen dolgoztam, ahol bármikor ki lehet menni szünetre. Azt viszont nem szokták díjazni, ha szünet végével jön rád a szapora és te kimennél wc-re. Volt, hogy én emiatt késtem szünetről, mert szünet végével rámjött a szapora és hát leordította a fejemet a munkatárs, amiért nem voltam hajlandó be*zarni. 

Öltözőszekrény

Eddig olyan helyen dolgoztam, amit gyárnak lehet nevezni, de voltam olyan helyen is, ami nem kifejezetten gyár, de ugyanúgy darabszám volt a lényeg. 

Munkahelye válogatja, hogy hol mi a szokás. Van, ahol mindenki automatikusan kap öltözőszekrényt. Van, ahol nincs öltözőszekrény mindenkinek. Van, ahol a gyártási területre beviszik az emberek a cuccaikat (mondjuk egy sarkot, asztallal, erre kijelölnek). 

Kajaszekrény

Legutóbbi munkahelyen, ahol dolgoztam, nemcsak öltözőszekrényt kapott a dolgozó, hanem ún. kajaszekrényt is. Ebbe a kis tárolóba lehetett tenni az ételt, miegymást. 
Tehát, mikor az ember megindult kifele az étkező felé, akkor a kajaszekrényből vehette ki az ebédet/egyebet. 

Ruházat

A ruházat kérdése is attól függ, hogy pontosan melyik cégnél dolgozik valaki. 

2025 szeptemberében egy kis hozzátoldás

Mint ahogy a bejegyzés elején jeleztem, ezt a bejegyzést még régebben írtam, talán 1 évvel ezelőtt. Akkor még vagy a 3 műszakos munkahelyemen töltöttem a napjaim nagy részét, vagy takarítottam már. 

Ha megkérdezik tőlem, akadt-e olyan munka(folyamat), ami valamennyire érdekes volt számomra, akkor igent mondanék. Legutóbbi gyári munkahelyemen az egyik területen volt ilyen. 
Azelőtti munkahelyen pedig ügyeltek arra, hogy a dolgozónak kissé változatosabb legyen a munkavégzése: 4 órát ezt csinálta, 4 órát azt csinálta. Emellett többen részesültek abban a lehetőségben, hogy 4 órát ülve, másik 4 órát pedig állva dolgozhattak. 

Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt írom, hogy sokat számít az, hogy az embernek mi a fontos egy munkával kapcsolatban és milyen munkatársakat kap. Ha valakinek sokat számít az, hogy éjszaka aludjon, vagy a délutánjai szabadok legyenek, akkor nagyon nagy eséllyel a többműszakos munkarend aligha fog tetszeni neki. Ha valakit nem érdekel, hogy a munkatársakkal milyen viszonyt ápol, csak bejár dolgozni és szótlanul végrehajtja a feladatokat, akkor őt nem fogja zavarni, ha kihagyják a beszélgetésből.
Az is sokat számít, hogy milyen körülmények közt dolgozik valaki és az is, hogy ahova hazatér, ott mi várja. Ágyipoloskák? Vagy a nyugalom? 

Ez a bejegyzés ennyi volt. Remélem, hasznos volt számodra. :) "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél! 

(Ezt a bejegyzést még nyáron kezdtem el írni.)

Ülök a gép előtt, lassan ebédidő következik, utána meg ugye készülődés és irány a munka. 

...és eszembejut az a gondolat, mondat, amit már több helyen olvastam. Amikor az albérlet vs saját ingatlan kérdése előjön, előjön az a vélemény is, miszerint az albérletre kiadott pénz az kidobott pénz, míg a saját ingatlanra kiadott pénz az nem kilökött pénz az ablakon.

Egy dologról elfeledkeznek az emberek. Ez pedig nem más, mint az...

ÖNERŐ!

...és itt buknak el sokan. Hogyan tudnának összekapargatni egy önerőre valót, hogy hitelt kaphassanak? Persze lehet Ózdon, Miskolchoz közeli Lyukóvölgyben, Taktaharkányban, meg különféle zsákfalvakban is venni ingatlant.

Ha az én esetemet nézzük, akkor:

• CSOK kizárt (és minden más hitel/kedvezmény, ahol gyereket kell _csinálni_ )
• kevés a fizetésem (nem akarok konkrét számot mondani, 220 ezer forint alatti összegről van szó, albérletben lakva, szobát bérelve)*
• családi hátszél 0
• egyedül kellene finanszírozni a vásárlást
• munkáshitel kizárt, az életkorom miatt
• életkorom miatt kiesek abból is, hogy a fizetésem több legyen (ehhez 25 éven alulinak kellene lennem. Hogy tuszkoljak vissza több, mint 5 évet?).

Az én esetemben talán nem is nagyon van értelme azt boncolgatni, hogy érdemes-e kiadni albérletre pénzt. Nekem vagy az albérlet van, vagy valamelyik pad a közeli parkban. Ilyen egyszerű. Azért fizetek, hogy a lakhelyem ne az utca legyen, ne az egyik padon kelljen töltenem rendszeresen az éjszakát.

A helyzetem nagy eséllyel nem egyedülálló, mert vannak mások is ugyanilyen cipőben, mint én. Néhány cikk, videó arról, hogy amúgy lakhatási válság van:

• A dolgozó magyar fiatalok egyharmada a szüleivel él – mennyi lenne számukra az önálló lakhatás költsége?
• „Még az albérletben sem vagyok biztos” – fiatalok a lakhatási válságról
• Saját lakás gyermekvállalás nélkül? – Sok sikert, egyedülálló huszonévesek

Hol van munka?

Oké, hogy Miskolcon olcsó a lakás. Akkor menjen oda lakni mindenki? Menjenek az emberek lakni zsákfalvakba, merthogy akár 500 ezer forintért is kapható egy ház?

Akkor nézzük, Profession.hu szerint mely területeken mennyi állás van (2025. június 24.-ei adat):

• Budapest (5934)
• Bács-Kiskun megye (604)
• Baranya megye (479)
• Békés megye (341)
• Borsod-Abaúj-Zemplén megye (577)
• Csongrád-Csanád megye (576)
• Fejér megye (721)
• Győr-Moson-Sopron megye (792)
• Hajdú-Bihar megye (780)
• Heves megye (465)
• Jász-Nagykun-Szolnok megye (486)
• Komárom-Esztergom megye (700)
• Nógrád megye (279)
• Pest megye (2238)
• Somogy megye (462)
• Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (457)
• Tolna megye (360)
• Vas megye (437)
• Veszprém megye (582)
• Zala megye (420)

(Külföldi országokat nem veszek be a listára, ha nem gond.)

(A bejegyzés eddig volt megírva, innen folytatom 2025 szeptemberben.:D)

Az a bizonyos hitel

A kormány belengette azt a 3%-os hitelt, amivel próbálja a lakhatási válságot kezelni. Ez szép és jó, csak közben lehet látni, hogy az emberek arról írnak posztot, hogy email-ben értesítést kapott, hogy xy eladó emelte az árat.

Szóval hiába a jól hangzó hitel, a lakás(és ház)árak nőttek. ...és ott van az apróbetűs részlet is. Akinek 50%nál nagyobb tulajdonjoga van, az kiesik. (Szóval, talán az is kiesik, akinek pont fele tulajdona van és örökölt. Akkor is, ha azzal az örökölt ingatlannal *zart se ér ilyen-olyan okok miatt.) Ja, a Tb-t se felejtsük el. 

Végül..

Igazából örültem a hírnek, hogy van valami olcsónak mondható hitel, amihez saját-lakhatáshoz lehet jutni. Viszont ehhez is kell önerő, meg miegymás, szóval lehet kapargatni a pénzt összefele továbbra is. Emellett az apróbetűs részek miatt nem egy ember kiesik azon a bizonyos szűrőn. 

Konklúzió? Lehet dolgozni ezerrel, hogy az a bizonyos önrész meglegyen. Addig meg lehet albérletben lakni vagy az utcai padon.

*Nyáron még ez volt a helyzet. Igaz, ősszel se sokkal több a fizetés, tehát nem 400 ezerre kell gondolni. Viszont már a 220 ezer forint megvan egy hónapban.

Ezen a nyáron rendeltem először a regikonyvek.hu-ról. 

A könyvekért személyesen mentem be, nem kértem se postára, se házhozszállítással, se máshogy. 

A depresszió témaköre érdekel engem, de ez gondolom látszik a könyvek címéből is. 
Most már szeptember van, a fenti 3 könyvből eddig 2 könyvet olvastam el.

A sárga könyv

Magánszemélyektől nem igazán szoktam látni, hogy Facebookon ezt a könyvet árulják. A sorozat más részeit viszont igen. Íme:

Netről származó kép.

Netről származó kép.

Netről származó kép.

Igaz, hozzá kell tennem ehhez, hogy még nyáron nézegettem a Facebook-ot ebben a témában. Szóval lehet, azóta már akár 10 ember is árulja a sárga könyvecskét.

Na de térjünk vissza a sárga kis könyvecskére. Meglepődtem, amikor szembesültem a könyv méretével. A képeken nem tűnt ennyire kicsinek. Dr. Juan antonio Vallejo-Nágera írta, aki (legalábbis a könyv megírása idején) pszichiáter volt.

Egy nap alatt túl lehet rajta jutni, mert a betűméret nagy és azért a margó is kiharap nagyobb területet a lapokból.

Mire lehet jó ez a könyv? Arra, hogy az ember leírást kapjon a depresszióról, például:

• depresszió története
• első antidepresszáns gyógyszerek
• mánia és bipoláris zavar
• MAO-gátlók

Számomra mellbevágó kijelentés volt, miszerint:

• akik a depresszióst szeretik, szintén tönkremennek idegileg (35. oldal)
• A depressziós nem ismeri a lazítást, nem tűr maga körül boldogságot-vidámságot, a betegsége pedig arra készteti, hogy rosszkedvet árasszon (36. oldal)

Ezen mondatok alapján azt szűrheti le az ember, hogy a depresszióst nagy ívben kerülni kell, hiszen vagy tönkremegyünk miatta (mivel foglalkozunk vele), vagy egyszerűen csak elba*zódik a napunk a jelenléte miatt.

Ennek a könyvnek köszönhetően megismerhettem egy új fogalmat, a disztimiás zavart. Ameddig a könyvet el nem olvastam, nem is tudtam, hogy létezik ilyen. 

A szürke könyv

Ez a kötet azóta is várja, hogy elolvassam. Amikor a regikonyvek oldalán megláttam, megörültem neki, hogy csak 500 forintba vagy mennyibe kerül. 
1989-es kiadás, szóval nem mai darab. A sárga könyvvel ellentétben, itt a betűméret apró, szóval nem igazán lehet egy nap alatt túljutni rajta. 
Talán ez igazából egy tankönyv is lehetne, hiszen belelapozva ilyen témákkal találjuk szemben magunkat:

• A depresszió leíró szempontjai (25. oldal)
• Depresszió súlyosságának értékelése (46. oldal)
• "D"-faktor mintázat (84. oldal)
• Epidemiológia (89. oldal)
• Kognitív megközelítések (149. oldal)
• Depresszió biológiai vonatkozásai (227. oldal)
• Reménytelenség, elesettség és szervi betegségek (274. oldal)

Mindennapi lelki szenvedéseink

Új információ volt számomra, hogy ez a furcsa színpárosítású (depresszió és a sárga betűszín) könyv egy tévésorozathoz köthető. Viszont annak ellenére, hogy így van, a sorozat ismerete nélkül is élvezhető, érthető a könyvben leírtak. 

Nemcsak a depresszióval foglalkozik, hanem fóbiákkal, evési zavarokkal, pánikbetegséggel, kényszerbetegséggel is. 

Elég sok oldalszámot kapott az evészavar (közel 50 oldal), míg a depresszió volt a legrövidebb fejezet: mindössze 17 oldal jutott neki, ha a fejezetet jelző oldalt nem számoljuk bele. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. "Találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!  

Az ember szereti a kényelmet. Egyszerűbb és gyorsabb talán megrendelni az adott ételt, mint bajlódni azzal, hogy elkészítse. (+vannak helyzetek, amikor a főzés-sütés nem opció.)

Mennék-e futárnak?

Nem. Hiába gondolja azt valaki, hogy futárnak bárki mehet, meg egy bevándorló is el tudja végezni. (Talán pont egy videóban hallottam ezt a véleményt.)
Jogsim nincs, nem is tervezek se most, se 10 év után, de még 30 év után sem. A robogóhasználat is kiesik, de a biciklizésben se jeleskedem. 
Emellett fontos tudni, hogy futárként hóban, fagyban, hőségben, tomboló szélviharban is tudni kell kivinni azt a bizonyos rendelést. Időben oda kell találni, ismerni a környéket (tudom, van GPS) és bicikli esetén igencsak érdemes gyorsabban tekerni. 
Kocsi esetén nemcsak az üzemanyagköltséget kell állni, hanem a felmerülő javítási költségeket is.

Videók a témában

Ezek a videók segítenek abban, hogy az ember el tudja dönteni, számára mennyire érdemes ezt a futárdolgot választani? Mennyire biztonságos, mennyire kifizetődő?

Korábban egy másik youtube-csatorna is foglalkozott a témával. Ott górcső alá a külföldi vendégmunkásokat vették. Amúgy való igaz, tényleg vannak külföldi munkavállalók, akik futárként dolgoznak és látszik rajtuk, hogy valahonnan máshonnan jöttek.

Szeptemberben Narez tett fel egy videót a témában. Egy történetet mesél el a videóban, egy olyan történetet, amit beküldtek neki (tehát nem vele történt meg):

Szóval a kérdésre a válasz: nem. 

Nem vetem meg az ún. kínai konyhát. Persze azt tudom, hogy amiket a kínai éttermekben/kifőzdékben lehet kapni, azok finomított (kevésbé csípős) változatai annak a kajának, amit amúgy elkészítenének.
Talán másoknak nem nagy szó az, ha kínai kaját vesznek és említésre se méltó, ha egy nap hazavisznek mondjuk egy adag omlós csirkét.
Legutóbb talán tavaly szeptemberben ettem utoljára a kínai konyha kínálatából, de most augusztusban meglett az első alkalom 2025-ben. 

Augusztusban ismét elérkezett a raktárkisöprés ideje. A facebook oldalukon (vagy az esemény oldalán) nézegettem a képeket és ott az egyik képen megláttam azt a könyvet, amit már egy ideje be akartam szerezni. 
...és ezen egy könyv miatt döntöttem amellett, hogy elmegyek erre a vásárra. 
A helyszín ugyanaz volt, mint a múltkor. Igaz, így is térképen utánanéztem, hogyan kell eljutni oda, aztán odaérve megláttam, hogy ez a helyszín ugyanaz, mint a múltkor volt. 

Kosarat most se adtak. Ennek ellenére több kötettel tértem haza, amikből már párat el is olvastam. 

Kis ízelítő, hogy mit is lehetett vásárolni ezen a rendezvényen: 

Egy másik bejegyzésben tervezek arról írni, milyen könyvekkel is gazdagodott a gyűjteményem. Köszi, ha eddig elolvastad, "találkozunk" a legközelebbi bejegyzésnél!

Legutóbbi, munkával kapcsolatos bejegyzésben arról írtam, hogy újra állást keresek. Nos, nem sokáig kerestem. Viszont ez nem feltétlen az én érdemem, hiszen egy ismerős révén lett munkám.

Üdv a vendéglátásban!

Igazából egy nemrég megismert ismerős segítségével jutottam be egy munkahelyre, ami vendéglátásban "utazik", azon belül pékárukkal foglalkozik.
Még soha nem dolgoztam vendéglátásban, a vásárlók kiszolgálása is idegen számomra, mint ahogy a kasszakezelés is. 
Eddigi munkatapasztalataim során a darabszámmal ismerkedtem (hol gyárban, hol "csak" üzemben*), meg a takarítással. Jó, valamikor újsághordás is szerepelt a listán, meg egyhetes diákmunka valami irodában, meg 1-2 napos callcenteres oktatásféle (természetesen ingyééééé), de ezek szinte nem is relevánsak. 

Eladóként?

Amikor megérkezett a hír, hogy megszűnnek az Okj-s képzések, talán akkor kezdtem el kacérkodni a gondolattal, hogy megyek eladói képzésre, hiszen valamennyire érdekel és ugye eladóra gyakran szükség van. 
Aztán hiába jelentkeztem egy képzésre, az nem indult, vagy nem tudom mi történt, lényeg, hogy az egész ötletből nem lett semmi.
Most már talán több évnyi tartalékkal a zsebben lehet tanulni szakmát felnőttként, hiszen újra be kell ülni az iskolapadba. 

Az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) képzések helyét a szakmajegyzék vette át. Ez azt jelenti, hogy a korábbinál kevesebb alapszakma közül lehet választani, és a legtöbb képesítés már csak iskolai rendszerben szerezhető meg.   Forrás: tanulhass.hu

Tegyük fel, hogy fotográfus szeretnék lenni. Az ikk.hu szerint ez egy 5 éves képzés és az egyik iskola, amelyik ezt a szakmát oktatja, a GARABONCIÁS Kreatív szakmák Technikuma névre hallgató suli. Csak ennyit találtam arról, hogy mikor zajlik az oktatás:

nappali és felnőttképzés: 08.30-16.30 között (délelőtt vagy délután)  

Igazából nem nagyon mélyedtem el korábban ebben a történetben. Annyi maradt meg, hogy az Okj-t megszüntetik és megnyúlik a képzési idő és ezen idő alatt bizony ott kell *eggelni az iskolapadban, munka HELYETT. Így, aki eltartja magát, annak ez nem igazán járható út, ő előbb lesz szalag mellett dolgozó egyén.

Az a pár első nap

Na de térjünk is vissza ahhoz, hogy én most vendéglátásban kezdtem el dolgozni. Még csak néhány napot tudtam le, de ezen időszak alatt megismerkedhettem:

• sütési előkészületekkel (amikor a pékárut tálcára teszem és így, tálcástól kerül be a sütőbe)
• konkrét pékárukkal (néhány nekem ismeretlen volt)
• hűtőfeltöltéssel
• szendvicsfajtákkal (értelemszerűen azokról van szó, ami ebben az üzletben kaphatóak)
• üditőfajtákkal (nem egy újdonságként hatott)
• kasszázással (néhány percre beállhattam, felügyelet alatt)

Azóta a helyzet

Lement az első pár nap, de jobban mondva, mindig az első napokat tolom.  Azóta már több napig a kasszánál voltam. Az elkövetkezendő hetekben meg megismerkedek egy másik munkatípussal is, utána meg talán lejár a tanulós korszak. 

Nem könnyű. Munkaidőben többet kell dolgozni (egész pontosan 8 és fél órát), egyedül lenni és gondolkodni ezen-azon nem lehet, 

Igaz, szünet gyakrabban van, mint egy gyárban. Ez egy pozítiv dolog, amit fel lehet írni arra a bizonyos listára.

Fizetés jobb, mint a takarítós munkánál, kicsit közelebb is van maga a munkahely.
Viszont jelenleg úgy néz ki a helyzet, a szabadnapjaimon se fogok igazán pihenni, mert hát munkanap idején este 10 órakor már nem tudok boltba menni, nem szabad ruhát mosni, de takarítani se illő. Szóval, marad a szabadnap. Igen, újfent délutánra fogok járni, mivel abban a műszakban volt hely. 
Pár napig járhattam a délelőttös műszakba, ami nem egyszer azt jelentette, hogy irány a bolt a munka után, hogy így tehermentesítsem a szabadnapjaimat. Legutolsó délelőttös munkanapomon boltbamenés és ruhamosás is volt. 

Bánom-e a váltást? Hogyan tovább?

Nem. Nem vágyom vissza takarítani, ahol utolsó munkanap előtt megalázva éreztem magam; ahol a nyári időszak alatt rendszeresen hallottam, hogy míg én dolgozok, addig más beszélget és ahol egyébként azért dolgoztam, hogy a saját életemben ne tudjak előre jutni**. 
Persze a takarítós munka is szükséges volt, csak hát eljárt felette az idő, ahogy mondani szokás és ideje továbblépni. Kis ideig megfelelő volt, szereztem tapasztalatot takarításban is (amit munkahelyen végeznek, nem pedig otthon), kicsit tudtam gondolkodni, meg összeszedni magam. 
Ennek ellenére eljött az a pont, amikor már szükségszerű volt a továbblépés. 

Meddig maradok ezen, az új helyen? Nem tudom. 

*Nem biztos, hogy ezeket a fogalmakat jól használom. Számomra a gyár egy hatalmas területű helyet jelent, ahol leginkább gépek vannak és operátorok, betanított munkások dolgoznak és több száz dolgozó vesz részt a termelésben ...És van az üzem, ahol szintén vannak gépek, de sokkal kisebb méretű helyen és jó, ha a dolgozói létszám, legalábbis a fizikai állományra értem, eléri a 100-at, esetleg a 200-at. 

** A takarítós munka is délutános munkavégzésű volt. Emellett keveset kerestem, amivel éppenhogy ki tudtam húzni a heteket, de egy nem-kaja, nem-kötelező dolog megvétele már gondot okozott. Pl. ha kellettek gyógyszerek (fájdalomcsillapító, Nospa, Neocitran), az már fejtörést okozott és igyekeztem minél jobban eltolni a vásárlás idejét. Havi 20 ezrest is nehezen tudtam volna félretenni, de olykor a havi 10 ezer se jött össze. Nem azért, mert olyan hú, de nagy lábon éltem volna, hanem azért, mert annyira keveset adtak. Mivel a havi 20 ezer forint félretevése is problémába ütközött, így el is felejthettem a zenével, videózással, egyébbel kapcsolatos saját céljaimat, terveimet. 

Az elmúlt hetekben volt alkalmam kókuszos csokiport vásárolni. Először a Spar-ban láttam meg, akkor, ha jól emlékszem, 499 forintba került. Viszont akkor nem tettem be a kosárba egy tasakkal se, mert úgy voltam vele, már van, amit a kosárba tettem és nem "kötelező". 
Később viszont már szerettem legalább egyszer megkóstolni, hogy milyen. Aldiban is láttam talán, de akkor azt gondoltam, a Spar-ban olcsóbb. 
Nos, mire eljutottam újfent a Spar-ba, valami 640 forintba került. Azért egy csomaggal betettem. 

Mint minden évben, augusztus 20.-án most is téma volt az, hogy lesz-e tűzijáték,vagy sem? 

Budapesten volt. Én nem mentem rá... és nem azért, mert Budapesten volt, hanem azért, mert egyszerűen az ilyesmi nem nagyon hoz lázba.

Igazából én ünnepek idején az otthonülők táborát erősítem. Azt szoktam meg, hogy akkor "minden" zárva van és csak otthon lehet elfoglalni magunkat, mert a boltok zárva... mi meg nem igazán jártunk moziba/koncertre/állatkertbe*/strandra/színházba/múzeumba (meg soroljunk még fel pár száz lehetőséget.:D). 

A tűzijáték szép-szép, ameddig jártam többedmagammal (hoztak-vittek), egy idő után a durranások során már leginkább csak a robbanásra tudtam figyelni, ami nagy fehér/világossárga villanás volt minden egyes fellőtt tűzijáték "közepén". 

Ebben az évben emellett készülnöm kellett a másnapi munkanapra, ami elég korán kezdődött, reggel 6 óra előtt már rég tartott a munkaidő. 

...ha meg érdekel ezzel (mármint tűzijátékkal) kapcsolatban egy videó, akkor tessék: 

*Amikor még kisebb voltam, akkor elmentünk állatkertbe. Később már azért nem jártunk, mert a szüleim qrva drágának találták a belépőjegyet.

Úgymond a 2025-ös év első zenei ajánlója ez. Oké, ott van a 47., de az még 2024-ben született meg. Csak nem fejeztem be. 
Nos, remélhetőleg most összejön az 5 zene. Igazából az utóbbi időben valahogy a zenehallgatás ritkán kerül be a  mindennapi tevékenységeim közé. (Viszont szerencsére napi szinten gitározok, szóval ennyi zene van, még ha ez teljesen más, mint egy teljes dalt meghallgatni.)

1: STARSET - dark things

Az eleje olyan elmélázó... valamikor a klip magával ragadt: gyárszalag! Amikor először hallottam ezt a számot, annyira nem vált kedvencé. Kicsit el kellett telnie egy kis időnek, míg sokszor hallgatott zenévé vált számomra.

2: NIGHTWISH - How's The Heart  

Kicsit népies hangzásvilággal indít... valamikor sírásra buzdít. Ettől függetlenül jó zenének számít.

3: THE ETERNAL - When The Fire Dies   

Egy újabb lassú szám ebben a felsorolásban.  Az együttes nem sokszor jelenik meg nálam, talán ideje lenne tőlük más zenét is megnézni.

4: Fight The Fade - Isolationist

Kicsit keményebb hangzásvilágra váltunk ezzel a számmal és felpörgetjük a tempót.

5: OBSCURA - Silver Linings

Obscura se olyan együttes, amitől gyakran hallgatok zenét. 
0:39 környékén bejön egy kisebb lágyabb dallam, 1:00-nál pedig jön a következő. a gitár pedig a zene során elég sokszor főszerepet kap... hát, nem tudom, meddig kellene gyakorolnom, hogy ezeket a szólókat el tudjam játszani.

...és ezzel a bejegyzésre értünk. Remélhetőleg tetszett ez a kis ajánlóféle. :)   

Vállald ​fel bátran önmagad c. könyvet már jó ideje ki akartam olvasni, hisz a cím felkeltette az érdeklődésemet. Egy olyan személynek mondhatom magam, aki ezt se meri, azt se meri megtenni... érdekelt, erre mi lehet a megoldás? 

Örültem annak, hogy lehetőségem adódik elolvasni. 

Az elején párbeszéd van. Azt gondoltam, ez csak amolyan bevezető és utána kezdődik az egész elmesélés. Minél előbb magam mögött akartam tudni a párbeszédes formátumot. Hát, ha át akarnám ugrani a könyvben ezt a részt, akkor egészen az utószóig kellene ugornom. Szóval az egész könyvet át kellene ugornom vagy inkább más könyvet kellene keresnem, ami nem ebben a szerkezetben lett megalkotva.

Tehát kénytelen voltam megbarátkozni azzal, hogy itt nem a megszokott szövegformátum van, hanem a fiatalember, meg a fiatalember... meg na jó, a filozófus is helyet kap. Kevésbé szép megfogalmazás pedig az lehetne, hogy bizony le lett nyomva a torkomon az, amit amúgy elutasítottam és eltoltam magamtól.

Tudod, mi az, hogy adler? Nagyon sokszopr fogsz ezzel a fogalommal találkozni, ha ezt a kötetet kezedbe veszed. Adler, adler, adler, meg egy kis fiatalember, meg mégegyszer fiatalember...

Ja, amúgy tudtad, hogy a trauma nem létezik? Az élet meg egyszerű. Ennyi. Ilyen egyszerű. Most azonnal boldog lehetsz, miközben a filozófus adleri gondolkodását magadévá teszed. A fiatalember is átáll az adleri gondolkodás oldalára a végén. 

Érdekes gondolatok vannak a könyvben, szerencsére a kis fejezetcímek segítenek eligazodni a párbeszéd-óceánban, így könnyebben kereshetőek a különféle kérdések, témák.
Nem vált kedvencé ez a könyv, annak ellenére, hogy ez már régen fent volt azon a képzeletbeli kívánságlistán. Talán újraolvasásnál jobban bejön ez az egész formátum. 

(Ezt a bejegyzést még talán augusztus első hétvégéjén kezdtem el írni. Azóta változtak a dolgok, felmondtam a takarítós munkahelyen és megyek máshova.)

Nem tudom igazából, az elején mit is gondoltam erről a munkahelyről, ahol jelenleg vagyok takarítóként. Talán az elején kellene kezdeni a dolgokat... hát akkor vágjunk is bele! Jó olvasást!

Hajléktalanság szélén állva

Amikor márciusban érkezett az e-mail arról, hogy van lehetőség takarítóként dolgozni egy intézményben, örültem. Nagyon egyszerű, hogy miért örültem ennek: 

• nem leszek hajléktalan
• nem 3 műszakban szenvedek
• nem 12 órán át vagyok talpon a munkahelyen.

A tartalék-pénz pedig igencsak kezdett megfogyatkozni, szóval ideje volt munkát találni. 

Miután elkezdtem dolgozni, azután egy héttel, ezen a blogon ezt írtam:

Már eltelt egy hét. Nem a legjobb munka, már fizetést illetően sem. Ugyanis 6 órában dolgozok, így a fizetés éppen arra elég, hogy kifizessem a lakbért, a kötelezőket (buszbérlet, ilyenekre gondolok), meg vegyek magamnak kaját. Kb ennyire elég a pénz, ami egy, teljes hónapnyi munka után jár.

Talán kicsit megállhatok, nem kell rettegni attól, hogy utcára kerülök. Viszont, így egy hét elteltével úgy látom, nem ragadhatok le ennél a munkánál. Semminél jobb, ennyi. 

Van ilyen... de nem neked!

Ahol jelenleg takarítok, ott két műszakba járnak az emberek. Egyik délutánra, másik délelőttre. (Milyen meglepő, nem?) 
Amikor még csak a bemutatkozó, meg a papírok aláírása volt, megtudtam, van kedvezményes kaja is, komplett menü: leves, második. Ez tök jó, nem? Az ebédért úgy 13 óráig lehet menni talán. 
Egyetlen egyszer sem éltem ezzel a lehetőséggel. Hiszen én 15 órára járok, most nyáron pedig ez a lehetőség szünetel. Szóval én kimaradok a jóból, ami ezt illeti. Ez hasonló a csócsóasztalhoz. Van a munkahelyen, mint a babzsákfotel, de (talán) nem használják sokan. 
Viszont ez még mindig nem olyan probléma, ami egetrengetően súlyosnak számítana. 

Túlóra? Ingyen!

 (Nos, ezeket a sorokat már úgy írom, hogy felmondtam.)

Kevés volt a dolgozói létszám, de a munkát ugyanúgy el kellett végezni. Ez olyan, mint a pizza: ha kevesebb részre osztjuk, akkor nagyobbak a szeletek. 
Mivel én nem tartozom a pörgős személyiségek közé (legalábbis ezen a munkahelyen), így én egy adott munkafeladattal később végzek nagy eséllyel, mint más. Ez pedig azt eredményezte, hogy amikor többletmunka hárult rám, rendszeresen munkaidő vége után végeztem a feladattal. 
Egy másik munkatárs napi egy órát húzott rá a munkaidőre egy időben és ez nem tetszett neki. Viszont bent ezt a munkaidő vége utáni munkavégzést nem tekintették túlórának. Jelenlétire így felvezetésre nem került és így kifizetve se lett. 

Fizetés

Azért a fizetés se tartozott az Elég jó kategóriába és adódott is probléma ezzel. Valamikor többet küldtek, utána viszont hiába volt túlóra, kevesebbet kaptam, mint amennyit kellett volna kapnom alapból. 
Ha nem kellene lakbért fizetnem, akkor még talán ezzel a fizetéssel is elégedett tudnék lenni.
Viszont így, hogy fizetnem kell lakbért, így közel a fele a pénznek el is repült. Pedig szobát bérlek, nem is a legdrágább fajtát, szóval azt se lehet mondani, hogy nagy lábon élnék. 

Amiért annyit kaptam, amennyit, rengeteg mindent nem tudtam rendesen megengedni magamnak. Kissé nehezen vettem meg azokat a tételeket, amik nem tartoznak a kaja kategóriába, de ezer forint feletti összegbe kerülnek: illatspray, izzadtsággátló, gyógyszer, 3000 forintos nadrág, 4000 forintos cipő. 

Magam előtt tologattam a megvételét a ruhaszárítónak (szintén az olcsó kategóriából), "kissé esőálló" cipőnek, gyógyszernek. illatspray-nek (szintén az olcsóbb kategóriából). Hanyagoltam többek közt a kézitáska, hátizsák 4000 forintos nadrág megvételét, mondván megvagyok ezek nélkül is. 
Arról, hogy néhanapján egytálételeket vegyek (amik 1000 forint környékén kaphatóak a különféle boltokban), csak álmodoztam. 

Hegedű(bérlés)? Új laptop? Felszerelés a gitárhoz, mint pl. külső hangkártya, ilyenek? Basszusgitárt elvinni hangszerészhez beállítatni? Ezek csak álmokként léteztek. 

Rendszeresen maradtam otthon: lett volna kedvem boltba menni, de végül lemondtam saját magam számára, a pénzre hivatkozva. Ugyanis szerettem volna spórolni, takarékoskodni is, ahhoz pedig az szükséges, hogy az ember nem költ semmire se, hanem ül otthon a hátsóján. 

Rossz dolgok, ennyiért

Mivel nyár van, eljött a nagytakarítás ideje a munkahelyen. Ezzel alapvetően nincs probléma. Viszont ilyenkor mindenki egyszerre, délelőttre jár dolgozni. Igazából még ezzel se lenne gond, délelőtt letudom a munkát, utána előttem az egész nap. Viszont azzal, hogy mindenki egyszerre jár dolgozni, úgy megjelennek a problémák. 

A nagytakarítás előtti hetekben szabadságolások sora vette kezdetét. Ez a személy akkor ment szabadságra, amaz pedig akkor. Ebben az időszakban megtapasztalhattam, milyen az, amikor én dolgozom egyedül, a többiek beszélgetnek. Ez pedig rendszeressé vált és nyilván zavart. 

Az se esett jól, amikor egy friss, ropogós munkaerő kezdett úgy viselkedni, mintha ő maga lenne a műszakvezető. 

A nagytakarítás egyik napján pedig úgymond fogvatartottak, ingyen dolgoztattak egy órával tovább, mondván korábban hamarabb elmentem. (Ui: korábban nem volt szó arról, hogy ha valaki hamarabb hazamegy, mert úgy látja, kész van az aznapi feladattal, akkor máskor ezt az időt be kell pótolnia.)

Szépen lassan elfogyni

Az egyik, legutóbbi hónapban többet költöttem, mint amennyi a rendes fizetésem. Korábban ahhoz próbáltam magam tartani, hogy valamennyi összeget félreteszek, nem költöm el az összes, rendelkezésemre álló pénzt, ami megmaradt a lakbér-kötelezők kifizetése után. 

Legutóbb viszont nem sikerült tartanom ezt a tervet. 9 ezer forinttal többet költöttem, mint amennyit lehetett volna. Szóval, a fizetésemhez hozzá kellett volna csapni még 9 ezret és akkor álltam volna költségvetésileg nullán. (Ui.: A fizetés nem érte el a 210 ezret, de igazából a 200 ezret sem.)

Belegondoltam abba, hogy egyszerűen nem tudom azt se tartani, hogy 60 hónapon át folyamatosan gyűjtögetek 20 ezreseket, a 6 havi tartalék eléréséhez. (Úgy számoltam, hogy egy havi tartalék 200 ezer forintnak felel meg. Viszont, egy havi tartalék összegyűjtése, ha havonta csak 20 ezret tud félretenni az ember, az 10 hónap.)
A 60 hónap hosszú idő. Azon időszak alatt bármi megtörténhet. 20 ezret félretenni is nagy kihívásnak számított, miközben többen azon csodálkoztak, hogy ennyi pénzből hogy tudok megélni egyedül? 

Belegondoltam abba is, hogy oké, van munkahelyem, de a céljaimhoz nem fogok közelebb kerülni. Ha továbbra is ezen a munkahelyen maradok, akkor 1-4 év múltán sem lesz se hegedűbérlés, se próbaterem, se semmi. 

Ha pedig többet költök, mint amennyi a fizetésem, az egyrészt, azt jelenti, hogy 20 ezrest se sikerült félretennem, másrészt azt jelenti, hogy a tartalékpénzem még inkább fogy el, amiből jelenleg amúgy sincs sok. 

Más elégedettsége, vagy az enyém? 

Vannak, akik úgy gondolják, nem akarják cserbenhagyni a munkatársukat és ezért vállalnak be bizonyos dolgokat. Vannak, akik túlságosan lojálisak az adott céghez. 
Számomra nem jelentett plussz értéket az, hogy az adott intézményben dolgoztam. Nem éreztem magamat emiatt büszkének. 

Akadt, aki azt mondta, menjek át 8 órában, mert akkor több lesz a fizetésem. Végiggondoltam. A délelőttös műszakban gyorsnak kell lenni. A gyorsaság pedig gondot okoz nekem. ...és mint később kiderült, valóban gyorsnak kell lenni a délelőttös műszakban, úgy 2 óra alatt kell elvégezni mindazt, amit a délutánosnak 4-6 órában is el lehet végezni. Tehát, egy délelőttös dolgozótól ugyanazt a teljesítményt várják el, mint a délutánostól. 
(Nyilván, a fenntmaradó időben találnak neki más típusú munkát a délelőttösnek, ezért nem kell aggódni.)

A döntés megszületett

Nem akartam arra kárhoztatni magamat, hogy a céljaimat/vágyaimat csak éveken át nézegetem, mintha holmi dísz lenne csak. Augusztus első hétvégéjén 30 állásra jelentkeztem. Igaz, ez a szám még mindig elmaradt a várttól. Azt gondoltam, többre fogok tudni jelentkezni. Igazából csak a Profession-t és a Facebook-ot nézegettem álláskeresés ügyben. 

Nem tudtam, hogy elengedik-e az egy hónapos felmondási időt vagy sem. Annyit tudtam, hogy lelkileg nem viselem jól a nagytakarításos napokat, emellett ott volt a friss, ropogós dolgozó, aki műszakvezetői gúnyát húzott; és ott volt egyébként az a műszakvezető, aki igencsak dominánsan viselkedett és viselkedik: csak úgy a jó, ahogy ő mondja, ha más jelzi, az *ülyeség, ő régebb óta van, ő jobban tudja. (Az már nem számít, hogy később pont úgy csinálja a dolgot, amit nem akart elfogadni.)

Tudom, az elején még örültem ennek az egésznek, hogy engem felvettek takarítónak. Csak úgy néz ki, eljött az idő, hogy továbblépjek. 

Egy ismerős révén lehetőségem lett egy munkahelyen kezdeni. annyit írok róla, hogy vendéglátásban utazik az adott cég. Ja és ismét délutános műszakrendről van szó. Állandó délutános.
Remélhetőleg jó lesz, de ez az elkövetkezendő napokban kiderül.

Egy ideje kerestem a szorongással kapcsolatos füzetfélét a boltokban. Az elmúlt napokban sikerült is beszereznem egy példányt ebből és 1-2 nap alatt (de lehet, még aznap) ki is olvastam. 

(Ha nem olvasok el egy bejegyzést, egy másik blogon, akkor talán nem jut eszembe írni arról, hogy könyvkiadás...)

Most pár gondolatot, történést szeretnék veletek megosztani, ami könyvkiadással és az én írásommal kapcsolatos. Jó olvasást!

Amikor általános iskolában voltam tanuló, akkor kezdtem el történeteket írni... igaz, van egy emlékképem abból az időszakból is, amikor még nem tudtam írni. Akkor zavart, hogy hiába rajzolok meg egy képregényt, hiába találok ki egy történetet, az nem fog megmaradni az emlékezetemben.

Ahhoz, hogy le tudjam jegyezni a gondolataimat és ahhoz, hogy kitalált történetek leírásával üssem el az időt, egészen a harmadik osztályig kellett várnom. Ugyanis általános iskola 3. osztályában az órarendben megjelent a Fogalmazás c. tantárgy. Ez lett a kedvencem, a rajz mellett. Volt, aki a fogalmazást fogmasszásnak csúfolta. Talán más nem is nagyon szeretett ezzel a tantárggyal foglalkozni, hiszen fúj-fúj, írni kell, meg unalmas, meg ki tudja mi még. 

Szóval harmadik osztály az, amikor minden elkezdődött. Láthattam, hogy igen, lehet írni történeteket, miegymást. 

Nagy ugrás az időben... középiskolás évek. A fogalmazás óra rég beleolvadt az irodalomba (vagy a nyelvtanba).
Irodalom órán kaptunk valamiféle feladatot, már nem is emlékszem, mi volt az. Annyi biztos, hogy én az osztályban az író-költő szerepét töltöttem be. A másik, ami biztos, hogy a beadott szövegemben akadt egy furcsa mondat, ami a tanárnak nem tetszett. Legyél bármi, de író NE! Egyetlen egy furcsán megalkotott mondat miatt kimondta rám az ítéletet, miszerint az írástól (és gondolom versírástól is), tartózkodjak. 
Nem engedelmeskedtem neki, annak ellenére, hogy ő volt a tanár. 

Középiskolás éveimben néha próbálkoztam verspályázatokkal, novellapályázatokkal. Sikertelenség, sikertelenség hátán. Pedig akkor se arra törekedtem, hogy az első háromba bekerüljek. Csak annyi lebegett célként, hogy legalább megemlítsék a nevem. Vagyis, mondjuk 3 embert díjaznak, de rajtuk kívűl mondjuk még 47 személynek az írását megemlítik. Ennyi volt a célom. Csak egy megemlítés, csak egy sor a listában. Nem akartam mindenkinél jobb lenni. 
A novemberi kihíváson igyekeztem résztvenni: valami nanowrimo kihívás, 20 ezer szót kell megírni egy hónap alatt, így megszületik egy regény. ...de lehet, ez már a középiskolás éveim után voltak.

Alapvetően a tankönyvek nézegetése szabadidőben egy olyasféle cselekedet, amit az ember háta közepére se kíván. Én ennek is ellentmondtam: nyári szünetben, mikor VÉGRE kézhez kaptam a következő tanévi tankönyveket, az irodalmat szívesen forgattam, nézegettem.
Radnóti Miklós verse (az, amelyikben a bolond szerepel és a földre rogyás), Csokonai és a vak remény, műelemzések a tankönyvben, Az Arany ember, Lidércke (Talán Ady Lédája)...

Szerettem verseket írni. Szerettem lapozgatni... és közben eszembe jutnak az emlékek: ezt akkor írtam, mikor láttam egy fekete zászlót; ezt meg akkor, amikor egy virágcsokrot láttam; ezt akkor, amikor munkanélküliként fogyott a pénzem. 

Átköltöttem Petőfi Szabadság, szerelem c. versét, nálam így szólna: Szabadság, szerelem, csak az egyik kell nekem. Átköltöttem az Altató c. verset is, a Keltető címet adtam neki... egy munkanélküliről van szó benne.
Regények, amiket angolórán írtam, mert hát a regényírás jobban ment, mint az angol nyelvű feladat. (Tényleg így volt.) Drámát is írtam középiskolában. Próbálkoztam epigrammával is. Hosszú-rövid szótagokkal szórakoztam csak úgy. Zenét is írtam volna középiskolában, de hát ugye nem zenéltem, így azért csak nehezebb, meg nem ismertem a kottát. (helló kottaolvasás!)

Amikor ott ültem a padban, április 11.-n, szólt az iskolarádió. Éppen a költészet napjáról beszéltek. Engem ez érdekelt, de nem hallottam, hiszen akkor éppen szünet volt... és az órák közti szünet az iskolákban zajjal jár. A többieket hidegen hagyta a költészet (napja). 

Jó ideje nem írok fizikailag verseket. Foglalja a helyet. Sok-sok A4-es méretű füzetet meg tudnék tölteni versekkel, novellákkal... Lenne biztos 30, de akár 200-500 füzet is. Elektronikusan meg nem olyan... Ott nincs lapozgatás. Ott nincs az a kérdés, hogy most csillogós tollal írjak-e, vagy jó lesz-e a fekete? 
Több éve már, hogy egyetlen egy vers/novellapályázatra se jelentkeztem, egyre se küldtem be pályázatot. 

Az írás szeretete a blogírásban van jelen. Vers már nagyritkán születik meg. 

Ebben az évben sok könyvet vásároltam, köszönhetően a kiárusításoknak, a vásároknak. Legtöbbjüket már ki is olvastam... és megfogalmazódik bennem: én is tudnék ilyent írni!

Az egyik kellemesen tagolt, nem folyik egybe a szöveg. A másiknál viszont már zavaróan hiányzik a bekezdés, a behúzás, talán az egész oldal egyetlen egy, sorkizárt, tömör szövegből áll.
Már annyiféle kötetet bele lehet tenni a kosárba. Annyiféle ember ír, annyiféle dologról. Az én "szívesen elolvasnám"  listám is 39 szerző-cím párosra rúg, noha ezek leginkább önfejlesztéssel kapcsolatos könyvek. 

Régebben is gondoltam könyvkiadásra. Talán egyszer ezzel fogom meglepni magam szülinapra. 

A csirkepaprikás nem egy olyan étel, amit én el szoktam készíteni. Így, ha akarok enni mégis, akkor marad a rendelés, meg a készételként való megvásárlás. A napokban szerencsére a Lidl-ben akciós volt a csirkepaprikás (is), szóval vettem kettőt. Eredeti áron 999 forint, de most akció miatt csak 649 forint.
(Hiába nem így fotóztam le, így teszi be. elfordítva.)

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan éltem meg a két hetes szabadságomat. Jó olvasást!

A nem túl sok fizetés

Nem akarom kiteregetni, mennyi is az annyi. Legyen elég annyi, hogy 240 ezer forint ALATTI összegről van szó... sőt, igazából 210 ezer forint alatti összegről van szó, ha az én jelenlegi fizetésemet nézzük.
A szabadságom elején megkaptam a fizetésem. Számoltam egy összeggel, hogy annyit fogok kapni. Hát, most kevesebbet kaptam. (...és ebbe nem mennék bele mélyebben.)
Persze észnél voltam, előző hónapokban én kalkuláltam egy összeggel, hogy mennyit kellene kapnom és próbáltam beosztani a pénzt és még spórolni is. (A kalkuláció és a kapott összeg nem egyezett és nem is "hasonlított". Talán ott bérszámfejtésnél elszámolták magukat és többet adtak, mint amennyi járt volna.)

Persze úgy is lehet mondani, hogy nix ugribugri. Ebből a fizetésből nem megyek el se próbaterembe, se basszusgitárt beállítatni, nem megyek el különlegesnek vélt ruhaboltba (vintage boltra gondolok, Facebook nem tudom hányszor feldobja az egyik vintage bolt reklámját). 

Minden napra egy toj... mármint feladat

Már szabadságom elején kitaláltam, hogy egy lapon fogom vezetni, egy-egy nap milyen tevékenységgel telt el. Ugyanis kézzel fogható eredményt akartam látni azzal kapcsolatban, hogy nem, nem pazaroltam el a szabadságnapomat. Látni akartam, hogy igen, ez a nap se telt el hiába.
Az első szabadságnapomon mondjuk leadtam egy rendelést, ami a használt könyveket illeti.
Következő nap már úgy érkezett el, hogy számomra nehezítő tényezőt tartalmazott. Ennek ellenére próbáltam azt is hasznosan eltölteni, hogy ne elpocsékoljam a napot a semmire. 

Gitározás

Mostanság nem jellemző rám, hogy metronómra gyakoroljak vagy zenei alapra történjen a gitározás. A szabadság ideje alatt volt, hogy elővettem a metronómra történő gyakorlást és máskor valamilyen zenei alapot is elindítottam. 

Könyvrendelés

Konkrétan a regikonyvek-ről rendeltem, 3 könyvet, depresszióval kapcsolatban. ezekről a könyvekről remélhetőleg egy másik bejegyzésben fogok írni. A könyvekért személyesen mentem be. 

Főzés

Amióta takarítóként dolgozok, nem jeleskedem a főzésben. Igencsak az jellemző rám, hogy a lehető legegyszerűbbet főzzem meg és csak és kizárólag azt, ami szükséges. 
Most, mivel szabadságon voltam, végre eljutottam oda, hogy pudingot készítsek, meg főzzek egyszer levest.  

Olvasás

Olvasás terén is rákapcsoltam. Befejeztem egy könyvet (Érkezési oldal a címe) és elkezdtem mást olvasni. Ezen két hét alatt 7 könyvet olvastam ki. Emellett elkezdtem a Szépsz új világ c. novelláskötetet olvasni. 

Ahogy halad az idő...

Az első hét lassan telt, de a második? Az szinte rohant, néztem nagyokat, milyen gyorsan eltelt a második hét... és paff, vége a szabadság, irány vissza dolgozni. 

A cím nem elírás. Valóban, könyvOLVASÓ. A könyvajánló számomra azt jelenti, hogy az adott könyvet ajánlja az ember olvasásra. A könyvkritika meg kritizálja az adott könyvet.

A Pillecukorteszt c. könyvet már jó ideje meg akartam venni. A HVG-s könyvvásáron sikerült is beszereznem. Örültem annak, hogy végre egy példányt magaménak tudhatok.

Ezen év februárjában kezdtem el az olvasását és nőnapon fejeztem be (vagyis március 8.-án) Most pedig nyarat írunk. A tavasz nem most volt. Mint ahogy a tél sem. 

Érdekelt maga a téma, érdekelt a kérdés. 

Milyen maga a könyv? 

Szembetűnő volt számomra, hogy hatalmas nagy bekezdésekkel operál, nem pedig 4-5 soros bekezdésekkel. Az, ha nagy bekezdések vannak sorkizártan, az nehezíti az olvasást. (Nemcsak ennél a könyvnél, hanem máshol is.)

Három fejezetből áll a Pillecukorteszt:

• Az önuralom alapja: A késleltetés
• A pillecukortól a nyugdíj-megtakarításig
• A laborból az életbe

Amiről szó van a könyvben

Gyakorlati tippeket nem nagyon talál az olvasó ebben a könyvben. Helyette a különféle kísérletek kapnak szereplési lehetőséget. mint például Dobozbohóc úr. 
A harmadik rész/fejezet az, ami a legrövidebb, de lehetett volna hosszabb is. 

Az önuralom elengedhetetlen hosszú távú céljaink megvalósításához

11. oldal

Az erős stressz aktiválja a heves érzelmi rendszert.

45. oldal

Érdemes-e elolvasni?

Ha nem konkrét gyakorlati tanácsokat szeretnél kapni, hanem egyszerűen "csak" érdekelnek a kisérletek és azokból való következtetés, akkor igen.
Ha sok-sok kísérletről kell beszámolnod valami okból kifolyólag, akkor ez a könyv egy jó támasz lehet neked. 
Megvenném-e újra? Nem hiszem. Kivéve, ha leírásokat szeretnék olvasni a gyakorlati tippek helyett.

Ebben a bejegyzésben a címben szereplő könyvről lesz szó.

Megvettem, hiszen a téma érdekes számomra. Hogyan zajlik egy ülés a lélekgyógyásznál? Ezt a könyvet még tavasszal olvastam, most pedig nyár van. Már csak homályos emlékeim vannak erről a könyvről, vagy igazából már azok SEM.

A borító illik a témához, de ugye ez huszadrangú kérdés/észrevétel. 

...és amit kiemelnék, ami érdekes volt számomra: 

• az elején található egy szótár (15.-28. oldal)
• négyalkalmas családi konzultáció menete (57.-72. oldal)

Megvenném-e újra ezt a könyvet? Talán nem. Könyvtárból kikölcsönözném.
A szerző másik kötete érdekesebbnek tűnik (a címe: El(ő)bújás), de hogy azt mikor veszem meg, vagy kölcsönzöm ki a könyvtárból, nem tudom. 

Sziasztok! Ez egy rövid bejegyzés lesz és arról lesz szó benne, miket vettem legutóbb a Rossmann-ban.

Vettem borotvát, és eü betétet, de ez a két dolog nem nagyon érdekes. A másik, három termék már annál inkább érdekes. (Az első képen csak a két tusfürdő látható.)

A jobboldalt levő hajsampon. Olcsó is, illata megfelelő. Legutóbb a Dm-ből vettem, szintén sajátmárkás, korpásodás elleni hajsampont, csak hát kezdett elfogyni. Szóval itt volt az ideje annak, hogy megvegyem a következő hajsampont.

A középső már egy tusfürdő. 200 forintot se kellett érte fizetni. Ott helyben nem szagoltam meg, hogy milyen lehet az illata. Csak megfordítottam és néztem, milyen illatú? Otthon még tüzetesebben elolvastam a hátulján levő feliratot. Mogyoró és vanilia is van benne, illatként.
(Német ebayon találtam róla információt, ha érdekel, ide kattintva megnézheted. )

A baloldalt levő is egy tusfürdő. Ezt se szagoltam meg, mert tőlem balra pár méterre éppen egy dolgozó pakolt kifele a polcra. Hogy nézett volna ki az, ha ott előtte bontogatom kifele a tusfürdőket és szagolgatom? Szóval, mivel szimpatikus volt a csomagolás (barack, meg virág), így kosárba került. Ez se volt drága, valamiféle akciót tartottak a Rossmann-ban, így 300 forint alatti összegért hozzá lehetett jutni.

..és otthon? A barackosat ott kellett volna hagyni a polcon. Valamilyen édeskés illat, de nem olyan, hogy annyira tetszen. Nyilván elhasználom, de remélhetőleg legközelebb nem fogok ilyent venni. 
A süni-mókusos jó vételnek bizonyult, hozza a mogyoró és vanilia illatát. Egyébként a boltban ez volt az utolsó darab. 

(Ezt a bejegyzést még 2024-ben kezdtem el írni. Mivel már 2025-t írunk jó féléve, ez a bejegyzés így marad, 3 zeneszámról lesz szó ebben a bejegyzésben.)

Most ismét hoztam 5 (3 lett végül) zeneszámot nektek. Remélhetőleg elnyeri tetszésetek!

1: WOLFHEART - Evenfall  

Több minden tetszik ebben a dalban.
Akit meg érdekel, hogy mit hogyan játszanak el, annak ajánlott a klipet megnézni. Van ott ám gitárjáték is.

2: WOLFHEART - The Gale 

Ahogy indul, az megfogott. Olyan andalgós, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Aztán a dob megjelenik és bizony ezzel az egész zene felgyorsul és vadabbá válik... de nem kell aggódni, később visszatér a lágy dallam. Megjelenik az ének is, ami kevésbé bejövős, meg persze a hörgés(?) is. Ha kellene választani, melyik maradjon benne a dalban, akkor a hörgést választanám.

3: KANONENFIEBER - Der Maulwurf 

Akit ki lehet kergetni a német nyelvvel, annak ez a dal nem való.
Egy időben csak ezt a számot hallgattam. Ami az érdekességet adja az egésznek, az a 3/4es ritmus. A téma, amit ez az együttes feldolgoz, már korántsem olyan vidám, derűs valami: az első világháború áll középpontban.

Ennyi lett volna ez a zenei ajánló, amit még 2024-ben kezdtem el írni... aztán már 2025 júliusában járunk. 

Ebben a bejegyzésben arról a könyvről fogok írni, ami az RTL Klubról és a Tv2-ről szól. Megvettem, mivel érdekelt a téma és azért 200 forint nem sok ezért a könyvért. (Borítóján egyébként a 3900 forint szerepel.)

Ha az ember kezébe veszi ezt a kötetet, láthatja, hogy ez nagyobb méretű, mint egy A5-s füzet. 

A könyv nagyrészt interjúkból áll. Számomra nem volt könnyű olvasmány elejétől a végéig... de ezt talán annak is köszönhettem, hogy nehéz munkanapokon vettem elő ezt az kötetet.

Szó esik az ORTT-ről, az elsötétitésről, az Éden Hotelről, Joshi barátról. Viszont arról nem lehet olvasni, hogy a Barátok közt c. sorozatnak vége lett... hiszen ez a könyv 2016-ban jelent meg. Az ember kissé visszakerül a múltba, amikor például a Mónika Show műsoron volt. Egy kis noasztalgia, egy olyan időről, ami már rég elmúlt.

Érdemes-e elolvasni? Annak igen, akit érdekel, hogy pl. mi a különbség a közszolgálati és kereskedelmi televízió közt és akit érdekel a médiatörténet. Híradó? ...és a Tények? Erről is szó esik. 

Megvettem, mert érdekelt a hátsó borítón levő kis szövegrészlet: "hazai alsó középosztály regénye ez". Érdekelt, hogy egy értelmiséginél milyen az élet, miről beszélnek... hiszen ennek a körnek én aligha vagyok tagja operátorként/takarítóként/segédmunkásként. 

Ezt a könyvet tavasszal olvastam... és már az első lapokon helyet kaptam olyan fogalmak és egyebek, amik takarítói/operátori légkörben nem igazán kerülnek említésre. Maga a szöveg kissé nehezebb. Ki az a Freya? Mi van a fagyönggyel? Miféle cellák mozdultak el?(Hadley-cella) Feromonok? Hámszövet? 

Most már júliust írunk, szóval az, hogy mi is áll ebben a könyvben, már igencsak elhalványult számomra. 
A főszereplő egy férfi, aki fordítóként dolgozik, de ezoblablájú könyvekkel kell dolgoznia. Házasságában se minden tökéletes. A vége? Kissé meglepő. 

Érdemes-e elolvasni? Ha a könyv ismertetője (ami a könyv hátsó borítóján olvasható) felkelti az érdeklődésedet, akkor igen. 

Talán mindig azok közé tartoztam, akik nem költik el az utolsó fillérig a pénzüket. Talán kissé átesek a ló túloldalára olykor. Most olyan helyzetben vagyok, hogy a fizetés nem olyan hú, de sok, szóval ezért is érdemes a pénzt jól beosztanom.
Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan spórolok-takarékoskodok mostanság. Ha érdekel ez a téma, olvasd el ezt a bejegyzést! Persze előljáróban, meg kell említenem, hogy ahogy én megfogom a pénzt, az a megoldás nem mindenkinek megfelelő. 

Parizer és virsli

Nagy eséllyel ezzel nem leszek népszerű, hiszen vannak, akik se virslit, se parizert (se ezek utánzatait) nem hajlandóak szájukba venni. Én viszont mostanság napi szinten ezek közül minimum egyiket fogyasztom. A kilós kiszerelésű, virsliutánzatot szokásom venni, ami pl. baromfirudacska névre hallgat. 

Italpor, üditő helyett

Amikor munkásszállón laktam, akkor előszeretettel vettem kólát, ilyen-olyan üditőt. Viszont mióta bevezették az 50 forintos visszaváltási díjat, megritkultak azok az alkalmak, amikor valamilyen flakonos, dobozos üdítőt veszek magamnak. Azóta se voltam egyetlen egyszer se visszaváltani az 50 forintost. Csak gyűjtöm, hátha egyszer végül merek elmenni visszaváltani. (Ja, nincs senki, aki elkísérne, és tartok tőle, hogy ott fogok bénázni.)
...és amúgy is, üditőt venni drága mulatság. Hiába szeretem a Pepsi kólát, ha az drága. Mennyi volt most, június 26.-án? A Tesco-ban 599 forint. 
A tasakos italpor 89-99 forint egy tasakkal, és ráadásul nem is foglal sok helyet. 
Néhanapján szörpöt is veszek és felöntve vízzel, egyből egy üdítőt kapok.

Akció és a betárazás/feltankolás

Rendszeresen nézem, mi az akció? Megnézem a Spar, Lidl, Aldi és a Penny újságot online és szépen egyesével felírom azokat a tételeket, amik érdekesek lehetnek számomra.
Nemrég mondjuk pont, nem használtam ki az egyik akciót. Penny-ben, a képen látható tészták akciósak voltak. Ha kihasználtam volna ezt a lehetőséget, akkor ezen időszakban vettem volna mondjuk 4-5 csomaggal. 
Amikor akciós valamilyen termék, akkor érdemes belőle többet venni. Így az ember beljebb lesz néhány száz forinttal.
(Későbbi kiegészítés: amikor írtam ezt a bejegyzést, nem volt akciós a tészta. Csak volt akciós. Viszont most, július 5.-én, újra akciós a Penny-s tészta, ha az ember minimum 2 csomaggal vesz. )

A lemondások, leszokások

Meg kell említenem egy nem túl kedves dolgot. A lemondást és a leszokást. Mit hagytam el az étrendemből vagy mit eszek/iszok sokkal kevesebb alkalommal?
Régebben vettem Spar-os egytálételeket, manapság már szinte soha sem. Pedig a csirkepaprikás a kedvencemnek számított, igaz égett tőle a gyomrom.
A hús ugyanígy járt. Nem is tudom, mikor tettem kosárba utoljára valamilyen nyershúst. Egy ideje nem követem nyomon, mennyibe kerül mondjuk egy kiló csirkemell vagy egy fél kiló pulykacomb.
Ott vannak az ún. szeletes csokik, mint a Kitkat, Bounty. Ezeket is kihagyom, elmegyek mellettük. Az árukból kijön más is, ami jobban megéri. Amúgy is, a Kitkat (csak példa okáért) nem laktat órákra. 
Régebben vettem pékárukat. Manapság ezeket is otthagyom a pulton, vagy ahova kitették őket. Két darab pékáru árából akár egy egész csomag toastkenyeret megveszek és hoppá, több étkezésre elég, nemcsak egyre. Csak nagy ritkán veszek pékárut. 

Nem kell a drága! Jó az olcsó is!

Vannak bizonyos termékcsoportok, ahol rendszerint márkás verziót veszem meg. Ilyen a Dove izzadtsággátló, vagy ilyen az eü betét is. 
Viszont a többi terméktípusnál nem ragaszkodom a márkához. 
Tehát márkás (és egyben drágább) hajsampon helyett választom a sajátmárkás változatot. 
Nem kell a Redbull, jó az S-budgetes energiaital is, meg néha a Hell is. (Meg néhány, olcsóbb, más energiaitalok.)
Nem kell a Nescafe 3in1 kapucsinó, jó a Mokate, meg a Bravos helyette. (Igaz, szükséges az is, hogy számomra tetszen az íze a kapucsinónak. :D) 
Toastkenyérből jó a sajátmárkás, nem kell a kétszer-háromszor annyiba kerülő változat. 
Jó a táblás csoki a Lidl-ből/Aldi-ból akciósan (persze saját márkás verzióban), nem kell feltétlen se a Lindor, se a dubai csoki (ja, soha se kóstoltam meg még), se a Milka.

Rengeteg dolog, ami szinte soha sem kerül a kosaramba

Nem cigizek. Szinte soha se iszok alkoholt.
Az az alkohol, amit szilveszter alkalmából vettem, mindig ott van a szekrényben, arra várva, hogy mikor bontom fel és mikor iszom meg. (Két Somersby-t vettem egyébként, csak az egyik fogyott el.)
Nekem lényegtelen információ, hogy a dobozos sör melyik boltban mennyiért kapható. 
Gyümölcsöt szinte soha se teszek a kosaramba. Pedig annó kedvencem volt az alma és a banán. Mostanság viszont már nem igazán fogyasztom ezeket.
Joghurt, puding, tej, sajt, túró, chips esetén is hasonló a helyzet. Szinte soha se veszek ilyeneket. Persze emlékszem arra, amikor néhány évvel ezelőtt vettem valami poharas pudingot, de az már a múlt. 
A nyaralás is ide tartozik. Megvagyok anélkül, hogy Balaton felé vegyem az irányt, vagy felszálljak repülőre. 

Az olcsóbb verzió

Egy ideig a Spar-os krumplipüréport vásároltam. Aztán elköltöztem, egy olyan helyre, ahol a Penny közelebb van. ...és a Pennyben olcsóbb a krumplipürépor. (Még talán az Aldiban is.) Szóval, ahelyett, hogy a közel ezer forintba kerülő, Sparos verziót venném, elmegyek Pennybe vagy az Aldiba és megveszem olcsóbban. 

Pepco, Kik és a használtruha bolt

Volt, amikor munkásszállón laktam, netről rendeltem fekete bokazoknikat. Miért? Mert úgy olcsóbb volt számomra.
A dolgaim egy részét a Kikben, a Pepcoban szereztem be. Ez a két üzlet ugye az olcsóbb kategóriába tartoznak. Ezekben a boltokban egy póló ára nem 10 ezer forinttól indul. Nem is 100 ezer forinttól. 
A közelben van egy használtruha bolt. Igaz, hogy használt ruhákkal találja szembe magát az ember, ha ide betér, de vannak akciós napok: egyszer a szoknya 100 forint, máskor 400 forint mindennek a darabja.
Ha én egy sima, egyszerű, fekete pólót keresek a munkahelyre (mivel a zenekaros felsőket csak nem akarom befogni a takarítós munkára), akkor pénzileg jobban megéri ide betérni, minthogy elmenjek bármilyen más boltba. 
400 forintot jobb érzés kiadni egy használható pólóért, mint 4500 forintot.

A régit állandóan lecserélni? Nem!

Nem vagyok egy divatkövető ember. Az se szokott érdekelni, hogy ha valaminek egy új verziója jön ki. Csak azért, mert valaminek kijött az új, frissebb változata, nem fogom lecserélni a régit. 
Noha ha szétnézek a dolgaim közt, már vannak olyanok, amiket érdemes lenne lecserélni, nem vagyok olyan típusú ember, aki mondjuk félévente lecseréli a ruhatárát, elektronikai cuccait. 
Már egy ideje cserélnem kellene a hátizsákom, amit mostanság hordok, de hát jó ez még... és emellett, nem is szeretnék súlyos ezreseket elkölteni az új hátizsákra. Ez a hátizsák talán 2014-2016 óta van meg.
Az egeret addig tervezem használni, ameddig el nem romlik... ugyanez érvényes a fejhallgatóra, a telefonra is. 

Újrafelhasználás

A képen látható műanyag doboz nem a szemétbe került, miután elfogyott belőle a krumplisaláta, hanem tárolóként funkcionál. Ha főzök mondjuk rizst, valamikor ebbe az edénybe szedem ki.
Vannak az ún. egyszerhasználatos fehér, műanyag edényfélék. Ezek se egytől-egyig landoltak a kukában, némelyiküket befogtam tárolásra. Van olyan, amiben az italporokat tárolom, másikban a zabrudik kaptak helyet. 

Nem kell 383933737398398 darab mindenből

Jelenleg egy mélytányérom van. Igaz, van szögletes, műanyag dobozom is, amit néha tányérként használok. (A fentebbi képen ez a szögletes edény látható és a felirat szerint Fresh box névre hallgat.)
Mivel én albérletben lakom és nincs kocsim, számítani kell arra, hogy nem érdemes mindenből felhalmozni, hiszen azt el is kell tudni vinni háton-kézben a másik, új albérletbe. Én meg nem szeretnék 90 alkalommal fordulni a holmijaimmal és nem is szeretném a dolgaim 80 százalékát kidobni és újravenni a költözés után. 
Nincs poharam, csak 3 (ha jól számolom), pedig azért néha olyan jókat látok. Ja, bögrém sincs már. 
Hiába látok, egy számomra tetszetős tárgyat, nem feltétlen fogom megvenni. Így "megvédem" a pénzemet, nem költöm el. 

Befejezésként

Mostanság így spórolok-takarékoskodom. Igaz, olyan módon védem a pénzem, amire sokan talán azt mondanék, hogy "én így nem fogok takarékoskodni, inkább elmegyek másod-harmadállásba dolgozni!". 
Remélem ezen felsorolt pontok közül volt, ami hasznosnak bizonyult számodra. Köszi, ha eddig elolvastad ezt a bejegyzést, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!

Sziasztok! Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz talán. 

Végre szabadság!

A július elhozza nekem a szabadságot, ugyanis pár napra mentesülök a munkavégzés alól. Ideje volt már. 
Június eleje nagyon rossz volt számomra, ami a munkát illeti: túl sok feladat, ingyen túlórák. 
Megfordul a gondolataim közt az, hogy itt lenne az ideje munkát váltani. Menni tovább, olyan helyre, ahol többet fizetnek és a munkaidő is barátibb. 
Visszatérve a szabadságra, remélhetőleg hasznosan fogom eltölteni. 

Rendelés... már megint a könyvek

Ebben az évben nem is rendeltem még. Sehonnan se, semmit se. Június 30-ai hétfőn leadtam egy rendelést, 3 könyvre. Remélhetőleg még a héten megérkeznek a könyvek.

Ez a bejegyzés ennyi most. Nem lett túl hosszú. Köszi, ha eddig elolvastad! 

Ebben a bejegyzésben egy, pánikkal foglalkozó könyvről írok. 

Amikor ezt a könyvet olvastam, egy nehéz héten voltam túl:
majdnem elütöttek; villamosról nem tudtam lelépni (az a lépcsős jött, én meg nem tudtam eldönteni, hogy ami közvetlenül előttem van, az lépcső, vagy még az a szint, ahol állok); sírtam hazaérkezéskor; másik nap sírtam azelőtt, mielőtt munkába mentem volna; idegeskedtem azon, hogy tudok-e ruhát mosni, vagy csak egy héttel később moshatok; sírást fojtottam vissza a munkahelyen; tartottam attól, hogy nem engednek enni, mert hát hamarabb haza lehet menni és "ne egyél már, mert azzal is megy az idő" elég könnyedén előjön; sorozatosan le*zartam azt, ami számomra fontos, de a munka az természetesen ment;
lassú *zarnak éreztem magam a munkahelyen (és talán éreztették is velem, hogy lassú csiga vagyok); bűntudatom volt, hogy munka után nem haladok eléggé a számomra fontos dolgokkal; ja...és elvették a hétvégét, szombaton be kellett menni dolgozni. 

Szóval, egy ilyen héten olvastam el ezt a könyvet. Engem eddig nem környékezett meg a pánikroham, csak a szorongás. Rájöhettem a könyv segítségével, hogy az, hogy azon az adott problémán kattogott az agyam több órán át, az bizony szorongás volt. 

Noha ez a könyv pánikrohamról szól, az elején tisztázásra kerül, mit jelent a félelem, a szorongás. A könyv végén pedig olyan információkhoz lehet hozzájutni, ami nemcsak pánikrohamosoknak lehet segítség: öngondoskodás.

Meglepő dolgok

Két meglepő állítást olvastam:

• pánikroham esetén a nyugodtabb légzés nem segít, mert a légzésszabályzás hozzájárul a pánikroham fentmaradásához (ez a 78. oldalon olvasható)
• ...és hogy mit kéne tenni pánikroham esetén? SEMMIT! ( 80. oldal)

Számomra érdekes volt az is, amikor sorra veszi azokat az érzéseket, amik pánikroham során keletkeznek és tételesen leírta, hogy ezek miért nem fognak bekövetkezni. Ilyen például a szívroham és az elájulás érzése. (Ez a 60.-63. oldalon olvasható.)

Szerintem a feladatok egy részét nemcsak pánikrohammal kapcsolatban lehet végigvinni, hanem más helyzetekben is. 

A könyvről

Ami a borítót illeti, a színválasztás telitalálat: vörösből narancssárga színátmenet. A pánikhoz pedig passzol a vörös szín. 
A szöveg tagoltsága jó, átlátható, táblázatok, listák és ábrák is helyet kaptak. 

Ajánlom-e a könyvet?

Ha érdekel a pánikroham és az, hogy hogyan lehet mindezen túljutni, felülkerekedni, akkor igen. 
Van rá esély, hogy a későbbiekben újra előveszem ezt a kötetet és ha nem is olvasom végig, de belelapozok és elolvasom azt a részt, ami éppen érdekel.

Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy ezen év tavaszán milyen könyveket kezdtem el és fejeztem is be. (Tehát, az olyan könyv, amit még télen kezdtem el olvasni, de már tavasszal fejeztem be, nem kap helyet ebben a bejegyzésben.)

Lista, képekkel illusztrálva, mik lettek elolvasva

Győztesek gondolkodása

Kiskatonák

Egy triage naplója

A reggel, amikor eljöttek értünk

Az utolsó vándorlás

Instagram marketing

Azt mondták, egyedül jöjjek

Goebbels hegedűje

Nő az ablakban

Panelárnyék

Goldilocks

Kötődési problémák

Roofer

Járvány idején

Melegek

Széttört álmok

Siker & szorongás

Mérgező munkahelyek

Gulag

Pánik

Öröklés szabályai

Föltámadott a gender

A domb

Krétapor

Hogyan kezeld a nárcisztikust?

Menekülés a kínai gulágból

Haza... a börtönbe

Szóval összesen 27 könyv, amit kezembe vettem tavasszal és elejétől a végéig elolvastam.

Könyvekről

Némelyikről már írtam is véleményt. Nagy eséllyel lesznek olyan kötetek, amikről nem is fogok megemlékezni hosszabban, mert egyszerűen, nem tudnék mit írni. 
Volt, amelyik könnyedén olvashatónak bizonyult, míg mások kevésbé. Több könyvet 1-2 nap alatt olvastam ki...hát, volt időm. 
Talán a Haza...a börtönbe c. könyv az, amit nem lehet fellelni minden utcasarkon. Talán ez volt az első olyan könyv, amiben találkoztam a munkásszálló fogalmával. Lehet úgy is felfogni, hogy a munkásszálló már igencsak közel áll a hajléktalansághoz. Talán nem véletlenül. 
Az Öröklés szabályai c. könyvben helyet kapnak az ágyjelenetek is, még ha nem is nagyon részletesen. Puff, egyszerűen csak megtörténik az egyesülés, mintha csak arról lenne szó, hogy az ember eszik. (Hello, aszexek!)
Az ujgurokról nem nagyon hallottam. Biztos találkoztam már ezzel a szóval, hogy ujgur, amikor bizonyos hírekben szerepeltek...de ennyi. A Menekülés a kínai gulagból c. könyv bemutatja, hogy mit is jelenthet, ha a rendőrség teázásra invitál. Megtudja az olvasó azt is, hogy az ujguroknak mások a szokásaik, más a vallásuk. 

Ez a bejegyzés ennyi lett volna. Köszi, ha elolvastad ezt a bejegyzést! :) 

A Járvány idején c. könyv azért jött velem, mert érdekelt a téma és emellett nem is volt drága. 

Valamiért úgy gondoltam, ez a kis könyvecske arról fog szólni, hogy hogyan élték meg Olaszországban a járványt. Tévedtem. 

 Ami előnyként felsorolható, ezzel a kötettel kapcsolatban:

• A levehető borító valamennyire szép (igaz, nem tudom, a járványhoz a levelet idéző minta hogy jön ide)
• Olcsó volt
• Megtudunk néhány fogalmat, mondjuk azt, hogy az R mit szimbolizál

Igazság szerint ezt a könyvet nem venném újra. Igaz, lehet jobban el kellett volna olvasnom a fülszöveget. 

A könyv "szerkezete"

Nagy betűméretű szöveg, a fejezetek rövidek, rendszerint 2 oldalasak. A fejezetcím nagy helyet foglal el, úgy a lap egyharmadát, szóval túl nagy a térköz, előtte is, utána is. 
A könyv végefele viszont másféle téma jön szembe az olvasóval. Már nem a koronavírusról van szó, hanem a szerző más történeteiből van beemelve pár oldalnyi szöveg. A prímszámok magánya, Az emberi test, Ezüst és fekete, Ide nekünk a csillagokat is! c. alkotások kapnak helyet. 
Mindezek ellenére a Járvány idején egy kicsi könyvecske. 

Kinek ajánlom a könyvet?

Akinek alig van ideje olvasni. Az a személy úgy érezheti, hogy halad a könyvvel, hiszen a fejezetek igencsak rövidek. Annak is hasznos lehet, aki tudományos oldalról akarja megközelíteni ezt a témát. 
A fejezetek amolyan gondolatébresztők tudnak lenni. 

A hosszú hétvégét vártam. Ebben a bejegyzésben arról írok, hogyan telt a pünkösd HÉTFŐ. Jó olvasást!

Ez most saját kép. :D 

Szóval pünkösd hétfő. Most, 2025-ben az a nap június 9.ére esett. Ez egy ajándéknap, hiszen ezen a napon, menni kellett volna dolgoznom. 
Bármit csináltam ezen a napon, az egytől egyig plussz, ami nem is létezhetne alapjáraton, hiszen a hétfő számomra egy munkanapot jelent. 

Főztem. Igaz, nem nagy durranás volt a főzés, csak tésztát főztem.  

Eljutottam oda, hogy a rövidnadrágokat kimossam. Ugyanis mivel nyár van, azért lassan rövidnadrágokat célszerű előnyben részesíteni, a hosszúszárú ruhadarabokkal szemben.

Blogbejegyzéseket olvastam, amik be vannak ütemezve ezen a blogon. Itt-ott javítottam a szövegen, hozzátoldottam, elvettem, félkövérré állítottam a betűtípust. 

Új blogbejegyzéseket kezdtem el írni. Mint például ezt a bejegyzést is pünkösd hétfőn kezdtem el.

Elkezdtem egy könyvet olvasni. Ideje volt újat kezdeni, igazából már lefekvés előtt ki kellett volna választanom egyet. 

Rendezgettem a "konyhai" részleget, ahol a szárazáruk találhatóak többek közt. Talán ez az új elrendezés kissé jobb, mint az előző. 

Gitároztam. Azért ez is egy olyan dolog, ami számomra fontos.

Nem mentem sehova se. Nem találkoztam senkivel se... de eltelt, számomra hasznosan. Neked hogy telt a pünkösd hétfőd? Írd le kommentben! 

Azt gondoltam, ezzel a könyvvel kapok egy sci-fi, jövőben játszódó történetet. Helyette mást kaptam, a jövőbeli, állatfaj-eltünedezős helyzet meg körítés, köntös volt csak.

Mikor ezeket a sorokat írom, nézem a moly.hu-n az ideillő oldalt és a címkéket. Romantikus. Vettem észre. Vettem észre, hogy nem azt pedzegetik, hogy milyen erdőtüzek, miegymások voltak, amik elvezettek odáig, hogy állatfajok haljanak ki. Észrevettem, hogy ez a madárvándorlós dolog csak egy köntös, ami keretet szolgáltatja, de ennyi. 

Ha azt keresed ebben a könyvben, hogy: 

• hogyan próbálják megfékezni az állatok kihalását
• milyen hatással van ez a társadalomra
• mi vezetett el idáig,

akkor ez a könyv nem neked való. 

Olvasom közben más blogszerző véleményét erről a könyvről. CLI-fi. Először félreírásnak nézem. Aztán újra: CLI-fi. (Persze, nem nagybetűsen írja, csak én emelem így ki. :D )

Ebben a könyvben igazából egy nőről van szó, ő van a középpontban és a múltja. A regény ide-oda ingázik az idősíkokban: egyszer a jelenben, másszor 6 hónapot visszaugrunk az időben vagy akár 19 évvel korábbi időszakban vagyunk. 

A célközönség nagy eséllyel nem én vagyok. Ebből kifolyólag ennél a könyvnél se fogok hosszú mondatokat írni, hogy mennyire gyönyörű ez a történet.  (Viszont nem is fogom lehúzni azért, mert juj, nem én vagyok a célközönség.)

Ha érdekelnek a lélektani történetek, ahol egy nő van a főszerepben és emellett az se jelent gondot, hogy az elmesélésben ide-oda ugrálunk az időben, akkor ez a regény neked való!

Ez a bejegyzés amolyan gondolatfoszlány. Jó olvasást, jó elmélkedést!

Nem értem, miért kell lenézni a takarítókat. Nem értem, miért nézik a gyári munkásokat hülyének. Nem értem azt se, hogy a kukás is miért lenézett szakma. Miért kell azt is lenézni, aki mekiben és hasonlókban dolgozik?

Fizikai munka... Oda gyorsaság kell. Van, hogy a saját szükségleteket egy az egyben ki lehet hajítani a kukába. Pénztáros? Gyorsan le kell húzni a termékeket. Mekiben dolgozó? Gyorsan ki kell szolgálni a vevőt. Gyárban dolgozó operátor? Tartsd a ciklusidőt, kell a darabszám!

Nem mindenki gyors. Nem mindenkinek van meg a kézügyessége. Nem mindenki bír 40 kilót emelgetni, rendszeresen. Lehet, valaki gyors, de ügyetlen. Valaki meg gyors, de nem erős. Valaki erős, de cserébe lassú. 

Tanárokat is lenézik... egyszerűen nem értem miért kell őket is lenézni. Én régebben lettem volna tanár... csak hát ahhoz tovább iskolapadban kellett volna maradni. Ja és a beszédet ne felejtsük. Talán kiestem volna a rostán.

Munkásszálló. Nem egy jó hely. A hajléktalanságnál és az utcán való megkéselésnél, megerőszakolásnál jobb. 

Egy ideig munkásszállón laktam. Először egy, nagyobb parkkal megáldott hostelben laktam. Utána pedig következett az a szálló, ami már tipikus munkásszállónak mondható és a fentebbi képhez hasonló látvány fogadott, amikor a szálló folyosójára léptem.
Talán régen ódzkodtam a munkásszálló gondolatától.... de ez a RÉG régen lehetett, ha egyáltalán így volt. Lehet, ha megkérdezném a tizenéves önmagamat, semmiféle lenézés nem lenne a válaszban. Sőt, biztos... maximum a félelem lapulna meg a válaszban: mégis, miért lenne jó munkásszállóra kerülni?
Aztán miután beléptem a munka világába, egy idő után az ország egyik végéből a másikba kellett költözni, hogy tudjak dolgozni. Ehhez pedig munkásszállón való elhelyezést adtak. Vagy munka vagy a hajléktalanság. Ennyi. Ilyen egyszerű. 

Gyári munka. Amikor még általános iskolába jártam, nem akartam gyári, betanított dolgozó lenni. Miért? Mert azok a személyek éjszakára is járnak dolgozni, éjszaka KELL fentlenni.
A családban pedig nem szerették, ha későn kelek és későn fekszek. Az éjszakai munkához pedig az dukál, hogy az ember későn van fent, ebből következően nem reggel 8 órakor kel fel, hanem később, mondjuk délután 2 órakor. 
Amikor a tanulás befejezése után munkát kerestem (és nem találtam olyant, ami a végzettségemhez köze lenne és ahova felvesznek), az igen közeli rokon a gyárat javasolta nekem, a szomszédos, kisebb településen. Érv? Hoznak, visznek! Talán még azt is közölte, hogy az állás (a fizikai, tényleges állás, amikor az ember áll) nekem jót tesz. Már beadtam volna a derekam, csak hagyjon már békén, szabaduljunk már meg ettől a **** témától. Aztán mégse jelentkeztem, nem mentem oda. 
Későbbiekben is megtapasztalhattam, milyen a gyári munkás lét.  Megannyi emberrel találkoztam. Nem néztem le őket. Amúgy is, ha lenéztem volna őket, akkor magamat is le kellett volna néznem. Hiszen egy voltam közöttük.

Volt, aki duracelnyuszi stílusú volt: gyorsan mozgott, pörgött, hozta a darabszámot, nem kellett neki segíteni.
Volt, aki nem tudom hányszor mondta, hogy itt hagyja ezt a helyet, mégis maradt.
Volt, aki a goth/metál vonalat erősítette. 
Olyannal is találkoztam, aki kitűnt a többiek közül. Túl elegánsnak hatott a megjelenése. Már nyugdíj előtt állt, kevesebb, mint 5 évvel. Budapestre járt a színházba (minimum egyszer, de szerintem többször is felment Budapestre, hogy színházban nézzen előadást), emellett kisebb korában hegedűlni tanult. 
Aztán ott van a nem most barnult, munkásszállós ismerős. Árvaházban nőtt fel, most pedig az egyik autóipari cégnél dolgozik. (Vagy legalábbis addig, ameddig ott nem hagytam azt a munkahelyet, egyúttal azt a munkásszállót.)
Az energiafüggő. Nyurga, tetovált. Vizet nem iszik, ellenben energiaital az jöhet. Elvárta, hogy az ember segítség nélkül dolgozzon. 
A darabszám fétises. Hiába volt géphiba, állásidő, a darabszámot kajtatta. Szerintem olyanok kellettek a sorára, akik segítség nélkül dolgoznak és pörögnek, mint a bugocsiga. 
A normális, tanult. Valami irodai dolgozóként dolgozott, sok szabályt kellett tudni. Aztán valahogy ennyi volt a történet, kirúgták, vagy megszűnt a cég. Ő is kitűnt a csoportból. Lassú volt. Emiatt örült a feljebbvaló, amikor önként jelentkezett, az áthelyezésre. Megszabadultak tőle. 
A falusi. Valami kisebb faluban lakott (és talán lakik ott mindig), aki talán örül, hogy van munkája. A buszút elég hosszúra nyúlik, de mégis bejárt rendszeresen és dolgozott. 
A külföldi magyar. Az egyik szomszédos országból menekült(?), talán egy jobb élet reményében. Katonásnak hatott a stílusa, ő volt az, aki számolta a perceket, amiket az ember nem a gépnél tölt. Cigi, kávé, ennyi elég szünetre. 
Az ukránok. Nem utáltam őket. Két gyárban dolgoztam, mindkét helyen voltak ukránok. Akadt köztük normális. Igaz, a nyelvi korlát miatt nem tudtunk beszélni. 
A legutolsó, gyári munkahelyemen szidták az ukránokat: nem dolgoznak annyit, mint a magyarok. Én ezek ellenére se utáltam őket. 

...és így visszatekintve az összes gyári élményemre (ha jól számolom, eddigi életem során eddig összesen 6 gyárban fordultam meg, mint dolgozó), egyszerűen nem érzem azt, hogy ezeket a dolgozókat le KELL nézni. Nem is tudom, mit kellene lenézni. A cigizést? Azt nemcsak a gyári munkások űzik. Az alkoholivást? Aki részegen jött volna be a munkahelyre, az már repült is volna, szondázás során. A drogozást? Munkahelyen nem láttam senkit se drogozni. Zaklatás? Volt olyan munkatársam, aki nem kedvelte az ukrán embereket. Valaki szólhatott a műszakvezetőnek, etikai okok miatt ez a munkatárs repült, annak ellenére, hogy már több éve volt állandó tagja az adott területnek.

Egyes embereket lehet lenézni, ilyen-olyan tulajdonságuk miatt. Ez viszont nem hozza magával azt, hogy az adott csoport összes tagját le kell nézni.

Munkanélküliség. Ebben is volt részem. Akadt olyan helyzet, amikor én mondtam fel, de akadt olyan is, amikor engem rúgtak ki. Emellett, amikor végeztem az iskolai tanulmányaimmal, akkor is, munkanélküliként léptem be a munkaerőpiacra. 
Volt olyan időszakom, amikor "ingyenkajákon" éltem. Sorban álltam a népkonyhán és a napi kaja mentett meg attól, hogy éhes legyek. Akkoriban 2 szelet toastkenyeret (vagy 1 szelet?) engedélyeztem magamnak, 1 étkezés alkalmával. Még a wc-papírral is takarékoskodtam és amikor a női gond havonta megjött, abban a témában is igyekeztem spórolni: vettem a lehető legolcsóbbat, ami még megfelel. Nem mertem költeni toastkenyérre. Inkább olyan ételeket főztem magamnak, amire valaki azt mondta, hogy ő inkább éhezne, minthogy ilyenre vetemedjen. Ezeket az ételeket köretként ettem. (Tejbegríz helyett vízbegríz, mivel pirított grízt akartam csinálni, de túl sok vizet tettem hozzá, szóval így lett a köret, vízbegríz. Vagy ott volt az a kaja, ami csak lisztből, vízből és fűszerekből állt és kevés olajat öntöttem alá, sütés gyanánt. Rendszerint sósan készítettem el.)
Volt, mikor munkanélküliség után elkezdtem dolgozni és az első havi fizetés előtt mindössze 4 vagy 5 ezer forint volt a számlámon. Szerencsére az első havi fizetéstől csak egy hétvége választott el, de nagyon rosszul esett, hogy pénteken nem érkezett meg a fizetés. 

Takarítás. Jelenleg takarítóként dolgozok. Amikor még friss voltam a munkapiac világában, egy iskolába mentem el, interjúra. Elmondták, hogy takarítani kéne, szünetekben lenne padtörlés, de igencsak gyorsan. Akkoriban volt a covid-vész, hát meg voltak ijedve, fertőtleníteni kellett (volna) ezerrel. Amikor megtudták a családban, hogy bizony én takarítónak jelentkeztem, találkozhattam is a megvetéssel, vagy valami hasonlóval. Az illető szerint a diákok direkt összecsinálják a wc-t, hogy a takarítókkal még jobban kitoljanak. Nem voltam nagy takarító otthon, nem voltam rendmániás. Talán meg is hökkentek, hogy takarítónak jelentkeztem. 
...és most? Januárban kezdtem el állást keresni. Először még leginkább irodai munkákra adtam be a jelentkezésem, aztán egyre lejebb adtam a "színvonalat".  Március közepe óta takarítok egy intézményben. 
A lenézéssel és a "kasztrendszerrel" egy tavaszi esemény során találkoztam. Ezen a napon késtem, mert a tömegközlekedési eszköz egyszerűen nem akart menni. Túl sokat megállt egy-egy megállóban. Mire odaértem a munkahelyre, az ünnepség elkezdődött. Ünnepeltek. Ott volt az elegáns tömeg. Én meg odapofátlankodtam, mint takarító beosztású dolgozó. Mielőtt lett volna ez az ünnepség, azelőtti napok egyikén megtudtam, hogy az ünnepségen a takarítók nem szoktak elől lenni, el szoktak "bújni", jobban mondva, (ahogy fogalmaztak): "nem vagyunk szem előtt."
Én meg pontosan szem előtt voltam, hisz késtem és az ünnepség már kezdetét vette. Nem tartoztam az ünneplők kasztjába. Ez az ellentmondás rosszul esett lelkileg. Ott voltam, miközben nem lett volna szabad ott lennem. Én nem lehettem az ünneplők közt, én dolgozni jöttem és nekem pont, hogy rejtőzni kellett volna. 

Ahol jelenleg dolgozom takarítóként, ott is megismertem embereket. Egyik se olyan, akit le kellene nézni. Egyiket se nézem le azért, merthogy juj, padlót töröl, sepreget, miegymás. Szinte az összes munkatársnak megvan a maga története és mindegyiknek van valamije, ami miatt előtte meg lehet emelni azt a bizonyos kalapot. 

Minden bizonnyal engem is lenéz valaki.

Mert takarítóként dolgozom.
Mert beszédhibás vagyok. 
Mert nőnek születtem.
Mert gyárban dolgoztam, operátorként.
Mert nincs gyerekem. 
Mert nem iszok rendszeresen alkoholt. 
Mert nem bulizok. 
Mert introvertált vagyok. 
Mert önbizalomhiányos vagyok. 
Mert túlsúlyos vagyok. 
Mert metált/rockot hallgatok. 

A Líra könyvvására több napon át tartott. Én szombaton (vagyis május 10.-én) tudtam elmenni, akkor éreztem úgy, hogy van elég időm erre. 
Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy milyen könyvekkel tértem haza. Ismét ár szerint csoportosítok. 

Először is, egy kis ízelítő, milyen könyveket lehetett megkapni ezen a vásáron:

...és most jöjjenek azok a könyvek, amiket a kosaramba tettem.

1000 forint alatti könyvek

Krétapor

Kis, vékony könyvecske, borítóján iskolatábla, krétával. Mindössze 200 forintért lehetett ehhez a kötethez hozzájutni. A kosárba kerülését nagyban elősegítette az, hogy az író tanár (igaz, már nyugdíjas). 
Vajon milyen tanárként egy iskolában lenni? Milyen az, amikor az ember nem az iskolapadban ül, mint diák, hanem ő az, aki a tanári asztal másik oldalán van? Most, ebbe a világba betekinthetek, mint olvasó. 

Érkezési oldal

A cím semmit se mond számomra. Az alcím kibővíti a cím jelentését: 

Európa és a bevándorlók

Milyen lehet a bevándorlás, a bevándorlók szemszögéből? 

Haza... a börtönbe

A szerző (Csapó Sándor) hajléktalan. Ebben a kötetben szó van azokról a dolgokról, helyekről, amik sokak számára idegen: börtön, intézet, kényszerelvonó. 
A könyvvásáron 100 forintért lehetett ehhez a könyvhöz hozzájutni és ez is régi kiadású: 1996-os.

Gulag 

Amikor nézegettem a Líra oldalát, az online raktárvásár részét, ez volt az egyik könyv, amit meg akartam venni. Aztán a könyvvásáron megláttam ezt, szóval kosár tartalma gyarapodott.

Pánik (Ismerd meg a félelmeidet és szerezd vissza az életed!)

Nem szokott pánikrohamom lenni. Nem emlékszem egyetlen egy olyan alkalomra se, amikor 100-as pulzussal, kihagyó szívveréssel (vagy erősen dobogó szívvel), kiszáradt szájjal, nyirkos bőrrel, izzadtságban tocsogva a sarokban kuporogtam volna, miközben felhúzott lábamat átkarolom és előre-hátra dölöngélek.  Arra se emlékszek, hogy remeg a kezem, miközben szintén izzadok (elég látványosan) és a szívem összevissza ver, miközben a szám kiszáradt. 
Akkor mégis, miért vettem meg ezt a könyvet, ha nem szoktam a sarokba kuporogni, miközben rettegek a haláltól? 
Belelapoztam a könyvbe. Talán azok a megoldások, amiket ebben a kötetben lehet felsorolni, nemcsak pánikrohamnál használhatóak. 

Csoda

Először nem akartam ezt megvenni. Hiszen nincs rajta semmi, ami utalna arra, miről is szól? Regény? Novella? Hittel kapcsolatos? Nemere István neve se vonzott és úgy nézett ki, többieket se nagyon vonzotta, ugyanis talán ebből a kis könyvecskéből volt a legtöbb a vásáron. (Gyerekrészlegen nem voltam, szóval lehet, ott akadt olyan kötet, amiből sokkal több volt, mint nemere Istvámn Csodájából.)
Ebből több oszlop várt arra, hogy megfogyatkozzon. 50 forint. 
Miért tettem mégis a kosárba? A könyv hátulján levő szöveg miatt: a regény főhőse egy zongoraművész, aki nemrég észrevette, nem tud olyan jól játszani, mint eddig. 

Az RTL Klub és Tv2 története

A cím magáért beszél. A könyv olyan világba kalauzolhat el, aminek soha életben nem leszek részese, mert se operatőr, se műsorvezető, se gyártásigazgató nem leszek, nagy eséllyel soha, a szagos életben, egyetlen tv-csatornánál sem. 
Nézőként csak fogyasztó az ember, esetleg néha kaphat egy kis szereplést (ugye, betelefonálós műsorok, esetleg vetélkedők és társai), azt' ennyi. Arról, hogy mi van a háttérben, vajmi keveset tudhat. 

Cinfalvától Cinfalváig

A borítóra lettem figyelmes, jobban mondva a könyvgerincre. Ezt a kis könyvecskét úgy árulták a könyvvásáron, hogy könyvgerincével van felfelé, szóval csak a gerinc volt látható, a borító rejtve maradt. 
Kotta. Az pedig zenével van összefüggésben. Ahogy kezembe vettem egy könyvet, elolvashattam az alcímet is: Takács Jenő zeneszerző élete és munkássága. Megint a zene. 
Számomra érdekes, hogy egy zeneszerző élete hogyan alakul: milyen iskolába jár ("sima" vagy zenei), szülei támogatják-e vagy sem, a szülei zenélnek-e vagy sem, milyen akadályokba ütközött zenélés terén.

Mai sorstalanság...

Ahogy a címet megláttam, egyből Kertész Imre Sorstalanság c. története jutott eszembe. Talán ez is hasonló, csak ez már a jelenben játszódik? 
Otthon vettem észre, hogy a borítón levő pecséten mi is szerepel: Az Electrolux egykori beszállítójának hiteles története. 
Az Electrolux az egy gyár. Gyárszalagokkal és gyári, betanított, szalagmunkásokkal. 

Kézikönyv a boldogsághoz

Az ember ránéz a borítóra és eszébe jut, hogy oké, ez önfejlesztéssel kapcsolatos könyv, viszont lesz benne spirituális rész is. Miért gondolom ezt? A kézírást imitáló betűtípus erre enged következtetni. Ezt az érzést fokozza az, ahogy az ember belelapoz a könyvbe és látja az oldalak tetején azt a cím alatti elválasztóvonalat. Olyan "romantikus". 

(A könyvben szerepelnek a következő fogalmak, amik arra engednek következtetni, a problémamegoldás részét képzik a spirituális megközelítés: lelki megtisztulás, kozmikus információ, teremteni, megerősítés, meditáció, teremtés folyamata, vonzás törvénye, harmónia, bőség, egység, betegség üzenete, "fogadd be".)

(193. oldalon meg is jelenik a spirituális szemlélet, "A spirituális fejlődésed naplója" fejezetcímként.
A szerző a könyv vége fele említ néhány, másik könyvet, amit érdemes lehet elolvasni: A titok, Agykontroll, A most hatalma.)

Ha ennyire nem pálya nekem a spirituális téma, meg az "ezoblabla", akkor mégis, miért vettem meg ezt? Talán a spirituális dolgokat kigyomlálva is lehet ebben a könyvben értékes gondolatokat találni. Emellett, ez a kötet csak 100 forintba került. 

Föltámadott a gender

A gender szón megakadt a tekintetem. Mivel nőnek születtem, a (társadalmi) nemem miatt több elutasítással, elvárással találkoztam. A "Gender studies" érdekes témakör számomra, noha Magyarországon ezt nem nagyon lehet a fősuli, egyetem falin belül tanulni. Szóval, mivel a téma nem érdektelen számomra, a kosárba került ez a könyv.

Szpész új világ

Szinte ugyanaz, mint a Szép új világ. A szerző nagy eséllyel pontosan ezért adta ezt a címet ennek a könyvnek, hogy emlékeztesse az olvasót arra a bizonyos szép új világra. Megfordítva a könyvet, megtudhattam, hogy a kötet szerzője főiskolai irodalomtanár, aki 41 évet töltött a katedrán. 

A traveszti

A fülszöveg miatt került be a kosárba:

A többiek csupán a mulatság kedvéért öltöztek jelmezbe.

A borító nem mond semmit se, sima, szürke-fehér ködös valami*, benne egy kék szinű Eiffel-toronnyal. 
...és ami meglepő volt ezzel a könyvvel kapcsolatban: 1997-es kiadású!
*Csak miután láttam ezt a képet kisebb méretben a számítógépen, akkor vettem észre, hogy ez a köd bizony egy arcot formáz. 

1000-2000 forintos könyvek

Melegek

A borító jobboldalán ott díszeleg haloványan az a jellegzetes, 5 betűs mozaikszó. Ez a könyv elvileg egy tanulmány. Ráadásul pszichológiai. Képet kaphatok arról talán, hogy ha egy nem heteró ellátogat egy lélekgyógyászhoz, akkor hogyan közelítik meg a témát, miről folyik a diskurzus, mi számít problémának. 

Menekülés a kínai gulágból

A cím keltette fel az érdeklődésemet. Az ilyen táboros történetek érdekelnek, hogy vajon hogyan bánnak az emberrel? Ez egy olyan világ, aminek nem akar az ember részese lenni, nem akar a szereplője lenni. 

A domb

Az alcím fogott meg: 

Felfelé emberek voltak, lefelé állatok

Ez a könyv büntetőtáborról szól... megint egy táboros történet. 

Széttört álmok

Az alcím (már ha nevezhető alcímnek, a borító felső részén található szöveg) az, ami miatt ez a könyv a kosárba került: 

Hogyan építsd fel újra az életed, ha összecsaptak a fejed fölött a hullámok? 

Remélhetőleg segíteni fog nekem ez a kötet. 

2000 forint feletti könyvek

Siker és szorongás

Ez volt azon könyvek egyike, amik 2000 forintnál többe kerülnek. Felkeltette az érdeklődésemet azt, hogy a szorongást és a sikert egy lapon említi, mintha ezek összefüggnének és hatással lennének egymásra. 
Nem könnyű számomra a munkaerőpiacon, hiszen engem nem hagy hidegen, hogy milyen légkörben, mennyire idegesen kell elindulnom egy adott munkahelyre. Talán ez a könyv segítségre lesz ebben és abban is, hogy még jobban kikristályosodjon előttem, hogy merre tovább? ...mert azt tudom, hogy ahol jelenleg vagyok, mint takarító, ott nem érdemes maradnom sokáig, nem onnan érdemes nyugdíjba mennem. 

Hogyan kezeld a nárcisztikust? 

Ennél a könyvnél szintén a cím fogott meg. Remélhetőleg nemcsak párkapcsolat szintjén foglalkozik a nárcisztikus emberekkel.
(Sokszor az egyéb lehetőségekről szó se esik, mintha csak párkapcsolatban fordulhatna elő az, hogy az egyik fél nárcisztikus. Mintha munkatárs, barát, szomszéd, családtag nem is lehetne nárcisztikus.)

Kötődési problémák -megoldások

Ebből a könyvből egyet láttam, a szépséghibás darabok sorában, de így is a legdrágább könyvnek számított nálam. Egész pontosan ehhez a könyvhöz 3294 forintért juthattam. 
Miközben nézelődtem és ez a darab már a kosárban volt, valaki megszólított. Megkérdezte, hol találtam ezt a könyvet? (Úgy néz ki, őt is érdekelte a téma. Megtudta, hogy bizony ebből én is csak egy darabot láttam.)

Mérgező munkahelyek

Engem elég könnyű "mérgezni", ha munkahelyről van szó. Elég, ha arra buzdítanak, hogy maradjak csak éhes, vagy hagyjam figyelmen kivűl a húgyhólyag jelzését vagy akár azt a jelzést, ami a wc-be való barnamacival kapcsolatos. 
Emellett persze van sok más gond, helyzet, ami számomra zavaró tud lenni egy munkahelyen és előbb-utóbb ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy felmondjak.  (Pl. ha tudom azt, hogy én nem tudok 12 órán át állómunkát végezni, mert az ingerküszöböt átlépi a lábfájdalom, akkor nekem ott nincs helyem, ahol sorozatosan 12 órás állómunkát várnak el tőlem.)
Hasznos tanácsok lehetnek ebben a könyvben. 

Végszó

Nagy segítség volt, hogy a bejáratnál el lehetett venni kosarat. Így nyilván az ember több kötetet magához gyűjt és fizetés után hazaviszi. 
Gondolkodtam azon, menjek-e egyáltalán el erre a raktárvásárra, hiszen egyrészt, még vannak könyvek, amiket nem olvastam el, másrészt készülni kell a 6 napos munkahétre (ugyanis 17.-e májusban nem szombatot jelent, hanem egy egyszerű, hétköznapi munkanapot, egy napos hétvégével).
A könyvek "típus" szerint voltak csoportosítva: irodalom, ismeretterjesztő, gyerekkönyv. Talán olyan csoportosítás is volt, hogy "ifjúsági", de nem tudom már.  
Megérte elmennem, főleg úgy, hogy rengeteg könyv volt, amiknek darabára az 500 forintot se érte el. 

Te voltál Líra, idei raktárvásárán? Ha igen, milyen könyvvel gazdagodtál? 

Nem tudom mikor, egy ismerős azon gondolkodott, hogy ELVÁLLALJA-e azt a munkát, ami nem túl szimpatikus helyen van?

Mi a kérdés?

Amikor az ember munkát keres és munkanélküliek táborát gyarapítja, akkor szerintem nem az a kérdés, hogy elvállaljon-e munkát vagy sem. Ez az eldöntendő kérdés azt feltételezi, hogy FELVETTÉK. 
Viszont ameddig nem jön a telefon, nem jön az e-mail, hogy "Téged választottunk!", addig az ember tovább keresheti a munkát és nincs munkahely, ahol már szerződéssel várják. 
Persze van hasonló kérdés: elvállalHATja-e? El TUDJA vállalni vagy sem? Jelentkezzen-e vagy sem?
Mire gondolok itt? Mondjuk arra, hogy ha valakinek a kisgyerekéért kell mennie 16 órakor, de a munkaidő kötelezően, ellentmondást nem tűrően 14-22 közt van például, akkor mennyire érdemes megpályázni ezt a lehetőséget?
Vagy ha valaki tudja magáról, hogy lassú, ami a fizikai tevékenységeket illeti, akkor mennyire érdemes neki GYORSéttermekbe jelentkeznie? Vagy mennyire érdemes olyan állásokra jelentkezni, ahol az álláshirdetésben PÖRGÉSRŐL és DINAMIKUSSÁGRÓL írnak? Meddig fogja ott bírni, ha bebizonyosodik már első nap, hogy a sebessége nem megfelelő a munkakörhöz és a sebességét nem tudja kellőképpen felgyorsítani? 

Meglepődtem, amiért az ismerős arról gondolkodott, hogy egy adott munkát elvállaljon-e vagy sem. Valamiért úgy gondolta, hogy az a bizonyos állás már a zsebében van. Az első reakcióm a bejegyzés címében olvasható. Ez a mondat fogalmazódott meg bennem, még ha nem is szó szerint így. 
Később kiderült, hogy nem került kiválasztásra, nem ő lett a nyertes, aki elnyerte a lehetőséget, szóval továbbra is a munkanélküliek népes táborát gyarapította. 
Számomra ez egy bizonyíték arra, hogy elsősorban a Hr-sek és más, döntéshozó dolgozók azok, akik döntenek az ember sorsáról és miután döntöttek, azután gondolkodhat el a munkakereső, hogy részére rendben van-e így a helyzet vagy sem. 
Amíg felvételt nem nyer a munkakereső, addig meg teljesen felesleges ilyen kérdéseket feltenni. Hasznosabb az a kérdés, ami arról szól, hogy érdemes-e jelentkeznie egy állásra vagy sem? Az is hasznosabb, ha arról gondolkodik valaki, mennyire felelhet meg az adott helyen, az álláshirdetés alapján? 

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben is néhány képet mutatok meg.

 Vízcseppes tulipán

Másik tulipán, még jobban vízpettyesebb.

Pipacs.

Újabb vízpettyes virág. Csak most fehér. :D 

Nárcisz. Szép nagy, sárga.

Ez a bejegyzés most ennyi volt. Remélem, tetszettek a képek és a szürke hétköznapokba egy kis színt, vidámságot sikerült így vinni. :) 

Ezt a könyvet még a Hvg-s raktárkisöprésen zsebeltem be.

A hátsó borító szerint ez igazából egy tudósítás...de amúgy egy újságírótól mi mást várhatna az ember, minthogy hitelesen írjon egy adott (vagy több) témáról? Jelen esetben Janine di Giovanni munkásságát tárja elénk ez a vékonyka könyv.

Ha esetleg az olvasó nem tudná, hogy Szíria, Irak hol helyezkedik el, akkor erre a kérdésére választ kaphat a könyv elején látható két térkép segítségével.

...és a történet?

A legelső rész meglehetősen sok információt tartalmazott számomra (évszámok, röviditések, elnevezések, nevek), így az olvasás nem ment olyan gördülékenyen. 

Talán ez az első olyan kötet, ami nem kifejezetten a női életre fókuszál, hanem a keleti világot a háború szemszögéből mutatja meg. Kicsit képet kapunk a kultúráról, a vallásos dolgokról is. 

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, akit a téma érdekel és nem riad vissza attól, hogy itt bizony évszámok, miegymás fog hemzsegni. Aki szereti a történelmet (úgy általánosságban), annak kifejezetten tetszetős lehet a könyv végefele található kronológia.  

A borzalmakról

Kegyetlenségek is helyet kapnak ebben a könyvben. Olyan kegyetlenségek, amitől az ember összes hajszála égnek áll és már talán sejti is, hogy létezik igazi gonoszság. (Igaz, ennek létezése nem is kérdés.)

Még örülhetünk/örülhetek, hogy nem egy ilyen világban születtünk/születtem meg. Itt még nincs háború. Nem kell attól tartani, hogy jön egy hordóbomba és annyi volt. Nem kell sorban állni a kenyérért, nem kell úgy élni, hogy nincs víz, mert elzárták.

Könyvvásáron vettem meg ezt a kötetet is. Miért döntöttem úgy, hogy megveszem? Tetszett a téma, a magasban mászkálás. Vajon milyen lehet ez a világ, ez a szubkultúra?

Ezzel a könyvvel könnyed olvasmányt kaptam. A főhősnő Alice, de mellette ott van Stain (vagy hogy kell leírni), meg persze Trasher is. 

Kiknek szól ez a könyv?

Talán ez a könyv inkább a fiatalabbaknak szól, hiszen mi szerepel ebben a regényben? Ezek: szerelem, iskolások, mostohaapa, barátság, kockázatvállalás, Youtube videó és az "Én vagyok a nagyobb/jobb!" hajszolása. 

Rokonszenv a szereplővel

Alice-vel valamennyire rokonszenvezni tudtam. Ugyanis a legjobb barátnője szerelmes lett, ez pedig egyet jelenthetett azzal, hogy ezennel a barátságnak vége, hisz a szerelem mindent ver.
Nekem is volt ilyesmi élményben részem és igazából a szerelem miatt el is vesztettem azt az embert, akit addig a barátomnak tarthattam. 

Vers a könyvben

Ha jól emlékszem, irodalom órán még gimiben, elővettünk egy verset, ami elvileg Németországban nagyon híres lett. Na, ez a vers szerepel ebben a regényben is. 

Ez lenne az a vers:

VÁNDOR ÉJI DALA (Johann Wolfgang Goethe)

Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sohajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...

Mit adhat ez a könyv? Mire taníthat?

Egy hajléktalant is érdekelhetnek a versek. Viszont nem ez a legfőbb téma a regényben, hanem az, hogy miféle veszélyeknek teszik ki magukat a fiatalok. Felmásznak olyan helyekre, ahova nem lenne szabad és valamikor élet-halál közt lebegnek. 
Az olvasó megtudhatja, mennyire érdemes hajszolni a sikert, az elsőbbséget? Mennyire érdemes elsőként feltölteni a Youtube-ra a videót, egy-egy helyszínnél?
A végét nem lövöm le, ha érdekel, olvasd el. Számomra kissé meglepő volt. 

Ha tetszett ez a bejegyzés, kövesd a blogot! "Találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!

Most egy személyes hangvételű poszt következik. Ebben a bejegyzésben néhány képet közlök újra, amiket tavaly vagy azelőtti években készítettem el. 
Akkor hát, vágjunk is bele, múltba utazásra fel!

Mizo, narancsos-csokis tejital

Mikor még költözés előtt álltam, azelőtt olyan helyen laktam, ahol volt Spar... és abban a Spar-ban rendszerint előfordultak limitált kiadású termékek, így a narancsos-csokis tejital is, ami itt, fentebb, a képen látható. Remélhetőleg, ebben az évben is ki fogják adni télen (talán téli kiadás ez).

Néhány rendelt könyv

Tavaly elkezdtem újra olvasni és most leginkább az önfejlesztéssel kapcsolatos könyvek képezték az érdeklődési területet. Hozzájárult ehhez a könyvrendelős korszakhoz az is, hogy Szólómánia egyik videójában pont, hogy önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket ajánlott. (Már nem tudom melyik videó volt az, ő ajánlotta pl. a Szemléletváltás c. kötetet.)

A basszusgitár

Tavaly áprilisban megvettem életem első basszusgitárját. Szóval, a gitárok száma ezennel kettőre nőtt.

A főhangszer

A főhangszer. 2023 nem volt túl nyugodt év számomra. Elvesztettem nyáron a munkámat, azzal együtt visszavették tőlem a gitárt, amiről egyébként azt hittem, ajándék. (...és azt is mondták a szemembe, nem egyszer!) Miután kiderült, hogy az egyik gyárba felvesznek operátornak, pár napon belül megvettem használtan ezt a hangszert.

Legelső kép

Ezen a blogon talán ez a legelső kép. Ezt a fotót még régebbi telefonnal készítettem, hát látszik is a felbontáson. 

...és ezzel vége is ennek a bejegyzésnek. Köszi, ha eddig végignézted-elolvastad, "találkozunk" legközelebbi posztnál! 

Ez a könyv április 6.-án jött vele. Aztán áprilisban már el is olvastam. 

Mikor ezen, az április elején megrendezett könyvvásáron voltam, már több hete nem vettem kezembe könyvet olvasás gyanánt... akkor hagytam abba a fizikai könyvek olvasását, ahogy elkezdtem dolgozni. De amikor közelgett a húsvét, a könyvolvasás újra előkerült.

Baji Anikó a szerzője ennek a kötetnek. Ő a Covid idején kórházban dolgozott... és ugye legtöbbünk nem egészségügyi dolgozóként élte át a koronavírusos időszakot. ezért is érdekes az, hogy hogyan is teltek azok a munkanapok abban az időben? 

A könyv A5-s füzetméretnél véknyabb, pihesúlyú könyv, itt-ott megtarkítva fotókkal. Azt gondoltam, egy nap alatt túljutok rajta... hát, két nap lett belőle.

Milyen volt?

Az első néhány oldal azzal indít, hogy egy 24 (!) órás műszakot bemutat. Aki esetleg triage szeretne lenni, az bepillantást nyerhet ezáltal abba, hogy milyen is egy teljes, 24 órás munkanap, triage-ként, az SBO-n. 
Egyáltalán nem lehet könnyű. Sőt, nem könnyű.

Ahogy haladunk tovább a történetben és az időben, halad minden. Egyik nap maga a pokol, másik nap fellélegzés. Bajtársiasság, összetartozás, ez jellemző a kórházi dolgozókra, akik egy csapatként dolgoznak egy adott osztályon. Mint ahogy a való életben, itt is megjelent a kontetó-hívő szemlélet: 

Az idős hölgy letette a szatyrot és a retikült egy székre, majd az átadott maszkból eltávolította a szilikonos rétegbe ágyazott fémszálat.

- Engem ne kövessenek! - csattant fel dacosan.

34. oldal

Ahogy telnek múlnak a napok, a hetek a könyv lapjain, az olvasó megfigyelheti újra és újra, hogy egy ledolgozott munkanap után a főszereplő rendszeresen fáradtan esik be az ágyba, majd felébredéskor azt se tudja, hol van. Az meg teljesen természetessé válik, hogy az étkezés az mellőzhető valamivé zsugorodik, hiszen a betegeket el kell látni.
Az pedig hatalmas kérdőjel, hogy amíg a konditermeket be kellett zárni, addig a fodrászatok miért lehettek nyitva? Baji Anikó futott, kondizott... vagy legalábbis kondiba járt volna edzeni, ha nem záratták volna be az edzőtermeket.  

Vélemény

Megérte megvenni a könyvet. Igazából az első részét is megvettem volna a vásáron.
Jó a könyv, a kár az, hogy ez nem egy kitalált történetet mesél el, hanem a valóságot, ami egykor a jelen volt. 
Ahogy olvastam, úgy jöttek elő a dolgok, amik akkor a köztudatban keringtek: lélelegeztető géptől való félelem, kivezénylés más kórházakba. 
... és egyetlen egy munkanap alatt látni az élet kezdetét, de később egy másik személy halálakor jelen lenni. Egyáltalán nem könnyű. 
A borító maga ötletes, az a néhány kép pedig kissé személyesebbé, közelebbivé teszi a történetet. 
Érdekes volt látni egy olyan élethelyzetből a Covid-os időszakot, ami merőben más, mint az enyém. (Én otthonülős voltam akkoriban és a kijárási tilalom nem nagyon érintett.)

Ha érdekel ez az időszak, főleg egy egészségügyi dolgozó látószögéből, akkor ez a könyv neked való. 

Következzék néhány fotó, amit Budapesten, tavasz idején készítettem.

Valami lila virág, előtte szúrósnak tűnő növénnyel. 

Kicsi, sárga virág. 

Ha a sárga virág nem lett volna elég kicsi, akkor itt van, a még kisebb, kék virág. :D 

(Poloska.) Ez nem telelt át.

Fel! Fel a magasba!

Pitypang... már csak fújni kéne.

Vigyázat! Szeles, esős idő várható, némi esernyőhullással. Kérjük, fejük épségére fokozottan ügyeljenek! 

Ebben a bejegyzésben szó lesz arról, hogy:

• hogyan vártam május elsejét és a hosszú hétvégét, vagyis mit terveztem erre a hosszú hétvégére
• mi volt végül a valóság, vagyis hogyan telt május elseje számomra
• videóról, amit Hvg tett közé

Szóval először is, jöhet a címben szereplő kérdés: hogyan telt számomra május elseje?

Munkával!

Ugyanis közölték velünk kedden, hogy csütörtökön, vagyis május elsején kötelező túlóra van, mivel szerdai napon nem tudunk megfelelően takarítani. Értsd: mivel használják azokat a helyeket, ahol takarítani lehetne, értelemszerűen azok koszosak maradnak.

Nemcsak én, hanem más is mehetett reggel 8 órára a munkahelyre és nekiállhatott takarítani. Dél környékén mindenki szabad lett, mehetett, amerre látott. 

Annyi a szerencse, hogy ezért a túlóráért fizetnek, elvileg 200%-osan, de azért csak jobb lett volna 4 napos hétvége, mint 3. 

Mit terveztem május elsejére és a hosszú hétvégére?

Fotózni. Elmenni olyan helyekre, ahova a munka miatt nem jutok el és lencsevégre kapni érdekes pillanatokat, érdekes dolgokat, épületeket, virágokat, bogarakat, híd/feljáró/aluljáró elemeket.

Haladni. Húsvét idején beteg voltam. Szóval nem tudtam haladni rendesen a saját dolgaimmal, úgy mint videózás, blogolás, olvasás, gitározás. Most kaptam esélyt az élettől, hogy bebizonyítsam, hogy igenis szabadnapjaimon tudok haladni, nem csak a hátsómat vakarom. 

Vásárolni. Vannak olyan boltok, ahova munka miatt nehezen jutok el. Ugyanis munka előtt nem vagyok hajlandó lefárasztani magamat (fizikai munkát végzek és ott nem szeretik, ha az ember lassú), nem vagyok hajlandó késni a munkahelyről, nem vagyok hajlandó 9 órát éhen tölteni. Szóval, röviden és tömören, most lett volna alkalmam elmenni olyan boltokba, ahova munka után hiába mennék el, merthogy addigra már bezártak. 

Marketplace-t bújni. Léteznek olyan könyvek, dolgok, amiket pénz szempontjából jobban megéri használtan venni, mert hát olcsóbb használtan... és nekem nem jelent gondot, ha egy könyvnek már a második gazdája vagyok. Emellett az is lehetőségként felmerült, hogy amúgy én is feltehetném Marketplace-ra a saját, már nem szükséges dolgaimat. 

Gitározni. Nyilván, ha szabadnapos vagyok, akkor több időm jut a gitározásra is. Így is mostanság úgy tűnt számomra, nem túlságosan sok időt szentelek a zenélésre. 

Videót szerkeszteni. Mivel elvileg 4 napos hétvégének néztem elé, így a videószerkesztésre is több idő jutott volna. (Aztán ugye kiderült, hogy 3 az a 4.)

Majális!

A Hvg a május elsejei rendezvénnyel kapcsolatban videót töltött fel. Én is kimehettem volna az egyikre és felvehettem volna videóra néhány beszédet, vagy a plakátokat, vagy bármit-bárkit, aki/ami valamiért számomra érdekes. Készíthettem volna képeket is, amikről bejegyzést írok itt a blogon, vagy összeszerkesztem videóvá... de munka volt helyette. 

Szóval, itt van a Hvg videója:

Ahogyan eltelt a hosszú hétvége

Most már munkanap következik, ahogy ezt a sort írom. Hogyan telt a hétvége?

Először is, gitározással. Valamelyik nap, talán pénteken (ami május másodika volt) elővettem a telefonon lévő metronomós-behangolós appot és ki tudja mióta először, metronómra gyakoroltam. ez már előrelépésnek számít nekem. 

Olvasással. Összesen két könyvet kezdtem el olvasni és ezt a kettőt be is fejeztem. Goebbels hegedűje és Nő az ablakban c. könyvek voltak azok, amiket elolvastam... egy nap alatt. Naptárilag mindkét történetet vasárnap kezdtem el és ugyanezen napon is fejeztem be.
Csak a hegedűről szóló regényt éjfél után nemsokkal kezdtem el olvasni, míg a másikat már estefele, délután. 

Alvással, fekvéssel. A fizetés nem érkezett meg. Ez pedig most számomra azt jelentette, hogy veszélyes mennem vásárolni, mert félő, hogy elköltöm a pénzem, amit meg kell hagyni. Pénteken vártam az sms-t, amiben az szerepel, hogy xy összegű utalás megtörtént, fizetés gyanánt. nem jött. Ennek is volt köszönhető az, hogy szombaton legszívesebben csak feküdtem volna az ágyban. Gondoltam a főzésre, de ezt is hagytam. Minek? Takarékoskodni kell. 
Elsején ugye dolgozni kellett menni. Miután hazajöttem, azután következett is az alvás-fekvés. Elfáradtam a munkában és ezen nem segített az sem, hogy előző nap valami éjfélig, hajnal 1 óráig voltam fent. 

Főzéssel, sütéssel. Vasárnap eljutottam oda, hogy jó lenne kaját csinálni. Szóval sütöttem halrudacskákat, meg főztem tésztát. Ezennel fel is avattam azt a kis serpenyőt, amit vettem még pár nappal ezelőtt a Pepcoban.

Így telt a május elseje és a hosszú hétvége. Köszi, ha eddig elolvastad ezt a bejegyzést, "találkozunk" legközelebbi bejegyzésnél!

Azon emberek közé tartozom, akik szoktak olvasni könyvet... az már más kérdés, hogy mikor, milyen intenzitással vetem bele magam a könyvek birodalmába.

Régen, iskolás koromban

Több mesekönyv volt nálam, a szobában. Egy ideig elégedett voltam azzal, hogy meséket olvashattam. 77 magyar népmese, Andersen mesék, A kis herceg pihent a könyvespolcon, sok másik mellett, amik nevére már nem is emlékszem. 

Kedvenc mesém (mai napig is) a Rút kiskacsa. Miért tetszett? Azért, mert egy csúnyácska, kevésbé előnyös tulajdonságú szereplőről kiderül, hogy értékes. Talán pontosan azért vált a kedvenc történetemmé, amit a pagony.hu-n lehet olvasni: 

A rút kiskacsának minden vágya, hogy elfogadják. Hosszú útja során sokszor bántják. Sokáig ő is csúfnak hiszi magát, szomorúan beletörődik, hogy senkije nincs, és senki nem szereti a mássága miatt. 

Más voltam és kiközösítettek. Nem jobb voltam, hanem más voltam. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy az osztály "peremére" kerüljek. 

Aztán egy idő után elegem lett a mesékből. Nem tartottam magam gyereknek. (Igaz, felnőttnek se igazán.) Igazából valamikor rosszul is esett, amikor gyereknek tituláltak, miközben testileg egyáltalán nem számítottam gyereknek. (Ugye itt a havira, meg társaira gondolok.)
Persze azért se gondoltam magamra gyerekként, mert az én képzeletemben egy gyerek az játszik, boldog, vidám, nincs gondja (maximum az, hogy elvették a játékát és hasonló bajok), nincs feladata. Én pedig ennek a képzeletbeli típusnak nem feleltem meg.

Elkezdtem a szüleim könyvei közt nézelődni. Ja, akkor sem érdekeltek a romantikus, csókolózós, fehér lovon érkező herceges történetek. Sci-fi és fantasy. Ezek érdekeltek. Stephen King nevétől kissé tartottam, hiszen az ő nevéhez horror regények kapcsolódtak már akkor is. Azt, mármint a horrort, pedig csak 18 éven felüliek élvezhetik. (Ja, túlságosan ragaszkodtam a szabályokhoz. Ha nem értem el a korhatárt egy-egy filmnél-sorozatnál, én nem is akartam megnézni az adott filmet/sorozatot.)

Leslie L. Lawrence, Robin Cook neve is ismerős volt számomra. Az ő nevükkel ellátott könyvek sokasága pihent a szüleim könyvespolcán. Lawrence-t nem szerettem olvasni. A szüleim mondták, nem nekem való. Én ezt elfogadtam. Nem is olvastam Lawrence-től egyetlen egy könyvet sem. (Vagy csak az egyik szülőm mondta. Részletkérdés.)

Általános iskolában talán egyetlen egyszer voltam évvégén kitűnő, szóval abban a tanévben még tesiből(!) is ötöst kaptam. Szokás volt akkoriban az, hogy az 5.00-s átlagot elérő tanulók könyvet kapnak jutalmul. Az én jutalmam Lassie hazatér c. történet lett. Nem a szerelemről, nem is az első csókról szól ez a regény. Hanem egy kutyáról, amit/akit eladnak, elviszik máshova, de megszökik és hazatalál, visszamegy az eredeti gazdájához. Többször olvastam. Kedvenc történetemnek mondhatom, noha ez nem jelenti azt, hogy a szereplők neveire emlékeznék. 

A kötelezők? 

Általános iskolában mindent elolvastam, ha jól emlékszem. Két Lotti, Kinizsi Pál, Kőszívű ember fiai, Egri csillagok... talán a Légy jó mindhalálig is kötelező volt egyik tanévben. 
Két Lotti is egy jó történet, szerintem. Az egyik tanévben a lányoknak ezt a történetet kellett megismerni, míg a fiúknak a Pál utcai fiúk (vagy a Tüskevár, nem tudom már) jutott. 
Arra már nem emlékszem, hogy az Egri csillagok (és a másik, sokak által rettegett regény, a Kőszívű ember fiai) középsuliban vagy általános suliban volt kötelező.

Középsuliban már nem tartoztam azon személyek közé, akik minden kötelezőt elolvastak elejétől a végéig. 

A szerelmes történetek továbbra is hidegen hagytak. Rómeó és Júlia dráma nem vált kedvencemmé, de az Antigoné igen. Az ember tragédiája c. dráma elemzése az irodalomkönyvben tetszett, de maga a mű már kevésbé nyerte el a tetszésem. Főleg úgy, hogy az irodalmat oktató tanár megjegyzést tett Madách Imrére: Madách szerint a nőknek a konyhában a helyük, a politikát és társadalmi életet hagyják meg a férfiaknak. 
Ui.: kicsit keresgéltem erről a témáról a neten. Hát, ezt találtam:

• Szinte nőgyűlölővé vált a magyar író, aki anyját választotta felesége helyett 
• Őrült feleség, nőgyűlölő férj, gonosz anyós? – Madách Imre házassága 
• Madách: a nő a művészetet és tudományt előre nem viszi… 
• Nőreprezentációk Madách Imre elbeszéléseiben

Aztán valahogy az olvasás kikopott az életemből, ha jól emlékszem. Vége lett a tanulásnak, elkezdődött a munka időszaka... és talán az olvasást abba is hagytam, vagy "csak" háttérbe szorult. 

Csak a helyet foglalja!

Elköltöztem. Nem volt kocsim, amibe végtelen számú és mennyiségű cucc belefért volna. Busszal, vonattal, villamossal kellett megoldanom a dolgaim átvitelét egyik városból a másikba. Rengeteg könyvet hátrahagytam, mert a váltásnyi póló, a tányér, a villa, a tisztasági betét sokkal fontosabb volt. Meg kellett gondolnom, mit viszek magammal? 

Eleinte albérletben laktam. Akkortájt nem nagyon olvastam. Mivel nem volt megoldható számomra az, hogy legyen kocsi, ami elvisz A-ból B-be, meg kellett gondolnom, mit tartok magamnál. Régen is lett volna mit vennem, mint regény, mint egyéb, de hagytam. Pénzbe is kerül és helyet is foglal és költözésnél nem biztos, hogy szerencsés, ha mondjuk 100 könyvet kell egyik helyről a másikra elvinnem.

Aztán jött egy időszak az életemben, amikor munkásszállón laktam. Első munkásszállón 2 személlyel egy szobában, utána egy másik munkásszállón egyedül (de mivel 2 ágyas volt, BÁRMIKOR betehettek mellém mást!) . Igaz, a másik munkásszállón első napon egy ukrán nemzetiségű nő mellé tettek be, de én mentem a portára szólni, hogy mi egy műszakban leszünk és szeretnék egyedül lenni. Akkor megoldották. Viszont, ha olyan a helyzet, bizony benyomnak mellém mást, egy idegent. 

Később az önfejlesztős könyvek kezdtek el érdekelni ismét. Szóval, munkásszállón lakva megvettem (rendeltem) pár könyvet. Néhány könyv, ebből a korszakból:

Nem akartam megragadni egy *zaros, gyárimunkás szintjén. (Ui: ez nem a gyári munkások ellen szól! Hanem arról szól, hogy nem érzem azt, hogy az én helyem a gyári munkások, másnéven operátorok, közt lenne.)
Fejlődni akartam és nem szenvedéssel leélni az életem. 

Vissza az olvasáshoz?

Tavaly decemberben elköltöztem a lehetőségek városába. Az önfejlesztős könyvekkel még nem "végeztem", amiket nyáron-ősszel rendeltem, szóval még ezeket elolvastam. 
Aztán elérkezett a Hvg könyvbörze.

Ezen a rendezvényen több kötetet megvettem... ha adtak volna bevásárlókosarat, akkor nagy eséllyel több regénnyel, miegymással álltam volna oda a kasszához. 
Ezen alkalomkor olyan könyvek is hozzám kerültek, amik nem az önfejlesztésről szólnak, hanem valamiféle történetet mesélnek el. Néhány, ezen könyvek közül: 

Aztán elérkezett április elejével az Alexandra könyvvásár is. Jócskán bevásároltam és ebben nagy segítségemre volt az, hogy itt már biztosítottak kosarat.
Néhány könyv, amit ezen, a második könyvvásáron megvettem:

Könyvtárba?

Még télen gondoltam arra, be kellene iratkozni könyvtárba... viszont én nem igazán jártam könyvtárba, az elmúlt években. Az is probléma nekem, ha víz se lehet nálam. Rámjön a köhögés, de nem ihatok vizet, mert bejáratnál le kellett adni? Akkor fulladjak meg a köhögéstől? 
Hiába voltam-vagyok könyvolvasó, a könyvtár légköre jelenleg ismeretlen számomra. Nem tudom, mi ott a menet. Nem tudom, mi hol van pontosan. (Nyilván, ha Jókai Mórt szeretnék olvasni, akkor szépirodalomnál kell keresni, de hát hol van a szépirodalom részleg? Ez nem olyan, mintha boltba bemennék... ez különlegesebb hely, úgy, mint ahogy a hangszerbolt is a különlegesebb helyek közé tartozik.)
...és ott volt a másik ok is. Munkanélküliek közé tartoztam, egy munkanélkülinek pedig meg kell fontolnia, mire ad ki pénzt. A kaja és a számlafizetés fontosabb, mint a könyvtárjegy. Oké, vettem munkanélküliként könyveket, de azokat el is lehet ám adni. 

Vissza a munkába, egyből el is felejtettem olvasni

Március közepén újra a dolgozók közt találtam magam. Takarító lettem. Akkor 2-3-4 könyv várta azt, hogy kiolvassam. Viszont ahogy beléptem a dolgozók közé, a könyvolvasást magam mögött hagytam, hisz nincs rá idő! Haladni kell! Nincs idő munka előtt olvasni, tenni-venni-haladni kell!

Mostanság (április közepe) kezdtem újra olvasni, miután közel egy hónapot kihagytam. Most* szabadságon vagyok. Az, hogy mentesülök a munkavégzés alól, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra könyvolvasással töltsem az időm egy részét.
Ha visszatérek a takarítós hétköznapokhoz, talán újra hagyom az olvasást. Még ha gondolok is a könyvtáras megoldásra, nehezíti a dolgot az, hogy délutánra járok dolgozni. Az pedig azt jelenti, hogy délután elindulok és mire hazaérek, este lesz, így sok minden zárva lesz.
Tudom, elmehetnék munka előtt is. De nem vagyok koránkelős és nem szeretek idő hiánya miatt úgy elindulni a munkahelyre, hogy nem ebédeltem. 
Tudom, olvashatnék attól függetlenül, hogy dolgozok. Talán felvehetném ezt a tevékenységet a "szokássá kell alakítani" listára. 

Mit hoz a jövő?

Nem tudom. Annyi biztos, hogy egy hetet kaptam*, amit munkától távol tölthetek el. ebből az időből közel a fele hét el is telt... és mire ez a bejegyzés megjelenik a blogomon, addigra már a múltba vész ez az időszak. 

* Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, akkor a húsvét közelgett, vagy már el is jött, ezáltal, már szabadságomat töltöttem. Mikor ez a bejegyzés megjelenik, már "régesrég" visszatértem a dolgos, elfáradós munkanapokhoz. 

Idén 2025 április 5.-én tartották meg az Alexandra könyvkiadó könyvvásárát. Ezen alkalomból kifolyólag az ember hozzájuthatott akár 100 forintért is egy-egy kötethez. 
Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy én milyen könyveket hoztam el erről a könyvvásárról.

100-500 forintos könyvek

Interim téridő

Mindössze 100 forint. A szerzőről semmit se tudok (Voyti Attila).  Akkor mégis, miért hoztam haza ezt a kötetet? A hátsó borítón levő, első mondat miatt:

A szoba közepén fekvő fehér márványtömbre mutat: tessék, ez lesz a sírköved.

Járvány idején

Kis könyvecske. Olyan, egy nap alatt elolvasós kötet (de lehet, elég 2 óra is). Igen, a koronavírusról szól. A téma maga érdekes. Azt gondoltam, arról fog szólni, hogy Olaszországban hogyan élték meg a koronavírusos helyzetet. 

A válság második hulláma

Orbán-kormány. Érdekel, hogyan látta más azt a korszakot, amikor Orbán-kormány másodjára került hatalomra. Belelapoztam és megállapíthattam, hogy ez a kötet úgymond egy elemzés, egy leírás egy korszakról, amikor én még középsuli padjait koptattam. 
Érdekel, mi is volt akkor, amikor az én életemben fontosabb témakör volt a tanulás, mint a politika. 

A kakas éve

Már nem tudom, miért is jött velem ez a könyv. Az nagyban hozzájárult, hogy olcsón adták. 

A második hullám

Koronavírus. Egy kórházban dolgozó kötete ez, amiben elmeséli, hogyan is élte meg a koronavírusos időszakot a munkahelyén. 

Roofer

Itt is az alcím az, ami megfogott:

Odafent szabadnak érezheted magad... de mindent el is veszíthetsz!

Talán olyan világba kalauzol el ez a könyv, aminek én soha nem leszek részese, hiszen jelenleg nem sok esély van arra, hogy én magas épületek tetejére mászkáljak többedmagammal, vagy egyáltalán, egymagamban. 

1000-2000 forintos könyvek

Az írásról

Már régebben is meg akartam volna venni, vagy legalábbis elolvasni ezt, az írással foglalkozó könyvet, Stephen Kingtől. Ez a kötet leginkább két fajta embernek lehet érdekes: annak, aki szereti Stephen King írásait és annak, aki maga is író (vagy legalábbis köze van az íráshoz). 

Zsákbamacska!

A vásáron egy kosárban voltak ún. zsákbamacskák, darabja 2000 forintért. Nem tudtam, hogy ekkor milyen könyvet választok ki magamnak és más se tudta. Csak annyit tudhatott mindenki a rejtélyes macskával kapcsolatban, hogy 2000 forintba fáj és utolsó darabok közé tartozik, amit így be tud szerezni. 
Igazából kettő ilyent szerettem volna venni, de maradtam az egy darabnál. 
Otthon értelemszerűen kibontottam a csomagolásból. Citromsárga borító, rózsaszín betű. Nagy eséllyel szerelmes regény és a célközönség: fiatalok. 
Amúgy: Morgan Matson: Páratlan nyár.

Panelárnyék

Jelenleg panelban élek, albérletben. Miért jött velem haza ez a kötet? A hátsó borítón olvasható mondat miatt:

A válságban lévő hazai alsó középosztály regénye ez. 

Sötétség délben

Szovjetunió. Ez a szó, amin megakadt a tekintetem a hátsó borítót nézve. Gondoltam, azokról az időkről fog szólni, amikor Szovjetunió létezett. 

Goebbels hegedűje

Közöm van a zenéhez, noha mostanság talán ritkábban gitározom, mint ahogy kellene szerintem.
A hegedű nem akar felejteni. Kíváncsi vagyok, miről is szólhat a könyv, talán zenélésről is szó esik benne (a gyakorlásról és ezekről). 

Az utolsó vándorlás

Az alcím az, ami megfogott: 

Az állatok haldokolnak. Nemsokára teljesen egyedül leszünk.

Jó sci-finek ígérkezett számomra ez a regény. Az ilyen, jövőben játszódós történetek felkeltik a figyelmem... de azért a valóságban nem szeretném megtapasztalni, milyen is élni egy ilyen jövőbeli világban? 

Az öröklés szabályai

Az ember azt hihetné, hogy valami tankönyvet takar a cím és ami ebben benne van, az adott szakon (ahol halállal, örökléssel is foglalkoznak) számon is kérhetik egy-egy zárthelyiben.
Ahogy az ember ránéz a borítóra, egyből az olyan, szépiás, régi képek jutnak eszébe, amik régi kort idézik meg, vagyis a múltat. 

Nő az ablakban

A borító ennél a könyvnél is ötletes, kissé utal a könyv címére. A cím alapján az olvasó azt gondolhatja, itt valami thrillerről, esetleg valami drámáról lehet szó. 
A könyvvásáron a hátulsó borítót minden bizonnyal elolvastam: adott egy magányos nő, akinek az élettere a négy fal közé szorult be és mindezt tetézi az agorafóbiája. 

2000 forint feletti könyvek

Goldilocks Úton egy új világ felé

"Szül, főz, bólogat" - ezen mondat miatt került be a kosárba és vittem később a pénztárhoz. Emellett beleolvastam a hátsó borítón levő szövegbe, ahol egy olyan történet képe rajzolódott ki előttem, amiben a nők alsóbbrendű lények... ja és sci-fi, jövőben játszódik. 
Valamiért viszont nem néztem az árat. 4599 forint, de már nem tettem vissza. 

Apró szokások

Ezt a könyvet régebben is meg szerettem volna kaparintani. Most sikerült. Talán nem a legjobb vételnek számított ezen a vásáron, mert 3000 forintért jutottam hozzá. Talán, ha használtan vettem volna meg, akkor anyagilag jobban jártam volna. Most már igazából mindegy. 

Végszó

Éldekorált könyveket is láttam a vásáron, de ezek talán kivétel nélkül a drágább kategóriába tartoztak. (Talán 4 ezer forint feletti összegbe került egy-egy éldekorált könyv.)
Láttam azt az önfejlesztéssel kapcsolatos könyvet is, amit korábban talán teljes áron vásároltam (rendeltem) meg: Örülj a hibáidnak. 3000 forintba került annak, aki ezen a vásáron magával vitte a pénztárhoz. 

Megérte-e elmennem erre a rendezvényre? Igen. Te voltál ezen a könyvvásáron? Ha igen, milyen könyvekkel tértél haza? Írd le kommentben! 

Nem tudom, hogyan lehetne elkezdeni ezt a bejegyzést. Talán számomra túlságosan fontos az, hogy a munkaidőt ne megállás nélkül toljam le, hanem lehetőségem legyen enni, inni, wc-re menni.

Annó, amikor egy másik városban éltem, munkahelyet szerettem volna váltani. Volt tájékoztató egy édességgyári munkáról, hogy mit kell csinálni, miket gyártanak. Aki ebbe az édességgyárba bekerült, annak szembe kellett néznie azzal, hogy az egyik szünet CSAK 5 perc. Még wc-re se elég. A tájékoztatóról úgy mentem haza, hogy le voltam döbbenve a nyúlfarknyi szünet hallatán. 

Most, a lehetőségek városában lakva, a 2025-ös évet munkanélküliként kezdtem el. Ennek köszönhetően jelentkeztem egy olyan állásra is, ahol munkaerőkölcsönző cég keres dolgozókat, az egyik élelmiszerlánchoz, többfajta pozícióba. 

Egyik nap elmentem a csoportos tájékoztatóra, ahol kiderült, hogy pontosan melyik bolthálózatnál kellene dolgozni és emellett rengeteg információ hangzott el.

6 órában szünet NINCS, wc-re csak ENGEDÉLLYEL lehet kimenni!

Ahogy ezt megtudtam, egyből le is tettem arról, hogy ennél a cégnél én 6 órát dolgozzak. Az túl sok éhesen, túl hosszú idő, nem tudok annyit enni, hogy 6 órán át kihúzzam mindenféle táplálékfelvétel nélkül. Sőt, számomra lehetetlen is annyit egyszerre magamba tömni, hisz az eredmény hányás lenne. Igazából már annak örülök, ha 4 órán át nem kordul meg a gyomrom az éhségtől. Talán, ahogy idősebbé válok, úgy fog egyre kevésbé kelleni a kaja, de ugye időben, addig el is kell jutni.

Ez a "nincs szünet 6 órában!" és hasonló problémák, másokat is érintett korábban: 

• Ti elvállalnátok úgy egy munkát, hogy a 8 órában nincs szünet? Konkrétan kijelenti és elmondja a főnökasszony, hogy ebéd jár, de nincs ebédidő?
• Kasszásként miért nem jár 6 óra munkára szünet?
• Megteheti azt a munkaadó hogy 6 óra munkára nem ad szünetet?

Persze ennél sokkal sürgetőbb, fontosabb problémák, helyzetek is léteznek a földön.
Az én környezetemben is akadtak olyan személyek, akik 8 óra alatt egy falatot se ettek, maximum cigiztek, kávéztak, esetleg ezt a két tevékenységet is hanyagolták. Ha pedig 8 óra alatt nem esznek egy falatot se, akkor a 6 óra az mi? 

A Munka törvénykönyve világosan fogalmaz:

103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama

        a) a hat órát meghaladja, húsz perc,

        b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. 

Konklúzió: 6 órán át tartó nem-evés, nem-wc teljesen oké (a törvénykönyv szerint). 

Az avokádó drága. Viszont nemrég, márciusban vettem egyet. Le volt akciózva, talán az Aldi-ban vettem, de már nem emlékszem. 

Már egyszer ettem avokádót, de akkor csak sózva került a toastkenyérre. Most viszont felturbóztam. Lilahagymát is vágtam hozzá. Talán őrölt feketeborst is tettem hozzá. Toastkenyérre kentem.

Egyszer érdemes megkóstolni így is, amolyan különlegességként. 

Ha számodra érdekes azok a dolgok, amikről írok, kövesd a blogot!

Ebben az évben is lesz húsvét... és ha már húsvét, akkor ünnepi menü is jól jönne. Nem vagyok mostanság egy nagyon főzős fajta ember, de azért szeretném valahogyan én is megadni a módját ennek.

Szóval, következzék az, hogy mi lesz nálam húsvét alkalmából!

Krumplisaláta. Már vettem egyszer egy ilyent, akkor ízlett. Most a Lidl-ben akciós volt, egy ezres alatt volt. Rendes áron már lassan 1500 forint.

Tojás. Nagyon nagy eséllyel sima, főtt tojás lesz ebből. Sonka, kolbász nekem nem hiányzik húsvét alkalmából, de a tojás már annál inkább. 

Gesztenyés bejgli. Valamiért nekem a bejgli az karácsonyi süti és rácsodálkozok arra, hogy hogyhogy lehet kapni húsvétkor is?

...és ha húsvét, akkor csokinyuszi. Ez 500 forint alatt volt. Lidl-ben akciós volt a kép jobboldalán látható kis csoki, ami egyébként fehércsoki, benne tojáslikőrkrém töltelékkel. (Noha, nemcsak ennyit vettem, de hát azóta fogyogatott belőle.:D) 

Boldog nyuszit, boldog húsvétot mindenkinek!

A napokban nem túl jó hírt olvastam: Zalalövőn sok személyt szélnek eresztenek. Ez a közel 200 ember rászabadul Zalaegerszeg és Zala megye munkaerő piacára. 

Emellett továbbra is ott vannak az ismerősi beszámolók, miszerint ***** nehéz elhelyezkedni most bárhol.

Az egyik ismerős arra lett figyelmes, hogy már ideje arról írnak a programozós csoportokban (amik Facebookon vannak), hogy TAPASZTALATTAL is nehéz elhelyezkedni. Ilyen bejegyzéseket én is láttam, olvastam a kommenteket. 

Vagy ott van a másik ismerősöm. Nem talál munkát diplomával, igaz, nem is Budapesten keres munkát.

Ott van az a nem egyszer olvasott vélemény is, miszerint "most Budapesten is nehéz állást találni". Nem tudom ez hányszor jött velem szembe. 

Persze ott vannak azok a hangok is, amik azt hozzák fel, hogy a külföldiek elveszik a munkát. A napokban a villamosra felszállt vagy 10 külföldi (meg nem mondom, hogy indonéz vagy fillipinói vagy kínai vagy vietnámi emberekről van szó). Ott van a Telex videója, ami pont, hogy a külföldi ételfutárokról szól. Íme: 

Elbocsátásokról szóló, néhány hír:

• Tömeges leépítést jelentett be egy német autóipari beszállító 
• Műszak közben behívták az irodába, az orra alá nyomták a kirúgását, majd közölték: van egy jobb ajánlatuk 
• Kirúgtak negyven dolgozót, itt a lista 
• Több száz dolgozójától vált meg a tiszaújvárosi Jabil-gyár 
• Száznál is több dolgozóját építi le Egerben az autóipari beszállító 

Szóval újra aktuálissá vált... örülj, hogy van munkád. Örülj, hogy szenvedhetsz. 

...és így a végére, néhány érdekes cikk, munkával kapcsolatban:

• Rosszul lett munka közben, mert a főnöke nem engedte pihenni – a mentők viszont munkát ajánlottak neki 
• „EZ NEM RENDES MUNKA, CSAK KATTINTGATSZ ÉS RAJZOLGATSZ EGÉSZ NAP” 
• „ÉVEK ÓTA TÚLÉLEK” – EGY 55 ÉVES „TÚLKÉPZETT” MUNKAKERESŐ TAPASZTALATAI 
• Mennyit dolgozunk ingyen? - A láthatatlan munka világnapja 
• Tényleg egymilliót keresnek a kamionosok? – ennyit visznek haza a magyar sofőrök 

Március közepén takarítóként kezdtem el dolgozni. Ebben a bejegyzésben erről fogok írni. Jó olvasást!

Takarítóként?

Amikor munkát kerestem, akkor elsőkörben irodában szerettem volna dolgozni, emellett a takarítást és társait meghagytam másnak. Aztán, ahogy telt-múlt az idő és fogyott a tartalék pénzem, egyre lejebb adtam az elvárásaimat.
Alapvetően nem voltak nagy elvárásaim a munkával kapcsolatban. Onnan indultam, hogy legyen irodai munkám. Nem számított nekem, hogy van-e cafatéria, adnak-e céges kocsit, van-e Medicoveres biztosítás, vagy van-e gyümölcsnap, van-e csócsóasztal.

Időközben viszont az irodai dolgozó álomképét elengedtem és már gondolati szinten se létezett az, hogy én irodai munkásként, alias irodistaként keressem a pénzt. 

Korábban soha nem dolgoztam takarítóként. Voltam segédmunkás, operátor, minőségellenőr, de takarító az sose. Viszont, ha nekem szegeznék a kérdést, miszerint mi az, ami soha életben nem lennék, akkor nem a takarítót mondanám válaszként. 

Sokaknak az, hogy takarítóként dolgozzanak, még gondolati szinten is visszataszító. Volt olyan a közeli környezetemben, akinek látható módon nagyon nem tetszett az, hogy valaki iskolában takarítson, mondván a tanulók DIREKT rondítják össze a wc-t még jobban, hogy kicse*zennek az emberrel. 

Viszont én a takarítós munkakört is előrelépésnek gondolom, az operátori munkakörhöz képest. Most még az a véleményem, hogy takarítóként jobb lenni, mint beszabályzott pisiszünetű operátornak. 

Operátor? Takarító? Melyik? 

Apropó, operátori szünet... régebben találtam valahol egy kommentet, ami az operátori életről szól.

A kérdés egyébként gyakorikerdesek.hu-n található (A kérdés: Mik a tipikus csicska munkák?)

Egyik válasz: 

Jártam olyan munkahelyen, ahol dudaszó jelentette a szünet kezdetét.. mindenki libasorban levonult a munkaterületről, elkezdett nyáladzani és táplálkozni. Kifele menet mindenkit átnézett a biztonsági őr egy fémkeresővel, hogy nem e lop ki akár egy csavart is. Ebédszünet vége szintén egy dudaszó, másmilyen. Azt jelentett, hogy 1 perced van visszaérni a munkaállomásodra. 1 perc letelte után újabb dudaszó.. megkezdheted a munkádat.. és ez ment napi 3x. Munka közben nem volt engedélyezve a csevegés, telefont nem vihettél be, pisilni csak úgy mehettél el, ha jelezted a sorvezetőnek hogy ki kell menned. Amire morgolódással válaszolt, hogy "gyorsan, csipkedd magad". Számomra ez a csicskamunka, ahol mint egy levágásra váró birka úgy vagy kezelve. És szóvá tette 1-2 évek óta ott dolgozó, hogy "otthagyom az állást 1 nap után? jobbat úgyse fogok találni" Nos, találtam! Ennél csak jobb létezik. 

Ahol én dolgoztam operátorként, nem volt dudaszó, ellenben olyan személlyel dolgoztam együtt rendszeresen, hogy sokszor a *zar is vigyázzban állt bennem a jelenléte miatt és a jókedvem messzire menekült. 

Amikor beléptem a munka világába, az első két évben egyszer, egy munkatársnak azt mondtam, hogy olyan munkahelyet szeretnék, ahol ki lehet menni nyugodtan wc-re. Röhögés volt a válasz. 

(Igazából nem tudom, hogyan fogalmaztam meg ezt, de ez volt a lényeg: a szabad döntést atekintetben, hogy az ember mikor megy wc-re.)

Volt részem abban, amikor elvárták volna, hogy igenis, amiért a szünetnek vége, tartsam vissza a nagywc-t és igenis, amiért vége a szünetnek, csináljak be. Kiabáltak velem, amiért szünet végével rámjövő inger miatt inkább elmentem wc-re könnyíteni magamon és nem a büdös, barnafoltos alsóneműt választottam. 

Nem azzal van a baj, hogy valahol dolgozni kell. Hanem azzal, hogy akár még a pisit is beszabályozzák, hogy mikor lehet? (Nyilván léteznek olyan helyzetek, amikor bizony nem lehet egykettőre szünetet tartani, mint pl. eü-s személyzetként műtéten való részvétel.) 

Operátori lét magam mögött hagyása

Szerettem volna kiszabadulni a gyári létből. Szerettem volna múlttá tenni azt, hogy én operátorként dolgozom. Persze van olyan hely, ahol én is szeretnék dolgozni, de ugye ezen munkahely megtalálásához szerencse is kell. 

A 3 műszakban való dolgozás se olyan, amihez ragaszkodnék. Lehet, hogy számomra az éjszakai munkavégzés nem jelent gondot, viszont azzal is számolnom kell, hogy a boltok NAPPAL vannak nyitva, a lakás-házfelújítások NAPPAL történnek, az élet NAPPAL zajlik és magasról tesz arra, hogy nekem a NAPPAL az alvásról szól. 
Emellett, ha 3 műszakba jár az ember dolgozni, akkor egyszer így, egyszer úgy kell fentlennie. Ami megterhelő lehet a szervezetnek, mert mindig máshogy kell létezni. Egyszer kínlódni azzal, hogy hajnal 3 órakor még dolgozzon az ember, máskor ugyanaz a hajnali 3 óra az alvás idejét jelenti.
Maga az operátori munkakör se túlságosan hízelgő. Ugyanazt csinálni hónapról hónapra, 0 fejlődési lehetőséggel (nem mintha takarítóként annyira túl sok előrelépési lehetőség lenne), megállás lehetősége nélkül. Takarítóként legalább megállhatok vizet inni, megállhatok orrot fújni. Operátorként? Lehet, a vizet se lehet bevinni a területre. 

Immár takarítóként

Március közepén elkezdtem takarítóként dolgozni. Lassan egy hónapja lesz, hogy beálltam a dolgozók sorai közé. 
Nincsen darabszám, helyette kötelezően takarítandó helyiségek vannak. ...de arról, hogy milyen takarítóként dolgozni, arról egy másik bejegyzésben lesz szó.

Köszi, ha eddig elolvastad! Ha érdekelnek ehhez hasonló tartalmak, kövesd a blogot!

Nem tudom, mikor pattant ki ez az ötlet, vagy kérdés a fejemből. Na de most erről a témáról lesz szó ebben a bejegyzésben.

Alapvetően érdekelnek mások, az ismerősök. Van, hogy eszembejut a rég elfeledett ismerős. Van, hogy a másik szokatlan csendességének, vagy az érezhető rosszkedvének okát magamban kezdem el keresni: nem-e tettem valami rosszat, ami másiknak nem tetszik? Nem-e velem van baja? 

...és mikor elkezdeném jobban elemezgetni a helyzetet, eszembejut, hogy hát foglalkozhatnék mással is. 

Felteszem magamban a kérdést, hogy van-e 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék? ...és tételesen elkezdem magamban sorolni a tennivalókat. Eddig mindig összegyűlt a 10 tevékenység és eddig mindig arra a megállapításra jutottam, hogy akkor erre a 10 dologra kellene a fókuszt helyezni, nem pedig a rajtam kívűl eső témákra kellene elpazarolni az energiámat. 

Energia. Észrevettem magamon, hogy egy idő után lemerülök és pihenésre van szükségem.
Elmegyek boltba (sőt, több boltba!), sétálok, tömegközlekedek, hazaérek, elfáradok, cipelek akár 10 kilónyi árut. Hazaérkezéskor nem tudok nekiülni mondjuk bloggal foglalkozni, mert "elfogyott az agyam", pihenni kell. 
Hazaérek a munkából, fáradtan, éhesen, fájó lábbal. Nem tudok pihenés nélkül nekilendülni mondjuk a videóvágásnak. 

Talán van abban valami, amit más helyeken olvastam. 

Introvertált vagyok. A napot bizonyos energiaszinttel kezdem. Aztán ez elfogy. Hiába szeretném, nem tudok haladni. Fáradt vagyok. Pihenni kell, "elfogyott az agyam". 

Miféle fáradtságról van szó? Talán arról, amiről szó van ezekben a cikkekben:

• Az introvertáltak 5 legnagyobb energiarabló helyzete és hogyan kezeld őket (Ide kattintva elolvashatod.)
• Három fő ok, amiért egy introvertált hamarabb kiég, mint egy extrovertált (Ide kattintva elolvashatod.) 
• Miért ingeréhesek az extrovertáltak, miért ingerkerülők az introvertáltak?  (Ide kattintva elolvashatod.)

Vagy egyszerűen csak öregszem? Hiszen látom a fiatalokat, tanulnak, lenge aljú nadrágokban járnak. Látom Facebookon a különféle kis videókat, amikben az anyuka mondjuk 2000-ben született. ...vagy ott vannak azok a videók, amik arról szólnak, hogy nem lehet tetkója annak, aki nem múlt el 18 éves, aztán a tetoválót felvilágosítják, hogy márpedig az a kliens elmúlt 18 éves. 

Vagy túl sokat várok el magamtól? 

Szólómánia videóit szoktam rendszeresen követni. Na de az elmúlt időszakban alábbhagyott a lelkesedés úgymond, elmaradtam a videóival. Egyik videója alatt, többek közt ezt írta nekem: 

Azt pedig külön értékelem, hogy még ebben az elmúlt nehéz időszakodban is mindig igyekezted követni az adásokat, véleményezni a tartalmakat, beleértve a beküldött szólókat és a bemutatkozó együtteseket is, mindezekért maximális respect! :) 

Ezen meglepődtem. Így is azt érzem, hogy nem haladok eléggé a számomra fontos, engem érintő dolgokkal kapcsolatban. Az engem kívűlről szemlélőknek viszont úgy tűnhet, hogy én azt a lécet magasra tettem volna?

Talán mindegy, mi a gond. Talán mindegy, mi szívja el az energiám, figyelmem. 

Mit vigyél magaddal ebből a bejegyzésből?

Amikor azon kapod magad, hogy olyan dolgon agyalsz, ami viszi az energiádat (és egyben az idődet) és téged kevésbé érdeklő dologról van szó, akkor nem árt megkérdezni magadtól: van 10 olyan dolog, amivel foglalkozhatnék, amivel haladni kéne? 
Persze, ez nem minden esetben ez a megoldás, ezt fontos leszögezni. Akkor mikor lehet megoldás?
Saját példát hoznék: észreveszem, hogy egy ismerősnek mintha rossz kedve lenne, talán el is kezdem kicsit sajnálni. Ezen kezdek el gondolkodni perceken át. Észreveszem magam és gyorsan felsorolom magamnak 10 tevékenységet, mivel foglalkozhatnék és megpróbálok az egyikkel foglalkozni.