Ez a nap is eljött. Már februárt írunk és a januárt ezáltal a háta mögött hagyta mindenki. Amiért az év első hónapjának vége lett, így vége lett a januári kihívásnak is.

Valami a napi tevékenységek közé tartozott

Kicsit még bennem volt-van a késztetés, hogy bizony írni kellene valamit, mert hát idő van. Viszont ez a késztetés könnyedén tovaszáll... és talán lényegtelen ez az egész. Azért csak nem múlik el nyomtalanul az, hogy az elmúlt hetekben azért napi rendszerességgel érkeztek a friss tartalmak. 

Mi várható innentől kezdve ezen a blogon?

Lehetne kérdezni, innentől kezdve mi várható? Heti két alkalom, de ebből mennyi fog megvalósulni, majd az élet eldönti. Igazából ez a blog is egy példa arra, hogy a tervezés egy dolog, a tervből nem mindig lesz valóság. 
Ezt a kérdést egyébként egy előző posztomban is boncolgattam, ha van kedved, olvasd el!

Hogyan születik meg egy blogbejegyzés?

Könnyű, könnyű, KÖNNYŰ! Ilyent én is tudok!

Könnyűnek látszik az, hogy valaki írjon bármiféle blogbejegyzést, viszont ez nem túlságosan igaz. A legegyszerűbb tényező az egészben az ötlet. Az vagy van, vagy nincs. Utána jön a megfogalmazás. nyilván, aki blogot ír, blogposztot készít, annak van valamiféle halvány fogalma arról, mit is szeretne az olvasók elé tárni, mondatok formájában.

Képkeresés, saját képek

Az én esetemben a blogbejegyzés mellé társul az is, hogy képet kell keresni a tartalomhoz. Egy iskolai témájú bejegyzéshez nem feltétlen passzol egy gardóbszerkrény ajtajáról készült kép. A képkeresés, hogy ha az ember nem maga készíti el, még az egyszerűbb tényezők közé tartozik. Felmegy olyan oldalakra, ahol ingyenes képeket talál, amiket szabadon felhasználhat. Én a pixabay.com nevezetű oldalt szeretem használni.
Az már más kérdés, hogy néha azért már megjelentek saját képek is, nemcsak akkor, amikor receptről vagy vásárlásról esik szó.

Javítgatás, meg újraolvasás, meg mindez ismételve

Ha megvan az ötlet, megvan az írás (esetleg a vázlat is, majd utána az írás), meg az összes felhasználásra ítélt kép, még mindig nincs vége a történetnek.
Következik a javítgatás, az egész bejegyzés újraolvasása, hogy minden helyén van-e? Nincs-e valahol elgépelés, esetleg olyan mondat, ami valahogyan kezdődik, de később ezt elfelejtettem és másként folytatom?
Nincs-e dupla szó valahol, mert nem láttam, hogy már szerepel egy szó a mondatban?
Rögtönzött példa az ilyen hibára:
Valaki azt mondja, hogy télen hideg van, de szerintem nem mindig van így szerintem.

Idő, meg idő, miért nincs belőled több?

A javítgatáson, az újraolvasáson csúszik el az egész idő. Az, hogy formázni kell a szöveget, az is az egyszerűbb tényezők közé tartozik. Legtöbb időt viszont a megírás, meg a javítgatás-újraolvasás teszi ki.
Persze, kitehetném úgy a tartalmat, hogy csak megírom, aztán puff, ahogy esik, úgy puffan, lesz ami lesz.
Én viszont nem így képzelem el a dolgot, szeretek elégedett lenni azzal, amit blogra szánok. Ehhez viszont az kell, hogy amikor elolvasom a megjelenésre szánt bejegyzést, akkor megfelelőnek találjam.

Mit adott a januári kihívás?

Már sokszor volt szó a blogon arról, hogyan élem meg a kihívást... na jó, nem sokszor, hanem csak néha.
Ha úgy is érzem, hogy teljesen értelmetlen az, hogy én blogot vezetek-írok, fel tudom mutatni azt, hogy azért a 31 bejegyzésből vagy 6 kiemelésre került. Nem nagy szám, de sokkal több, mintha 0 lenne az a szám. Tehát, talán annyira trágya mégse lehet az egész, amit csinálok.
Rendben, hogy nem tanultam újságírónak, meg semmilyen ilyen végzettséggel se rendelkezem, azért jó volt írni blogot és továbbra is jó megfogalmazni a gondolataimat. Ha másért nem, magam szórakoztatására megfelelő. (Igaz, ilyen elven írhatnék az asztalfióknak, aztán kész, annyi a történet.)

Lesz-e egyhamar hasonló kihívás a januárihoz?

Nem hiszem, hogy egy hamar újra csinálok ilyen kihívást. Jelenleg, ahol dolgozom, a munkanap szinte az egész napot felöleli. Tehát, ha pont olyan szakasz jön, amikor munkanapok következnek, egyértelmű, még ha írnék is, egyszerűen nincs rá lehetőségem mindig. 
Nem feltétlen elég 3 óra arra, hogy egy poszt megszülessen, főleg úgy, hogy ebben a 3 órában enni is kell, meg átöltözni, meg mindent, amit munkanap végeztével csinálhat az ember.

Véleményem a januári kihívásról

Nem bántam meg, hogy a januári kihívást kitaláltam, meg kihívtam saját magamat. Teljesíteni teljesítettem, de azért nem volt egy könnyű menet. Csinálhattam volna jobban, igazából.
A napi posztot nem aznap, vagy esetleg kissé megcsúszva kellett volna elkészítenem, hanem úgymond "betárazva". Mondjuk, január harmadikán (csak a példa kedvéért) állhatott volna úgy az egész ügy, hogy három bejegyzés már kint van, de előre meg van írva mondjuk öt bejegyzés.
Nos, mindegy. Lényeg az, hogy a kihívást sikerült teljesíteni, még ha nem is mindig sikerült úgy, ahogy kellett volna, meg nem is mindig úgy, ahogy elterveztem. Ezzel a teljesítménnyel igazából már szinte túl is szárnyaltam az előző évi összmennyiséget.
Remélem, ha ezen 31 bejegyzés közül olvasol el valamit, akkor hasznodra fog válni. :) 

Másik kihívás, a kreatívság másik területén

Most esélyes, hogy egy másik kihívás fog következni az életemben. A kreatívság új vonalát célzom meg. Persze, a blogírás az marad, ilyen könnyen azért nem adom fel. Remélem azt is, hogy amit elkezdek, annak lesz értelme, nem pedig trágyadombra szánt valami lesz.

Ha blogíráson gondolkodnál

Lehet, hogy most kezdenél el blogot írni. Azt tudom tanácsolni, kezdd el, még ha nem is látod értelmét. Jó, ez így elég semmitmondó tanács lehet.
El kell gondolkodni azon, hogy mit is szeretnél elérni a blogolással. Nem baj, ha blogolással, vagy ahhoz köthető tevékenységgel szeretnél előbb-utóbb pénzt keresni. Lehet, blogírás miatt találnak meg cégek, hogy kellene nekik ilyen-olyan munkaerő. Persze, itt nem az operátori munkára gondolok, ahol az a feladat, hogy 12 órában állj a szalag mellett és ugyanazt a mozdulatsort hajtsd végre úja és újra.
Talán egy próbát megér az egész, aztán utána kiderül, hogy megérte-e vagy jobb lett volna hagyni az egészet?