Most a márciust kissé szokatlan hétvégével fogja mindenki búcsúztatni.
Ez sajnos nem saját kép. Pixabay.com-ról szedett kép.
Szombat? Miféle szombat?
Aki hétfőtől péntekig dolgozik, az ezen a héten elfelejti a kétnapos hétvége fogalmát.
Ez engem jelenleg nem érint igazából, ugyanis nekem így is, úgy is menni kellene dolgozni. Az én munkanapjaimat félnapos időtartalmakban kell mérni jelenleg...
Na de visszatérve, lényeg az, hogy ez a mostani szombat (március 26-a) hivatalosan egy munkanapnak számít, egy hétköznapnak. Amiért már péntek van (mert most pénteken, este írom ezt a bejegyzést), akit érint, már úgyis tudja, hogy a munkás hétnek még nincs vége, a szombatot még oda kell adni a munkáltató számára.
Nyilván, van, akit erre a napra szabadságra engednek, így ő kimarad a jóból.
Éljen! Egy órával hamarabb mehetek dolgozni!
Viszont van egy másik dolog, amit ez a márciusi hétvége hoz magával. Lehet, hogy valaki folyamatos műszakban dolgozik, így az előző pont nem oszt, nem szoroz számára, de az óraátállítást ő sem kerülheti el.
Ugyanis most vasárnap, az idő az bizony hajnal 2 óráról hajnal 3 órára ugrik. Folyamatos műszakban levő emberek örülnek, ha éjszaka kell dolgozniuk, viszont aki nappalra megy, attól meg egy órányi alvás elugrik.
Ilyen együttállás nem sokszor szokott lenni. Aztán ez a két nap is el fog telni. Aztán majd jönnek az újabb napok.
