Több bejegyzéssel korábban említettem, hogy találtam munkát. Ez pedig jelenleg azzal jár, hogy két napot megyek, két napot pedig nem.
Most arról fogok írni, hogy mit hozott számomra az ilyesfajta műszakbeosztás. Ha érdekel, olvasd el, ha nem érdekel, akkor egyértelmű, hogy nem olvasod el. :D
Forrás: ha minden igaz, Facebook-on találtam a képet még régebben
Péntek? Mégis, minek várni?
Amikor valaki heti negyven órát úgy tud le, hogy öt hétköznapon megy reggel nyolc órától délután négy óráig, akkor nagy eséllyel kialakul az a bizonyos "péntek" érzés. Tudod, az az érzés, amikor egyre inkább várod, meg várod a hétvége eljövését, jobban mondva az utolsó hétköznap eljövését. Aztán amikor elérkezett a várva várt huszonnégy óra, szád mosolyra görbül, hogy másnap már távol lehetsz a munkától.
Viszont, ha például gyárban vagy a soron, akkor nagy eséllyel neked semmit se jelent a péntek. Hiszen attól, hogy az elérkezik, számodra nincs vége a hétnek. Minek várd a pénteket, ha szombaton és vasárnap reggel hat óra előtt pár perccel már meg kell jelenni a munkahelyeden? Ez esetben, ha a pénteket várod, akkor azzal együtt a munkát is várod. (Persze, ha imádod azt, amit csinálsz, akkor más a helyzet. Viszont a többség csak a "muszáj" zászlaja alatt veszi fel minden egyes műszak kezdetekkor a munkát.)
Jelenleg az életemből kiszorult a "végre péntek!" felkiáltás. A szombat és a vasárnap csak egy újabb napot jelenthet a munkahelyen.
Hétvége? Csak akadályozó tényező!
Nem arról vagyok híres, hogy a szabadnapjaimat bulizással töltöm. Jobb szeretek otthon ülni, esetleg későn kelni, nem pedig az ébresztőre felriadni. Viszont, annak ellenére, hogy én szeretek otthon lenni, boltba nekem is szükséges menni, ha valamiféle ételt akarok összedobni.
Munka előtt nem szokásom bevásárolni, így marad a munka vége utáni idő. Ha hétvége van, akkor gyakran szembetalálkozom azzal a jelenséggel, hogy hiába tudnék bemenni az adott üzletbe otthagyni a pénzem egy részét, egyszerűen nem lehet. Ugyanis az ajtón ott díszeleg a "zárva" felirat. Vagy még nem nyitott ki, vagy már lekéstem a lehetőségről, mert öt órakor a "nyitva" felirat megfordul, de én akkor még bőszen dolgozok.
Emellett, amiért én tömegközlekedés használatára szorulok, így a buszmenetrendben is megmutatkozik az, hogy hétköznap vagy már hétvége van a naptár szerint. Hétvégén ugye ritkábban járnak a buszok. Ez pedig azt jelentheti, hogy az ember később juthat haza... a várakozással addig is elcs*szi ideje egy részét.
Éjszaka enni? Te nooooormális vagy?!
Ameddig nem kellett éjszaka is dolgozni, addig se értettem azzal a felvetéssel egyet, hogy az embernek nem szabad este hat órától enni. Akkor kb. azonnal a kérdésem ez volt: és ha csak este van fent az illető?
Úgy könnyű betartani a "hat után egy falatos se!" szabályt, hogy ha az ember este kilenc órakor hajtja álomra a fejét. Viszont mi a helyzet olyankor, amikor az ember mondjuk este hat órakor kel fel és másnap hajnal négy órakor fekszik le, mondjuk egy héten keresztül? Akkor egy falatot se eszik egy héten át, merthogy az milyen már?
Számomra az éjszakai műszak este hat órakor kezdődik és reggel hat órakor végződik. Ebből következik, hogy én pont olyankor vagyok fent, amikor az átlag(?) ember alszik és ennek köszönhetően egy falat se jut be a szájába. Számomra ebből következik az is, hogy éjszakai fentlét mellett csak nappal lehet aludni és emellett a sötét órákban lehet enni.
Éjszaka aludni kell!
Munkából kifolyólag azt az íratlan "szabályt" se tudom betartani, ami az átlag emberre vonatkozik, főleg, ha kertes házzal rendelkezik, ahol növényeket és állatokat kell gondozni. Szajkózhatják több ezren is, hogy az este alvásra van, ha egyszer nekem (és akik ilyesfajta munkabeosztásban vannak) dolgozni kell.
Valahonnan Fb-ről, ha minden igaz.
Ma mégis milyen nap van?
Amiért hétvégére is eshet a beosztás, nem egyszer felmerül bennem a kérdés, hogy ma mégis milyen napot írunk? Nálam a hét ezekből a napokból állhat:
- éjszakai 12 órás műszak
- nappali 12 órás műszak
- rendes szabadnap
- csonka szabadnap, amiből hat órát levesz a munka, meg x órát az alvás.
Hétköznapi szabadnapok
Szerencsére van annak előnye, hogy ilyen időbeosztással kell munkába járnom. Amiért két nap munka, két nap szünet rendszerben vagyok, minden héten előfordul, hogy hétköznap maradhatok távol a munkahelytől.
Ekkor tudok elmenni például Hádába, esetleg hivatalos ügyet intézni és ehhez nem kell szabadságot kivenni, kérni.
Forrás: talán Facebook-on találtam ezt a képet
Szerintem...
Nem gondolom azt, hogy ez a munkakör, műszakozás lenne számomra az ideális.
Emellett megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor tizenkét órán át szinte csak egy helyben lehet állni és a széket csak álomban használhat az ember. Szörnyű volt. (És nem, nem picsogás. Ami fáj, az FÁJ.)
Nem nézem le azokat továbbra se, akik megelégednek az ilyesfajta munkával. Azokat se nézem le, akik direkt ilyesfajta állást akarnak betölteni, direkt ilyent keresnek, amikor munkanélkülivé válnak.
Forrás: valahonnan Fb-ről, még régebbről
Nem tudom, hogy a jelenlegi munkahelyemen mennyi időt fogok eltölteni. Lehet, hogy csak három hónapig leszek dolgozó ezen a helyen, de lehet, hogy öt évig. Azt azért remélem, hogy nem innen fogok nyugdíjba menni.
Azt viszont tudom, hogy a lábam a szinte megszakítás nélküli állástól (csak szünetekben ülhet le az ember, na meg persze a wc-n) akkor is fog fájni, ha azt napi tíz ezer forinttal díjazzák.
Kérdezhetnéd...
Kérdezhetnéd, hogy akkor milyen munkát végeznék szívesen?
Olyant, ahol nem nézem az órát percenként; nem aggódom a műszakkezdés előtt, hogy vajon most mi lesz a munkám tizenkét órán keresztül?
Olyant, ahol megszólás kísérete nélkül el lehet menni wc-re és az se gond, ha a barnamaci-támadás miatt fél órát ott vesztegelek az illemhelyiségben.
Olyant, ami nem a termeléshez és darabszámhoz köthető, hanem inkább a kreatívság világához húz. (Vagy esetleg olyant, ahol emberek problémákkal érkeznek és megoldással távoznak.)
Olyant, amit szívesen elvégzek és nem aggódom ronggyá magamat, hogy "ma/holnap vajon mi lesz a sorsom? Jóság vagy szenvedés?".
Kérdezhetnéd, hogy szerintem milyen lesz a következő munkahely?
Nem bánnám, hogy ha már irodai dolgozónak mondhatnám magamat. Viszont úgy gondolom, hogy ha más helyet kell majd néznem, akkor szintén valami folyamatos műszakolós lesz, ahol az éjszakai fentlét mellett a munkavédelmi cipő kötelező kellék lesz.
Végezetül...
... eljött a bejegyzés vége. Már csak az elköszönés és a kérdések maradtak hátra.
Dolgoztál-e már úgy egy munkahelyen, hogy tudtad, az csak ideiglenes munkahely? Eljött-e az életedben az a pont, amikor beismerted magadnak, hogy megragadtál egy szinten (például sori betanított munkás), hiába akartál többet elérni, ez lett a sorsod? Véleményedet írd le kommentben!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd az Fb oldalam, hogy megtudd, van-e újabb olvasnivaló!
