Pár héttel ezelőtt voltam bevásárlóközpontban. Az egyik mozgólépcsőnél láttam, osztogatnak valami kis papírkát. Diákmunkások voltak vélhetőleg, mindketten lányok, parfüm számított portékájuknak. Kiderült, hogy valami újfajta parfüm fog érkezni Magyarországra. Meg lettem kérdezve, hogy megszagolom-e az újnak számító termékeket? Miért mondtam volna erre nemet?

Megtudtam, hogy egyetlen egy üvegcsényi illat 20 ezer forintba kerülne. A kínálat? Két női, két férfi. Amiért nő vagyok, így női parfümmel kezdtünk. 
A következő pár percben kiderült, mi az ajánlat: csak öt ezer forint és az egyik az enyém lehet, amelyiket választom.

Kezembe is kaptam azt, amire azt mondtam, hogy bejön. A következő ajánlatot egy kérdés előzte meg: kinek adnék ajándékba parfümöt? Már két parfümös dobozt tarthattam a markomban, amik egy ötezresért az enyéim lehettek volna. (A második ingyen lett volna, talán valamiféle találós kérdés megválaszolása után.)

Aztán mikor kiderült, hogy én itt nem fogok egy darab papírpénzt se elővenni, kivette a kezemből mindkét parfümöt és visszatette az asztalra. Ezután pedig elváltak útjaink egymástól.

... és a történet itt kb véget is ért. 

Kell-e random két parfüm ötezerért? 

Az a papírocska, amit említettem a bejegyzés elején, egy kupont jelent, ami 25 százalékos kedvezményre jogosít fel. Mondani se kell, még nem éltem a lehetőséggel és nagy eséllyel nem is fogok. 
Ma felnéztem a kuponon szereplő weboldalra. Egy ilyen, 50ml-s parfüm "csak" 20 ezer forint darabja (egyetlen egy forint híján, mert hát ugye a 19.999 sokkal kevesebb, mint 20.000, nem?). Tehát, így belegondolva, én egy ötezresért vehettem volna két dobozzal, amik együtt összesen 40 ezer jó magyar pénzbe kerülnek eredetileg. 

Mégse éltem a lehetőséggel és ott, a mozgólépcsőnél állva bele se gondoltam abba, hogy én milyen jól járhatok, hogy ha ott helyben kiadom azt az összeget. 
Így leírva valóban jónak hangzik a nagy akció. Kétség se fér hozzá, ez így valóban egy jó ajánlat, akár már most beszerezhettem volna karácsonyra az ajándékokat vagy csak megvehettem volna magamnak. 

Jelenleg hat illatszer van a birtokomban, tehát nem indokolt az, hogy betérjek egy drogériába újabbért. Igaz, azt a két terméket, amiket ott megkaptam volna a bevásárlóközpontban, elhasználtam volna. (Talán, ha mindkettő az első illatolásra kedvencemmé váltak volna, akkor jobban megérte volna a pénzkiadás.)

Emellett, az a pénz, ami a lehetőség visszautasításával megmaradt nálam, lehetett más dolgokra költeni, amik sokkal inkább szükségesebbek a mindennapjaimon.

Első gondolatok

Nem tudok elmenni azon gondolat mellett, ami megfogalmazódott bennem a diákmunkások megpillantása során. 
Álltak. Mindketten. Talán a pult mögött egy árva széket se lehetett találni ülés céljából, csak a földet. 
A jelenlegi munkahelyemen megtapasztalhattam, hogy mit is jelent, ha az ember 12 órán át szinte csak egyhelyben állhat. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy nekem hatalmas nagy ívben kell kerülni az olyan munkalehetőségeket, ahol: 

• a hirdetésben "állómunka" szerepel;
• operátorokat keresnek.

Mindkét esetben nagy eséllyel a sikeres felvételt nyerő dolgozó elfelejtheti az ülést és talán még szék se lesz a közelben. 
Szóval, ahogy megláttam a mozgólépcsőnél a két diákmunkást, egyből az ugrott eszembe, hogy én erre a munkára nem lennék alkalmas, hiszen állni kell nonstop. Az pedig nekem nem pálya.

Visszagondolva, több eltelt hét távlatából

Nem bántam meg, hogy nem éltem a lehetőséggel és megmaradtam azoknál az illatoknál, amiket jelenleg is használok. Igaz, vagy két üvegben elfogyott minimum félig az anyag, de ez nem változtat a véleményemen.
Ha mégis úgy döntök, hogy veszek új parfümöt, akkor bemegyek valamelyik drogériába és valószínűleg az olcsóbb termékek közül kiválasztok egyet-kettőt. 
Az a két személy, aki ott volt, gondolom örültek az ilyesfajta diákmunkának és szívesen csinálták.